9.rész Új környezet

A sors szenvedélye

9.rész Új környezet 

Akaru:

A suliba csak úgy özönlöttek a diákok. Mindenki a suli előtermébe gyülekezett ahol kivoltak függesztve a terembeosztások, amit úgye már előző nap látni lehetett . A második emelet 1C osztalytereme volt az enyém. Az elkövetkezendő évet itt töltöm . Vajon Kazuya melyik terembe járt? Osztalyelső vagy bajkeverő volt? Rajzolt a padjára vagy csak a füzeteit rajzolta tele? Szerették a tanárok? Kazuya ... Kazuya... Kazuya...
   -Jó reggelt! -a hirtelen megszolaló hang megijesztett , amitől kicsit felpattantam és megzavarta elmélkedésem.
A hang irányába tekintettem Keita volt az.
   -Jó reggelt! -mosolyogtam rá.
    -Hol szeretnél ülni?
    -Oh...hát nem is tudom... Nyugodtan dönthetsz te is...
    -Dönts te.-ennyit mondott de nem nézett rám.
Eléggé titokzatos azért Keita. Nehezen mutassa ki érzelmeit ... Körbe néztem a terembe majd az ablak felől harmadik padra akadt a választásom.
   -Az ablak felől , harmadik.
Nem néztem rá csak elindultam. Amint elhagytam az utolsó padot ami a kijelölt padhoz vezetett volna belebotlottam a székbe és előre estem... volna...  De ekkor Keita utánam kapott. Szivem hirtelen heves ütembe kezdett verni... Keita felsegitett én meg feléje fordultam... de azonnal eltekintett.
   -Köszönöm. -rá mosolyogtam.
   -Nézz a lábad elé.- egyet megtanultam Keitárol néha hűvös viszont törödik veled meg ekkor is.
    -Rendben...tudod eléggé két ballábas vagyok. -elnevettem magam.
   -Öhm...gond ha az ablak közelébe ülök? - nézett ismét felém.
    -Nem...nyugodtan. -csak bólintott és letette táskáját. 

Furcsáltam a viselkedését de most nem igazán akartam ezzel foglalkozni.  Csak elmosolyodtam és leültem a helyemre.  Kinos csönd következett.  Az agyam azon kezdett kattogni,  hogy mit is mondhatnék.  Mit kérdezzek,  kommunikálni kellene. 

    - Sziasztok! -  Szökkent hirtelen elő egy lány,  hosszú,  hullámos szőke hajjal, kék szemmel  .  

Az arcán ott viritott a smink,  szép lány volt,  egyenesen gyönyörű.  Magas volt,  karcsu,  igazi idolnak való. 

 -  Haku Midori vagyok.  - nyújtott felénk kezet.  

Én álltam először fel és fogadtam el kezét.  

    - Akaru Suzuki.  Örvendek.  

    -  Keita  Narumi      .  

De Keita csak ült,  épp csak felé biccentett.

    - Örvendek.  - és leült az előttünk lévő padba.

    - Én... Én meg Shota... Shota Hirazawa.   

Egy bozontos, narancsos haju,  srác sietett oda hozzánk.  Hatalmas ezer wattos vigyor tündöklött az arcán,  barna szemmel,  ingje kigombolva,  kikandikált a zöld polója, gördeszkat fogott a kezébe,  és zöld fülest  viselt.  

    - Örvendek,  Akaru Suzuki.  

    - Haku Midori.  

    - Keita Narumi  .   - mutaktoztunk sorba be.

Leült Midori mellé nekünk meg elkezdődött a napunk.  Boldog voltam,  már volt három barátom.  

     - Akaru mondd csak igaz,  hogy Kamenashi Kazuyaval játszol egy szerepbe? -  fordult hátra Midori.  

    - Öhm... Igen.  

     - És mondd milyen?  Ugye mennyei?  Egy ilyen idollal.  Csókoloztatok már? 

Az utolsó kérdéstol teljesen zavarba éreztem magam...

    - Öhm... Nagyon jó ,  nagyon sok tapasztalatot tudok szerezni,  egy álom az egész.  És csók.... Még nem volt....  - jaj de kinos.  

    - Oh... Értem.  - eddig előre volt dölve most vissza dölt az asztalahoz.  

  

Kazuya 

Kicsit ideges voltam.  Már amikor a meghallgatás volt,  Akarura csúnyán nézték, hogy csak úgy hirtelen bekerült.  Vajon hogy viselkednek az osztálytársai?  Remélem jól,  nem szivassák.  Jaj és azok a sracok is leszálltak róla.  Bár mennyire nincs inyemre,  Keitaba reménykedem,  hogy megvédi.  

    - Minden rendben? - ült le mellém  Jin.  

Éppen egy fotozás közepén álltunk,  szünet volt.  

    - Persze.  Miért ne lenne?  -  mosolyogotam rá.  

    - Haver,  nem tudsz minket átverni,  ismerünk téged.  Akaru miatt aggódsz? 

   Ennyire átlatszó lettem?  Ennyire nyitott könyv...

     - Igen.  - mondtam ki végül. Értelmetlen lenne hazudni.  - Én féltem, olyan kis törékeny,  érzékeny,  egy új környezetbe ahol nem ismer senkit.  

    - Nem épp,  ott van... 

    - Tudom, tudom Keita.  -  probáltam nyugodt maradni viszont az öklöm akaratlanul is összeszorult.  

     - Minden rendben lesz. 

Ezzel Jin,  megveregette a vállam és felállt,  otthagyva egyedül. 

Akaru:

 Az osztalyfőnökünk nagyon rendes ,  kedvesnek tűnik.  Egy 30as éveibe járó nő.   Hosszu,  hullámos,  barna haja,  barna szemei vannak.  Elég divatosan öltözik és nagyon kisugárzó természete,  mosolya.  

     - Üdvözlök mindenkit a Jhonnys suliba. Chie Murie vagyok,ezentúl az osztályfőnőkötök. Gratulálok mindenkinek a felvételihez! A következő együtt töltött évek lehetnek szép pillanatok de nehezek is.  Kemény munka során vállik valaki igazi idollá.  Elsősorban a tanulmányaitok során munkákat fogtok kapni, de mindenképp találjátok meg az egyensúlyt a munka és a tanulás között.  Csak akkor fogtok igazán debütálni mint idolok,  mikor itt a tanulmányaitokat befejeztétek és az igazgató érdemesnek fog látni titeket.  És persze lehetnek kiveteles esetek,  ha valaki csodásan produkál,  kiemelkedik az és Jhonny-san azonnal felajánlhat egy  debütálást.  Szóval mindenki döntse el mennyire hajt és mennyire kitartó.  Legyetek szorgosak és ügyesek.  Azt is teszteljük majd,  hogy szolóként vagy csapatba dolgoztok jobban.  Adjatok bele mindent.  Legyetek méltok az idolsághoz! 
Ezzel meg bevezetett az első kis szabályokba, tantervbe. Szünetbe Midori felém fordult és megkért hogy kisérjem ki a mosdóba.
     -El sem hiszem, hogy Chie az osztályfőnőkünk. Olyan aranyos , kedves és divatos. 
     -Igen... persze.-fogalmam sem volt, hogy miről beszél.
     -Na ne már Akaru nem ismered?- állot meg hirtelen előttem. 
     -Bocsi, de nem...-néztem el.
     -Ő, Chie Murie egy hires modell. 6-szor nyert szépség kiralynő címet,  első alkalomkor fiatalon nyert,  a legfiatalabb mondhatjuk,  aki eddig szépség díjat nyert.  A studiok csak úgy szaggatták magukat hogy hozzá szerződjön.  Végül Jhonny-san magához hivta Chiet aki elfogadta és modellként debütált,  hatalmas sikereket ér el most is.  

     - Értem.   Elképsztő...- mondtam és valójában nem hazudtam,  tényleg annak hangzott.  

    - Az.  - egyezett bele,  épp a mosdóba értünk.  

A tükörbe nézett és elkezdte kijavitani,  megerősíteni sminkjét.  

     - Szeretnél?  - tartotta felém a pudert.  

     - Nem köszi,  én nem vagyok a smink mindennapi hive.  

Csak vállat vont és folytatta.  Néhány perc siri csend után ismét szólalt meg.  

    - Öhm...  Közted és Keita között van valami?  

Ettől a kérdéstől meglepődtem és őszinten szavakhoz sem jutottam.  Hallgatásomat furcsálta rám nézett és felhúzta szemöldökét.  

    - Hogyhogy?...  Nem dehogyis,  felvételikor mentett meg néhány sráctól.  Utána együtt mentünk felvételire meghallgattuk egymást és néhany szót válltottunk.  Majd eljőtt a kis bulira amit szereveztek a srácok nekem.  Beszélgettünk és annyi.  Nincs semmi közöttünk csak barátok vagyunk.  

Beszédem végére hatalmas mosoly jelent meg arcán és átölelt.

     - Akkor...  Nem gond ha probálkozom?  

Elsőre nem fogtam fel a mondat értelmet.  Próbálkozik?  De aztán bevillant,  megtetszett neki Keita.  Bár nem csodálom,  jóképű srác,  menő.  

    - Nem dehogyis.  Drukkolok.  

    - Kösziiiii.  Tudod először mikor megláttalak titeket ott ülve azt hittam,  hogy már jó régóta ismeritek egymást és alakul valami...  

Viszont beszédet a telefonom rezgése zavarta meg,  a kijelőn Kame neve állt.   

    - Elnézést.  -  mosolyogva bicentett én meg kiléptem a mosdóból.  

     - Halo?  

     - Szia,  minden rendben a suliba?  -  amint meghallottam a vonal túlsó végén Kame hangját nagyon boldog lettem és különös nyugodtság fogott el.

     - Szia.  Igen.  Veled?  

     - Minden rendben,  épp egy fotozástól tartok egy rádio állomásra,  ott lesz a srácokkal műsorunk.  

     - Az szuper.  Képzeld én is szereztem új barátokat nagyon kedvesek velem és az osztályfőnők is kedves. 

    - Ezt jó hallani.  

     - Ez a lány?  Hogy került mégis Kame mellé,  béna,  egyszerű  és semmi kisugárzása.  -  hallottam meg hirtelen hátam mögött sugdolozó lányokat.  

    - Hogy lehetett ekkora mázlija?  Mivel tarthassa sakkban az ügynökséget?

     - Biztos,  hogy béna lesz a film amibe szerepel Kazuyaval.  Lefogja vinni a szintet.  Kazuya népszerűsége forog kockán.  

A szavak hallatán megdöbbentem.  Igy lenne?  

    - Akaru... - hallatszodott hirtelen egy aggodó hang. - Minden rendben?  

    - Persze,  ne haragudj most lekell tennem.  További jó munkát! 

Ezzel mielőtt bármit is mondhatott volna letettem és meredtem az elhalványodó telefonom képernyőjére.  Nincs igy,  igy lenne?  Mások mind kemény munkával kerültek ide,  meg nem is dolgoztak nagy részük és én már filmen dolgozom.  

    - Akaru...  -  közvetlen mellőlem szólalt meg a hang, fel kaptam a fejem Midori volt ott.  -  minden rendben?  

Nézett aggódva rám.  

    - Persze.  Végeztél?  -  mosolyogtam rá,  de ez a mosoly nem volt igazi.  

     - Igen,  gyere menjünk vissza.  

Bólintottam és vissza értünk a terembe.  A nap további reszeben elég csendes voltam,  nem szóltam semmit nagyon,  inkább csak rágtam magam.  Első nap s már ezt teszem? Szép...  Suli után Misaki várt,  beültünk a kocsiba és  a forgatás helyszinére mentünk.  Hát hadd ne mondjam mennyire rosszul ment.  Annyit hibáztam és csak kértem a bocsánatot és kértem.  Szégyeltem magam.  Végül a rendező úgy döntött hogy folytassuk holnap,  azt mondta biztos az első napi stressz.  Pihenjek.  Misaki nem mondott semmit csak aggódva figyelt.  Hazavitt Kame lakására.  Beérve felsóhajtottam.   Jaj ennyire zavar a hallottak.  Miután átöltöztem úgy gondoltam,  hogy  a vacsora készitése eltereli a gondolataimat de épp hogy neki kezdtem abba hagytam.  Végül csak a pultra ültem és vártam hogy teljen az idő. 

Kazuya

    - Szóval a kiscsajjal történt valami... - épp szünetünk volt és Misaki toppant be. 

Elmesélte hogy Akaru mennyire lehangoltan  jött ki a suliból és a forgatáson sem teljesitett jól.  

    - Valószinüleg igen a suliba.  -  értett egyet Koki megállapitásával  Misaki.  

A kezem ökölbe szorult... Vajon megint azok a srácok?  Vagy Keita bántotta?  Esküszöm ha megtudom megfogják bánni az egészet. 

    - Ma beszéltél vele Kazuya hogy beszélt?  

Nézett felém Jin. 

     - Hát elején elegge boldog volt,  mesélte hogy új barátokat szerzett... Aztán hirteéen csend és mondta hogy lekell tennie.  

Ó én,  ostoba... Éreztem,  éreztem hogy van valami gond miért nem kapcsoltam egyből.  Akaru...  De a szünet lejárt és folytattuk a próbát.  

Sokkal később végeztünk mint számitottam.  De hamar átöltöztem és siettem haza.  Beszélnem kellett Akaruval.  Amikor beléptem az ajton ugyanaz a rendetlenség fogadott.  Nem fogott neki egyedül.  Amikor a pultal szembe találtam magam ott talátam ,   egy széken ült és elaludt.   Olyan édesen,  aranyosan aludt.  Teljesen elvarázsolt ez az Akaru is.  Halkan lépkedtem mellé,  alvó arcát annyira kellemes volt nézni, olyan nyugodt volt és aranyos...  Lassan kezemet odanyújtottam és végig simitottam rajta.  Milyen csodaszép teremtés... Mi történhetett veled?  Miért voltál lehangolt?  Bántott valaki?  Miért vagy szomoru?  Mosolyt akarok látni az arcodon...  Megakarlak védeni,  megfoglak védeni.  Elkezdtem hajolni felée,  testem akaratlanul mozgott... Már csak pár centi választott el ajkaitól amikor kinyitotta szemét...