3.resz Valami bekattan

Egyszer a keseruseg napjai is felvilagosodnak...

3.resz  Valami bekattan

Kame:

Szemugyre vettem kinek is mentem  neki... Converse...farmer nadrag...meleg szurke felso,  fekete-feher kockas sal... ,  voros ajkak...barna  szemek...es sotet barna gondor haj... 

   -Akaru...-neztem ra...epp zihalt es konnyes volt a szeme.- Mi tortent?

   -En...en...en...-nem tudott semmit sem mondani...csak mellkasomba temette arcat es sirni kezdett.

   -Ssssss...nem lesz semmi gond, ne aggodj.-oleltem at.

Vajon bantotta? Megolom...ha megtudom...  Egy kis ido utan lenyugodott...  

   -Jobban vagy?-kerdeztem.

    -Igen...ne haragudj.-mondta neki dolve a falnak.

    -Mi?

   -En...biztos akartal haza menni...

   -Valojban meg nem...-mondtam.-Es ne aggodj nagyon orultem,hogy megvigasztaltalak... de...  mi tortent?

    -Atvert...

   -A baratod?

   -Igen...-mondta.

   -Hogyan, bantott?

    -Nem...-mosolyodott ram. 

Ez a mosoly az volt, amit aznap  lattam...amikor bekattant valami...es elkezdodott minden..az egesz erzes...ami bennem volt.  
   -Haza tudsz menni?
   -Te hova mesz?-nezett ram szeliden.
   -Egy kulbba,vagyok Akira hivott meg, csak kijottem egy kis friss levegore. 
   -En...nem  mehetnek?-nezett  ram.
Az a tekintet....teljesen beszippantott... elvarazsolt. 
    -Johetsz.-mosolyodtam el.
Na jo...erre kivancsi vagyok...Akiraek mit fognak szolni,hogy most mar nem csak 1 hanem ket lany is lesz  a klubba, de biztos csak mara...nem...halj ide...lesz a klubba...ki tudja, lehet holnap, ismet a kegyetlen Akaru lesz. De vajon mit gondolnak  majd, hogy Akaru ott lesz...minden esetre, vigyazni akarok ra... Lassan lepkedett mellettem, felenken...ez nem a kegyetlen Akaru volt ...ez felt, remegett, es biztonsagot, vedelmet keresett...  Beleptem a terembe, a fiuk meg mindeig a kepernyot neztek...
    -Hat te?!-nezett ram Akira.- Nem ugy volt hogy...
   -Van egy vendegunk...-alltam felre az ajtobol es jelent meg Akaru.
   -Nem hiszem el...-allt mindenki fel.
   -Sziasztok!-mondta kedvesen.
Mindenki lepodve nezett ra...azt hittek,hogy rajuk kiabal...vagy leallitsa ezt az egeszet...de nem ez tortent....
   -Bejohetek?
  -Aha...-tatott szajjal invitaltak be. 
Akaru leult egy sarokba, az ablak mellett , Akira elkezdett beszelni, mikozben neha Akaru-ra tekintett,  en le nem vettem a szemem Akaru-rol...annyira kozel van, es nem az a kegyetlen... 
    -Szoval....akkor...nezzuk  tovabb...nem...marmint... Kazuya...-szolitott felre Akira.- Minek hoztad ide?-suttogta.
    -Mert szuksege volt ra...-mondtam.
    -Mi tortent?
    -Alitolag atverte a baratja...
    -Ne...-lepodott meg egy kicsit hangosabban.
Meghajolt es vissza fordult:
   -De ugye nem fog  mindent leallitani...
Raneztem...Akarut  nem nagyon erdekelte mi tortenik korulotte...csak  bamult kifele...
    -Nem.-vagtam ra.
Akira orvendett egyet, majd vissza ment a kepernyo fele... en lassan Akaru fele indultam... Leultem vele szembe...es nezni  kezdtem:
   -Milyen erdekes nem?-kerdezte elmosolyodva, de ez a mosoly fajdalmat rejtett...
    -Tessek?
    -A Kegyetlen Akaru-t atvertek...
    -Nem vagy kegyetlen...
Ram tekintett, es tekintetembe kiolvashatta elszantsagom es oszintsegem...
    -Honna veszed, nem is ismersz?-kozeledett felem,  csalafinta mosollyal. 
    -De latom...lattam...nem  vagy ilyen. Csak egy alca...-kozeledtem en is.
Mar csak par centi valasztotta el az ajkainkat...amikor...
   -Ha megcsokoljak egymast hanyni fogok...-mondta hirtelen az egyik kulb tag...
Akaru-val  idegesen elvalltunk es mindeketten felre neztunk. 
    -Mi nem...-mondtuk egyszerre.
   -Hogy kipirultak...-mondta Akira.
    -Fogd be!-mondtam neki.
Erre elnevettek egymast... Kosz Akira...es a tobbiek.
Aztan ezutan nem is beszelgettunk...telt az ido...mig eljott a vege. Akaru-val indultunk el... 
    -Kiserjelek haza?Vagy...haza tudsz menni...
    -Nem...mehetnek...
    -Igen?
    -Nem  mehetnek hozzad...
Tagra nyilt szemmel neztem Akaru-ra...
    -Holnap ugyis hetvege...es en felek...-mondta  a foldet fixirozva...
  Aztan jon egy fordulat....bekattan valami...es az ember erzi hogy valtozas kovetkezik... Nem mondtam semmit...megfogtam kezett es szaladni kezdtunk. Orultseg...talan amit most elkovetni fogok...  de akarom...szeretnem...szeretem... 
A hazhoz erve... bementunk...
    -Szeretnel zuhanyozni?-kerdeztem.
    -I...igen...-mondta korul nezve.
Kivettem egy torulkozot es egy polot, meg egy trening nadragot.
   -Tessek...-adtam neki.-Addig megfozom a vacsorat...
   -Tudsz fozni?
   -Egyedul elek...kell tudjak...-nevettem el magam.- Jobbra az elso ajto.
Mutattam...elindult...en meg neki kezdtem  fozni...mire kijott en is kesz lettem...
    -Ime...-tettem ele a tanyert.
    -Koszi...-mondta.
Vegig nezve rajta, nem is nezett ki annyira rosszul a ruhajimba...
    -Na milyen?-kerdeztem, terelve gondolataimat.
    -Nagyon finom.-lattam  arcan hogy ez az igazsag... 
   -Akkor ennek orulok.-mosolyodtam el...es en is bementem a furdobe.
Neki doltem az ajtonak  es lezuhantam ...
    -Mi a fenet muvelsz Kamenashi...
Temettem fejem arcomhoz... 
    -Jaj...
Nagyon jol esett, egy meleg furdo...minden csepp  mely vegig ment a boromon...bizsergest ereztetett... meg a fejembe levo kavaro  gondolatokat is kitudtam tisztitani... Kileptem...epp  a fejemet torultem es indultam a szobamba egy poloert,amikor megalltam... Akaru elottem volt es vegig merve nagyot nyelt... 
   -Jol vagy?
   -Igen...csak...en...ize...
Elfordult...
   -Egy takarot szeretnek,  nincs a vendegszobaba.
   -Jaj...ne haragudj, nem volt ideom azt berendezni.-mondtam.
    -Eloszor oltozz fel...mert meg....fazol...-mondta ismet nagyot nyelve.
Elmosolyodtam...szoval tetszik amit lat... 😆 Felvettem  egy polot majd atadtam a takarot:
    -Jo ejt!-mondtam suttogtam  valojaba...
    -Jo ejt!
Ideges megfordult es eltunt...elmosolyodtam es bementem a szobamba...bezuppantam  az agyba es a gondolataimba meredtem...szoval igy allunk...
Reggel mikor felebredtem, egy percig el is felejtettem...hogy epp  az este kit hoztam haza... mikor kiertem  a konyhaba...azt gondoltam,hogy mar talan elment...itt hagyott...de nem...ott volta konyhaba epp a reggelit keszitette :
   -Jo reggelt!-mosolygott vidaman, eletkedven ram.
   -Jo reggelt!-viszonoztam.
    -Gondoltam,most en keszitek.-mondta.
    -Nem, feltenek a szuleid, hogy...
    -Nem, ne aggodj, beszeltem veluk.
A  szuleivel...es tudjak,hogy most egy sraccal  van, es egy sracnal toltotte  az ejszakat.
   -Minden rendben.-biztatoan mosolygott ram.
Milyen szep...gondoltam.Letette elem a tanyert, majd magank is.
    -Nagyon finom.-kostoltam meg.
    -Most csak viszonzod az estelit...-mondta...nevetve.
    -Nem tenyleg nagyon finom.-mondtam.
Ra neztem...de hirtelen ideges lett...es felallt..
   -A  telefonom bent maradt mejek vegyem el...
De mikor elottem elment, megbotlott es esni kezdett, de meg idejebe elkaptam... ott volt a karjaimba, ajkaink ismet nehany centire... es....

    

BUEK!

Boldog Uj Evet! :)

Merry  Christmas!  :)

6.rész Jhonny's iskola

A sors szenvedélye 

6.rész Jhonny's iskola

Akaru:

Örömmel töltött el elkésziteni Kame-nak a reggelit... minden percet örömmel és szeretettel készitettem neki. Az este a fiúk kicsit elvetették a súlykot , de örültem,hogy ennyire jól ki jővoők velük és nagyon jó volt ....na de hogy mivel is vetették el a súlykot az az ivászat volt... nem is csodálkoznék ha ma nem jellenenek meg...vagy ha meg is jelennek akkor rosszul fogják érezni magukat. Aztán meg itt volt az est legszebb pontja Kame...annyira aranyos volt,amikor elaludt azok a hosszu szempillái mecsillogtak a fénybe és halk szuszogása betöltötte a kis terepet ahol olyan volt mintha csak mi ketten lettünk volna. Olyan nyugodtan aludt és nem ébredt fel a  nagy hangzavar ellenére. Biztos kifáradhatott.... én kedves Kamem.... Az enyém? Mire nem gondolok nem sajátíthatom ki... jaj... ez már olyan mint egy örült fanatikus. 

 Végig  simitottam  az egyik hajtincset és mosolyogva figyeltem ahogy álmok álmát alussza.  

Másnap reggel az asztalon egy kis levél fogadott : " Ajándék.... hogy emlékezhess arról a napról amikor veled ünnepelhetett a KAT-TUN, tudom hogy minden pillanatot megakarod örökiteni. Misaki," A képen a tegnapi est fénypontja....amikor is mosolyogva Kame-hez értem és végig simitottam a hajtincsét mosolyogva figyelve ahogy  alszik. Jaj....remélem mas nem látta ezt.... és  nem is fogja. Bár egy embernek azért itt hagyom...igy amikor  a reggelivel végeztem letettem melléje a képet és egy kis levelet, majd felvéve  cipőm és kabátom elindultam a nagy városba. Tokyo a valóságba még szebb mint a képeken. Csodálattal és ámulva figyeltem a  hatalmas várost.... Haladva egyre előbbre az utcákon. Végül a központi parkba értem ahol egy hatalmas szökőkút ékeskedett, körülötte gyerekek futkároztak és játszadoztak...ez pont olyan mint otthon , igy hát mit tettem mit nem neki támaszkodtam a szökökútnak.... és onnan figyeltem hol az eget ,hol a körülöttem lévő embereket. 

   -Akaru...-hirtelen egy halk ,idős hang hallatszott mellettem...megrebbentem és rá néztem az illető személyre...

Mellettem egy idős par allt , nem kellett sok idő mig rájöttem kik...

   -Nagy...mama....nagy...papa....-mondtam ki de egyet hátráltam.

A szüleim sosem tagadtak meg azért a nagyszüleimtől, képeken minden évben megmutatták,hogy kik.. 

   -Kicsim...tényleg te vagy? Hogy-hogy itt? Kicsim,hol vagy megszálva? Miert nem jöttel meglátogatni? Gyere...-nyújtotta kezét nagymamám.

  -Nem...-hátráltam még jobban...

   -Kicsim, ne félj, mi vagyunk a nagyszüleid.

   -Mi...? Ti nem vagytok azok...Hogy lennéttek ki tagadtátok apámat, csak  azért mert anyám magyar és a legnagyobb szükségbe kidobtátok anyámat az utra, hazudva neki...ha akkor azon az este nem lett volna apámnak  akarat ereje hogy megkeresse anyámat, akkor ...akkor... Arról sem beszélve, hogy minek is neveztetek engem...aki az unokátok kellene legyen...Hagyjatok békén!!!! - kikeltem magamból, kitörtek a szavak... elfutottam, remélve, hogy nem találkozom velük.

Futottam ahogy csak tudtam és könnyeim utat törtek maguknak...miért? Miért voltak ilyenek? Miért jelentek meg,miért jöttek oda hozzám??? Fogalmam sem volt,hogy hol vagyok...csak azon vettem észre magam,hogy valakinek neki megyek:

  -Elnézést...-felnézve két csokoládé barna szempár nézett velem szembe...

  -Akaru...-először örömmel mondta ki nevem majd, meglátva könnyeim...- Mi történt?

Húzott egyből magához és zárt ölelő, biztonságos karjaiba...

   -Miért? Miért történt ez velem...miért történt  ilyen dolog velem, Kazuya? 

Csak zokogtam és zokogtam...abba nem hagyva...Kame nem kérdett  többet semmit...csak ölelt tovább egy szó nélkül...mig le nem csillapodtam.... Végül amikor megnyugodtam elindultunk Kame kocsijával a forgatási helyszinre. 

   -Nem szeretnék semmi rosszat tenni , hogy ismét szomorú legy és ha nem akarod nem kell elmond, de mi történt? - nézett rám aggodó tekintettel.

 Mit mondjak? Még mindig féltem a véleményétől...

   -S...sajnálom,de ez egyelőre személyes.-mondtam.

   -Rendben megértem.-mondta majd elmosolyodott...és elnevette magát.

   -Mi olyan vicces?-kérdeztem.

   -Tegnap...ahogy Jin berugott...sosem hittem volna,hogy ő is tud ilyent...

Nevette el magát ismét...nekem is nevetnem kellett,valójában én sem gondoltam volna,hogy Jin Akanishi képes berugni....

Végül  meg is érkeztünk a helyszinre...az  első jelenet az amiután az első három részben nem szerepelek csak a harmadik rész végén megjelenek mint már hogy felnőttem...és elszőktem otthonról...és hol más hol lennék mint a nagy part szélénél,ahol egykoron megtalált Kame, vagyis Hiroki... 

   -Felvétel!

És itt volt az idő...első forgatásom Kame-val...jaj...majd kiugrik a szivem...Első  egyedül vagyok a parton és csodálom a napot... közbe a vizbe mártva lábam sétálgatok a parton.
  " -Az idő telik...és pereg.... sosem áll meg.. Mindig hálás leszek Hirokinak,hogy segitett nekem akkor 7 éve... és befogadott maga mellé, már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle. Mindig mellette akarok lenni. Bár tudná ,hogy a valódi érzéseim iránta csak nőttek es nottek azota  a nap ota, a kedvessege, a baratsaga mind melyen beszippantott engem.... es orokre elvarazsolt. Nem tudok nem ra gondolni, nem telik el ugy egy pillanat hogy ne ra gondolnek....annyira orulok,hogy megismerhettem en....
   -Akaru....-ekkor jelent meg Hiroki.
  -Hiro!!!-örömmel szaladtam Hiroki karjaiba aki átölelt majd elvállva megkoppintotta a buksimat.
   -Áu! Ez miért volt?
   -Miért mentél el egy szó nélkül?
   -Nem lehetek egyedül?
   -Dehogy nem...de azelőtt szólj.
  -Rendben...-fixiroztam a földet.
   -Na gyere...-kezdett húzni magával be a vizbe majd elkezdett priccolni.
Annyira jó volt, olyan jó lett volna ha ez nem csak egy szerep kedvéért van, egy szerep kedvéért csinálja. 
   -Ne..!! Hiro!!!-nevetve pricoloztunk és löktük egymást.- Ezek a pillanatok jelentik életem nagy részét, és ezek a legszebb pillanatok, ilyenkor vagyok a legboldogabb amikor vele vagyok.
 Hirtelen megállt és a távolba figyelt...felsóhajtott.
   -Hiro...
   -Egy  család vagyunk nem?-kérdezte hirtelen.
   -Persze....te neveltél fel  nélküled...fogalmam sincs mi lett volna velem. Hiro nekem te vagy a családom...-bar nem testvérként,apaként nézek rád....
   -Köszönöm.-fordult felém mosolyogva és felborzolta a hajam.-Na gyere....
Fogta meg a kezem és megbökött.. "
A valós  jelenet az kellett volna legyen hogy megbök és nevetve megbököm én is...de nem igy sikeredett  mivel kétbalkezességem már a lábamba is megjelent és nem csak kétbalkezes de kétballábas is lettem...és  ahogy előre léptem félreléptem és esni kezdtem...vártam ,hogy mikor találkozok a földdel...de a föld helyett  egy testnek csapodtam... kinyitottam a szemem és par centire tőlem alattam ott feküdt Kame. Nagyot nyeltem, szivverésem 100-szorosára nőtt , nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, az arcaról, ő szelid, kicsit aggodó tekintettel fürkészett engem... én éreztem ahogy kipirulok,ahogy arcom melegebb lesz és átvállt egy pezsgősebb piros szinnre. 
   -Állj!-kiáltott a rendező...
Ennek nem lesz jó vége.... feltápászkodtam Kame-ról ...leseperve magam...és egyből megszólaltam:
   -Nagyon sajnálom! Kétballábas vagyok,nem a Kame hiabája volt, kérem engem vonjanak felelőségre  .-hajoltam meg és alltam úgy mig nem fejeztem be a mondatomat.
Kame felnevetett,ahogy a rendező is. Kame-ra néztem,aki szelid, gyenge tekintettel figyelt engem. Majd a rendező felé bökött.
   -Csodás....en erre nem is gondoltam...pedig milyen nagyszerű jelenet volt. Megtartjuk! Tényleg jól jártunk veled Akaru.-mondta a rendező és megveregett a hátamat.
   -Ügyes voltál Akaru! -mondta Kame és rám kacsintott. -De jól vagy ugye? - bólintottam.
   -Gyere Kame veled tovább kell forgassunk.- hivta a rendező.
   -Köszönöm a kemény munkát!-hajoltam ismét meg...majd figyeltem ahogy eltávoznak.
  -Hogy tudtam hogy jól választok ,amikor téged választottalak. Már amikor megláttalak az jutott eszembe "Misaki itt ez a lány biztos jó választás,  ő lesz a következő sztár, a következő  partnere Kamenashi Kazuyanak...itt az alkalom gyerunk!!!!"
   -Misaki....-ijedtem meg .- Majdnem a szivrohamot hoztad rám, legközelebb csapjál nagyobb zajt.
   -Elnézést Akaru.-mondta.
    -Semmi gond....akkor mi mit csinálunk, megvárjuk Kamet vagy...?
    -Az ügynőkség azt szeretné ha felvételiznél a Jhonny's suliba....
   -O...értem... és az miből áll?

   -Ének,tánc és szinészeti vizsga. A szinészeti neked startból megvan hisz szereplő vagy egy doramába , az egyetlen amit meg kell tegyél az ének és tánc. 
 Nem tudom miért de ideges lettem... Pedig ide is felvettek, itt is énekeltem... 
   -És...ha nem sikerül?
    -Dehogynem...tehetséges vagy. Gyere.-mondta elindulva a kocsi felé.
Hátra tekintettem épp forgattak, Kame a parton gondolkodott a távolt figyelve.... miért ver ennyire a szivem hacsak rá  nézek?
Jhonny's suli épp a cég mellett volt....ma volt a felvételi rá....bemenve a váróterembe egy csomó lány és fiú állt, ült, gyarkorolt ott....ideges lettem....annyira szépek és tehetségesek voltak mindanyian mefigyelve őket...
   -Amikor vége érted jővők.-mondta Misaki.
  -Itt hagysz?
   -Persze...mármint innen a te feladatod, én nem lehetek veled.-mondta.- Byebye.
És már el is indult kifele...körül néztem, néhany szempár rám szegeződött hol lenézően,hol csodálkozva, suggdolozva.
   -Ez a lány,  nem?
   -Igen...az aki Kame partnere lett...
   -Nem is értem,hogy választhatták ot...nem is japán. Nem is gyönyörű...Kame mellett egy ocska vas, egy csiszolatlan gyémánt.
Egyik sarokba mentem és összekuporodva figyeltem az eseményeket.... a diákok csak jöttek és mentek, ki mosolyogva, ki sirva... nem tudtam, nem észre venni a megvető pillanatásokat az egyik részeről igy mit tehettem mit nem elindultam egy osztalyterem felé kicsit lenyugodni és talán próbálni is valamit...ugyis még voltak bőven előttem... Felmentem az emeletre és az első ajtón bementem... 
   -Miért néztek ...?-figyeltem az előttem levő padot neki támaszkodva a magam mögöttinek. 
    -Lenézoen?-szólalt meg hirtelen egy fiú hang, oldalra néztem és egy világosabb barna hajú, barna szemű srác nézett felhúzva a szemöldökét és talán kis bánat is volt benne, sajnálkozás:
    -Én...én.....ne haragudj....megzavartalak? -dadogtam össze vissza.
    -Lenézően néznek ,mert azt hiszik béna vagy,nem vagy képes bejutni...de sosem kell felvenni őket, mindenki a sikerre pályáz...ne legyen az a célod.-fordult el tőlem és figyelt ki az ablakon.
   -Itteni tanuló vagy?
   -Nem...felvételizni szeretnék ide.-mondta.- Keita Narumi. 
   -Én...
   -Akaru Suzuki. Mindenki ismer hisz a legújabb partnere vagy a nagy Kamenashi Kazuyának. -mondta ismét felém fordulva, egy kis csalafinta mosollyal.
   -Amit mondtál az előbb...az...megtörtént veled? -kérdeztem...de gyorsan hozzátettem.- Ha tudhatom.

Nem mondott  semmit csak kifele sétált...de  az ajtoba meg megallt:
   -Nem jössz?-kérdezte.
Mosolyogva futottam mellé és indultunk le...azt  hiszem már szereztem is egy barátot. 😃
Ismét a termhez  érve,ugyan  azok  a hűvős tekintetek fogadtak:
   -Mi van?! Valami bajotok,nem láttatok még  soha egy  félvér lányt?-förmedt rájuk Keita.- Gyere.
Ezzel meg megfogta kezem és bementünk a terembe... most ismerkezdtünk meg de már éreztem, hogy jóban leszünk és megbizhatok benne...Arcán fura  komolyság ült ki.

   -Utánam  úgy tudom te jössz.... megnézhetlek?-kérdezte.
De nem tekintett rám.
    -I...igen...-válaszoltam.- Én?
    -Szerinted miért hoztalak be?-ezzel meg felém  fordult és rám mosolygott.
   -Keita Narumi.-szólalt meg  egy  40-es éveibe járó  férfi...talán egy tanár...vagy az igazgató.
   -Itt...-mondta.- Lássuk  ki énekel jobban?-Nevette el a végét és indult  a szinpad felé..
   -Sok sikert!-mondtam ki.
Meglepődve megállt  de nem szólt semmit. Felvett egy feket zakot  és  beállt... tánc és enek egybe...  Izgatottan figyeltem  az alig két perce ismert  srácot.

Nagyon jól táncolt... és  a hangja is csodás volt. Ragyogó tekintettel  figyeltem végig. Szóval  ilyen  egy Jhonny's  felvételiző...biztos  be fog kerülni. Annyira jól mozog  és a hangja is szép. Nem lehet, hogy ne nyűgőzné le az emberket. A  dal  végén örömmel  tapsoltam meg...:
   -Köszönjük, értesiteni fogjuk.
Ezzel  meg elindult felém.
   -Nagyon jó voltál,csodás  hangod  van .
   -Köszönöm. Hajrá  neked is. 
   -Airi Suzuki...
És  én jővők... Idegesen  fellépek  a szinapdra  és mélyet lélegzek... Keita-ra  nézek  aki biztatóan  rám mosolyog... Jaj...bár itt lenne Kame  is...  De mindent megteszek, biztos hogy drukkol.. 

Amig tartott a szám, egész végig Kame-ra gondoltam. Mintha neki énekeltem volna,vagyis neki  is énekeltem...és mindent  beleadtam. Felakarom hogy vegyenek,a szüleim miatt, a  barátaim  miatt, az ügynököm miatt, a  film miatt,  Keita  miatt,akit egyre az első barátom lett itt ebbe a környezetbe ,Junno miatt...Jin miatt....Koki miatt...Nakamaru miatt....Tatsuya miatt...és...Kame miatt. Ők mindannyian biznak bennem, hisznek bennem. A dal végén lihegve pillanatottam fel  a zsűri asztalához:
    -Nemsokára értesitjük!-ennyit mondtak .
Ezzel meg lejöttem a szinapdról. Keita-ra néztem....de ő nem  nézett  rám:
   -Aranyos a hangod.-ezzel megelindult  kifele.
Ez  is valami...gondoltam magamban és  mentem utána. Kint Misaki várt már:
    -Na,készen vagy?-kérdezte.
   -Igen...csak elbúcsuzok...
De mire már megfordultam  Keite  sehol sem volt...vajon  mi történhetett vele ,amiért néha annyi fájdalom látszik a tekintetében? 
Kame  házához  érve, fáradtnak éreztem  magam....nem  tudom miért...de  úgy éreztem ólom  sulyok  húznak  le.... Ahogy beértem a lakásba Kame mosolyoga fogadott:

    -Üdv itthon!

   -Megjöttem. - mosolyodtam rá és kis pezsdülést észlletem magamon ahogy ránéztem.
    -Milyen  volt  a napod?-kérdezte.
Tényleg,úgy éreztem,hogy egy  család vagyunk... 
    -Jó. Neked?
    -Jó. Hogy ment a felvételi?
    -Remélem jól...-nevettem el kicsit  komoran.
    -Valami baj  van?-tette kezét vállamra Kame.
    -Kicsit  kimerültem.-mondtam.
     -Akkor menj pihenj le vacsora előtt. 
    -De  én...
Akartam  mondani,hogy vele akarok tölteni időt, de éreztem ahogy  lassan a szemeim leragadnak...
Felkelve és orára  pillantva 21:30-at ütött  az óra... Fura...nem emlékeztem hogy  feljöttem  volna.... A ruháim ugyan  azok voltak mint délután ,csak  a  cipőm volt levetve,felvettem  a papucsom és lebotorkáltam... lent Kame  épp  a tv-t nézte...
    -Felébredtél? -kérdezte,ahogy megpillantott.
    -Igen,de hogy ...
    -Kerültél az ágyba? Én vittelek  fel, annyira  fáradt voltál,hogy elaludtál itt lent,még  szerencse  hogy itt voltam  és időben elkaptalak,aztán felvittelek.
    -Felvittél?-hirtelen éreztem,ahogy  kipirulok....levettem róla szememet és csak  ennyit mondtam.- Köszönöm.
    -Nincs mit.-mosolyodott el majd összeborzolta a  hajam. - Gyere,  vacsorázzunk.
A vacsora nagyon finom volt, már jó  ideje itt lakom,de még mindig nem szoktam meg mennyire finoman  főz Kame.  
    -De  jól  vagy? Beteg  lettél? -kérdezte és kezét homlokomra tette...elhúzodtam mert ismét  éreztem, ahogy kipirulok. 
   -Nem....mármint  jól vagyok. -néztem ismét el..
Aggodó tekintete, arcomat  fürkészte, de szerencsére  ,hogy a  telefonom csörgése megmentett.
    -Halo?-álltam fel az asztaltól, meghajolva Kame előtt jelezve elnézést. 
    -Szia Akaru, Misaki vagyok.
    -Szia Misaki. Mi  újság?
     -Van egy jó  hirem.
    -Mi?-kérdeztem.
    -Gratulálok.
    -Mi, miért?
    -Bejutottál a Jhonny's egyetemre.
    -Tessék?!-ugrottam fel boldogságomba.
    -Igen,holnap kezdődik  tanitás. Készülj  fel, mert holnap nehéz nap vár rád,  forgatás  és  suli is egyaránt. Jó éjt! Üdvözlöm  Kazuya-t is!
Ezzel meg letette,  egy  percig némán figyeltem,ahogy  a telefonom  lekapcsolodik:
    -Akaru? -szólitott  meg Kame.
Megfordulva karjaiba futottam és szorosan átöleltem:
    -Felvettek...felvettek...
Ennyit mondtam,de ő mar ebből is tudta ,hogy hova...:
    -Gratulálok!
Mondta majd ő is viszonozta ölelésem. Annyira jó volt ez ölelés,megnyugtató,  biztonságos.... Ahogy orrcimpámat megcsiklintotta férfias, édeskés illata , ahogy erős karjai átfogtak és ahogy mellkasához bújva hallhattam szíve ritmusát... 

   

Ueda birthday!!!!

Happy Birthday Ueda-kun!

Ma toltotte 33 evet a mi kis mosolygos, meno enekesunk.Boldog szuletesnapot! :)

Nakamaru-san birthday

Happy Birthday Nakamaru-san!

A mi kis peatbox-osunk, ma toltotte be a 33 evet. Boldog szuletesnapot! 

Hir

Sziasztok, ismet egy hetet taborba leszek, igy kesni fog a kovetkezo resz....de mint mindig most is amint hazaertek.... a ra kovetkezo napokba belehuzok es ujjult erovel hozom az uj reszeket. :) Ne haragudjatok,hogy megint egy hetet szunetel az oldal. Remelme megertetek.
Koszonom a megertest! 

5.resz Az érzelmek völgye

5.resz Az érzelmek völgye

Kazuya:

Nem hittem volna,hogy ilyen hamar összebarátkozik a fiúkkal. De igy lett...mondjuk nem csodálom, rögtön megragadja az embert a mosolya. Az első éjszaka nem volt olyan rossz...őszinten fogalmam sincs,hogy miért csináltam azokat a dolgokat.... miért fogtam meg a kezét, miért simitottam végig az arcán... a csodás puha arcán.  Annyira aranyos lány. Nem olyan liba, aki kihasználja a helyzetet, rám mászik és nem segit semmit, sőt ki akarja venni a részét a munkából. Aranyos tőle...  Kedves, őszinte lány... Amikor reggel ápolta a sérülésem, érintésétől böröm perzselt, mosolya elkábitott,hangja szelid és lágy volt...teljesen elvarázsolt. Mi?!Nem.... csak össze-vissza beszélek. Örülök,hogy ő lesz a partnerem a filmben. Persze, ő ezt nem tudja,hogy ez már biztos.. Bár nem tudom, hogy csinálják még? 1 hét múlva lesz a "meghallgatás" és ha mind rendben, hamar leforog ez akkor meg akkor elkezdjük a forgatásokat.  
A kanapéről ülve, néztem ahogy Koki és Nakamaru kikérdezik Akaru-t...szegény lany :
     -Van baratod?-tették fel a kérdést . 
    -Nincs. A legutolsó barátommal kb. 3 hónapja szakitottam. -válaszolt könnyedén.
Nincs barátja....Várj?! Ennek miért is örülök annyira.
    -Ki volt?Meddig tartott a kapcsolatotok? Miért szakitottatok?-csak úgy özönlöttek Koki kérdései.
    -Koki...-szóltam rá.- Rosszabb vagy mind egy riporter.... 
    -Ki kérem magamnak...csak megszeretném ismerni az új kislányt, aki reményeink szerint sokat lesz velünk. - kacsintott Akarura Koki .-  Talán baj?-karolta át Akarut és aranyos kis boci szemekkel figyelte őt.
    -1. ne haragudj Koki de ezek nincsenek hatással rám. -őszinte csaj és hogy lehet ilyen... egy KAT-TUN rajongó amely immunis Koki boci szemeire, figyelemre méltó lány. -2. semmi gond Kazuya, tőlem kérdezhet . 
Nézett rám és ismét aranyosan elmosolyodott, a mosolyaba mindig ott volt az élettel, örömmel teli bája... ebben rejlett a szépsége, mondjuk nem mintha a mosolya nélkül nem lenne szép... Na , jó komolyan nem értem mi van velem.... 
   -Megtetszett a kislány?-hirtelen a semmiből, került mellém Ueda. 
   -Mi?! Nem dehogy....-mondtam eltekintve tőle és a lábamat fixirozva. 
   -Pedig már egy ideje, hogy őt nézed.
    -Én nem is épp, őt nézem,hanem ahogy Koki-ék viselkednek, még csak most jött, nem igy kellene fogadják. -mondtam kibújva válasz alól.
    -Aha...-mondta.- Valójában, nem értem mi ez a felhajtás? Egy egyszerű rajongó , akit fogalmam sincs,hogy hogy de talán kiválasztanak  partneredként a következő filmedbe. Nem tudom,hogy mit látnak benne....
 Én tudom... tudom az igazságot és az igazság ellenére is, nem csodálom, ha őt választanák, hisz gyönyörű, kedves, szerény... Kamenashi Kazuya veled meg mi törtent?! 
1 hete volt már itt Akaru... 1 hete lakott velem , 1 hete haverkodott össze KAT-TUN többi tagjával és nekem az érzeseim egyre furábbak és furábbak lettek. Ha hozzám szólt, az idő megállt és csak ő létezett, csak rá figyeltem , ha rám mosolygott, elvesztem a csodás barna szemeibe, ha megérintett a böröm csak perzselt, nem tudom mi ez az érzés, ez az intenziv erős érzés....csak simán megtörtént. Keményen, szorgosan dolgozik,hogy az ővé legyen a főszerep, ő legyen a partnerem, és én amiben tudtam segitettem, bátoritottam... sok mindent elért, és jobban megismertem ez az 1 hét alatt. Osztozunk a házi munkán, együtt kellünk és fekszünk, közös programokat tervezünk, együtt megyünk be az ügynőkségre ha úgy van. Összebarátkoztunk... jól éreztem vele magam. Az együtt töltött idő, kellemes volt, mintha nem is az az idol lennék , normális emberként éreztem magam, amikor együtt főzztünk, együtt néztük a tv-t, amikor meghallgatott minket ahogy énekelünk , ahogy megnézett ahogy felvesszük a legújabb műsor részünket... minden annyira jó volt vele, annyira tőkéletes, annyira kellemes....nem akartam hogy vége legyen. És sose, de sose akartam elvesziteni őt. Azt akartam hogy mellettem maradjon . De egyszer ha vége lesz a dorama forgatásának akkor eljön a búcsu ideje is. Mégis ha erre gondolok, a szivem összeszorul és nem akarok búcsut inteni neki, mi ez az erős érzés?Mi ez az érzés, ami nem akar megszünni, ami nem akar  megnyugodni éjjel , mintha egy völgybe lennék, egy olyan völgybe amit eddig még sosem  ismertem.... ebben a völgyben uralkodik ez az érzes, és ebben a völgyben csak egy személyt látok, aki nem más mint Akaru...
     -Akaru, nemsokára kezdődik a meghallgatás, gyere gyorsan.-jelent meg Misaki, kizzökentve a gondolatok menetéből. 
Kiráncigálta Akaru-t, én meg követtem őket, tudni akartam,hogy produkál Akaru, kiváncsi voltam rá. És tudni akartam,hogy minden rendben lesz és tényleg őt válasszák, hanem hamarabb kell búcsut vegyünk mint gondoltam. 
    -Kame várj!-jöttek utánam a srácok is.
    -Tessék?-kérdeztem.
    -Mi is elmegyünk megnézni a kiscsajt.-mondta Koki.
    -De ...nincs munkátok?
    -2 perc...csak a kiscsajt megnézzük...-mondta Maru is.
    -Rendben...menjünk.-mondtam.
A korteremhez érve, beléptünk és leültünk a szinésznőkkel szembe és Akaru-val... mindenki a  termebe rossza szemmel nézte Akaru-t... nem volt hires, nem volt szinész, se énekes... és félig magyar volt...de én biztam benne,hogy nem csak az igazág miatt fogják választani, hanem mert tehetséges is...láttam a szemében a kitartást, az elszántságot.... hirtelen felfigyelt,hogy nézem, rám mosolygott... viszonoztam... majd halkan :
    -Fighting!-ejettem ki a számon.
Két forduloból áll, a szinészi tehetség és a hang tudása.... vagyis hogy tudsz énekelni -e. Sorra jöttek a tehetséges szinésznők, de mégsem láttam, mindegyiken azt az elszántságot mint Akaru-nál. Végül eljőtt az ő sora is... mély levegőt vett, becsukta szemét és elkezdte elmondani valahol a dorama közepén egyik jelenetét :
    -Megmentettél, megmentettél egy sötét , nyirkos napon, a halálra fagyástól... És hálás vagyok ezért neked....-eddig jó, gyerünk tudom,hogy megtudod csinálni Akaru.- Kérlek, ne küldj el most sem, nem akarok távol lenni tőled... nem akarlak elvesziteni. Tudom,hogy mar felnőttem, de szükségem van rád. Fontos vagy nekem, fontosabb vagy az életemnél, megtanulok előkkelően viselkedni, elmegyek munkát keresni, csak kérlek ne dobj ki. Ne hagyj el! Hiroki én....én.....
Eltekintett....jól csinálja, még néhány szinésznőt is felül múlt, nagyon átélte a szerepet.
    -Bár olyan könnyű lenne elmondani neki, elmondani neki azt amit itt érzek legbelül. Azt az erős, intenziv érzést, mely nem hagy nyugodni éjjel, mely minden este felkavarja álmaimat. Ez az érzes... mely a...szerelem.- ezeket a mondatokat mondvan, tekintete visszakerült rám.

Szeme tükrözte a jelenetet...  és a szavak teli voltak őszinteséggel, persze tudtam,hogy ez csak a jelenet, csak egy jelenetet játszik...én mégis ... elcsodálkoztam és ránézve elvesztem... Mert azt akartam,hogy ezek a szavakat őszintén mondja ki....
    -Szeretlek....-halkan folytatta.- Szeretlek Hiroki Suzuki azóta  a nap óta... beléd szerettem, és ez az érzés egyre csak nőtt és nőtt...az a nap óta amióta találkoztunk. Kérlek ne menj el....
Ezzel meg véget ért a jelenet, csak tapsra lettem figyelmes, nagyon jól játszott, elképesztő volt.  Akaru meghajolt és egy bájos mosollyal kiment a teremből. Én felalltam és utána mentem... izgult, nagyon...de ugyanakkor nagyon örült , ahogy meglátott odajött hozzám :
    -Na milyen voltam? Iszonyu, borzasztó... azért biztos nem olyan jó mint a szinész...
    -Elképesztő voltál...-ennyi jött ki a számon
Szavaimon meglepődött, de ezt hallva, kezét végig simitotta arcomon és  elmosolyodott :
    -Köszönöm. Tudd,hogy nagyon hálás vagyok amiért segitettél a héten. És ha esetleg nem engem...
    -Sssss....-fogtam meg kezet amely az arcomon volt. - Légy pozitiv és meglátod, hogy milyen érdekes is ez a világ.
Ezzel meg ott hagytam...öszintén még én sem tudtam,hogy mit akartam mondani ezzel a mondattal... de remélem hatott valamit. Visszamenve a fiúk mar izgatottan várták,hogy milyen lesz Akaru hangja , Ueda rám nézett... tudom mi gondolt, a héten csak avval zavart ,hogy megtetszett nekem Akaru, de nincs igaza...pusztán kedves vagyok vele... 
És akkor elkezdődött a második felvonás. Ki mennyire tud enekelni... hát őszintén megvallva, volt egy ket szinésznő aki inkább ne próbáljon musical-el...soha...de volt akinek jo volt a hangja. Nem tagadtam, voltak jók, de valahogy nem annyira jók mint Akaru, még alakitásba is annak ellenére,hogy nem szinésznő, mindnekit a producert, a stábot meglepett, mindenki dicsérte tehetséget.     

 -Reméljük, ugyan annyira lenyűgöz az ének tudásával is, mint a szinészi tudásával.-kezdte Koki.- Ha nem búcsut inthetünk a kiscsajnak.
   -Koki...-bökte meg Jin. 
Koki értetlenül vonta vállát, majd Jin felém bökött... Koki ekkor felvilágosodott :
    -Mármint, nyugi, a kiscsaj tehetséges, le fog nyűgözni  biztos.-javitotta ki magát. 
Nem kedveltem meg Akarut...ezt mikor fogják megérteni?!  Ekkor került sor épp Akaru-ra... A lámpák lekapcsolodtak...és egy fény csak Akaru-ra világitott....a fényben meg is jelent, új ruhaba... nagyon szép volt, gyönyörű , lenyügözött... és reméltem,hogy hangja is szép...és...ekkor...kinyitotta száját...  mindenki várta ,hogy énekelni kezdjen és ekkor...

Elképesztő, hangja is csodálatos volt, ez a lassu szám annyira talált a történetre is és annyira szép volt.

Nem én voltam az egyetlen akinek tátva maradt a szája. Lenyűgözött, mindenkit lenyűgözött. Én meg csak elvesztem a dalba. A szerelemről szólt , arról,hogy szeret, de ez a szeretet fájdalmas és megakar tanulni jobban szeretni, mert csak azt tudja, hogy azt a személyt látni akarja. Teljesen elvesztem Akaru szépségében, angyali hangjá ban, ragyogó szemeiben... mivel le nem vette a szemét rólam.  

Észre se vettem, mikor lett vége a dalnak, csak azt vettem észre mikor mindenki feláll és tapsol :

    -Elképesztő, el sem hiszem... egy se nem színésznő,se nem énekesnő , egy egyszerű lány mit le tud produkálni... Bravo!Bravo! Csodálatos volt, azt hiszem emberek nem kérdés,hogy ki lesz a mi kis Kamenashi Kazuyank-nak a partnere. 

Akaru szemei felcsillogtak és várta,hogy a rendező mondja már ki:

    -Akaru Suzuki, üdvőzlünk a csapatba. -mondt a kezét nyújtva Akaru felé.

Akaru-n látszott,hogy legszivesebben elvisitaná magát, de türtöztette , kezet fogott a rendezővel:

    -Holnap koran legyetek itt, elkezdjük a 置いていかないでください !(Oite ikanaide kudasai!) (Ne hagyj el!) című dorama forgatását.

Akaru megköszönte segitségüket:

    -Köszönöm nagyon szépen. Igérem nem fogok csalodást okozni. -hajolt meg.

Ezzel meg a stáb kiment ahogy a többi szinésznő is, teljesen kisárgulva az irigysétől , csak én , Akaru és a fiúk maradva...:

    -Kiscsaj nem is tudtuk hogy...-kezdte Koki de...

    -AAAAAAAAAAAAA!!!!!-sikitott fel Akaru és hirtelen hozzám rohant, nyakamba ugorva és 

átölelve. -Sikerült, sikerült....Kazuya, a partnered leszek.

    -Látod, megmondtam én.-néztem mélyen a szemébe.

    -Köszi!!!!!- bújt közel hozzám. Milyen kellemes az illata.

    -Szóljatok ha zavarunk...-szólt közbe Maru.

   -Jaj,bocsássatok meg...-vállt el tőlem Akaru.-Csak annyira örülök... De persze nektek is köszönöm, hogy ez az egy hét alatt támogattatok. Remélem továbbra is gondoskodtok rólam.- hajolt meg .

   -Gratulálunk Akaru és persze,hogy itt leszünk ha szükséged lenne rá.- tette vállára kezét Junno és mosolyodott rá.

    -Köszönöm. -mondta.

    -De kiscsaj, most meséld csak el, hogy tudsz ilyen jól szinészkedni és énekelni? Komolyan, annyira szépen énekeltél.

Mintha egy angyal lett volna...annyira szépen....

   -Hát nem is tudom , gyerekkorimba sokat játszodtam szinészkedtem , kreativ gyerek voltam azt hiszem , én csak próbáltam beleélni magam a szerepbe. Énekelni is mindig szerettem, az előbbi egy saját szám volt...

   -Te irtad? Wau...kiscsaj elképesztő vagy. Dalszerző, énekes, szinész.... szerencses lesz a baratod . Minden a zsigeredbe van.

    -Köszönöm.-pirult el Akaru. 

    -Sok sikert a közös doramátokhoz. .-mondta Jin.

  -Szerintem ezt meg kellene ünnepelni.-állt közénk Maru.

    -Igen!!!-egyezett bele Koki.

Igy hát elindultunk amiután Akaru átöltözött, megünnepelni a közös doramánk jővőjét. Egy étterembe vacsoráztunk végül, beszélgettünk , meséltünk Akarunak, Ő is meselt nekünk :

    -Nem is tudom...első dalom egy egyszerű dal volt... a szerelemről... De nem volt nagy szám...

   -Elénekled?-kérdezte egyből Koki.

    -Nem, de egyszer majd hallani fogjátok.-mosolyodott rá Akaru. -Utána valahogy még inkább kezdett érdekelni a dal irás, az énekelés... és igy csak azon törekedtem ,hogy jobb és jobb legyek.

    -És elképesztő hangod van.-mondta Jin.- Komolyan, minden szinésznőt lepipáltál ott.... mindegyiknél jobb voltal...

     -És még,hogy japán számot énekeltél...-szólt közbe Junno is.

     -Hé, annak ellenére,hogy félig magyar vagyok, attól függetlenül még tudok japánul is. 

    -Első dalod magyar vagy japán?-kérdezte Ueda. 

Most először szólt ő is Akaru-hoz.

    -Japán.-láttam,hogy örült ennek Akaru, szegény azt hiszi ,hogy Ueda ki nem állhatja, de lenyugtattam, hogy csak meg kell szokja.

    -Elképesztő vagy kiscsaj.-mondta Koki.

Utána meg a fiúk heves beszélgetésbe kezdtek, a következő műsorunkról...

    -Te is igy gondolod Kazuya?-szólalt meg hirtelen a mellettem levő angyal.

   -Tessék?-nyeltem nagyot.

    -Tényleg ennyire jó voltam?-kérdezte ragyogó szemekkel.

   -Elképesztő voltál, mindenki meglepődött .-mondtam mosolyogva.

    -El sem hiszem... annyira elképzelhetelen ez az egész...

Nézte tányérát, melyben néhány darab sushi volt... 

     -De igaz...-mondtam megfogva kezét bátorítóan.

Holnap kezdődnek a forgatások... és nem tudom még mi lesz köztem és Akaru között, de ami ma történt az furcsa volt... ez az érzés egész nap nem hagyott nyugodni... még éjjel sem, csak össze vissza forgolodtam az ágyba...és a napon járt a fejem... és azon ahogyan énekelt Akaru... annyira szép volt, annyira ártatlan... teljesen elvesztem benne... elképesztő amit tesz, amit csinál... mindenkit körülőtte elvarázsol, nem hittem,volna hogy ennyire nagy hatással lesz rám. De úgy látszik ez lett.... mi ez az érzés? 

Reggel arra keltem,hogy senki sincs a lakásba... Akaru keresésére indultam, de sehol sem volt... végül a konyha pulton találtam egy kis cetlit : "Nem szerettelek, volna felkölteni, ne haragudj, de olyan jól aludtál, tegnap este nagyon fáradtnak tűntél, így úgy gondoltam hagylak aludni. Készitettem reggelit, a hűtbe tettem, melegitsd meg. Lementem körül nézni, a forgatáson találkozunk. Ó! És nagyon hálás vagyok, amiért segitettél,hogy partnered legyek, ezért ime egy fénykép a tegnap estéről. Nagyon-nagyon köszönöm kedves Kazuya. Akaru." 

A képre nézve elmoslyodtam, ezen a képen Koki és Maru épp ivo versenyt tartanak, Ueda nem is figyelt rájuk, Junno kicsit tól ment a határon az ivászattal ,ahogy Jin is épp énekeltek , de nem ez ragadott meg... az asztal másik sarkába én elaludtam és Akaru aranyosan simitotta hátra a szemébe lévő hajtincseket... aranyosan mosolygott rám. Elmosolyodtam ezt látva,ahogy ott ültem a konyha pultnál. Jaj...Akaru mit tettél velem?

Egy kis hir

Sziasztok ! Ne haragudjatok, de  kb. egy hetig el leszek utazva , igy ha lesz ugy idom, akkor a nyaralason, ha nem akkor ujjult erovel , amikor hazajottem folyatni fogom tortenneteket . Mar egy ket otlet van is a fejembe, a nyaralason rendbe teszem a gondolataimat. Addig is Kellemes vakaciot nektek!

4.rész KAT-TUN

A sors szenvedelye

4.resz KAT-TUN

Akaru:

Mintha fel sem fogtam volna a dolgokat.... egy percig az agyam kerekei csak forogtak és próbáltak felfogni ,hogy épp az előbb mit is mondott Misaki. 5....4....3....2....1....:

   -Tessék?  -lepődtem meg hirtelen.

  -Nyugi, nincs semmi szándékunk...vagy valami...és biztos vagyok benne hogy Kazuya se fog semmi hátsó szándékkal ezt kiélvezni.  Csak szeretnénk ha egy kicsit közelebb kerülneétek egymáshoz, hogy a filmben is profiként alakitsatok....-mondta.

Én köpni, nyelni nem tudtam... próbaltam még mindig felfogni hogy mit mondott.....5....4....3...2...1... Hirtelen egy kezet éreztem, az én kezemen ...amely megszoritott. A kéz tulajdonosára felnézve, egy lágy , szelid mosoly ékesedett arcán...ez a személy nem volt más mint Kazuya. 

   -Misaki, szerintem nem kellene ezt rá erőltetnünk. Ha nem akarja akkor inkább hagyjuk. Elég ha esetleg forgatások alatt találkozunk néha meg ilyenek... nem kell egyenesen egyutt laknunk . Ugyis hirtelen jött neki, ezt még felkell dolgoznia. Főleg nem is biztos,hogy... ne értsd félre...mindent elkövetek ,hogy segitsek...de mi van ha nem fog nekik tetszeni Akaru.

  -Biztos,hogy tetszeni fog nekik...De erre kértek a rendezők... ha nem teszem meg akkor...

  -Misaki ...-szólt rá Kazuya.

   -De...

Szuros tekintettel figyelmeztette Kazuya Misakit hogyha még egy szót szol , megbánja. De nem akartam,hogy miattam összevesszenek...ezért 5.....ezek.....4....a.....3...szavak....2...jöttek ki.... 1 .... a számon....

   -Nem lesz gond...-a földet fixirozva, böktem ki ezeket a szavakat nem is gondolva a következményekre. 

    -Tőkéletes.... már alig várom a forgatásokat. -mondta Misaki , táncolva kimenve.

Sóhajtottam egyet, mire Kazuya ismét megszoritotta kezem...el is felejtettem ,hogy fogja...

  -Biztos rendben lesz?-suttogta a fülembe.

Engem meg kirázott a hideg... és kivörösödtem... éreztem ahogy a szívem dobogása százszorosára nő, kezdtem bemelegedni és próbáltam nem rá tekinteni,hogy ne hogy észre vegye, milyen hatással van rám... de miért? A! Akaru megint olyan korszakod van,hogy ha egy srác alig érint meg és mar azt hiszed, hogy tetszesz neki, már szerelmes beléd... Verd ki a fejedből! Nagyot nyelve , csak biccenteni tudtam.

   -En itt leszek melletted ne aggódj. 

És az utazás során ez volt az utolsó , mondat amit elmondott az uton. Ezután nekem a szivem csak hevesebben es hevesebben vert, mert Kazuya el nem vette a kezét az enyémről... ő meg csak az ablakon kifele bámult. Misaki se zavart meg többet....  

Észre se vettem, mennyi időt utaztunk.... nekem olyan hamar letelt.... Már csak azon vettem észre magm,hogy egy fekete koicsval végig száguldunk Tokyo-n, Japan fővárosán. Hatalmas épületek, nagyon sok ember, üzletek, arkade-ok, üzletek, coseplay-sok.... Sok ember járt , kelt az uton....engem ez mind annyira lenyűgőzött.

   -Ez...

   -Csodás?

Hajolt közelebb Kazuya, nekem meg szivem ismét gyors ütembe kezdett verni. Hátra hökkeltem, a székbe...

   -Iiiii...igen...-mondta kicsit eltekintve, atól féltem ismét arcom kipirul.

 Misaki nevetni kezdett, mire Kazuya, szuros tekintettel nézett rá.

   -Ne haragudj, megijesztettelek?-kérdezte azokkal a csodás barna szemekkel.. melyek ha rám tekintettek elvesztem bennük.

Várj mi?

   -Nnnnn...nem.... -kezemet combomra tettem és összehúzodtam kezeimet nézve.

   -Ne hidd,hogy azért ennyire csodás Tokyo, mármint talán turisztikai szemmel, ténleg az, de ha itt élsz, egy idő után egyhangunak tűnik. De pl. Erdély, ott van mit felfedezni.

   -Ezt csak azért mondod, mert itt nőtté fel, én is ezt mondom Erdélyről.

   -De van, mit tanulni, mit látni, újdonságok...és nem annyi technika mint itt. Úgy hallottam természeti csodákban gazdag.

Ellenkezett velem Kazuya. Oké...eldöntöttem feladom...mert attól félek hogy megbántom... vagy esetleg olyat tesz, ami miatt majd kifog ugrani a szivem. Ezért inkább elfordultam és ismét kifelé bámultam az ablakon.   
   -Akaru, a casting 3 nap múlva lesz. Addig nyugodtan készülj fel rá, pihend ki magad, és csodáld a várost. Ha téged választanak, akkor kemény munkába kell kezdj ...és első munkád beiratkozni a Jhonny's Entertaiment iskolájába. Ott mindent megfognak neked tanitani. 
   -Értettem.-mondtam.  
   -Körbe vezetlek holnap az ugynokségnél és ha van kedved akkor majd a városba is sétálhatunk.
   -De a munkád...
   -Nyugi, egyelőre nincs semmi munkám, holnapután van egy fotozásom a fiúkkal, utána Going!-ba műsorom és annyi. Szóval holnap nyugodtan elmehetünk. Ha van kedved...-mondta egy csodálatos mosollyal.... én meg ámulva figyeltem.

Ez a srác mindenkit így el csábit. Jó, mondjuk egy képen is örjitő.... és videóba...  előbe meg egyenesen... Akaru , mit nem gonolsz! Nem szerethettél már belé. Csak pusztán jól néz ki, aranyos és kedves... Akaru!
Délután 4-re  érkeztünk meg én és Kazuya , a lakásához.  A recepciós nő, nagyon de nagyon dühös tekintettel méregetett és figyelmeztetett,hogy Kazuya a kedvenc vendége...szóval ne hogy hozza merjek meg erni . Hát ja, Kazuya-nak nagyon sok hólgy rajongója van...akik szeretik. 

Kame majdnem a legfelso emeleten lakott....  szerencse ,hogy lifttel mentunk.  Ez az épület prios, barnás szinben pompázott, úgy a falak, mint a padlózat. Néhány személyzeti ember lézengett a folyosokon. A  folyosó végén volt a szobája.   117-es szoba....  Kicsit ideges voltam, na jó nem kicsit mondva...  mély levegőt próbáltam venni, minden nyelésem előtt... nem akartam,hogy elcsuklodjon hangom. 

   -Menj csak.- nyitotta ki előttem az ajtót, majd elvette a csomagom.
Nem volt nagy lakás, nem volt valami , fenyűző. De mégis nekem tetszett, kellemes hangulatu volt... ahogy atléptem a küszöböt lágyan elmosolyodtam.  Szembe találkoztam a konyhával, sötét barna parkett diszelgett egybe az étkezdével és a nappalival. Teljesen fehér szin uralkodott lent. A konyha modern volt és egy nagyobb ablak világitott be a helységbe. A kanapé fehér volt vele szemben egy nagyobb tv , előtte egy kis asztal. Néhány kép diszelgett a tv előtt . A étkező asztal és vele együtt a széké is fehérek volta, míg nem messz tőle egy pult.  Előbbre egy lépcső vezetett fel az emeletre amiből most egy kisebb dolgozó szoba talán kandikált ki. Teljes világosság uralkodott a lakásba. 

Levetette cipőjét és mosolyogva intette hogy kövessem. Én is levetettem cipőmet és követni kezdtem.    -A konyha, nappali... és ha felmész a lépcsőn ...-indult felfele.- A dolgozó szoba, vele szembe a mosdó , balra meg a szoba. Ne haragudj, de csak egy szoba van. 
    -Értem...semmi gond majd alszom azon a kanapén.
Mutattam  a dolgozó szobába lévő kanapéra.
   -Nem, szó sem lehet róla, majd én alszom , a szobába lévő kanapén. 
    -Mi?Nem, figyelj én nem akarlak kiturni a lakásodból.
   -Én vagyok a házigazda, szóval ...-emelte fel mutató ujját.- Nem ellenekzünk neki.
Mélyet sóhajtottam, majd előre menve a csomagommal, a szobához vezetett éss kinyitva az ajtot kellmes és csodás látvány tárult elém..annyira de annyira szép szoba volt, és hatalmas...  Szerintem ez volt a lakásban a legnagyobb rész.

Kicsit fa, csempe burkolásu volt, tehát már nem nagyon uralkodott a fehér szin. Az ágy egy hatalmas francia ágy volt, felette képek diszelgettek, ahogy a többi fal szegleten is. A fény besüzrődött a két ablakon megmvilágítva a fa padlót . Egy sötét szinte fekete burkolatu éjjeli szekrény volt mindkét felén az ágynak, vele szemben egy hosszabb de alacsony szekrény azon családi fotok diszelegtek , mögötte egy fehér kanapé ezen is diszelgett néhány piros, fekete és fehér párna vele szemben egy kicsivel nagyobb tv a falon logott. Ez a csendesség, nyugalom amelyet a szoba árasztott nagyon tetszett.
   -Egyszerű a lakás, de a szobámat én terveztem...  lényegében mindent én terveztem... azt akartam, hogy a szobám legyen a legnyugodtabb, a legszebb hely az egész lakásba...  
   -Ez egyszerű ? -csúszott ki a számon.

Nem gúnyosan értve, nem rosszindulatból... de nekem egy ilyen manapság nem volt egyszerű szoba... nem tekintettem annak. De szép volt, modern nagyon...De csak válasz képpen csak kucongást kaptam.

   -Hagylak berendezkedni, atöltözni...-az ajtóba letette a csomagom majd  kiment . 
Körbe néztem ámulattal a szobába, majd leültem az agyra.... nagyon kényelmes  volt...és ebben a szobába minden ami jellemezte Kazuyát meg volt...az illatta is ott keringett a levegőbe... mélyet szippantottam és elmodolyodtam... Akaru! Egy srac szobájába vagy, beengedett a saját szférájába, vele fogsz egy jó ideig lakni meg minden... nyugodj már le...  Kinyitottam a böröndőmet és valami otthonit kezdtem keresni. Egy szürke tréning nadrág mellett és egy nagyobbacska piros poló mellett döntöttem. Ezután, csendbe bementem a mellette levő fürdőbe és lezuhanyoztam...megszáritottam a hajam és megtörölköztem... Majd amikor végeztem kimentem ... Kazuya velem átolsan ült az iróasztalnál a dolgozó szobánál... Meglátva elmosolyodott.
    -Üdv itthon!-mondta.
Én meg nagy mosolyogva meghajoltam és oda mentem hozzá.
   -A fiúkkal fogok holnap talalkozni? -kérdeztem.
   -Valószinüleg igen... épp beszéltem Jin-el, már nagyon szeretne megismerni, ahogy a többiek is.
   -Mi van, ha ... elfognak itélni mert félig magyar vagyok...  
   -Nem....ne...ne gondolj erre.
Hirtelen felállt a székből és felém fordult, egyik kezemet megfogta , a másikkal meg végig simitott az arcamon...  azt hittem,hogy ott ájulok el az izgalomtól... A szivem is majd kiugrott a helyéről .. és kiáltani tudtam volna a boldgoságtól...talán csak az hogy rajongója vagyok...ezért érzek most igy. Biztos ez az...  Mélyen tekintett a szemembe és belefúrta magát, az agyamba...ezt a képet soha nem fogom elfelejteni. 
    -Szerintem kellene küldj egy üzenetet a szüleidnek, ott mar mindjárt éjfél... igy inkább egy rövidke üzenet, mint hogy felköltsd. Ha nem haragszol megyek és letusolok. -mondta és már ott sem volt.
Körülnéztem jobban... nagyon kis lakás volt így ténleg... de nekem nagyon tetszett... otthonias volt  . Lementem a konyhába és leülve egy székre, elővettem mobilom  és egy rövidke üzenetet küldtem szüleimnek "Megérkeztem... minden rendben van. Holnap délbe felhivlak, azelőtt Kazuya megmutassa a Jhonny's Entermaint-ot... eltudjátok képzelni... =D . Akaru. " 

Épp amikor letetettem a pultra,  nyilt a fürdőszoba ajtaja és Kazuya jött ki rajta. Keresni kezdett majd amikor meglátott a korlatnak tamaszkodott és mosolyogva kérdezte:
   -Minden rendben? 
Haja meg vizes volt és kezébe egy törölközött tartott.
   -Igen...-mondtam én is mosolyogva.
Ezután, elkezdte ismet a hajat törölni, miközben lefele tartott.
   -Éhes vagy? -kérdezte megállva a pult túlsó oldalan.
   -Kicsit...-mondtam.
    -Kicsit? Ténleg?
   -Na...mi van?
   -Akkor, készitek a hölgynek, es kis kaját.
   -Te?-kérdeztem.
   -Miert talán nem szabadna. Én is tudok főzni és még milyen mennyeit.
   -Ezt....elhiszem... de ...- nem mintha nem tudtam volna, hogy tud főzni.
   -Sssssss...-mútató ujját a számra tette, igy elhallgatattva.- Csak dölj hátra....
Ezzel a levegőbe küldott egy puszit...én meg... igy.... mi a fene van veled Akaru...  biztos mindenkivel ezt csinálja... ne hogy letámadd már...  nyugalom...csak a rajongói érzések... az hogy egy lakásba lakhatok Kamenashi Kazuya-val nagy élmeny....csak nyugalom. Kazuya felkötötte haját, amely nagyon jól állt neki kihangsúlyozva még jobban arcát, felvette kötényét és elkezdett főzni. Mennyei illatok keringettek a levegőbe...  kezdett már a gyomrom is korrogni ahogy éreztem, az egyre finomabb ételek illatat.
   -Nagyon jó illat van.-mondtam.
   -Köszönöm, remélem izleni is annyira jól fog.
   -Biztos.
   -Ettél már valaha japán kaját?
   -Nem...eredeti alapanyagokból még soha.
   -Akkor megtisztelő az elsőnek lenni. -mondta ls kitette egy tanyerra majd elém rakta. - Itadakimasu!  És mondd el a véleményedet, de ne úgy mint egy rajongó.
   -Rendben. -mondtam.- Itadakimasu!
Ezzel meg a pálcikával kezdtem bügykölni.... Kazuya felkuncogott majd , mellém lépett és megfogva bal kezem (balkezes vagyok) seginteni próbált...persze kicsit nehéz volt...de végül csak sikerült. Annyira jól esett az érintése, annyira kellemes volt...ezt az érzést még sosem éreztem. 
Reggel arra ébredtem,hogy valami leesik. Felpattantak szemeim és körül néztem. Kazuya az ablaknál ült és épp a földet nézte. Hirtelen felém pillantott.
   -Jaj, ne haragudj felköltöttelek.... csak ez a cserép...leesett...  -mondta majd legugolt és elkezdte összeszedni. - Au! Francba.
Elmosolyodtam, de ugyanakkor temposabban leszálltam az ágyról...majd odamentem hozzá... és lehajoltam.
   -Ezt nem igy kell...-mondtam...-csak óvatosan.
Majd lassan, óvatosan kezdtem szedegélni a cserép szilánkokat. Majd amikor összegyült elég sok eldobtam az éjjeli szekrény melletti szemetesbe. 
   -Ezt majd összeseprem. - válaszoltam a kiömlött földre a padlon.
   -Mi...nem majd én.
   -Nem, téged meg ellátunk. - néztem rá szigoruan.
Ezzel  az ágyhoz vezettem.
    -Az első segélydoboz?
   -Az éjjeli szekrény alsó fiókjába.- mutatott a jobb oldalira.
Kivettem és odamentem hozzá, letérdepeltem elé, kivettem egy sebtapaszt és óvatosan a vágásra tettem...  el is felejtettem,hogy a kezét fogtam meg... olyan könnyen... olyan nyugodtan. És akkor mit tettem,  amint a sebtapasz az ujján volt én megpusziltam ... Zavarba jőve felálltam és kimentem a seprűjért, ami ha jol lattam, akkor a bejarat mellett volt az este....és ténleg ott volt. Felmenve a szobába rá sem mertem nézni, de hallottam ahogy kilép a szobából, feltakaritottam a földet... majd eldobva, bementem a fürdőbe elkészülni. Addig Kazuya ismét beállt főzni, most már a reggelit. Egyet ásitottam, nem volt megszokva az időtolodással...   Ma beteljesedik álmom... és találkozni fogok a KAT-TUN együtessel. 

 Szépen kicsiptem magam, nem mondhatom... kimenve a fürdőből , Kazuya épp tányérra tette a reggelit. Lementem és egy pillanatig mintha úgy tűnt volna,hogy elcsodálkozik ruhámon...de szerintem képzelődtem. Leültem a pulthoz és el vettem a pálcikákat.  Kazuya mellém ült -
   -Te is eszel?
   -Talán nem kellene?.-kerdezte nevetve felhúzva a szemöldökét.-Az este nem ettem.
   -Megettem a kajád?
   -Igen...de semmi gond, reggel bevásároltam.
De idióta vagyok , megettem a kajáját és nem is figyeltem ,hogy az este nem eszik. Hamar felálltam és meghajoltam:
   -Nagyon sajnálom.
  -Hé, nincs semmi baj. Ha azt akartam,volna hogy egyek az este és ne neked főzzek, akkor megtehettem volna. - mondta mosolyogva.
Ezzel meg visszafordult a tányérhoz. Én is visszaültem és csendbe ettünk. Hamarabb végzett az evéssel mint én, igy amig ő felment , elkészülődni, én addig elmosogattam.  
   -Nem kellett volna.-jelent meg hirtelen a hátam mögött Kazuya... és majd kiejtettem a kezemből a tányért. 
Még szerencse , idejébe megmarkoltam.
   -Ne haragudj...-mondta  bocsnatkérően, de ott rejlett egy huncut mosoly is.

   -Se...semmi gond.-mondtam.-És ez  nem tesz semmit.
   -Mehetünk?-kérdezte, amint az utolsó tányért is száradni tettem.
Bólintottam... és csak most vettem észre,hogy egy öltönybe van öltözve, nem teljesen formális, inkább ilyen rockos - popos stílus, KAT-TUN stilus. Nagyon jól nézett ki. Bár, ő mikor nem néz ki jól. Lemenve ismét a recepcios nő szuros követett tekintetével. Az épület parkolójába léptünk, Kame megállt egy fekete Mercedes Cabrio mellett. Figyelte az arcom, hogy reagálok:

   -Ez a te kocsid? - kikerekedett szemekkel néztem a fénylő autót.

   -Igen. Talán nem lehet nekem ilyen autom? - lépett az anyós ülés mellé.

    -De.... ez nagyon szép autó. -mondtam még mindig hülledezbe.

   -Nos... a hintója elő állt. - nyitott ki előttem az anyós üles ajtaját, kuncogva ültem be, majd átsietett a vezető üléshez és el is indulunk.

Bentről is luxusnak nézett ki, piros börszékek , a műszerfal is elég technikus volt és miután kiértünk a parkolóból hátratolatható tetejűvé vállt... még sosem ültem ilyen autóban. 
A Jhonny's Entermaint épületéhez érve , amely hatalmas volt , üveges , nem is tudom hirtelen hány emeletű és ott viritott a Sony Music felirat... bámulattal néztem, ahogy az idolok lépnek be  és ki az ügynőkségbe.
   -El..
  -...képesztő.-fejezte be gondolatomat Kazuya.
   -Az...- helyeslően bólintottam.
   -Kame!-kiáltott egy srác...
Majd közeledve felismertem és már is újjongtam magamban....nem volt más mint Jin Akanishi. 
    -Szia haver!- fogtak kezet Kazuya és Jin. 
    -Szia.-köszönt Kazuya is. - Hogy vagy?
    -Jól te? Milyen volt az utazás? És ...-hirtelen felém fordult.- Csak nem ő a hires romániai lany. Jin...

   -Akanishi. -mondtam.- Ismerelek, mármint videokból, meg képekről... a KAT-TUN együttes a kedvencem.-mondtam, mire ő Kazuyara nézett, aki csak bólintott. -Akaru Suzuki.

   -Már is teszel nekem... -nevetett fel, hogy nem úgy érti. -Örvendek . Menjünk be , a többiek már várnak.
Mutatkoztam be és kezet fogtam.. El sem hiszem, komolyan előttem már 2 KAT-TUN tag áll... csak nehogy elájulj Akaru.  
Elindultunk a hatalmas épületbe ...  bemenve sürögtek, forogtak az emberek:
   -Jó napot! Elnézést, a News időpontja akkor már foglalt...
   -Jó napot!A! Az Arashi fotózásáról lenne szó? 
    -Igen...a Kinki Kids-nak ma lesz fellépése...
Ámulattal bámultam, körbe az épületbe , ahogy ezekről az együttesekről hallok...  
   -Akaru, és a srácok!-jelent meg Misaki.
   -Szia. -köszönt Kazuya.
   -Hello-köszönt Jin is.
    -Üdv.-köszöntem én is.
   -Fiúk, gyertek mert már várnak a többiek.- mondta ő is és elkezdett minket felfele vezetni a lepcsőn.
Szerencsére, nem kellett nem tudom  100-dik emeletre felmenni... De azért még igy is felérve úgy éreztem kiköpöm a tűdöm.
   -Majd megszokod.- ütött gyengéden hátba Jin.
   -Jól vagy?-jelent meg Kazuya legugolva ,hogy jobban lássa arcomat, mivel én epp előre hajoltam, kezeim térdemre rakva és nehezen véve a levegőt, próbálva szabályozni. 
  -Yupp...csak...nem vagyok megszokva.
   -Minden rendben lesz...-búzditott és egy bátoritó mosollyal, felállt és bement egy terembe.
   -Akaru, gyere.-  engedett előre Misaki.
Mély levegőt vettem és beléptem egy fehér szobába... először a fény túl erős volt a szememnek igy nem tudtam sok mindent kivenni...de amint a szemem kezdte megszokni az erős fényt elém tárult álmaim, álma.... ott voltak mind a haton egy szobába.... mind öltönybe öltözve, KAT-TUN stilusba. Kezdtem nagyon izgulni, kezdtem nagyon ideges lenni...  szerintem láthatták már idegességem , amikor valaki hirtelen megfogta kezemet. Felpillantottam rá... nem más volt mint Kazuya. Nem mondott semmit, szája nem nyilt semmi szóra...  csak ott állt mellettem bátorító , lágy mosollyal. 
   -Fiúk bemutatom Akaru Suzukit, lehetséges ... biztosan ő lesz a partnerem a legújabb doramámba. - végül csak megtörte a csendet.... 
   -Örvendek...-jött először oda Koki Tanaka.
   -Koki Tanaka...-mondtam mielőtt ő mondhatta...  őszintén élveztem ilyenkor az arcukat.
   -Csak nem Kame-chan mondott neked valamit már rolam... ooooo már megvolt az első éjszakátok... -erre meg a kezünkre mutatott.
Én meg teljesen zavarbajöttem, kivörösödtem és elengedtem kezét, próbálva minnél jobban a környezetbe olvadni.
   -Nem...- halkan nyögtem ki remélve meghallják így is. 
És ekkor tettem  egy végzetes hibát, amit megtanulok ezentúl... Soha, de soha se pirulj ki Koki Tanaka előtt  és persze a TANAKA páros másik tagja előtt sem Nakamaru előtt.
   -Lehetséges lenne?!-szöktek nekem egyből.
   -Aa.a...a...ne....nem....dehogy is....
    -Kamenashi nem hittem volna rólad...-nezett ra Nakamaru vigyorogva.
   -Idióták...-mondta Kazuya és elém állt.- Hagyjátok már szegényt csak most jött meg. És nem ténleg nem történt semmi. -mondta megvédve.
De aranyos....  
   -Ne haragudj.. Ők ilyenek. Gondolom a többi tagot sem kell bemutatni. - tekintett rám Kazuya.
   -Nem...-nevettem el magam.  - Nakamru Yuichi, Taguchi Junnosuke és Tatasuya Ueda. Örvendek mindenkinek.  Nagy álom vált valóra ,hogy itt lehetek.- hajoltam meg. - Nem sokkal több , mint álmomba gondolni is mertem volna. 
   -Hát, üdv neked is.- ölelt meg Nakamaru. - Aranyos lány vagy. 
   -Kö...köszönöm...-böktem ki.
   -Örvendek .- Jött oda Junnosuke is nagyon mosollyal , és felkapva karjiaba megpörgettet.. -Szólits csak Junno-nak.
   -Rendben.-válaszoltam mosolyogva.
   -Örvendek...-Tatsuya a fotel végén ült...nem jött oda csak felállt mikor kimondt a szót meghajolva.
Elég csendes srácnak tűnt, de őszintén ugyan úgy örultem mindenkinek. Ugyan ki nem örülne ha a 6 sárcot láthatná maga előtt teljes személyükbe. Éreztem,hogy a felhőkbe vagyok...  de egy érzes nem hagyott nyugodni...  az az intenziv , erős érzes mely ha csak rápillantok Kazuya-ra boldoggá tesz...