3.resz Valami bekattan

Egyszer a keseruseg napjai is felvilagosodnak...

3.resz  Valami bekattan

Kame:

Szemugyre vettem kinek is mentem  neki... Converse...farmer nadrag...meleg szurke felso,  fekete-feher kockas sal... ,  voros ajkak...barna  szemek...es sotet barna gondor haj... 

   -Akaru...-neztem ra...epp zihalt es konnyes volt a szeme.- Mi tortent?

   -En...en...en...-nem tudott semmit sem mondani...csak mellkasomba temette arcat es sirni kezdett.

   -Ssssss...nem lesz semmi gond, ne aggodj.-oleltem at.

Vajon bantotta? Megolom...ha megtudom...  Egy kis ido utan lenyugodott...  

   -Jobban vagy?-kerdeztem.

    -Igen...ne haragudj.-mondta neki dolve a falnak.

    -Mi?

   -En...biztos akartal haza menni...

   -Valojban meg nem...-mondtam.-Es ne aggodj nagyon orultem,hogy megvigasztaltalak... de...  mi tortent?

    -Atvert...

   -A baratod?

   -Igen...-mondta.

   -Hogyan, bantott?

    -Nem...-mosolyodott ram. 

Ez a mosoly az volt, amit aznap  lattam...amikor bekattant valami...es elkezdodott minden..az egesz erzes...ami bennem volt.  
   -Haza tudsz menni?
   -Te hova mesz?-nezett ram szeliden.
   -Egy kulbba,vagyok Akira hivott meg, csak kijottem egy kis friss levegore. 
   -En...nem  mehetnek?-nezett  ram.
Az a tekintet....teljesen beszippantott... elvarazsolt. 
    -Johetsz.-mosolyodtam el.
Na jo...erre kivancsi vagyok...Akiraek mit fognak szolni,hogy most mar nem csak 1 hanem ket lany is lesz  a klubba, de biztos csak mara...nem...halj ide...lesz a klubba...ki tudja, lehet holnap, ismet a kegyetlen Akaru lesz. De vajon mit gondolnak  majd, hogy Akaru ott lesz...minden esetre, vigyazni akarok ra... Lassan lepkedett mellettem, felenken...ez nem a kegyetlen Akaru volt ...ez felt, remegett, es biztonsagot, vedelmet keresett...  Beleptem a terembe, a fiuk meg mindeig a kepernyot neztek...
    -Hat te?!-nezett ram Akira.- Nem ugy volt hogy...
   -Van egy vendegunk...-alltam felre az ajtobol es jelent meg Akaru.
   -Nem hiszem el...-allt mindenki fel.
   -Sziasztok!-mondta kedvesen.
Mindenki lepodve nezett ra...azt hittek,hogy rajuk kiabal...vagy leallitsa ezt az egeszet...de nem ez tortent....
   -Bejohetek?
  -Aha...-tatott szajjal invitaltak be. 
Akaru leult egy sarokba, az ablak mellett , Akira elkezdett beszelni, mikozben neha Akaru-ra tekintett,  en le nem vettem a szemem Akaru-rol...annyira kozel van, es nem az a kegyetlen... 
    -Szoval....akkor...nezzuk  tovabb...nem...marmint... Kazuya...-szolitott felre Akira.- Minek hoztad ide?-suttogta.
    -Mert szuksege volt ra...-mondtam.
    -Mi tortent?
    -Alitolag atverte a baratja...
    -Ne...-lepodott meg egy kicsit hangosabban.
Meghajolt es vissza fordult:
   -De ugye nem fog  mindent leallitani...
Raneztem...Akarut  nem nagyon erdekelte mi tortenik korulotte...csak  bamult kifele...
    -Nem.-vagtam ra.
Akira orvendett egyet, majd vissza ment a kepernyo fele... en lassan Akaru fele indultam... Leultem vele szembe...es nezni  kezdtem:
   -Milyen erdekes nem?-kerdezte elmosolyodva, de ez a mosoly fajdalmat rejtett...
    -Tessek?
    -A Kegyetlen Akaru-t atvertek...
    -Nem vagy kegyetlen...
Ram tekintett, es tekintetembe kiolvashatta elszantsagom es oszintsegem...
    -Honna veszed, nem is ismersz?-kozeledett felem,  csalafinta mosollyal. 
    -De latom...lattam...nem  vagy ilyen. Csak egy alca...-kozeledtem en is.
Mar csak par centi valasztotta el az ajkainkat...amikor...
   -Ha megcsokoljak egymast hanyni fogok...-mondta hirtelen az egyik kulb tag...
Akaru-val  idegesen elvalltunk es mindeketten felre neztunk. 
    -Mi nem...-mondtuk egyszerre.
   -Hogy kipirultak...-mondta Akira.
    -Fogd be!-mondtam neki.
Erre elnevettek egymast... Kosz Akira...es a tobbiek.
Aztan ezutan nem is beszelgettunk...telt az ido...mig eljott a vege. Akaru-val indultunk el... 
    -Kiserjelek haza?Vagy...haza tudsz menni...
    -Nem...mehetnek...
    -Igen?
    -Nem  mehetnek hozzad...
Tagra nyilt szemmel neztem Akaru-ra...
    -Holnap ugyis hetvege...es en felek...-mondta  a foldet fixirozva...
  Aztan jon egy fordulat....bekattan valami...es az ember erzi hogy valtozas kovetkezik... Nem mondtam semmit...megfogtam kezett es szaladni kezdtunk. Orultseg...talan amit most elkovetni fogok...  de akarom...szeretnem...szeretem... 
A hazhoz erve... bementunk...
    -Szeretnel zuhanyozni?-kerdeztem.
    -I...igen...-mondta korul nezve.
Kivettem egy torulkozot es egy polot, meg egy trening nadragot.
   -Tessek...-adtam neki.-Addig megfozom a vacsorat...
   -Tudsz fozni?
   -Egyedul elek...kell tudjak...-nevettem el magam.- Jobbra az elso ajto.
Mutattam...elindult...en meg neki kezdtem  fozni...mire kijott en is kesz lettem...
    -Ime...-tettem ele a tanyert.
    -Koszi...-mondta.
Vegig nezve rajta, nem is nezett ki annyira rosszul a ruhajimba...
    -Na milyen?-kerdeztem, terelve gondolataimat.
    -Nagyon finom.-lattam  arcan hogy ez az igazsag... 
   -Akkor ennek orulok.-mosolyodtam el...es en is bementem a furdobe.
Neki doltem az ajtonak  es lezuhantam ...
    -Mi a fenet muvelsz Kamenashi...
Temettem fejem arcomhoz... 
    -Jaj...
Nagyon jol esett, egy meleg furdo...minden csepp  mely vegig ment a boromon...bizsergest ereztetett... meg a fejembe levo kavaro  gondolatokat is kitudtam tisztitani... Kileptem...epp  a fejemet torultem es indultam a szobamba egy poloert,amikor megalltam... Akaru elottem volt es vegig merve nagyot nyelt... 
   -Jol vagy?
   -Igen...csak...en...ize...
Elfordult...
   -Egy takarot szeretnek,  nincs a vendegszobaba.
   -Jaj...ne haragudj, nem volt ideom azt berendezni.-mondtam.
    -Eloszor oltozz fel...mert meg....fazol...-mondta ismet nagyot nyelve.
Elmosolyodtam...szoval tetszik amit lat... 😆 Felvettem  egy polot majd atadtam a takarot:
    -Jo ejt!-mondtam suttogtam  valojaba...
    -Jo ejt!
Ideges megfordult es eltunt...elmosolyodtam es bementem a szobamba...bezuppantam  az agyba es a gondolataimba meredtem...szoval igy allunk...
Reggel mikor felebredtem, egy percig el is felejtettem...hogy epp  az este kit hoztam haza... mikor kiertem  a konyhaba...azt gondoltam,hogy mar talan elment...itt hagyott...de nem...ott volta konyhaba epp a reggelit keszitette :
   -Jo reggelt!-mosolygott vidaman, eletkedven ram.
   -Jo reggelt!-viszonoztam.
    -Gondoltam,most en keszitek.-mondta.
    -Nem, feltenek a szuleid, hogy...
    -Nem, ne aggodj, beszeltem veluk.
A  szuleivel...es tudjak,hogy most egy sraccal  van, es egy sracnal toltotte  az ejszakat.
   -Minden rendben.-biztatoan mosolygott ram.
Milyen szep...gondoltam.Letette elem a tanyert, majd magank is.
    -Nagyon finom.-kostoltam meg.
    -Most csak viszonzod az estelit...-mondta...nevetve.
    -Nem tenyleg nagyon finom.-mondtam.
Ra neztem...de hirtelen ideges lett...es felallt..
   -A  telefonom bent maradt mejek vegyem el...
De mikor elottem elment, megbotlott es esni kezdett, de meg idejebe elkaptam... ott volt a karjaimba, ajkaink ismet nehany centire... es....

    

BUEK!

Boldog Uj Evet! :)

Merry  Christmas!  :)

6.rész Jhonny's iskola

A sors szenvedélye 

6.rész Jhonny's iskola

Akaru:

Örömmel töltött el elkésziteni Kame-nak a reggelit... minden percet örömmel és szeretettel készitettem neki. Az este a fiúk kicsit elvetették a súlykot , de örültem,hogy ennyire jól ki jővoők velük és nagyon jó volt ....na de hogy mivel is vetették el a súlykot az az ivászat volt... nem is csodálkoznék ha ma nem jellenenek meg...vagy ha meg is jelennek akkor rosszul fogják érezni magukat. Aztán meg itt volt az est legszebb pontja Kame...annyira aranyos volt,amikor elaludt azok a hosszu szempillái mecsillogtak a fénybe és halk szuszogása betöltötte a kis terepet ahol olyan volt mintha csak mi ketten lettünk volna. Olyan nyugodtan aludt és nem ébredt fel a  nagy hangzavar ellenére. Biztos kifáradhatott.... én kedves Kamem.... Az enyém? Mire nem gondolok nem sajátíthatom ki... jaj... ez már olyan mint egy örült fanatikus. 

 Végig  simitottam  az egyik hajtincset és mosolyogva figyeltem ahogy álmok álmát alussza.  

Másnap reggel az asztalon egy kis levél fogadott : " Ajándék.... hogy emlékezhess arról a napról amikor veled ünnepelhetett a KAT-TUN, tudom hogy minden pillanatot megakarod örökiteni. Misaki," A képen a tegnapi est fénypontja....amikor is mosolyogva Kame-hez értem és végig simitottam a hajtincsét mosolyogva figyelve ahogy  alszik. Jaj....remélem mas nem látta ezt.... és  nem is fogja. Bár egy embernek azért itt hagyom...igy amikor  a reggelivel végeztem letettem melléje a képet és egy kis levelet, majd felvéve  cipőm és kabátom elindultam a nagy városba. Tokyo a valóságba még szebb mint a képeken. Csodálattal és ámulva figyeltem a  hatalmas várost.... Haladva egyre előbbre az utcákon. Végül a központi parkba értem ahol egy hatalmas szökőkút ékeskedett, körülötte gyerekek futkároztak és játszadoztak...ez pont olyan mint otthon , igy hát mit tettem mit nem neki támaszkodtam a szökökútnak.... és onnan figyeltem hol az eget ,hol a körülöttem lévő embereket. 

   -Akaru...-hirtelen egy halk ,idős hang hallatszott mellettem...megrebbentem és rá néztem az illető személyre...

Mellettem egy idős par allt , nem kellett sok idő mig rájöttem kik...

   -Nagy...mama....nagy...papa....-mondtam ki de egyet hátráltam.

A szüleim sosem tagadtak meg azért a nagyszüleimtől, képeken minden évben megmutatták,hogy kik.. 

   -Kicsim...tényleg te vagy? Hogy-hogy itt? Kicsim,hol vagy megszálva? Miert nem jöttel meglátogatni? Gyere...-nyújtotta kezét nagymamám.

  -Nem...-hátráltam még jobban...

   -Kicsim, ne félj, mi vagyunk a nagyszüleid.

   -Mi...? Ti nem vagytok azok...Hogy lennéttek ki tagadtátok apámat, csak  azért mert anyám magyar és a legnagyobb szükségbe kidobtátok anyámat az utra, hazudva neki...ha akkor azon az este nem lett volna apámnak  akarat ereje hogy megkeresse anyámat, akkor ...akkor... Arról sem beszélve, hogy minek is neveztetek engem...aki az unokátok kellene legyen...Hagyjatok békén!!!! - kikeltem magamból, kitörtek a szavak... elfutottam, remélve, hogy nem találkozom velük.

Futottam ahogy csak tudtam és könnyeim utat törtek maguknak...miért? Miért voltak ilyenek? Miért jelentek meg,miért jöttek oda hozzám??? Fogalmam sem volt,hogy hol vagyok...csak azon vettem észre magam,hogy valakinek neki megyek:

  -Elnézést...-felnézve két csokoládé barna szempár nézett velem szembe...

  -Akaru...-először örömmel mondta ki nevem majd, meglátva könnyeim...- Mi történt?

Húzott egyből magához és zárt ölelő, biztonságos karjaiba...

   -Miért? Miért történt ez velem...miért történt  ilyen dolog velem, Kazuya? 

Csak zokogtam és zokogtam...abba nem hagyva...Kame nem kérdett  többet semmit...csak ölelt tovább egy szó nélkül...mig le nem csillapodtam.... Végül amikor megnyugodtam elindultunk Kame kocsijával a forgatási helyszinre. 

   -Nem szeretnék semmi rosszat tenni , hogy ismét szomorú legy és ha nem akarod nem kell elmond, de mi történt? - nézett rám aggodó tekintettel.

 Mit mondjak? Még mindig féltem a véleményétől...

   -S...sajnálom,de ez egyelőre személyes.-mondtam.

   -Rendben megértem.-mondta majd elmosolyodott...és elnevette magát.

   -Mi olyan vicces?-kérdeztem.

   -Tegnap...ahogy Jin berugott...sosem hittem volna,hogy ő is tud ilyent...

Nevette el magát ismét...nekem is nevetnem kellett,valójában én sem gondoltam volna,hogy Jin Akanishi képes berugni....

Végül  meg is érkeztünk a helyszinre...az  első jelenet az amiután az első három részben nem szerepelek csak a harmadik rész végén megjelenek mint már hogy felnőttem...és elszőktem otthonról...és hol más hol lennék mint a nagy part szélénél,ahol egykoron megtalált Kame, vagyis Hiroki... 

   -Felvétel!

És itt volt az idő...első forgatásom Kame-val...jaj...majd kiugrik a szivem...Első  egyedül vagyok a parton és csodálom a napot... közbe a vizbe mártva lábam sétálgatok a parton.
  " -Az idő telik...és pereg.... sosem áll meg.. Mindig hálás leszek Hirokinak,hogy segitett nekem akkor 7 éve... és befogadott maga mellé, már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle. Mindig mellette akarok lenni. Bár tudná ,hogy a valódi érzéseim iránta csak nőttek es nottek azota  a nap ota, a kedvessege, a baratsaga mind melyen beszippantott engem.... es orokre elvarazsolt. Nem tudok nem ra gondolni, nem telik el ugy egy pillanat hogy ne ra gondolnek....annyira orulok,hogy megismerhettem en....
   -Akaru....-ekkor jelent meg Hiroki.
  -Hiro!!!-örömmel szaladtam Hiroki karjaiba aki átölelt majd elvállva megkoppintotta a buksimat.
   -Áu! Ez miért volt?
   -Miért mentél el egy szó nélkül?
   -Nem lehetek egyedül?
   -Dehogy nem...de azelőtt szólj.
  -Rendben...-fixiroztam a földet.
   -Na gyere...-kezdett húzni magával be a vizbe majd elkezdett priccolni.
Annyira jó volt, olyan jó lett volna ha ez nem csak egy szerep kedvéért van, egy szerep kedvéért csinálja. 
   -Ne..!! Hiro!!!-nevetve pricoloztunk és löktük egymást.- Ezek a pillanatok jelentik életem nagy részét, és ezek a legszebb pillanatok, ilyenkor vagyok a legboldogabb amikor vele vagyok.
 Hirtelen megállt és a távolba figyelt...felsóhajtott.
   -Hiro...
   -Egy  család vagyunk nem?-kérdezte hirtelen.
   -Persze....te neveltél fel  nélküled...fogalmam sincs mi lett volna velem. Hiro nekem te vagy a családom...-bar nem testvérként,apaként nézek rád....
   -Köszönöm.-fordult felém mosolyogva és felborzolta a hajam.-Na gyere....
Fogta meg a kezem és megbökött.. "
A valós  jelenet az kellett volna legyen hogy megbök és nevetve megbököm én is...de nem igy sikeredett  mivel kétbalkezességem már a lábamba is megjelent és nem csak kétbalkezes de kétballábas is lettem...és  ahogy előre léptem félreléptem és esni kezdtem...vártam ,hogy mikor találkozok a földdel...de a föld helyett  egy testnek csapodtam... kinyitottam a szemem és par centire tőlem alattam ott feküdt Kame. Nagyot nyeltem, szivverésem 100-szorosára nőtt , nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, az arcaról, ő szelid, kicsit aggodó tekintettel fürkészett engem... én éreztem ahogy kipirulok,ahogy arcom melegebb lesz és átvállt egy pezsgősebb piros szinnre. 
   -Állj!-kiáltott a rendező...
Ennek nem lesz jó vége.... feltápászkodtam Kame-ról ...leseperve magam...és egyből megszólaltam:
   -Nagyon sajnálom! Kétballábas vagyok,nem a Kame hiabája volt, kérem engem vonjanak felelőségre  .-hajoltam meg és alltam úgy mig nem fejeztem be a mondatomat.
Kame felnevetett,ahogy a rendező is. Kame-ra néztem,aki szelid, gyenge tekintettel figyelt engem. Majd a rendező felé bökött.
   -Csodás....en erre nem is gondoltam...pedig milyen nagyszerű jelenet volt. Megtartjuk! Tényleg jól jártunk veled Akaru.-mondta a rendező és megveregett a hátamat.
   -Ügyes voltál Akaru! -mondta Kame és rám kacsintott. -De jól vagy ugye? - bólintottam.
   -Gyere Kame veled tovább kell forgassunk.- hivta a rendező.
   -Köszönöm a kemény munkát!-hajoltam ismét meg...majd figyeltem ahogy eltávoznak.
  -Hogy tudtam hogy jól választok ,amikor téged választottalak. Már amikor megláttalak az jutott eszembe "Misaki itt ez a lány biztos jó választás,  ő lesz a következő sztár, a következő  partnere Kamenashi Kazuyanak...itt az alkalom gyerunk!!!!"
   -Misaki....-ijedtem meg .- Majdnem a szivrohamot hoztad rám, legközelebb csapjál nagyobb zajt.
   -Elnézést Akaru.-mondta.
    -Semmi gond....akkor mi mit csinálunk, megvárjuk Kamet vagy...?
    -Az ügynőkség azt szeretné ha felvételiznél a Jhonny's suliba....
   -O...értem... és az miből áll?

   -Ének,tánc és szinészeti vizsga. A szinészeti neked startból megvan hisz szereplő vagy egy doramába , az egyetlen amit meg kell tegyél az ének és tánc. 
 Nem tudom miért de ideges lettem... Pedig ide is felvettek, itt is énekeltem... 
   -És...ha nem sikerül?
    -Dehogynem...tehetséges vagy. Gyere.-mondta elindulva a kocsi felé.
Hátra tekintettem épp forgattak, Kame a parton gondolkodott a távolt figyelve.... miért ver ennyire a szivem hacsak rá  nézek?
Jhonny's suli épp a cég mellett volt....ma volt a felvételi rá....bemenve a váróterembe egy csomó lány és fiú állt, ült, gyarkorolt ott....ideges lettem....annyira szépek és tehetségesek voltak mindanyian mefigyelve őket...
   -Amikor vége érted jővők.-mondta Misaki.
  -Itt hagysz?
   -Persze...mármint innen a te feladatod, én nem lehetek veled.-mondta.- Byebye.
És már el is indult kifele...körül néztem, néhany szempár rám szegeződött hol lenézően,hol csodálkozva, suggdolozva.
   -Ez a lány,  nem?
   -Igen...az aki Kame partnere lett...
   -Nem is értem,hogy választhatták ot...nem is japán. Nem is gyönyörű...Kame mellett egy ocska vas, egy csiszolatlan gyémánt.
Egyik sarokba mentem és összekuporodva figyeltem az eseményeket.... a diákok csak jöttek és mentek, ki mosolyogva, ki sirva... nem tudtam, nem észre venni a megvető pillanatásokat az egyik részeről igy mit tehettem mit nem elindultam egy osztalyterem felé kicsit lenyugodni és talán próbálni is valamit...ugyis még voltak bőven előttem... Felmentem az emeletre és az első ajtón bementem... 
   -Miért néztek ...?-figyeltem az előttem levő padot neki támaszkodva a magam mögöttinek. 
    -Lenézoen?-szólalt meg hirtelen egy fiú hang, oldalra néztem és egy világosabb barna hajú, barna szemű srác nézett felhúzva a szemöldökét és talán kis bánat is volt benne, sajnálkozás:
    -Én...én.....ne haragudj....megzavartalak? -dadogtam össze vissza.
    -Lenézően néznek ,mert azt hiszik béna vagy,nem vagy képes bejutni...de sosem kell felvenni őket, mindenki a sikerre pályáz...ne legyen az a célod.-fordult el tőlem és figyelt ki az ablakon.
   -Itteni tanuló vagy?
   -Nem...felvételizni szeretnék ide.-mondta.- Keita Narumi. 
   -Én...
   -Akaru Suzuki. Mindenki ismer hisz a legújabb partnere vagy a nagy Kamenashi Kazuyának. -mondta ismét felém fordulva, egy kis csalafinta mosollyal.
   -Amit mondtál az előbb...az...megtörtént veled? -kérdeztem...de gyorsan hozzátettem.- Ha tudhatom.

Nem mondott  semmit csak kifele sétált...de  az ajtoba meg megallt:
   -Nem jössz?-kérdezte.
Mosolyogva futottam mellé és indultunk le...azt  hiszem már szereztem is egy barátot. 😃
Ismét a termhez  érve,ugyan  azok  a hűvős tekintetek fogadtak:
   -Mi van?! Valami bajotok,nem láttatok még  soha egy  félvér lányt?-förmedt rájuk Keita.- Gyere.
Ezzel meg megfogta kezem és bementünk a terembe... most ismerkezdtünk meg de már éreztem, hogy jóban leszünk és megbizhatok benne...Arcán fura  komolyság ült ki.

   -Utánam  úgy tudom te jössz.... megnézhetlek?-kérdezte.
De nem tekintett rám.
    -I...igen...-válaszoltam.- Én?
    -Szerinted miért hoztalak be?-ezzel meg felém  fordult és rám mosolygott.
   -Keita Narumi.-szólalt meg  egy  40-es éveibe járó  férfi...talán egy tanár...vagy az igazgató.
   -Itt...-mondta.- Lássuk  ki énekel jobban?-Nevette el a végét és indult  a szinpad felé..
   -Sok sikert!-mondtam ki.
Meglepődve megállt  de nem szólt semmit. Felvett egy feket zakot  és  beállt... tánc és enek egybe...  Izgatottan figyeltem  az alig két perce ismert  srácot.

Nagyon jól táncolt... és  a hangja is csodás volt. Ragyogó tekintettel  figyeltem végig. Szóval  ilyen  egy Jhonny's  felvételiző...biztos  be fog kerülni. Annyira jól mozog  és a hangja is szép. Nem lehet, hogy ne nyűgőzné le az emberket. A  dal  végén örömmel  tapsoltam meg...:
   -Köszönjük, értesiteni fogjuk.
Ezzel  meg elindult felém.
   -Nagyon jó voltál,csodás  hangod  van .
   -Köszönöm. Hajrá  neked is. 
   -Airi Suzuki...
És  én jővők... Idegesen  fellépek  a szinapdra  és mélyet lélegzek... Keita-ra  nézek  aki biztatóan  rám mosolyog... Jaj...bár itt lenne Kame  is...  De mindent megteszek, biztos hogy drukkol.. 

Amig tartott a szám, egész végig Kame-ra gondoltam. Mintha neki énekeltem volna,vagyis neki  is énekeltem...és mindent  beleadtam. Felakarom hogy vegyenek,a szüleim miatt, a  barátaim  miatt, az ügynököm miatt, a  film miatt,  Keita  miatt,akit egyre az első barátom lett itt ebbe a környezetbe ,Junno miatt...Jin miatt....Koki miatt...Nakamaru miatt....Tatsuya miatt...és...Kame miatt. Ők mindannyian biznak bennem, hisznek bennem. A dal végén lihegve pillanatottam fel  a zsűri asztalához:
    -Nemsokára értesitjük!-ennyit mondtak .
Ezzel meg lejöttem a szinapdról. Keita-ra néztem....de ő nem  nézett  rám:
   -Aranyos a hangod.-ezzel megelindult  kifele.
Ez  is valami...gondoltam magamban és  mentem utána. Kint Misaki várt már:
    -Na,készen vagy?-kérdezte.
   -Igen...csak elbúcsuzok...
De mire már megfordultam  Keite  sehol sem volt...vajon  mi történhetett vele ,amiért néha annyi fájdalom látszik a tekintetében? 
Kame  házához  érve, fáradtnak éreztem  magam....nem  tudom miért...de  úgy éreztem ólom  sulyok  húznak  le.... Ahogy beértem a lakásba Kame mosolyoga fogadott:

    -Üdv itthon!

   -Megjöttem. - mosolyodtam rá és kis pezsdülést észlletem magamon ahogy ránéztem.
    -Milyen  volt  a napod?-kérdezte.
Tényleg,úgy éreztem,hogy egy  család vagyunk... 
    -Jó. Neked?
    -Jó. Hogy ment a felvételi?
    -Remélem jól...-nevettem el kicsit  komoran.
    -Valami baj  van?-tette kezét vállamra Kame.
    -Kicsit  kimerültem.-mondtam.
     -Akkor menj pihenj le vacsora előtt. 
    -De  én...
Akartam  mondani,hogy vele akarok tölteni időt, de éreztem ahogy  lassan a szemeim leragadnak...
Felkelve és orára  pillantva 21:30-at ütött  az óra... Fura...nem emlékeztem hogy  feljöttem  volna.... A ruháim ugyan  azok voltak mint délután ,csak  a  cipőm volt levetve,felvettem  a papucsom és lebotorkáltam... lent Kame  épp  a tv-t nézte...
    -Felébredtél? -kérdezte,ahogy megpillantott.
    -Igen,de hogy ...
    -Kerültél az ágyba? Én vittelek  fel, annyira  fáradt voltál,hogy elaludtál itt lent,még  szerencse  hogy itt voltam  és időben elkaptalak,aztán felvittelek.
    -Felvittél?-hirtelen éreztem,ahogy  kipirulok....levettem róla szememet és csak  ennyit mondtam.- Köszönöm.
    -Nincs mit.-mosolyodott el majd összeborzolta a  hajam. - Gyere,  vacsorázzunk.
A vacsora nagyon finom volt, már jó  ideje itt lakom,de még mindig nem szoktam meg mennyire finoman  főz Kame.  
    -De  jól  vagy? Beteg  lettél? -kérdezte és kezét homlokomra tette...elhúzodtam mert ismét  éreztem, ahogy kipirulok. 
   -Nem....mármint  jól vagyok. -néztem ismét el..
Aggodó tekintete, arcomat  fürkészte, de szerencsére  ,hogy a  telefonom csörgése megmentett.
    -Halo?-álltam fel az asztaltól, meghajolva Kame előtt jelezve elnézést. 
    -Szia Akaru, Misaki vagyok.
    -Szia Misaki. Mi  újság?
     -Van egy jó  hirem.
    -Mi?-kérdeztem.
    -Gratulálok.
    -Mi, miért?
    -Bejutottál a Jhonny's egyetemre.
    -Tessék?!-ugrottam fel boldogságomba.
    -Igen,holnap kezdődik  tanitás. Készülj  fel, mert holnap nehéz nap vár rád,  forgatás  és  suli is egyaránt. Jó éjt! Üdvözlöm  Kazuya-t is!
Ezzel meg letette,  egy  percig némán figyeltem,ahogy  a telefonom  lekapcsolodik:
    -Akaru? -szólitott  meg Kame.
Megfordulva karjaiba futottam és szorosan átöleltem:
    -Felvettek...felvettek...
Ennyit mondtam,de ő mar ebből is tudta ,hogy hova...:
    -Gratulálok!
Mondta majd ő is viszonozta ölelésem. Annyira jó volt ez ölelés,megnyugtató,  biztonságos.... Ahogy orrcimpámat megcsiklintotta férfias, édeskés illata , ahogy erős karjai átfogtak és ahogy mellkasához bújva hallhattam szíve ritmusát...