A sors szenvedélye 18.rész

 

A sors szenvedélye

18.rész

Akaru:

Izgatottan vártam az első feszitválomat. Már felvoltam öltözve, hajam bal oldalamon a vállamra esett . Egy szempilla spiralt tettem fel , egy piros szemfesték és szájfényt, és persze egy kellemes gyönygyvirág parfüm, aminek az illatát szerettem.  Kame a mosdóba  készűlödött még nem látott. Jinék ide jönnek , együtt megyünk innen. Keitáékkal ott találkozunk. Ranal játszottam , amikor megszólalt a telom ... videó hívás Adamtól :

     - Szia! - köszöntem.

Amióta szakitottunk barátok voltunk, joban rosszban. Aminek örültem, hogy nincs az a fura viszony köztünk, sokan elvoltak,hogy ha egyszer jártatok nem tudtok barátok lenni, mert valamelyikötök úgyis többet érez még, vagy épp kivan akadva, de mi ezt megcáfoltuk.  Legalabbáis úgy értezem nálunk ez működik. Tudunk barátok lenni anélkü,hogy a multan rágodnánk, kinosan éreznénk magunkat, tovább hülyültünk akadályok nélkül.

   -Szia! Jaj de csini valaki. Hová ,hová? 

    -Köszi. Hát fesztiválra , ma van az idei tavaszi fesztivál. 

    -Oh, biztos klassz lesz. Akkor zavarok?

     -Még van egy kis idő. - néztem fel az emeletre,de Kazuya még nem jött. - Mi újság veled?

    -Szomorú vagyok, mert 2 hónappal ezelőtt nem köszöntél el tőlem. 

     -Jaj, hát minden olyan hirtelen jött ez az egész. 

     -Jó, megbocsájtok de ha haza jössz, kell találkozzunk. - vágta a durcás képet, én meg elnevettem magam.

    -Jól van, jól van. 

 Ekkor nyilt az ajtó és Kazuya lépett le:

    -Hello! - alig hosz leért hirtleen megállt.

Éreztem ahogy végig mér, nekem meg az arcomat pir borította be. Közbe fél szemmel én is végig mértem Kazuyat. Egy bordó kimonot viselt, haját hátra kötötte... milyen jól néz ki, fent kicsit ki is kandikált mellkasa, amitől csak még dögösebb volt. 

    -Akaru miért vörösödtél el így? 

Basszus, meg is feledkeztem Adamtól...

    -Öhm, tudod az egyik barátom már itt van. Bemutatom Kazuya Kamenashit, ő itt Adam Russo. - forditottam felé a telefont, Kazuya megrázta magát.

    -Nagyon örvendek! - köszönt.

    -Én is! Jaj , ő az a szinész, énekes, a KAT-TUN frontembere , akiért annyira odavoltál?

    -Igen... - jaj ismét ez a vörös az arcomon... hát legalább beleolvadok a környezetben. 

    -Nem akarok zavarni, majd visszahivlak egy másik nap...

     -Jaj, nem dehogyis zavartál!

Csengettek, Kazuya ment ajtót nyitni...

    -Hello! Akaru de csini vagy! - ugrott máris mellém Koki átkarolva. - Huh kivel beszélsz? Hello!

    -Adam Russo, egy barátom. 

    -Oh, ismersz kinos storykat Akaruról? A csajok nem akarják elmesélni... 

    -Koki! - szóltam rá.

    -Hát persze, exeként , ismerem és...

     -Exe?! - döbbent meg Koki, de még hallottam talán Nakamaru hangját.

     -Igen...

     -Oh igaz, mesélt már rólad.- vette ki a kezemből Koki a mobilom.

     -Na jól van , ne haragudj Adam, de most mennünk kell. - löktem kifele Kokit, közbe a mobilomat próbáltam visszavenni.

     -Hé, Adam majd beszélünk. - kacsintott Koki, mire megütöttem a vállát.

     -Szia!- kösözntem el Adamtól és letettem, majd Kokira néztem. - Meg ne próbáld! - szigoruan próbáltam ránézni, de ő csak elvigyordott és megfogta a az arcomat.

     -Oh, de aranyos vagy. - csak durcásabban néztem , de elnevette magát.

    -Sziasztok! - köszöntem és szemügyre vettem őket.

Koki kimonot viselt, egy sötét kék csikósat. Jin, nem viselt kimonot egy ilyen trapéz , katona stilusu nadrágot viselt, egy egy fekete polóval és egy fehér ilyen nagyobb méretű térning kabátot, haját ő is összekötötte. Tatsuya , nem lepődtem meg, kimonot viselt egy ilyen narancssárga kimonot , ami nagyon jól illett a hajához. Junno szintén beállt a kimonok sorában, egy világos zöldet viselt, melyen szintén fekete csikok ékelődtek. Nakamaru meg egy hasonló stilusu nadrágot viselt, mint Jiné, csak feketébe és több zsebes volt, egy  szürke térninget és egy fekete mellényt viselt. Hát igen, mind annyian jól néztek ki, elsem hiszme,hogy így látom, nem képen őket, hanem élőben, ahogy engem néznek, nekem mosolyognak.

    -Kazuya, mégis kimonoba jössz?! -húzta fel a szemöldökét Nakamaru. 

    -Hát igen,végül igaza volt Junnonak a fesztivál így az igazi és Kokinak.

     -És nekem? - néztem fel kerek szemekkel Kazuyara és mintha zavarbajött volna, el is forditotta fejét.

     -Oh, te is mondtad? - kérdezte Jin.

     -Akkor így már érthető! - nevetett fel Koki.

Csend telepedett ránk, miközben Kazuya szuros tekintettel nézett a srácokra.

    -Akkor mehetünk? - kérdezte Jin.

Bólintottunk és mindneki nagy mosollyal lépett át a küszöbön. Én leghátul maradtam. Kazuya mellett. 

    -Öhm... izé..jól áll neked a kimono....- teljesen zavarba jöttem, tényleg ilyent kérdek? - Izé, nem mintha máskor nem állt volna jól, láttalak képen de... - miket beszélek? Ez tényleg én mondom hangosan ki? - Örülök,hogy végül így döntöttél. -néztem el zavarba.

Ismét csend telepedett ránk, azt hittem,hogy most leégettem magam... de ekkor...

Kazuya:

    -Köszönöm. Te is gyönyörű vagy! - éreztem ahogy az arcom vörösbe pomopál.

Olyan aranyos mikor zavarba jön. Lassan rákell jöjjek,hogy folyamatosan látni akarom, ahogy mosolyog, ahogy énekel, táncol, mellette lenni mikor sír, átölelni és megvigasztalni. Minden egyes percet vele tölteni,mellette megnyugszom és boldog vagyok, erőt ad nekem és előre léphetek vele együtt , kéz a kézben járni... kéz a kézben... kéz a kézben... a srácok elől mentek , beszélgettek... csak mi ketten kullogtunk hátul...akkor miért ne... Lassan közelitettem kezem az ővéhez , szívem torkomba dobogott és csak fél szemmel sanditottam arra... A kecses, vékony kis keze... Milyen lenne ha az enyémbe tartanám? Ha hosszú újjai összefonodnának az enyémekkel? 

    -Kazuya! 

    -Mi?! Igen tessék?! - szökkent hirtelen el, kezemet azonnal hátam mögé rejtve.

    -Mi az haver? - nézett értetlenül Jin.

     -Tán valamire készültél? - húzta fel a szemöldökét Koki.

    -Szólj ha pluszba vagyunk? - vigyorgott Nakamaru. 

 Akarura néztem, aki kíváncsian mérlegelt. Jaj vajon lássa mennyire zavarba jöttem? Előre néztem a srácokra,akik mind vigyorogtak idiótán , majd előre szaladtamés Jinnek ugorva összeborzoltam a haját:

  -Tessék?! Mi?! Mit akarsz?! Bunyót?!

    -Ne már! Kamenashi, összeborzoltad a hajam...- lökött el tőle Jin, de felnevetett. - Amúgy? - karolt át és kezdett suttogni. - Féltékeny voltál?

     -Ugyan mire? - néztem értetlenül...

     -Hát az exére...

    -Még egyszer megkérdem, ugyan mire? Csak beszélgettek semmi extra.

     -Oké - egyenesedett ki - ha te mondod. 

     -Akaru! - előre néztem, egy csinos , karcsú lány, szőke haja kontyba , egy sárga kimonot viselt így integetett nekünk és szólította Akarut, ő lesz Midori.

     -Midori! -szaladt előre Akaru.

Ezután láttam meg, mellette Keitát , nem viselt kimonot, egy egyszerű farmer , egy kockás kék ing és egy bör dzseki. Persze tekintetünk azonnal találkozott. Akaru átölelte a lányt, ekkor értünk mi is oda. Közben észrevettem még egy srácot , narancsos , bozontos hajjal és barna szemmel. Egy elég neon zöld kimonot viselt, mely mellkasánál nyitott volt, egy fehér poló látszodott ki alóla. Ő lesz Shouta.

   -Srácok beszeretném mutatni Midori Hakut és Shouta Hirazawit.

     -Nagyon örvendünk! - hajoltunk meg a srácokkal.

     -Már sok mindent hallottunk Akarutól. - mosolygott Tatsuya és Shouta felé nyújtotta kezét.

     -Mi is örvendünk! - köszöntek ők is.

     -Nekünk is már sokat mesélt Akaru... 

     -Persze azért hallottunk rólatok dolgokat... - de Shouta nem tudta befejezni mondatát , mert Miodir oldalba ütötte.

     -Nyugi értsük.- válaszolt Junno. 

     -Hát, akkor induljunk! - kiáltott fel Koki és elindultunk a fesztivál területére.

Azért igyekeztünk kerülni a nagy tömeget,de olyan érzésem volt, hogy nem fogja semmi sem elrontani.

    -Oh! Milyen rég voltam! Na lássuk mit próbáljunk ki? - kezdett tanakodni Nakamaru és Koki.

Mélyet szippantottam a levegőben, miközben szemem körbe tekintett. Régi feeling jutott eszembe. Az emberek arcán a nagy mosoly, az izgatottság. Ahogy emberekkel találkoznak és újdonságokat mesélnek egymásnak, hogy mik történtek velük és mennyire váják a tűzijátékot, hogy mit ennének ,mit próbáljanak ki. A gyerköcök ide oda futkorásznak nevetgélve, nem tőrődve a felnőtt gondokkal, kis kimonojukban. A standoknál az árusok nagy mosollyal fogadták vendégeiket és ajánlották termékeiket. Az étel sandoktól finom illatok áradoztak  , mindenhol előtted készült a friss alapanyagokból az étel, takoyaki, Maki sushi, inari sushi, teriyaki csirke, yaki soba, grillezett kukorica.Mind nagyon jól néztek ki, de persze az édességek sem maradtak ki mitarashi dango, kis fánkok, palacsinta.Az emberek arcán cska úgy sugárzott a döntésképtelenség, hogy épp mit próbáljanak ki.A játék standok boldog kiáltásoktól vagy épp keserű kiáltástól töltötte meg a teret. Gyerekek, felnőttek egyaránt versenyeztek , párok egymás felé tarották az étlet, vagy épp a fiú mutatta meg mennyire ügyes egy játékban, reménykedve, hogy nyerhet valamit a szép hölgynek aki mellette van. Kellemes, boldog hangulat uralkodott, amin rég vettem részt. 

     -Kérsz? - visszatértem a jelen pillanatban és magam mellé néztem.

Egy kis tál takoyaki volt az arcom elé téve, Akaru mosolyogva nézett .

     -Köszönöm. - vettem el egyet.

     - Nosztalgiáztál? 

     -Tessék? 

     -Elgondolkoztál...

    -Jaj, csak a terpet néztem, mértem fel. Emlékek sorozata... rég voltam. Emlékszem gyerekkoromba a szüleink minden évben elhoztak, amikor csak lehetett ,  a tesoimmal alig vártuk a tűzijátékot. Az egyik kedvenc játékom a célba lövés, mindig én nyertem a tesoim mellett. Anyám szerint profi céllővő vagyok.

     -Oh, valóban? - nézett rám incselkedve, tényleg incselkedve. - Akkor majd mutasd meg. -kacsintott rám és előre szökkent Midori mellé.

Ez nő komolyan... elmsolyodtam és tovább mentem. Amit csak lehetett kipróbáltunk , halat horgásztunk, ettünk, ittunk, dobtunk kosárra, beszélgettünk . Jól éreztük magunkat, a csapat egész jól elengedte magát és összebarátkoztunk Akaru barátaival is, bár Keita még mindig zavart. De mindneki moslygott, nevetett ,  nem ronthatta semmi sem el ezt a napot. 

    -Nektek jővő héten kezdődik az első megjelenésre a próbák nem? 

    -Igen.  - válaszolt Midori, Tatsuya kérdésére.- Már alig várom. Te nem Akaru?

    -De.... - válaszolt, de ahogy nekem tűnt átjárta az idegesség.

Majd megkell mondjam,hogy minden rendben lesz, ügyes lesz.

    -Adjatok bele mindent, Jhonny mindig figyel az első benyomást fontosnak tartja. Hogy képesek az ujoncok viselkedni egy tv műsorban. - búzdította Junno.

  -Olyan meglepő, hogy már itt tartunk.

     -Hát kilettetek választva, nem hiába mert van bennetek potenciál, csak csiszolni kell. Van akinek hamarabb sikerül , van akinek több idő kell. - folytatta Nakamaru.

    -De ügyesek lesztek. - mosolyogtam Akarura. 

Aki mosolyogva bólintott, úgy ragyogott a szeme , hogy éreztem azonnal beszippant. Milyen gyönyörű, miért van rám ilyen hatással? Miért akarok közelében lenni folyamatosan, látni a mosolyát .... már megint itt tartunk Kazuya. Mi van veled? 

    -Nézd ott a céllővés... Megmutatod mire vagy képes? 

Húzta fel a szemöldökét és várta válaszom. Csak elégedetten elmosolyodtam,majd elindultam a stand felé... már láttam is mit nyerek meg neki. 

Egyszer.... 9.resz

 

Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak

9.rész 

Akaru:

A telefonon Kazuya jelent meg, egy sajtótájékoztató élőben. Szóval eljött az idő, kiváncsi vagyok mit fognak mondani. 

    -Hello , osztály! Rögtön a tárgyra térünk , nyissátok ki a könyveket a 56 oldalra és... Oshiato kisasszony kérem kapcsolja ki a telefonját ! 

Persze, hogy engem vesz észre először. Elvigyorodtam és felálltam:

    -Sajnálom tanárúr, de ez életbe vágó dolog. - ezzel rákacsintottam és kisétáltam a teremből. 

    -Oshiato! Oshiato Akaru! Büntetésben lesz! - de már becsuktam magam mögött az ajtót. 

Mindig ez van... ez szokásos néha, szóval... Lesitettem a próba terembe reménykedve, hogy nem kések le semmiről. Valamiért nagyon izgatott voltam, annyira tudni akartam, hogy mit fog mondani. Pont időben, leültem a szinpadra és vártam... persze a fotosok továbbra is kattogtatták a fényképezőgépeket miközben lövelték a kérdéseket felé, de Kazuya csak most szólalt meg.

    - Nem titok, hogy a nyári szabadságunk során én nem a pihenést válaszottam, hanem beiratkoztam egy nyári iskolában folytatni a tanulmányaimat. Akaru Oshiato az osztálytársam. Azon a nap épp arra jártam és észrevettem,hogy veszekednek az előtte lévő sráccal, odamentem mert azt hittem, hogy gond van és talán segíthetek. - azon morfondiroztam,hogy vajon mennyit rághattak be a szájába. - De az egészet félreértettem, ugyanis csak kisebb vita volt. - kisebb vita ja....persze.... szóval berágták ezt kis storyt.... hát erről lehet nem tehet, hiszen milyen nagy botrány lenne ha kiderülne a teljes igazság. 

Figyeltem ahogy kicsit erőlködik, nem volt inyére a hazugság, ennyire már ismertem. 

    -Akkor önök csak barátok? - tette fel a sok riporter közül az egyik. 

Hirtelen éreztem,ahogy a szívverésem gyors ütembe kezd... miért? Miért ugrasz ki erre a kérdésre?

    -Osztálytársak vagyunk. - mi?!

Hát ez megütött, oké tudom,hogy viselkedtem de gondoltam, hogy legalább a történtek után azért barátok vagyunk. Szóval, ő rám nem tekint sehogy.... De mire gondolsz Akaru?! Mégis hogyan másképp kellene tekintsen, más világból származik és amint lejár a hülye szabadsága többet nem látod... nem látod.... 

    -Arra szeretném kérni mindenkit, hogy hagyja békén Akaru Oshiatot. Nincs semmi ok, hogy letámadja bárki  vagy rossz szemmel nézzen rá. Szóval kérem hagyják békén. - ezzel meghajolt és elment.

     -Köszönjük,hogy ide fáradoztak. Kérjük szives türelmüket, míg a KAT-TUN ismét vissza áll munkában és kérjük tartsák tiszteletben a magánéletüket.

Ezzel lejárt  a sajtótájékoztató. Lekapcsoltam a telot és gondolataimban merültem. Osztálytársak mi... rendben ha csak ennyi, akkor ennyi. 

Kazuya:

Fárasztó volt ez az egész tájékoztató. Jhonny szabályai szerint lényegretörtem és semmi plusz info . 

    -Ügyes voltál Kazuya! Jó volt, már egyre csökken ez a galiba.- fogadott az irodába nagy mosollyal.

    -Visszamehetek akkor? - már alig vártam, hogy találkozzak Akaruval.

Vajon látta a tájékoztatot? Ah, nem hiszem óra volt és nem is tudott róla. 

    -Hát persze. De Kazuya, ne legyen még egy ilyen helyzet. Ő egy egyszerű lány, sőt egy elég balhés ahogy olvastam....

    -Utána néztél? 

    -Persze . - előkeresett egy dosziét majd elém dobta, 

Kinyitottam Akaru volt a képen az iskolából jött ki. Néhány átlagos információ lakhely, szültési év. Aztán jellemzés és persze a story, hogy ők uralják a sulit.

     -Ő nem ilyen!- kelltem ki magamból. -  Nem egyszerű lány...

    -Jól van, jól van... - ült le a székre. - Nem érdekel, tegyél amit akarsz de maradjon a keretek között , semmi ilyen bonyolult helyzet ismét. Értve vagyok? 

  Persze, most ha elsimult mit is érdekelné? Szememet forgattam.

     -Rendben. Elnézést! Szép napot! - ezzel meghajoltam és kiléptem. 

Néhány sztár bent lézengett, ide oda forgolodtak, készülődtek. Köszöntem néhánynak majd elindultam enni egy kis rament. Hazamegyek , összepakolok és indulok is vissza. Ahogy leültem egy étteremben, megcsörrent a telom. Valahogy, abban reménykedtem, hogy Akaru de nem.... Akira volt.

     -Halo? 

    -Szia el sem hiszed mi történt harmadik órán .

     -Nem tudom, de gondolom elmondod...- szippatottam bele az előttem lévő gyümölcs  turmixban.

     -Bejött a tanár és Akaru telefonozott... - felvillanyozott a szemem, mikor kimondta ezt a nevet. - Természetesen rászólt, de erre Akaru azt mondta, hogy "Sajnálom tanárúr, de ez életbevágó dolog." és a tanárra kacsintott, láttad volna a tanár arcát, majd felrobbant. Annak ellenére, hogy ezt megszokhatná. 

     -És mi történt Akaruval?

     -Nem tudom , hogy miért ment ki, vette a telefont és kisétált. A tanár meg utána szólt, hogy büntetés. Nem tudom ha elment, mert ezek után nem jött vissza. Bár ha nem ment el elég nagy bajba van, ami szerintem számára nem nagy dolog és nem fogja érdekelni.

    -Azt mondtad harmadik órán? - akkor volt....

     -Igen. Milyen volt a tájékoztató? 

     -Jó, tervek szerint ment.- Akira tovább mesélt a napjáról ... de én a gondolataimban merültem.

Szóval akkor látta a tájékoztatot, vajon mi járhatott a fejében?

     -Kazuya?! Ott vagy?!

     -Igen bocsi, elgondolkoztam. Köszönöm.- hozták meg a ramenem. 

     -Nehéz a szerelem mi haver? - sóhajtott fel.- Leszidtak még ma a cégnél?

     -Nem, sőt alig várták,hogy lejárjon. Most már nem érdekelte, őket ,hogy mit mondok, csak ne kerüljek újból ilyen helyzetben. - poénkodtam, de azt hiszem a cinikusság érződött a hangomból.

      -És mit fogsz tenni?

     -Hát továbbra is mellette leszek, de igaza van abból a szempontból , hogy idol vagyok így óvatosabb kell legyek. - ez öszínte volt. 

     -Értem. Most órára kell mennem ,de majd beszélünk.

    -Hello! - és tette le.

Befejeztem a kaját, majd el is indultam a lakásomban, hogy ami olyan visszacsomagoljam és induljak vissza Osakaban. Megpróbáltam közben Akarut hívni de nem válaszolt. Pakolás közben Nakamaru és Koki hívott.

    -Szóval osztálytárs ? - húzta fel szemöldökét Nakamaru.

     -Mit mondhattam volna? Amúgyis ez az igazság, nincs semmi közöttünk szóval... - bár szeretném.

     -És szerinted Akaru is így gondolja? - tette fel a kérdést Koki .-Azt mondtad,hogy valoszinű látta. 

      -Mit gondolna mást? Igaz,hogy én beleszerettem de... - fejembe lepörögtek a napok , a pillanatok amiket közösen töltöttünk, mikor megláttam egészen az utolsó találkozásunkig. 

Alig várom, hogy találkozzak vele. 

     -De ő, más...ő biztos,hogy nem .... - ugye? 

     -Azért vigyázz, ha holnap ismét a lista elejére kerülsz a szívatásba ne csodálkozz. - nevetgélt Koki.

Ezt most tényleg nem értettem, biztos,hogy Akaru nem néz rám olyan szemmel. Azt látnám, érzném nem? 

     -Nem érted a nőket Kamenashi, pedig a csapatban téged mondanak az egyik legnagyobb sármörnek.- válaszolta Nakamaru. 

Nem értem a nőket...? Nem értem Akarut.... ?

     -Na jó, most mennem kell hamarosan indulok vissza. 

      -Várj. Jhonny papával minden rendben mostmár? - kérdezte Koki.

      -Jaj, ne nevezd így, neki bár hol lehet füle és szeme.... -nézett körbe Nakamaru.

       - Ez igaz. Lekövette Akarut, utána nézett. 

       -Mi komolyan?- bólintottam.

       -Igen, egy dosziét dobott elém tele információkkal.

       -Akkor nem adja rátok áldásotok. - hát igen ezt eddig is tudtam, hogy nem könnyű.

Elköszöntem , majd elvéve a két böröndöm, ismét bezártam lakásom és visszakocsikáztam Osakában. Örültem, hogy egyedül vagyok és nem követ egy gorilla, vagy ő maga visz. Így ismét gondolataimban meredhettem. Nem adja rátok áldását... Változhat e valami? Gondolataimban folyamatosan Akaru járt, a szívembe beköltözött és nem éreztem azt, hogy kiakarna onnan költözni. Megakartam szerezni, azt akartam, hogy mindennap rám mosolyoghasson és megérinthessem, megízlelhessem édes ajkait és támaszt nyujtsak, biztonságot neki... Nem adja rátok az áldását.... Nem is kell, mert valahogy megoldom. És ezekután az út szakaszom kicsit megváltozott.

Akaru:

A kis riport után, nem mentem vissza a suliba. De a büntetést leültem. Egész végig amúgy suliba voltam a próba teremben, új koreográfiákon agyalva. Jót tett, kikapcsolat, bár már a saját érzéseimet sem értem . Lekellett vezessem a gőzt, de ha tudnám miért.... Büntetés után egyből hazafele tartottam. Nem akartam mást, mint az üres házban ülni és nézni a falat. De amikor a kapuba értem.... ismeretlen autó parkolt előtte.... Kazuya lépett ki az ismeretlen autóból, azonnal megálltam.

     -Hello! -köszönt sexy mosollyal, amitől azt éreztem, rögtön ,hogy itt olvadok el.Mi?

     -Szia, osztálytárs! - mondtam cinikusan a végét és a kapuhoz léptem, kinyitani. 

      -Zavar? - bársonyos hangja közvetlen mögöttem szólt.

Éreztem ahogy beleremegek csilingelő hangjában. Most meg mi a fene van velem? 

      -Nem, dehogy zavar... miért zavarna? - esett ki a kezemből a kulcs.

Miért vagyok ideges? Lehajoltam, felvenni de amikor felvettem és felegyenesedtem, Kazuya megfogta könyököm és felé fordított , majd ajkai az enyémekre tapadtak. Megcsókolt!

       

szulinap

Nagyon boldog születésnapot Nakamaru! 

Ma töltötte a 37-dik életévét. 😍😄