Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak...
14.rész
Kazuya:
Bár egész nap a hallottakon járt az eszem, nem mentem oda Akaruhoz rákérdezni a dolgokra. Sőt tulajdonképpen nem is nagyon beszéltem bárkivel a mai nap folyamán. Épp Akirával beszélgettem néha, bár őt is inkább az érdekelte, hogy miért nem békültünk ki Nagarukival. De nem mondtam semmit a reggeli beszélgetésünkről. És mielőtt bármit is itélkeznétek nem arról van szó, hogy távol akarom megam tartani Akaruról, arról már lemondtam, együtt akarok vele lenni és megvédeni, meggyógyitani. Tulajdonképpen , egyszerűen egyik részem nem mert rákérdezni, nem akarta ezt az egészet elhinni, valami biztos van a háttérben , de fogalmam sem volt, hogy hozzam fel és nem akartam, hogy azt érezze nem bizok benne, akartam, hogy rám támaszkodjon. Aj , komolyan Kazuya egy lány ilyen hatással van rád.
Nagaruki nem is kereste a társaságomat, folyton Yoshiko mellett volt. Úgy döntöttem, hogy ma kihagyom a klubb tevékenységet és egyenesen hazaindultam. Fáradtnak éreztem magam, mintha egy évet öregedtem volna, annyit rágodtam magam a történteken, a napokban annyi rejtélyes dolog lépett be a gondolatimba, persze mind Akaruval kapcsolatban és mind megakartam fejteni , csak azt sem tudtam, hogy induljak neki hirtelen. Jobban megérteni az egészet és támaszt nyujtani neki. Mert tudom, hogy előre akar lépni, de valamitől fél, mintha folyton valami visszahúzná, visszarántaná , hogy nem, ő nem támaszkodhat senkire , nem mutathassa a gyengeségét. Nem lehet gyenge.... De én ezt szeretném nyujtani neki, hogy nincs egyedül, támaszkodjon másra, támaszkodjon rám. Folyton körülötte forognak a gondolataim....
A szombat hamar bekopogtatott a nyári szellővel az ajtókon. Eléggé meleg és száraz levegő keringett körben. Junnoval beszélgettem éppen video chaten, uchiwaval legyezve magam. Kokiék túrázni mentek, Tatsuya meg családi programon vett részt éppen.
- Elég érdekes dologba keveredtél.
- Érdekes dologba? Hát... inkább bonyolult és nem tudom, hogyan kezeljem.
- Ne rágd ennyire magad, szokatlan helyzet, egy új világba kerültél, ha mondhassuk így. Amióta bekerültél a Jhonny's-hoz hány éve is 10 éve? Tapasztaltál anno gyerekként valamit, most meg beszeretnéd fejezni tanulmányaidat és egy másik iskolai életbe keveredtél, nem tudhattad.
- Hát igen az biztos, hogy nem tudhattam, sosem lehet tudni , mikor talál el az ámor nyila nem így van? - támaszkodtam könyökömre.
- De, pontosan így van. De boldog vagy nem ? Látod magad előtt ahogy egymás karjaiba vagytok, ahogy egybe fonodik a tekintetetek és tudjátok, hogy együtt kell legyetek.... Akarod Akarut.
- Igen, akarom. - aj drága sajtom, mi ez? Mintha éppen házassági fogadalmat tennék Junnonak.
Kazuya, min nem jár az eszed!
- Mi lenne ha kedveskednél neki? A te módodon, hóditsd el, udvarolj és ne azt várd, hogy ő lépjen, mutasd meg te, hogy igenis komolyan gondolod, hogy elakarod csábítani, ne azt várd, hogy valahogy kilépjen az életéből, hanem mutasd meg, hogy kiléphet mert itt vag,y megoszthatod vele.
- Udvaroljak? Udvaroljak...
- Tán nem tudod mit jelent? Tudod, mikor kedveskedsz egy lánynak , elhódítod... ami régebben nagyon divatos volt, manapság nem nagyon művelik az emberek. Például Kyoko szerint a lányokban még mindig benne van , még mindig vágynak a figyelmre, hogy kedveskedjenek neki . Miért nem próbálod meg? Lehet hatni fog...
- Tudom jól, hogy mit jelent udvarolni. De mivel is kezdhetnék... - talán ez nem is olyan rossz ötlet.
Igaza van Junnonak folyton azzal voltam el, hogy nem így és nem ugy, és nem tudom mit tegyek és várom Akarut. Közbe bőven van mit tennem, mivel bizonyitanom és lassan közelednem feléje.
- Nem kell nagy dolog legyen, valami apróság... esetleg valami különlegesebb is lehet, amibe monjduk jó vagy... de ne törj nagyra azért még.
-Amiben jó vagyok? - amibe jó vagyok....
Hirtelen megrezgett a telefonom. Utána nyultam , Tamiya neve viritott rajta egy képet küldött... Értetlenül oldottam ki a telefonom és kattintottam a képre:
-Kazuya mi történt? Kazuya?!
Hallottam ahogy Junno szólít, gondolom arcom miatt, ami meglepetettséget sugárzott, de nem tudtam most vissza szólni. A képen nem más állt , mint Akaru. Egy fehér rózsaszin virágos pántos ruhát viselt, hozzáillő fehér szandát, haja oldalra összefonva, kis táska lógott le a bal oldalán, elől tarottta kezeinél. A földet fixirozta, a kép alatt ez a szöveg állt "Hoppá, rég láttam ennyire kicsípve Akarut! Jó szórakozást neked! Mi biztos jól fogunk! " Az agyamat akarja komolyan ezzel húzni?!
-Kazuya?
- Ne haragudj, most mennem kell Junno , majd beszélünk később szia!
Rögtön kapokdva kerestem ki egy fehér polót és egy kék fehér rövid nadrágot , napszemüveget, pénztárcát és kocsi kulcsot és máris kiviharoztam a házból. Nem, nem Akaru te nem randizhatsz mással... te engem szeretsz.
Akaru:
Kazuya a minap nem kereste társaságomat, sőt nem is kereste más társaságát sem. Úgy tűnt mintha valamin törné magát. Talán feladta az irántam érzett érzelmeit és azon filozott, hogy legyen újra barátságba Nagarukival. Vagy rájött, hogy ezek az érzések nem is voltak olyan igaziak és elrontotta érte a barátságát, nem tudja, hogy lépjen előre feléjük. Kazuya szerintem egy olyan személy, akinke fontos a barátság, fontos a kialakitott személyekkel lévő kapcsolat... értem ezt eldobta egy időre. Megbánhatta? És ez engem miért érint így... miért van lelkiismeret furdalásom és miért fáj ha arra gondolok, hogy többet nem beszélhetek vele... Hogy többet nem érezhetem édeskés, kicsit kábító illatát, nem tekinthetek közel ragyogó barna tekintetében és nem érinthetem meg ... Aj Akaru mire nem gondolsz!
Arcomra csaptam , meg sem gondolva, hogy éppen a vidám park előtt állok, ahová nem kevés ember igyekszik belépni. Eldöntöttem, eldöntöttm, hogy mára elfelejtem Kazuyat, nem érdekel , nem mondom ki a nevét, nem is akarom hallani és gondolataimban is jó mélyen igyekszem elzárni. Csak a mai napra fogok gondolni. Szóval miről is van szó? Miért vagyok itt a vidámpark előtt? Van ez a srác Kiriyu tetszik Tamiyanak és bár először ilyenről hallani sem akartam, belementem , hogy eljővők és társaságot tartok Kiriyu barátjának, hogy tudjanak kettesben lenni. Bár ha most valaki meglátná tuti azt mondaná, hogy én biza megadom a modját ennek a "randinak" , de ez nem az volt. Legalábbis a részemről és ezt tudtára is adtam Tamiyanak, hogy a képzelete ne szálljon el.
És minő meglepő én vagyok az első... pedig tényleg nem mondanám, hogy siettem egyszerűen időbe jöttem. Vagy kellett volna tartsam azt, hogy 5-10 percet váratod a fiúkat? Kit érdekel ... De hol vannak már? Jobb jönnek, vagy ha nem elveszek a gondolataimban és Kazuya körülötti világom visszatér . De nem , nem szabad....
- Hogy mi... ?! - úgye most csak képzelődöm, úgye most képzelődöm.
Kazuya határozott léptekkel közeledik felém , arca komolyságot sugároz:
-Szia! - emelei egyik kezét fel, majd azonnal jobb csuklom után kapott és elkezdett befele húzni.
Nem , ez nem képzelődés, ez tényleg ő, de mit keres itt?
Egy fehér polót viselt, ami remekül kihansúlyozta alkatosabb felső testét és egy kékes fehér rövid nadrágot, haját hátra kötötte és napszemvüget viselt, meg egy sapka volt rajta. Ahogy előre haladtunk a nyári szellő megcsapta parfürmje illatát és ismét elkábitott.... Ne! Ma kiakartam zárni... Ha itt van, ha itt van fogságba ejt...
- Kérek szépen két jegyet! -szólt a pénztárosnak, aki nem tűnt, hogy felismeri majd átadva a pénzt és elvéve a jegyeket siető léptekkel húzott be a parkba.
Miután átléptük a vidám park bejáratát kicsit észhez kaptam és kihuztma a karját:
- Mit akarsz?! Mégis miért húztál így be? - próbáltam dühösnek tűnni, hogy felhúzott ez az egész, de közbe a szivem vadul kezdet dübörögni és örült az egész testem, lelkem, hogy láthatom.
Pedig már elakartam zárni ezeket az érzéseket , elmélyeszteni egy kis fiókba a szívem mélyén. Honnan tudtad ezt Kazuya Kamenashi? Honnan tudtad? Elárulod nekem valaha?
- Én... én izé... Látni akartalak! - néhány lépésre körlöttünk meg is szeppentek és hangzavart kelltek.
Kicsit ideges is lettem , mi van ha rájönnek, hogy ki is valójában, nem fogják letámadni rögtön és fölösleges pletykákat terjeszteni róla?
Sőt neki ez nem is jár a fejedbe? Oké, látszik álcázta magát de úgyis, ha Osaka egy kisebb város, ez egy vidámpark itt azért járnak az emberek, nem is kevés. Miért teszed ilyennek magad?
- Én... én egyszerűen...
Hát most engem kellett a józan ész vezéreljen és bármennyire és érdekelt, hogy mit is akar mondani, egyelőre várni kellett. Most rajtam volt a sor, hogy ujjaim átkulcsolják csuklóját és magammal húzzam. Az eszem közbe vágni kezdett hol tudnánk beszélgetni nyugodtan és az első amit megláttam a legnagyobb dolog volt a vidámparkból, az óriáskerék. Sor szerencsére nem volt , még elég korán volt, hogy már sor gyűljön a keréknél, így gyorsan jeleztem az ott álló szinte talán velünk egy idős srácnak, aki kinyitott egy fülkét és be is zuppantunk. Amint beértünk és becsukodott mellettünk az ajtó, mindkettőnk gyors lihegése járta be a kis teret. Siettem, hogy nehogy valaki felismerje... aj... tényleg aggódok miatta? Na jó egyértelmű miért....
-Minden rendben? - bársonyos hangja közvetlenül mellőlem szólt, amitől rögtön beleborzongtam.
El is felejtettme, hogy egymás mellett ülünk, egy ilyen kis rekeszben. Vállaunk egymás érik , lélegeztünktől hangos a tér és illatunk együtt keveredik , de ez nem volt az az émelyítő rossz társítás, sőt egész jól kiegészitett egymást, az én édeskés gyöngyvirág illatom és az ő kicsit erőteljesebb férfi desodora. Azon morfondiroztam mindezek mellette mennyire hallatszik a szívverésem dobogása, mennyire hallhassa, hogy majd kiugrik a helyéről és ez mind miatta van.
- Akaru!
- Öhm igen, csak... csak nem akartam, hogy esetlegesen felismerjenek és bajba keveredj. - szemébe akartam nézni, nem akartam zavarbajönni de amikor tekintetünk találkozott, éreztme ahogy pirba borul arcom és elkellett nézzek.
- Köszönöm. - mondta és kék sapkáját levette magáról megigazitva haját. - Szóval... nem is tudom mi ütött belém. Egyértelmű, hogy tudod mit érzek irántad. Tamiya elküldött egy képett, hogy itt állsz csinosan, aranyosan randira kész... és nem tudtam egyszerűen otthon állni... mert ... mert... Szeretlek és nem akarom, hogy más is lásson ilyen aranyosan! Melletted akarok lenni Akaru, bárhogy is nem érdekel, bármi is legyen én csak melletted akarok lenni! Kérlek engedd meg, hogy a közeledbe legyek!
Megragadta kezeimet és fogva tartotta tekintetem, szívem már egyre hevesebben és hevesebben dobogott , tenyerem izzadott és remegtem teljes egsztázisba kerültem ahogy itt állt előttem a zavarbaejtős de rohadt őszinte Kazuya Kamenashi és rám ilyen hatást volt képes elérni. És ez zavart alig egy hónap telt el mióta megismerkedtünk de már első pillanattól felkavarta az érzéseimet, már első pillanattól vonzott magához... hiába nem vagyok különb mint más rajongó, tetszik a kinézete, vonz a sexy kinézete, ahogy hajába tur és megnyalja vörös ajkait.... De ugyanakkor beleszerettem kedvességébe, ahogy küzd , ahogy pszinte és erős akarata a kibukkan belőle és ahogy folyton megvédett engem és bizott bennem amióta csak itt van.
- Akaru!
Hirtelen észre sem vettem, hogy mennyire a gondolataimba merülök , miközben Kazuya aggódva tekint rám...
- Mi a baj? - először azt hittem, hogy még mindig nem válaszoltam előbbi kérdésére, de hirtelen arcomra tette kezem és letörölt egy könnycseppett.
Meglepődve kerekedtek ki a szemeim... én meg miért sirok?
- Elnézést megbántottalak?! Tényleg ennyire elakartál menni randizni? Idióta vagyok mi? Te akartál találkozni azzal a sráccal én meg önző módon elráncigáltálak... beszélj Tamiyaval bizots a közelbe vannak... én nagoyn sajnálom...
- Nem... nem ez... én csak én csak... - annyira boldoggá tetted a szivemet ezekkel a szavakkal, sosem hittem, hogy valaki iránt ennyire fogok vonzodni, hogy valakit ennyire a közelembe akarok tartani. Bármi is legyen én csak a közeledbe akarok lenni... azok a szavak, azok a szavak Kazuya elérték a szivemet.... elérték amitől kellemes borzongás futott végig rajtam.
Én is mellette akarok lenni... de...
- Én csak nem is tudom mi ütött belém. - gyorsan kihuztam kezeimet ővéből és letöröltem a könnyeimet. - Megbeszéltünk valamit a két életünk nem fér össze, különbözik az a legjobb ha...
Nem tehetlek ki téged ennek az egésznek, nem cska a sztárságod miatt, más miatt is... mindketten csak szenvednék. Te csak szomorú lennél, aggódnál és ezt nem birnám ki.
- Csak hadd legyek a közeledbe! Kérlek , adj egy kis időt ha nem megy én magam fogok hátrálni kérlek... kérlek...
Mondj nemet azoknak a csillogó barna tekintetnek, mondj nemet a szivednek . Hallgass a józan eszedre Akaru! De mielőtt bármit is válaszoltam volna Kazuya mint egy éhes kesejű csapott le az ajkaimra. Bár józan eszem kattogtatta, hogy küzdjek ellene, hogy ne olvadjak el karjaiba, mikor édes ajkai az enyémekre tapadtak és szikra járta végig testem nem tudtam ellenállni, elragadott a hév. Gyenge voltam, enegedtem azoknak a szavaknak és engedtem annak az érzékeny barna tekintetnek hogy elvarázsoljon. Leengedtem a védelmem.
Amint érezte, hogy visszacsókolok, közelebb huzott magához átkarolva derekam, én átkaroltam nyakát és babrálni kezdtem hajával. Mintha mindketten most csillapítanánk éhünket ami hetek óta kinoz. Oh, hogy tud ilyen jól csókolni? Hogy nem tudok ellenállni neki? Akarom... akarom őt. E pillanatban a gravitáció megszünt, mintha a csók a létezés más szférájában röpítené a banális hétköznapok világa fölé. Legalábbis most így éreztem magam, ahogy karjai egyre szorosabban fonodtak körém, bal lábamat ővéire helyeztem, hogy még közelebb férjek hozzá és kezeim táncolni kezdtek hátán... Úgy éreztem csak mi létezünk ebben a pillanatban, itt a fellegekbe röpködve , egymásnak szárnyat adva, ugyanazt kívánva, ugyanazt akarva , ugyanazt érzeve... szivünk egy huron pendült, egyért óhajtozott,ahogy ajkunk egyre szenvedélyesebb táncá alakult, nem gondoltunk semmire, nem érdekelt semmit csak ez a pillanat csak mi. Levettem sapkáját majd kihuztam óvatosan hajgumiját is és móhon turtam hajába, mire válaszul ajkamba harapott. Bár kicsi volt ez a hely, nekem mégis kényelmesnek tűnt és sehol máshol nem akartam lenni, mint ebben a kis fülkében a karjaiban csókolva édes ajkát, amit olyannyiszor végig nyal. Szerlemes vagyok Kazuya Kamenashiba!
De a pillanat sajnos nem tarthat örökké... amikor már levegő után kellett kapjunk elkellett szakadjunk egymástól , vággyal teli tekintetünk viszont nem engedte egymást. Nem mondtuk semmit, bár azt hiszem, most nem kellettek szavakt, azt hiszem mindketten tudtuk a másik mire gondol, a másik mit akar, a másik mire vágyik ... Nem kellett fölösleges szavak , a józan ész már rég nem volt képbe. Az út további részében egymás kezét fogva ott ültünk csendben a fülkében , egymás lélegzetét hallgatva ami most vágyaink túlfütött érzékét jelezve. Mikor már közeledtünk a végéhez, visszahelyeztem sapkáját fejére.
- Hé és a hajgumi? - kapott utána de elhuztam.
Pont ebben a pillanatban nyilt az ajtó , lendülettel álltam fel és léptem ki rajta, megköszönve a kört. Olyan erőt éreztem amit eddig még soha, még Otani sem váltott ki belőlem ilyen hévet, ilyen érzéseket, ilyen erőt....
- Majd visszakapod, mikor megkapod tőlem a választ.
- A választ? - húzta össze a szemöldökét.
- Hogy lehetsz e a közelembe. - kacsintottam rá , majd hajgumiját karomra húztam. - Na de most szórakozni akarok! Gyere! - fogtam meg a karját és elkezdtem húzni.
- Nocsak, már nem vagy kíváncsi a randira?
Tamiya! Kattant be az agyamba. Ez a csók tényleg elszürte az egész gondolatomat... gyorsan telefon után kaptam de az üzenetet jelzett. Tamiya írt... Jó szórakozást! Bocsi, hogy hazudtam. Minden bele Akaru! Tamiya, te tervelted ezt ki?! Köszönöm!
- Minden rendben van! - mosolyogtam hátra.
Majd intettem is, hogy fedezzük fel a vidámparkot. Bár arra készültem, hogy ma elzárom Kazuyaval kapcsoaltos érzéseimet nem sikerült, sőt nagyon is előre törtek. Bár ebben a pillanatban nem aggasztott, csak élvezni akartam ezt a napot, elengedni magam, engedni az érzéseimnek és Kazuyaval lenni szórakozni amennyit csak lehet. Egy jelnek tekintettme, hogy akkor abban a pillanatban sietős léptekkel igyekezett felém megragadva karomat és elhúzva. Melletted akarok lenni. Még most is visszhangzanak azok a szavak a fülemben.
