Hir

Sziasztok, ismet egy hetet taborba leszek, igy kesni fog a kovetkezo resz....de mint mindig most is amint hazaertek.... a ra kovetkezo napokba belehuzok es ujjult erovel hozom az uj reszeket. :) Ne haragudjatok,hogy megint egy hetet szunetel az oldal. Remelme megertetek.
Koszonom a megertest! 

5.resz Az érzelmek völgye

5.resz Az érzelmek völgye

Kazuya:

Nem hittem volna,hogy ilyen hamar összebarátkozik a fiúkkal. De igy lett...mondjuk nem csodálom, rögtön megragadja az embert a mosolya. Az első éjszaka nem volt olyan rossz...őszinten fogalmam sincs,hogy miért csináltam azokat a dolgokat.... miért fogtam meg a kezét, miért simitottam végig az arcán... a csodás puha arcán.  Annyira aranyos lány. Nem olyan liba, aki kihasználja a helyzetet, rám mászik és nem segit semmit, sőt ki akarja venni a részét a munkából. Aranyos tőle...  Kedves, őszinte lány... Amikor reggel ápolta a sérülésem, érintésétől böröm perzselt, mosolya elkábitott,hangja szelid és lágy volt...teljesen elvarázsolt. Mi?!Nem.... csak össze-vissza beszélek. Örülök,hogy ő lesz a partnerem a filmben. Persze, ő ezt nem tudja,hogy ez már biztos.. Bár nem tudom, hogy csinálják még? 1 hét múlva lesz a "meghallgatás" és ha mind rendben, hamar leforog ez akkor meg akkor elkezdjük a forgatásokat.  
A kanapéről ülve, néztem ahogy Koki és Nakamaru kikérdezik Akaru-t...szegény lany :
     -Van baratod?-tették fel a kérdést . 
    -Nincs. A legutolsó barátommal kb. 3 hónapja szakitottam. -válaszolt könnyedén.
Nincs barátja....Várj?! Ennek miért is örülök annyira.
    -Ki volt?Meddig tartott a kapcsolatotok? Miért szakitottatok?-csak úgy özönlöttek Koki kérdései.
    -Koki...-szóltam rá.- Rosszabb vagy mind egy riporter.... 
    -Ki kérem magamnak...csak megszeretném ismerni az új kislányt, aki reményeink szerint sokat lesz velünk. - kacsintott Akarura Koki .-  Talán baj?-karolta át Akarut és aranyos kis boci szemekkel figyelte őt.
    -1. ne haragudj Koki de ezek nincsenek hatással rám. -őszinte csaj és hogy lehet ilyen... egy KAT-TUN rajongó amely immunis Koki boci szemeire, figyelemre méltó lány. -2. semmi gond Kazuya, tőlem kérdezhet . 
Nézett rám és ismét aranyosan elmosolyodott, a mosolyaba mindig ott volt az élettel, örömmel teli bája... ebben rejlett a szépsége, mondjuk nem mintha a mosolya nélkül nem lenne szép... Na , jó komolyan nem értem mi van velem.... 
   -Megtetszett a kislány?-hirtelen a semmiből, került mellém Ueda. 
   -Mi?! Nem dehogy....-mondtam eltekintve tőle és a lábamat fixirozva. 
   -Pedig már egy ideje, hogy őt nézed.
    -Én nem is épp, őt nézem,hanem ahogy Koki-ék viselkednek, még csak most jött, nem igy kellene fogadják. -mondtam kibújva válasz alól.
    -Aha...-mondta.- Valójában, nem értem mi ez a felhajtás? Egy egyszerű rajongó , akit fogalmam sincs,hogy hogy de talán kiválasztanak  partneredként a következő filmedbe. Nem tudom,hogy mit látnak benne....
 Én tudom... tudom az igazságot és az igazság ellenére is, nem csodálom, ha őt választanák, hisz gyönyörű, kedves, szerény... Kamenashi Kazuya veled meg mi törtent?! 
1 hete volt már itt Akaru... 1 hete lakott velem , 1 hete haverkodott össze KAT-TUN többi tagjával és nekem az érzeseim egyre furábbak és furábbak lettek. Ha hozzám szólt, az idő megállt és csak ő létezett, csak rá figyeltem , ha rám mosolygott, elvesztem a csodás barna szemeibe, ha megérintett a böröm csak perzselt, nem tudom mi ez az érzés, ez az intenziv erős érzés....csak simán megtörtént. Keményen, szorgosan dolgozik,hogy az ővé legyen a főszerep, ő legyen a partnerem, és én amiben tudtam segitettem, bátoritottam... sok mindent elért, és jobban megismertem ez az 1 hét alatt. Osztozunk a házi munkán, együtt kellünk és fekszünk, közös programokat tervezünk, együtt megyünk be az ügynőkségre ha úgy van. Összebarátkoztunk... jól éreztem vele magam. Az együtt töltött idő, kellemes volt, mintha nem is az az idol lennék , normális emberként éreztem magam, amikor együtt főzztünk, együtt néztük a tv-t, amikor meghallgatott minket ahogy énekelünk , ahogy megnézett ahogy felvesszük a legújabb műsor részünket... minden annyira jó volt vele, annyira tőkéletes, annyira kellemes....nem akartam hogy vége legyen. És sose, de sose akartam elvesziteni őt. Azt akartam hogy mellettem maradjon . De egyszer ha vége lesz a dorama forgatásának akkor eljön a búcsu ideje is. Mégis ha erre gondolok, a szivem összeszorul és nem akarok búcsut inteni neki, mi ez az erős érzés?Mi ez az érzés, ami nem akar megszünni, ami nem akar  megnyugodni éjjel , mintha egy völgybe lennék, egy olyan völgybe amit eddig még sosem  ismertem.... ebben a völgyben uralkodik ez az érzes, és ebben a völgyben csak egy személyt látok, aki nem más mint Akaru...
     -Akaru, nemsokára kezdődik a meghallgatás, gyere gyorsan.-jelent meg Misaki, kizzökentve a gondolatok menetéből. 
Kiráncigálta Akaru-t, én meg követtem őket, tudni akartam,hogy produkál Akaru, kiváncsi voltam rá. És tudni akartam,hogy minden rendben lesz és tényleg őt válasszák, hanem hamarabb kell búcsut vegyünk mint gondoltam. 
    -Kame várj!-jöttek utánam a srácok is.
    -Tessék?-kérdeztem.
    -Mi is elmegyünk megnézni a kiscsajt.-mondta Koki.
    -De ...nincs munkátok?
    -2 perc...csak a kiscsajt megnézzük...-mondta Maru is.
    -Rendben...menjünk.-mondtam.
A korteremhez érve, beléptünk és leültünk a szinésznőkkel szembe és Akaru-val... mindenki a  termebe rossza szemmel nézte Akaru-t... nem volt hires, nem volt szinész, se énekes... és félig magyar volt...de én biztam benne,hogy nem csak az igazág miatt fogják választani, hanem mert tehetséges is...láttam a szemében a kitartást, az elszántságot.... hirtelen felfigyelt,hogy nézem, rám mosolygott... viszonoztam... majd halkan :
    -Fighting!-ejettem ki a számon.
Két forduloból áll, a szinészi tehetség és a hang tudása.... vagyis hogy tudsz énekelni -e. Sorra jöttek a tehetséges szinésznők, de mégsem láttam, mindegyiken azt az elszántságot mint Akaru-nál. Végül eljőtt az ő sora is... mély levegőt vett, becsukta szemét és elkezdte elmondani valahol a dorama közepén egyik jelenetét :
    -Megmentettél, megmentettél egy sötét , nyirkos napon, a halálra fagyástól... És hálás vagyok ezért neked....-eddig jó, gyerünk tudom,hogy megtudod csinálni Akaru.- Kérlek, ne küldj el most sem, nem akarok távol lenni tőled... nem akarlak elvesziteni. Tudom,hogy mar felnőttem, de szükségem van rád. Fontos vagy nekem, fontosabb vagy az életemnél, megtanulok előkkelően viselkedni, elmegyek munkát keresni, csak kérlek ne dobj ki. Ne hagyj el! Hiroki én....én.....
Eltekintett....jól csinálja, még néhány szinésznőt is felül múlt, nagyon átélte a szerepet.
    -Bár olyan könnyű lenne elmondani neki, elmondani neki azt amit itt érzek legbelül. Azt az erős, intenziv érzést, mely nem hagy nyugodni éjjel, mely minden este felkavarja álmaimat. Ez az érzes... mely a...szerelem.- ezeket a mondatokat mondvan, tekintete visszakerült rám.

Szeme tükrözte a jelenetet...  és a szavak teli voltak őszinteséggel, persze tudtam,hogy ez csak a jelenet, csak egy jelenetet játszik...én mégis ... elcsodálkoztam és ránézve elvesztem... Mert azt akartam,hogy ezek a szavakat őszintén mondja ki....
    -Szeretlek....-halkan folytatta.- Szeretlek Hiroki Suzuki azóta  a nap óta... beléd szerettem, és ez az érzés egyre csak nőtt és nőtt...az a nap óta amióta találkoztunk. Kérlek ne menj el....
Ezzel meg véget ért a jelenet, csak tapsra lettem figyelmes, nagyon jól játszott, elképesztő volt.  Akaru meghajolt és egy bájos mosollyal kiment a teremből. Én felalltam és utána mentem... izgult, nagyon...de ugyanakkor nagyon örült , ahogy meglátott odajött hozzám :
    -Na milyen voltam? Iszonyu, borzasztó... azért biztos nem olyan jó mint a szinész...
    -Elképesztő voltál...-ennyi jött ki a számon
Szavaimon meglepődött, de ezt hallva, kezét végig simitotta arcomon és  elmosolyodott :
    -Köszönöm. Tudd,hogy nagyon hálás vagyok amiért segitettél a héten. És ha esetleg nem engem...
    -Sssss....-fogtam meg kezet amely az arcomon volt. - Légy pozitiv és meglátod, hogy milyen érdekes is ez a világ.
Ezzel meg ott hagytam...öszintén még én sem tudtam,hogy mit akartam mondani ezzel a mondattal... de remélem hatott valamit. Visszamenve a fiúk mar izgatottan várták,hogy milyen lesz Akaru hangja , Ueda rám nézett... tudom mi gondolt, a héten csak avval zavart ,hogy megtetszett nekem Akaru, de nincs igaza...pusztán kedves vagyok vele... 
És akkor elkezdődött a második felvonás. Ki mennyire tud enekelni... hát őszintén megvallva, volt egy ket szinésznő aki inkább ne próbáljon musical-el...soha...de volt akinek jo volt a hangja. Nem tagadtam, voltak jók, de valahogy nem annyira jók mint Akaru, még alakitásba is annak ellenére,hogy nem szinésznő, mindnekit a producert, a stábot meglepett, mindenki dicsérte tehetséget.     

 -Reméljük, ugyan annyira lenyűgöz az ének tudásával is, mint a szinészi tudásával.-kezdte Koki.- Ha nem búcsut inthetünk a kiscsajnak.
   -Koki...-bökte meg Jin. 
Koki értetlenül vonta vállát, majd Jin felém bökött... Koki ekkor felvilágosodott :
    -Mármint, nyugi, a kiscsaj tehetséges, le fog nyűgözni  biztos.-javitotta ki magát. 
Nem kedveltem meg Akarut...ezt mikor fogják megérteni?!  Ekkor került sor épp Akaru-ra... A lámpák lekapcsolodtak...és egy fény csak Akaru-ra világitott....a fényben meg is jelent, új ruhaba... nagyon szép volt, gyönyörű , lenyügözött... és reméltem,hogy hangja is szép...és...ekkor...kinyitotta száját...  mindenki várta ,hogy énekelni kezdjen és ekkor...

Elképesztő, hangja is csodálatos volt, ez a lassu szám annyira talált a történetre is és annyira szép volt.

Nem én voltam az egyetlen akinek tátva maradt a szája. Lenyűgözött, mindenkit lenyűgözött. Én meg csak elvesztem a dalba. A szerelemről szólt , arról,hogy szeret, de ez a szeretet fájdalmas és megakar tanulni jobban szeretni, mert csak azt tudja, hogy azt a személyt látni akarja. Teljesen elvesztem Akaru szépségében, angyali hangjá ban, ragyogó szemeiben... mivel le nem vette a szemét rólam.  

Észre se vettem, mikor lett vége a dalnak, csak azt vettem észre mikor mindenki feláll és tapsol :

    -Elképesztő, el sem hiszem... egy se nem színésznő,se nem énekesnő , egy egyszerű lány mit le tud produkálni... Bravo!Bravo! Csodálatos volt, azt hiszem emberek nem kérdés,hogy ki lesz a mi kis Kamenashi Kazuyank-nak a partnere. 

Akaru szemei felcsillogtak és várta,hogy a rendező mondja már ki:

    -Akaru Suzuki, üdvőzlünk a csapatba. -mondt a kezét nyújtva Akaru felé.

Akaru-n látszott,hogy legszivesebben elvisitaná magát, de türtöztette , kezet fogott a rendezővel:

    -Holnap koran legyetek itt, elkezdjük a 置いていかないでください !(Oite ikanaide kudasai!) (Ne hagyj el!) című dorama forgatását.

Akaru megköszönte segitségüket:

    -Köszönöm nagyon szépen. Igérem nem fogok csalodást okozni. -hajolt meg.

Ezzel meg a stáb kiment ahogy a többi szinésznő is, teljesen kisárgulva az irigysétől , csak én , Akaru és a fiúk maradva...:

    -Kiscsaj nem is tudtuk hogy...-kezdte Koki de...

    -AAAAAAAAAAAAA!!!!!-sikitott fel Akaru és hirtelen hozzám rohant, nyakamba ugorva és 

átölelve. -Sikerült, sikerült....Kazuya, a partnered leszek.

    -Látod, megmondtam én.-néztem mélyen a szemébe.

    -Köszi!!!!!- bújt közel hozzám. Milyen kellemes az illata.

    -Szóljatok ha zavarunk...-szólt közbe Maru.

   -Jaj,bocsássatok meg...-vállt el tőlem Akaru.-Csak annyira örülök... De persze nektek is köszönöm, hogy ez az egy hét alatt támogattatok. Remélem továbbra is gondoskodtok rólam.- hajolt meg .

   -Gratulálunk Akaru és persze,hogy itt leszünk ha szükséged lenne rá.- tette vállára kezét Junno és mosolyodott rá.

    -Köszönöm. -mondta.

    -De kiscsaj, most meséld csak el, hogy tudsz ilyen jól szinészkedni és énekelni? Komolyan, annyira szépen énekeltél.

Mintha egy angyal lett volna...annyira szépen....

   -Hát nem is tudom , gyerekkorimba sokat játszodtam szinészkedtem , kreativ gyerek voltam azt hiszem , én csak próbáltam beleélni magam a szerepbe. Énekelni is mindig szerettem, az előbbi egy saját szám volt...

   -Te irtad? Wau...kiscsaj elképesztő vagy. Dalszerző, énekes, szinész.... szerencses lesz a baratod . Minden a zsigeredbe van.

    -Köszönöm.-pirult el Akaru. 

    -Sok sikert a közös doramátokhoz. .-mondta Jin.

  -Szerintem ezt meg kellene ünnepelni.-állt közénk Maru.

    -Igen!!!-egyezett bele Koki.

Igy hát elindultunk amiután Akaru átöltözött, megünnepelni a közös doramánk jővőjét. Egy étterembe vacsoráztunk végül, beszélgettünk , meséltünk Akarunak, Ő is meselt nekünk :

    -Nem is tudom...első dalom egy egyszerű dal volt... a szerelemről... De nem volt nagy szám...

   -Elénekled?-kérdezte egyből Koki.

    -Nem, de egyszer majd hallani fogjátok.-mosolyodott rá Akaru. -Utána valahogy még inkább kezdett érdekelni a dal irás, az énekelés... és igy csak azon törekedtem ,hogy jobb és jobb legyek.

    -És elképesztő hangod van.-mondta Jin.- Komolyan, minden szinésznőt lepipáltál ott.... mindegyiknél jobb voltal...

     -És még,hogy japán számot énekeltél...-szólt közbe Junno is.

     -Hé, annak ellenére,hogy félig magyar vagyok, attól függetlenül még tudok japánul is. 

    -Első dalod magyar vagy japán?-kérdezte Ueda. 

Most először szólt ő is Akaru-hoz.

    -Japán.-láttam,hogy örült ennek Akaru, szegény azt hiszi ,hogy Ueda ki nem állhatja, de lenyugtattam, hogy csak meg kell szokja.

    -Elképesztő vagy kiscsaj.-mondta Koki.

Utána meg a fiúk heves beszélgetésbe kezdtek, a következő műsorunkról...

    -Te is igy gondolod Kazuya?-szólalt meg hirtelen a mellettem levő angyal.

   -Tessék?-nyeltem nagyot.

    -Tényleg ennyire jó voltam?-kérdezte ragyogó szemekkel.

   -Elképesztő voltál, mindenki meglepődött .-mondtam mosolyogva.

    -El sem hiszem... annyira elképzelhetelen ez az egész...

Nézte tányérát, melyben néhány darab sushi volt... 

     -De igaz...-mondtam megfogva kezét bátorítóan.

Holnap kezdődnek a forgatások... és nem tudom még mi lesz köztem és Akaru között, de ami ma történt az furcsa volt... ez az érzés egész nap nem hagyott nyugodni... még éjjel sem, csak össze vissza forgolodtam az ágyba...és a napon járt a fejem... és azon ahogyan énekelt Akaru... annyira szép volt, annyira ártatlan... teljesen elvesztem benne... elképesztő amit tesz, amit csinál... mindenkit körülőtte elvarázsol, nem hittem,volna hogy ennyire nagy hatással lesz rám. De úgy látszik ez lett.... mi ez az érzés? 

Reggel arra keltem,hogy senki sincs a lakásba... Akaru keresésére indultam, de sehol sem volt... végül a konyha pulton találtam egy kis cetlit : "Nem szerettelek, volna felkölteni, ne haragudj, de olyan jól aludtál, tegnap este nagyon fáradtnak tűntél, így úgy gondoltam hagylak aludni. Készitettem reggelit, a hűtbe tettem, melegitsd meg. Lementem körül nézni, a forgatáson találkozunk. Ó! És nagyon hálás vagyok, amiért segitettél,hogy partnered legyek, ezért ime egy fénykép a tegnap estéről. Nagyon-nagyon köszönöm kedves Kazuya. Akaru." 

A képre nézve elmoslyodtam, ezen a képen Koki és Maru épp ivo versenyt tartanak, Ueda nem is figyelt rájuk, Junno kicsit tól ment a határon az ivászattal ,ahogy Jin is épp énekeltek , de nem ez ragadott meg... az asztal másik sarkába én elaludtam és Akaru aranyosan simitotta hátra a szemébe lévő hajtincseket... aranyosan mosolygott rám. Elmosolyodtam ezt látva,ahogy ott ültem a konyha pultnál. Jaj...Akaru mit tettél velem?