Kame to Yamapi live

Egy kis reszlet a mai elobol. =D Ki nezte? Annyira jo volt latni oket.
https://twitter.com/Rieruchaan/status/1255480650393694209?s=20

Live

Hello! 

Aki szereti a Kame to Yamapit az holnap legyen szemfules, ugyanis Yamapi instajan elo adasra keszulnek Kameval magyar ido szerint 14:30-kor. 

A sors szenvedelye 15.resz

A sors szenvedélye

15.rész

Akaru:

     -De...Hiroki nekem a ruhám tönkre ment.... - huztam ki a kezem és elfordultam tőle.

     -Hát akkor úgy tűnik hamarabb kell odaadjam az ajándékod. - értetlenkedve fordultam vissza Kazuyara, aki csak mosolygott és kilépett az előtérbe. 

Utána siettem, egy dobozt tartott a kezébe:

     -Neked vettem. Nem is tudom... -jött zavarba. - megláttam és azt gondoltam, hogy tetszeni fog... hogy biztos gyönyörű leszel benne. - elém lépett és a kezembe adta.

Először nem akartam hinni a szememnek, de aztán azon vettem észre magam, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban bontom ki a dobozt... és ami ott fogadott... egyszerűen elragadtatott.

    -Hiroki...ez...ez valami gyönyürű. - egy bordó térdig érő, loknis  , pántos ruhát rejtett a doboz.  a illetve a ruha szoknyáján, spirál, kis kövek diszelegtek rajta. 

     -Tényleg tetszik? Én... én nem értek ehhez szóval...

De mielőtt bármit is mondott volna, oda szaladtam és átöleltem.

      -Köszönöm, nagyon szépen köszönöm. A szívem majd kiugrott a helyéről, talán talán ez a megfelelő idő...most kellene bevallanom az érzéseimet. 

     -És állj! - kiáltott fel a rendező.

Kazuyaval elléptünk egymás mellől. Milyen biztonságos a karjaiba lenni. 

     -Csodálatosak volatok, olyan természetesek, olyan gyengédek. Nagyon jó párost alkottok. 

Összenéztem Kazuyával és zavartan nevettünk fel.  Jó párost alkotunk? 

     -Köszönjük a kemény munkát! - hajoltunk meg Kazuyaval. 

Mára befejeződött a forgatás.Azt hiszem elég jól haladtunk, legalábbis ezt mondta a rendező. Valahogy úgy éreztem, hogy mikor Kazuyaval forgatok kevésébe rettegek, izgulok... mintha a közelsége megnyugtatna. 

     -Oh, szóval ma találkozol Takahasival. - már kifele tartottunk .

      -Igen. - sétáltam Kazuya mellett.

      -Adj mindent bele! - szoritotta össze a kezét.

     -Oké. - mosolyogtam rá. - Neked ma van még munkád?

    -Nem ma befejeztem. Nem, ma elég kevés munkám volt. Hétvége lesz ütösebb. Na de akkor otthon találkozunk. - értünk az autohoz.

      -Igen. Vigyázz magadra! 

      -Te is- integettünk egymásnak. 

      -Hhmmmm...- vágodott mellém Misaki. - Olyan kellemes légkör van köztetek, mintha nem is tudom, hogy is nevezzem. Mintha össze lennétek kapcsolva, ha te mozdulsz, Kazuya is mozdul, szükségetek van egymásra, mint az embernek a levegőre.

      -Hogy miiiii? -nyujtottam el a végét.  - Ez abszurd...csak barátok vagyunk, jó barátok, biztos erre értettél.

Nyitottam ki a kocsi ajtaját... De Misaki szavai bennem maradtak. Szükségetek van egymásra, mint az embernek a levegőre. Tényleg ez tűnik kivülállóként? Ha te mozdulsz Kazuya is mozdul. Valóban így lenne?

     -Nagyon ügyes voltál ma. És azok a könnyek, ott a jelenetnél mikor leestél.. mintha igazik lettek volna... - ámulkodott Misaki miközben beinditotta az autót.

Azok a könnyek igazik voltak... mert a mai napot lepörgettem magam előtt, hogy jól sikerüljön a forgatás... Vajon Kazuya mit gondolt ?
    -Suzuki Akaru nagyon örvendek . Remélem , hogy jól fog menni a közös munka. - találkoztam először Takahasi Ohnoval, aki az elövetkezendőkben fontos szerepet játszik az első dalomban amit énekelni fogok.
Első pillantásra barátságonak tűnt , egy olyan még 25 év körüli férfi, kedves mosollyal és valóban divatosan öltözve. Egy fehér rövid újju polot viselt, egy szürke kosztüm kabátot, egy fekete nadrágot és egy kockás sálat viselt. Haja világos barna igazán modern, mintha sztár lenne nem csak egy dalszerző. Valóban szokatlan volt , de nem mondanám, hogy férfiakat kedvelné... inkább, annyi, hogy nagyon szereti a divatot.
     -Én is nagyon örvendek. És szintén remélem, hogy jól dolgozunk együtt. -hajoltam meg.
     -Rendben, akkor szeretném ha a következő napokban találkoznánk és elkezdenénk beszélni a dalról. Terveim szerint  másfél hét alatt valami már a kezünkbe lesz.
      -Értem. 
      -Mindeközben szeretném ha, te is belegondolnál egy két ötletben , miről szeretnél énekelni, dallamosabb, érzékibb , esetleg egy chilesebb . 
      - Rendben. Átgondolom.
     -Akkor azt hiszem mára ennyi lett volna. 
      -Ennyi?
      -Igen, rendesen holnap fogjuk kezdeni a munkát. Ma este még átgondolok egy két ötletet , tudod az első benyomás fontos. - kacsintott rám .-Viszlát kicsi! - integetett.
      -Kicsit fura , tudom. -lépett mellém Misaki. - De egy jó zeneszerző. 
 Bólintottam és visszaindultunk a kocsihoz.

Kazuya:

Akaru valóban egyre jobb és jobb. Ma is nagyon odatette magát. Olyan kellemes vele lenni, olyan nyugodt vagyok , mikor vele vagyok , és ez valami más. 
     -Ran-chan mondd mi ez az érzés? -hátra voltam dölve a kanpén és kezemben Ran-chant tarotttam.
Persze, nem tudott válaszolni, csak kutyus szemeivel bámult, majd nyaldosni kezdte az arcom. Hát igen... nevettem el magam. Ebben a pillanatban nyilt az ajtó :
    -Nahát már is vége? - ültem fel. 
Kb negyed órája ha itthon voltam . 
   -Igen. Csak elmondott egy két dolgot. - vont vállat és lehuzta cipőjét. - Milyen volt a napod? - támaszkodott meg a kanapénál. 
    -Jó. - bár hiányoztál... Hogy hangozdna ha kimondanám? - Neked?
    -Jó.- elmélkedett el, majd előre sétált és leült mellém. - Végül valamikor a fesztivál után megyünk vásárolni Midorival. Közbe jött valami... oh látnod kellett volna, olyan szép kimonoja van , csodaszép lesz benne.
Figyeltem, ahogy örömmel mesél , tekintete ragyogott.
   -Várj! Egyedül mész akkor vásárolni kimonot?
   -Valószinüleg. -mondta.
Hmmm... mi lenne ha meglepném? Fura lenne?  Megakarom lepni... Holnap megveszem vagy hétvégén és mire hazajön a kis  kiruccanásból meglepem vele. Biztos örülni fog neki, egy kis ajándék, meglepi sosem árt. 

Akaru:

    - De jó ! Biztos tök király lesz a fesztivál. - már vacsora után voltunk mikor Emili hivott.

Ő a legjobb barátnőm, nagyon örültem, hogy hallhattam és láthattam is bár képernyőn keresztül. A többieket nem tudtuk elérni.

    -Én is remélem. 

    -Na ne vágj ilyen arcot. Felejtsd el a gondjaidat és szórakozz jól. A srácokkal tök jól kijössz és az osztálytársaid is . Ne is törödj a hülyékkel akik csak irigyek rád. - örültem, hogy rajtam volt a fülhallgató így nem hallatszodott ez a mondat.

     -Jó. Bár nem tudom milyen arcról beszélsz. - oké ,  kicsit elvoltam még a mai nap után, Midori és a többiek is odafigyeltek rám, miközben mások szemeikkel nyársaltak fel. Legalábbis olyan érzés volt.

     -Valóban remélem , hogy nyáron kijössz , esetleg a fesztivál idején és akkor elmehetnénk közösen.

    -Oké.Benne vagyok. 

     -Oh tényleg mi újság veled és Zekoval. - Zeko és Emilia már egy ideje beszélgettek randizgattak, sőt jóval azelőtt mielőtt eljőttem volna.

Oké tudom furán hangzik Zeko...régis név, amennyire Emiliától tudom, Zeko szülei szeretik az ilyen régies neveket, a tesójának is ilyen Abád a neve. 

    -Hát...- láttam ahogy lenéz és elpirul...itt van valami. 

    -Na ne, ne tartsd már vissza, mondd már el. 

    -Együtt vagyunk. - mondta végül ki azt a két szót amit már hónapok óta várok, hogy mondjon ki.

    -Gratulálok! Azt a mindnit, huh nagyon boldog vagyok . - hát igen szinte kiugrottam az ágyból és kicsit talán a kelleténél jobban felis sikitottam. 

    -Csak csendesebben a végén még Kazuya azt hiszi megtámadtak vagy valami... - nevetett. 

    -Jaj de tudtam, másképp csillag a szemed. Biztos, olyan boldog vagy. Mit beszélek, én vagyok hát akkor te. 

    -Igen , az vagyok. - mosolygott.

Nagyon örültem a barátnőmnek és reméltem, hogy  hónapok kérdés és találkozunk és Zekoval is.

A péntek gyorsan eltelt, észre sem vettem de már szombat reggel volt és a kis turázásra készülődtem. Takahasival a tegnapi nap elég jó volt, meglepően tényleg voltak már ötletei és kérdezgetett néhány apró dolgot rólam. Sőt már néhány dallamot is megmutatott, hogy első benyomásra mi lehetne. Tényleg jól dolgozik, nagyon jól. Csodaszép dallamok voltak, alig hittem el, hogy ezek nekem számítanak , az én dalomhoz. 

Szóval elővettem a kis hátitáskámat és bepakoltam vizet, pénztárcát , zsepit és amire még szükségem volt. Öltözékül egy farmar fazonu inget, egy világos kék , szürkés rövidújjut vettem egy fekete nadrággal illetve converset. Szerencsénk volt a nap hétágra sütött és mivel tavasz közepe után voltunk már , ez nem is meglepő.

    -Na mindent bepakoltál? - a lépcsőn jöttem lefele, Kame a tvt nézte. 

    -Igen.- felállt és hozzám lépett. - Akkor azt hiszem este találkozunk.

     -Igen. Vigyázz magadra. - szinte kiugrott a szivem, ahogy a karjai körém fonodtak, mert hiszen megölelt. 

Éreztem, hogy szorosan tart, mintha nem akarna elengedni. Karjaimat én is dereka köré fontam... olyan jó volt, olyan biztonságos, soha nem akarnék innen elmozdulni... Nem szabad Akaru mire gondolsz. 

    -Te is. -válltam végül el. - Kérlek ne hajszold-...játok...ki magatokat. - nem tekintettem szemébe, mert tudtam akkor elvörösödök. 

     -Rendben. - amikor ismét bátorságom volt rátekinteni, mosolygott, el sem hiszem, hogy rám mosolyog igy, láthatom ezt .

     -Akkor én megyek. - felhuztam a cipőmet majd elbúcsuzva kis időre Ran-chantól és Kazuyától is.

Szóval utam Midorihoz vezetett, a suli előtt várt, innen olyan negyed órara lakik. A házuk egy emeletes fehér, kisebb tetőszerkeztű ház volt. Elől nézetből kicsinek tűnt de ahogy hátra felé tartottunk szemem elé nyilt, hogy ez nem kicsi.

Bentről kellemes volt a lakás , igazi japán családias otthon.  

    -A szüleid? - kérdeztem. 

    -Ok dolgoznak. - mondta ebben a pillanatban valaki lejőtt az emeletről.

    -Hello...- nézett végig rajtam.

    -Nagyon örvendek Akaru Suzuki vagyok. - hajoltam meg.

   -Oh, te vagy az a erdelyi lany, akirol meselt Midori. Nagyon örvendek Haku Hikaru vagyok. - tartott felém kezét. 

Egy 3évvel idősebb, fekete hajú, szemüveges , barna szemmel  fiú állt előttem.

    -Igazán csinos vagy.  

    -Na nem, ne merj a barátnőmnek csapni a szelet.  - ragadott meg Midori .

   -Na nem szabad megdicsérnem? - emelte fel kezeit Hikaru.

    -Ismerlek neked először egy dicséret, majd egy érintés kettő és kész... - felé nyújtotta a nyelvét majd felhuzott az emeltre. - Ne haragudj a bátyámért, néha elszáll magával.

    -Semmi gond.-nincs  testvérem, mindig mosolyogva néztem, ahogy viccelődnek, civakodnak a testvérek, sosem láttam azt, hogy komolyan sétődne meg egyik testvér a másikra. 

    -Olyan ártatlan vagy. -tette a vállamra a kezét én meg csak értelmetlenül néztem mi?

Ebben a pillanatban néztem körül a szobájába, sárga szinben pompázott és nagyjából minden ehhez passzolt. Volt egy kis szépségasztal viritott a szoba bal oldalán, igen nem hiába Midori biztos foglalkozik magával... már nem mintha én nem, de így a szminkre.

    -Oké van 1 óránk. Na lássuk mivel turázni megyek szerintem nem kellene szoknya, ruha ugye?

Kezdte sorolni a szekrénye előtt a ruhákat.

    -Nem. Valami kényelmes kellene... 

   -És divatos. - folytatta a mondatót. 

Bólintottam .

    -Oh ülj le nyugodtan. - megköszöntem és leültem az ágya szélére miközben kivett egy két polot illetve nadrágot.

    -Amugy nagyon tetszik a szetted, olyan kis laza talál hozzád. 

    -Köszi. - elővett egy farmer nadrágot és egy fehér polot majd magához fogta. - Épp fehéret nem ajánlanék.

   -Igaz , izzadság folt, tiszta ciki lenne ha észrevenné . - ledobta a földre a pólot majd egy másikat vett el.

És ez így ment tovább, ha én nem találtam valami bökkenőt akkor ő talált, kb több mint 10 percig ott ültem az ágyán míg ő tette vette a ruhákat. Végül egy sztreccsesebb kék nadrágra esett a választás, egy narancssárga polóra illetve egy krém szinű szetterre. Mit mondjak, Midori ebbe is nagyon csinos volt, jól kihangsúlyozta az alakját.  A idő további részébe Midori sminket kent magára és ő is bepakolt egy táskába majd szavaival élve "Ne várakoztassuk a fiúkat" kb 20 perccel hamarabb elindultunk. Szóval mikor a suli elé értünk olyan 5,10 perccel hamarabb nem mi voltunk az elsők Keita már ott volt. 5 perc késéssel már Shouta is csatlakozott és elindutlunk Shouta kocsijával a tengerpartra. Alig várom, hogy a tengerparton legyek. 

A sors szenvedélye 14.rész

A sors szenvedélye

14.rész

Kazuya:

     -Hétvégén mennek szörfözni? - kérdezte Jin.
Egy  rádió műsorra igyekeztünk.
     -De király én is menni akarok! - szólalt fel Koki.  
     -De nem tudsz, koncertre készülünk. - én is akarnék menni , ott lenni vele, vigyázni Akarura.
     -De... de menjünk aztán el. Oh...alig várom a nyárt egy kis szünet. -dölt hátra Nakamaru. - Elmegyünk sátorozni? Uh, vagy tengerpartra szörfözni akkor már... 
Igen, mindenki várta már a szabadságot szerettük a munkánkat, de mindig mikor éreztük, hogy közeleg a szabadság tervezgettünk,családdal , pihenéssel és mindig hagytunk pár napot magunknak,  mint barátok együtt szórakozni. Egy közös túra,  sátorozás, utazás, szörfözés, sportolás együtt. Valami, a munka napokon kivül. Persze sokszor munka után, előtt összeültünk, valóban kis család lettünk, testvérek akik egymásra számithattak. 
     -Vajon mikor találkozok egy aranyos lánnyal?  - álmodozott Koki. - Milyen jó lenne, mikor hazaérnek várna egy jó vacsorával, ott a kis köténykéjével csak mondaná " Üdv itthon!. " Végig pásztáznám a szememet az asztalon, finomságok hada várna, amit szeretettel készitett csak nekem. És akkor oda szalad hozzám és átölel. - ölelte magát Koki.
      - Valóban , Kazuya milyen Akaruval élni? Mármint oké mondtad, hogy jól kijöttök , de mégis egy szemre való lány ezt valjuk meg semmi vonzódás nem érzékelődik? - kiváncsian húzta fel a szemöldökét Junno.
     -Mi?! - lepődtem... - Vonzodás...nem dehogy... - jöttem zavarba. -Jól kijővünk és öhm... minden jó, megosszuk a munkát , beszélgetünk...de ennyi, mint...mint a barátok. 
      -De azért klassz lehet, mármint úgy a semmiből Jhonny kezedbe lökött egy lányt, akivel élj. Azon gondolkodok, hogy ez honnan is jött. Mi ez hirtelen? Mármint ti nem furcsáljátok, hogy csak úgy erre kérte Kazuyat, hogy vigyázzon rá, és beválaszották a doramába és , hogy a film sikere miatt, együtt kell lakniuk. Ez bizar...
 Igaz azóta a nap óta, nem mondtam el nekik, hogy mi is történt. 
       -Tulajdonképpen lenne itt valami.  - azért  sosem felejtettem a Suzuki házaspárt, ahogy megkérték, hogy segitsek .
Elnéztem Akaru szüleit, de nem tűntek haragtartónak. Akaru nem beszélt a nagyszüleiről, nem hozta fel az itteni rokonságát. Talán most már elkellene meséljem és együtt talán sikerül összetennünk a képeket.
     -Mielőtt Erdélybe mentünk volna Misaki hivatott, egy idős házaspárral találkoztam, akik Akaru nagyszülei voltak. - döbbenet és értetlenség ült ki mindeannyiuk képükre. - Segitségemet kérték, hogy Akaruval találkozhassanak. Nem értettem és nem is értem az összefüggést, hogy miért pont én , miért pont dorama és ez az egész, de megsajnáltam őket és bele mentem. 
     -Értem, hát akkor jól sejtettük , hogy itt volt valami.  - gondolkodott el Jin.
      -De nem mondtak semmit?  Ez mégis fura egy idegentől segítséget kérni. 
     -Annyit mondtak , hogy hát ugye bár a következő doramába külföldi lány kellene szerepeljen és hogy Akaru nagy rajóngom. De annyi . 
      -Akaru nem mondott semmit? 
       -Biztos, hogy ő is furcsálja ezt az egészet. - igen erre én is gondoltam.
      -De belecsöppent ebbe a világba és látszik, hogy ha van lehetőség  akkor végig akarja ezt csinálni, sztár akar ő is lenni.
Igen, ez is igaz volt. Látszott rajta, hogy megtetszett neki ez a világ és előre akar törni. 
      -Nem mondott semmit ezzel a kapcsolatban. Az itteni rokonairól sem beszélt soha... - oké kicsit idiótának érzem magam , mármint vajon milyen érzések kavarodhatnak Akaruba?
Oké belement, nagyon örült a lehetőségnek és látszik, hogy komolyan veszi a dolgát. De mégis ...
     -Biztos ő is összeakarja tenni ezt a kirakóst. - elemezte Tatsuya. - Nem kellene beszélni vele?
Tatsuyára néztem. Igaza van, kellene beszélni...
     -De... már most? Mármint oké jó néhány hete itt van és Kazuyával, velünk összebarátkozott, de ez az egész nem kicsit családi ügy, mármint szóljunk bele...- harapott ajkába . 
     -Talán várnunk kellene a nagyszüleiről kérdezni... de azt majd megkérdem, hogy mi a véleménye az eseményekről...lehet lehet, hogy csak úgy belerángattuk és ...és....
De idióta vagyok, nem is gondoltam erre... 

Akaru:

      -Akaru? - lépett mellém Midori. 

Az épület mögött találtam menedékre. Azt sem tudtam, hogy épp óra van e már, vagy mi...

      -Jaj, eltelt már az idő mi? Chie-sensei kerestet? - töröltem meg a szemeimet. 

      -Nem... Keitáék fedeznek, azt mondják, hogy rosszul érezted magad és elkisértelek a gyengélkedőre. - szuper vagy Akaru alig egy hónap elteltével,már hazudnak neked a suliba. - Figyelj, fel sem vedd azt amit mondanak. Te egy remek lány vagy, és tehetséges... 

    -Olyan hihetetlennek hangzik ez az egész. - szóltam közbe. - Való igaz, nem értem, hogy kerültem ide...igen minő meglepő Misaki és Kazuya Erdélybe voltak megláttak és kész én lettem a kiválasztott. De ezt olyna furcsának találom. Persze, hogy annak. Próbálom összetenni a kirakost a fejembe, hogy miért pont én? Hogy lettem a kiválasztott de nem sikerül. Nem értem , hogy kerültem ide. De ha nagyon belegondolok, már nem is érdekel... ez a világ, amit itt megismertem ez az egy hónap alatt , megfogott és egy akarok lenni , része akarok lenni ennek a világnak. Része akarok lenni Kazuyával, a srácokkal és veled. Ha...ha idecsőppentem ha ez volt az utam, akkor mindent megakarok tenni , hogy méltó legyek ennek a helyre, bármi is legyen az oka , hogy idekerültem. Valami volt,tudom, valami valami kellett legyen ,csak úgy nem történhetett meg ha idevezetett, ide fújt a szél akkor megakarom állni a helyem. De ez lehetséges? Tényleg ennyire nem ide való vagyok? - néztem Midorira könnyes szemmely. 

     -Nem , ide való vagy. Itt a helyed. Hidd el, sok embert messze túl szárnyalsz . Sőt mi mind ugyan olyanok vagyunk, álmokkal és reményekkel jöttünk ide, hogy képesek legyünk ragyogni . Akaru megismertelek és szinte nem tudok egy olyan embert mondani , aki ennyire törekedne , mint te. Amióta ide kerültél csak bizonyitani akarsz. Előre nézel és megmutatod, hogy te ki vagy. Miközben mások csak hátra dőlnek és aztán csodálkoznak, hogy nem voltak képest elérni azt amire számitottak. Te küzdöl, nagyon is küzdöl . Én... én látom előttem, hogy te egy nap , hogy fogsz ragyogni. Mert ragyogni fogsz és azok akik most kinevetnek tátva fog maradni a szájuk. Mert mind egy formák vagyunk, ugyan annyi eséllyel kezdünk. Személyiségünk más, de mind átlagosak vagyunk és mindekinek adatott egy út. Neked az az út adatott, hogy megismerkedj Misakiékkal akik egy esélyt ajánlottak neked mert láttak valamit. De itt, itt ugyanannyi esélyel indulsz, mint mi mindenki. Nem vagy egyedül, ne törj most össze most, nézz előre és vidd végig az álmod. Mert azt akarod , nem? Ahogy mondtad, nem érdekel, hogy kerültél ide, miért pont te...de kibontakozott egy álom, szóval kapaszkodj bele erősen és ne engedd el. - fogta meg a kezem.

Midori... olyan kedves volt, olyan bátorító szavakat sorolt... 

     -Köszönöm,már sokkal jobban vagyok. - öleltem át. 

     -Jaj igen... az idióta bátyám hazatért külföldről így holnap nem tudok elmenni veled vásárolni. 

     -Nincs semmi baj. Majd máskor elmegyünk. Ha nem majd fesztivál után.

      -Biztos nem gond? -nézett rám.

      -De hogy, mesélted, hogy a bátyád sokat dolgozik kint, legyen a család most együtt. - Midori bátyja egy reklám készítő cégnél dolgozott és sokszor kellett kiutazzon Taiwan , Korea vagy akár Amerikába is ezekért.

Midori sokszor idiótázta a tesoját, de attól nagyon hiányzott neki és látszott, hogy nagyon várja haza. Ilyenkor a családuk mindig összült és együtt töltötték a napokat.  

    -De hétvégén megyek veletek.  Oh, nincs kedved eljönni hozzám? Segithetnél elkészülni. Nem akarok nem tudom milyen elegánsan kiöltözni, de valahogy cukin...- elmosolyodtam, annyira igyekezett, hogy Keita felfigyeljen rá. 

     -Oké . -mondtam.

Egy kis csajos készülődés, jót fog tenni.  

     -Oh és megakartam mutatni nézd , aranyos a kimonom? - elővette a telefonját és egy képet keresett.

Ezen a képen egy narancssárga, feketés , fehér tollas kimonoba ékelődött. Nagyon jól állt neki, karcsú derekát kihangsulyozta és a szin kiemelte arcát, haját. Gyönyörű volt.

     -Nagyon jól áll. -dicsértem meg. 

     -Komolyan? Köszönöm. -nézte a képet meg...- Te,  elmész egyedül?

Oh tényleg, közösen akartuk megvenni. 

     -Igen, meglátom valamikor csak lesz időm... 

      -Oh én már várom a fesztivált is...meglátod olyna jó lesz. Oh és alig hiszem el, hogy a KAT-TUN tagjaival fogok fesztiválozni. -álmodozott.

Midori felviditott.  Tényleg jó barátnő lett. Valóban...kellene beszéljek az otthoniakkal. Emiliékkel , chateltünk mindnekivel már amióta itt vagyok, de jó lenne videóchatelni , mi újság arra fele. 

    -Csajok... -jelent meg Shota és Keita.

Mindketten óvatosan közelitettek meg.

    -Akaru, jól vagy?  -kérdezte Shota.

Elmosolyodtam és felálltam, vajon mióta lehetünk itt.

      -Igen. - mondtam. - Midoirval jól elbeszélgettünk. Valamiről lemaradtunk? 

     -Nem. Ne aggódjatok. - mondta Keita. - Akkor hétvégén hol találkozunk? 

     -A suli előtt? Akaru elfog jönni hozzám, de 11-kor itt? 

     -Oh kis csajos készülődés? - nézett érdeklődve Shota. 

      -Igen valami olyansmi . -mosolyogtunk össze Midoirval. 

Így a négy barát visszaindult az osztály terembe. A suli további részében nevető, rosszálló tekintetek követtek. És a nap vége előtt, a szekrényemből egy csomó kis cetli esett ki, mind rosszálló üzenetek. Hogy menjek haza, hagyjam békén Kazuyát... 

      -Érdekel? - meg sem hallottam, mikor lépett mögém Keita.

      -Jaj ne csinálj ilyent. -fujtam ki a levegőt. 

      -Szóval? 

      -Érdekel? Hát, eléggé érzelmes lány vagyok szóval igen... de befogom bizonyitani, hogy itt a helyem... - mosolyogtam.

Ekkor Keita fogta magát és amennyi cetlit képes volt kezébe vett összegyürt és eldobta.

      -Ne is engedj nekik. - nézet majd elszántan rám.

     - Nem fogok. - mosolyogtam.

Misaki várt a suli előtt. Forgatni indultunk. Valamiért megkönnyebültem, nem hozta fel az esetete, ami ma történt, szóval valószinüleg nem hallott róla. Így Kame sem tudhassa meg.  Nem szeretném, hogy aggódjon, a legjobb formáját kell hozza a közelgő koncerten. 

    -Oh, igaz is. A forgatás után találkozol Mr. Takahasival.

     -Takahashi? A dalszerzővel. - igaz kell találkozzak vele.

      -Igen. szóval kicsit elhuzodik a napod. Remélem nem gond? 

       -Nem,már alig várom. És ő milyen? Mr. Takahashi.

      -Kedves személy, kicsit néha úgy tűnik örült, de nagyon oda teszi magát és remek dalokat ír. Szerintem jól kifogtok jönni.

      -Miért örült?- néztem rá .

        -Hát nagy divat mániás és néha  lányos viselkedik. Igen, sokszor elgondolkoznka rajta az emberek, hogy most ő a fiúkat szereti. De nem, nem hiszem.  Egy jó dalszerző, mindig beszélget azzal, akinek kell dalt irjon , jobban megismeri és igyekszik találó dalt irni, ami kifejezi azt a személyt. 

      -A KAT-TUNnak is irt már? - érdeklődtem.

       -Igen, irt. - mesélte. - Mindenesetre, figyelj odamajd a közös munkátokra, mert valószinüleg majd kell irj magadtól is egy dalt. 

       -Rendben.   - megakartam kérdezni melyik dalt irta a KAT-TUNnak , de mielőtt bármit is kérdezhettem volna megékreztünk a forgatási helyszinre. 

      -Gyerünk, gyerünk ne vesztegessük az időt. - pattant is ki az autoból. 

A helyszin már nagyjából elő volt készítve.

      -Akaru! Hello . -üdvözölt a rendező .- Készen állsz?

      -Üdv. -hajoltam meg. -Igen. 

      - Akkor menj öltözz át. A mai jelent egy kicsit eltér, ugyebár. Néhány lány rádszáll , mivel úgy gondolják nem közéjük tartozol. Minden féle feladatot rád adnak, de te mindazt végig csinálod, mosollyal mert csakis Hiroki véleménye érdekel. Bizom benne, hogy jól fogsz alakítani. 

Bólintottam és elindultam az öltözőbe. Milyen ismerős ez a helyzet?  De jól fogok alakitani. Egy egyszerű virágos kis ruhát vettem , fel a hajam oldalra kötve és egy halvány smink. 

     -Oké akkor. Felvétel indul!

 Aoi az egyik szinész volt, aki velem forgatott, megkellett lökjön amitől leestem. 

     -Nézd csak ?! Szegény kis esetlen. Na mi van? Nincs itt Hiroki, hogy megvédjen?

      -Hiroki? Minek? - felálltam és mosolyogtam. - Előkészítettem a szobájukat és a vacsora is készen van. Még valami? 

        -Igen, remélem csillogni fog a ház amig Hiroki hazaér. Kis semmirekellő.

Egyedül maradtam a szinhelyen... 

       -Csillogni? Persze, hogy csillogni fog. Hiroki biztos fáradt lesz a munka után, biztos jól esne, ha tiszta házba érkezne. 

  Kazuya:

A rádió műsor jól ment. A srácokkal közösen ebédeltünk. Majd otthonról igyekeztem a forgatás helyszinére. Olyan fura volt az üres lakás... elég volt ez a pár hét, de már megszoktam , hogy nem vagyok egyedül... oké nem vagyok csak én és Ran-chan. Olyan üres volt a ház Akaru nélkül. Amikor a helyszinre érkeztem, már javába forgattak. Akaru is ott volt. 

Épp takaritott... víz cseppek folytak le az arcán, amik az izzadtságod jelezték. 

      -Na hogy állsz? 

      -Már nem sokára megvagyok...- nézett fel a lányokra. 

       -Nem jó...- lökte fel Aoi a vödröt, amitől Akaru azonnal olyan lett. - Mégis , hogy gondolod, hogy ez így jó? Nézz már körül, tiszta piszok minden, minden csupa ... 

      -Jobb ha sietsz Hiroki nemsokára itthon lesz. És magadat se felejtsd összeszedni. - Miki a másik lány szólalt most meg. - Már nehogy ilyen piszkosan állnál Hiroki elé.

       - Valóban igazuk van. Így nem állhatok Hiroki elé... és kevesebb mint fél órám van. Igyekeznem kell. -sürögni , forogni kezdett a szinpadon. 

 Mindeközben Aoi és Mikit alakitó karakterek szét vágják az estére tervezett ruháját Akarunak. Akaru időbe megcsinálja a feladatokat de amikor a szobájába érkezik a ruha tönkre van téve. Földre rogy...Szemei megcsillognak , könnyek jelennek meg az arcán. Igazi Hamupipőke feeling...

     -Miért pont én? Nem értem... miért én vagyok a céltábla? Miért kell belém rugni? Mi rosszat tettem...a ruhám...

     -Rendben! Felvétel állj! -kiáltott fel a rendező . -Na oké készüljön fel mindenki a következő jelenetre. Kazuya jó, hogy itt vagy. A következő jelent az, hogy Akarut leszidják, és megakarják tiltani, hogy megjelenjen a rendezvényen. De pechükre, Hiroki mindent hall ,és amikor Aoi fellöki Akarut aki megvágja kezét megjelenik Hiroki.

Mindenki bólintott és elindutlunk felkészülni. A jelent szerint Akaru összeszedi magát és egy egyszerű ruhát vesz fel, Hirokinak ugyan is megígérte, hogy vele megy , hiszen fontos neki ez az esemény. 

     -Felvétel indul! - szólalt fel amitn mindenki elvette a helyét .

      -Na ne már, mi ez a hacuka rajtad? 

      -Hát...a ruhám elszakadt...így... 

      -Na nem, ilyen ruhába biztos, nem fogsz megjelenni. Ez egy fontos esemény Hirokinak, képzeld el, hogy mit fognak gondolni rólad az emberek. Kinevetnek, kinevetik Hirokit.  

       -Én mondtam már Hirokinak, hogy amint betöltötted  18-at, utnak kellett volna engedjen. Csak lealacsonyítod a szintjét, csak utban vagy. Nem tartozol ehhez a világhoz.- Aoi meglöki Akarut, aki a földre esve magával ránt egy vázát ami eltör és egyik kezét felsérti...

        -Lealacsonyítom a szintjét? Utban vagyok? ... - szinte érezhető volt a remegő hangja. - Én nem ebbe a világba tartozom?  - felnézett Aoiékra könnyes szemekkel, de ezek a könnyek olyan valódinak tűntek. 

     -Oh, nagyon jó. Olyan valódiank tűnik. - dicsérte a rendező.

Igen annak tűnt, Akarura néztem aki összeszorította öklét és próbálta visszaszoritani remegését. Ez csak színjáték? 

      -Nem... nem én... én erős vagyok... én.... én nem megyek innen sehova amig Hiroki azt nem mondja, én bármit megteszek ... nekem csak az a fontos, hogy az ő mosolyát lássam, hogy vele legyek. Én...én nekem itt a helye mellettem. Szükségem van rá!- csattant ki a zokagás. 

Meglepődve figyeltem... szinjáték? 

     -Kazuya...indulj. - eszméltem fel a suttogásra az én sorom volt. 

      -Hiroki... - lepődőtt meg Aoi mikor a színre léptem. 

       -Jól van elég... - odaléptem Akaruhoz és letérdeltem mellé. - Itt vagyok és nem fog senki sem elválasztani. - töröltem le a könnyeit. - Nekem is szükségem van rád Akaru! 

      -Hiroki...- megfogtam óvatosan kezét és bekötöttem.

Persze, ez nem volt valódi seb. 

       -Chisame , Emi köszönöm, hogy meglátogattatok. 

       -Hiroki, ne csináld ezt?!

        -Én nem csinálok semmit... csak elfogok menni az eseményre, azzal akivel akarok. - Akaruhoz fordultam ismét és felállítottam. 

Ez a kép...olyan kellemes volt, mintha csak ketten lettünk volna, mintha nem is forgatnánk...

      -Olyan természetes, nem? Mintha valóban ennyire közel állnának egymáshoz. 

Hallottam a halk suttogást? Valóban? Így tűnik kivülről.

Husvet

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Ran-chan

Egy egész érdekes cikkre bukkantam. Lehet én vagyok lemaradva . Na de érdekes és aranyos nem gondoljátok?

https://www.animenewsnetwork.com/interest/2019-04-28/kat-tun-kazuya-kamenashi-named-his-dog-after-detective-conan-character-ran/.146058

A sors szenvedélye 13.rész

A sors szenvedélye

13.rész 

Akaru:

     -Nagyon örülünk, hogy jól érzed magad. De biztos ezt akarod?  

     -Nem nem ezt akarja...- szólt közbe apám.

Kame még nem ért haza így volt időm beszélgetni a szüleimmel videócheten. Apámnak egyáltalán nem tetszett, az az ötlet, hogy itt maradjak és sztárrá formálodjak.

    -De miért? Misaki szerint jó képességeim vannak hozzá, nekem... nekem ez lett az álmom.

     -Ez lett az álmod? Hova tűnt a másik álmod, programozó? Azt mondtad az akarsz lenni...

     -Igen, de azóta megváltozott. Én...nem akartam nagyokat álmodni ezért összetettem az amim volt, amit láttam, ami ott volt előttem. De...de kinyilt előttem egy világ,egy más világ és megakarom próbálni kérlek. - néztem rá boci szemekkel.

De tudtam ez most nem fog segíteni. 

     -Aggódom érted egyedül vagy ott... aggódunk. Nem vagy arra kész, hogy ilyen nagy dologgal megbirkozz. Tanulnod kell...

    - És tanulok, nagyon jó képseitést adnak a Jhonny's-nál. És nem vagyok egyedül...

    -Oh mégis ki van ott veled? Az a srác Kazuya? Egy hónapja találkoztatok csak kb. Már is megbizol benne?

     -Nem...nem pont ez. - oké ez is benne volt. - De szereztem már barátokat, akikben bizhatok. És... és igen bennük is bizhatok Kazuyaba és a többekbe, Misakiba. Én...én erős vagyok. Kérlek adjatok esélyt. - már kész volt könyörögni is...

Anyám megérintette apám vállát és rámosolygott. Apám felsóhajtott.

    -Már ott vagy, a forgatásig nem tudunk mit tenni... megigértük, hogy azt kivárhatod. Rendben... 1 év, 1 éved van bizonyitani. Ha tényleg képes vagy megállni a helyed akkor nem szólok ebbe bele. De ne felejts azért hazajönni még...

     -Természetesen nem felejtek. Nyár elején biztos vagyok benne, hogy hazatudok menni és utána is. - mosolyogtam. - Köszönöm! - csattantam fel. 

Sikerült, sikerült meggyőznöm apámat... 

    -Vigyázz magadra csak annyit kérek. - mondta szelid hangon.

    -Vigyázok! Szeretlek titeket! 

     -Mi is téged. - ölelte meg anyám apámat. - Kislányom... Találkoztál a nagyszüleiddel? - tudtam pontosan, hogy megakarják kérdezni ezt. 

De erőt kellett vegyenek... 

   -Igen... láttam őket. - haraptam ajakamba.-De elszaladtam... 

Vallottam be,  előttem megjelent a kép ahogy ott álltak a nagyszüleim, a nagymamám felém tarotta kezét és szólogatott, hogy lépjek hozzájuk...

    -Lányom... mi ezt már beszéltük anyukáddal... - nézett össze apám és anyám. - Bérmi is történt a múltba téged nem rángathatunk ebbe bele. Ott vagy egyedül...és ha már vannak ott neked rokonaid akkor... akkor hozzájuk kellene fordulj. Biztos vagyok benne, hogy tárt karokkal várnak és segitenek neked.

    -Oké, akkor majd megkeresem őket...- ennyit mondtam. 

De mindenek elleneére elsőre erőt kell vennem magamon... 

    -Lányom, minden rendben lesz. Kedvesek...- évek után is ezt mondta anyám... 

Csak bólintottam. 

    -Na és meséljetek mi van otthon? - próbáltam terelni a témát. Átgondolom... azt megigérhetem.

    -Oh, itthon mindneki készül a húsvétra. Tényleg ott még annyira nincs elterjedve, fogsz idén húsvétozni?

Valóban elis feletkeztem, hogy nemsokára húsvét. Vajon Kazuya mit szólna ha kicsit ünnepelnénk? És kidiszítenénk a lakását ... Valóban itt elkezdett terjedeni, de még annyir nem volt mint felénk. 

   - Azt hiszem, hogy megadom hangulatát. - mosolyogtam. 

Ebben a pillanatba csengettek. 

    -Majd később még beszélünk. Most csengetnek. - elköszöntem és az ajtóhoz léptem.

Kazuya nem szokta itthon hanyi a kulcsát, vajon ki az? Az ajtóhoz léptem, egy férfi volt ott... ő is meglepődött rajtam... végig mért, amitől zavarba is jöttem.
    -Kazuya itthon van?- szólalt meg végül néhány perc után.
Mielőtt válaszolhattam volna egy kutyus felvonyitott. 
   -Ran-chan... -ismertem fel képről Kazuya kutyáját. - De aranyos vagy... - hajoltam le és megsimogattam. 
Élőben még aranyosabb, az első pillanatokba kicsit félénken engedett magához közel, de aztán megengedte , hogy megsimogassam.Kazuyanak nagyon sokat jelent ez a kis csöppség tudom jól. És most láthatom élőben. Ahogy így elbűvölt a kis kutya, valaki megköszörülte torkát.
    -Bocsánat. -álltam fel ismét éreztem,ahogy zavarba jővők. - Kazuya még nem érkezett haza, de nemsokára megkellen jönnie. Gyere be. - álltam arébb az ajtóba. - Jaj de hülye vagyok... Airi Suzuki vagyok, nagyon örvendek.
Hajoltam meg és nyujtottam feléje kezem...
    -Yuya Kamenashi örvendek. - fogadta el.
    -Kamenashi.... Yuya... Kazuya kisöccse! - eszméltem fel. 
Elmosolyodott....

Kazuya:

Azon vettem észre magam, hogy siettetem már már Misakit, hogy érjünk haza. Alig vártam, hogy ismét beszélgethessek Akaruval. 

    -Ti egész jól kijöttök ugye? - kérdezte amint megálltunk egy stopnál.

    -Igen. Megkaptuk a közös hangot. - néztem ki az ablakon. 

     - Csak nehogy beleszeress. 

    -Már te is azzal jössz...- forgattam a szemem.

Az út további részében meg sem szólaltam. Szerelmes? Szerelmes? Akaru egy csodaszép lány ezt bevallom, nagyon kedves és elragadó személyiség... beleszeretni... Kiszálltam a kocsiból és elindultam a lakás felé. Amikor az ajtót nyitottam , nevetésre lettem figyelmes... Van valaki itt? 

    -Akaru...- nyitottam ajtót és döbbenten véltem ki ül a kanapén.

     -Yuya...- az öccsém beszélgetett Akaruval.

    -Hello! - integetett nekem. 

Ebben a pillanatban a kanapé mellől kiszaladt, az én drága kincsem is...

    -Ran-chan! -kaptam karomba a kiskutyámat.

    -Na nehogy már elfelejtetted volna őt? - lépett elémYuya.

    -Nem, hogy tudnám elfelejteni ezt a kislányt. - kaptam a nyakamba.

Annyira ügyes volt, annyira szerettem Ran-chant, ő volt a szerelmem , a támaszom , a barátom. Annyira szerettem vele játszani, sétálni ... régóta volt velem és megtanitottam neki kis trükköket. De ami mindig ledöbbentette az embereket, ahogy nyugodtan elült a nyakamba. Szoros kapcsolatunk volt kettőnknek. Nem tudnám őt elfelejteni, csak azt felejtettem el, hogy ma hozza haza Yuya. Néha megkérem, hogy vigyázzon rá egyik tesom. Ritkán csináltam, mert mint már említettem, nagyon szerettem időt tölteni vele. De sajnos néha kellett. De igyekeztem minnél kevesebbszer. Most is így volt, még mielőtt megkaptam volna a munkát Akaru nagyszüleitől vittem Yuyahoz őt. 

    -Annyira hiányoztál. - simogattam meg. 

Mosolyogva néztem szembe Yuyaval, akinek a háta mögül kikandikált Akaru. És ekkor hirtelen a tér és idő, mintha megállt volna... csak mi voltunk ott ... Akaru én és Ran-chan. Akaru olyan lágy , mosolygó arccal figyelt. Olyan gyönyörű volt. Ebben a percben egy kép rajzolódott ki előttem... az álmom, amit akkor álmodtam mielőtt Erdélybe utaztam volna... De most már ismertem a lányt, a lány nem volt más mint Akaru... szaladtunk , szaladtunk és szaladtunk vidáman ,kézen fogva a réten . Boldogok voltunk, ott voltunk egymásnak...

   -Kazuya! - eszméltem fel. - Mikor akartál szólni nekünk, hogy egy ilyen szép, kedves, jófej lány lakik veled? - lépett Akaruhoz és átkarolta. 

Akaru feltehetőleg elpirult... legalábbis úgy tűnt. Miért pirul el?

  -Hát, annyi mindent történt, hogy el is felejtettem...- léptem el mellettük és kicsit arébb löktem Yuyat Akarutól.

A konyház léptem letettem Ran-chan és elétettem a kajáját.

    -Szóval összebarátkoztatok? Mióta vagy itt?

    -Oh, úgy kb egy órája.  Mit mondjak, nagyon meglepődtem mikor itt találtam, azt hittem , hogy kalandod volt az éjszaka és majd nekem kell magyarázkodjak , hogy majd keresed és miért hagytad itt...

    -Először is, tudod hogy nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve. Másodjára délután van...

    -Jójó, második ötletem azt volt, mikor felismerte Ran-chant, hogy a barátnőd. - A barátnőm? Torpantam meg hirtelen... Akaru , mint a barátnőm. - De Akaru felvilagositott, hogy erről szó sincs. Csak együtt dolgoztok. - erről szó sincs? 

Miért szomrodom el ettől a gondolattol. 

    -Értem. - mosolyogtam öccsémre. - Köszönöm szépen, hogy vigyáztál Ran-chanra. 

    -Ugyan nincs mit. - Yuya az órájára tekintett. -Most mennem kell, jó volt veled beszélni Akaru. - kacsintott Akarura,majd elköszönve tőlem is kilépett az ajtón. 

    -Nagyon szoros kapcsolatod van a családoddal ugye? - Akaru nem nézett rám az ajtót nézte amin Yuya kilépett.

    -Igen. Nagyon fontosak számomra.  Azok után is, hogy idol lettem igyekeztem, mellettük maradni közel, időt tölteni velük. - mosolyogtam.- Milyen napod volt? 

    -Jó. Neked? - guggoltam le Ran-chan közelébe, épp habzsoltaa finom kutya eledelt. 

    -Nekem is. - Kazuya mellém guggolt és olyan közel volt hozzám, hogy éreztem szívem vad dobolásba kezd... 

Milyen szép ragyogó a tekintete... ámultam bámultam.

    -Neked van házikedvenced?  

     -Hmmm... mindig is szerettem volna egy kutyust, de a szüleim nem akarták engedni. 

      -Szóval a kutya kedvenc állatod? 

      -Igen. De sok állatot szeretek. 

     -Azt gondoltam - kacsintott rám - Én is szeretem őket.  

     -Honnan jött a név ötlet? 

      -Ismered a Conan a detektiv mangat, anime?  - bólintott. - Egy klasszikus, nagyon szeretem. Conan a kedvenc karakterem persze belőle, és a Ran-al lévő párosát végig figyeltem. Így nem volt kérdés, hogy mi legyen a neve... tehát igen a Conana a detektiv karakterétől jött Ran. 

Végig simitottam Ran-chanon aki épp befejezni készülte az evést. Igen, hiányzott a kis állatom. Visszatekintettem Akarura, aki engem figyelt... de ahogy tekintetünk egymásba fonodott zavarba jött. Elmosolyodtam, de aranyos. Akaru... 

     -Annyira cuki Ran-chan. Szabad? - kérdezte felé nyúlva, néhány perc után.

      -Persze.- mosolyogtam.

Azonnal kezébe kapta Ran-chan. 

     -Na ki a jó kislány? Te vagy te vagy... milyen aranyos vagy. Héé Ran-chan leszünk barátok? Oké? - olyan aranyosan babusgatta és játszott vele...

Megtudnám szokni ezt a képet.... 

Akaru:

Az este együtt játszottunk Ran-channal . Olyan édesek voltak , és látszott mennyire becsben tartja, mennyire szereti.  Olyan jól éreztem, olyan idilli kép volt, kellemes. Mintha ... mintha együtt lettünk volna Kazuyával, egy párt alkottunk volna... mintha ...nem tudom egy kép lett volna, egy messzi álom kép, egy mese... amiből nem akarok felébredni. 

    -Akaru! -épp, hogy kiszálltam a kocsiból Midori szaladt hozzám.

    -Mi történt? -kérdeztem.

Arcán a rémület futott át... A bejárat előtt egy jó kis tömeg tornyosult valamit néztek... 

     -Mi van ott?  - kérdeztem.

Elindultam arrafele , éreztem ahogy egyre közelebb lépek, egyre több szem szegeződik rám, gyorsitottam lépteimen, Midori mellettem jött. Shouta és Keita ott volt a tömeg elején... és amikor feltárult a látvány alig tudtam elhinni. Képek voltak rólam... és minden képen más más szöveg volt irva "A kis liba kihasználja Kazuyat"  , " A népszerűsége kell neki" , "Kis liba" , " Kapható bármire" és ezek csak egy pár... hallottam ahogy néhányan nevetni kezdenek ... összeszoritottam az öklöm és mielőtt a mécses eltört volna elkezdtem, leszedni a képeket... Nemsokára Keita , Shota és Midori is segitett.

    -Mi olyan vicces? Ti tényleg viccesnek gondoljátok ezt az egészet? Nekünk ugyan az az álmunk, ugyan azt akarjuk elérni egy szakmába belépni. Támogatnunk kellene egymást... - fordult egyszer csak hátra Midori mérgébe. 

De mielőtt valakinek kikaparta volna a szemét, megfogtam a vállát.

     -Akaru...- nézett rám.

Fejemet ráztam...majd fogtam a kezembe lévő képeket és elhuztam onnan. És éreztem ahogy a mécses ebben a pillanatban eltörik. Ki csinálta ezt? Miért? Akaru nem vagy elég erős... 

Ignite

 

Kame: Amikor megjelenunk a kezdesnel [eloben] volt egy kis megbotlas. Mindenki mindent beleadtam!

Ueda: A tuz fajdalmas volt.

Nakamaru: KAT-TUN Live tour 2019 IGNITE akcio aprilis 8-an. 

A sors szenvedélye 12.rész

A sors szenvedélye

12.rész

Akaru:

 Együtt metnünk haza az ügynökségtől Kazuyával. Elmesélte, hogy 1000-el készülnek a koncertre . Annyira feltudtam nézni rá , odatette magát és igyekezett mindent megadni a rajóngoknak, óvni a csapatát és mindent beleadni. Én is ilyen akartam lenni. Mosolyogva mesélt a napjáról , olyan szép mosolya volt... napokig nézném, nem éltem végégi nézném ezt a mosolyt. Megakarom óvni ezt a mosolyt... Akaru... nem szabad elragadjona hév , ő sosem nézne biztos úgy rád. És egyszer... egyszer hazamész...

   -Akaru? Akaru! - hirtelen eszméltem fel. Elkalandoztam...

    -Igen? Ne haragudj, mit is mondtál.

    -Neked milyen volt a napod? Minden rendben elbambultál.

   -Csak elgondolkoztam. Jó volt . Midori-channal megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni valamikor. Hétvégén meg megyünk szörfözni. - elnevette magát a végén. - Hé ! Most miért? 

Böktem meg.

   -Bocsi, bocsi. De te szörfözni fogsz? 

    -Hát...nem szörföztem még soha...de majd meglátjuk. Tulajdonképpen úgy beszéltük a fiúk fognak és mi nézzük. Majd biztos valamit kitalálunk Midorival. 

    -Akaru...- felé fordultam, szemei ragyogtak...olyan szép volt...- Kérlek vigyázz magadra! Nem olyan könnyű a deszkázás. Egyről a kettőre nem tanulod meg. 

    -Te tudsz szörfözni?

    -Viccelsz? Nagyon szeretek, egyik kedvenc sportom, bár rég voltam már...- mondta . - Amúgyis néha kétbalkezes vagy... 

    -Na! -Vállan ütöttem.

    -Jól van na.... - mondta nevetve, végig simtiva a vállán, mintha fájt volna. -De tényleg vigyázz magadra.

    -Rendben. Vigyázok. - mondtam mosolyogva. - Minden rendben lesz. 

    -Oh... - nyújtozkodott. - Szivesen kimozdulnék én is... 

    -Elhiszem, de nektek most készülnötök kell a koncertre. Mindent bele! - mosolyogva bólintott.

Miután hazaétünk tv-tünk egy kicsit és beszélgettünk:

   -Várj, szóval a kedvenc sorozatod a Tatta hitosu no koi!, amibe én szerepelek. -vigyorodott el.

    - Igen. - mondtam kicsit elpirulva. - Nagy rajongotok vagyok ezt te is tudod, most miert kell ezen hülledezni. 

    -Semmiért...én csak örülök, hogy az a kedvenced amibe én szerepelek. 

     -De amugy nagyon sok filmet, sorozatot láttam már. Igyekeztem követni az itteni dolgokat is, mégis félig ide tartozom. - néztem a tv-re amin épp egy humor műsor ment. - Hireket, filmeket, zenét... teljesen maga köré csavart.  Így közelebb éreztem magamhoz Japánt.

    -Értem. - mosolygott.

    -Na és most te jössz . - fordultam szembe vele. - Mesélj magamról.

    -Hát nem is tudom mit, sok dolgot olvashattál rólam .

    -Oké, de ez más. 

  Hátra dölt a kanapén.

     -Kérdezz... - egyezett bele.

     -Szóval szeretsz baseballozni. Ez honnan jött?

    -Apámmal gyerekként sokat jártunk baseball meccsre és sokat játszottunk otthon is a tesokkal . Valahogy ez a szenvedélyem megmaradt, kikapcsolodok , mintha ismét gyerek lennék , átlagos. Persze nem az, hogy nem szeretek idol lenni , énekelni, szinészkedni ez volt az álmom. Szerintem te is olvastad,  sok arcom van...  Mindegyik amit a KAT-TUNnal mutatok,  amit a doramakba,  amit itthon.  Ez mind én vagyok,  hozzám tartoznak.  Sokszor mindenki elvan, hogy én nem tudok pihenni, de nekem is átlagos életem van.  

   -De néha jó kikapcsolodni, azt tedd ami a hobbyd. 

   -Igen pontosan. - mosolygott rám. - Neked mi a hobbyd?

   -Hmmm hobbym... - gondolkoztam. - Szeretek alkotni. 

    -Alkotni? Oh egy művésszel van dolgom? 

    -Hát nem épp rajzolásra gondoltam... rajzolni pocsékul tudok főleg ember és állatot... hanem irni. 

    -Szeretsz irni. Vereseket?

    -Nem. Történeteket. 

    -Oh, egyszer majd elolvashatom amti eddig irtál. 

    -Hát azok nem olyan jók... - pirultam el. 

Nem tudom mennyire tetszene Kazuyanak a legtöbbség romantikán alapszik. Nagyon rég művelem ezt, és sok férfi karakteremnek ő az alapja...csak... csak más néven. 

    -Na ugyan. - megfogta az állam és felé forditott. - Hadd döntsem el én , hogy jó e vagy nem.

   -De...de.- jaj ne zavarba jöttem, a szép szemei... teljesen elvesztem bennük. - Romantika, és... biztos, hogy nem szereted annyira...

    -Kérlek... - olyan bársonyos volt a hangja, hogy szinte elolvadtam tőle. 

   -Jó rendben egyszer majd megmutatom és elolvashatod.

    -Yeey! És te milyen sportot szeretsz? - tért vissza a kérdésekhez.

    -Métázni. Az hasonló mint a baseball, csak laposabb ütővel ütik... 

    -Ismerem. 

    -Jó bocsi. Szóval akkor azt mondanám, hogy baseball. 

    -Na te egész jól megtaláltuk egymást. - kacsintott rám.

Az én szívem  meg hirtelen  gyors ütembe kezdett. Nyugodj le Akaru... nyugodj le.... 
    -Neked mi volt az álmod? Mi akartál lenni? Beleronditottuk a terveidbe?
    -Mi? Nem...ez sokkal jobb mint amit valaha is álmodtam. Gyerekként ...gyerekként öszintén volt álmom , hogy énekes legyek. De nem tettem felé lépést. Így próbáltam mérlegelni, hogy merre  hogyan végül , gondoltam játék programozó, szivesen kipróbálnám.
   -Huha hát ez, nagy válltás. De klassz, kalssz ez az elképzelés. 
    -Igen nagy válltás, de nem bánom. 
Hiszen a legnagyobb álmom teljesült, sőt több is hiszen nap mint nap láthatom Kazuyat. 
   -Szóval szeretsz videójátékozni? - húzta fel a szemöldökét. 
   -Igen. Miért?
   -Mit szólsz egy egy ellen? - emelte fel két játék konzollt.
    -Benne vagyok, de szólok nem fogom vissza  magam.
Elnevette magát és idehozta az egyiket nekem.
    -Nem is vártam mást. - mondta.
Elkezdte bekapcsolni a játékot... annyira jó vele lenni,időt tölteni, ezt az időt semmi pénzért nem adnám, nem cserélném. És észre sem vettem, hogy a gondokat elfelejtettem. 
Másnap reggel újjult erővel indultam neki a napnak. Az este  én nyertem  3-2-re bár úgy érzem , hogy néha engedett Kazuya. Amit meg is jegyeztem de tagadta. Viszont nagyon jól éreztem magam.
   -Nocsak le nem lehetne törölni az arcodról a vigyort! Jól szorakoztok Kazuyaval? - kérdezte Misaki ahogy a suli felé tarotttunk.
    -Igen. -mondtam mosolyogva.
   -Az jó, ha ennyire jól kijöttök. Jaj igen ne felejtsd, hogy ma van egy fotozásod, táncpróba és még forgatni is mész. 
   -Oké.
   -Kicsit beindulnak a dolgok. 2 hónap múlva fellépnek először az ujoncok , első megpróbáltatás, mindent adj bele.Persze addig is teljesíts jól.
    -Azon leszek. Milyen számot adok majd elő?
   -Ha jól értesültem akkor jővőhét elején találkozunk a dalszerzővel.
   -Az jó. - vajon ki lesz? 
Amint kiléptem a kocsiból egy lány jött nekem amitől én azonnal leestem.
   -Aucs... 
   -Jaj ne haragudj... - felnéztem a lányra aki nekem jött.
Vékony, világos barna, hosszú hullámos hajú ,ki sminkelt lány volt.Mellette állt két szintén kisminkelt , egyik barna, sima , kontyba tett hajú másik fekete tarkoig érő hajú lány.
   -Semmi gond. - álltam fel.
Mindegyik csak úgy ragyogott a szépségtől. 
   -Oh, te nem Akaru Suzuki vagy? A lány aki Kazuya -senpaial, dolgozik együtt egy filmen.
   -De... -mondtam.
    -Halljátok lányok,milyen szerencsénk van.- nézett barátnőire. 
    -Nagyon. - mosolyogtak össze.
    -Mégegyszer sajnálom, ami történt. Remélem még találkozunk. 
   -Én is... -de erre már el is mentek.
    -Jól vagy? - szinte a semmiből jelent meg Keita meg is ijedtem.
    -Szia. Többet ilyent ne csinálj a szívbajt hozod rám. 
    -Ne haragudj. Jól vagy? Láttam fellöktek. - nézett rám, utolsó simitásokat poroltam le magamról.
    -Nincs semmi baj. Csak vénetlen volt. Menjünk?- mosolyogtam neki.
Bólintott és elindultunk a terembe. A diákok befele lézengettek a terembe. Már mindenki kezdte megtalálni a kis csoportját ahol jól érzi magát. Az iskola kezdett megtelni élettel. Nevető, éneklő, táncoló diákokkal, akik igyekeztek megvalósítani álmukat. 
    -Akaru! - épp hogy beértünk a terembe Midori szólitott. 
     - Jó reggelt!- léptünk Keitaval a padunkhoz. 
    -Ezt nézd! Ugye milyen aranyos. 
Egy magazin fotója volt, Kameról. Tényleg nagyon aranyos volt és jól nézett ki, feletébb jól... szinte csak bámultam és nem tudtam levenni róla a szemem... Akaru nem szabad...

    -Na mit mondtam, neked is megakad a szemed rajta. - vigyorgott Midori.

Szinte teljesen elvörösödtem, próbáltam elrejteni az arcomat. Mint rajongója vagyok így elámulva, minden rajóngojának megdobotassa a szívét.  Ennyi az egész. Csak ez az egy kép tündöklött róla és egy idézet a hatalomról, magáról. Talált hozzá . 

   - Valóban csodálom Kazuya-senpait, ahogy a többieket is , sok mindent elértek. De mi ez a rajóngás érte?

     -Aranyos, jól néz ki, van tehetsége...- sorolta Midori. - ami te nem vagy. 

    -Aucs ez szíven ütött. - fogta a bal felét Shota. - Mi is utolérjük majd, ugye Keita? 

    -Hagyj ki ebből . -mondta Keita és kinézett az ablakon. 

Ismét a képre néztem, mennyire helyes.... 

Ebéd szünetbe elszaladtam a büfébe vegyek valami kaját... úgy volt, hogy Midorival még gyakorolunk egy kicsit, tudjuk hogy nemsokára duozni kell és megbeszéltük, hogy közösen fogjuk előadni majd. Bár még van addig, de ötleteltünk, összehangba igyekeztünk lenni, a hangjaink.Így igyekeztem. Még elég hamar sorra kerültem ,de amikor visszafele tartottam valaki fellökött , kezemből kiesett a kifli és ráléptek... 

   -Jaj ne haragudj! De ügyetlen vagyok.

    -Jaj Chisame figyelj előre!  - ugyanazok a  lányok voltak reggelről. 

    -Te csak ne beszélj Yui! - nevettek össze a lányok. 

    - Sajnáljuk Akaru, olyan ügyetlenek , figyelmetlenek vagyunk. - állított fel a világos barna , hullámos hajú lány őt hívták Yuinak. 

    -Öhm...semmi gond. -mondtam. 

    -Nagyon sajnáljuk a kajádat, most sietnünk kell , majd kárpotlunk. - mondta és elszaladtak.

Felshójatottam, ez csak vénetlen volt , vénetlen jöttek nekem ismét... Felvettem a kajámat és eldobtam . Aztán úgy döntöttem, hogy majd később eszem, ha már megígértem Midorinak, hogy együtt próbálunk.

Kazuya:

    -Szóval Akaruval minden rendben? - a fiúkkal most tartottunk pihenőt . 

    -Igen. Nem láttam volna szomorúnak , nagyon törekszik az iskolába. Tegnap elég kellemesen elbeszélgettünk megismertük egymást. - mosolyogtam.

    -Hoppá, csak nem beleszerettél?- bökdöste meg a vállam Koki.

   -Nem... - nem nem szerettem bele, ugye?  - Csak  jól érzem vele magam. 

    -Aham... - néztek össze Koki és Nakamaru . 

    -Na jó de most már , beszéljünk valami másról. 

    -Jaj tényleg múltkor képzeljétek el elment Kokihoz,az ajtó nyitva volt. Gondoltam, hogy na egy csajt felvitt magához és a nagy hévbe úgy hagta az ajtót...de amikor belépek Koki a konyha asztalnál alszik. Szólitom Koki, Koki. Így felébred  - kényelmesen elhelyezkedik Nakamaru a széken és elmutogassa, hogy ébredt meg  Koki. Először egy, kettőt horrkant , felemlei fejét de résnyire nyitva szemét, vissza csukja, feje hátra esik, de ismét felkel... majd feleszmélve elvigyorog. - És az egész arca takoyaki szoszos volt. 

Elnevettük a helyzetet,mire az akiről szólt a story morrogni kezdett.

    -Jó na, túlságosan is fáradt voltam. 

    -Azért vigyázhatnál jobban, bezárhatnád az ajtód. - szólalt meg komolyan Taguchi végül . 

    -Tudom.  Készültem ,hogy találkozzak veletek és visszaléptem kajáljak, de annyira fáradt voltam...

Tovább beszélgettünk és nevettünk közösen. Jó kis csapat voltunk, mintha mindenki mindnekinek a tesója lett volna, nem azok is voltunk. 

    - Alig várom a fesztivált, egy kis kikapcsolodás. - dölt hátra Koki.

    -Oh igen. Nézzünk körbe és versenyezzünk a standoknál.

     -Rendben. -  egyeztünk bele.

    -Oh és a tűzijátékot nézzük meg a dombról , ott biztos nem lesznek sokan.

Néhány éve találtunk közösen egy mező Tokyotól nem messze, minden évben onnan néztük a tűzijátékot csodaszép volt onnan a kilátás. Biztos Akarunka is tetsznei fog. 

      -Ja. Akaru barátai is jönnek?

     -Igen...azt hiszem. - valóban Keita.... miért komordok el ha eszembe jut. 

     -Minnél többen annál jobb. Érezzük jólmagunkat és szórakozzunk jól. - örvendezett Koki.

Igen, érezzük jól magunkat. 

Shuji to Akira Amor

Shuji to Akira

Egy kis izelito Kame es Yamapi legujabb mv-bol. Nagyon jonak igerkezik , nem tudok betelni vele. 💙💚💛💜😄😄😄 Mar alig varom. 

https://www.youtube.com/watch?v=GOOQuoDlqs4&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3IR4lCOpPmPOoDBB-6PuJIJOc747aOSn2ltyHogkykTtp9urVgk-Z0P6o

Live3

Ma  is volt Happy Live With YOU . En sajnos lemaradtam, de biztos, hogy ujra nezem. :) Na ki latta?
https://www.youtube.com/watch?v=J254lp9KqLs
Itt visszanezheto es az elmutl napoke is.