Egyszer a keseruseg napjai is felvilagosodnak
7.resz Ki amerre
Akaru:
Csak epp a sarokig mentunk, ott bujtunk el, a riporterek tovabb indultak elore.
-Huh ez huzos volt. - gornyedt meg Otani zihalva.
En is probaltam osszeszedni magam, majd miutan ujra szabalyosan lelegeztem Otanira neztem, aki vigyorogott.
-Miert jottel?
-Hogy megmentselek, tudtam, hogy fognak itt varni ripoterek. -Kozelebb lepett es jobb karjat a derekamra tette, bal karjat az arcomra. - Baby... - karba tettem a kezem es elfordultam. - Akaru kerlek , nem tudjuk ezt megbeszelni? Olyan jo csapat voltunk, en megvedtelek, megvednelek , mi lennek a kornyek urai, mi voltunk a kornyek urai, mindent feladnal, egy artatlan trefa miatt?
-Artatlan trefa? Ez volt az egyetlen, hogy ilyen tortent?
-Hat persze ba... Akaru. Hogy tudnek jatszani veled ? En tenyleg szeretlek.
De nem tudom, hirtelen valami megvaltozott es nem ereztem azt az oszinteseget a hangjabol, amit maskor. Arebb toltam magamtol.
-Sajnalom, de en mar nem erzem ugyanazt. En , en nem hiszek neked, a szavaidban nincsen oszinteseg Otani. Fogadni mernek, hogy te tobbszor is kikezdtel lanyokkal, mig velem voltal. Igaz? Te tenyleg szerettel volna? Vagy csak azt tetszett, hogy ilyen kemeny vagyok , durva amiatt?
-Most miert hisztizel? Mi olyan nagy dolog? Csak szorakoztunk, tobbszor szorakozunk a haverokkal es nem jelent semmit!.
-Szoval jol tudtam, nem az elso. Otani,nekem ebbol elegem van. Itt es most vegezzunk ezzel ...
-Oh, mi az csak nem megpuhultal? Az a kis sztar miatt? Neked is megtetszett mi? - horkkant fel ironikusan
-Otani! Ebredj fel, itt- mutattam kettonkre. - mar honapokkal ezelott megromlott valami. Mar nem voltunk azok akik az elejen, te is megvaltoztal es en is, tobbet vitatkoztunk, kevesebbet voltunk egyutt, mar azt hiszem tenyleg csak a latszat volt fontos. - a szavak csak ugy ozonlettek belolem, nem tudtam megallni, de tudtam, hogy ez az igazsag.
Otani nem rossz srac tulajdonkeppen, sokat segitett nekem, vigyazott ram es batoritott... nagyon halas voltam neki, jol megvoltunk igaz, de azt hiszem most jovok ra, hogy sosem szerettem, csak batykent tekintettem ra.
-Szoval, jo akkor szakitsunk? Jo rendben, de nem te szakitasz en szakitok.
-Jo rendben! -ebben a pillanatban megragadta a karom. Duhosen meredt ram, de ismertem ezt a tekintet, meg velem szemben nem lattam, de mas ellen mar hasznalta.
-De tudod, hogy ennek mi a kovetkezmenye!
Ismet eltoltam magamtol.
-Ez faj es igen tudom. - megfordult es osszeborzolta a hajat.
Mely lelegzetet vettem es hozza leptem , megerintettem a vallat:
- Mar baratok sem lehetunk ?
Fel szemmel sanditott ram , de lattam, hogy kicsit megenyhult , tekintete szomorkasan figyelt, lelegzete lelassult es izmai sem voltak mar olyan merevek.
-Akaru vigyazz magadra! - fordult felem es ismet megerintette az arcomat.
Kezeimmel en is megfogtam az ovet, majd megoleltuk egymast.
-Te is.
Igen, nekunk ilyen volt a kapcsolatunk se veled se nelkuled.
-Huh ez huzos volt. - gornyedt meg Otani zihalva.
En is probaltam osszeszedni magam, majd miutan ujra szabalyosan lelegeztem Otanira neztem, aki vigyorogott.
-Miert jottel?
-Hogy megmentselek, tudtam, hogy fognak itt varni ripoterek. -Kozelebb lepett es jobb karjat a derekamra tette, bal karjat az arcomra. - Baby... - karba tettem a kezem es elfordultam. - Akaru kerlek , nem tudjuk ezt megbeszelni? Olyan jo csapat voltunk, en megvedtelek, megvednelek , mi lennek a kornyek urai, mi voltunk a kornyek urai, mindent feladnal, egy artatlan trefa miatt?
-Artatlan trefa? Ez volt az egyetlen, hogy ilyen tortent?
-Hat persze ba... Akaru. Hogy tudnek jatszani veled ? En tenyleg szeretlek.
De nem tudom, hirtelen valami megvaltozott es nem ereztem azt az oszinteseget a hangjabol, amit maskor. Arebb toltam magamtol.
-Sajnalom, de en mar nem erzem ugyanazt. En , en nem hiszek neked, a szavaidban nincsen oszinteseg Otani. Fogadni mernek, hogy te tobbszor is kikezdtel lanyokkal, mig velem voltal. Igaz? Te tenyleg szerettel volna? Vagy csak azt tetszett, hogy ilyen kemeny vagyok , durva amiatt?
-Most miert hisztizel? Mi olyan nagy dolog? Csak szorakoztunk, tobbszor szorakozunk a haverokkal es nem jelent semmit!.
-Szoval jol tudtam, nem az elso. Otani,nekem ebbol elegem van. Itt es most vegezzunk ezzel ...
-Oh, mi az csak nem megpuhultal? Az a kis sztar miatt? Neked is megtetszett mi? - horkkant fel ironikusan
-Otani! Ebredj fel, itt- mutattam kettonkre. - mar honapokkal ezelott megromlott valami. Mar nem voltunk azok akik az elejen, te is megvaltoztal es en is, tobbet vitatkoztunk, kevesebbet voltunk egyutt, mar azt hiszem tenyleg csak a latszat volt fontos. - a szavak csak ugy ozonlettek belolem, nem tudtam megallni, de tudtam, hogy ez az igazsag.
Otani nem rossz srac tulajdonkeppen, sokat segitett nekem, vigyazott ram es batoritott... nagyon halas voltam neki, jol megvoltunk igaz, de azt hiszem most jovok ra, hogy sosem szerettem, csak batykent tekintettem ra.
-Szoval, jo akkor szakitsunk? Jo rendben, de nem te szakitasz en szakitok.
-Jo rendben! -ebben a pillanatban megragadta a karom. Duhosen meredt ram, de ismertem ezt a tekintet, meg velem szemben nem lattam, de mas ellen mar hasznalta.
-De tudod, hogy ennek mi a kovetkezmenye!
Ismet eltoltam magamtol.
-Ez faj es igen tudom. - megfordult es osszeborzolta a hajat.
Mely lelegzetet vettem es hozza leptem , megerintettem a vallat:
- Mar baratok sem lehetunk ?
Fel szemmel sanditott ram , de lattam, hogy kicsit megenyhult , tekintete szomorkasan figyelt, lelegzete lelassult es izmai sem voltak mar olyan merevek.
-Akaru vigyazz magadra! - fordult felem es ismet megerintette az arcomat.
Kezeimmel en is megfogtam az ovet, majd megoleltuk egymast.
-Te is.
Igen, nekunk ilyen volt a kapcsolatunk se veled se nelkuled.
Kazuya:
- Csodalkozom, hogy nem hivott meg az igazgato, hogy panaszkodjon.
- Sajnalom. De en...
- Hat remelem is hogy sajnalos. S mi te te? Kazuya ezt az elejen megbeszeltuk elmehetsz tanulni, kemeny eredmenyeket ertetek el a sracokkal. Igazan buszke vagyok ratok. De errol nem volt szo. Ugy volt a hatterbe maradsz, ugy volt tanulsz par honapot majd erkezel vissza. Akkor ez mi? Mondd csak kedved van szorakozni a lanyokkal? Akkor tedd de ne igy.
- Nem! - szolaltam fel, Jhonny meg is szeppent. - En nem jatszanek vele... Ize senkivel sem.
- Nem jatszanal vele? Ertem. Tehat tetszik? Megtetszett? Valaszolj... - nehany percig tetlenkedtem, mit mobdjak, hazudjak vagy mondjam el az igazat?
Jhonny elore lepett kozvetlen elem.
- Nos igazam van? Valaszolj! - emelete fel a hangjat, most nekem volt az idom, hogy megszeppenjek.
-Igen bele szerettem. - boktem ki vegul.
Felsohajtott, vissza igyekezett a szekehez es leult ea, majd arcat tenyere koze tette.
- Ez csak fiatalkorj fellangolas. Nem szerethettel bele ez csak... Csak nehany hete erkeztel oda, napja... Hogy szerethettel bele? Megertem csinos, valo igaz de bele szeretni? Csak a fiatalsag beszel beloled, ez nem igy van. Kazuya... - ismet felallt,s elem sietett. - Neked - mutatot ram- most a karrieredre kellene koncentralj. Semmi masra, nincs idod a szerelemre.
- Taguchinak is van baratnoje...
- Itt most ne hozz fel mast. Rolad van szo. Ezt az ugyet elkell simitani.
- Gondolom van terve ra?
- Pontosan. Nehany napon konferwncia gyulest tartunk. Majd holnap megbeszeljuk a reszleteket. Menj pihenj le.
Ezzel kifele kezsett bamulni az ablakon.
- Ertettem. - hajoltam meg majd elkoszontem.
A lakasomhoz mar csak az egyik gorilla vitt el. Beleptem rajta s nem pakoltam ki azonnal a kanapera vagodtam. Remelem, hamar vissza tudok menni. Akarunak, most biztos nagy szuksege lenne ram. Fiatalkori fellangolas? Na persze, ezt nem hiszem. Ez az erzes kulonleges, olyan tiszta, olyan kellemes. Mikor csak ra gondolok, ahogy ram nez, ram mosolyog, vagy eppen ridegen tekint ram, engem nem erdekel, akkor is ott latom a melegseget a tekinteteben en azonnal elveszek, elveszek a tekinteteben, elveszek a vilagban, a vilag vegtelensegeben s csak ketten vagyunk, csak ketten letezunk.. Ha Otanival latom, akkor elfog a feltekenyseg, megakarom vedeni, ott akarok mellette lenni es ovni ot, tamogatni. Egy konnyet sem akarom, hogy hullason, vagy ha hullatt ott akarok lenni es letorolni, felviditani... Jaj Kazuya miket beszelsz? Ez a lany teljesen elcsavarta a fejed. Megerintett valamit itt bent, valami itt elkezdodott akkor mikor talalkoztunk eloszor. Igen mar akkor. Egy pillanatra becsuktam a szemem es ot lattam magam elott, vidaman felkacag, megfogja kezem es felhuzz a kanaperol, majd kozosen kezdunk tancolni. Erzeki tanc, tele szenvedellyel, az erzeseink egymas irant mind ott tukorozdnek...de almodozasomat a telefon rezgese zavarta meg. Uzenet Taguchitol. "Gyere fel videochatre." Osszeszedtem magam es bekapcsoltam a laptopomat majd a videochatet. Mindenki fent volt mar, Koki es Nakamaru, Tagichi es Tatsuya.
- Hello. Na meselj, Jhonny nagyon kivolt akadva? - tert egybol a lnyegre Taguchi.
- Hat elegge kiakadt. Meg kerdezte, hogy szorakozni akarok egy lannyal. Tetszik nekem a lany?
- S elmondtad hogy igen? - kerdezte Nakamaru.
Egy pillanatra felre neztem.
- Kazuya! - kialtott fel Koki. - Te bevallottad, hogy szereted?!
Ennyire konnyen atlehet rajtam latni?
-Jo igen ez? - pattantam fel es borzoltam ossze a fejem. - ez nem csak szorakozas, ezek... ezek az erzesek valodiak. En nem jatszani akarok, szorakozni, en ot akarom. En azt akarom, hogy este a karomba tartva aludjunk el, hogy reggel a mosolyara ebredjunk .
-Este vagy ejjel kicsit huncudkodjatok mi? - kajan vigyorral vagott kozbe Koki.
Szuros tekintettel raneztem.
-Hogy a nap minden egyes percebe tudjam mi van vele, idot toltsek vele, kozosen eljunk tervezzuk a jovonket. En... en szeretem, szerelmes lettem bele es erte barmit megtennek.
-Valoban? S ha Jhonny nem engedne meg kepes lennel felhagyni a sztarsaggal? Kepes lennel feladni mindent? KAT-TUNt ?
Nekem valoban sokat jelentett a KAT-TUN, a sracok is tudjak, hogy mennyi munkam van benne , szerettema rajongokat , ez volt az almom s ebbol felakarnek ebredni?
-Na azert olyan elore ne menjunk . Igaz? Igaz? - de Kokinak senki sem valaszolt.
Nehany napja ismered ezt a lanyt Kazuya, azt sem tudod, hogy mit erez irantad. Ne mondj olyanokat amiket meg megbanhatsz. Szolalt meg egy belso hangocska a fejembe.
-De igazad van. - ebredtem fel.
De ez a mondat, most a fejembe egett, nem tudtam elfelejteni. Ebben a percben felcsendult a telefonom csengohangja. Akira volt az. Talan Akarurol akar beszelni velem.
-Csak egy pillanat sracok. Halo ?
-El sem hiszed minek voltak tanuja.
-Minek?
-Akaru es Otani vitatkozasanak , majd kibekulesenek.
-Kibekulesenek? Kibekultek? - ne ennyi, ennyi ideig tartott , kesz ujra egyutt vannak.
-Hat gondolom. A vegen megoleltek egymast.
-De meselj mi volt? - raneztem a sracokra, akik tukon ulve vartak, hogy kihangositsam.
Szememet forgatva ezt tettem:
-Varj epp a sracokkal beszelek,ok is szeretnek hallani. - letettem a telefont a laptop melle s kihangositottam.
Annyira csak nem fog viszhangozni.
-Na szoval, tudod ismersz neha elalszom es kesek. Szoval igen most is ez tortent.De amikor az iskola kozelebe ertem, meglepo dolgot lattam. Akaru es Otani szaladtak felem. Aztan a sarkon megalltak, egy csomo riporter meg elore ment. Gondolom toluk szaladtak el. - szoval ez a reggeli dolog. - Na az elejen eleg nyugodtan beszelgettek. Aztan ugy tunt, hogy vitatkoznak.
-Es nem hallottal semmit? - most akkor kibekultek vagy vitatkoztak ?
-Hat nem hallottam sokat , talan valami olyansmit mondott , Otani, hogy "Ennek tudod mi a kovetkezmenye." - Mi? Kovetkezmeny? A sracok is elgondolkoztak a dolgon. - De nemsokara ezutan Akaru odafordult Otanihoz, aki mindekozben hatat fordiott neki. Nehany mondatot valtottak majd Otani Akaru arcara tette kezeit, amit Akaru megis fogott majd ezekutan megoleltek egymast.
Talan ez a mondat valtoztatott meg mindent? Akaur megsem akarta a kovetkezmenyt es ugy dontott megsem szakit? De az egy szemet nem lehet igaz...
-Es ezutan?
-Nem tudom mi tortent, kozbe rapillantottam az oramra, es rajottem, hogy Mrs Hirshival van oram es igyekeznem kell. Igy beleolvadtam a konryezetbe es elhuztam onnan. Aztan a suliba, hallottam, hogy az igazgato hivatta Akarut reggel, a sok riporter miatt. De nem tudjuk mit is mondott az oreg. Aztan Akaru nem jott vissza a suliba. Legalabbis orakon vagy szuneten nem latta senkit. Na de haver, mondd igaz? Igaz ez a szerelmi haromszog?
-Akira en szeretem Akarut...Tudom, hogy figyelmeztettel,de nem az akinek gondoljatok. O mas, csodalatosa mosolya es termeszete en...
-Oke, eddig rajottem en is. Tulsagosan szarnyad ala vetted. De most mit akarsz tenni? Egyaltalan hol vagy most?
-Vissza kellett jojjek a fovarosba. Az ugynokseg nem orult a cikkeknek. De remenyeim szerint par nap es vissza megyek.
-Tehat komolyan akarod ezt. Jol van -hallottam,ahogy felsohajt.-Rendben melletted allok. Tamogatlak mert nagyon jo baratom lettel ez ido alatt es latom tenyleg onfeju vagyok, komolyan gondolod ezt. Amig nem jossz ide ertesitelek ha valamit megtudsz. Mindent bele Kazuya!
-Koszi szepen. - mosolyodtam el. - Akkor meg beszelunk .
-Ja varj... tudnom kellene valamirol meg? Vagyis ha fiuknak is , ha ok is halljak, tudnunk kell valamirol? Tortent valami koztetek?
Ebben a pillanatban eszembe jutott a csok. Az edes puha ajkai... elmosolyodtam.
-Szoval tortent valami?! - csattant fel Nakamaru es Koki.
Eszbe kaptam, hogy ezekkel videochatelek tehat latnak engem.
-Mi? Komolyan,mi van ott sracok?!
-Kame sejtelmesen elmosolyodott. Szoval bokd ki mi tortent? - izgatottan varta mindenki valaszom.
-Mi... csokoloztunk.
-NE?! - dobbent le mindenkit.
-De. Miutan Otanival vitatkoztak, ami a kepeken van, utana Akaru eltunt es keresesere indultam. Teljesen osszevolt torve... es egyszeruen csak megtortent.
-Kamenashi Kazuya, te kis pimasz. - szolalt meg Koki.
-Koki!
-Te valoban szereted ezt a lanyt Kame, mi is tamogatunk , termeszetesen melletted allunk. - mosolygott Taguchi. Helyesloen bolintottak a tobbiek is.
-Koszonom sracok. Majd beszelunk, en valahogy elkell ernem ot.
-O, az elerhetosege kell, megtudom adni.
-Mi?! - ertetlenul hallgattam Akira mondatat.
-Tudod ki Yoshiko , igazgato lanya. Ki tudom szedni belole. Adj ket percet.
-De...-de mar letette. Yoshiko eleg felenk lany , biztos jo ha Akira probalja meg, hogy akarja kivenni a szamat? Ez nem szabalyos tulajdonkeppen...
Elkoszontem a sracoktol es vegul vartam, mit tehettem volna. 2 perc mulva jott is az sms "Ugye, hogy szuper vagyok. Vegul Nagaruki adta le, Yoshiko nem volt ott. " S ott viritott a telefonszam. Idegesen, igen idegesen, masoltam be majd raklikkeltem a hivo gombra. Csengett egyszer... csengett kettszer...
DON'T YOU EVER STOP
Wakatteru, DON'T STOP
Unmei wa DON'T STOP
Daremo minna kameshimete iru
STOP, kizu tsuite TOP
-Jo igen ez? - pattantam fel es borzoltam ossze a fejem. - ez nem csak szorakozas, ezek... ezek az erzesek valodiak. En nem jatszani akarok, szorakozni, en ot akarom. En azt akarom, hogy este a karomba tartva aludjunk el, hogy reggel a mosolyara ebredjunk .
-Este vagy ejjel kicsit huncudkodjatok mi? - kajan vigyorral vagott kozbe Koki.
Szuros tekintettel raneztem.
-Hogy a nap minden egyes percebe tudjam mi van vele, idot toltsek vele, kozosen eljunk tervezzuk a jovonket. En... en szeretem, szerelmes lettem bele es erte barmit megtennek.
-Valoban? S ha Jhonny nem engedne meg kepes lennel felhagyni a sztarsaggal? Kepes lennel feladni mindent? KAT-TUNt ?
Nekem valoban sokat jelentett a KAT-TUN, a sracok is tudjak, hogy mennyi munkam van benne , szerettema rajongokat , ez volt az almom s ebbol felakarnek ebredni?
-Na azert olyan elore ne menjunk . Igaz? Igaz? - de Kokinak senki sem valaszolt.
Nehany napja ismered ezt a lanyt Kazuya, azt sem tudod, hogy mit erez irantad. Ne mondj olyanokat amiket meg megbanhatsz. Szolalt meg egy belso hangocska a fejembe.
-De igazad van. - ebredtem fel.
De ez a mondat, most a fejembe egett, nem tudtam elfelejteni. Ebben a percben felcsendult a telefonom csengohangja. Akira volt az. Talan Akarurol akar beszelni velem.
-Csak egy pillanat sracok. Halo ?
-El sem hiszed minek voltak tanuja.
-Minek?
-Akaru es Otani vitatkozasanak , majd kibekulesenek.
-Kibekulesenek? Kibekultek? - ne ennyi, ennyi ideig tartott , kesz ujra egyutt vannak.
-Hat gondolom. A vegen megoleltek egymast.
-De meselj mi volt? - raneztem a sracokra, akik tukon ulve vartak, hogy kihangositsam.
Szememet forgatva ezt tettem:
-Varj epp a sracokkal beszelek,ok is szeretnek hallani. - letettem a telefont a laptop melle s kihangositottam.
Annyira csak nem fog viszhangozni.
-Na szoval, tudod ismersz neha elalszom es kesek. Szoval igen most is ez tortent.De amikor az iskola kozelebe ertem, meglepo dolgot lattam. Akaru es Otani szaladtak felem. Aztan a sarkon megalltak, egy csomo riporter meg elore ment. Gondolom toluk szaladtak el. - szoval ez a reggeli dolog. - Na az elejen eleg nyugodtan beszelgettek. Aztan ugy tunt, hogy vitatkoznak.
-Es nem hallottal semmit? - most akkor kibekultek vagy vitatkoztak ?
-Hat nem hallottam sokat , talan valami olyansmit mondott , Otani, hogy "Ennek tudod mi a kovetkezmenye." - Mi? Kovetkezmeny? A sracok is elgondolkoztak a dolgon. - De nemsokara ezutan Akaru odafordult Otanihoz, aki mindekozben hatat fordiott neki. Nehany mondatot valtottak majd Otani Akaru arcara tette kezeit, amit Akaru megis fogott majd ezekutan megoleltek egymast.
Talan ez a mondat valtoztatott meg mindent? Akaur megsem akarta a kovetkezmenyt es ugy dontott megsem szakit? De az egy szemet nem lehet igaz...
-Es ezutan?
-Nem tudom mi tortent, kozbe rapillantottam az oramra, es rajottem, hogy Mrs Hirshival van oram es igyekeznem kell. Igy beleolvadtam a konryezetbe es elhuztam onnan. Aztan a suliba, hallottam, hogy az igazgato hivatta Akarut reggel, a sok riporter miatt. De nem tudjuk mit is mondott az oreg. Aztan Akaru nem jott vissza a suliba. Legalabbis orakon vagy szuneten nem latta senkit. Na de haver, mondd igaz? Igaz ez a szerelmi haromszog?
-Akira en szeretem Akarut...Tudom, hogy figyelmeztettel,de nem az akinek gondoljatok. O mas, csodalatosa mosolya es termeszete en...
-Oke, eddig rajottem en is. Tulsagosan szarnyad ala vetted. De most mit akarsz tenni? Egyaltalan hol vagy most?
-Vissza kellett jojjek a fovarosba. Az ugynokseg nem orult a cikkeknek. De remenyeim szerint par nap es vissza megyek.
-Tehat komolyan akarod ezt. Jol van -hallottam,ahogy felsohajt.-Rendben melletted allok. Tamogatlak mert nagyon jo baratom lettel ez ido alatt es latom tenyleg onfeju vagyok, komolyan gondolod ezt. Amig nem jossz ide ertesitelek ha valamit megtudsz. Mindent bele Kazuya!
-Koszi szepen. - mosolyodtam el. - Akkor meg beszelunk .
-Ja varj... tudnom kellene valamirol meg? Vagyis ha fiuknak is , ha ok is halljak, tudnunk kell valamirol? Tortent valami koztetek?
Ebben a pillanatban eszembe jutott a csok. Az edes puha ajkai... elmosolyodtam.
-Szoval tortent valami?! - csattant fel Nakamaru es Koki.
Eszbe kaptam, hogy ezekkel videochatelek tehat latnak engem.
-Mi? Komolyan,mi van ott sracok?!
-Kame sejtelmesen elmosolyodott. Szoval bokd ki mi tortent? - izgatottan varta mindenki valaszom.
-Mi... csokoloztunk.
-NE?! - dobbent le mindenkit.
-De. Miutan Otanival vitatkoztak, ami a kepeken van, utana Akaru eltunt es keresesere indultam. Teljesen osszevolt torve... es egyszeruen csak megtortent.
-Kamenashi Kazuya, te kis pimasz. - szolalt meg Koki.
-Koki!
-Te valoban szereted ezt a lanyt Kame, mi is tamogatunk , termeszetesen melletted allunk. - mosolygott Taguchi. Helyesloen bolintottak a tobbiek is.
-Koszonom sracok. Majd beszelunk, en valahogy elkell ernem ot.
-O, az elerhetosege kell, megtudom adni.
-Mi?! - ertetlenul hallgattam Akira mondatat.
-Tudod ki Yoshiko , igazgato lanya. Ki tudom szedni belole. Adj ket percet.
-De...-de mar letette. Yoshiko eleg felenk lany , biztos jo ha Akira probalja meg, hogy akarja kivenni a szamat? Ez nem szabalyos tulajdonkeppen...
Elkoszontem a sracoktol es vegul vartam, mit tehettem volna. 2 perc mulva jott is az sms "Ugye, hogy szuper vagyok. Vegul Nagaruki adta le, Yoshiko nem volt ott. " S ott viritott a telefonszam. Idegesen, igen idegesen, masoltam be majd raklikkeltem a hivo gombra. Csengett egyszer... csengett kettszer...
DON'T YOU EVER STOP
Wakatteru, DON'T STOP
Unmei wa DON'T STOP
Daremo minna kameshimete iru
STOP, kizu tsuite TOP
Akaru:
Nem mentem vissza az orakra, muszaj volt levezetnem a stresszt, mindent ami bennem volt. Igy a gyakorlo termunkbe osontam be. A riporterek nem jottek vissza azutan. S mi masra is tancolhattam volna mint KAT-TUN szamra. Bevallva kedvenc egyuttesem voltak. Nagyon jok voltak, szamaik egyszeruen magukkal ragadtak , kivulrol fulytam szinte mindegyiket. Csodaltammunkajukat, minden egyes szemelyt,hogy ennyire odaadjak magukat es igyekeznek a legjobbra es titkon remeltem, hogy egyszer elo koncertben is tancolhatok szamaikra. De mindezt nem vallhattam be Kazuyanak, nem , nem lehettem ujra gyenge. Don't You ever stop szamra probaltam nehany mozdulatokat amikor megszolalt a telefonom. Egy szam viritott rajta, felvettem s kozbe a hangszorohoz siettem:
-Halo?
-Ez a mi szamunk a hatterbe? - nem kellett elmondja, hogy tudjam ki az. - Don't you ever stop Wakatteru , Don't Stop...- enekelte.
Leallitottam a zenet.
-Honnan van meg a szamom?
-Akira szerezte meg, ne legy merges ra, rajuk. En beszelni akartam veled, azonnal.
Jol vagy? Tortent valami? A hirek miatt nem jottel? Mar nem akarsz a szemembe nezni? Akartam volna felsorakoztatni a kerdeseket de nem tudtam.
-S mi ez a fontos?-ultem le a szinpadra.
- En, sajnalom, sajnalom, hogy ott hagytalak a riporterekkel meg mindennel. Csak az ugynokseg...
-En , ertem ez a kotelesseged, biztos nem loghatsz csak ugy ilyen olyan szemetvetett lanyokkal.
-Ne, monjd ilyeneket te nem vagy szemetvetett en valojaban ...
-Ezert kerestel? - nem akartam, hogy kimondja azt a szot, nem akartam, hogy kimondja mert akkor azt mondom, hogy latni akarom, hogy latni akarom es karjaiba lenni... nem nem Akaru, mik jutnak eszedbe. Nem olyan reg ismertetek egymast, ez ez nem lehet , ez nem jelent semmit.
-Nem. Kibekultel Otanival?
-Nem, nem bekultem ki. Szakitottunk. - megkonnyebult felsohajtast hallottam, ezen egy kicsit el is mosolyodtam.
-De Akira latott titeket , olelkeztetek.
-Akira? Nem jelenetett semmi, csak nem akart egyikunk sem haragban elvallni.
-Megfeneyegtett?
-Mi?! Az elobb, mondtam baratsagban valltunk el.
-Azt mondta neked, hogy tudod mik a kovetkezmenyek. Ez mit jelent? - ezt Akira hallotta?
-Oh, csak annyi, hogy nincs ezen tul ki vigyazzon ram es ugye a rideg termeszetem miatt, lehetnek ellensegeim.
-En megvedelek.- barsonyos hangja sak ugy viszhangzott a fejembe. En megvedelek, en megvedelek, en megvedelek. Szavaitol , hangjatol megnyugszom es boldog leszek.
De ezt nem szabad, nem keverhetem bele, nem keverhetek senkit bele mar. Mely levegot vettem es kimondtam:
-Aranyos...- mondtam egyhanguan.- De inkabb maradj a kis sztarvilagodba az valo neked.
Ezzel meg letettem
Kazuya:
-Akaru varj?! - de mar letette.
Kifulytam a levegot es ismet a kanapera dobtam magam. Elgondolkoztam, most mi tehetnek? Nem akarom egyedul hagyni, ereztem a hangjabol, hogy nem akar egyedul lenni. Maganyos, a tanccal most a feszultseget probalta levezetni. Ebbe szinte biztos vagyok. Akaru...
