2020. február 23., vasárnap

2020. február 11., kedd

10.rész Beszéd



10.rész Beszéd

Kame:

   -Kazuya...- azonnal hátráltam és elfordultam
Szivem szinte kiugrott a helyéről és próbáltam az ész szerű magyarázatokat felsorakoztatni magamban. Kazuya te, mit művelsz? 
   -Bocsi, nem rég értem haza s megakartam nézni,hogy elaludtál. - oh ... ez koöel volt.
   -Értem.- hátra pillantottam. 
Nyújtozkodott egyet:
   -Sajnálom, nem tudom, hogy történt... Jó volt ma? - törölte meg a szemeit.
Olyan kis aranyos volt, mint egy kis gyerek. Elmosolyodtam: 
   -Igen. A fotozás jól sikerült és a rádióba is jól szerepltünk. Mindenki hozta a formáját. Neked jó volt a napod?
   -Ennek örvendek.  Öhm...igen. Mint mondtam lettek új barátaim és holnap az osztályfőnőkünk akar néhány embert meghallagatni, látni mire képés.  Nem tudom, hogy szeretnék vagy nem , hogy kiválasszon. - felnevetett, de ez a nevetés harsány volt.
   -Adj bele mindent. - mosolyogtam, de csak egy halvány mosoly lett a válasz. - Van valami gond? 
    -Nem. Miért lenne? - nézett értetlenül.
   -Misaki mondta, hogy elég sokat hibáztál ma, s mikor telefonon is beszéltünk hirtelen elhallgattál. Történt valami a suliban? Azok a srácok ujra? Vagy Keita volt? Ha valaki bántott mondd el nekem és én...
   -Nem!... - kicsit megszeppentem ahogy erőteljesebben megszólalt, de aztán lehajtotta fejét és folytatta. - Nem.. Köszönöm szépen de minden rendben. Valóban nem teljesitettem ma jól. Csak kicsit honvágyam kezd lenni ennyi az egész. Igérem, hogy jobban fogok teljesiteni legközelebb. - hajolt meg. Honvágy? Valóban? 
    -Akaru... -néztem rá , közelebb lépve és próbáltam elkapni tekintetét.
    -Én?Azt hiszem összekellene szedjük a házat nem? Azt mondtad segithetek . - nevetgélt .
Talán mégis rosszul gondolom, tényleg minden rendben. De valami belül azt sugallja, nem csak ez van. Figyeltem, ahogy kivesz egy szemetes zacskot és elkezd takaritani. Csak figyeltem, ahogy sürög forog milyen  szorgalmas. Elmosolyodtam és elkezdtem neki segiteni. Kb fél óra múlva végeztünk, kitakaritottuk a konyhát , a nappalit. Szépen mindent . 
    -Na, most már csillog villog minden. - csapta össze a kezeit.
   -Igen De azt hiszem most már ideje lenne aludni térni , már tényleg nagyon késő van. -léptem mellé és megsimogattam az arcát.
Néha az testem önéletre kellt vagy lehet nem is kellt önéletre, intha titkon remélt, szívem kéréseit teljesítené, ezt mind akartam.  Hozzáérni, közelembe tudni , vele lenni... minden egyes percben. 
     -Oh, észre sem vettem, hogy ilyen későre jár.- jött zavarba, olyan aranyos volt ilyenkor is. - De akkor te is lefekszel. - mutatta fel az ujját.
Felnevettem:
   -Igenis kisasszony!- emeltem fel a kezemet mint egy katona , tisztelegve. 
Végre, sikerült elnevetnie ma este igazán magát. Figyeltem, ahogy felsétál a lépcsőn. Vele akarok lenni... Kazuya mire gondolsz? Mi történt veled? Jó ideje itt van már , de már az első perctől elbűvölt úgy érzem. Úgy érzem, már az első pillanattól, ahogy megérintettük egymást, ahogy tekintetünk találkozott, engem csapdába ejtett, elbűvölt. Megakarom védeni!
   -Szóval azt mondta, hogy honvágya van?- másnap a cégnél találkoztunk a srácokkal. Sajnos reggel elaludtam, igy nem tudtam találkozni Akaruval. 
De készitett nekem reggelit és kis cetlin " Jó reggelt! Olyan békésen aludtál, igy nem zavartalak. Suliba mentem . Jó étvágyat! " 
    -És te ezt elhiszed? - kérdezte Jin.- Hát már jó ideje itt van Japánaba, nagyon izgatott volt az elején és...
   -Normális az, hogy honvágya van hiszen nem itt nőtt fel. Biztos, hogy hiányzik az otthona. Olyan hirtelen jött ez. Adj egy kis időt. -szólalt meg Tatsuya.
Igen, talán igaza van. Biztos ezért van letőrve. Honvágy...talán tehetnék ellene valamit?
    -Most, azon gondolkozol, hogy tegyél ellene valamit?- vigyorgott Taguchi .
Na jó, mikor lettem ennyire nyitott könyv?
    -Igen. Tulajdonképpen, azon gondolkodom. Valahogy nem lehetne ide hozni az otthonát? Metaforikusan...
    -Félig japán, szóval ez is az otthona. -mondta Koki.
   -Tényleg, talán csak otthonosabbá kellene tenni japánt. Megmutatni neki jobban. Amióta itt van, valljuk be nem nagyon járt a fővárosban, üzletekben, látványosságokban. - vette át a szót Nakamaru.
    -Jön a fesztivál! -csattant fel Taguchi.- Hivd el!
    -Menjünk el az egészen! Mi is rég voltunk. - szólt közbe Koki.- Szórakozzunk egy jót, egész nap mutassuk meg jól a várost, majd közösen zárjuk a fesztiváli tűzijátékon.
Valóban, a feszitvál, ki is ment a fejemből. Tavaszi feszitvál,ez jó ötlet. Ma meg is beszélem vele. Néhány van addig azt hiszem. Ez jó lesz,  elmosolyodtam és kinéztem az ablakon. Mindent megfogok tenni, hogy Akaru jól érezze magát.

Akaru:

Nem akartam  elmondani Kazuyanak, hogy mit is hallottam. Nem akartam, az én terhemet áttenni az ő vállára, sokkal fontosabb dolgai vannak. Én majd megoldom valahogy. Reggel olyan békésen aludt Kame a kanapén. Biztos, hosszu napja volt tegnap. Bár nem is csodálom, munka majd itthon is munka. Olyan aranyos volt, olyan nyugodt, kellemes volt nézni... milyen hosszu szempillák... mintha én álmodnék, pedig ez a valóság... Végig simitottam alvó arcán, csak mosolyogtam és mosolyogtam. Kicsit megmoccant de nem ébredt fel. Orákig eltudnám igy nezni... Mi?! Ez nem normális...
   -Jaj Akaru...- fogtam a fejem.
Le mentem a konyhába . "Le fogja vinni a szintet. Kazuya nepszerusege  forog kockán. " Belekortyoltam a kávémba és felnéztem az emeletre. Kazuya nem ébredt fel. 
Tényleg Kazuya népszerűsége leromlik ha velem szerepel? Én tényleg nem csináltam semmit , hogy ide kerülejek? Voltam meghallgatáson, felvételin. Én törekszem, hogy legjobbat hozzam. Vagy mégsem? Nem kellett volna ide jöjjek? Nem kellene Kazuya közelébe  mutatkozzak? 
    -Jó reggelt Akaru! - hirtelen eszméltem fel, Midori állt előttem.
Huh, ennyire elgondolkoztam észre sem vettem, hogy már rég nem a konyhába vagyok hanem az osztályteremben.
   -Jó reggelt Midori! -mosolyogtam.
   -Mondd csak milyen külföld, Románia és  a területe? Ugye te félig magyar vagy. - ült le a helyére.
   -Igen. Szép, termeszeti helyekben gazdag, épp annyira nincs nagy nyűzsgés mint itt , az emberek maguk feje után mennek , de ha szükség van akkor segítenek. Hát nem is tudom mit mondjak...
   -Na ugyan. Remélem egyszer eljutok oda. Ugye, majd fogadsz? 
   -Hát persze. - mosolyogtam.
   -Hogy mosolyog ott, mintha mi sem történne. Nem is érdekli, hogy mi lesz Kazuyaval? 
   - Lehet ez is a terve?! Gondoljatok bele , csak félig japán,  mit tudna ő itt az itteni életről, hogy mennyi mindent fektetett Kazuya a KAT-TUN-ba, a  karrierjében . 
Tudom, hogyne tudnám. Nagyon ragoszkodik a srácokhoz. Én..
    -Nem érdemel ez hirnevet.... 
    -Jó reggelt lányok! -szökkent elő Shouta, mögötte Keita.
    -Jó reggelt nektek! - köszöntünk Midorival.
Keita és Shota a helyükre ültek. 
    -Arra, gondoltam, hogy elmehetnénk suli után kajálni. - vetette fel ötletét  Midori, de inkább Keitanak intézte . Nem tétováz.
    - Az jó lenne. Ez egy új barátság kezdete. - lelkendezett Shouta.
   -Te meg minek örülsz? Ki hivott meg?
   -Mi?! Hát az mondtad megyünk.... 
Nézett boci szemekkel Shouta Midorira. Mosolyogva néztem őket:
   -Te mész? - nézett rám Keita.
    -Tessék? - Midorira néztem , akinek mintha esett volna a lelkesedése.
    -Igen, na látod... Keita is akar jönni , ne csak ti lányok szórakozzatok. - szóval Shouta azt hiszi, hogy nekem intézte a kérdést inkább Midori. 
Midori felsóhajtott majd bólintott:   
   -Persze, gyertek ti is fiúk. Ugye Akaru?  
   -Igen. -mosolyogtam.
Keitara néztem aki bólintott. 
   -Na jól van mindenki üljön le . -jött be Chie-sensei. - Na akkor kezdjünk is neki. Elsőnek talán... - körbe nézett a terembe... szorongás fogott el, miközben a padot kezdtem figyleni. - Miss Suzuki . 
   -Igen? - álltam fel, szóval csak én vagyok a szerencsés...
   -Jöjjön kérem az osztály elé.
Bólintottam és az osztály elé sétáltam:
   -Na biztos, hogy pocsék lesz. 
   -Mű lesz a hangja, hamis. 
   -Tényleg muszáj végig hallgassuk őt? 
   -Nem fogja ütni a mércét. S akkor csak Kazuyanak lesz szégyen. 
Csak úgy záporoztak a mondatok, többen elkezdtek sugdolozni, néhányat ki is tudtam venni. Miért beszélnek igy? A kezeme kezdtem dörcsölni szorongásomba... Amikor az osztállyal szembe kerültem rossz álló pillanatások zápora kapott el. Meg is szeppentem... Lehajtottam a fejem... "Kazuyanak lesz szégyen" ? Tényleg annyira szörnyű, hogy én képbe kerültem? Ők is ugyan olyan fiatalok, mint én nem?  Miért ne lenne itt hely számomra is?
   -Miss Suzuki kezdje. - szólalt meg Chie-sensei.
Nem birtam felnézni, féltem ...féltem a szemektől, a szemektől amik úgy tekintettek rám, mint egy tolakadóra . Lehet hogy igazuk van?
   -Miss Suzuki kezdi vagy mit csinál?! - szólalt kicsit erőteljesebben sensei.
Becsuktam a szemem és rogton Kazuya mosolya ugrott be. "Adj bele mindent!"  . Kazuya hisz bennem. És ekkor elkezdtem énekelni Mikansei Girl éneket. Probáltam kerülni a tekinteteket, mert tudom, hogy megérintenek, csak jobban elrágodnék ezen. A végén elhinném , hogy valóban csak lenébb viszem a szintet... vagy lehet már el is hittem.
    -Nagyon szép, tiszta hangja van Miss Suzuki, köszönjük. - tapsolt meg a sensei, őt kovették a többiek is hébe-hoba. 
  -Köszönöm. - hajoltam meg és indultam a helyemre.
    -Na jól van a következő...
3 diákot hallgattunk még végig aztán az óra lejárt. Szünetbe kiléptem a mosdóba:
   -Annak a csajnak, van hangja. 
   -Igen van és? Csak szerencséje van. Attól még nem érdemli meg, hogy itt legyen. Nem ide való, csak rontja a szintet. Meglátták az utcán és felkérték. Kis olcsó nőszemély.
   -Az utcán látták meg?
    -Igen. Misaki ügynök sok mindenre képes de erre nem hittem... bár az elképeszto, hogy ez a csaj csak úgy idetolta a képét. 
    -Szégyentelen...- hülledeztek.- Reméljük hamar rájönnek, hogy csak rontsa Kazuya népszerűségét. 
Csak miután hallottam ahogy kimennek és egyedül vagyok léptem ki. Hogy szégyentelen vagyok? Nem ide való? Valóban igy van? Rontom tényleg Kazuya népszerűségét? Folyton ilyen kérdések kavarogtak bennem, amielyekn örlödtem egyre jobban...
De alig , hogy kiléptem a mosdóból Keita ott állt:
   -Jaj, megijesztettél. 
    -Hallgatsz a pletykákra?
   -Milyen pletykák? - mosolyogtam halványan, tovább akartam menni de karját elém helyezte a falnak elállva utam. 
   -Hallottam, amit mondtak és az osztályba is... Bánt téged mi? - nézett rám.
   -Nem, tudom miről beszélsz.
    -Feleseleges hallgatnod, látom rajtad, pedig még  1 hete sem találkoztunk. Bánt téged nem?
    -Igen...-döltem a falnak.- Tényleg nem vagyok jó? Csak úgy csettintésre kerültem ide? Rontom Kazuya népszerűségét? Csak ezek a gondolatok kavarognak a fejembe, rágodom rajtuk... ;n nem tudom...
   -Beszéltél Kazuyaval? Ő mit gondol róla? 
    -Mi? Beszéljek vele? Nem... én ezt megakarom oldani, neki bőven van feladata.
   -Vagy, már nem akarsz vele lenni , mutatkozni vele? 
    -Megfordult a fejembe egy percig. De mit tehetnék Keita én nem akarom, hogy romoljon a népszerűsége, hogy bármit is befolyásoljak. Igaz, hogy csak úgy meglátott Misaki és kész itt voltam, de attól küzdöttem ... Talán ... egy ideig ...
 De valahogy nem tudtam végig mondani a mondatom, Keita magához húzott és átölelt. Meglepődtem :
   -Támaszkodhatsz másokra is. 

Precious one

  Precious one ~Egy értékes~ Az idő telik és mi megismétlünk sok találkozást és elválást Itt vagyok, valaki kedvességétől függve, miközben v...