A sors szenvedélye
17.rész
Akaru:
-Megjöttem! - léptem be a lakásba.
Meglepődtem mikor megláttam Kazuya cipőjét az ajtóba. Elvesztettük az időérzékünket? Vagy, hogy hogy már itthon van? Midoriék elég hamar utolértek, nem voltak külön sétálni. Midori arcán nem volt semmi boldogság, de épp szomorúság sem. Olyan semleges arcot vágott... Keitan semmi változást nem észleltem... reméltem, hogy minnél hamarabb megtudom mi történt. De egyelőre nem akartam faggatozni, majd hétfőn.
-Üdv itthon! - mosolygott az emeleten .
-Megszöktél a munkahelyedről? - léptem beljebb és felhuztma a szemöldököm.
-Igen, most már köröznek, szóval vigyázz bűntársam lettél. -kacsintott rám.
Elnevettük egymást.
-Gyere fel. -intett a fejével és elindult a szoba felé.
Értetlenül követtem , amikor beléptem a szobába mosolygva állt az ágy mellett.
-Mi van? - szükitettem össze szememet és vártam válaszát.
Nem mondott semmit csak ellépett . Az ágyon egy piros, virágos kimono feküdt... gyönyörű volt.
-Egy kimono...- néztem rá még mindig értetlenül.
Elmosolyodott és mögém lépve megfogta a vállam.
-Ez a tiéd.
-Hogy kié?
-A tiéd. Tőlem.
-Mi? Várj , Kazuya...ezt nem kellett volna , nem is értem...
-Hé , megérdemled, hiszen nagyon sokat küzdesz , hogy elérd a céljaidat...én én akartam kedveskedni neked... Megláttam és gondoltam, hogy biztos gyönyörű leszle benne, hogy ez neked a megfelelő... az első kimonod.
Ajkamba haraptam, majd újra a kimonora néztem. Szép volt, gyönyörű... és ezt nekem Kazuya vette, nekem, nekem vette. Éreztem, ahogy a szívem heves dobolásba kezd, miközben Kazuya csodaszép barna szemeibe tekintettem.
-Nem tetszik?
-Nem, nem ...nagyon tetszik szóhoz sem jutok. - léptem közelebb a kimonohz és a kezembe vetted.
-Én...nem tudom , hogy kell felvenni mindig a stylistok segitettek - vakarta meg a fejét nevetve... - szóval ha felakarnád próbálni.
-Megoldom. - mosolygtam rá.
Tudom is , hogy kit kérjek meg rá.
-Megvárnál kint? - néztem rá.
-Oh, persze - jött zavarba , majd mielőtt kilépett a szóbából hozzá futottam és átöleltem hátulról.
-Köszönöm! Kösznöm! - éreztem ahogy a szívem majd kiugrik a helyéről és azt kivántam bár sose lenne vége ennek a percnek.
Olyan megnyugtató a kellemes , férfias illata.
Kazuya:
Éreztem,ahogy a szívem gyors ütembe kezd. Mennyire hallatszik ez? Meglepődtem, látoszott, mennyire tetszik neki... ahogy a csodaszép barna szemei felragyogtak mikor megtudta, hogy az ővé. És most... most itt állunk miközben ő átölel. Lassan a kezeimet az ővére helyeztem, miközben a hasomon nyugtatta őket. Mi ez az érzés? Még sosem éreztem ilyent , még sosem válltott ki senki ilyent. Én...nem akarom ezt az érzést elengedni, ez olyan jó...
Hát ami a kimonot illeti , nem volt könnyű ... amint beléptem a ruház üzletbe és a női szektro felé tévedtem sok nő kezdett körülöttem csevegni, sugdolozni, pletykálni, nevedgélni , hogy hogy is tévedtem arrafele. De ami jó volt,hogy nem ismertek fel. Láttam előre a cimlapot Kazuya Kamenashi női kimonot vásárol. Jhonny kiakadt volna az biztos. De nem ismertek fel . A választás, hát az már egyszerűbb volt, a színnel nem volt baj, tudtam, hogy valami erőteljes szín nagyon jól áll neki. És ahogy láttam így szereti is ezeket piros, kék, zöld. Amikor ezt megláttam eltudtam benne képzelni, ahogy perdül-pördül ,mint egy gyerek. De ugyanakkor csodaszép, mint egy igazi nő.
A gondolataim menetéből a telefoncsörgése zavart meg. Nem ismertem ezt a számot:
-Halo?
-Kazuya Kamenashi?
-Igen. Én vagyok, ki keres? - nem ismertmefel a hangot.
-Mrs Suzuki vagyok, emlékszik rám? A nagyanyja Akarunak.
És ekkor beugrott, el sme hiszem , hogy amióta itt van Akaru szinte alig rémlett, hogy miért is van itt valójában. Az ajtó felé tekintettem , semmi mozgás, valószinüleg bajlódik a kimonoval. Azt azért megnéztem volna, hogy kinlodik , biztos cuki.
-Kameashi-kun ott van?
-Igen, elnézést. Itt vagyok. - leléptem a nappaliba. - Miben segíthetek?
-Hogy van? Hogy van a lány?
-Jól. Most jött haza , elvolt menve a partra a barátaival.
-Oh ez csodás, már tudtam , hogy fog barátokat szerezni. Hallottam is, hogy mennyire küzd az iskolába, hogy mennyire igyekszik idol lenni. Kár, hogy ez nem fog sokáig tartani.
-Miért ne tartana? - kérdeztem értetlenül.
-Hát tudja, az anyja biztos, hogy nem fogja sokáig engedni itt legyen. Eltudom képzelni, hogy valami utlimátumot adott a kislánynak.
-De ha befut és Akaru tényleg ezt akarja akkor megfogják érteni nem...? - belesem gondoltam, hogy egyszer ennek vége, vége, annak, hogy Akaru itt legyen... nem csak a házamba, hanem a Tokyoba, Japánban.
-Az nem fogja érdekelni azt a nőszemélyt. Nem érdekli mit akar a kislány. Ezért is gyorsan kell cselekednünk. Mennek a fesztiválra?
-Igen.. Miért?
-Ott találkozunk. - továbbá nem is tudtam mondani semmit, mert egyszerűn elköszönt és le is tette.
Néztem az elhalványuló telefont. Mi volt ez az egész? Nem értem...
Akaru:
-Szia , kislányom. Miben segithetek?
-Nem zavarlak? Ha jól tudom ott olyan 3 körül lehet. Nem dolgozol ugye? - kérdeztem anyámat.
-Nem dehogy már egy órája itthon vagyok. Mesélj, mi újság? Jól vagy?
-Igen, ma elvoltunk menve Midoriékkal a parta . Shouta és Keita szörföztek, olyan ügyesek voltak, látnod kellett. Midorival meg napoztunk és sétáltunk ... és kajáltunk is persze... nagyon jó volt.
-Ennek örülök drágám . Mit szorongatsz, ott a kezedbe? - vette észre a priso anyagot.
-Oh, igen segítségre lenne a szükségem. -felálltam és kibontottma a kimonot. - Ezt kaptam ajándékba Kazuyatól és felszeretném próbálni , de nem tudom hogy kellene....
-Várj, Kazuyától?
-Igen...- pirultam el.
-Miért ad neke ajándékot? Alig ismeritek egymást.
-Anya nem kell aggódj, csak barátok vagyunk egész jól összebarátkoztunk, egyzzünk. Minden rendben . - majd valamit én is kell vegyek neki. - ez csak egy egyszerű ajándék, semmi több.
-Drágám csak vigyázz, lehet idol, lehet akárki férfi sosem tudhatod...
-Ne, ne ne... ne is kezd anya. Kazuya nem olyan...
-Nem ismered még annyira.- ha tudnád , hogy együtt lakom vele.
-Rendes srác és sose tenne, olyant amit nem akarok. Fura tudom ez az egész helyzet hidd el nekem is de ... de jól érzem magam és bizom benne.
Láttam, ahogy a szemeit forgassa, de végül elmosolyodott.
-Na akkor lássuk is azt a kimonot. -csapta össze tenyereit.
És elkezdtük felvenni a kimonot miközben anyám magyarázta, hogy kell.
-Kár, hogy nem lehetek ott , hogy ezt az egészet én készítsem neked.
-Tudom én is nagyon örülnák neki. De attól szeretlek és lesz még egy csomó közös pillanatunk.
Muttatta a szívet a kamerában, miután végre kisebb bibelődés után felvettem a kimonót.
-Jővőhéten lesz a fesztivál?
-Igen. Hétvégén megyünk a srácokkal és Midorival. Már várom.
- Addig biztos, vagyis remélem kisasszony, hogy beszélünk . Érezed jól magad és vigyázz magadra! Mt mennem kell, mert nemsokára apád hazajön és nincs semmi étel. Szeretünk!
-Én is titeket!
Köszöntem el, majd izgatottan kiléptem a szobámból. Semmi zakatolást nem hallottam, csak a tv hangja szürődött ki valami főző műsor. Amikor leléptem a nappaliba Kazuya a kanapén feküdt, elaludt. Olyan aranyos volt... a fejéhez sétáltam és mosolyogva figyeltem... milyen melegséggel tölt el ha csak ránézek. Ez a meleg érzés... itt bent, bár sose tűnne el. Lassan lehajoltam és megpusziltam a homlokát. Nem tudom mi ütött belém...csak úgy megakartam tenni... ahogy elválltam... hirtelen lassan kinyitotta szemeit.
-Akaru... - gyorsan elkaptam a fejem mielőtt rájönne, hogy elvörösödtem.
Érezte? Tudja mit tettem?
-Hmmm... - felült és megdörzsölte a szemét. - Ne haragudj elfáradtam... Na de lássalak.
Azonnal felpattantam mielőtt bármi is eszébe jutna és prögötem egyet.
-Na? Milyen?
-Csodaszép vagy...- szinte a elájultam, olyan melegséget, olyan nem is tudom mit... sugárzotak a szemei, olyan zavarbaejtő volt. - Tudtam, hogy jól fog állni, ez a neked való. - elmosolyodott és felállt.
-Köszönöm. -mondtam zavarbajőve és elnéztem.
-Mit szeretnél vacsorázni?
Indult el a konyhába.
-Mindegy. Te kimonoba jössz a fesztiválra?
-Még nem tudom. - támaszkodott a pultnak.
-Mi? Dehát úgy az igazi fesztivál nem?
-Junno is ezt mondta...-mosolygott és elővett egy tepsit.
-Tényleg hogy hogy ilyen korán? Nem úgy volt, hogy többet maradtok?
-Igen, de elég jól ment a próba így eljöhettünk korábban.
-Ennek örülök.
-Nem mész átöltözni? Vagy ennyire megtetszett? - mutatott rám.
-Jaj... igen. Amugy nagyon tetszik még egyszer köszönöm.
Felsiettem és átöltöztem, majd közösen vacsoráztunk és elis indultunk lefeküdni. A vasárnapot egyedül töltöttem otthon, Kazuya próbára ment. Kikapcsolodtam...
Kazuya:
Elfáradtam, nem is észleltem, hogy elaludtam a kanapén. De akkor Akaruval álmodtam, azt álmodtam, hogy megcsókolt.... Megcsókolt? Olyan meleg volt és édes a csókja.... Kivántam, kivántam, hogy bár valóban megérezhetném.
A hét mint a szél elröpült, otthon Akaruval beszélgettünk, kint a srácokkal próbáltunk , készülődtünk. Aztán eljött a fesztivál... Akaru egész héten izgatottan várta.
