New Year

Boldog Új évet! 

Köszönöm, hogy az elmúlt évben is támogattatok, látogattatok és olvastátok a storyimat. Kérlek tegyek így ebben az évben is. Igyekszem minnél többet jelen lenni :)

Karácsony

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Keep the faith

Keep the faith 

Sok önző dolgot mondtam

De tudod baby, mellettem mindig lesz helyed .

Még ha azt is mondod "én hiszek"

fájdalmas lesz.

Sétálva, keresek kedveséget a vékony hangodba,

Miközben megrepedt szárnyakkal zuhanok. 

Ref: Nem,nem,nem, mutasd meg nekem a hited

Én mindnképp megörzőm neked.

Mivel mindenképp mi fogunk vesziteni

a holnap látványától.

Kiabáld hangosan, tartsd meg a hitet!

Nincs ellenség és nincs lehetetlen,

Lobban a tűz, és az érzékeis égnek,

Szökj meg az unalmas mindennapoktól.

Megigérem én megtartom a hitem!

A város tele van hibákkal,

Ha én változok valamilyen módon

Ne félj, a szívemben lévő dolgok, nem változnak.

Ez a kevés szó, egy bohóc fájdalmát hordozza

Hamis mosollyal, állok.

Ref1 .Nem,nem,nem, mutasd meg nekem a hited

Én mindnképp megörzőm neked.

Biztos belébresszük a fényt.

Ne sírj egyedül, tartsd meg a hitet.

Még akkor is ha a hang tovább megy,

az érzések itt maradnak.

Álmodj,törj össze majd állj fel.

Mindent megfogadok, szóval tartsd meg a hited.

Cselekedtemmel,hogy nem látok semmit és senkit , megbántottalak

Lehet, úgy érzed bezárkoztál, de én megmentelek.

A visszaszámlálás megkezdődik 5, 4

Ne érintsd meg az érzékelőt 3,2 

Nem változok meg , megtartom a hitem

Ebbe a játékba versenyezz a saját tempódba

IDeje felpörögni, szaladj, 1, 

Tedd erre az életed... 

Blahh...

Olyan közel van...

"Édes".

Ref. 

Álmodj,törj össze majd állj fel.

Mindent megfogadok, szóval tartsd meg a hited.

A sors szenvedélye 19.rész

 

A sors szenvedélye

19.rész 

Akaru:

Nagyon is izgatott voltam, hiszen még mindig alig hittem el, hogy itt vagyok a KAT-TUN tagokkal és épp azt figyelem, ahogy Kame célba akar lőni. Hallottam, mikor hátunk mögött Kokiék hirtelen nem értik mi történik, de csak követtem Kamet aki kikért szokás szerint három golyót amibel lelövi a dobozokat , én meg megálltam mellette. Ahogy tette a pisztolyba a golyókat oldalra sanditott és rám kacsintotta, minek után teljesen pribe borult az arcom és az szívem vad táncba kezdett. Aztán összecsukta a pisztolyt és célozott... nem is vettem észre, hogy közbe mennyire szoritom a kis táskám fület, ami a kezemben volt. 

Bummm... eldurrant az első... teli találat, egyet le is vert... bummm a második is... milyen menő! 

   -Hajár Kazuya! 

   -Ne hozz szégyenben! - buzdították a fiúk hátul.

Távolabb álltak tőlünk, de mindenki résen figyelte Kamet. Az utolsó lövés előtt felém nézett:

   -Mit kapok ha sikerül? - huncut mosoly terült ajkain szét, amitől ismét cska olvadni támadt kedvem.

   -Hmm, meglehet tárgyalni. Egy speciális vacsora? 

   -Speciális? - huzta fel a szemöldökét. - Rendben! - fordult felém és kis újját nyújtott .

Csak figyeltem a kezét néhány percig majd lassan közelitettem az enyémet:

   -Ez egy igéret! - mosolygott .

Bólintottam, majd letette a kezéből a fegyvert és nyújtozodott egy nagyot, majd elszántan kézbe vette a pisztolyt és utolsó lövésére készült. Nagyon koncentrált .. elmosolyodtam, ahogy ezt az arcát is megismerhettem... nagyon aranyos volt, mint egy gyerek. És... bummm... Végig követtem tekintetemmel amennyire tudtam a golyó pályáját egészen a konzerv dobozokig ahol... 

   -Találat! - kiáltott fel Koki és nagy taps viharba kezdtek.

Mindeközben Kazuya is felkiáltott örömében, mosolyogva figyeltem, ahogy ugrándozik és örvend, közbe én is tapsolva... Pillanatokkal később megállt velem szemben :

   -Ügyes voltál, valóban nagyon jó vagy benne.

    -Hát igen, nem jöttem ki a formából. - támaszkodott a pultnak és csinált úgy mintha mindent a kis újjából rázott volna ki, feltartva fejét is. 

Ami megfelelt az igazságnak... de ugyanakkor vicces volt... Kis büszke!

   - És milyen voltam?

    -Nagyon király ! -mutattam az okay jelet és elnevettem magam. 

    - Most mi?! - de ő is elnevette magát.

   -Srácok indulunk?! -szólalt meg hátunk mögött Jin.

Kame még viszafordult a standhoz, kérje ki a nyereményét de ekkor...

Kazuya:

    -Te Kamenashi Kazuya vagy? ! - bal oldalamra tekintettem, ahol 3 lány állt. 

Felismertek? Meghajoltam... mire nagy sikitásba kezdtek. Nem szerettem hazudni... és talán felesleges is lett volna. De közben fél szememmel, Akarura néztem, aki mintha kicsit lelombozott volna ez... de a többiekhez lépett.

   -Oh! El sem hiszem! Itt találkozunk veled! Mit tudsz ajánlani? Nincs kedved velünk lógni? Ehetnénk valamit? Vagy játszani?! 

  -Én... - de ezek a lányok nem hagytka szóhoz jutni, csak mondtak és mondtak és mondtak...

Közbe arra lettem figyelmes, hogy a többiek ellopodznak, velük menve Akaru is aki kicsit talán aggódva tekintett rám. Jin mutatta, hogy arébb mennek, majd találkozunk mire bólintottam. Megoldom valahogy... megoldom.

   -Na mit szólsz? 

   - Ne haragudjatok lányok, de nem egyedül jöttem...

   -Itt vannak a többiek is?! Merre ?! Merre?! - szökkentek fel és néztek körbe.

   -Nem, nem más barátokkal... és most már biztos várnak...

   -Uram! -szólalt meg mögöttem az árus. - Végül mi lesz a nyereménye?

Oh... igen el is felejtettem. 

    -Oh, nyertél?! Mit veszel?!

    -Kinek veszed?!

Próbáltam kizárni a csajokat, miközben csak azon az egy mackón ékesedett a tekintetem. Egy közepes méretű panda volt aminek a nyakán egy piros , fehér szivecskékkel nyakába kötött masni. Szerintem ez nagyon talál neki. 

Az árus kezembe adta, mire a lányok szemei csak úgy ragyogni kezdtek...

    -Ne haragudjatok de most már tényleg , mennem kell! - kértem elnézést...

    -De! De! 

    - Figyeljetek nagyon szépen köszönöm, hogy támogattok és kérlek továbbra is tegyetek igy. De most egy általános ember vagyok, egy a tömegből és szeretném én is élvezni a fesztivált. Kérlek! 

A lányok összenéztek és bevillant, a büntudat, már tekintetemmel Akaruékat kerestem ...

    -Rendben, igazad van! Elnézést kérünk! - hajoltak meg.

    - Ugyan! - mosolyogtam rájuk, majd elnézést kérve elindultam a többieket megkeresni.

20 perc után, végül, minő meglepő , Akarut szurtam ki... 

   -Ak... - dehogy szaladva közeledtem , megtorppantam.

Nem volt egyedül... de nem is volt a csapattal. Kettesbe volt Keitaval... Ott álltak, Akaru mosolygott, mint sem sejtve Keitra érzéseiről, de nekem nyilvánvalók voltak... és  nagyon zavart... hiszen... hiszen nem akartam, hogy  bántsa Akarut... Ebben a percben Keita kinyújtotta kezét és egy rózsaszin plüss nyulat nyújtott át kisebb volt, mint az én pandám, de hosszú fülei szinte a nyuszi szemébe lógtak... Akaru szeme értetlenséget sugárzott , valamit tárgyaltak... majd csak úgy átnyomta a nyulat Akaru kezébe... közben, közben az én kezem lehullott magam mellé a plüssel együtt. Most ha odaadom mit fog gondolni? Később kellene? Vagy nem is.... Már csak arra lettem figyelmes ahogy lábaim elindulnak ellenkező irányban és egy cél lebegett előttem, ritkán teszem... de innom kell valami erőset. Nem szoktam részegre inni magam, haverokkal, ünnepekkor családdal ...de mindig tudom a határt és most sem terveztem, csak egy pohárka ... Beálltam sorba, miközben az előbbi jelenet forgott újra és újra le a fejemben. Miért zavar ez ennyire? Miért zavar az, hogy mással látom, hogy más néz rá úgy , ahogy én ... Várj, hogy is nézek rá?

   -Mit adhatok? - értem a standos férfihoz.

   - Öhm... egy pohár sakét. - mutattam a sakés üvegre.

A férfi csak bólintott és máris kezében forgatva beleöntött, egy kis egyszer használatos pohárkába majd át is adta nekem, megköszöntem, ugyanis közbe a pénzt is kikészitettem a standra és már be is huztam. Éreztem ahogy a csipősség végig folyik a torkomon és átterjed az egész testemre, mint mikor egy áramütés végig járja a testet.... Miután eldobtam a poharat leültem egy közeli parkba és az eget néztem. A egy firssitő szellő sűvített végig , jól esett... becsuktam a szemem és előttem Akaru jelent meg, ahogy mosolyogva szólit... "Kame" "Kazuya" "Kame"  olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy találkozhattam vele, Az út hozzám vezette és hirtelen olyan egésszé lett az életem tőle... úgy éreztem, mintha abban a pillanatban, hogy találkoztunk , mintha akkor vállt volna minden egésszé, mintha addig valami hiányzott volna az életemben. Anniyra remélem, hogy ennek sohasme lesz vége, hogy ezután mindig láthatom Akarut , beszélgethetek vele , vele ehetek , filmet nézhetek, nevethetek, bulizhatok... mindent... mindent... mindent...

Hirtelen nagy hangzavarra, lettem figyelmes... kinyitottma a szemem és azt vettem észre, hogy az emberek egyre izgaotttabbak és néhányan változtassák a helyet... a telefonom órájára tekintettem és azt hittem rossuzl látok... fel ora t, már eltelt amióta egyedül vagyok, Jin hivott , Akaru is... basszus.  Közben észre vettem egy üzenetet is Jintől, hogy a helyen lesznek. Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a domb oldalhoz, ahol megbeszéltük a srácokkal , hogy nézni fogjuk a tűzijátékot. Gyors tempore váltva igyekeztem a helyre, hogy elérjem. Oh... mi történhetett észre sem vettme, hogy eltelt az idő... A fesztivál területétől csak 5-7 percre van szerencsére a hely, de azért siettem, mert biztos aggódnak... ahogy a domb aljához értem, hirtelen megláttam Akarut. Egy fának támaszkodott és a lábát fikszirozta.  

    -Sajnálom! - már kiabáltam, ahogy egyre közelebb értem, a hangom hallatára felkapta a fejét és barna szemei felragyogtak... az estéli holdfény megvilágitotta karcsu alakját...

Milyen gyönyörű...

   -Minden rendben? Történt valami?

    -Nem... nem, csak elgondolkoztam. A rajóngokkal sikerült megbeszélnem a dolgokat, csak... 

    -Értem. Örülök, hogy jól vagy... már kezdtem aggódni... - tekintetét elszegezte tőlem... zavarba jött... milyen aranyos. 

Elmosolyodtam:

   -Sajnálom, hogy aggódalmat okoztam. - hajoltam meg. - Tényleg nem figyeltem mennyi az idő, cska leültem egy padra és... A többeik? -  Kazuya szedd össze magad.

   -Felmentek a tetőre, de csak nem rég jöttünk, én úgy döntöttem, hogy megvárlak itt lent... és elmondom, hogy valóban te vagy a mester lővész. - oh, Akaru ennyire vártál engem.  - Remélem, megtanitasz egyszer ! - kacsintott rám, miközben én elvigyorodtam.

    -Köszönöm... köszönöm. - itt az idő Kazuya... - Oh, igen, a nyeremény... az a tiéd. - szinte éreztem ahogy az arcom vörösbe pompázik és abban reménykedtem, hogy a hold, most nem világítja meg ennyire. 

 Amint meglátta a pandát felcsillant a szeme , mint egy kisgyereknek és kezébe vette:

   - Komolyan? ! - olyan aranyos volt.

    -Igen a tiéd... , hogy mindig emlékezz..- rám...- hogy milyen jó mesterlővész vagyok.

    -Köszönöm nagyon szépen. - hirtelen a nyakamba ugrott és szorosan átölelt.

Szinte éreztem ahogy a fellegekbe repülök, ettől az öleléstől, hogy ilyen közel tarthatom a karjaimban és érezhetem kellemes illatát. 

   -Ugyan... csak megláttam és te jutottál eszemben. 

    -Mennyi mindenről jutok eszedbe? - nézett huncutul, jaj ez a lány.  Ha tudnád valóban mennyiről ... szinte csak téged látlak. -  És miért ez jutott eszedbe?

    -Mert olyan cuki vagy mint egy kis panda és nem is tudom... 

    -Nagyon szeretem a mackókat, jeges medve, barna medve, főle panda. Nagyon eltaláltad. 

Elmosolyodtam és ekkor vettem észre, hogy nincs itt a nyúl amit Keitától kapott. 

   -És miről maradtam le? 

    -Hmmm Nakamaru és Koki műsort tartottak nekünk a fesztivál rejtelmeiről, bár lehet, hogy kicsit sokat ittak , Junno kicsit sok takoyakit evett, de már jobban van. Shouta és Koki és Nakamaru jól megkapták amugy a közös hangot és meglepő módon Tatsuya és Keita is. Jin nekünk osztotta a nézeteit Midorival, de szerintem egész jól összejött a csapat.  Keita nyert egy nyuszit az itt a piros hol a pirosnál, nagyon sokszor eltalálta, nekem ajándékozta, de megkértem Midorit vigye fel, ne, hogy elejtsme mig várok, mert képes vagyok rá . - szóval ez történt.  - Remélem ezt sem ejtem el... - szoritotta magához a pandát. 

Örültem, hogy ennyire tetszik neki. 

    -Ennek örülök, tényleg bánom , hogy igy elmaradtam a csapattól. Értem, akkor Keita szemfüles. 

    -Ugyan az első órákban nagyon jól éreztük magunkat és mindent felkutattunk, kipróbáltunk. Én nagyon jól érzem  veletek magam. 

   -Mi is veled...- én is veled, nagyon , már nem is tudom milyen nélküled. 

   -Megyünk? - kérdezte , bólintottam, majd elindultunk felfele.

Fent mindneki ült a fűvön és nevetve tárgyaltak valamit, mindenkin látszott, hogy jól érzi magát. Akaru rám mosolygott, majd elakart indulni a többiekhez, de hirtelen kezem önéletre kellt és megfogta kezét. Meglepődött tettemen, de nem huzta el... Szabad kezemmel csendre intettem majd mellé léptem, összekulcsolva kezünket... na jó ez ugye most a sake miatt van? Huh erős lehetett, ha ennyitől a fejembe szállt. Ahogy mellé léptem, hirtelen éreztem ahogy kezét összekulcsolja az enyémmel, vékony , kecses újjai az enyémekkel kerszteződtek és így vártuk a tűzijátékot, csendben és szerintem mindketten zavarba. És ekkor felzengett az első tűzijáték... második... de kis idő múlva, azt vettem észre magamon, hogy Akarut nézem, ahogy ragyogó, gyerekes szemekkel figyelte a szinesebbnél szinesebb tűzijátékot. Elvarázsol, egyszerűen elvarázsol.

Akaru:

Az fesztiválon egyszerűen csodásan éreztem magam, nagyon jó volt , főleg a srácokkal sosem lankadott a hangulat, kedv... nagyon örülök,hogy itt lehetek, annak ellenére, hogy egyszer egysze rmég mindig úgy érzem, hogy ez cska egy álom. Amikor Kazuyat a rajongók letámadták, kicsit szomorű lettem, hiszen szerettem volna, ha rám figyel... de ez önző dolog, nem sajátithatom ki magamnak, hiszen más rajongói is vannak, akik szeretik és támogassák és neki mindegyik fontos. De aggódtam mikor az idő csak telt és nem került vissza... De Jin próbált nyugtatni, amiért hálás voltam. Meglepődtem mikor Keita nekem adta a nyereményét, de közbe Midorin járt a szemem, aki azt mondta nem zavarja. Tényleg rákellene kérdezzek, hogy mi volt a tengerparton. Amikor Kame felém nyújtotta a pandát én teljesen ledöbbentem és úgy éreztem, ott olvadok el annyira édes volt... de azután mikor a tűzijátéknál megfogta a kezem, amit nem tudom hová tegyek , szinte kiugrott a szivem a helyéről és annyira ideges voltam, zavarba voltam jőve, égett az arcom... de ugyanakkor a fellegekbe éreztem magam és azt kivántma ha ez egy álom ne ébredjek fel. Hiszen ... bevallás szerint volt mikor álmodtam Kazuyával, hogy történik közöttünk valami, bár még nem ismertem, de rajongó vagyok na... Amikor a tűzijáték véget ért, és az előttünk ülő kis csapat taps viharba kezdett, mindketten összerezzentünk, de aztán észrevettük,hogy még nem vettek észre minkat. Ezután észre vették Kazuyat és célba is vették, szivatva... én csak figyeltem és leirhatatlanul boldog voltam,hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. 

Másnap egész nap lustálkodtunk Kazuyaval a kanapén és filmet néztünk, miközben  ő Ran-chant simogatta. Úgy érzem egy húron pendülünk ketten és tényleg már nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne egy nap Kazuya nélkül. A kézfogásról nem beszéltünk, bár néha néha mikor tekintetünk összefonodott zavarba jöttem... de próbáltam nem kimutatni.. talán csak felsem fogta pontosan mit csinál... és én összekulcsoltam a kezinket... jaj... de megfogta.... megfogta... megfogta... ilyenkor mindig a jobb kezemre tévedt a szemem és mintha most is éreznem erős, férfias, kezét, ami oly melegséget sugárzott. A szombat szóval lustálkodássla telt, a vasárnap bevásárlással és társas játékkal, egész kellemes hétvégénk volt és már nagoyn emgsozkott volt, hogy együtt élünk, ott vagyunk , beszélgetünk, játszunk, filmet nézünk...

Aztán eljött a hétfő és kemény hét elé néztünk ugyanis jővő hétfőn lesz az első szereplésünk mint Jhonny's juniorok és kitudja mi történik... Szóval próbák sorozata állt előttünk. Misaki már tájékoztatott a programról és persze ő is kiváncsi volt,hogy milyen volt a fesztivál , illetve, a fiúkkal jól éreztem e magam. Amikor a teremben beértem, se Shouta, se Keita nem volt itt, szóval ideje volt beszélnem Midorival:

   -Midori-chan! - léptem elé.

    -Szia! Milyen volt a hétvégéd?

   -Jó! Kazuyaval töltöttem...

   -Aham... - húzta fel a szemöldökét. 

    -Most mi van? - ültem le a helyemre.-   Neked?

    - Jó, szortiroztam a szekrényemben, bár tudom,hogy nem rég voltunk vásárolni és olvastam. Olyan édes romantikus könyvet olvastam, majd elkell olvasd. 

   -Oké. És... elmeséled mi volt a tengerparton? 

    -Keitaval? - bólintottam. - Hát visszautasitott. - mosolygott. - De jól vagyok, semmi gond.

   -Oh... pedig cukik lettetke volna...

    -Igen... de Akaru, ezután majd olyanba szeretek bele, aki viszonozni fogja. - kacisntott rám.

Nagyon örültem, hogy ilyen jól érzi magát és nem esett össze , sőt büszke voltam rá és csodáltam is, hogy ilyen pozitiv. 

    -Mindent bele! Addig is mi lenne ha első szereplésünk után csajos bulit tartanánk?!

   - Milyen jó ötleteid vannak Akaru! Benne vagoyk, még szép! - ugrott a nyakamba.

Legalább a stressz után egy kis lazitás. Milyen lesz vajon a hetem?

Water Dance

Water Dance

 

Kettőnket elmos a bűnös sors

ami ős idők óta ismétlődik.

Szabályok megszegésére csábit

Ha kinyujtom a kezem, elérem a tiltott gyömölcsöt.

A LABIRINTUS mélyére zuhanok

semmiben vezető ajtókat kinyitva AH.

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengrében

TARTS MEG amíg nem török össze

MOND EL, ahogy mezitelen vagy

SZERESS  ha ez az igazság

KAPJ EL az édes csapdádba

HAGYJ EL a fullasztó éjszakában

ÉRINTSD MEG a szívem sebeit

RÁZZ MEG míg elönt a veríték.

Amikor veled vagyok semmi sem félelmetes

Szorosan hátulról ölellek NEM TUDOK VÁRNI

( Mi vagyunk az egyetlen emberek a világon)

TILTOTT GYÜMÖLCSKÉNT vonzuk egymást

( MILYEN VESZÉLYES? )

AZ IZ IGY ÉDES olyan ÉDES

Édes hangod, mint egy röpke szerelem

Szerelmünk tiltott gyümölcse ( FORRÓ TEST )

Veled bárhol járva bűnre csábulok.

A sziréna hangja üldőz

Amikor visszanézek, úgy tűnik egyészbe lenyel

Nincs visszaút!

Ártatlanul mosolyogtam, mintha mit sem tudtam volna AH

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengeréhez

TARTS MEG lefogok csúszni

CSÓKOLJ MEG amíg el nem olvadok

SZERESS amíg könnyeket nem hullatok

ÁLLITS MEG nálad a szívem kulcsa

ZÁRJ karjaid közé

HASZNÁLJ, kapaszkodj belém

VIGYÉL a paradicsomba.

A VIZBEN TÁNCOLOK

Reinkarnáció, újjászületni

Elfogadok bármilyen büntetést

Mérget inni és becsukni szemem

Csak álmodni örökké.

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengrében

TARTS MEG amíg nem török össze

MOND EL, ahogy mezitelen vagy

SZERESS  ha ez az igazság

KAPJ EL az édes csapdádba

HAGYJ EL a fullasztó éjszakában

ÉRINTSD MEG a szívem sebeit

RÁZZ MEG míg elönt a veríték.

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengeréhez

TARTS MEG lefogok csúszni

CSÓKOLJ MEG amíg el nem olvadok

SZERESS amíg könnyeket nem hullatok

ÁLLITS MEG nálad a szívem kulcsa

ZÁRJ karjaid közé

HASZNÁLJ, kapaszkodj belém

VIGYÉL a paradicsomba.