Ujev

Boldog Új Évet! 

Köszönöm szépen ez év támogatásait is, remélem , hogy jővőre is követtek, meglátogassátok a blogjaimat és bele bele olvassátok. Sajnálom, hogy  nem igazán  tevékenykedtem idén, és tudom sokszor irtam  már ezt de tényleg szeretnék változást ,és folytatni a blogokat , részeket irni,mert én ebben találom meg a kis világom és örvendek, hogy veletek ezt megoszthatom. És informáciokat hozni a kis bandáról ide is.  Jővőben igyekszem többet tevékenykedni, szeretnék és addig nem hagyom magam amig le nem ülök gép elé és nem irok. Köszönök szépen mindent! 

Karacsony

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok! 

Köszönöm szépen a támogatásotokat , igyekszem folytatni a történeteket mert nem szeretnémegyáltalán abba hagyni igy kérlek tartsatok még egy kicsit ki. 

https://twitter.com/tbscdtv/status/1209078699531763712?s=21&fbclid=IwAR2WJQOpMGPhkkl7TMT9Cr4A_QvaQbsm_-_d6x07ZTcbooV_SagBCvBkRTc

6.resz Riporterek

Egyszer a keseruseg napjai is felvilagosodnak

6. Riporterek

Kame:

Kicsit nehez szivvel hagytam magam mogott Akarut. De este jobban atgondoltam, tisztaznom kell a dolgot, mert a vegen meg ra szallnak a riporterek , azok biza nem tudnak nyugdton ulni es szabad percet adni. De igyekszem vissza es akkor megbeszelunk mindent vele. Remelem addig nem csinal semmi ostobasagot, marmint, hogy megbocsajt Otaninak . Onkentelenul is a csok jutott eszembe. Puha, edes ajkai ahogy egybe forrnak az enyemmel. Utana Akaru teljesen elpirult , de nem csak o jott zavarba hanem en is. Letolt magarol es elszaladott.... Azota folyamatosan ajkamra teszem a kezem es erzem az edes ajkait. Ugyan azt erzi mint en... oszinten kicsit ketsegeim is voltak, mi van ha neki nem jelentett semmit ez a csok?  Nem pakoltam ossze egeszen,  ugy terveztem max egy het es visszajovok. Valahogy elintezem az ugynokseggel hogy visszajojjek. Figyeltem az utat amerre suliba mentem volna . Vajon Akaru aggodik ertem? Nem kerdezi, hogy merre vagyok? Miert hianyzok? 

Mar lattam tavolbol az autot bekanyarodni amikor megszolalt a telom. "Taguchi". Hogy miert is nem irtam? Nem tudtam, hogy mit irhatnek, hogyan irjam meg, hogy vigyazzon magara nyilvanossag ele kerult es lehet a riporterek ra vadasznak. Akirat majd felhivom suli utan. Felvettem vegul a telefont

    -Hello.-szolaltam bele.

    -Hello. Minden rendben? Kicsit sokaig tarott felvenni. 

    -Elgondolkoztam. 

    -Olvastam a tortenteket, gondolom visszakuldtek a fovarosba. 

    -Igen. 

     -Elmeseled, hogy mi ez az egesz? - epp ekkor parkolt le az auto.

Ketten ultek benne, az egyik kiszallt es kinyitotta nekem az ajtot, a masik igyekezett es elvettem a borondom.

     -Semmi extra. Csak joban voltam a lannyal. Aztan az exe probalta elcibalni en meg segitettem neki. 

    -Ja szoval beszelgettek te a kozelbe voltal, lattad, hogy eroszakoskodik vele es kozbe avatkoztal.

    -Mondjuk.- ultem be a kocsiba. 

    -Mondjuk?

     -Mondjuk ugy, hogy beszelni akartam vele. De ott volt ez az idiota es nem birtamtetlenul allni, ahogy ott rancigalja.

     -Ejha Kazuya. Most mi van ezzel a csajjal?

     -Mi van , mi van ezzel a csajjal... szerinted mi lenne?

      -Szerintem ahogy mar az elejen tippeltuk a sracokkal szereted.

     -Igy van. Igazatok volt. Szombaton vele toltottem a napot es rakellett jojjek , hogy amit erzek iranta az nem baratsag.... -halkitottam le a hangom. - Egy pillanat alatt megvaltoztatott. Elbuvolt.

     -S mit tervezel?

     -Mar az ugynokseg fele tartok. -mondtam ki, most biztos nem fogom vele megosztani a terveimet , mikor ket bazi nagy majom ember ul elottem, akik siman elmondanak mindent a az ugynoksegen.

     -Jaj ertem,gondolom nem bizol az emberbe,vagy emberekbe akik veled vannak.

     -Eltalaltad. Mindenesetre beszelunk mikor a lakasba ertem. Gondolom a tobbiek is kivancsiak az esemenyekre.

    -Szerintem igen. Oke, akkor kesobb beszelunk szia.

    -Szia.

Letettem es felsohajtottam, majd az eget kezdtem bamulni. Vajon Akaru mar tudja a tortenteket?

Akaru:

    -Akaru, olvastad a hireket?!-szokott hirtelen elem Erena az elso ora utan.

     -Milyen hireket? -neztem  ertetlenul.

     -Ezt! -nyomta a kepembe a telefonjat.

Megneztem a kepet, amine en , Kazuya es Otani voltunk tegnap delutan. Ez meg hogy? Azonnal kiszedtem a kezezbol es olvasni kezdtem a cikket. Szerelmi haromszog? Mi ez? 

    -Akaru Oshaito,kerlek gyere velunk a tanariba.- jott be az osztalyfonokom. 

Ertetlenul neztem , visszaadtam Erena kezebe a telefont es kovetni kezdtem a tanarnot.Most mi van? Kivetelesen se penteken se ma nem csinaltam semmit. 

     -Tortent valami Misaki sensei?

     -Az igazgato szeretne veled beszelni.

     -Sensei en most nem csinaltam semmit,komolyan tudom, hogy meglepo, de nem kovettem el semmit rosszat. 

  Hirtelen megallt, amitol osszeutokoztunk.

     -Most nem errol van szo, hogy valamit csinaltal volna. 

 Bolintottam. Ujra elindutlunk, bekopogott , koszontunk a titkarnonek, majd bekopogtatott az igazgato iroda ajtajan. Elnezest kerve eoszor Misaki sensei lepett be.

    -Idehoztam Akaru Oshaitot .- kerult szembe az igazgatoval. Beleptem en is.

Az igazgato szeken ult, hattal nekunk. Mikor beleptem es koszontem, megfordultam. 40es eveibe jaro ferfi, bezselezett fekete hajjal, oltonybe ult a szeken. A szemuveget fenebb tolta es jol latszottak sotet barna szemei. 

    -Hivatott?

     -Miss Oshiato szeretnem megtudni mi ez?- mutattott az ablakfele.

    -Az egy ablak.

Elnevette magat es felallt, majd elem setalt.

     -Vicess kedveben van?-kerdezte egyenesen a szemembe nezve.

     -Dehat az ablakra mutatott.

Felsohajtott,majd az ablakhoz setalt . 

     -Errol beszelek ami odakint van.

Kozelebb setaltam es kineztem.Csomo riporter, tv stab ott lezengett a kapu elott. Na ne! Ezek a hirek miatt vannak. 

     -Riporterek...-mondtam ki.

       -Es mi van veluk? Miert vannak itt?

     -Nem tudom, igazgato ur, talan mert egy hiresseg jar ide a suliba. - probaltam a kozonsegest alkalmazni es provokalni.

       -Valoban de napok teltek el es semmi feltunes.Szoval mi tortent?

     -Nem tudom igazgato ur, on vette fel. Gondolhatta volna , hogy ez fog tortenni.

     -Igy van, en vettem fel. Mert ugy gondoltam minden embernek megvan engedve a tudas faja. -nezett fel a plafonra es dramaian kezdett beszelni a tudasrol.

     -Aj,mar megint kezdi. -mondtam a szememet forgatva.

     -Szoval, komolyra teritve a szot. Tudtom szerint ma nincs a suliba Kamenashi ur. 

     -Oh, tenyleg nincs itt. 

Vajon tudja mi tortent vele? Jaj... Akaru miert akarod ennyire tudni? De nem kerdezhetek csak ugy ra, meg azt hinne hogy megpuhultam.

       -De on jo kapcsolatba volt vele,nem igy van?- meregetett.

     -En vele jo kapcsolatba? Olyannak ismer aki joban van barkivel is a suliba Tamiya es Hitarin kivul.

Doltem neki a falnak.

       -Ne kontor falazzunk itt Miss Oshiato .- fogta a kepernyojet es megforditotta.  Ott volt a kep,a cikk.

     -Ezek riporterek feltehetoen onert is itt vannak.

      -Oke,oke lehet. De ez most miert baj? 

      -  Miert baj? Mert mindenkit letamadnak aki egyszer az iskola teruleten lezeng es kikerdeznek, nincs egy szabad perce senkinek.

       -Alljunk csak meg, mint mar mondtam on engedte ide a hiresseget.

      -Tisztaban voltam ezekkel, de ugy volt hogy nem csinal balhet, feltehetoleg on tett valami. 

      -Persze, mindig en vagyok a hibas, mintha olyan nagy bajkevero lennek. Ne mondjon semmit. -emeletem fel a kezem. -Mit akar mit tegyek?

      -Menje es rendezze el a dolgokat. On a kegyetlen, rideg szivu, kuldje el innen oket. 

    -S mi van a szupersztarral?

     -Ma nem jott suliba, nem erjuk el.- szoval ok sem tudjak mi van.

Bar most mar latva a cikkeket valoszinuleg ezert nincs itt. Vajon szegyel? Ez engem miert is erdekel.

     -Miss Oshiato.

     -Megyek, megyek. Persze egy diak vegezzen el mindent...

Felsohajtottam es kileptem az ajton. Mar epp becsengettek a diakok mar a terembe siettek be. En kileptem az udvarra, a riporterek azonnal eszre vettek es nyuzsogni kezdtek, hogy minnel jobban lassanak.

    -Hogy hivnak? Ki vagy? Kazuya a baratod? Ki volt a masik srac? Mi tortent koztetek? Miert izzik koztetek a levego? Kazuya itt van? 

Csak ugy ozonlottek a kerdesek, mindenki a kamerat felem tarotta, izzottak a vakuk es elem dugtostak a mikrofonokat.

    -Hat ohm...- gyerunk Akaru barmi is lesz vedd fel  a kegyetlen arcodat, ne erdekelejen, hogy ki lat majd a tvbe.- Nem kell valaszoljak a kerdeseitekre. Menjenek el, zavarjak az iskolat. 

Mondtam ki egyszeruen. Es legyintettem egyet.

     -Kerjuk valaszoljon, mi van kozte es Kazuya kozott?

Vakitott ismet el egy vakku.

     -Ne vilagitson a szemembe.- loktem el az egyik kamerat. 

      -Mondjon valamit kerunk!- egyre jobban lokdosodni kezdtek, hatraltam.

Basszus ezektol sehogy sem lehet megszabadulni. 

    -Hagyjanak beken!- kialtottam fel.

Hirtelen csend lett. Korbe neztem , mindenki meglepodotten nezett ram. Ajkamba haraptam... francba , mi ez az egesz.

    -Akaru!- hirtelen a hang iranyaba neztem, ahol Otani szaladott at a tomegen. 

Megragadta a kezem es szaladni kezdett velem kifele. Megelpodve neztem . Miert van itt? Boldog voltam, hogy itt van... de valahogy megis nem ugyan az az erzes mint eddig vajon miert? 

Kozben ismet csillantak a vakuk, ropkedtek a kerdesek. 

Kazuya

Mar az ugynokseg liftjeben alltam a ket gorillaval. Egybol ide hoztak, szuper egybol johet a fejmosas.Felsohajtottam es neztem az egyre novekvo szamokat a lift gepen. Akaru vajon mit csianl most? Vajon amig tavol vagyok fog beszelni Otanival?Ugye nem fog megbocsajtani neki? Ugye nem fognak ujra osszejonni? Jelentett valamit neki a csok? Nekem sokat jelentett. Kulonleges szamomra . Jaj Kazuya nem kellene ennyire elgondolkoz. Ismet felsohajtottam ekkor nyitodott ki a lift ajtaja. Elindultunk a Jhonny irodaja fele, amikor az ajtohoz ertunk a ket kiserom intett, hogy egyedul menjek. Mely levegot vettem elnezest kertem es bementem. Jhonny az ablaknal allt , amikor szembe kerultem vele megfordult.

     -Belementem, hogy folytasd a tanulmanyaidat, mert a KAT-TUN kimagasloan teljesit  , jol dolgoztok , kemenyen es gondoltam teljesitem kivansagaitokat. 

    -Tudom es nagyon halasok vagyunk ezert.

     -Viszont, egyet kertunk toled, ne kellts feltunest. Be lehetett volna ezt tartani?

   -Igen bele hetett .

    -Nem hallom belehetett?

    -Igen! 

    -Mit mondtal?!

    -Igen belehetett.-emeltem fel a hangom. 

      -Akkor hozd ezt rendben! 

     -Vagyis?- tertem vissza a normalis hangnemhez. 

Felkapcsolta a tvt.

    -Ujsagok, tv tele van a szerelmi haromszogetekkel. Szerinted , hogy teheted rendbe a dolgod?

A tvre neztem. Friss hir, a sulinal voltak a ripoterek... Akaru epp szaladott toluk, de nem egyedul Otanival... 

9.rész Új környezet

A sors szenvedélye

9.rész Új környezet 

Akaru:

A suliba csak úgy özönlöttek a diákok. Mindenki a suli előtermébe gyülekezett ahol kivoltak függesztve a terembeosztások, amit úgye már előző nap látni lehetett . A második emelet 1C osztalytereme volt az enyém. Az elkövetkezendő évet itt töltöm . Vajon Kazuya melyik terembe járt? Osztalyelső vagy bajkeverő volt? Rajzolt a padjára vagy csak a füzeteit rajzolta tele? Szerették a tanárok? Kazuya ... Kazuya... Kazuya...
   -Jó reggelt! -a hirtelen megszolaló hang megijesztett , amitől kicsit felpattantam és megzavarta elmélkedésem.
A hang irányába tekintettem Keita volt az.
   -Jó reggelt! -mosolyogtam rá.
    -Hol szeretnél ülni?
    -Oh...hát nem is tudom... Nyugodtan dönthetsz te is...
    -Dönts te.-ennyit mondott de nem nézett rám.
Eléggé titokzatos azért Keita. Nehezen mutassa ki érzelmeit ... Körbe néztem a terembe majd az ablak felől harmadik padra akadt a választásom.
   -Az ablak felől , harmadik.
Nem néztem rá csak elindultam. Amint elhagytam az utolsó padot ami a kijelölt padhoz vezetett volna belebotlottam a székbe és előre estem... volna...  De ekkor Keita utánam kapott. Szivem hirtelen heves ütembe kezdett verni... Keita felsegitett én meg feléje fordultam... de azonnal eltekintett.
   -Köszönöm. -rá mosolyogtam.
   -Nézz a lábad elé.- egyet megtanultam Keitárol néha hűvös viszont törödik veled meg ekkor is.
    -Rendben...tudod eléggé két ballábas vagyok. -elnevettem magam.
   -Öhm...gond ha az ablak közelébe ülök? - nézett ismét felém.
    -Nem...nyugodtan. -csak bólintott és letette táskáját. 

Furcsáltam a viselkedését de most nem igazán akartam ezzel foglalkozni.  Csak elmosolyodtam és leültem a helyemre.  Kinos csönd következett.  Az agyam azon kezdett kattogni,  hogy mit is mondhatnék.  Mit kérdezzek,  kommunikálni kellene. 

    - Sziasztok! -  Szökkent hirtelen elő egy lány,  hosszú,  hullámos szőke hajjal, kék szemmel  .  

Az arcán ott viritott a smink,  szép lány volt,  egyenesen gyönyörű.  Magas volt,  karcsu,  igazi idolnak való. 

 -  Haku Midori vagyok.  - nyújtott felénk kezet.  

Én álltam először fel és fogadtam el kezét.  

    - Akaru Suzuki.  Örvendek.  

    -  Keita  Narumi      .  

De Keita csak ült,  épp csak felé biccentett.

    - Örvendek.  - és leült az előttünk lévő padba.

    - Én... Én meg Shota... Shota Hirazawa.   

Egy bozontos, narancsos haju,  srác sietett oda hozzánk.  Hatalmas ezer wattos vigyor tündöklött az arcán,  barna szemmel,  ingje kigombolva,  kikandikált a zöld polója, gördeszkat fogott a kezébe,  és zöld fülest  viselt.  

    - Örvendek,  Akaru Suzuki.  

    - Haku Midori.  

    - Keita Narumi  .   - mutaktoztunk sorba be.

Leült Midori mellé nekünk meg elkezdődött a napunk.  Boldog voltam,  már volt három barátom.  

     - Akaru mondd csak igaz,  hogy Kamenashi Kazuyaval játszol egy szerepbe? -  fordult hátra Midori.  

    - Öhm... Igen.  

     - És mondd milyen?  Ugye mennyei?  Egy ilyen idollal.  Csókoloztatok már? 

Az utolsó kérdéstol teljesen zavarba éreztem magam...

    - Öhm... Nagyon jó ,  nagyon sok tapasztalatot tudok szerezni,  egy álom az egész.  És csók.... Még nem volt....  - jaj de kinos.  

    - Oh... Értem.  - eddig előre volt dölve most vissza dölt az asztalahoz.  

  

Kazuya 

Kicsit ideges voltam.  Már amikor a meghallgatás volt,  Akarura csúnyán nézték, hogy csak úgy hirtelen bekerült.  Vajon hogy viselkednek az osztálytársai?  Remélem jól,  nem szivassák.  Jaj és azok a sracok is leszálltak róla.  Bár mennyire nincs inyemre,  Keitaba reménykedem,  hogy megvédi.  

    - Minden rendben? - ült le mellém  Jin.  

Éppen egy fotozás közepén álltunk,  szünet volt.  

    - Persze.  Miért ne lenne?  -  mosolyogotam rá.  

    - Haver,  nem tudsz minket átverni,  ismerünk téged.  Akaru miatt aggódsz? 

   Ennyire átlatszó lettem?  Ennyire nyitott könyv...

     - Igen.  - mondtam ki végül. Értelmetlen lenne hazudni.  - Én féltem, olyan kis törékeny,  érzékeny,  egy új környezetbe ahol nem ismer senkit.  

    - Nem épp,  ott van... 

    - Tudom, tudom Keita.  -  probáltam nyugodt maradni viszont az öklöm akaratlanul is összeszorult.  

     - Minden rendben lesz. 

Ezzel Jin,  megveregette a vállam és felállt,  otthagyva egyedül. 

Akaru:

 Az osztalyfőnökünk nagyon rendes ,  kedvesnek tűnik.  Egy 30as éveibe járó nő.   Hosszu,  hullámos,  barna haja,  barna szemei vannak.  Elég divatosan öltözik és nagyon kisugárzó természete,  mosolya.  

     - Üdvözlök mindenkit a Jhonnys suliba. Chie Murie vagyok,ezentúl az osztályfőnőkötök. Gratulálok mindenkinek a felvételihez! A következő együtt töltött évek lehetnek szép pillanatok de nehezek is.  Kemény munka során vállik valaki igazi idollá.  Elsősorban a tanulmányaitok során munkákat fogtok kapni, de mindenképp találjátok meg az egyensúlyt a munka és a tanulás között.  Csak akkor fogtok igazán debütálni mint idolok,  mikor itt a tanulmányaitokat befejeztétek és az igazgató érdemesnek fog látni titeket.  És persze lehetnek kiveteles esetek,  ha valaki csodásan produkál,  kiemelkedik az és Jhonny-san azonnal felajánlhat egy  debütálást.  Szóval mindenki döntse el mennyire hajt és mennyire kitartó.  Legyetek szorgosak és ügyesek.  Azt is teszteljük majd,  hogy szolóként vagy csapatba dolgoztok jobban.  Adjatok bele mindent.  Legyetek méltok az idolsághoz! 
Ezzel meg bevezetett az első kis szabályokba, tantervbe. Szünetbe Midori felém fordult és megkért hogy kisérjem ki a mosdóba.
     -El sem hiszem, hogy Chie az osztályfőnőkünk. Olyan aranyos , kedves és divatos. 
     -Igen... persze.-fogalmam sem volt, hogy miről beszél.
     -Na ne már Akaru nem ismered?- állot meg hirtelen előttem. 
     -Bocsi, de nem...-néztem el.
     -Ő, Chie Murie egy hires modell. 6-szor nyert szépség kiralynő címet,  első alkalomkor fiatalon nyert,  a legfiatalabb mondhatjuk,  aki eddig szépség díjat nyert.  A studiok csak úgy szaggatták magukat hogy hozzá szerződjön.  Végül Jhonny-san magához hivta Chiet aki elfogadta és modellként debütált,  hatalmas sikereket ér el most is.  

     - Értem.   Elképsztő...- mondtam és valójában nem hazudtam,  tényleg annak hangzott.  

    - Az.  - egyezett bele,  épp a mosdóba értünk.  

A tükörbe nézett és elkezdte kijavitani,  megerősíteni sminkjét.  

     - Szeretnél?  - tartotta felém a pudert.  

     - Nem köszi,  én nem vagyok a smink mindennapi hive.  

Csak vállat vont és folytatta.  Néhány perc siri csend után ismét szólalt meg.  

    - Öhm...  Közted és Keita között van valami?  

Ettől a kérdéstől meglepődtem és őszinten szavakhoz sem jutottam.  Hallgatásomat furcsálta rám nézett és felhúzta szemöldökét.  

    - Hogyhogy?...  Nem dehogyis,  felvételikor mentett meg néhány sráctól.  Utána együtt mentünk felvételire meghallgattuk egymást és néhany szót válltottunk.  Majd eljőtt a kis bulira amit szereveztek a srácok nekem.  Beszélgettünk és annyi.  Nincs semmi közöttünk csak barátok vagyunk.  

Beszédem végére hatalmas mosoly jelent meg arcán és átölelt.

     - Akkor...  Nem gond ha probálkozom?  

Elsőre nem fogtam fel a mondat értelmet.  Próbálkozik?  De aztán bevillant,  megtetszett neki Keita.  Bár nem csodálom,  jóképű srác,  menő.  

    - Nem dehogyis.  Drukkolok.  

    - Kösziiiii.  Tudod először mikor megláttalak titeket ott ülve azt hittam,  hogy már jó régóta ismeritek egymást és alakul valami...  

Viszont beszédet a telefonom rezgése zavarta meg,  a kijelőn Kame neve állt.   

    - Elnézést.  -  mosolyogva bicentett én meg kiléptem a mosdóból.  

     - Halo?  

     - Szia,  minden rendben a suliba?  -  amint meghallottam a vonal túlsó végén Kame hangját nagyon boldog lettem és különös nyugodtság fogott el.

     - Szia.  Igen.  Veled?  

     - Minden rendben,  épp egy fotozástól tartok egy rádio állomásra,  ott lesz a srácokkal műsorunk.  

     - Az szuper.  Képzeld én is szereztem új barátokat nagyon kedvesek velem és az osztályfőnők is kedves. 

    - Ezt jó hallani.  

     - Ez a lány?  Hogy került mégis Kame mellé,  béna,  egyszerű  és semmi kisugárzása.  -  hallottam meg hirtelen hátam mögött sugdolozó lányokat.  

    - Hogy lehetett ekkora mázlija?  Mivel tarthassa sakkban az ügynökséget?

     - Biztos,  hogy béna lesz a film amibe szerepel Kazuyaval.  Lefogja vinni a szintet.  Kazuya népszerűsége forog kockán.  

A szavak hallatán megdöbbentem.  Igy lenne?  

    - Akaru... - hallatszodott hirtelen egy aggodó hang. - Minden rendben?  

    - Persze,  ne haragudj most lekell tennem.  További jó munkát! 

Ezzel mielőtt bármit is mondhatott volna letettem és meredtem az elhalványodó telefonom képernyőjére.  Nincs igy,  igy lenne?  Mások mind kemény munkával kerültek ide,  meg nem is dolgoztak nagy részük és én már filmen dolgozom.  

    - Akaru...  -  közvetlen mellőlem szólalt meg a hang, fel kaptam a fejem Midori volt ott.  -  minden rendben?  

Nézett aggódva rám.  

    - Persze.  Végeztél?  -  mosolyogtam rá,  de ez a mosoly nem volt igazi.  

     - Igen,  gyere menjünk vissza.  

Bólintottam és vissza értünk a terembe.  A nap további reszeben elég csendes voltam,  nem szóltam semmit nagyon,  inkább csak rágtam magam.  Első nap s már ezt teszem? Szép...  Suli után Misaki várt,  beültünk a kocsiba és  a forgatás helyszinére mentünk.  Hát hadd ne mondjam mennyire rosszul ment.  Annyit hibáztam és csak kértem a bocsánatot és kértem.  Szégyeltem magam.  Végül a rendező úgy döntött hogy folytassuk holnap,  azt mondta biztos az első napi stressz.  Pihenjek.  Misaki nem mondott semmit csak aggódva figyelt.  Hazavitt Kame lakására.  Beérve felsóhajtottam.   Jaj ennyire zavar a hallottak.  Miután átöltöztem úgy gondoltam,  hogy  a vacsora készitése eltereli a gondolataimat de épp hogy neki kezdtem abba hagytam.  Végül csak a pultra ültem és vártam hogy teljen az idő. 

Kazuya

    - Szóval a kiscsajjal történt valami... - épp szünetünk volt és Misaki toppant be. 

Elmesélte hogy Akaru mennyire lehangoltan  jött ki a suliból és a forgatáson sem teljesitett jól.  

    - Valószinüleg igen a suliba.  -  értett egyet Koki megállapitásával  Misaki.  

A kezem ökölbe szorult... Vajon megint azok a srácok?  Vagy Keita bántotta?  Esküszöm ha megtudom megfogják bánni az egészet. 

    - Ma beszéltél vele Kazuya hogy beszélt?  

Nézett felém Jin. 

     - Hát elején elegge boldog volt,  mesélte hogy új barátokat szerzett... Aztán hirteéen csend és mondta hogy lekell tennie.  

Ó én,  ostoba... Éreztem,  éreztem hogy van valami gond miért nem kapcsoltam egyből.  Akaru...  De a szünet lejárt és folytattuk a próbát.  

Sokkal később végeztünk mint számitottam.  De hamar átöltöztem és siettem haza.  Beszélnem kellett Akaruval.  Amikor beléptem az ajton ugyanaz a rendetlenség fogadott.  Nem fogott neki egyedül.  Amikor a pultal szembe találtam magam ott talátam ,   egy széken ült és elaludt.   Olyan édesen,  aranyosan aludt.  Teljesen elvarázsolt ez az Akaru is.  Halkan lépkedtem mellé,  alvó arcát annyira kellemes volt nézni, olyan nyugodt volt és aranyos...  Lassan kezemet odanyújtottam és végig simitottam rajta.  Milyen csodaszép teremtés... Mi történhetett veled?  Miért voltál lehangolt?  Bántott valaki?  Miért vagy szomoru?  Mosolyt akarok látni az arcodon...  Megakarlak védeni,  megfoglak védeni.  Elkezdtem hajolni felée,  testem akaratlanul mozgott... Már csak pár centi választott el ajkaitól amikor kinyitotta szemét...

8.resz Álom?

A sors szenvedélye

8.rész Álom? 

Kazuya

Teljesen elvörösődtem és nem a kicsit határon tuli ivászat miatt. Kikerekedett szemekkel figyeltem az alattam fekvő  angyalt, barna szemei azonnal beszippantottak. Kezem automatikusan életere kellt és végig simitott az arcán. Szivem olyan hevesen vert, hogy azt hittem kiugrik a helyérol, a kis angyal aki alattam volt zavarba jött és nem nézett rám.
   -Hé, jól vagytok? -hajolt hozzánk Jin.
   -Na de azért Kazuya... Ne rosszalkodj amugyis együtt laktok, nem elég nektek az az idő? -nevetett fel Koki.
Azonnal felálltam és még jobban zavarba jöttem, de ahogy láttam ő is.
   -Ne haragudj, jól vagy?
   -I...i...igen. Semmi gond .
Jin kezet nyújtott ,mig Keita segitett Akarunak felállni . Hat persze... Elforditottam a fejem , de a következő pillanatba valaki keze a homlokomon termett
   -Te jól vagy? Nem ittál kicsit sokat?
Szemeiben ismét elvesztem, mint fél perccel ezelőtt , szivem ájra heves ütembe kezdett és a testemet egyre jobban átjárta a meleg...  Mi van veled Kazuya?
    -Jól vagyok, nem nem ittam sokat. -elforditottam valahogy a fejem,hogy ne kelljen a szemébe nézzek.
Elhúzta a kezét , nem néztem rá de hallottam a hangjába rejtöző szomorúságot.
   -Rendben... - a francba , Kazuya mit tettél?
Mire felé fordultam Jin felé fordult és társalogni kezdett vele. Jaj... Kamenashi Kazuya mit tett veled ez a lány?
   -Mindjárt jővők. -mondtam de nem hiszem hallottak mivel eléggé halkan szólaltam meg.
Felléptem a fürdőbe, amint magamra zártam az ajtót lecsusztam a padlóra. Kazuya mi történt veled? Amióta megismerted Akarut hirtelen , mintha minden percben az ő társaságára vágysz , látni akarod, megérinteni, hallani a csillingelő hangját , minden másodpercbe ő jár a fejemben, a gondolataimba, este az álmaimba. Miért? ... Felálltam és  a kagylóhoz léptem, megmostam az arcom hűvös vizzel, oke lehet egy kicsit sok volt az ital  , de nem voltam részeg, csak a határán, de a hűvős viz arra az érzésre is segitett amit érzetem amikor láttam milyen jól vannak azzal a sráccal , Keitaval ... És az a szomorkás hangvetel... Összeborzoltam a hajam... Mit akarok? Azt, hogy én legyek az egyetlen személy aki olyan közel legyen hozzá, az egyetlen fiú. Miért?

Akaru:

Nem értettem Kazuyát, igazából nem nem őt nem éreztem... Magamat nem értettem, amikor hirtelen úgy elfordult és mondta hogy nincs semmi baja, nem itt sokat , úgy éreztem soknak tartja a közeledésem és elszomoritott ez a gondolat. De miért, azt nem tudnám megmondani. Keitaval azt beszéltuk a teraszon, hogy majd az osztályba üljünk egymás mellé ennyi... Semmi extra, furcsáltam hogy egyből ránk szólt Kazuya hogy nem mehetek a szoáamba, marmint az ő lakásának szobájába. Nagyon rendes Ketia és örülők,hogy már találtam egy ilyen barátot. Kicsit zárkozott , de majd szerintem barátként fog rám tekinteni.
   -Keita igaz, hogy elég balhés srác vagy? -tette fel a kérdést Koki.
   -Koki! -szóltam rá.- Azért hirtelen ilyent nem szabad kérdezni...
   -Nem semmi gond , balhés az már rég volt. Mondjuk úgy hogy most megvédem a védteleneket, mint ma Akarut.
    -Ezt meg hogy érted? -a lépcső tetején megjelent Kazuya.
Na ezt nem akartam , hogy megtudja.
    -Hogy érted, hogy megvédeni Akarut? Mi történt? - lesietett és mélyen a szemembe nézett, teljesen elvesztem a szemében, olyan gyönged, szelid volt.
    -Hát...ohm...se...
    -Nehany srác szorakozni akart vele, de időbe odaértem.
    -Ez azelőtt volt mielőtt beszéltünk ?
Csak bólintottam. Lehajtottam a fejem, de ekkor hirtelen egy kéz állam alá nyúlt és felemelt, ismét a szemébe néztem és elvesztem...
    -Heee... Ne titkold el előlem az ilyeneket, megakarlak védeni, én... Én vagyok rád a felelős ...
    -Uuuuu... Felelős? -kezdtett nevetni Koki és Nakamaru.
    -Srácok! - nézett rájuk dühősebben Kazuya.
    -Rendben -mondtam ki, elpirultam és eltekintettem.
    -Ne aggódj, vigyázok rá a suliba. - szólalt meg hátam mögött Keita.
Kazuya hirtelen mintha megfeszült volna ahogy megszólalt.
    -Aham... -ennyit mormolt majd Ueda mellé sétált és társalogni kezdett.
Mi van Kazuyaval? Ez fura volt... Valamit tettem? Akaru, biztos az fura neki ,hogy egy lánnyal kell lakjon, neked nem szokatlan, zavaró? Az intimszférájába léptek be...de belement...? Belement az igaz, de lehet csak a munkáért. Munkáért? Lehet igaza van a belső hangomnak, hisz törekszik hogy mindent megadjon  a rajongóinak. Taáan várhatnék egy kicsit és ha igy folytatodik kérhetnem az ügynőkséget hogy béreljek valahol egy lakást és mindent beleadok majd a munkába, másodlagos munkát is keresek,hogy tudjam fizetni ,biztos ,hogy miattam kellett ennyire közel kerüljön,hogy ne rontsam el a szerepet.

   -Akaru minden rendben? - szólalt meg hirtelen mellettem Nakamaru.
   -Igen,bocsi mondtál valamit? Elgondolkoztam kicsit ...
   -Hát nem is egy kicsit - nevetett. - Azt kérdeztem, hogy merre voltál külföldön eddig?
   -Huh...hát Magyarországon .
    -Huh olyan elképesztő én még arra nem nagyon jártam, Kazuya szerencsés találkozott egy ilyen csinos hölgyel is akivel most együtt lakik. -rám kacsintott .

   -Ugyan, szerinted ez jó? -sétáltam az asztalhoz és üditöt töltöttem magamnak.
   -Miért ne lenne? -lépett mellém felhúzva a szemöldökét.
   -Hát beléptem az intimszférájába, te hogy éreznéd magad ha egyik percről a másikra egy lány kellene hirtelen az agglegény lakásodba költözzön, egy szerep miatt és szinte már sajátjának tekintené.
    -Heee... Nyugi...
   -Én jól éreznem magam. -jelent meg hirtelen Koki és kacsintott egyet rám.
    -Koki, csak egy perc. Figyelj itt nem csak a szerepről van szó, azért tettek Kazuya mellé mert egyelőre idegen a hely neked, egy bizonyos szempontból, vele talalkoztál először és rá biztak. De ugyan lehettem volna én, vagy Jin , vagy Ueda vagy akárik a csapatból és mindannyian azt akarnánk, hogy érezd otthon magad.
    -Szóval pesztrálnia kell... -lehajtottam a fejem.
    -Nem , ne csavard ki a szavaimat. Szerintem ezt örömmel teszi, hogy segithet neked itt felderiteni a terpet, aztán biztos ,hogy kapsz egy lakást amint beindul a népszerűséged és kiköltözöl innen. Jó lesz .
    -Köszi Maru. -de amint kimondtam a nevét a számra kaptam a kezem.
Ezt nem szabadott volna, tiszteletlen voltam, ilyen egyből lebecezni...
    -Ln sajnalom, tisztel...-közbe szólt.
   -Semmi gond, nekem ez kifejezetten tetszett, tetszik. Nyugodtan szólithatsz Marunak . - moslyogva rám kiacsintott.
   -Rendben.
    -Akaru! -szólalt meg Keita, tényleg ő hol volt?
   -Tessék?
    -Ne haragudj most mennem kell. - mondta.
    -Már is?
     -Igen, sajnálom, közbe jött valami, majd holnap találkozunk. Köszönöm a vendéglátást, nagyon jól éreztem magam és sárcok klasszak vagytok. - nézett körbe.
Majd láttam hogy tétlenkedik, hogy megöleljen vagy nem , aztán csak a kezét a fejemre tette és összeborzolta a hajam. A srácokkal meg kezet fogott. Láttam Kazuyán hogy kicsit feszült mikor hozzáért, de nem értettem. Aztán Keita kilépett és csak én maradtam a srácokkal.
    -Na attól mi folytathassuk nem? - csapta össze kezét Koki. - Fiatal még az idő!
    -Igen! -kiáltott fel a csapat.
Végül karaokéztunk , álombeli volt hallgatni a srácokat énekelni, elképeszto volt , ahogy hülyültek , csak a videokba láttam, a csodálatos hangjuk ... Én el sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént, hallhattam énekelni, énekelhettem , táncolhattam velük. Aztán mikor kicsit csendesebb lett a buli, halk , lassu zene keringett a házba... Koki és Nakamaru a kanapén nevetgéltek, Ueda a teraszon az eget nézte, Taguchi , Jin és Kazuya tarsalogtak, én a konyhában az egyik széken üldögéltem. Ha valaki azt mondja hogy Japánba költözöm, dolgozok, idolnak készülők és  a kedvenc együttesemmel fogok találkozni kinevetem, de ez a valóság nem?
   -Táncolunk? -nyújtotta valaki felém a kezét .
Felnéztem és találkoztam Kazuya mosolygos arcával. Elmosolyogtam és elfogadtam a kezét. A szoba közepéhez vezetett , az egyik kezével a kezemet fogta a másikat a derekamra tette, én a szabad kezemet a vállára. Közelebb húzott magához és lassu táncba kezdtünk.
   -Én... Örülök , hogy itt vagy. -jött zavarba.
   -Én...én is. Nem hittem volna hogy ez lehetséges lesz, hogy itt lehetek ... Veletek. Én nem tudom mivel érdemeltem ezt ki , én egy egyszerű lány vagyok...

   -Igen és mindig az maradsz. Itt mindenki egy átlagos ember , akiknek álmai vannak, céljaik. -mosolygott rám.

Végül eljött az idő a buli végének is. 

    -Tényleg nagyon szépen köszönöm fiúk! - nem tudom hányadjára köszöntem meg. 

    -Ugyan, ha bármibe segithetünk csak szólj!-mosolygott Jin és ölelt meg.

Majd sorra  Taguchi , Nakamaru és Ueda is megolelt meglepetésemre, majd Koki:

    -Aztán csak ügyesek legyetek. -kacsintott ránk.

Én meg idiota módon elpirultam, mikor tanulom meg, hogy Koki Tanak előtt ne piruljak.

    -Koki!- szólalt meg Kazuya mögöttem szigoruan.

    -Oke,oke. -feltartotta kezeit és elindultak kifele.

    -Aludjatok jól!-szóltak vissza ahogy léptek ki.

    -Ti is!-mondtuk egyszerre Kazuyaval.

Kazuya csukta be az ajtót, ahogy betette felsóhajtott.

     -Jól érezted  magad? - támaszkodott az ajtónak.

     -Igen, köszönöm neked.-mondtam és puszit adtam az arcára.

Megfordultam és elindultam takaritani. 

     -Hagyd csak, majd holnap összeszedem... reggel korán kellsz.

     -Rendben, most hagyom, de összeszedjük. Szeretnék segiteni.- tettem karba a kezemet.

Elnevette magát és bólintott. Végül felsétáltam a szobába , átöltöztem pizsibe és lefeküdtem. Akaru ez nem álom... pihenj egy jót mert holnap kezdődik a cél irányért folytatott harc.   

Álmomban Kazuyaval táncoltam újra , de ez a tánc más volt. A tekintetünkbe szenvedély volt, érintésünk perzselte egymás börét , egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már már az ajakink néhány centire voltak egymástól... És...

Csörgött az óra... Jaj... Már? Ahogy felültem kezem automatikusan az ajkamhoz ért... Nem történt közöttünk csók... Miért álmodtam ezt? Feltápászkodtam az ágyból felöltöztem, egy narancssárga háromnegyedes bulzot vettem fel, egy világos farmerrel valamint majd a bördzsekim jön rá , elmentem a mosdóba majd lesétáltam reggelizni. Kazuya már ébren volt , a pultnak támaszkodott , egy bővebb pólot hordott és egy farmert. Nagyon jól nézett ki ahogy ott állt a kávéját szürcsölgetve, az álombeli majdnem csók jutott eszembe mire kénytelen voltam az arcomhoz kapni,hogy ne látszodjon vörössége.

   -Jó reggelt! 

   -Jó reggelt! -eszméltem fel és rá néztem.

Mosolygot ...

    -Hogyhogy ilyen korán? Már munkád van?

     -10-től de gondoltam megleplek egy reggelivel . -mutatott a pulton lévő kis tálra.

   -Ooo..nem kellett volna-léptem közelebb és ültem le.

    -Ugyan. Majd megköszönheted úgy, hogy a vacsorát te főzől. -jött hátam mögé és a mondat végét fülembe sugta, amitől beleborzongtam .

    -Rendben... -nyögtem valahogy ki.

 Végig simitott a hátamon, mire újra borzongás futott végig rajtam. Miért? Mi ez hirtelen? 

    -Suli után forgatsz ugye? 

   -Igen. -ma külön forgattunk Kazuyaval.

    -Hamarabb hazaérsz mint én. Kérlek azert ne takarits nélkülem rendben, csak a vacsorát engedem meg hogy elkészitsd majd.

    -Igenis főnők! - tettem mint egy katona kezem homlokomhoz, felnevettünk - Olyan későre érkezel?

    -Sajnos igen , nemsokára koncertünk lesz a srácokkal a Domeba és arra készülünk. - tette a mosogatóba a poharát és tányérját. 

    -Értem... -kicsit elszomorodtam, azt hittem ma beszélgethetünk.

    -De majd holnap bepótoljuk és nézunk egy filmet , mit szólsz? -hirtelen jelent meg előttem és forditott felé-

   -Re...rendben. -pirultam el.

    -Siess, nehogy elkéss. -engedett újra enni.

Befejeztem a kaját és felszaladtam a táskámért mikor lejöttem Kazuya még a konyhába volt, amint a lépcső aljához értem felém indult.

    -Kérlek vigyázz magadra!  Legyen szép napod!

Bólintottam.

   -Te is. -mosolyogtam rá. - Legyen  szép napod!

De mielőtt kiléptem volna az ajtón:

    -Siess haza és kérlek ne fáraszd ki magad. - nem néztem vissza rá csak kimondtam és gyors léptekre válltva kifelé tartottam.

A mai nap mit tartogat számomra? 

Kazuya

Jaj de aranyos... Aggódik értem... Tényleg aggódik értem.... Remélem minden rendben lesz ma és nem kerül újra célpontnak azoknak a srácoknak. Este nyugtalan voltam, alig tudtam elaludni, folyamatosan ő járt a fejembe. De fogalmam sincs miért. Miért akarom a közelembe megtartani? Láttam amikor mondtam, hogy későre érek haza elszomordik. Én is hazajönnek amikor ő és vele tölteném a napot. Ez az első olyan, hogy a nap folyamán reggel találkozunk és este csak... De ilyen is kell legyen nem? Nem vagytok összenőve Kazuya... De mégse akarom, mégis akarom látni hamarabb .  Miért ? Mit tettél velem Akaru? Elvarázsoltaál... Vajon nem végzünk hamarabb?