A sors szenvedélye
3.rész Ő.......
Kame:
Szerelemes voltál....szerelmes voltál....szerelmes voltál...ez az egy dolog visszhangzott fejembe.
-Szerelmes voltam?
-Tudod , amikor az ember valakit annyira szeret,hogy egy folytába rá gondol, minden percét amelyet vele tölt megbecsül, meg ha látja is már akkor boldog.
-Nem erre értettem....
-Ez volt az első dolog ami eszembe jutott. De ami annyit jelent,hogy talán szerelmes akarsz lenni... vagy egy jel hogy nemsokára megjelenik egy lány akibe szerelmes leszel.
-Értem...te mióta lettél ilyen pszihologus?
-Látod...még én is csodálkozom ezen. Na és apropó...lány...mikor találkozol a kis csajjal?
-Tudod , amikor az ember valakit annyira szeret,hogy egy folytába rá gondol, minden percét amelyet vele tölt megbecsül, meg ha látja is már akkor boldog.
-Nem erre értettem....
-Ez volt az első dolog ami eszembe jutott. De ami annyit jelent,hogy talán szerelmes akarsz lenni... vagy egy jel hogy nemsokára megjelenik egy lány akibe szerelmes leszel.
-Értem...te mióta lettél ilyen pszihologus?
-Látod...még én is csodálkozom ezen. Na és apropó...lány...mikor találkozol a kis csajjal?
-Pár óra mulva....ebéd után.... talán.
-Amint találkoztál vele hivj fel.
-Mi van, csak nem akarod felszedni?
-Hé....nem hittem,hogy ilyenek képzelsz.
-Bocsi...csak fura ez az óra változás.
-Persze....az fura....
-Ezzel mit akarsz mondani?
-Kazuya... amikor az életbe szerelmes leszel, minden megfog változni. Az érzéseid, a viselkedésed, minden apróságra oda fogsz figyelni, mindent elkövetsz hogy ne veszitsd el....és...
-Na állj le itt....
-Ez fontos az életbe Kazuya...és el kell fogadd. Nekem most mennem kell fotozásom lesz... akkor majd hivj fel. Ciao.
-Csá.-köszöntem el és a telefonnal együtt hátra döltem az ágyon mélyet sóhajtva.
Nem tudom, hogy fakadhatott ki egy egyszerű beszélgetésből ez...mi a köze a szerelemhez...miért jutottunk oda ki....az életembe sosem voltam igazán szerelmes. Igen mint már emlitettem nem bánnám ha az amor nyila megtalálna, de még nem találkoztam a nagy ővel, egy olyan lánnyla aki igazán felkeltette az érdeklődésem... Hirtelen Akaru fotója villant be. Mi? Szóval eljön mikor eljön az ideje.
Eljött az ebéd ideje is. Misaki újra elismételte a tervünket . Elég rossz terv. Lehoranja azt a lányt, és egyből megkérdezi. Nem tudom lebészelni erről , az ilyen tervekkel hajhatatlan. De ha kell közbe lépek. Már nagyon kiváncsi vagyok milyen ez a lány. A kép alapján aranyos és okos ahogy olvasgattam az oldalát. Kreativ és nagyon szép. Remélem jó barátok leszünk. Taxiba beülve indultunk a főtér felé. A város kicsi ...de ahogy tűnt csendes...és nehol nagyon szép volt. Erdély szép hely. Az átutazás alatt néhány szép helyet is láttam. Bár őszintén...elég sok néhol a szemét. A főtér nagyon szép volt...épp tavasz volt... a főtér közepén egy hatalmas óra ... melyet virágok töltöttek ki. A tavasz illata szállt a levegőben, sokkal hűvösebb szél fujdogált, mint Japánba...az emberek nagyon vidámak voltak. Hirtelen egy lány vágtatott át nyugodtan, mintha semmivel sem törödne a téren. A szökőkút felé ment majd neki támaszkodva a szökőkút peremének a nap felé nézett és elmosolyodott. De ez a mosoly csodaszép volt... hirtelen szivem hevesen kezdett verni és nekem is mosoly fakadt arcomra a szél megcsapta arcom de meg ez a szél is kellemesen esett. A lány szeme ragyogott...majd hirtelen felém fordult.
-Akaru....Suzuki...-mondtam ámuldozva.
-Tessék?-nézett rám Misaki.
-Aaaaa....ott van Akaru Suzuki.
Böktem a szökőkut felé.
-Csodás... megyek is hozzá.
Szólni akartam,hogy még se tegye ezt de egy szó sem jött ki a számon. Hirtelen mintha gyökereket eresztett volna a lábam...meg mozdulni sem tudtam és beszelni sem. Mi döbbentett ennyire le? Talán a lány?....nem....nem....nem lehet .... A lányra neztem, akihez most ért oda Misaki. A lánynak a szemébe ott volt a furcsaság is, meg hogy "miért a fenébe szólit le ez a tök idegen férfi?" . Közbe kellett lépnem...ezért mély levegőt vettem és elindultam arra. Ahogy közeledtem a lány szépsége még jobban ragyogott, megragadott...nagyokat nyeltem mig odaértem.
-Misaki szerintem indulnunk kellene.- csak ezek a szavak jöttek ki a számon.
A lány döbbent szemekkel figyelt engem végig... felcsillantak a szemei ahogy végig mért.Olyan szép szemei voltak...azok tűntek fel először... teljesen megragadott.
-Csak egy pillanat...Miss....ő itt...
-Kamenashi Kazuya...-mondta ki Misaki helyett a nevem.
-Ismersz?-nézetem felhúzott szemöldökkel.
-Nagy rajongód vagyok , ismerem mindent dalod és a KAT-TUN együttes a kedvenc együttesem.
-Nem hittem volna,hogy egy magyar lánynak japán együttes lesz a kedvence és főleg azt ,hogy ilyen jól tudsz japanul.
-Én valójában félig japán vagyok.-néztett el...és ahogy észre vettem elpirult.
-Amint találkoztál vele hivj fel.
-Mi van, csak nem akarod felszedni?
-Hé....nem hittem,hogy ilyenek képzelsz.
-Bocsi...csak fura ez az óra változás.
-Persze....az fura....
-Ezzel mit akarsz mondani?
-Kazuya... amikor az életbe szerelmes leszel, minden megfog változni. Az érzéseid, a viselkedésed, minden apróságra oda fogsz figyelni, mindent elkövetsz hogy ne veszitsd el....és...
-Na állj le itt....
-Ez fontos az életbe Kazuya...és el kell fogadd. Nekem most mennem kell fotozásom lesz... akkor majd hivj fel. Ciao.
-Csá.-köszöntem el és a telefonnal együtt hátra döltem az ágyon mélyet sóhajtva.
Nem tudom, hogy fakadhatott ki egy egyszerű beszélgetésből ez...mi a köze a szerelemhez...miért jutottunk oda ki....az életembe sosem voltam igazán szerelmes. Igen mint már emlitettem nem bánnám ha az amor nyila megtalálna, de még nem találkoztam a nagy ővel, egy olyan lánnyla aki igazán felkeltette az érdeklődésem... Hirtelen Akaru fotója villant be. Mi? Szóval eljön mikor eljön az ideje.
Eljött az ebéd ideje is. Misaki újra elismételte a tervünket . Elég rossz terv. Lehoranja azt a lányt, és egyből megkérdezi. Nem tudom lebészelni erről , az ilyen tervekkel hajhatatlan. De ha kell közbe lépek. Már nagyon kiváncsi vagyok milyen ez a lány. A kép alapján aranyos és okos ahogy olvasgattam az oldalát. Kreativ és nagyon szép. Remélem jó barátok leszünk. Taxiba beülve indultunk a főtér felé. A város kicsi ...de ahogy tűnt csendes...és nehol nagyon szép volt. Erdély szép hely. Az átutazás alatt néhány szép helyet is láttam. Bár őszintén...elég sok néhol a szemét. A főtér nagyon szép volt...épp tavasz volt... a főtér közepén egy hatalmas óra ... melyet virágok töltöttek ki. A tavasz illata szállt a levegőben, sokkal hűvösebb szél fujdogált, mint Japánba...az emberek nagyon vidámak voltak. Hirtelen egy lány vágtatott át nyugodtan, mintha semmivel sem törödne a téren. A szökőkút felé ment majd neki támaszkodva a szökőkút peremének a nap felé nézett és elmosolyodott. De ez a mosoly csodaszép volt... hirtelen szivem hevesen kezdett verni és nekem is mosoly fakadt arcomra a szél megcsapta arcom de meg ez a szél is kellemesen esett. A lány szeme ragyogott...majd hirtelen felém fordult.
-Akaru....Suzuki...-mondtam ámuldozva.
-Tessék?-nézett rám Misaki.
-Aaaaa....ott van Akaru Suzuki.
Böktem a szökőkut felé.
-Csodás... megyek is hozzá.
Szólni akartam,hogy még se tegye ezt de egy szó sem jött ki a számon. Hirtelen mintha gyökereket eresztett volna a lábam...meg mozdulni sem tudtam és beszelni sem. Mi döbbentett ennyire le? Talán a lány?....nem....nem....nem lehet .... A lányra neztem, akihez most ért oda Misaki. A lánynak a szemébe ott volt a furcsaság is, meg hogy "miért a fenébe szólit le ez a tök idegen férfi?" . Közbe kellett lépnem...ezért mély levegőt vettem és elindultam arra. Ahogy közeledtem a lány szépsége még jobban ragyogott, megragadott...nagyokat nyeltem mig odaértem.
-Misaki szerintem indulnunk kellene.- csak ezek a szavak jöttek ki a számon.
A lány döbbent szemekkel figyelt engem végig... felcsillantak a szemei ahogy végig mért.Olyan szép szemei voltak...azok tűntek fel először... teljesen megragadott.
-Csak egy pillanat...Miss....ő itt...
-Kamenashi Kazuya...-mondta ki Misaki helyett a nevem.
-Ismersz?-nézetem felhúzott szemöldökkel.
-Nagy rajongód vagyok , ismerem mindent dalod és a KAT-TUN együttes a kedvenc együttesem.
-Nem hittem volna,hogy egy magyar lánynak japán együttes lesz a kedvence és főleg azt ,hogy ilyen jól tudsz japanul.
-Én valójában félig japán vagyok.-néztett el...és ahogy észre vettem elpirult.
Ennek láttán elmosolyodtam. Nagyon aranyos volt.
-Hogy hivnak?-kérdeztem kezemet nyújtva, bár őszinten tudtam,hogy hivják.
-Hogy hivnak?-kérdeztem kezemet nyújtva, bár őszinten tudtam,hogy hivják.
-Akaru Suzuki. -emelte kezét, ekkor hirtelen megragadtam és kézfejét megpusziltam, le nem véve tekintetem , tekintetéről.
-Örvendek...
-Örvendek...
-Ja...igen Miss Suzuki a partnere nem más lenne , mint Kazuya.
-Szóval szeretnél velem játszani egy doramába?-kérdeztem kiváncsian.
-Kazuya még valaszt...
-Hát szivesen tenném...csak olyan...
- Idegenek , tudom. - mondtam Misakinak hogy megijesztjük a lányt, legyen akár rajongonk akár nem.
Ez akkor is fura volt . Idegenek voltunk nem bizhatott bennünk... de ekkor eszembe jutott az idős házaspár... és a lany tekintetébe néztem. Volt benne valami, valamit éreztem, ami azt sugallta, hogy nem csak miattuk, hanem a lány miatt is , van tehetsége és ezt felkellene fedezni.
-Mi lenne ha 3 napod lenne átgondolni? Addig beszélgetnénk , megismernél. Semmi rossz szándékunk nincs.
-Oke...
-Szóval szeretnél velem játszani egy doramába?-kérdeztem kiváncsian.
-Kazuya még valaszt...
-Hát szivesen tenném...csak olyan...
- Idegenek , tudom. - mondtam Misakinak hogy megijesztjük a lányt, legyen akár rajongonk akár nem.
Ez akkor is fura volt . Idegenek voltunk nem bizhatott bennünk... de ekkor eszembe jutott az idős házaspár... és a lany tekintetébe néztem. Volt benne valami, valamit éreztem, ami azt sugallta, hogy nem csak miattuk, hanem a lány miatt is , van tehetsége és ezt felkellene fedezni.
-Mi lenne ha 3 napod lenne átgondolni? Addig beszélgetnénk , megismernél. Semmi rossz szándékunk nincs.
-Oke...
Megérkeztünk lakásahoz... szüleihez....egy tömbházhoz. Úgy volt, hogy megosszuk velük is természetesen miről lenne szó. Első emeleten laktak, igy nem kellett sokat mennünk. Kinyitotta az ajtót ...és mály levegőt véve Akaru bement:
-Hazaértem.- mondta,gondolom magyarul.
Megjelent egy nagyon szép nő ,aki gondolom az édesanyja, korához kepest, nagyon fiatalnak tűnt. Ahogy észrevett minket mosolyogva meghajolt , egy kis habozás utan mi is ezt tettük. Végül levetve cipőnket bementünk a lakásba. Nagyon otthoniasnak nézett ki és komolyan... az itteni stilus keveredett a japán stilussal, barna - krém - sárga szin uralkodott, bonsaiok és két sakura festmény diszelegtek a lakás különböző pontján. Bementünk a nagyszobába ahol egy férfi ült a földön egy kis asztalnál ujságot olvasva. Gondolom ő Akaru édesapja. Rajta tisztán látszott,hogy japán.
-Jó napot!- köszönt egyből japánul.- Megtudthatom, Akaru, miért hozod ezeket az idegeneket a házunkba?
-Apa, ők nem idegenek...ő itt Kamenashi Kazuya ...tudod a kedvenc együttesem fornt embere és managere Misaki Hotaru.
-Örvendek.-hajoltunk meg.
-Én is.Szabad tudnom, mit szeretnének?
Igy Misaki átvette a szót...és elmesélte , hogy mit szeretnénk.
-Apa...anya mit szóltok? 3 napom van, átgondolhatom...
-Lányom....
-Szó sem lehet róla.-szólalt egyből fel az apja.
-De apa...Csak gondoljuk át.
-Egyedül... és mi van ha egy erotikus filmbe kerülsz...
-Mr. Suzuki, bizotsithatom,hogy erről szó sincs, nem verünk át senkit.
-Nem...és nem változtatom meg a döntésem.
-De apa....Anya légyszi beszélj a fejével....-mondta Akaru.
-Akaru...apádnak igaza van...
-De már felnőtt vagyok ...
-Úgy beszéltük meg,hogy tanulmányaid után....
-19 vagyok. És ott is folytathatnám , cserediák program.
-Kedvesem, igaza van a lányunknak... nagy esélye van... átgondolhatnánk.. Biztos,hogy nagyon fognak rá vigyázni.
Nézett szeliden ránk az édesanyja.
-Hát persze. -bólintott Misaki , ahogy én is.
-Nem tudom.... Mennyit tartana a forgatás?
-Pár honapot.- hazudos Misaki...mi az a pár hónap?
-Rendben, akkor átgondoljuk.
-Köszönöm!-ugrott fel örömébe Akaru és ölelte meg a szüleit.
Egyezett bele. És igy is volt 3 napon keresztül beszélgettünk, adtuk az informáciot. Kedves lány volt, jól ellehetett vele beszélgetni és örültem, hogy nem az a tipusu rajongó aki azonnal a nyakamba ugrik.
-Fura valóban az, nem értheted. Misakinak ez a munkája ő csak próbálkozik. Sosem láttál modell ügynökségeket akik keresnek modelleket?
-De...- válaszolta.
Először beszelgettünk kettesben.
-Minden rendben lesz. Itt nem arról van szó, hogy én mit akarok , Misaki vagy bárki más itt arról van szó, hogy te mit akarsz.
Olyan szép tekintete volt, itt most ülve beszippatntott és nem tudott elengedni.
-Hello, bocsánat csak egy telefon beszélgetést kellett elvégezzek. Valamiről lemaradtam? - nézett ránk, mikor látta mennyire egymásba vagyunk mélyedve.
Elszakadtam a tekintettől és megvakartam a fejem.
-Nem. -vágta rá Akaru.
-Oke, szóval Akaru én latok benned tehetséget, biztos óo leszel a szerepre és lennenek kik felkészitsenek...
-Rendben.
-Mi?
-Rendben, megyek veletek. -kikerekedett szemekkel néztem rá és fura boldogság vette át érzeseim uralmát.
-Ez csodás... akkor menjünk szóljunk a szüleinek, -mondta Misaki és beültünk a fekete kocsiba.
-De...- válaszolta.
Először beszelgettünk kettesben.
-Minden rendben lesz. Itt nem arról van szó, hogy én mit akarok , Misaki vagy bárki más itt arról van szó, hogy te mit akarsz.
Olyan szép tekintete volt, itt most ülve beszippatntott és nem tudott elengedni.
-Hello, bocsánat csak egy telefon beszélgetést kellett elvégezzek. Valamiről lemaradtam? - nézett ránk, mikor látta mennyire egymásba vagyunk mélyedve.
Elszakadtam a tekintettől és megvakartam a fejem.
-Nem. -vágta rá Akaru.
-Oke, szóval Akaru én latok benned tehetséget, biztos óo leszel a szerepre és lennenek kik felkészitsenek...
-Rendben.
-Mi?
-Rendben, megyek veletek. -kikerekedett szemekkel néztem rá és fura boldogság vette át érzeseim uralmát.
-Ez csodás... akkor menjünk szóljunk a szüleinek, -mondta Misaki és beültünk a fekete kocsiba.
Ahogy észrevettem Akaru elég ideges volt... mondjuk ki nem lenne... És ekkor olyan lépést tettem , amit még én sem hittem el. Kezem kezére tettem és bátoritó mosollyal nyugtattam le. Viszonozta mosollyal és lenyugodott.
-Miért pont én?-kérdezte nem tudom hányadjára Akaru.- Nem vagyok sztár, nem vagyok énekes... szinész...
Elhittem, hogy alig hitte ezt.
-Mint mindenki castingon részt fog venni... de néhány társamnak megkell mutassak valakit, ezért amint megláttam önt, tudtam hogy nagyon jól kifognak jönni és nagyon jó lesz ennek a szerepnek. És minden sztár , énekes , szinész elkezdi valahol.
-Miért pont én?-kérdezte nem tudom hányadjára Akaru.- Nem vagyok sztár, nem vagyok énekes... szinész...
Elhittem, hogy alig hitte ezt.
-Mint mindenki castingon részt fog venni... de néhány társamnak megkell mutassak valakit, ezért amint megláttam önt, tudtam hogy nagyon jól kifognak jönni és nagyon jó lesz ennek a szerepnek. És minden sztár , énekes , szinész elkezdi valahol.
Na ez aztán egy érv Misaki... jobbat nem találhattál volna ki? Végül Akarura néztem:
-Ne aggódj néha ilyen. Segiteni fogok hogy sikerüljön. -mondtam és ismét rámosolyogtam.
Mosolyogva bólintott. Elmentünk szólutnk a szüleinek akik aggódva de elengedték és az apja megkért hogy nagyon vigyázzunk rá .Végül, Mrs. Suzuki meghivott vacsorázni , igy telt hassal értünk vissza a szállódába. Már nagyon fáradt voltam, igy csak egy rövid üzenetet irtam Jinnek " Fáradt vagyok, holnap indulunk haza Akaruval, majd találkozunk és mesélek. Kame." Ezzel feküdtem le. Még egy napot itt voltunk, hogy Akaru mindent tudjon elintézni.
Aztán korán reggel korán indultunk Akaru után. Közbe Jin is üzent "Várunk nagy szeretettel. Jin." Akaru készen volt és elbúcsuzva szüleitől elindultunk. Elindultunk vissza Tokyoba, hogy tovább lépjünk tervünkbe, magánrepülővel szálltunk vissza. Végül Akaru mellé ültem,aki nagyon csendbe volt.
-És mesélj magadról...-kérdeztem, tudom 3 napba már jó pár dolgot átbeszéltünk de még volt és megszerettem volna ismerni.
-Nincs semmi érdekes...-mondta.
-Ó...szerintem van...inkább akkor kérdezek. Szabad?
-Igen....-mosolyodtott el ismét nagyon aranyosan.
-Miért költöztetek el Tokyoból?
-Édesaáam mindig is szeretett utazni... amikor átvette nagyszüleim cégét, Ami az ilyen virágokat és növényekkel foglalkozik, elutazott Erdélybe...ahol találkozott édesanyámmal, aki virágüzletbe dolgozott... Első látásra beleszeretett....végül be is mutatta nagyszüleimnek.... És végül úgy döntöttek ,hogy ide költöznek. Még amikor kiderült, hogy anyám terhes velem.
-Sosem volt honvágyad?
-De sokszor vágytam Tokyoba...de.....de aztán megszoktam. Szerencsére senki sem csúfolt, mindenki elfogadott...és Erdély lett a hazám.
-Nincs semmi érdekes...-mondta.
-Ó...szerintem van...inkább akkor kérdezek. Szabad?
-Igen....-mosolyodtott el ismét nagyon aranyosan.
-Miért költöztetek el Tokyoból?
-Édesaáam mindig is szeretett utazni... amikor átvette nagyszüleim cégét, Ami az ilyen virágokat és növényekkel foglalkozik, elutazott Erdélybe...ahol találkozott édesanyámmal, aki virágüzletbe dolgozott... Első látásra beleszeretett....végül be is mutatta nagyszüleimnek.... És végül úgy döntöttek ,hogy ide költöznek. Még amikor kiderült, hogy anyám terhes velem.
-Sosem volt honvágyad?
-De sokszor vágytam Tokyoba...de.....de aztán megszoktam. Szerencsére senki sem csúfolt, mindenki elfogadott...és Erdély lett a hazám.
Néha úgy érteztem nem akar valamit elmondani, taáan amit a nagyszülei mondtak....azt nem mondta el... őszintén bennem volt egy olyan,hogy kiváncsi voltam az ő szemszögéből de még se kérdeztem meg.
-Akkor ez nagyon jó. És milyen lány vagy?-kérdeztem.
-Szerény...néha félős, bizonytalan , nagyon szeretek táncolni, irni a bloggjaimra, zenét hallgatni . Lényegében egy átlagos elsőéves vagyok.... És szeretek fényképezni.
-Izgulsz?-kérdeztem.
-Igen....
-He....minden rendben lesz...-megfogtam mindkét kezét és mélyen tekintetébe furtam a sajátomat... lenyugodott...de még izgult egy kicsit.
-Szerény...néha félős, bizonytalan , nagyon szeretek táncolni, irni a bloggjaimra, zenét hallgatni . Lényegében egy átlagos elsőéves vagyok.... És szeretek fényképezni.
-Izgulsz?-kérdeztem.
-Igen....
-He....minden rendben lesz...-megfogtam mindkét kezét és mélyen tekintetébe furtam a sajátomat... lenyugodott...de még izgult egy kicsit.
Végül mindketten elnevettük magunkat.
-Én is kérdezhetek?
-Már kérdeztél....
Elnevettük magunkat...majd rá néztem, várva kérdését.
-Csak nyugodtan...attól hogy hires vagyok és rajongom vagy kérlek ne szégyeld magad és ne tégy különbséget.
-Már kérdeztél....
Elnevettük magunkat...majd rá néztem, várva kérdését.
-Csak nyugodtan...attól hogy hires vagyok és rajongom vagy kérlek ne szégyeld magad és ne tégy különbséget.
Fura volt, azért,hogy nem támadott le...vagy valami...hisz elég higadt volt ahhoz képest,hogy rajongom.
-Rendben.Hogy vagytok a csapattal?
-Nagyon jól.
-Aztán csapat tréneren voltatok...
-Mennyit tudsz rólunk?-kérdeztem kiváncsian.
-Lényegében szerintem ami megjelent az interneten mindent....-mosolyodtott el.
-Mióta ismersz?-kérdeztem.
- A debütálásotok után hallottam meg Le ciel számotokat. Olyan 15 évesen.-mondta. Szép egész koránról.
-Aranyos vagy...-mondtam és ő kipirult.
-Nagyon jól.
-Aztán csapat tréneren voltatok...
-Mennyit tudsz rólunk?-kérdeztem kiváncsian.
-Lényegében szerintem ami megjelent az interneten mindent....-mosolyodtott el.
-Mióta ismersz?-kérdeztem.
- A debütálásotok után hallottam meg Le ciel számotokat. Olyan 15 évesen.-mondta. Szép egész koránról.
-Aranyos vagy...-mondtam és ő kipirult.
Ismét nagyon aranyos volt...és különös érzés fogott el.
-Tessék? Dehogy...csak...
-Ahogy mesélsz, másképp ragyog a szemed, olyan lágyan és kedvesen mesélsz mindenről, pedig csak nem rég találkoztunk.
-Ez semmi...
Elnézett és kinos csend támadt. Hirtelen a semmiből megjelent Misaki és komoly tekintettel nézett szembe Akaruval...aki szerintem megijedhetett.
-Ahogy mesélsz, másképp ragyog a szemed, olyan lágyan és kedvesen mesélsz mindenről, pedig csak nem rég találkoztunk.
-Ez semmi...
Elnézett és kinos csend támadt. Hirtelen a semmiből megjelent Misaki és komoly tekintettel nézett szembe Akaruval...aki szerintem megijedhetett.
-Akaru, valamit titokba kell tartanod a szüleid elől...
-És az mi lenne?-kérdezte.
-Ha megkapod a szerepet,hogy hitelesebb legyen az alakitásod... Kazuya-val kell lakj majd a lakásába...
-Ha megkapod a szerepet,hogy hitelesebb legyen az alakitásod... Kazuya-val kell lakj majd a lakásába...
Tessék?????...
