Szóval az én történetem ott kezdődik , hogy gyerekkoromba nagyon óvtak a szüleim, nagyon szerettek és minden megadtak nekem . Nekem voltak, vannak a legjobb szüleim. Ezt sosem cáfolnám meg. Boldogan éltem az életemet, persze megkerestem kenyeremet ahogy nőttem. Végül háttértáncosból kimelkedve bandába kerültem, a KAT-TUN tagjeként. Kamenashi Kazuya frontember , Jin Akanishi, Tatsuya Ueda, Taguchi Junnosuke és végül Koki Tanaka mindenkivel nagyon jó barát vagyok. Őszintén nem is tudom elképezelni az életem nélkülük, jó ez most nyálasnak hangzik tőlem....birjátok ki. De igazából, szörnyen resstelem de sosem gondoltam arra , hogy tényleg annyira szép a világ? Mindenki megkapja e azt amit én... de egy napon ezt felfedeztem.
Egy normalis napnak indult, Nakamaru és a fiúk egy videoklipp forgatása után,pontosabban a Yorokobi no Uta videoklipp forgatása napja után és egy 1 orás megbeszélés után hazafele tartottak. Épp Koki mesélt egy viccet, amikor Nakamaru megpillantott egy lányt. Elég gyorsan szaladott , hatalmas kötött sálat hordott nyakán, bördzsekibe volt, farmer rovid nadrág, alatta szürke harisnya és egy fekete térdig erő csizma,haja kiengedve vöröses. Kezébe valamit szorongatott.
Nakamaru figyelte ahogy a lány szalad és hirtelen valami megdobbant ott benne, nem nem a hasa az éhségtől, a szive tájékán. A kocsi megállt egy stoplámpánál. A lány elhaladt mellettük, majd két izmosabb ember is elfutott mellettük....ők követik a lányt. Eszmélt fel az igazságra . De miért? Nakamaru nem tétlenkedett, teste önéletre kelt, kinyitotta a kocsi ajtaját és elkezdett szaladni ... A fiúk néhány pillanatig tétlenkedtek , kiáltottak utána, de végül ők is utána eredtek, bár fogalmuk sem volt mi ütött Nakamaruba.
Nemsokára a lány egy sikátorba került, be volt keritve nem volt mit tennie, a két férfi utol érte.
-Te kis mocsok, meg megfizetsz ezért.-mutatott az egyik férfi a halántékára, nem inkább egy kicsit fenebb ahonnan csöpögött a vér.
-Megérdemelte, egy szemét, perverz , állat.-vágott vissza a lány.
-Te kis...-már épp ütött volna amikor megjelent Nakamaru.
Hátba rugta a férfit majd a másikkal állt szembe. A lány nem ismerte a fiut, vagyis, stimmelt valami,hogy látta már posztereken és tvbe....de mivel egy szegény lany volt nem nagyon követhette a sztárok életét, legalábbis ezt gondolta.
-Te ki a fene vagy?-kérdezte az eddig még nem szólalt ferfi.
-Az nem érdekes. Miért követitek ezt a lányt? Miért akarjátok bántani?-szállt a védelmébe Nakamaru.
-Ez egy mocskos kis tolvaj, egyfolytába lop a boltomból élelmiszert és vizet, most megint .
-De ha szükségem van rá és mondtam hogy kifogom fizetni,csak egy kicsi nehézkes.
- Persze persze, ezt már hallottam.
-És ön is egy mocsok, kiakart használni, úgy akarta hogy fizessek, zaklatott. Ezért vágtam fejen.
Nakamaru megdöbbent, lopás, zaklatás....ilyen a vilag egy szeglete? Ám gondolat menetéből egy ütés szakitott meg.... Nakamaru földre esett és néhány pillanatig forogott vele a világ. Mielőtt még egy ütést kaphatott volna , megjelentek a többiek. Leszedték a fiérfiakat Nakamaruról és egy kis civakodás után a káromkodva távoztak a támadok.
-Nakamaru, haver jól vagy?-ment oda Koki a sérült Nakamaruhoz, aki felült már .
-Igen, csak egy kis ütés.
-Mi ütött a fejdebe hogy csak igy egyedül ide szaladj?-nézett rá Kazuya értetlenül, de erre a kérdésre még ő sem tudta a választ.
-Sajnálom, nem tudom,...úgy éreztem segitenem kell.
-Hé!-kiáltott Koki a lányra, aki épp hátat forditott és kifele tartott.-Nem tartozol egy köszönettel ennek a srácnak?
-Én nem kértem, hogy kövessen,hogy segitsen. Nem volt rá szükség.
-Kis öntelt....ha Nakamaru nem lett volna azok ki tudja mit csináltak volna veled.... tőld ide a...
-Koki...-szólt rá Nakamaru.- Hagyd.
-De...
-Koki-szált rá Jin is,leintve hogy hallgasson.
A lány lassan távozott, Nakamarut felsegitették miközben csak azt figyelte ahogy a lány alakja távoldoik. Lázadó tipusnak tűnt,de mégsem hitte azt hogy tolvaj, egy ésszerű oka kellett legyen hogy ide vetemedjen. Elvitték Nakamarut a kórházba, bár először nem akart menni,ahol megállapitottak hogy nincs komoly baja, haza is mehetett.Ám most pihenni rakták és megkérték hogyha kimenne kerülje a nyilvánosságot, nem tenne jól ha meglátnák a sérülést,még a végén olyan pletykák terjengének hogy a csapat beli tagok verekednek, na az nem kellene a fiúknak. Nakamaru nem szólt az eset óta semmit, hiába probáltak hozzá szólni, nem beszélt. Ő a lázadó lányon gondolkodott....hol lehet? Most is bajba van? Ezek a gondolatok lassan fájdalmat okoztak Nakamarunak, de nem értette miért, úgy érezte meg kell védje a lányt.... az éjszaka is nehezen telt el...egy folytába a lány járt a fejébe. Végül másnap mivel nem volt semmi munka... elindult...felvett egy napszemüveget mely takarta a szem alatti sérülést...hiszen ott kaptak el... elindult azon az úton ahol a lányt meglatta....és keresni kezdte, tudni akart ha minden rendben van vele. Egy kis keresés után megpillanatotta ahogy egy éttermet néz ahol az emberek társaságban, vidáman beszélgetnek és esznek.
-Éhes vagy?-szólalt meg, a lány megszeppent az ijedségtől.- Ne haragudj,nem akartalak megijeszteni. Gyere meghivlak.
-Én nem szoktam idegenekkel ebédelni.
Már elakart menni amikor Nakamaru megfogta csúklojat és visszarántotta.
-Eressz el.-nézett haragos tekintettel a lány rá.
-Jól vagy? Még a tegnap találkoztál azokkal a férfiakkal?-őszinte aggodotság látszott Nakamaru tekintetében.
A lány nem értette....nem akart engedni, de mégis felsóhajtott és valami miatt kimondta...:
-Rendben meghivhatsz egy ebédre.- a lány kirántotta kezét és elindult az étterembe.
Nakamaru elnevette magát majd ugrott egyet....mi ez a nagy öröm, amit most érez...A lány leült egy ablak melletti asztalhoz , Nakamaru követte.
-Nakamaru Yuichi vagyok. Te meg?
-Ismerlek...KAT-TUN énekese, láttalak a hatalmas posztereken. Én... Abe Hinami vagyok.
Fel, nem tekintett a lány az étlapról, valamiért úgy érezte pirul, mert Nakamaru csak őt figyelte és valamiért azok a kerek barna szemek, zavarba tudták hozni. Vagy csak pusztán azért, mert nem értett miért kedves vele ennyire, azok után ahogy viselkedett.
-Felvehetem a rendelést?-jelent meg a pincér.
-Igen, én kérek egy ajándék csomagot, huh...kostoltad már? Nagyon finom...-nézett Nakamaru a lányra.
-P.....pp...persze. Ugyan azt.-csapta zavartan a lány az étlapot.Nakamaru furcsalta ezt.
-Akkor két ajándék csomag.
-Nemsokára hozom.
Ezzel ismét magukra maradt a két szemelyt.
-Az előbbi kérdésekre válszolva, jól vagyok, nem találkoztam velük.
-Tényleg loptál? Miért?
-Azt nem kötöm az orrod alá. -mondta , miközben karba tette a kezét .
Siri csend.... Nakamaru nem tudott mit mondani , majd hamarosan meghozták az ételt...leves....második. ...és deszert....minden benne volt. Hinami jó izűen evett és csillogó szemekkel figyelte az incsiklandó kajákat. Nakamaru elmosolyodott. Az ebéd végére elég jól elbeszélgettek végül, bár a lány nem nagyon nyilatkozott, szűk szavakkal válaszolt.
-És fáj a ... szemed?-kérdezte a Hinami a szemüveg felé bökve.
-Ó...ez semmiség.
Egy halvany mosoly jelent meg arcán, majd miután kifizette Nakamaru az ételt, amihez minenképp ragaszkodott, elindultak .
-Hazakisérlek. -mondta Nakamaru.
-Nem kell! -vagta ra Hinami.
-De...
-Nem kell nem érted?! Néha vissza kellene fogd magad, nem kell segits, a világ nem olyan mint a ti szupi, csillogó szuperstar világotok . -förmedt rá,majd elviharzott.
Nakamaru csak nézte, ....majd hirtelen mielőtt megfordult volna:
-De azért köszönöm, köszönök mindent.-mondta a lány halk, szelid hangon ...majd eltűnt a tömegbe.
Nakamaru egy pillanatig nézte a hült helyét, majd elindult haza.
Igy telt az idő találkoztak és beszélgettek, annak ellenére is hogy Hinami tartotta a távolságot. Jól érezték együtt magukat, de a lány úgy tűnt mintha titkolt volna valamit...sosem engedte hogy hazakisérje, hogy valamit eláruljon hogy miért lopott, vagy nagyon sokat az életéből...
Egy nap követni kezdte....valamaiért azt érezte titkol valamit. Még sikerült is a nyomába erednie....egy elég szegényes negyedbe ért....furcsán nézte....nem azt mondta a lány hogy gazdagok? Hazudott volna? A környéken kisebbnél kisebb és romosabb épületek diszelegetek, melyből kisgyerekek vagy akár felnőttek szállingoztak ki , némelyikük még piszkos is volt... de attól eltekintve boldog volt. A lány egy elég romos háznál állt meg, szürke falakkal ahonnan 3 kis gyerköc szaladt elébe.
-Hinami!-kiáltottak.
-Nézzenek csak oda!-kapta fel a legkisebbet egy kislany volt, voroskes hajjal mint ő, nem még vörösebb szinű hajjal. - nézzétek csak mit hoztam.
Mutatta meg kabátjába rejtőző kis finomságokat, ....honnan van? Lopta? Ezért lop? Eltűntek a házba végül....Nakamaru a ház elé lépett és figyelte, tényleg romos volt, omladozó...itt laknak? Létezik ilyen negyed is a földön? Hirtelen nyilt az ajtó Hinami lépett ki...
-Te követtél?
-Nem is vagy gazdag. Itt laksz? - a lány arca nem rezdült meg karba tette kezét.
-Igen , miért talán probléma? Elnézést biztos még nem láttál ilyen helyet, gond ha nem gazdag az ember....nyisd ki a szemed szupersztárocska a világ nem mindig szép.
Nakamaru nem szólt semmit ,csak állt ott de ekkor:
-Hinami...kedvesem...jöttünk ..- a két mútlkori férfi jelent meg -Nézzétek a kis hős is itt van....ketten egy csapásra.-nevettet az egyik.
-Hinami...-jelentek meg a testvérei.
-Menjetek be és zárkozzatok be, minden rendben lesz.-mosolygott rájuk.
Az emberek köbre vették őket és támadni készültek:
-Nekem nincs semmi bajom azokkal akik szegények.-mondta Nakamaru.-Nem értem miért hazudtál?
-Alig ismerjük egymást.
-De nekem az a keves idő is sokat számitott...tudom furcsának hangzik de tetszett...mármint tetszel.
A lany megállt és elpirult....ám nem volt sok idő érzelöskődni. Az férfiak támadtak... Nakamaru a lányt próbálta védeni, igy sérülései csak egyre gyarapodtak... A lány próbált választ találni, értetlenül állt ott, hogy Nakamaru akit csak néhány hete ismert meg, miért védi... hiszen ő egy sztár. De Nakamaru annak ellenére, hogy tudta lesznek következményei , megkellett védje a lányt.
-Ne....hagyjátok békén! Nakamaru!-kiáltott Hinami és már könnyek buggyantak ki.
-Hinami minden rendben. -mosolygott rá Nakamaru ám nem sok ereje volt még.
De ekkor megjelent a rendőrség és a KAT-TUN többi tagja is. Nakamaru meg elájult....
-Nakamaru!
A férfiakat letartoztatták, de a lányt elengedték, ám lopásait ki kell fizesse és közmunkát kell végezzen.
Nakamarut bevitték a korházba, ahol jó néhány napig Hinami ápolta majd egy aprocska puszival a száján eltűnt.... csak egy kis levelet hagyott maga után.
"Én...köszönöm és sajnálom,hogy ebbe belekevertelek. Igérem nem fogok többet lopni, sikerült megtalálnom a szüleinket, küldtek pénzt és kifizettem minden tartozásunkat. Először elviszem a testvéreimet hozzájuk majd én elindulok világkörüli utra, amint lehetséges. Vigyázni fogok magamra, de kérlek te is vigyázz magadra. Én....tetszett....vagyis tetszel. Köszönök mindent remélem még találkozunk...vagyis még találkozunk. H."
Nakamaru magához szoritott a levelet és boldog volt... remélete hogy még találkoznak. nem tudta, hogy még találkoznak. És addig is a szép emlékek vele maradnak.
