A sors szenvedélye 29.rész

 

A sors szenvedélye

29.rész

Kazuya:

Reggel elég komásan ébredtem... vagy na igazából már nem is volt reggel 13-t ütött az óra mikor kipattantak a szemeim. Éreztem ahogy a fejem beleszédül ahogy fel ülök... De felkellett kelljek, ugyanis telefonom szünetelenül csengetett. 

     -Halo? - vettem fel a telefont és még én is megijedtem rekedtes hangomtól.

     -Oh , hosszú volt az este mi? - hallatszodott a vonal túlsó végén Misaki hangja. 

      - Mi a gond Misaki?  Történt valami?

     - Tudom, hogy alig kezdődött el a szabadságod, de Jhonny-san hirtelen látni szeretne, azonnal. 

     - Mi?! Miért?!   - lepődtem meg. 

     - Nem mondott nekem sem semmit, csak, hogy értesítselek gyere be a céghez amint tudsz.

      - Jól van, rendben elkészülők és bemegyek. 

       - Jó volt a buli az este?

Ahogy ez a mondat elért a tudatomig bevillant egy kép... ahogy  megcsókolom Akarut. Ahogy ajkaink egybe forrnak össze és vágyaink egyre szenvedélyesebben teljesülnek ki. De hogy utána mi történt nem emlékszem... mi volt ezután ? Hogy reagált rá? 

    - Kazuya?! Haho!

    -Jaj ne haragudj, most mennem kell! - ezzel le is tettem.

Sietősebb léptekkel sétáltam a szoba felé, hang nem szürődött ki se honnan így gondoltam bent van. Miután kopogtam és válasz nem jött , lassan nyitottam be. Akaru az ágyba békésen aludt, odasétáltam az ágyhoz és letérdeltem mellé megérintve kezét. Vajon emlékezni fog rá? Megfogja bánni? Hogy fog reagálni rá? Másképp fog tekinteni ? Vagy lehet megutál? Elfog távolodni tőlem?

    - Nem tudom mit higyjek Akaru...  -megpusziltam kéz fejét.

Halkan sóhajtottam fel majd elindultam a fürdőbe elkészülni. Első teendőim után, konyhába vezetett az utam, hogy bevegyek egy aszpirint fejfájásomra, mely másnaposságom újabb tünete volt, de ahogy a konyhai pulthoz értem meglepődve észleltem a pohár vizet és az aszpirint mellette. Mosolyt húzodott az arcomra, szóval már volt felkellve, pedig már nekem járt ilyensmi a fejemben. Amiután bevettem, belém hasitott a tudat, már volt ébren... vajon eszébe jutott? Vagy nem, azért kedveskedik még nekem? Jaj Kazuya, ezzel nem érsz most semmit ha itt gyötröd magad. Inkább várnod kellene míg felébred és szembe kerülsz vele. Ma este hazamegy, csak megbeszélitek nem?

A céghez vezető uton próbáltam elterelni a gondolataimat, azon gondolkozva, hogy mit szeretne hirtelen beszélni velem . Volt még néhány alkalom, hogy behivatott szabadságokra, de ritkán és akkor is csak akkor ha valami munka jött közvetlen a szabadság után. Bárhogy is törtem a fejem ez túl hirtelen jött. De na ha sürgősen beszélni akart velem, természetesen jöttem a főnököm, nagyon sok mindenre megtanított és tanáccsal ellátott. 

A cég elég csendes volt, valószinű akik per pillanat itt voltak takairtok, titkárok hasonló belső személyek, gondolom más együttesek kinti terepen voltak. A recepciós nő is meglepődött, nem számitott jöttömre, ezt kilehetett olvasni arcáról, szóval gondolom ez nem volt előre bejelenetve. Mint megtudtam tőle, Jhonny-san lemondta programját az elmúlt 2 órában, mert azt mondta valakit várt. Az illető személy én lennék? Mi ez a nagy hivatalosság, hogy még a munkáját is odébb teszi. Sokáig nem filóztam rajta, hiszen hamarosan megtudom, már az iroda ajtaja előtt voltam, bekopogva meghallottam kicsit rekedtes hangját. 

    - Elnézést! Jó napot! - léptem be a fehér - fekete irodájába. - Elnézést , hogy csak most érkezem.

Ahogy belépett az ember rögtön szembe találta magát a kemény fa burkolatu, régi stilusu iróasztalával, mögötte egy fehér börből készült kerekes szék , egy számitogép és néhány dok papir sorakozott általában az asztalon. Jobbra egy hasonló burkolatu szekrény melyen ismét sok dokumentum és néhány kép lézengett rajta, vele szemben egy fekete kanapé. Egyetlen egy kis bonsai ékesedett az ajtotól legtávolabbi ponttól. A padló fehér csempe... elég komornak tűnhet, kevés dologgal de egy pontról még nem beszéltem a hatalmas ablak ami az iróasztal mögött tárul napvilágra az egész szobát fénybe boritva. Sokszor láttam ahogy akár a székkel, akár állva onnan figyel kifele, most is ott állt az ablakon ki nézve. Nem fordult meg egyből.

    - Jó napot! Nincs semmi gond. Rögtön a tárgyra térek, egyikünk idejét sem akarom elfecsérelni. Valamiről azonnal beszélni akartam veled és remélem, hogy jó magyarázatod van rá ... - ezzel felém fordiotta számitógép képernyőjét amire döbbenten tekintettem.

Egy kép ékesedett a képernyőn , amin nem mások szerepeltek mint én és Akaru a buliba, épp csókoloztunk. Ez meg mikor? Hogyan került már is el Jhonny-sanhoz?! 

    - Meglepődöttségedet látva igaza ez a történés és nem számitottál, hogy eljut hozzám. Kazuya már nem egyszer megbeszéltük, hogy bárhol lehet egy busogó, hogy bármerre jársz vigyáznod kell. 

    - Ez... ez kint van valamelyik újságban? Portálon? - hirtelen más szavak nem is jöttek a nyelvemre csak, hogy megtudjam éppen hány millió ember is beszél most erről és veszi szájára Akaru nevét rossz fénybe vetve őt.

    - Megnyugodhatsz nincs sehol se közzé téve. - bár megnyugodtam a válasz hallatán értetlenül álltam ott, hiszen ha valaki szerez egy képet, hogy hogy nem akarja eladni.- Aki ezt a képet készitette névtelen szeretne maradni, nem akarja sajtót vagy bármit belekeverni csak velem osztotta meg. De most szeretném a magyarázatod hallani. Azt hiszem nyiltan megbeszéltük a múltkor, hogy nincs kapcsolat kettőtök között semmi féle erősebb viszony nem lehetséges. Most nem, nem keveredhettek kapcsolatba egyikötöknek sem lenne jó .

   -Igen, igazad van mi csak.... 

    - Csak... ? Csak mondd, hogy átestetek a ló túl oldalára alkohollal és csak úgy megtörtént... nem szerthettek egymásba, nem most! 

Nem mertem tekintetébe nézni, kezeim ökölbe szorultak... mi ez, hogy nem lehetünk együtt? Miért szabja ezt meg, miért van ez kikötve.... Nem értem, nem értem...

   - Akarunak most indul a karrierje, tudod milyen káosz alakul ha most valami kapcsolat köztetek kifonodik ami ki is tudodik? Milyen nagy port fognak kavarni? El szállnak az emberek képzeletei, szájára veszik Akarut és téged is...

Szájára veszik Akarut... igaz, ez volt ez volt a pár héttel korábban lévő események fordulópontja is, ami okból azon kezdtem gondolkodni, hogy eltávolodjak. Nem, nem engedhetem ezt meg, nem szabad...

    -Kazuya kérlek légy észnél! Akaru most úgye hazautazik? 2 heted lesz szedd össze a gondolataidat, esetleg azt is gondold meg, hogy megkönnyítené e a helyzetet ha Akaru elköltözne. Most már összeszoktatok, már ő is belerázodott és esetleg megtudnánk segíteni egy kis lakással, ahol el legyen... Ha a munka kárára megy ez az egész, nem tétovázok dönteni! Értve vagyok?

Percekkel a megérkezésem óta végre szemébe néztem, arc mimikája nem volt dühös , sosem láttam tulajdonképpen dühösnek, inkább csak szigoruan tekintett, olyan apai tekintet részben, részben tekintélyes főnök tekintet. 

    - Mélységesen sajnálom a történteket! - hajoltam meg - Értettem mindent! 

     - Rendben, akkor elmehetsz. Kellemes szabadásgot!

     - Köszönöm! Viszlát! - meghajoltam és elhagytam az irodát.

Csak épp, hogy becsukodott mögöttem az ajtó , neki döltem a falnak... Mit tettem? Nem volt jó ötlet ezeket az érzéseket alig egy percig is felhozni akár alkohol hatására sem... Leengedtem a védelmem, hagytam az érzéseimnek, nem is gondolva a következményeire... tényleg igazuk van... nem lehet... 

    -Kazuya! - a hang hallatára felemeltem a fejem.

    - Jin... te mit keresel itt? - néztem barátomra aki velem szembe állt, kezébe egy szatyrot fogott.

    - Elfelejtettem elvinni a próba ruháimat, gondoltam kimosom . Te? Minden rendben? Jhonny-sannál voltál? Miért?

Ellöktem magam a faltól és jeleztem Jinnek, hogy kövessen. Nem akartam ha vénetlenül Jhonny-san kijön még itt találjon és kiolvassa arcomból mennyire lesujtott ez a döntéshozatal. A cég közelében volt egy kávézó oda ültünk be Jinel és elmeséltem, hogy mi volt Jhonny-sanal.

    - Tessék? Hogy hogy nem lehettek együtt? Miért szól ebbe bele?

    - Én ... igazából megértem , nem akarnám, hogy szájára vegyék Akarut, láttad, hogy mi volt a suliba akik tudták, hogy velem dolgozik és...

     - És akkor most mit akarsz tenni? 

     - Nem tudom... elkell felejtsem Akarut, talán ez a 2 hét nélküle visszaráz a korábbi életemhez, talán rájővők , hogy csak vonzodtam hozzá, mint férfi de mikor nincs itt akkor...

    - És még a múltkor szerelemről beszéltél mi ez az egész Kazuya?! Szerintem itt nem arról van szó, hogy félted vagy félsz Jhonny-santól, egyszerűen menekülsz. Menekülsz a szerelmtől! Félesz szerelmesnek lenni! - meglepődtem amikor Jin felemelte a hangját és szigoru tekintettel nézett rám. - Miért félsz a szerelemtől Kazuya? Azt hiszed, hogy vakok vagyunk, lássuk rajtad, mennyire odavagy érte, mennyire megakarod védeni, vele lenni , ahogy rá nézel, ragyog a tekinteted, amióta az életedbe megjelent megváltoztál kicsit. Szükséged van rá Kazuya... tényleg nem akarsz küzdeni érte?

Lehajtottam a fejem ...

    - Mi törtétn az este a bulin amiután én és Akaru...

    -Együtt táncoltatok? - bólintottam, kíváncsi vagyok, hogy látták e a csókunk. - Nem tudom mi történt köztetek, láttuk, hogy együtt táncoltok, nagyon közel egymáshoz, látszott köztetek a kémia. De ne aggódj, nem köntörfalaztunk rólatok, a srácokkal csaj összemosolyogtunk. Viszont a tánc után az asztalhoz csak Akaru tért vissza egyedül, nem tudom mi történt köztetek de nagyon ki volt pirulva ugyanakkor boldog is volt. Midori azt hiszem kérdezett valamit, de ő csak a fejét rázta. Én elmentem megkeresni téged, kint voltál azt mondtad egy kis friss levegőre volt szükséged. Kérdeztem, hogy történt e valami köztetek , de te csak sejtelmesen mosolyogtál. Egy olyan negyed órát lehettünk ki néhány szót váltottunk, majd visszamentünk és egy fél órát ülhettünk még ott beszélgetni , majd hazajöttünk. Nem volt semmi extra, mindketten nagyon boldognak tüntetek.

    - Megcsókoltuk egymást...

     - Tessék?! Komolyan... És beszéltetek azóta? 

    - Nem, amikor felébredtem ő aludt még... Jin megkérhetlek valamire? Vigyétek ki a repülő térre Akarut kérlek szépen.

    - Te mit fogsz csinálni? Kazuya! - de már felálltam és kifelé tartottam.

Átkell godnolnom, mindent átkell gondolnom, most nem állhatok elé! Menekülsz... menekülsz a szerelemtől! Félsz szerelmesnek lenni! Tényleg? Ennek tűnik, menekülök?

Akaru

Amikor délután 14:00-kor megébredtem újra, meglepődve észleltem, hogy Kazuya már nem alszik, sőt egyáltalán nincs a lakásba. Lent Ran-chan gurigázott, megvakartam kis pocakját :

    - Hol a gazdád? Találkoztál már vele? - de persze válasz nem jött tőle, csak kutya szemekkel nézett rám, hogy folytassam a vakargatást. 

Egy órát csak tv-ztem abban reménykedve, hogy hazatér, de nem jött , nem is üzent és a telefont sem vette fel. Nem értettem, hogy hirtelen miért tűnt el , miért nem szólt , egy üzenetet sem küldött. Történt volna valami? De akkor is, Kazuya nem ilyen, hogy nem szól ... Tvzés után neki álltam, hogy összepakoljam a holmimat , már néhány dolgot itt hagyok, de mást kicserélek, hazaviszek . Néhány ajándékot is megvettem korábban, azt is szépen becsomagoltam és betettem a böröndőmben. 

Már készen is álltam még arra is volt időm, hogy készitsek ebédet Kazuyanak, biztos éhes lesz ha hazaér, nem tudom ha evett e valamit a mai nap folyamán, de akkor legalább legyen egy bőséges, de könnyű vacsorája. A kanapén ültem folyton az óra mutató járását és az ajtó nyilását pásztázva... de az idő telt, az ajtó nem nyilt. Már kezdtem aggódni amikor megszólalt a csengő. 

Kazuya nem szokta itthon hagyni a kulcsát, szóval sejtettem, hogy nem ő lesz és ez be is bizonyosodott, mikor szembe találkoztam a többiekkel, de Kazuya nem volt ott.

    - Valakit ki kell vinni a reptérre? - vigyorgott Koki. 

    -Srácok ... nem kellett volna...

    - Ugyan már, még szép, hogy kikisérünk. - mondta Junno, amint benebb sétáltak.

   -Öhm... Kazuya?  

    - Nincs itthon? Azt hittük már együtt indultok is... - ráztam a fejem, mire Jin lépett elő.

    - Korábban találkoztam vele a cégnél, behivatta Jhonny-san egy kis dolga akadt hirtelen így megkért, hogy mi vigyünk ki és nagyon sajnálja.

Behivatta Jhonny-san? Miért? És nem tud kikisérni... Szégyelné a csókot? Igen... ezért nem akar, szégyeli a csókot és nem mer a szemembe nézni... Nem tudja, hogy hogyan nézzen szembe magammal, meghátrált hirtelen... 

    - Akaru! Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy felfog hivni később és mikor hazatérsz ott fog várni a reptéren. -kacsintott rám Koki.

    - Így van! -lépett mellém Ueda. - De mostmár menjünk nehogy elkéssünk.

Ezzel el is vette a csomagom és a srácokkal előre kiléptek. Én még visszaléptem, elköszöntem Ran-chantól és körbe tekeintettem a lakásba. Olyan fura 3 hónappal ezelőtt érekztem ide, Kazuyaval töltöttem a napjaimat és jól éreztem magam. Már olyan mint egy második otthon, remélem tényleg ha visszatérke tudok beszélgetni Kazuyaval , minden rendben lesz. 

Kazuya

   - Na jól van Kazuya most már szedd össze magad! - lökött meg Jin , ahogy a kanapén feküdtem.

1 hét telt el amióta Akaru hazautazott. Egy hét telt amióta alig néhány szót váltottam, az első három napba válltottunk szavakat , ő keresett és nem tehettem, hogy folyton kinyomon, de alig volt pár szó, amit gondolom ő is furcsált. Borzasztóan hiányzik, olyan fura nélküle az egész lakás, csak úgy egész már minden ha ő is itt van, ha láthatom mosolyát, érezhetem illatát és hallhatom csillingelő hangját. Nélküle magányos vagyok...

    - Hiányzik Akaru, oké értem. De te nem keresed, te nem készülsz a visszajöttére, azon gondolkozol , hogy távol maradj tőle! Én komolyan Kame nem értelek. Mit akarsz? Hiányzik de mégis távol akarsz lenni tőle? Így akarod megvédeni? És ha ugyanazt érezi, akkor nem ketten fogtok szenvedni ahelyett, hogy inkább küzdenétek egymásért? 

Jin már jó pár napja ezzel ett a fejemet egyáltalán nem értette, hogy miért vacilálok ennyit, hogy miért bizonytalankodok az érzésimmel, mikor nyiltan tudom mi van velük, hogy egyszer miért nem gondolok magamra és aztán másokra... de itt nem csak magamról volt szó, itt Akaruról is szó volt , sokat küzd, hogy előre lépjen, előre haladjon. Egyedül éri el a sikereit , ezt mi tudjuk de szeretném ha a külvilág is meglátná erejét, elképesztő tehetségét. Az égvilágon sosem akarnám, hogy bárki is bántsa, bárki is rosszat gondoljon róla, megfogom védeni!

    - Meg fogom védeni! Bármibe is kerüljön ha kell, akkor távol maradok tőle, ha neki ez a legjobb. 

    - Most komolyan Kazuya miért hajtozod folyton ezt? Nézz már magadba , komolyan ezt a sinylődést akarod? Nincs itt hiányzik de ha itt van akkor inkább távol maradsz tőle?! És mit fogsz csinálni , együtt laktok... kerülni fogod itthon is? Azt mégis, hogy lehet? Kazuya ébredj már fel!

    - Nem tudom Jin ! Nem tudom! Egyszertűen napok óta ezen kinzom magam, ellentmondok hol a józan eszemnek, hol az érzéseimnek. Mégis szerinted nem elég kinzás ez nekem?! Nem elég kinzás mikor az emberke egy része nemet mond , képzelhetetlennek gondolja a kapcsolatunk, ha folyton az ember ezt hallja, mégis , hogy maradhatna talpon? Hogy nem küzdhet önmagával?! 

Jin meglepődött, hogy felszólaltam és elhallgatott. Nem az , hogy vitatkoztunk volna, tisztában voltam mindazzal amit felhozott érvként és igaza volt, a kerülés nem lesz megoldás, egy helyen lakunk és egy helyen dolgozunk, megigértem , hogy mellette leszek és segítek... Ez nem dobhatom csak úgy félre... de közbe, közbe nem engedhetem a szabadjára az érzéseimet, nem szabad. Akarunak az életébe nem keveredhetek bele jobban, mint egy esetleges barát.

Akaru:

A két hét röpke pillanatként szállt tovább. Bár talán azért is mondhatom, hogy az otthoni létem nem telt esemény mentesen. Folyton a rokonok, barátok között ingáztam és természetesen a családommal töltöttem időt, még egy kis nyaralásunk is volt az első héten. Tulajdonképpen nagyon jól éreztem magam és bőven volt mit halljak és mit meséljek. De hiányzott Japán is és onnan is az első számként Kazuya, borzasztóan hizányzott ... nem láthattam nap mint nap a mosolyát és nem hallhattam csillingelő hangját, ahogy a teraszon iszogassuk a reggeli kávénkat és mesél nekem , ahogy ragyogó barna tekintete felcsillan és rám tekint. Folyton látni akartam és hallani a hangját, de nem nagyon tudtunk ebbe a 2 hétbe beszélni, talán egyszer történt meg, hogy keresett, máskor mindig én de akkor is néhány gondolatot válltottunk. Nem értettem, hogy hirtelen mi ütött bele, hirtelen megint miért éreztem úgy, hogy ismét eltávolodik tőlem. Az egyetlen ésszerű magyarázat az az volt, hogy megbánta a csókot. Bár amikor a legjobb barátnőmmel beszélgettem erről, gyorsan elhessegette a gondolatomat, arra kitérve, hogy szerinte van esélyem Kazuyánál, sok sikert kívánt és hogy majd visszaérve dobjam be magam. Kicsit lökött, de nagyon szeretem. Nagyon sokat beszélgettünk, meséltem a történtekről azt mondta nagyon látszik, hogy mennyire beleszerettem Kazuyaba, amikor róla beszélek már nem úgy ragyog a szemem, mint egy rajongónak, hanem mint egy szerelmes nőnek. Folyton rajta járt az eszem, becsuktam a szemem előttem állt teljes képbe, hallottam hangját, ha vele néztem sorozatot, filmet vagy akár zenét hallgattam, egész testem remgett és ott éreztem közvetlen közelemben. Látni akartam, folyton csak látni. De nem tudtam és ez emésztett, hogy ő egyáltalán akart e látni, egyáltalán hiányzom e neki. Bizni akartam benne, hogy látni fogom amint visszaérek, hogy beszélni tudunk és minden olyan lesz mint régen, vagy majdnem... ugyanis beszéltem a szüleimmel az idolságról, hogy egy ilyen karriert épitsek magamnak, mit mondjak nem repdestek az örömtől.

    - Akaru... 

Tokyoi reptérre érkezve már nem éreztem gyomorgörcsöt, már határozotabban éreztem az utam, hogy merre kell tartsak, hogy kit kell lássak. Kit akarok először látni, sőt azt reménykedtem, hogy ő lesz az első személy akinek meghallom  hangját viszont nem így történt:

    -Tatsuya! 

    - Na azért ennyire ne örülj! - ölelt át. 

    - Elnézést, én tényleg örülök, hogy látlak és hogy újra itt vagyok csak...

    -  Csak nem engem vártál... Megértem. Sőt akkor az sem fog tetszeni amit most mondani fogok. Azaz, nem fogo érteni, de ma este megkért, hogy hadjam hadd aludj nálam.

Meglepődve tekintettem Tatsuyara, hogy nála aludjak?! Mégis miért?! Tényleg ennyire megbánta azt a csókot, már a szemembe sem akar nézni ?! Mi ez az egész?!

Kame Camera 6

Vol. 6 Alkotni

Ez egy bizonyos márkás öv, amelyet évekkel ezelőtt rendeltem, mert a körülöttem lévő felnőtteknek is volt ilyen és vágytam rá. Kiválasztottam magamnak a bört és a kövek szinét és vártam rá hónapokat. Ez kézzel volt készítve. Minden tetszik ami kézzel készült, van egy ereje.

Nagyon szeretek főzni. Nem vagyok minden nap a konyhába, de még azután is, hogy Dome-ban élek, főzők. Még akkor is ha azelőtt néhány perccel minden idegemet körbe jártam és hatalmas örömkiáltásokban volt részem, menőn viselkedtem, órákkal később egyedül apritom a hagymát. Ez a rés mulatságos. (nevet) . Amíg koncentrálok és főzök teljesen kiürül az elmém és és ellazulok : ez is jó.

Azt hiszem természetem szerint szeretek alkotni. Persze a munka is hasonló. Nyílvánvalóan részt vettem az élet irányitásában, de még azok a dalok sem kevesek, aminek a dalszövegét magam irtam.  Valójában az "1582" dalt is én irtam, de nem hoztam nyílvánosságra. Valószinüleg ha tudtad volna korábban, akkor mélyen beleolvastál volna és megváltoztattad volna a nézőpontod.  Nem akarom elmondani, mert azt akarom, hogy élvezd a világot, mint azt a darabot amelyik az. Minden alkalomkor amikor valamit alkotok, nagy jelentőséget tulajdonítok a pillanat inspirációjának és érzéseinek. Kifejezetten nem csinálok előkészületeket vagy ötleteléseket előtte. 

A vámpirról amelyet tavalyi évben vettem fel, szoló részben , a találkozás előtti este, bátyám által nézett véletlenszerű vámpir filmeket kezdtem nézni. A kép az emlékezetembe maradt és a "vámpirrá akarok vállni.." - ból nagyobb vita lett. Általában egy olyan hangulat mint Michael Jackson "Thriller"-je rendben van, de szeretnék hozzáadni egy erotikus elemet. Aztán mivel a terv egy szerelmes dal éneklése, tegyünk egy jelenetet a dal végén ahol Dracula szívja a véremet. De annál inkább, mint hogy egy nő legyen a társszereplő, sokkal szorakoztatóbb lenne ha egy Jhonny's Jr lenne... stb. Ezzel a érzéssel kulcsszoként ki volt indulva , a vizuális kép és a történet egymásba kötödött. Még a valóságban is egy kis előadás is egy teljes történet, egészen részletekig. Ha erről beszélek, akkor valóban a szinpadi eszközökért is a legjobbat adtam!  Nincsenek "vámpir agyarok" , mint képeken, én személyesen felhívtam a fogorvosomat és megrendelésre elkészitette őket a fogaim formájának megfelelően. Leírtam az elképzelésemet , sok próbatermékem volt és végül nagyon vékony és klassz agyarak lettek. Beleértve ezt a fajta munkát is szeretek alkotni. 

Minden tőlem telhetőt megteszek az alkotásban, mert bizakodni akarok magamban. 

A dolgok készítéséről , egy másik dolog amit szertek, az az hogy ne utánozzak másokat, hogy újjat mutassak. Még az a tény is , hogy a szoló karierrem évről évre szinházi irányt vesz annak köszönhető, hogy ennek a KAT-TUN nevezetű csapatban vagyok. Nincsenek tagok akik ugyanazt csinálják, amit más emberek, én egyszerű, menő éneklést és táncot tudok előadni a KAT-TUN belsejében. Hirtelen rájöttem: számomra még akkor is ha készitek valamit , nincs olyan érzés, hogy ez nem elég. A finom tányér elkészitése a már meglévő alapanyagok felhasználásával már főzés. Ha nincs száraz bazsalikom, amit szoktam használni, friss bazsalikomot használok. Ha az íze lapos , hozzáadom a fogyasztói konzolt. Az élet hasonló. Mivel rögtönözve hozom létre őket, maximális szintjükön felhasználva a jelenlegi csillogásomat és képességeimet , valamint a velem lévő tagok és a személyzet tagjainak erejét, minden időben más ízléssel hozok létre valamit. Nem számit mennyire finom, ugyanazt nem lehet kéttszer létrehozni és ez így jó. Ha teljes erőmmel alkotok valamit talán ott az a tény, hogy nem bizom pusztán magamban. Az az érzésem, hogy nem komunikálok ha csak énekelek és táncolok velem, így talán végül mindent feladok. De ha az alkotás erejét ez csiszolja rendben van. 

Mostantól szeretném megtartani a kreativ erőmet és élvezni azt amit alkotok. Az instabilitás  idején a "nem létező dolgok " és a "dolgok amik nincsenek a kézben" valószinüleg növekedni fognak. De olyan ember akarok lenni aki képes alkotni , nem arra gondolva, hogy "valami nem elég" , hanem maga találja ki a szükséges dolgokat. 

Na egy kicsit több fejtőrést okozott mint az ezelőttiek 😅 jó pár mondat megdolgoztatta az agyamat, de remélem, hogy sikerült megfelelően visszaadnom a mondanivalóját. Hát ebben az interview során is meglátszik valóban mennyire szeret főzni, ezt úgyebár ki is jelenti itt, de maga a gondolat, ahogy az életet is a főzéshez hasonlítsa. Ami szerintem egy nagyon érdekes és szép gondolat. Megtudhassuk , hogy az ő keze is benne ven az 1582 daljában és hogyan is készült a Lost my way előadására. Cuki lehetett, hogy mint egy kisfiú izgatottan sorban nézni a vámpiros filmeket és inspirálodni , no meg, hogy felhívni a fogorvost, hogy személyre szabott fogakat késziteni. És valóban mennyire fontos, hogy valami eredeti legyen , valamibe beleadjon mindent és igen elhigyje, hogy igen jól sikerült, igy kellett sikerülnie. 

A sors szenvedélye 28

 

A sors szenvedélye

28.rész

Kazuya:

    - A barátnőd? 

    - Tessék?  - néztem értetlenül Shikao-sanra, épp befejeztük a felvételt.

Akaru felé biccentett, aki éppen Misakival beszélgetett. Ajkaimra mosoly húzodott mikor láttam, hogy felnevet, hiába voltunk bezárva egy egész estét, nem számitott neki, nem tört le, nem szomorodott el vagy legalábbis ezt mutatta.

    - Hoppá ! Csak nem eltaláltam?! - Shikao-san kicsit hangosabban csattant fel, mire a tekintetek rám szegeződtek.

     - Hé! Csak csendesebben ! - csititgattam.  - Amúgy nem, nem a barátnőm, csak ... barátok vagyunk.

Tekintetem ismét Akarura szegeződött, aki az előbbi pillanatokba szintén rám tekintett és még mindig engem nézett értetlenül és kíváncsian , szeliden rá mosolyogtam, mire válaszul szintén egy lágy mosolyt kaptam. 

    -Oh értem... hát akkor hajrá! - Shikao-san lecsusszant a székről majd megveregette a vállam. - Mindent bele, nagyon jól találnátok!

Shikao-sanra néztem aki csak rám kacsintott majd elindult az öltözője felé . Kis nevetésre görbült az ajakam sarka, mikor már én is leszálltam a székről és elindultam Akaruék felé.

    - Szép munka volt! - hajolt meg Akaru először mikor odaértem.

   - Jó munkát végeztél! - folytatta Misaki.

    - Köszönöm! Nos akkor elmegyek átöltözni és akkor elmegyünk a céghez rendben? - tekintettem Akarura, aki mintha kicsit szégyelné magát Misaki felé fordult.

    -Kazuya pont ezt beszéltük Akaruval, kérlek hadd, hogy intézzem el én. Az én felelőségem alatt álltok, így hadd beszéljek én , kérdezősködjek én. Most amúgyis ti mit csinálnátok elmennétek Jhonny-sanhoz? És mit értek el vele? Vagy mindenkit leszólítanátok, hogy "Te voltál?" "Te voltál?" Rendben , elintézem én?

    - De ez a mi feladatunk lenne,  felnőttek vagyunk ez a saját felelőség...

    - Kazuya értem én , határozott vagy, saját próblémáidat megszeretnéd oldani és tisztelem is benned, hogy nem támaszkodsz senkire ezekkel, de hadd most rám a dolgokat így lesz a legjobb. Megtalálom ki tette és elnyeri méltó büntetését.

Misaki határozottan és kedvesen tekintett rám, hogy engedjem el és ne koncentráljak erre, hadd ő végezze el amit kell, hiszen mégis a managerem. 

     - Rendben. - egyeztem bele, talán igaza volt Misakinak, most ha ketten odaállnánk Akaruval mit érnénk el, nincs is bizonyitékunk senki ellen, Jhonny-san max árulkodósnak tartana. - Átöltözöm és jővők vagy van valami programod?

    - Nem, nincs ... vagyis ha nem gond Midori átjönne elmondja mi volt ma , de azon kivül nincs ma munkám. 

    - Rendben, nyugodtan. - kezemet fejére tettem és összeborzoltam a haját.

    - Hé!  - nézett rám durcásan de én csak ezt az arcot látva elnevettem magam.

Jaj tényleg nem értem magam... még 1 hete azon törtem a fejem, hogy távol maradjak tőle, most meg itt vagyok mellette ...

Akaru:

   - Jaaaaj! - nyujtozkodtam hátra a terasz egyik székén... 

A nap kellemesen sütött hiába volt reggel 8 óra ... meleg, száraz levegő járta be a teret, miközben a természet zöldebbé borult hiszen eljött a nyár első napja. A suli véget ért, bár ez olyan vakáció volt, hogy munkánk attól volt és a kis junior fest-re készülnünk kellett . Az elmúlt hétben egyre többet találkoztam Tatsuyaval és beszélgettem, de semmi sem volt kialakulóban , csak pusztán jó barátok lettünk. Nagyon sokat segitett, tanitott, de ugyanakkor sokat beszélgettünk, sétáltunk , filmet néztünk... nagyon jó barátság kötödött köztünk. Kazuya nem volt már annyira távolság tartó mint ezelőtt pár hete vagy már tulajdonképpen azt éreztem, hogy talán az egészet bemeséltem magamnak és nem volt semmi. Ugyanúgy sokat beszélgettünk és osztottuk az észt amiről tudtunk. És ennek örültem , egyre közelebb éreztem hozzá magam, bármennyire is furán indult a kapcsolatunk, itt voltunk egymásnak jóban és rosszban. Kazuya már az életem volt, már egy olyan része, ami fontos volt és nem tudtam volna nélkül elképzelnem azt.  Ami Keitáékat illeti folytattuk próbáinkat a közös dalunkra , nagyon jó kis csapatot alkottunk, minden próbán jól éreztük magunkat, jó, szabad volt a hangulat. Néha Keita arcán láttam folyton azt, hogy mondani akarna valamit nekem, de mikor rákérdeztem csak fejet rázott. 

    - Jó reggelt! - lépett ki gondolataim főszereplője, kezébe egy bögre kávéval.

    - Jó reggelt! - köszöntöttem, leült a szemben lévő székre. 

     - Meleg van... 

   - Igen. Sokkal szárazabb a levegő, mint Erdélyben, megkell szokjam.

    - Értem... hát ne felejts sok vízet inni, nehogy rosszul légy. 

Bólintottam, percek teltek el, hogy csak ültünk ott és szürcsölgettük reggeli kávénkat. 

  - Kokiék már nagyon izgatottak, annyi mindent kiterveltek már... Ha haza vagyis ha visszajössz biztos, hogy nem fogsz unatkozni, szóval készülj fel. 

  - Rendben , rendben. - nevettem fel. Azt mondta haza? Vagyis ez a ház az én otthonom? Oh Akaru miért repdes ennyire a szíved ettől, ez nem a te otthonod. - Gondolom mindannyian várjátok már, hogy kicsit kiadjátok a gőzt. 

   -Igen, persze egyet szusszani. Bár mindig ez van hátra dölünk 1 órát és utána már mennénk vissza dolgozni.... 

    - Nagyon szereted a munkád ugye? - rám mosolygott és bólintott. - Bár ezt azt hiszem nem egyszer kérdeztem és talán nem is kell megkérdeznem hiszen csak rád kell nézni bármelyik videóklipp, fellépés, fotozás során és már ott visszatükröződik, hogy mennyire szereted is a munkád. Én... remélem, hogy a kiválasztott utamon én is ennyire visszatudom tűkrözdni, hogy mennyire szeretem a munkám, mennyire élvezettel dolgozom és mennyit is jelent mindez...

Hirtelen egy kezet éreztem az enyémen, mikor tekintetem a kéz tulajdonosára szegeződött egy őszinte, ragyogó szempárral találkozott:

    - Jó uton haladsz és nagy dolgokra leszel képes talán még engem is felül fogsz múlni. 

Olyan aranyos, olyan kedves, olyan figyelmes... A közelében biztonságban éreztem magam, 4 hónapja ismertem csak személyesen, de olyan biztonságot éreztem feléje mint eddig másnál soha. Ezt a meleg érzést, ezt a biztonságot , ezt a bizsergést nem akartam elengedni, vele akartam maradni minden egyes percben , ez az érzés ölelt át és adott erőt nekem és ad még most is.

20 órát ütött az óra amikor a szobában álltam már felöltözve. A reggeli beszélgetés után Midori megjelent nálunk és elráncigált vásárolni, mondva , hogy a ma esti bulizásra nincs ruhája. Szóval egy kis csajos napot tartottunk a bulizás előtt. Mint megtudtam Kazuya addig megsétáltatta Ran-chant és meglátogatta Jint. Bár Midori ragaszkodott volna, hogy vegyek én is egy új ruhát, egyelőre mellőztem mondván bőven van mit felvegyek. Bár megígértette velem, hogy legközelebb shopping körutra megyünk. Na emellől már nem volt menekvés, beleegyeztem. Ahogy ott álltam a tükör előtt végig néztem bordó loknis szoknyámon és fehér rövid ujju polómon amin egy cuki kis pirulos arc diszelgett izgatottság fogott el.

Izgatottásg és az elképzelehtetlenség érzése, hogy én most valóban arra készülök, hogy bulizni menjek a KAT-TUNal... Bár mondhatnám, hogy ha álom nem akarok felébredni, de már azt hiszem menten állíthatom, hogy 4 hónap után az ember rájön, hogy ez a valóság. Egy igazi kaland, egy varázslatos helyzet ahol csak előre akarsz menni, előre , előre. Vagy ha mégis álom, mondjuk valami hasonló mint Csipkerózsika 100 éves álma, akkor hadd álmodjak még ... még egy kicsit.

   -Akaru készen vagy? - lépett be Midori a szobába. - A srácok megérkeztek... Jaaaj de cuki vagy ! - hangzott fel élesebben a hangja. - Kazuya hátast fog dobni! 

   -Miért hozod fel Kazuyat? - néztem értetlenül, de Midori csak sejtelmesen rám tekintett.

    - Jól van na, jól van... majd úgyis rájössz . 

    -Miről beszélsz? 

    -Menjünk mert már várnak! - lökött kifele. 

Midori egy csillogó, flitteres kék féloldalas felsőt viselt és farmert vett hozzá, A felsőt vette ma és hozzá egy kicsit szerintem kényelmetlen magassarkú cipőt. Ahogy a küszőböt átléptük már hallottam ahogy a srácok lent nevettek. Mind közül kiszürődött Koki és Nakamaru hangja, de amint a lépcső tetejére már mindenki láthatóvá vállt, Keita és Shoután kívül akikkel a belvásorban találkozunk. Tatsuya vett észre először , amikor leléptünk az lépcsön , hatalmas vigyor jelent meg az arcán:

    -Annyira aranyos vagy Akaru! - ugrott hirtelen a nyakamba.

    -Öhm... köszönöm. - öleltem vissza.

Kazuya:

Ő valószinüleg nem figyelhetett fel rá, de én láttam meg először, amiután felment Midori folyton az ajtót pásztáztam és amikor a nagy hang zavar ellenére is, meghallottam az ajtó nyikorgását megpillantottam és hát elállt a szavam... nagyon aranyos volt, éreztem ahogy egyre melegebb lesz körülöttem a légkör és kezemet arcomhoz vettem, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy elvörösdtem. A szívem... a szívem majd kiugrik a helyéről.

Amint leért Tatsuya ugrott a nyakába ... valóban nagyon jól kijöttek amin a többiek is meglepődtek:

   -Tatsuya megölel egy lányt! Hamar hívjátok a sajtot ezt megkell örökíteni!

    -Hahaha nagyon vicces vagy Koki! 

   - De Akaru valóban kawaiii vagy. - lépett mellé Junno is .

Majd a többi személy is akik a szobába voltak hasonló bokkal látták el. Amikor rám került a sor, drága Jin barátom által aki elég kihangsúlyozta, hogy nem e így van, nem birtam Akaru szemébe nézni és eltekintve válaszoltma, hogy de remélve azt, hogy senkinek sem tűnik fel zavarbajöttem. Aztán a kis csapat végül elindult egy kis bulizó helyre, ahol nem egyszer megjártuk magunkat. A belvárosba találkoztunk Shoutaval és Keitaval, utóbbi egyáltalán nem leplezve, hogy mennyire tetszik Akaru, ugyanis egészen a szórakozóhelyig le nem vette róla a tekintetét, ami persze nekem egyáltalán nem tetszett. Amint beértünk a terembe az már egyre csak telt és telt. Koki biztos léptekkel igyekezett az egyik box felé, a terem túlsó végében , nem középpontba , sötétben. Mindenki izgatott volt és alig várta, hogy kiadja a gőzt . Mindenki leült az asztal körül, Akaru Midori és Tatsuya közé, én Jin és Tatsuya közé. Midori mellett Shouta és szélén Keita ült, míg Jin mellett Junno, Nakamaru és Koki volt a sorrend. Mindenki megrendelte az italját és amint az megjött még felszabadultabb lett a légkör hatalmas vita csevelyek alakultak ki. 

    -Akaru! Menjünk táncolni! - rángatta meg karját Midori.

    - Hát.... 

    -Nem, nem mondhatsz nemet gyere! - ezzel felhúzta Akarut és elnézést kérve Shoutától és Keitától a tánc parkett felé húzta Akarut.

Bár az elején láttam Akarun, hogy kényelmetlenül érzi magát, új helyszin, új társaság és nem tudja elengedni magát , de amiután mind annyian rávettük magunkat és hozzájuk szegődtünk, úgymond körbe vettük sokkal jobban eltudta engedni magát . Hangosan énekeltünk és mozogtunk , szinte talán már a hangszórok basszusát is felül múlva. Néhány óra alatt mindenki elengedte magát... Felettébb jól éreztem magam, nem mintha eddig nem éreztem volna jól magam, ha srácokkal eljőttünk szórakozni, de most ott volt valami más, vagy inkább valaki... Akaru, látva Akaru mosolyát, hogy mennyire jól érzi magát repdesni kezdett a szívem, nem tudtam nem mosolyogni . Boldog voltam, hogy ő is az. 

   -Csak fel ne fald a szemeddel! - csusszant mellém Nakamaru, épp pihenőt tarotttam, újabb korty alkoholt folytatva le... éreztem ahogy végig folyik torkomon, égetve azt és felpezsditve engem.

   -Tessék? Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.

   -Ugyan már Kazuya, szinte le nem veszed a tekinteted Akaruról. Miért nem kéred fel táncolni?

    -Nem... nem ... miért kellene? 

   -Haver, nekünk nem hazudhatsz... lássuk, hogy nézel rá, mintha bármelyik pillanatban képes lennél megvédeni saját testeddel. Ismerünk, már jó régóta . Szerintem nincs mitől félned és lépj. - ütött hátba. 

Akarura néztem jól táncolt, bár ezt úgye már tapasztalhattam , közbe ahogy végig néztem testén éreztem egy vonzódást, ahogy az én testem ott akar lenni mellette, ahogy vele táncolni, végig simitani bőrén, kezeimet csipőjére tenni és a zene dallamára ringatozni vele, karjaimba tartani szorosan... szorosan...

   -Khm... -köszörültem meg torkom. - Megyek kérek még egy italt. 

Átverködtem magam a táncoló tömegen, majd a pultostól kértem egy száraz martinit . Miközben italomra vártam tekintetem ismét a táncparketre tevődött, persze arra a kis zugra ahol ő táncolt. Épp Tatsuya forgatta , együtt nevettek fel... mellettük Midori és Shouta táncoltak, valahogy rávette Midorit, hogy táncoljon vele.... 

   -Itt van az itala! - szólalt meg mellőlem a pincért elém téve az italt.

Megköszöntem és máris kezembe vettem, de ahogy visszatekintettem a táncoló barátaimmal meglepődve észleltem, hogy már csak a csajok táncolnak és hátuk mögött egy kisebb fiú csapat áll és sugdolozik... nem leplezve egyáltalán, hogy per pillanat kire is kíváncsiak. Tudom, hogy egy részt a féltékenység, úgyebár érzelmeim Akaru felé, de másrészt az ital, az alkohol nagy erő löketet adott nekem , hogy már csak azon vettem észre magam, hogy egyből lehuzom a martinit majd határozott léptekkel sétáltam feléjük. Már az egyik srác megérintette Akaru vállát és gondolom táncra hívta, Akarun látszott, hogy megijed és visszakozni akarna, de a srác nem akart tágítani... Már a kezét nyújtotta felé amikor odaértem és megfogtam karját. 

    -Te meg...?!

De amint tekintete találkozott szuros, tűzes tekintetemmel elhallgatott. 

   -Elnézést, de ez a lány velem jött. - szerintem a belső énem, aki még józan , fel sem foghatta mit csinál az alkoholtól megbátorodott Kazuya, aki átkarolta Akarut és magához húzta, miközben a srác kezét kezdtem szorítani.

Éreztem, hogy Akaru is meglepődik de nem húzodott el. 

    -Öhm... izé... értem. Elnézést! - ezzel a srác kihúzta karját kezemből és ellépett a barátaival együtt.

    -Köszönöm szépen a segítséget. - fordult felém Akaru . 

   - Táncolunk? - böktem ki meg sem várva, hogy esetlegesen más mondanivalója nincs e. 

Akaru mintha zavarba jött volna, vörös is volt, de lehet a sok tánctól és a fülledt levegőtől is, de végül is bólintott. Lassan elcsusztattam kezem a derekáról majd megfogtam kezeit. Hirtelen azt sem tudtam, hogy kellene mozogjak, meddig mehetek el , mit kellene tennem, hogyan... szerintem észrevehette tétovázásom, ugyanis elmosolyodott majd közelebb lépve hozzám kezeimet derekára tette, majd az ővéket nyakam köré fonta és bár ütemesebb szám volt, lassabbra vettük a tempót. Ebben a pillanatban, mintha az idő lelassult volna, mintha a zene lehalkult volna, a körülöttünk lévő tömeg mintha megfagyott volna, nem volt rajta és rajtam kivül senki más ... ez a perc, ez a perc éltetett , ő adott levegőt nekem és vele léteztem, vele ebben a világban. Barna tekintete érdeklődve nézett engem, mintha mondani akarna valamit, de nem tette... rajba lettem, rabja ennek a csodaszép szempárnak, ennek a kecses alkatnak ... a lényének...  Talán 15 perce táncolhattunk így, egymáshoz bújva , érezve karjaimmal , ütemre mozogva, el nem engedve egymást, sem egymás tekintetét...  talán holnapra megbánom, talán az italra fogom de most tudom, hogy mit akarok... lassan kértem engedélyt tekintetemmel, úgy tűnt ő is azt akarja, vagy talán nála is az ital beszél... ajkába harap , majd egyszerre kezdünk egymás felé közeledve, majd mire mindkettne feleszmélnénk, ajkaink egymáshoz érnek. Először lassan kezdik egymást táncba hívni, de amint megérzem , hogy ő is bátrabb, keze felcsuszik tarkomon és hajamba tur én is bátrabb leszek , kicsit erővel magamhoz húzom, teste az enyémnek csapodik , karjaim erős láncként fonodnak maga köré és még meszebbre merészkedve , nyelvemmel betekintést kértem, amit nem kis idő múlva megkaptam. Így lett egyre szenvedélyesebb a csókunk, ilyen közel még sosem éreztem magam valakihez, még sosem akartam ennyire valakit. Hogy tud elbolondítani valaki ennyire ? Hogy tud ennyire rabjává tenni? Akaru... Akaru... Akaru ... Szükségem van rád, szükségem van rád... édes, puha ajkai tovább becézgették az enyémet, még szorosabban öleltem magamhoz, nem akartam hogy ez most ebben a pillanatban szertefoszlodjon. Nem akartam, hogy hirtelen ennek minden vége legyen, nem érdekelt az ital, vagy hogy holnap megbánom , csak ez a pillanat érdekelt most... megőrjít ez a lány komolyan. Csókunkat úgy fejeztük be, hogy újra levegőhöz jussunk, hogy Akaru annyira felbátorodott, hogy ajkam után harapott, de persze csak óvatosan. Majd egymás homlokainak támasztva egymást kaptunk levegő után. Mindkettönk szeme vágyakozóval teli volt, akkor abban a pillanatban mindketten ugyan arra vágytunk, egymásra... talán nem érzi Akaru ugyanazt amit én, de nekem ez a csók igenis sokat jelent és sosem fogom elfelejteni.

Akaru:

Reggel komásan ébredtem, próbáltam összeszedni a gondolataimat de nem nagyon ment . Mikor az órára tekintettem az delet mutatott. Összeszedtem magam és elindultam a fürdőbe. Ahogy láttam Kazuya még mindig a dolgozó szoba kanapéján aludt. A tükör elé érve kicsit megszeppentem magamon eléggé kocos volt a hajam és karikásak a szemeim... kicsit nyúzott voltam. Na de az este bulzitam és hogy is szokták mondani aki éjjel leány legyen nappal is. De amugyis nagyon jól éreztem magam az este, mindenki elengedte magát. Jó volt. Mély levegőt vettem és megengedtem a vizet, hogy megmossam az arcom deahogy kezem arcomhoz ért valami bevillant. Kazuya... Kazuyaval táncolok és... és .... megcsókoljuk egymást! Ajkamhoz érek, mintha még mindig érezném csókját. Tényleg megtörtént? Nem álmodtam... Lassan lassan bevillan néhány kép, ahogy egyre szenvedélyesebbé válik a csók, bele turok hajába, ő közelebb huz magához, keze hátamon táncol... majd a csók vége ajka után harapok... Mi volt ez az egész?! Ez a csók, ez a kémia köztünk... Miért csókolt meg Kazuya? Sokat ivott?! Én... én belementem... jaaaj mit tettem? Vajon megbánta? Én megbántam? ... Nem! Én szívem mélyén akartam ezt a csókot , kívántam Kazuya ajkait... nem bánom, nem bánom tettem, bár zavarbaejtő én... én örülök neki... 

Ott állok az alvó Kazuya előtt , békésen alszik még át sem öltözött... Vajon ha felébred emlékezni fog? Bánni fogja? Megbeszéljük a dolgokat? Mi lesz ezután? Én... én... lassan végig simitok arcán, szívem vadul kalapál... csókolztunk, csókoloztunk... Miért vagyok ilyen boldog ezért? Miért tesz ennyire boldoggá? Hiszen mi van ha ő nem akarta? Ha csak hirtelen az alkohol határásra tette? 

    -Nem tudom mit higgyek Kazuya.... - legugoltam hozzá majd homolkon pusziltam .

Miután ittam egy pohár vizet és Kazuyanak is előkészítettem visszasétáltam a szobába , gondoltam alszok még hiszen ma este hazautazom. Átöleltem az egyik párnát , próbáltam aludni de nem sikerült... folyton a csókon járt az eszem, ahogy ajkaink egybe fonodnak, nyelvünk heves táncba kezd. Sokat jelent nekem ez a csók... és azt kijelenthetem, hogy nem azért, mert Kazuya Kamenashitól kaptam... ezt a csókot őrízni fogom , sosem felejtem el... mert... mert... szeretem, beleszerettem Kazuyába. De te Kazuya? Neked mit jelent? 

Moon

Moon

 Holdvilágos éj álmai, kék foltos emlékek

Tudtam,hogy ez a szerelem nem vállik valóra

Azon töprengek,hogy érzéseink mikor kezdtektávolodni?

Még mindig helyessé tudjuk tenni?

Ne rázz fel engem álmomból!

Édes szemekkel simogass engem,

Finoman...

Amikor érezlek téged!

Amikor szeretlek téged!

A holdfényben csak az éjszaka ragyog

Levetek mindent és csapkodó lepkévé vállok,

Tarts magadnál szorosan, mikor újjászületek.

Szeress engem ugyanolyan gyengéden!

ANNYIRA KÉRLEK!

A holdfény alatt

Napjainkba a holdfényes éjszaka ködbe vesz

Egy törékeny igéret,

Nem baj ha  hazugság

Azt akarom,hogy fontos legyél nekem

Túl messze üldöztem.

Elbűvölő tánc,

Egy szép kisértes

Több....

Amikor nekem hiányzol!

Amikor akarlak téged!

A holdfényben csak az éjszaka ragyog

Levetek mindent és csapkodó lepkévé vállok,

Tarts magadnál szorosan, mikor újjászületek.

Szeress engem ugyanolyan gyengéden

ANNYIRA KÉRLEK!

A holdfény alatt

Visszafogom hívni a távoli, csillogó emlékeket és tovább lépek

De azok a jelentéktelen dolgok amik töltik az elmémet

Nem fognak eltűnni és nem tudnak kitörlödni.

A holdfényben csak az éjszaka ragyog

Levetek mindent és csapkodó lepkévé vállok,

Tarts magadnál szorosan, mikor újjászületek

Szeress engem ugyanolyan gyengéden!

A holdfényben csak az éjszaka ragyog

Levetek mindent és hervadó virág leszek

Tarts magadnál szorosan, mikor újjászületek

Szeress engem, még ha álmodban is!

ANNYIRA KÉRLEK!.

Kame Camera 5

 

Vol. 5 Titok

Egy éjszakán azon gondolkodtam, hogy "mi a titkom?" , futni mentem a Tokyo toronyig. Hirtelen felkaptam a fejem és ott  bújkált a felhők mögött a hold. Ez rejtély szép és elbűvölő. Emberek és felhők , talán pontosan azért mert nem látom mindet gyönyörűek és elbüvőlnek.

Mióta elkezdtem dolgozni, nem tudok napszemüveg nélkül kimenni. Bár általában nem találkozom veszélyes tekintetekkel , amikor szabad vagyok, szóval kíváncsi vagyok miért csinálom. (nevet) Feltételezem, hogy talán a munkahelyemen jobban szeretenek rám nézni mint bárki másra, de nem akarom, hogy a mindennapi arcom látható legyen. Ritkán járok emberekkel teli helyekre, mint partik, klubbok és amennyire csak tudok nem hozok létre sekély ismerettségeket , amelyekben nem mondhatom az őszinte véleményem. Manapság a művészek is részletesen elmondják, mit csinálnak mindennap , írnak és képeket tesznek közzé a blogon vagy a Twitteren , de ezt nem nagyon tudom felfogni. Véleményem szerint azok az emberek akik a szórakoztató iparban dolgoznak és a szükségesnél többet mutatnak be a magánéletükből , az olyan, mintha előzöleg megmutatnák a varázslat fortélyát? (nevet) Ennek ellenére , nem a karakterem hozom létre úgy, hogy eldöntsem valami is titkos. Azt hiszem nem hazudok. De, hogy ezt egyszerűen, érthető módon elmagyarázzam őszintén beszélek a szerelemről alkotott elképzelésemről, de nem mondom meg, hogy eddig milyen szerelmet éltem át. Mert azt hiszem ez valami, amit nem jó elmondani.  Nincs egyértelmű elválasztó vonal  "a mit mondjak rólam és addig a pontig." között. Mivel tapasztalatból származó részekre néha szükség van a valódi gondolat átadásához. 

Ez a sorozat kiadvány az én "helyem". Szeretném még finomabban továbbítani az adást.

Hogy őszinte legyek, volt olyan időszak is mikor nem szerettem ha egy interjú során magamról kérdeztek. Először egy heti magazinban üldözték a magánéletemet , felkavarták és azt irtak ami nekik tetszett megbántott és nem akartam tovább beszélni. Arra gondoltam "Miért kell válaszolnom olyan dolgokra, mint a kedvenc randevúhelyem?". Most azzal az intuicióval, amelyet megtanultam azokban az időkben, kialakult helyzetekben, érzésekben és a tapasztalatok révén  elmondom azt az igazságot, amit mondhatok, azt mondom ami nem hazugság. De még akkor is ha cska egy részt mondok, nem utálom a kommunikációt és előfordul , hogy pusztán az ellenkező kritikai megjegyzések meginditó történetekké vállnak. A valóságban az emberi szív sokkal bonyolultabb és azt gondolom, hogy "az összes apró árnyalat nélkül, nem fogom megfelelően továbbítani az üzenetet..." Normális esetben ezen nem lehet segíteni, de ezt a sorozatot "helyemnek" tartom. Amennyire csak tudom átakarom adni magam és az igazi gondolataim. Lehet, hogy még mindig sok a ki nem mondott tény, de továbbra is érzelmi oldalon szeretném kifejezni az igazságot. De tudod kíváncsi vagyok, hogy mi az "igazi énem". A showbiz világban vannak akik, szeretik jobban megmutatni a valódi önmagukat, de vajon ez azt jelenti, hogy megmutatom az "én"-t amelyet csak a szüleimnek és a testvéreimnek mutatok?! Kíváncsi vagyok, hogy ez az "én" alakom megjelenik-e ábrázolsáként.  A múltban mikor megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam Nakamura Kanzaburou-sanal ezt mondta nekem: "A "Kabuku" az amit előszőr tehet, miután kudarc nélkül elsajátította az alapot. " Megértettem. Ebben a munkában a "kifejezésünk" pontosan azért létezik , mert van egy alap és úgynevezett szabálykeret. 

Arról, hogy mit akarok kifejezni természetesen tudatában vagyok, a közönségnek és az olvasóknak, de elsősorban a producereimet akarom meglepni , akik a szemem előtt vannak, boldoggá akarom tenni őket. Nem csak szerintem ez az "élő igazság " értékelése, de ha egy producer komolyan azt mondja nekem, hogy "azt akarom, hogy Kamenashi játsza a társadalmi kirekesztett karaktert" akkor azt hiszem engedelmesen megtudom csinálni. (nevet) Mivel kaleidoszkópikus ember akarok lenni, előadóművészként és játékosként, most egyre inkább terjeszteni akarom a határaimat és lehetőségeimet anélkül, hogy egy olyan kicsi, megalapozott szereplő ragadná őket , mint például az "igazi én". Végül csodálom Kitano Takeshi -sant. Miközben képes olyan csodálatos filmek készítésére , általában hülyén tud viselkedni. A sok terület valóságának ismeret és a sok tapasztalat megszerzése mellett jó lenne, ha olyan emberré válhatnék aki kifejezheti önmagát. Ezzel a jelentéssel olyan ember akarok lenni, akit lehetetlen elkapni, lenyűgöző férfi. (nevet)

Ismét nagyon mély és őszinte gondolatk Kametól, ebben is láthassuk, hogy ők is emberek , vannak érzéseik , álmaik , céljaik amiket igyekeznek letűrni és igyekeznek egyre jobb és jobb emberré vállni. Hát azt hiszem, hogy Kame lenyűgöző lett, nem, még mindig a lenyűgöző férfi felé halad. Egyre ragyogobban és egyre ragyogobban,  mindig mutatva valami elképesztőt.  Nem így van?