KAT-TUN dance/projekt

Egy ujabb projekt amibe KAT-TUN is reszt vesz es egy kis tanc is toluk. (05.22)

Kame: Let it go. Nemrégiben videohívást kezdeményezett egy barátjával, gyermeke Elsa jelmezt viselt, és Kame számára tökéletesen előadta a "Let It Go" játékot. A kórus alatt az anya még oda is rohant, hogy Elsa redőjét a fejére tegye
Nakamaru: Utada Hikaru „Az én szobámban” című cikke, olyan sok nosztalgikus dalt hallgatta, amelyek manapság népszerűek voltak (a HS-korszakuk körül). Számára megnyugtató, és sokat segít abban, hogy letapogassa azokat a képregényeket, amelyeket rendben dolgozott a SmileUp ProjektnélUeda: elrejti a "Rocket Dive”. Azt mondja, hogy ez a dal kapcsolódik a jelenlegi helyzethez, ahol sok negatív gondolat zajlik. Így az a következtetés, hogy miközben ezt a dalt hallgatta, arra készteti őt, hogy „ne gondoljon át és szabaduljon meg e negatívumoktól” (kimenés nélkül).

Meg kell tanulniuk a koreográfiát, de Kame megjegyezte, hogy a KAT-TUN-nak nincs ilyen aranyos koreográfiája (mivel általában csak szexi és hűvös). Ezenkívül a dal végén saját maguknak kell koreográfiát készíteni, mint csoportként, akárcsak az előző Johnnys-csoporthoz, aki már megtette. Nakamaru azt javasolta számukra, hogy valóban csinálják szabadon (tehát nem csinálják csoportként, hanem csinálják a saját dolgukat). Ueda aztán rámutatott, hogy Johnny-san már korábban is mondott valamit, mint például: „A koreográfia nem csak a tánc.” Kame hozzátette: "Ehelyett hűvösnek kell állnod." Végül úgy döntöttek, hogy megtanulják, hogyan vezette őket Johnny-san.


https://twitter.com/guren_nyan/status/1263817446399475714?s=20
https://twitter.com/onewaylove223/status/1263817404099866624?s=20
https://www.youtube.com/watch?v=Td10LT35GjE

Naka story

Nakamaru ujabb storyja =D

Kame foz

Kame bejelentette a radioban (HangOut) nemreg , hogy a radio illetve a Jweb kozre mukodesevel elkezd egy sorozatot  nev szerint "Kame es a fozes" . A projektben   rajongoktol ker segitseget, hogy "Mit is keszitsen Kame? ". Hozzateve, milyen alapanyagok kellenek. Kame ezutan elkesziti es feltolti a Jweb-re.
Tobb infot : https://www.nack5.co.jp/message/587/?fbclid=IwAR0rc2mXrTiifuZrPpJXNYuNZ5oVX9geC6qVTy6CxMBx9ebBFXAJI3U5M-8

Es az elso el is keszult ^_^  , izletesnke tunik.

A sors szenvedélye 16.resz

A sors szenvedélye

16.rész

Akaru:

    -Az óceán! - kiáltottunk fel Midorival és ahogy kiszálltunk az óceán felé rohantunk. 

El sem hiszem, hogy láthatom az óceánt. Milyen csodás... 

    -Te még nem voltál az óceánnál? 

   -Nem... -válaszoltam Midorinak. - Voltam a Fekete tengernél és a Balatonon... de annyi.

   -Hát ez kicsit nagyobb.... jóval... - nevetett fel. 

   -Oh! -értek utól a srácok. 

Shouta kitárta karjait és mélyet szippantott a levegőböl. 

   -Milyen rég voltam erre fele! Milyen kellemes érzés! Na Keita készen állsz? 

Keita felé fordultam, aki kicsit távolabb állt tőlünk és engem bámult...vagyis úgy tűnt, mert amikor tekintetünk találkozott azonnal elnézett. 

   -Igen, pakoljunk le és menjünk. 

   -Hölgyeim ...- Shouta elővett egy törölközöt és leteritette nekünk. 

Kuncogva Midoirval leültünk. 

   -Midori-chan úgye figyelni fogsz? - hajolt le Midorihoz Shouta. 

    -Én  téged minek bámuljalak? - fordult el tőle Midori és közben a kivett napolajat karjára kente . 

A szetterek későbbre kellettek ha vénetlenül hűvüsre vállna az idő és úgye az óceáni szellő is okozhatott meglepetést. 

   -Na....- durcáskodott Shouta. - Te ugye figyelni fogsz Akaru-chan? - nézett kutyus szemekkel rám. 

   -Igen, persze... - mosolyogtam, mire Shouta mellett Keita jelent meg és nyaklecest ajándékozott barátjának.

   -Gyere már. -  lükte az óceán felé .

Midoirval nevetve néztük a fiúkat, Keita fellökte Shoutat, aki azért morgolodott, hogy mi ez a nagy sietség... majd szaladni kezdett az óceán felé. Így kezdtek versenyezni.

Kazuya:

   -Szóval lementek a partra? - kérdezte Jin minekután összegyűltünk a próbára.

   -Igen. 

   -Oh de szerencsések jó ideje nem voltam lent a parton és az idő is...- siránkozott Koki.

    -Valóban legközelebb menjünk el mi is. - dobta fel az ötletet Junno.

    -Benne vagyok! -ugrott közénk Nakamaru. 

   -Ja, jó lenne , már kar nyújtásnyira érzem a szabadságot. - álmodoztt Tatsuya.

Igen, én is. Alig vártam , hogy szabadságon legyek és reméltem, hogy Akarunak is lesz szabad ideje és kicsit több időt tölthetnénk... 
   -Na ne, majd kiakarod sajátitani Akarut mi? - eszméletem fel Kokival az arocmba.
Ellöktem magamtól:
   -Mi? - kérdeztem zavarbajőve.
   -Ez az arc, ez az elmélkedés. Azon töprengtél, hogy majd kisajátítod Akaru a szabadságkor... 
   -Nem, dehogy. - fordultam el és kezembe vettem a mikrofont.
Kisajátitatni? Csak időt akarok vele tölteni, több időt... 
   -Srácok kezdhetünk?
Intett az egyik teknikus nekünk  , hogy idő van.
   -Na gyerünk. -álltam középre és kitettem a kezem.
A srácok követték példám, valóban a próbákat is így kezdtük. 
   -KAT-TUN! -kiáltottunk fel és igyekeztünk a helyünkre lépni, hogy próbálhassunk.
Vajon Akaru most mit csinál? 

Keita:

Olyan gyerekesnek tűnt komolyan mikor meglátta az óceánt. Felragyogott a szeme és úgy rajongott mint egy kisgyerek... Komolyan...

   -Keita még kérsz? - nyújtott felém Midori a bento dobozát.  

   -Nem kösz. -  vettem egy újabb rizsgólyot. 

   -Oh de szépen néz ki mindent. - nézett Akaru doboza fölé Shouta. 

   -Köszönöm, az este készítettem. Kicsit ideges voltam, mert ezeket a tekercseket először készitettem és nem tudom mennyire finomak... - mielőtt befejezhette volna a mondatát odakaptam és elvettem egyet. - Hé!

   -Finom. - mondtam .

Valóban az volt. Vállon ütött, de tudtam nem haragszik hiszen mindenki hozott valami kaját amit megosztottunk az ebédre. A szörfözés jó érzéssel töltött el, amikor csak tudtam kijöttem szörfözni egy fajta szabadság érzetet adott. Shoutaval jó kis figurákat mutattunk egymásnak, miközben a csajok a partról figyeltek és napoztak. 

   -Kösz, ti kértek? -kinálta meg a többieket is.

   -Még szép!- vett el egyet azonnal .

Miodir kisebb tétovázás után nyúlt oda.

   -Oh ez nagyon finom.

   -Valóban az, Akaru.

   -Ugyan.- pirult el, mire elmosolyodtam.

   -Kazuya is kostólta? 

   -Oh még hogy , azt hiszitek ennyi volt? - nevette el magát Akaru.  - Nagyon izlett neki is.

   -Oh, Akaru irigyellek egy igazi idollal lakni, csak úgy a semmiből... nem volt ijesztő az elején? Szüleid mit szóltak hozzá? 

   -A szüleim... hát igen az elején meglepő volt és szinte nem is akartam elhinni ezt az egészet , és ők sem.... de tudjátok mennyit küzdök, hogy kiérdemeljem a helyem...

 Ajkába harapott és a bento dobozát kezdte nézni. Tudtam, jól, hogy érzékeny és azok amik a suliba történtek nem tudja csak úgy elfelejteni. Így amikor valaki felhozta semmiből , meg hasonlót elszomorodott. 

   -Gyere...menjünk a vizbe. - ragadtam meg a csúklóját.

  -Várj lekell tenni a kaját... - de nem álltam meg magam után húztam és besléptünk az óceánba.

Láttam, hogy azonnal felderül az arca és mint egy kisgyerek elkezdi rugdosni a vizet. Feltürtem jobban a nadrágom szárát és  figyeltem, ahogy ide oda mozog... majd hirtelen rám fröcskölte a vizet.

   -Hé! - kiáltottam rá, elnevette magát. - Na még megkapod!

És szintúgy vissza förcsköltem. Nevetve hülyültünk a vizbe , mikor Akaru a srácok felé fordult:

   -Gyertek már!- ugrándozott és intett felalá, mire csatlakoztak Shoutaék és közösen hülyültünk .

Tök jól éreztem magam, végre azt éreztem, hogy megkaptam a helyem. Hogy nem az a balhés srác vagyok akinek néztek és akitől félek, hanem van egy hely számomra egy társáságban. Anya végre van egy hely ahová tartozhatom...

Kazuya:

    -Mit értesz te a kimonokhoz? A nőiekhez...- pontositott Nakamaru .

Szünetet tartottunk, elég jól ment eddig . Néhány simitás, egy két tánc lépés alakitás . Jól álltunk. Szóval szünetben leültem egy székre és a telon kerestem valami ruhákat. Hátha valamit kapok ami tetszene Akarunak...

    -Hát jó nem sokat, de gondoltam csak találok valamit ami szerintme tetszene...

    -Szerintem bármit választasz, örülni fog neki. -  mosolygott Tatsuya. 

   -Kösz a biztatást. -  de valamit jót akartam, valami szépet és amire ránéz és igen ez pont neki való, találó.

Az első fesztiválja, az első kimonoja emlékezetes akarom , hogy legyen. 

   - Na és ti kimonoba mentek? - tette fel a kérdést  Koki.

    -Nem is tudom... 

    -Én igen. - vigyorgott Junno. - Szerintem igy jók a fesztiválok. 

    -Szerintem én is.  - állt mellé Tatsuya.

    -Én szerintem nem... - mondta Jin.

   -Én még gondolkodok. - nyújtozkodott Nakamaru.

   - Én sem tudom... -válaszoltam utoljára.

   -Ne csináljátok már srácok, ez egy hagyomány itt, úgy a jó a fesztivál ha kimonoba vagyunk. 

   -Szerintetek találkozunk valami csini csajokkal? 

   -Rajongókkal? Lehet ezért vigyáznunk kell. - törte meg Koki gondolat menetét Tatsuya.

   -Hé! Figyeltek? -  próbált visszatérni a témához Junno, de közben mindneki tovább lépett.

    -Oké, oké egy dolog de tudjátok na kis aranyos lányokat...

   -Sosem lehet tudni. -  veregette meg Jin Koki vállát.

Elnevettük egymást, miközben Nakamaru mint egy lány Koki mellé lépett és szempilláit repesgette. 

   -Na fejezzétek már be!- lökte el mellőle Koki, de közbe ő is nevetett.

   -Kazuya! 

   -Igen?

   -Átvehetnénk a solod? 

   -Igen. - letettem a mobilom és felsiettem a szinpadra. 

   -Szóval  onnnan fogsz onnan jönni , eddig. - kezdett gesztikulálni Ranmaru, az egyik nagy segitségünk ilyen időkben,koncertek készüléskor. - Itt majd kinyitod az ernyőd ráállsz és a viz lassan felfog emelekedni, stablian állj, nyugodtan minden rendben lesz, nem lesz erős a nyomás.

   -Értem. - figyeltem a dolgokra, amire kell vigyázzak.

Akaru:

Nagyon jól éreztem magam . Annyit beszélgettünk, hülyülönk a srácokkal. És valóban úgy tűnik mindenki jól érzi magát. 
   -Akaru...- szólított meg Midori.
A srácok ismét a hullámokat lovagolták. 
    -Keitával nagyon jól kijöttök...
   -Igen. -mondtam. - De csak barátként, ő volt az első akivel találkoztam, de ezt meséltem. Nincs semmi köztünk...
   -Értem. -elmosolyodott. - Hallod kérhetek egy kis segitséget?  
   -Igen? 
   -Amielőtt elmennénk elszeretném hívni Keitát egy sétára, tudod kettesben. Letudnád foglalni Shoutat? Nem akarom, hogy megzavarjon. 
 A hullámok felé tekintettem, ahol  épp Keita kapta el a hullámot, vajon ő mit gondol Midorioról?
   -Jó? - hirtelen Midori megragadta a kezem és kutyus tekintettel kérlelt.
   -Oké. Rendben. - a barátnőm, kell egy kis segítséget adjak.
Keita biztos nem lesz mérges,miért lenne?
   -Oh, köszi! - ölelt át.- És mondd csak neked nem tetszik senki? 
   -Hogy tetszeni? 
   -Tetszeni, szeretni... - nézett fel az égre Midori. 
Én is feltekintettem a világos kék égre, ahol egy egy felhő suhant csak át és előttem Kazuya arca rajzolodott ki... szeretni? Szerelmes lenni... ? 
   -Na van? - nézett érdeklődve Midori-chan. 
   -Nincs...- nem , nem mint más rajongó úgy szeretem...és...ő ... ő biztos soha nem nézne úgy rám.
   -Na nem gond... - karolt belém Midori és felállított. -Majd találunk valakit. - kacsintott rám.
Elmosolyodtam és elindultunk sétálni. Találni valakit? Nem tudom, sosem voltam az a nagy flörtölős lány, aki illegett billeget a fiúk előtt. Persze én is álmdoztam mint mindenki más a szőke hercegről. De annyi. Adammal is csak úgy megtörtént ,  barátok voltunk, sokat beszélgettünk és aztán úgy éreztük, hogy ez átalakult valami sokkal szorosabbá, valami jobbá és Adam szerelmett vallott egy nap, én átgondoltam és én is megtettem a lépést és járni kezdtünk. Jó volt, kellemes volt, de úgye nem tartott sokáig fél évig talán és nagyon örültem, mikor úgy döntöttünk, hogy barátok vagyunk és oké volt bennem az elején egy olyan, hogy na most mi lesz , kényelmetlenül fogjuk érezni magunkat egymás társaságában de ez valahogy idővel eltűnt. Ennek a kapcsolatnak másfél éve lett vége. 
Midorival nagyon jókat tudtam mindig beszélgetni és ez most sem volt másképp. Örültem, hogy volt már az elején egy ilyen lány akivel első pillanatban megkaptuk az első hangot. Nem voltam az a nagy szocializálodó, úgy értve mindig csendesebb tipusú lány voltam, aki meghúzodott. De igy mindig lassan , próbáltam barátkozni ha volt kivel, igyekezni megkapni a közös hangot. És valóban tudom, tudom, hogy ez az egész történet szürriális ami velem történt, valaki idegen leszólított és megkért menjek vele én meg mit tettem velük jöttem. Persze ott volt az idő, hogy átgondoljam és nem bántam meg. 
   -Csajok! - kiáltott Shouta.
Keita és ő ismét hétköznapi ruhába voltak . 
   -Na milyen volt?- kérdeztem.
   -Huh klassz, a hullámok jók voltak. Biztos nem akartátok volna kipróbálni?
   -Nem, kösz.- válaszoltunk Midorival egyszerre.
A srácokkal összenéztünk és elindultunk márnégyesbe sétálni. A tengerpart mellett kisebb, nagyobb sziklák sorakoztak , amit megközelitettünk és néhányra felmásztunk. Óvatosan , ahol lehetett , biztonságosan . Úgy terveztük, hogy innen nézzük meg az óceán hullámait. Ahogy igy lépkedtem tekintve előre a lábamhoz egyszer megboltottam és már készültem, hogy leesek...
    -Vigyázz! - Keita kezei utánam nyúltak és megtarottak.
   -Köszönöm. - figyeltem, ahogy szorosan fog, hogy el ne essek. 
Mikor felegyenesedtem elengedett és a többiek mellé léptünk akik már az óceánt nézték. Mi volt Keita tekintetében? Valami aggodás? Védés? 
És csendben figyeltük ahogy az óceán hullámzik , a négy jó barát, meg sem szólaltunk és ez úgy volt jó. Aztán néhány perc után Midori adta a jelet...
   -Shouta... Shouta valami az autoban van ami kell nekem most... szóval gyere légyszi...
   -Hé!
Megragadtam Shouta karját és elhuztam onnan időt hagyva, hogy Midoriek beszélgessenke . Hajrá!

Keita:

Természetesen figyeltem, Akaru minden lépését, hogy el ne essen és amint bekövetkezett azonnal utána kaptam. Nem akartam hogy megsérüljön, baja legyen. Megakartam védeni. Amikor rám nézett a tekintete fogva tarott és nem akart elengedni... éreztem ahogy akartam ezt a közelséget, ezt a melegséget amit áraszt, ami fokozodik bennem mikor rá gondolok. 

   -Milyen szép az óceán- szólalt meg mellőlem Midori.

    -Igen. - válaszoltam.

 Csendben sétáltunk egymás mellett...

   -Nincs kedved sétálni még egyet? - ajkába harapva , nagy szemekkel rám nézett várva a válaszom.

   -Bocs, nincs kedvem. 

   -Miért? - elléptem mellette de ismét elém lépett. - Arra gondoltam, hogy ..csak...izé tölthetnénk egy kis időt együtt...- láttam ahogy elpirul.

Tudtam, jól mit jelent. 

   -Midori, kedves , szép lány vagy... de...

   -Shouta! - a kocsi felé néztem, ahol Akaru épp nevetésbe tört ki mert Shouta mellette bohockodott.

Milyen szép mosoly...

    -Már van valaki aki tetszik... értem. -lépett ismét látó körömbe Midori. 

Halvány mosoly jelent meg arcán...majd elindult a kocsi felé. Tetszik... Figyeltem ahogy tovább nevet, majd megböki Shoutat és belekortyol a vizébe. Tetszik...