Nagyon boldog születésnapot Kamenashi Kazuya!!!!! 🥳🥰👑✨🎊🎉🎁
Happy birthday Kamenashi Kazuya!!!!! 🥳🥰👑✨🎊🎉🎁
お誕生日おめでとう亀梨和也！🥳🥰👑✨🎊🎉🎁

Honey KAT-TUN Live tour

 

Minekután megjelenik a KAT-TUN legújabb albuma Március 29-én, 8 városos turnéra indulnak!

Oh, egy újabb turné, koncertek... már alig várom! Biztos, hogy elképesztő produkciót fognak varázsolni a színpadra. Az évfordulojuk 16-dik éve is nagyon jól kezdődik. 😊

A sors szenvedélye 35.rész

 

A sors szenvedélye

35.rész

Akaru:

    - Nos csajok, biztos nem akarjátok kipróbálni a szörfözést? - érdeklődött ebéd után Koki. 

Közösen készítettünk ebédet, grilleztünk egyet és hamburgereket készítettünk magunknak, amit mindenki jó ízűen evett meg. Mindenki kivette, mint tegnap is a feladatát a medencézés, ebéd, vacsora és csillagnézésből is szintén. Ami nagyon szép volt és jó hangulatban telt, mint minden más. Szuper volt ez a kirándulás. Szóval a parton is mindenki sürgött forgott, hangosan nevettünk fel és a mesék csak úgy szálltak a levegőbe jó kis csapat voltunk. 

   - Hogy én szörfözni?! Haha, kösz nem akarom kitörni a nyakam! - dölt hátra Midori.

    - Nyilván nem felmenni lovagolni hullámat, csak néhány alapot a vízen, meglátod, hogy nagyon élvezetes sport.

    - Nem kösz...

    - Na jól van... - vakarta meg Koki a fejét. - És te Akaru?

Rákaptam a fejem és hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Hogy én a szörfdeszkán? Még sosem voltam... Nem tűnt egy könnyű sportnak, nyilván Koki mondta, hogy nem kell rögtön hullámot lovagoljak... De bekell valljam volt néhány sporttal első találkozásom és nem sikerült valami jól az ismerekedés. Viszont valahogy egy nagy adrenalin löket fogott el és akartam adni egy esélyt... Oké, talán picit az is benne volt, hogy Kazuya nagyon szereti ezt a sportot és megakartam mutatni neki,hogy milyen klassz csaj vagyok, milyen bevállalos... na jó picit talán jobban... Bár nem szabadna ez a gondolat járjon a fejemben!  

    - Tulajdonképpen szívesen kipróbálnám! - mondtam ki végül. Mindeki meglepődve tekintett fel rám.

    - Biztos vagy ebben? Nem erőltet rá senki... - lépett mellém Tatsuya.

    - Persze, szivesen kipróbálom tényleg! Egy kis kaland! - mosolyogtam rájuk.

    - Na ez a beszéd kiscsaj! - lépett mellénk Koki és megveregette a vállam. - Nos kit szeretnél tanárodnak? Szeritnem itt minden fiú szivesen megtanitanai az alapokra, egy ilyen csinos csajt. - kacsintott rám, mire éreztem, hogy zavarba jővők. 

    - Én nem is tudom... - nem mertem rögtön választani, mert attól tartottam, hogy annak a bizoynos személynek a nevét fogom mondani. És kettesben lenni vele, nem tűtn egyelőre még jó ötletnek. Körbe néztem a srácokon akik körbe álltak.. Kit kellene válasszak? Mindenki kedvesen mosolygott, biztos mindenki szivesen segítene... aj, miért nem tudok kimondani egy nevet?

Természetesen rá néztem legutoljára, szintén mosolygott bár kicsit aggódás látszott visszatűkröződni szeméből. 

    - Ennyi nehéz a döntés kislány? Nyilván ennyi helyes pasi között nehéz a választás mi?  - folytatta a heccelést Koki.

Különösebbképpen nem foglalkoztam vele, miért ilyen nehéz kimondanom most ezt?

    - Én.... 

     - Megtaníthatlak én ha szeretnéd? - lépett elém Keita és megragadta a csuklomat. 

Feltekintettem rám, barna szemei elszántan néztek le rám, plusz valami más érzés is tükrőződött benne, mintha kérne, egy gyengéd tekintet... 

    - Keita... 

Egy pillantra eltekintett, majd éreztem ahogy elcsusztatja csuklomról a kezét a kezem felé, hogy megfogja és már fordult is volna meg, hogy elinduljunk a viz felé, ám hirtelen a szabad bal kezemre ismét egy kéz fonodott és megállított abból, hogy egy lépést is tegyek Keitával. Hátra néztem a kéz tulajdonosával és meglepődve észleltem, hogy Kazuya az, nem nézett rám, Keitat nézte valahogy dühösen vagy nem is tudom... De ő ugyan minek lenne dühös? Hogy Keita megakar tanítani szörfözni? 

    - Ne haragudj, de én tanítom meg szörfözni. 

   - Tán, nem bizol a képességeimbe? Jobbnak gondolod magad nálam? - Keita továbbra sem engedett el, de már ő sem nézett rám, szintén Kazuyat nézte, majd tett visszafele egy lépést és megállt Kazuyaval szemben és farkas szemet kezdtek nézni. Mi ez az egész?

    -Srácok... - szólaltam meg de rám sem hederítettek, kicsit félve néztem fel rájuk.

    -Nem erről van szó, Csak gondolom, Akarut régebbről ismerem és... nos nyugodtabb lenne ha én tanítanám őt. - miért néznek így egymásra? És mi ez a harsány hang ami kihallatszodik mindkettőjükből?

    - Attól, hogy régebbről ismered Akarut nem jelentheti ezt. Egy, két nappal max... Azt hittem, hogy visszaléptél? Mégsem? - Keita sejtelmesen elmosolyodott, mire Kazuya szeme megrebbent volna és dühösebben nézett volna rá. Na jó, komolyan mi ez az egész? Miért néznek így egymásra? 

Egyikőjük sem engedte el a kezemet, közben Kazuya kicsit jobban megszorította, felnéztem rá... Miért nézel így Kazuya? Ilyen dühvel és valami más érzés is ott ég a tekintetedben. Mi az? Miért?

     - Jól van srácok , nyugodjatok le! - lépett közelebb Jin. - Ezt megtudjuk beszélni nyugodtan is...

    - Értem, értem... - mosolyodott el Keita, majd hangosan felnevetett. - Könnyű füled, farkad behuzni és háttérben szemlélődni. 

Kazuya a szó szoros értelemben morrogni kezdett, majd egy rándulattal felé huzott, közben Keita engedett a szorításból és szabaddá vállt a jobb kezem. Közben a lendülettől neki ütköztem Kazuya mellkasának, lassan néztem fel, bizonytalanul, nem értettem, hogy miért viselkedik hirtelen így. Továbbra is Keitát nézte, aki felemelte a karjait, majd megfordult és elsétált. 

    - Kazuya... - nem válaszolt, csak egyszerűen hátat fordított nekem és magával húzva elindultunk a víz felé.

Csak figyeltem egész végig, ahogy mintha igykezne lenyugodni. Amikor nagyjéból a térdeking ért a viz megállt és eleresztette a kezemet. Annak ellenére, hogy melegen sütött a nap, fázni éreztem a kezemet, amint érintését elhúzta. Hátat fordított nekem és másodpercek teltek bele, hogy csend honolt köztünk. 

    - Sajnálom! Keitával szerettél volna inkább? - szólalt meg végül.

     -Nem, nem feltétlenül. Én örülök, hogyha te tanítasz meg... - ebben a pillanatban örültem, hogy háttal áll nekem és nem lássa, hogy pirulok, bár tudnám fogni a napra is, hogy megfogott egy kicsit. - Te miért beszéltetek így egymáshoz? Olyan feszült volt közöttetek a hangulat... 

Ismét másodpercek teltek el, hogy nem szólt semmit. A viz lassan hullámzott a part felé, most kicsit kedélyek lecsendesedtek a tengeren, már nem jöttek akkora hullámok amin lovagolhattak volna a srácok, azonban egy - egy nagyobbacska hullám is kerekedett, mely mindkettőnket kibillentett az egyensulyunkból.  Kazuya a lábam kötötte a szörfdeszka kapcsát, ami úgyebár azért volt ha valaki leesik a deszka ne sodrodjon el.

    - Nos, akkor talán először mi lenne ha felfeküdnél a deszkára? - fordult felém és elmosolyodott.

Semmi látszata nem volt már annak a dühnek, annak a másik érzésnek ami percekkel ezelőtt láttam a szemében, nem éreztem már, hogy ideges lenne. Néhány percet még vártam, hátha válaszol a kérdésemre, de csak ennyit kaptam:

    - Biztos mindketten bal lábbal ébredtünk! - nevette el magát harsányan és megvakarta a fejét. - Nos, megtartom a deszkát és felülhetnél rá. Rendben? - bizonytalanul néztem, ahogy átsétál a deszka másik felére és megtartotta. - Nincs amitől félned, itt vagyok!- azt a szép, biztató mosolyát villantotta fel,  amitől csak úgy repdesni kezdett a szívem, hogy ne tudnék benne bizni. - De te amúgyis képes lennél rá. - kacsintott rám.

Bólintottam, elmosolyodtam és per pillanat minden érzést magam mögött hagytam és eldöntöttem, hogy a pillanatnak élek. Háttal ültem fel először a deszkára, ami megbillent az egyensúlyból, és alább merült, közben éreztem, ahogy csúszom előre, de két erős kar ölelt át és megtartott, érintésétől megszeppentem és éreztem, ahogy bőröm perzselni kezd, elfordítottam a fejemet Kazuya arca közvetlen a vállam fölött volt, éreztem naptej és a kissé sós viz illatát keveredve, ahogy bőréből árad:

    - Minden rendben! - hangja közvetlen a fülemnél hallszodott, telejesen beleborzongtam. De jó, azt hiszi, hogy azért szeppentem meg, mert csusztam le a deszkáról. - Jól van, most probáld meg áttenni a jobb lábad a másik felére, tartom a deszkát, nincs semmi gond.

Bólintottam, hátrahuzodott , majd lassan karjait is elhúzta, hátrébb toltam egy kicsit, magam, de abban a pillanatban éreztem, hogy egy nagyobb hullám miatt megbillen a deszka és hátra felé esem, felsikoltottam és deszkába fogozkodtam, nem mintha megakadályozott volna, hogy beleessek a vizben. De nem estem le, nem csobbantam bele a vízbe, valami keménynek ütköztem, azaz Kazuya mellkasának. Ismét éreztem, ahogy a fülembe súg, hogy minden rendben, itt van. Ismét borzongás futott végig a testemen, de végül vettem egy mély levegőt és lendületből áthelyeztem a jobb lábamat a másik felére, így már sokkal stabilabban ültem a deszkán.

    - Jól van! Most feküdj el rajta és kezdj el evezni. Úgy fogo érezni először, hogy a hullámok ide oda visznek, de amíg belejössz, hogy te irányitsd, segítelek. 

    - Rendben. - továbbra is tartotta a deszkát, miközben ismét mély levegőt vettem, majd kifujtam, közben előre helyeztem ekzemet és készültem, hogy előre döljek... 

Akkor tudatosult bennem, hogy hasra fekszem, fürdőruhába és Kazuya közvetlen mellettem lesz... ÉN... oh ennél zavarbaejtőbb lehetne még??!

    - Minden rendben? Nincs mitől félned, tartalak és nem fogsz leesni a deszkáról. - oldalra pillantottam, barna tekintete továbbra is őszintén ragyogott. 

Tudom, hogy bizhatok benned és , hogy megvédsz... de előtted kell hasra feküdjek és... Na jól van Akaru, most már bevállaltad, nem törhete a fejed folyton ezen. Végül elterültem a deszkán, igyekezve, nem figyelni az éppen kikerekdett helyzetre és elkezdtem evezni a karjaimmal, Kazuya mellettem sétált és besegített az irányitásba, folyton ismételgetve "Rendben!", " Jól csinálod", "Megy ez". Nem is tudom, talán 15 perc körbe, körbe uszás után, pihenést ajánlott. Igazából élveztem, jól esett, ahogy a hullámokon eveztem és ringatoztak és Kazuya nagyon aranyosan figyelt rám és vigyázott rám. 

   - Jól van, most mi lenne ha megpróbálnád egyedül? - kérdezte Kazuya, amikor felegyenesedtem egy kicsit megmozgatni magamat. Bár az útobbi 15 percbe is álltunk meg és pihentem. - Hogy érzed képes vagy rá? - határozottan bólintottam, hátrébb lépett. - Mindent bele! 

Na jól van Akaru, gyerünk menni fog! Elfeküdtem a deszkán és elkezdtem evezni. Éreztem ahogy nehezebb Kazuya segítsége nélkül, ahogy a hullámoknak kedve lenne ide, oda dobni engem, de koncentráltam, megtartani az egyensúlyom és előre haladni. És valóban sikerült, sikerült ahogy egyre messzebb és messzebb kerekedek, hátam mögül hallom ahogy Kazuya örömteli hanggal felkiállt. Egyre jobban belejővők, egyre bennebb merészkedek és egyre hevesebben evezek a karjaimmal. Egy hullám, két hullám, három hullám... csak úgy szeltem őket ketté. Nagyon jól éreztem magam, élveztem ezt a helyzetet, kellemes volt, új kihívás és egyelőre nem is ment olyan rosszul.

    - Akaru vigyázz! - hallottam egy hangot kiabálni, hátra forditottam a fejemet, Kazuya hevesen kezdett gesztikulálni, majd közeledni felém. Folyton előre mutatott, de késő volt, mire már előre néztem egy nagyobb hullám felém tartott és felborított.

Beestem a vizbe, egyet fordultam is benne, közbe éreztem ahogy az oromba és számba is bemegy a kissé sós víz. Felakartam emelni a kezem, letenni a lábam és felegyenesdni, de valahogy minden forgott velem. Nem tudtam hol a fent és hol a lent... De nem maradtam sokáig, ott másodpercek alatt egy kar nyúlt le hozzám és felhuzott a felszinre. Köpni kezdtem a vizet, legyeztem a kezem, hogy megszárodjon és kitudjam törölni a szememet, hogy végre kitudjam nyitni , sőt szerintem már a taknyom is keveredni kezdett a vizzel, ami abból jött ki: 

    - Jól vagy? Akaru?! Akaru?! - szólított Kazuya bársonyos hangja. Szabad kezével kitörölte szemeimet, másikkal meg simogatni kezdte a hátamat. - Annyira sajnálom, itt kellett volna legyek melletted, attól, hogy elengedtelek. Nagyon sajnálom! 

Végre úgy éreztem, hogy újra stabilan állok, lélegzem és a torkomat sem marja már annyira víz. Nem voltam, olyan sokat bent. Felnéztem Kazuya és a nyakába ugrottam:

    -Ez király volt! Köszönöm nagyon szépen! Én tényleg nagyon élveztem. Köszönöm, hogy megtanítottál rá és remélem, hogy továbbra is akarsz! - eleresztettem, meglepődve nézett rám. Valószinű arra várt, hogy ezekután valami traumám lesz ezzel kapcsolatban. - Nagyon jó tanitó vagy! - mosolyodtam továbbra is .

Nyilván megijedtem és még most is érzem a hatását, de valahogy az adrenalin felpezsdült bennem és mindent háttérbe szorított.

    - Tényleg jól vagy? - hangzott fel aggodó hangja és átkarolta a derekamat.

Csak álltunk és néztem ragyogó aggodó barna tekintetében. Csak ekkor vettem észre, hogy mennyire közel van egymáshoz a testünk, ahogy egymáshoz ér a csupasz börünk, a fürdőruhám felső része és a mellkasa.... Ahogy egyszerre lélegzünk. Miért vagyunk ennyire közel egymáshoz? Ezt most mind lássák kint? Oldalra pillantottam a fal felé, de senki sem nézett minket. Volt aki a napozott, volt aki focizott. Visszatekintettem Kazuyara, elmélyedtünk egymás tekintetében. És mire már feleszméltem, karjaim átkarolták a nyakát majd felcsimpászkodtam és ajkaim találkozásra hívták az ővéit. Éreztem ahogy megfeszül, meglepődik, de nem tolt el magától. Nem álltam le, nem tudom mi ütött belém, de akartam ezt. Következő pillanatban meg már azt éreztem ahogy jobban átölel karjaival egy kicsit felemel és hevesebben kap az ajkaim után. Nem volt senki más, csak én, ő és a tenger... Elsem hiszem, hogy ismét megtörténik, hogy ismét érezhetem édes ajkait, ahogy az enyémeket becézgetik. 

Kazuya:

Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, hogy én és Akaru egymás ajkait hívtuk táncba. De végül felvillant az épp eszem és elhúzodtam tőle. Arcáról meglepődöttséget olvastam, majd zavartan elhuzodott tőlem és megköszörülte a torkát:

   - Sajnálom... - majd amikor ismét felém fordult mosoly villant arcára, mintha az előbb nem történt volna semmi.- Mi lenne ha megpróbálnánk még egyszer? - nem bántam ezt a dolgot, egyáltalán. De mégsem tudtam megszólalni ezzel kapcsolatba.

Ah, Kazuya, mégis hogy hagyahattad?! Ez a lány teljesen elvette a fejed! Csak itt, ahogy állt fürdőruhában és ahogy testünk összeért, ahogy vizes hajáról és testén vizcseppek gördültek le és barna szemei mélyen belémvésődtek elvesztettem az eszem. Nem számítottam rá, hogy ezt fogja tenni. Meglepődtem, de nem birtam eltolni magamtól, majd a szívemre hallgatva engedtem az érzésnek. Hagytam, hogy sodorjon az ár, sodorjon a tenger, ne csak engem hanem az érzéseimet is és válaszoltam ajkai hívásának. 

Egészen addig, amíg be nem villantak a többiek... Belesajdult a szívem, de nem volt mit tennem. Nem láthatták meg a többiek, mert ennek nem szabadt továbbra sem megtörénnie. Talán az egész onnan kezdődött, hogy én huztam el Akarut szörfözni. De csak nem hagyhattam, hogy Keitával jöjjön. Iszonyatos féltékenység fogott el abban a pillanatban, mikor keze Akaru kezére fogott. Nagyon ügyesen tanult, bátor volt és jól próbálkozott. Sajnáltam, mikor felborult de úgy látszik, hogy ez sem lankadta le a kedvét. 

    - Talán, most kellene egyet pihenjünk? Mit szólsz? Holnap is van nap! - válaszoltam egyszerűen, mintha tényleg az előbbi percek nem történtek volna meg.

Bólintott majd, segítettem kikötni a szörfdeszkát és elindultunk a part felé, én vittem természetesen a deszkát. Nagyban mesélt róla, hogy milyen érzes volt a deszkán lenni, mikor kiértünk a parta és a többiek csatlakoztak hozzánk. Bár az útobbi pillanatoknak nem voltak a tanuik, aminek örültem, az elején nagyon figyelték Akarut és megdicsérték, hogy ügyesen tanult. És nagyon aranyos volt, ahogy próbálkozott. No meg Akaru azzal jött, hogy ez csak a jó mester tanításának köszönhető, Tovább szorakoztunk együtt még egy olyan fél órát talán, majd felöltöztünk és elindultunk vissza a házhoz. Akaruval többet nem beszélgettem kettesben, nem jött fel az a bizonyos csók. Bár a fejemben folyton az járt... Nem szabadott engedjek ezeknek az utaknak. Jin szerintem rá is jött, hogy valami történt de nem kérdezett egyelőre rá. A házba Tatsuya szülei vártak és kedvesen végig kérdeztek, hogy milyen volt a tengerparton. Majd egy filmet néztünk meg közösen és társalogva ültünk vacsorához is. Végül a napot társasjátékkal zártuk. Másnap megbeszéltük, hogy délelőtt lemegyünk a parta, majd ebéd után ki a városba szét nézni. Utolsó nap volt itt, holnap délelőtt már hazafelé tartunk. A parton inkább közösen töltöttünk időt, strandlabdáztunk, beszélgettünk, kártyáztunk ismét és uszkáltunk, priccoloztunk a vízben. A csapat jól összerázodott, mindenki jól érezte magát. A városi séta egy kellemes kikapcsolodás volt, szerintem mindenki számára. Az emberek nem tolongtak annyira, így attól sem kellett tartani, hogy esetleg felismernek. Kisebb butikokban néztünk fel, ahol néhányan szuvenirt vettek maguknak. Akaru még akkor is aranyos, mikor azon morfondirozik, hogy éppen mit vegyen. Amikor odasétáltam hozzá és megszólítottam, megijedt és szinte kiejtett a kezében lévő diszt, de még időben kapta el. Gondolom nem számított arra, hogy beszélünk kettesben, a tegnapi eset óta nem beszéltünk. Okoltam magamat és szidtam, hogy nem tudok elé állni és megbeszélni a dolgot, de egy szó sem jött ki. Nem bántam azt a csókot, ilyen meg sem fordult a fejemben. De féltem ha felhozom, a fal leesik és olyan dolog történik aminek nem szabadna. Na meg pláné, lehet hogy Akaru csak az rájött adrenalin miatt tette. Beszélgetésbe egyeledtünk és olyan volt továbbra is mintha nem történt volna semmi. A nap hátra lévő része kellemesen telt, jót szórakoztunk és este egy kis bulit is tarotttunk, kiengedtük a gőzt. Egyet jót iszogattunk és táncoltunk a medence mellett, cseverésztünk, buliztunk. Mindenki tudta, ha ennek vége már egyre közeledik a munka újból és akkor nehezebb lesz ilyen több napos, éjszakás kiruccanást tervezni. Másnap csak 10 óra után kellt a banda, mindenki fáradt volt az este után. Tatsuya szülei gondoskodtak a reggeliről, amiért nagyon hálásak voltunk, plusz azért is, hogy az este egyszer sem szólaltak ránk, hogy túl hangosak vagyunk. Minek után megreggeliztünk mindenki elindult összepakolni, még egyszer megköszöntünk Tatsuya szüleink a fogadást és mindent, majd ugyan úgy ahogy jöttünk, beszálltunk a kocsiba és elindultunk vissza Tokyoba. Az út most csendesen telt, mindenki az elmúlt napok pörgését emésztette gondolom. Persze nekem a gondolataimat folyton Akaru töltötte be... Nem tudtam másra gondolni, csak bámultam kifele az ablakon, fejemet neki támasztva és az ő alakja rajzolodott ki előttem. Csókolni akarom, csókolni akarom egyfolytába, végig csókolni minden egyes porcikáját, karjaimba tartani és kincsként bánni vele. De ezeket az érzéseket elkell nyomjam, elkell nyomjam....

Johnny's cég előtt álltunk meg. Junno és Koki valamit elkellett még venniük innen, meg egy közös pont volt, hogy majd innen mindenki hazamehet. Mikor leparkoltunk és kiszálltunk a kocsikból, mindenki bucsúzkodni kezdett és a legjobb élményeit kezdte mesélni. Közbe Akaru telefonja megszólalt és ellépett néhány percre: 

    - Na mi történt kislány? Fura arcot vágsz... - szólalt meg Koki először, amikor visszaért. Akarura tekintettem, meglepődött arcot vágott, de ugyanakkor bizonytalan arcot is.

    - Nos, hát úgy tűnik, hogy augusztus utolsó hetében érkezik Adam ide. Vagyis meglátogat...

Adam? Honnan ismerős ez a név? Akaru exe... na még ez hiányzott. 

    - Ide? De hol fog lakni? Tudja, hogy Kazuyával laksz? - oh bakker, tényleg...

Crystal Moment

Crystal Moment 

Hivatalosan is elérhető már és meghallgatható több platformon is a KAT-TUN legújabb száma, melynek rap részét Sho Sakurai írta. Nos ti meghallgattátok? Nekem nagyon bejön, tök jól sikerült ez az együttmükődés. Nem?

https://www.youtube.com/watch?v=pC0lIJmEBp4&ab_channel=KAT-TUN-Topic