A sors szenvedélye
8.rész Álom?
Kazuya
Teljesen elvörösődtem és nem a kicsit határon tuli ivászat miatt. Kikerekedett szemekkel figyeltem az alattam fekvő angyalt, barna szemei azonnal beszippantottak. Kezem automatikusan életere kellt és végig simitott az arcán. Szivem olyan hevesen vert, hogy azt hittem kiugrik a helyérol, a kis angyal aki alattam volt zavarba jött és nem nézett rám.
-Hé, jól vagytok? -hajolt hozzánk Jin.
-Na de azért Kazuya... Ne rosszalkodj amugyis együtt laktok, nem elég nektek az az idő? -nevetett fel Koki.
Azonnal felálltam és még jobban zavarba jöttem, de ahogy láttam ő is.
-Ne haragudj, jól vagy?
-I...i...igen. Semmi gond .
Jin kezet nyújtott ,mig Keita segitett Akarunak felállni . Hat persze... Elforditottam a fejem , de a következő pillanatba valaki keze a homlokomon termett
-Te jól vagy? Nem ittál kicsit sokat?
Szemeiben ismét elvesztem, mint fél perccel ezelőtt , szivem ájra heves ütembe kezdett és a testemet egyre jobban átjárta a meleg... Mi van veled Kazuya?
-Jól vagyok, nem nem ittam sokat. -elforditottam valahogy a fejem,hogy ne kelljen a szemébe nézzek.
Elhúzta a kezét , nem néztem rá de hallottam a hangjába rejtöző szomorúságot.
-Rendben... - a francba , Kazuya mit tettél?
Mire felé fordultam Jin felé fordult és társalogni kezdett vele. Jaj... Kamenashi Kazuya mit tett veled ez a lány?
-Mindjárt jővők. -mondtam de nem hiszem hallottak mivel eléggé halkan szólaltam meg.
Felléptem a fürdőbe, amint magamra zártam az ajtót lecsusztam a padlóra. Kazuya mi történt veled? Amióta megismerted Akarut hirtelen , mintha minden percben az ő társaságára vágysz , látni akarod, megérinteni, hallani a csillingelő hangját , minden másodpercbe ő jár a fejemben, a gondolataimba, este az álmaimba. Miért? ... Felálltam és a kagylóhoz léptem, megmostam az arcom hűvös vizzel, oke lehet egy kicsit sok volt az ital , de nem voltam részeg, csak a határán, de a hűvős viz arra az érzésre is segitett amit érzetem amikor láttam milyen jól vannak azzal a sráccal , Keitaval ... És az a szomorkás hangvetel... Összeborzoltam a hajam... Mit akarok? Azt, hogy én legyek az egyetlen személy aki olyan közel legyen hozzá, az egyetlen fiú. Miért?
-Hé, jól vagytok? -hajolt hozzánk Jin.
-Na de azért Kazuya... Ne rosszalkodj amugyis együtt laktok, nem elég nektek az az idő? -nevetett fel Koki.
Azonnal felálltam és még jobban zavarba jöttem, de ahogy láttam ő is.
-Ne haragudj, jól vagy?
-I...i...igen. Semmi gond .
Jin kezet nyújtott ,mig Keita segitett Akarunak felállni . Hat persze... Elforditottam a fejem , de a következő pillanatba valaki keze a homlokomon termett
-Te jól vagy? Nem ittál kicsit sokat?
Szemeiben ismét elvesztem, mint fél perccel ezelőtt , szivem ájra heves ütembe kezdett és a testemet egyre jobban átjárta a meleg... Mi van veled Kazuya?
-Jól vagyok, nem nem ittam sokat. -elforditottam valahogy a fejem,hogy ne kelljen a szemébe nézzek.
Elhúzta a kezét , nem néztem rá de hallottam a hangjába rejtöző szomorúságot.
-Rendben... - a francba , Kazuya mit tettél?
Mire felé fordultam Jin felé fordult és társalogni kezdett vele. Jaj... Kamenashi Kazuya mit tett veled ez a lány?
-Mindjárt jővők. -mondtam de nem hiszem hallottak mivel eléggé halkan szólaltam meg.
Felléptem a fürdőbe, amint magamra zártam az ajtót lecsusztam a padlóra. Kazuya mi történt veled? Amióta megismerted Akarut hirtelen , mintha minden percben az ő társaságára vágysz , látni akarod, megérinteni, hallani a csillingelő hangját , minden másodpercbe ő jár a fejemben, a gondolataimba, este az álmaimba. Miért? ... Felálltam és a kagylóhoz léptem, megmostam az arcom hűvös vizzel, oke lehet egy kicsit sok volt az ital , de nem voltam részeg, csak a határán, de a hűvős viz arra az érzésre is segitett amit érzetem amikor láttam milyen jól vannak azzal a sráccal , Keitaval ... És az a szomorkás hangvetel... Összeborzoltam a hajam... Mit akarok? Azt, hogy én legyek az egyetlen személy aki olyan közel legyen hozzá, az egyetlen fiú. Miért?
Akaru:
Nem értettem Kazuyát, igazából nem nem őt nem éreztem... Magamat nem értettem, amikor hirtelen úgy elfordult és mondta hogy nincs semmi baja, nem itt sokat , úgy éreztem soknak tartja a közeledésem és elszomoritott ez a gondolat. De miért, azt nem tudnám megmondani. Keitaval azt beszéltuk a teraszon, hogy majd az osztályba üljünk egymás mellé ennyi... Semmi extra, furcsáltam hogy egyből ránk szólt Kazuya hogy nem mehetek a szoáamba, marmint az ő lakásának szobájába. Nagyon rendes Ketia és örülők,hogy már találtam egy ilyen barátot. Kicsit zárkozott , de majd szerintem barátként fog rám tekinteni.
-Keita igaz, hogy elég balhés srác vagy? -tette fel a kérdést Koki.
-Koki! -szóltam rá.- Azért hirtelen ilyent nem szabad kérdezni...
-Nem semmi gond , balhés az már rég volt. Mondjuk úgy hogy most megvédem a védteleneket, mint ma Akarut.
-Ezt meg hogy érted? -a lépcső tetején megjelent Kazuya.
Na ezt nem akartam , hogy megtudja.
-Hogy érted, hogy megvédeni Akarut? Mi történt? - lesietett és mélyen a szemembe nézett, teljesen elvesztem a szemében, olyan gyönged, szelid volt.
-Hát...ohm...se...
-Nehany srác szorakozni akart vele, de időbe odaértem.
-Ez azelőtt volt mielőtt beszéltünk ?
Csak bólintottam. Lehajtottam a fejem, de ekkor hirtelen egy kéz állam alá nyúlt és felemelt, ismét a szemébe néztem és elvesztem...
-Heee... Ne titkold el előlem az ilyeneket, megakarlak védeni, én... Én vagyok rád a felelős ...
-Uuuuu... Felelős? -kezdtett nevetni Koki és Nakamaru.
-Srácok! - nézett rájuk dühősebben Kazuya.
-Rendben -mondtam ki, elpirultam és eltekintettem.
-Ne aggódj, vigyázok rá a suliba. - szólalt meg hátam mögött Keita.
Kazuya hirtelen mintha megfeszült volna ahogy megszólalt.
-Aham... -ennyit mormolt majd Ueda mellé sétált és társalogni kezdett.
Mi van Kazuyaval? Ez fura volt... Valamit tettem? Akaru, biztos az fura neki ,hogy egy lánnyal kell lakjon, neked nem szokatlan, zavaró? Az intimszférájába léptek be...de belement...? Belement az igaz, de lehet csak a munkáért. Munkáért? Lehet igaza van a belső hangomnak, hisz törekszik hogy mindent megadjon a rajongóinak. Taáan várhatnék egy kicsit és ha igy folytatodik kérhetnem az ügynőkséget hogy béreljek valahol egy lakást és mindent beleadok majd a munkába, másodlagos munkát is keresek,hogy tudjam fizetni ,biztos ,hogy miattam kellett ennyire közel kerüljön,hogy ne rontsam el a szerepet.
-Keita igaz, hogy elég balhés srác vagy? -tette fel a kérdést Koki.
-Koki! -szóltam rá.- Azért hirtelen ilyent nem szabad kérdezni...
-Nem semmi gond , balhés az már rég volt. Mondjuk úgy hogy most megvédem a védteleneket, mint ma Akarut.
-Ezt meg hogy érted? -a lépcső tetején megjelent Kazuya.
Na ezt nem akartam , hogy megtudja.
-Hogy érted, hogy megvédeni Akarut? Mi történt? - lesietett és mélyen a szemembe nézett, teljesen elvesztem a szemében, olyan gyönged, szelid volt.
-Hát...ohm...se...
-Nehany srác szorakozni akart vele, de időbe odaértem.
-Ez azelőtt volt mielőtt beszéltünk ?
Csak bólintottam. Lehajtottam a fejem, de ekkor hirtelen egy kéz állam alá nyúlt és felemelt, ismét a szemébe néztem és elvesztem...
-Heee... Ne titkold el előlem az ilyeneket, megakarlak védeni, én... Én vagyok rád a felelős ...
-Uuuuu... Felelős? -kezdtett nevetni Koki és Nakamaru.
-Srácok! - nézett rájuk dühősebben Kazuya.
-Rendben -mondtam ki, elpirultam és eltekintettem.
-Ne aggódj, vigyázok rá a suliba. - szólalt meg hátam mögött Keita.
Kazuya hirtelen mintha megfeszült volna ahogy megszólalt.
-Aham... -ennyit mormolt majd Ueda mellé sétált és társalogni kezdett.
Mi van Kazuyaval? Ez fura volt... Valamit tettem? Akaru, biztos az fura neki ,hogy egy lánnyal kell lakjon, neked nem szokatlan, zavaró? Az intimszférájába léptek be...de belement...? Belement az igaz, de lehet csak a munkáért. Munkáért? Lehet igaza van a belső hangomnak, hisz törekszik hogy mindent megadjon a rajongóinak. Taáan várhatnék egy kicsit és ha igy folytatodik kérhetnem az ügynőkséget hogy béreljek valahol egy lakást és mindent beleadok majd a munkába, másodlagos munkát is keresek,hogy tudjam fizetni ,biztos ,hogy miattam kellett ennyire közel kerüljön,hogy ne rontsam el a szerepet.
-Akaru minden rendben? - szólalt meg hirtelen mellettem Nakamaru.
-Igen,bocsi mondtál valamit? Elgondolkoztam kicsit ...
-Hát nem is egy kicsit - nevetett. - Azt kérdeztem, hogy merre voltál külföldön eddig?
-Huh...hát Magyarországon .
-Huh olyan elképesztő én még arra nem nagyon jártam, Kazuya szerencsés találkozott egy ilyen csinos hölgyel is akivel most együtt lakik. -rám kacsintott .
-Igen,bocsi mondtál valamit? Elgondolkoztam kicsit ...
-Hát nem is egy kicsit - nevetett. - Azt kérdeztem, hogy merre voltál külföldön eddig?
-Huh...hát Magyarországon .
-Huh olyan elképesztő én még arra nem nagyon jártam, Kazuya szerencsés találkozott egy ilyen csinos hölgyel is akivel most együtt lakik. -rám kacsintott .
-Ugyan, szerinted ez jó? -sétáltam az asztalhoz és üditöt töltöttem magamnak.
-Miért ne lenne? -lépett mellém felhúzva a szemöldökét.
-Hát beléptem az intimszférájába, te hogy éreznéd magad ha egyik percről a másikra egy lány kellene hirtelen az agglegény lakásodba költözzön, egy szerep miatt és szinte már sajátjának tekintené.
-Heee... Nyugi...
-Én jól éreznem magam. -jelent meg hirtelen Koki és kacsintott egyet rám.
-Koki, csak egy perc. Figyelj itt nem csak a szerepről van szó, azért tettek Kazuya mellé mert egyelőre idegen a hely neked, egy bizonyos szempontból, vele talalkoztál először és rá biztak. De ugyan lehettem volna én, vagy Jin , vagy Ueda vagy akárik a csapatból és mindannyian azt akarnánk, hogy érezd otthon magad.
-Szóval pesztrálnia kell... -lehajtottam a fejem.
-Nem , ne csavard ki a szavaimat. Szerintem ezt örömmel teszi, hogy segithet neked itt felderiteni a terpet, aztán biztos ,hogy kapsz egy lakást amint beindul a népszerűséged és kiköltözöl innen. Jó lesz .
-Köszi Maru. -de amint kimondtam a nevét a számra kaptam a kezem.
Ezt nem szabadott volna, tiszteletlen voltam, ilyen egyből lebecezni...
-Ln sajnalom, tisztel...-közbe szólt.
-Semmi gond, nekem ez kifejezetten tetszett, tetszik. Nyugodtan szólithatsz Marunak . - moslyogva rám kiacsintott.
-Rendben.
-Akaru! -szólalt meg Keita, tényleg ő hol volt?
-Tessék?
-Ne haragudj most mennem kell. - mondta.
-Már is?
-Igen, sajnálom, közbe jött valami, majd holnap találkozunk. Köszönöm a vendéglátást, nagyon jól éreztem magam és sárcok klasszak vagytok. - nézett körbe.
Majd láttam hogy tétlenkedik, hogy megöleljen vagy nem , aztán csak a kezét a fejemre tette és összeborzolta a hajam. A srácokkal meg kezet fogott. Láttam Kazuyán hogy kicsit feszült mikor hozzáért, de nem értettem. Aztán Keita kilépett és csak én maradtam a srácokkal.
-Na attól mi folytathassuk nem? - csapta össze kezét Koki. - Fiatal még az idő!
-Igen! -kiáltott fel a csapat.
Végül karaokéztunk , álombeli volt hallgatni a srácokat énekelni, elképeszto volt , ahogy hülyültek , csak a videokba láttam, a csodálatos hangjuk ... Én el sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént, hallhattam énekelni, énekelhettem , táncolhattam velük. Aztán mikor kicsit csendesebb lett a buli, halk , lassu zene keringett a házba... Koki és Nakamaru a kanapén nevetgéltek, Ueda a teraszon az eget nézte, Taguchi , Jin és Kazuya tarsalogtak, én a konyhában az egyik széken üldögéltem. Ha valaki azt mondja hogy Japánba költözöm, dolgozok, idolnak készülők és a kedvenc együttesemmel fogok találkozni kinevetem, de ez a valóság nem?
-Táncolunk? -nyújtotta valaki felém a kezét .
Felnéztem és találkoztam Kazuya mosolygos arcával. Elmosolyogtam és elfogadtam a kezét. A szoba közepéhez vezetett , az egyik kezével a kezemet fogta a másikat a derekamra tette, én a szabad kezemet a vállára. Közelebb húzott magához és lassu táncba kezdtünk.
-Én... Örülök , hogy itt vagy. -jött zavarba.
-Én...én is. Nem hittem volna hogy ez lehetséges lesz, hogy itt lehetek ... Veletek. Én nem tudom mivel érdemeltem ezt ki , én egy egyszerű lány vagyok...
-Miért ne lenne? -lépett mellém felhúzva a szemöldökét.
-Hát beléptem az intimszférájába, te hogy éreznéd magad ha egyik percről a másikra egy lány kellene hirtelen az agglegény lakásodba költözzön, egy szerep miatt és szinte már sajátjának tekintené.
-Heee... Nyugi...
-Én jól éreznem magam. -jelent meg hirtelen Koki és kacsintott egyet rám.
-Koki, csak egy perc. Figyelj itt nem csak a szerepről van szó, azért tettek Kazuya mellé mert egyelőre idegen a hely neked, egy bizonyos szempontból, vele talalkoztál először és rá biztak. De ugyan lehettem volna én, vagy Jin , vagy Ueda vagy akárik a csapatból és mindannyian azt akarnánk, hogy érezd otthon magad.
-Szóval pesztrálnia kell... -lehajtottam a fejem.
-Nem , ne csavard ki a szavaimat. Szerintem ezt örömmel teszi, hogy segithet neked itt felderiteni a terpet, aztán biztos ,hogy kapsz egy lakást amint beindul a népszerűséged és kiköltözöl innen. Jó lesz .
-Köszi Maru. -de amint kimondtam a nevét a számra kaptam a kezem.
Ezt nem szabadott volna, tiszteletlen voltam, ilyen egyből lebecezni...
-Ln sajnalom, tisztel...-közbe szólt.
-Semmi gond, nekem ez kifejezetten tetszett, tetszik. Nyugodtan szólithatsz Marunak . - moslyogva rám kiacsintott.
-Rendben.
-Akaru! -szólalt meg Keita, tényleg ő hol volt?
-Tessék?
-Ne haragudj most mennem kell. - mondta.
-Már is?
-Igen, sajnálom, közbe jött valami, majd holnap találkozunk. Köszönöm a vendéglátást, nagyon jól éreztem magam és sárcok klasszak vagytok. - nézett körbe.
Majd láttam hogy tétlenkedik, hogy megöleljen vagy nem , aztán csak a kezét a fejemre tette és összeborzolta a hajam. A srácokkal meg kezet fogott. Láttam Kazuyán hogy kicsit feszült mikor hozzáért, de nem értettem. Aztán Keita kilépett és csak én maradtam a srácokkal.
-Na attól mi folytathassuk nem? - csapta össze kezét Koki. - Fiatal még az idő!
-Igen! -kiáltott fel a csapat.
Végül karaokéztunk , álombeli volt hallgatni a srácokat énekelni, elképeszto volt , ahogy hülyültek , csak a videokba láttam, a csodálatos hangjuk ... Én el sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént, hallhattam énekelni, énekelhettem , táncolhattam velük. Aztán mikor kicsit csendesebb lett a buli, halk , lassu zene keringett a házba... Koki és Nakamaru a kanapén nevetgéltek, Ueda a teraszon az eget nézte, Taguchi , Jin és Kazuya tarsalogtak, én a konyhában az egyik széken üldögéltem. Ha valaki azt mondja hogy Japánba költözöm, dolgozok, idolnak készülők és a kedvenc együttesemmel fogok találkozni kinevetem, de ez a valóság nem?
-Táncolunk? -nyújtotta valaki felém a kezét .
Felnéztem és találkoztam Kazuya mosolygos arcával. Elmosolyogtam és elfogadtam a kezét. A szoba közepéhez vezetett , az egyik kezével a kezemet fogta a másikat a derekamra tette, én a szabad kezemet a vállára. Közelebb húzott magához és lassu táncba kezdtünk.
-Én... Örülök , hogy itt vagy. -jött zavarba.
-Én...én is. Nem hittem volna hogy ez lehetséges lesz, hogy itt lehetek ... Veletek. Én nem tudom mivel érdemeltem ezt ki , én egy egyszerű lány vagyok...
-Igen és mindig az maradsz. Itt mindenki egy átlagos ember , akiknek álmai vannak, céljaik. -mosolygott rám.
Végül eljött az idő a buli végének is.
-Tényleg nagyon szépen köszönöm fiúk! - nem tudom hányadjára köszöntem meg.
-Ugyan, ha bármibe segithetünk csak szólj!-mosolygott Jin és ölelt meg.
Majd sorra Taguchi , Nakamaru és Ueda is megolelt meglepetésemre, majd Koki:
-Aztán csak ügyesek legyetek. -kacsintott ránk.
Én meg idiota módon elpirultam, mikor tanulom meg, hogy Koki Tanak előtt ne piruljak.
-Koki!- szólalt meg Kazuya mögöttem szigoruan.
-Oke,oke. -feltartotta kezeit és elindultak kifele.
-Aludjatok jól!-szóltak vissza ahogy léptek ki.
-Ti is!-mondtuk egyszerre Kazuyaval.
Kazuya csukta be az ajtót, ahogy betette felsóhajtott.
-Jól érezted magad? - támaszkodott az ajtónak.
-Igen, köszönöm neked.-mondtam és puszit adtam az arcára.
Megfordultam és elindultam takaritani.
-Hagyd csak, majd holnap összeszedem... reggel korán kellsz.
-Rendben, most hagyom, de összeszedjük. Szeretnék segiteni.- tettem karba a kezemet.
Elnevette magát és bólintott. Végül felsétáltam a szobába , átöltöztem pizsibe és lefeküdtem. Akaru ez nem álom... pihenj egy jót mert holnap kezdődik a cél irányért folytatott harc.
Álmomban Kazuyaval táncoltam újra , de ez a tánc más volt. A tekintetünkbe szenvedély volt, érintésünk perzselte egymás börét , egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már már az ajakink néhány centire voltak egymástól... És...
Csörgött az óra... Jaj... Már? Ahogy felültem kezem automatikusan az ajkamhoz ért... Nem történt közöttünk csók... Miért álmodtam ezt? Feltápászkodtam az ágyból felöltöztem, egy narancssárga háromnegyedes bulzot vettem fel, egy világos farmerrel valamint majd a bördzsekim jön rá , elmentem a mosdóba majd lesétáltam reggelizni. Kazuya már ébren volt , a pultnak támaszkodott , egy bővebb pólot hordott és egy farmert. Nagyon jól nézett ki ahogy ott állt a kávéját szürcsölgetve, az álombeli majdnem csók jutott eszembe mire kénytelen voltam az arcomhoz kapni,hogy ne látszodjon vörössége.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt! -eszméltem fel és rá néztem.
Mosolygot ...
-Hogyhogy ilyen korán? Már munkád van?
-10-től de gondoltam megleplek egy reggelivel . -mutatott a pulton lévő kis tálra.
-Ooo..nem kellett volna-léptem közelebb és ültem le.
-Ugyan. Majd megköszönheted úgy, hogy a vacsorát te főzől. -jött hátam mögé és a mondat végét fülembe sugta, amitől beleborzongtam .
-Rendben... -nyögtem valahogy ki.
Végig simitott a hátamon, mire újra borzongás futott végig rajtam. Miért? Mi ez hirtelen?
-Suli után forgatsz ugye?
-Igen. -ma külön forgattunk Kazuyaval.
-Hamarabb hazaérsz mint én. Kérlek azert ne takarits nélkülem rendben, csak a vacsorát engedem meg hogy elkészitsd majd.
-Igenis főnők! - tettem mint egy katona kezem homlokomhoz, felnevettünk - Olyan későre érkezel?
-Sajnos igen , nemsokára koncertünk lesz a srácokkal a Domeba és arra készülünk. - tette a mosogatóba a poharát és tányérját.
-Értem... -kicsit elszomorodtam, azt hittem ma beszélgethetünk.
-De majd holnap bepótoljuk és nézunk egy filmet , mit szólsz? -hirtelen jelent meg előttem és forditott felé-
-Re...rendben. -pirultam el.
-Siess, nehogy elkéss. -engedett újra enni.
Befejeztem a kaját és felszaladtam a táskámért mikor lejöttem Kazuya még a konyhába volt, amint a lépcső aljához értem felém indult.
-Kérlek vigyázz magadra! Legyen szép napod!
Bólintottam.
-Te is. -mosolyogtam rá. - Legyen szép napod!
De mielőtt kiléptem volna az ajtón:
-Siess haza és kérlek ne fáraszd ki magad. - nem néztem vissza rá csak kimondtam és gyors léptekre válltva kifelé tartottam.
A mai nap mit tartogat számomra?
Kazuya
Jaj de aranyos... Aggódik értem... Tényleg aggódik értem.... Remélem minden rendben lesz ma és nem kerül újra célpontnak azoknak a srácoknak. Este nyugtalan voltam, alig tudtam elaludni, folyamatosan ő járt a fejembe. De fogalmam sincs miért. Miért akarom a közelembe megtartani? Láttam amikor mondtam, hogy későre érek haza elszomordik. Én is hazajönnek amikor ő és vele tölteném a napot. Ez az első olyan, hogy a nap folyamán reggel találkozunk és este csak... De ilyen is kell legyen nem? Nem vagytok összenőve Kazuya... De mégse akarom, mégis akarom látni hamarabb . Miért ? Mit tettél velem Akaru? Elvarázsoltaál... Vajon nem végzünk hamarabb?
