7.resz Féltékeny?

A sors szenvedélye

7.resz Féltékeny?

Kazuya:

Anniyra örültem Akaru-nak, olyan büszke voltam rá. Megöleltem jó szorosan kis, karcsu derekát így éreztem törékenységét , de ugyanakkor nem is tudom , hogy mondjam, olyan jó érzés volt kajrimba tartani, boldogsággal töltött el , majd hirtelen megpusziltam, de nem akárhol a szája sarkán. Fogalmam sincs mi ütött belém...egyszerűen megtörtént... hirtelen kipirult ahogy én is mindketten eltekintettünk ...

   -Gyere....vacsorázni.-mondtam arcomhoz kapva kezem,hogy ne lássa, hogy zavarba jöttem. 

De  önkéntelenül  is elmosolyodtam.... huh tetszik...kezd tetszeni ez az érzés. Hogyha rá nézek teljesen elvesztődök a szemeibe, a mosolyába, önmagába. Nem hittem volna,hogy valaha érezni fogok ilyent egy lány iránt. 

A vacsora egy ideig csendbe telt. Még mindig nem mert a szemeimben nézni.  

   -Holnap ünnepeljünk majd a srácokkal. Rendben?-nézetem rá mosolyogva.

   -Rendben. -mosolyodott el. -Valamit kellene tudjak a suliról? Jó tanács?

   -Vigyázz, vannak nagy menők, de ne törödj velük. Azon kivül  meglesz az orarended, a programod és Misaki mindent elmond amid tudnod kell. Természetesen hozzánk is fordulhatsz.És néha össze fogunk futni a suli környékén, akár a suliba is. Kérlek vigyázz magadra és bármi történne azonnal hivj.

Fogalmam sem volt miért aggódok ennyire, miért akarok én lenni az első személy aki mindenről tudjon...  miért akarok fontos személy lenni az életébe, megvédeni és el nem engedni soha. Nem akarom elvesziteni, magam mellett akarom tartani...de mi ez az érzes? 

Nyugovóra későn tértem, egész végig azon filóztam mi ez a különleges érzés....végül reggel kicsit komásan ébredtem fel....  lent a reggeli már készen volt egy adag kávéval. Akaru már nem volt otthon. De a kávé még gőzölgött... Úgy látszik csak forgatáson találkozunk. Mosolyogva ettem meg az elkészitett reggelit, úgy volt minden elkészitve mint egy mosolygos arc. Csak mosolyogni tudtam.... és mosolyogni... 

    -A fiúknak ... kell szóljak....Halo Jin, segitened kell....

Akaru:

Reggel felkelve egész  frisen ébredtem. Amikor Kame megpuszilta az ajkam szélét én teljesen kivörösödtem.Olyan elképesztőnek tűnt. Persze meglepődtem és kapzsi módon többet akartam... megakartam izlelni az ajkait.... Akaru! Mire nem gondolsz? 
A suliba érve, egy csomó diák özönlött befele. Némely megállva a hatalmas hirdető tábla előtt, hogy megnézzék melyik osztályba kerültek... én is előre furakodtam és megkerestem a nevem. 
   -57-es terem... 
De mielőtt eljöttem volna még megkerestem egy nevet...
   -Keita...Kieta...Keita...Keita....Narumi....-egy  osztalyba kerultunk.
Valahogy örültem ennek... a tömegbe keresni kezdtem de nem láttam...végül beindultam az épületbe. Hatalmas plakátok fogadtak az együttesekről a Jhonny's-tol. Wau.... bámulattal tekintettem végig az épületen. Az épület átlagosnak tűnt viszont tudtom szerint több 100 terem van itt enek, tánc terem... néhány luxusterem, ahol pihenhetünk. De töredéke a Jhonny's épületének. És persze osztálytermek... hát ezek az emberek ki tettek maguknak. Mindenki itt olyan befolyásos, gazdagnak és tehetségesnek tűnt. Huh...elsem hittem hogy én is egy lehetek ezek közül...
    -Hé...nézzétek milyen aranyos lány. Hello...-jött néhány srác hozzám.
Az egyik átkarolt...
   -Eressz el...
   -Na...miért vagy ilyen, hiszen csak most találkoztunk először.Nem lógjuk el már az első napot?
   -Hagyjatok békén...-löktem meg egyiket de persze ez nem segitett rajtam egyáltalán.
   -Na, kisvadmacska.... nagyon szeretem az ilyen vadmacska lányokat, mint te.
  Már épp közeledett felém....amikor egy hang megállitotta.

    -Hagyjátok beken!-mindeneki megdobbent es a hang tulajdonosa fele fordult. 
En se tetovaztam, megmentom fele fordultam... 
    -Keita...
    -Na...Narumi-kun, ne rondts el az első nap a szórakozast...
 Elnevette magát és tett néhány lépést a srác felé...ekkor aztán hirtelen hasba térdelte....a srác összerogyva.
    -Kit érdekel hogy első nap vagy nem....hagyjátok békén ezt a lányt. Messziről ...vagy hanem jusson eszetekbe....ez...-és könyökével hátba ütötte.-Gyere...
Én csak megszeppenve figyeltem ezt az egészet, majd azon eszméltem ,hogy megfogja kezem és elrángat. Hogy megijedtek Keita-tól...és Keita milyen könnyen verekedett...de... :
   -Köszönöm.-mondtam amint a tornaterem elé értünk.
    -Nincs mit. Kerüld ezeket a fickókat...-ezzel meg belépett a terembe. 
Követtem és bent mind velünk egy idős fiúk és lányok csoportosultak a terembe. 
   -Gyere...-szólt hátra Keita és elindult egy ajtótól távolabb eső két helyre, ami még épp üres volt.
Követtem és leültem mellé.  Csend honolt köztünk, senki sem mondott semmit... Az igazgató beszélt,  üdvözölt minket... probáltam figyelni , de sokszor szegeződött szemem a mellettem lévőre , mi lehet az a sok fájdalom a szemébe, és lehet e rajta enyhiteni...aztán eszembe jutott hogy Kame ünnepelni akar , biztos nem fog megharagudni,ha elhivom Keita-t is. Igy a szünet után mosolyogva fordultam felé:
   -Keita , figyu én ...mármint Kazuyaval  szeretnénk ünnepelni hogy bekerültem a suliba, gondoltam...vagyis.... nincs kedved eljönni neked is?-néztem rá mosolyogva.- Szeretettel várlak.
Letettem egy kis cetlit a cimmel és kisiettem az udvarra. Francba...miért ment ilyen nehezen, igy dadogva... valamiért olyan furán érzem mindig magam a közlébe, de úgy nem rossz értelembe... Végül a mosdóba kötöttem ki, megmostam az arcom hideg vizzel és belenéztem a tükörbe... még két óra, ma csak ilyen orák vannak né...  bemutatkoznak a tanárok,  elmondják a fontosabb tudni valókat az . Már épp kimentem volna amikor zörrent a telefonom:
    -Halo?
    -Szia Akaru én vagyok...
   -Kazuya... Szia.... Igen? 
   -Ize....Hogy vagy?
 Akaratlnul is elnevettem magam, de válaszoltam kérdésére.
    -Jobban, az elején kicsit izgultam de most már jobban vagyok.
   -És a suli?
   -Jó, tetszik. Minden rendben van eddig. Majd hazaérve elmesélem.
   -Rendben, akkor ma 5-re megjelennek a fiúk nálunk,hogy ünnepeljünk, egy kicsit. 
   -Rendben, már alig várom. 

    -Ennek örülök...
    -Kazuya...
    -Jaj ne haragudj, majd beszélünk most mennem kell.-ezzel letette.
És mar épp becsengettek. Beérve a terembe, szóltam Keitanak,hogy 5-re legyen a cimen. És megjelent a tanár....elmondta ,hogy egyenruhánk lesz amit a nap a folyamán kikell venni . Bármikor az ügynökünk kiszedhet a suliból és a próba terembe bármikor mehetünk . Készüljünk fel egy hosszu és nehéz utra, a teszteken nem hiányozhatunk csak orvosi igazolással stb...kb normális szabályok, néhány extrával. Mire lejárt az a két óra és bemutatkozott Mr. Takashi az felügyelő,  főnőktanár  , arra már Misaki várt a suli előtt. Beültünk az autóba és elindultunk a forgatás helyszinére. Épp Kazuyával végeztek, mosolyogva indult felém:

   -Milyen volt az első nap? -ölelt meg.
   -Jó. Kicsit unalmas amig felolvasta azt a sok szabályt, de jó volt.
   -És barátok?
   -Van egy ő...igen...
   -Akaru gyere.-szólt Misaki.
   -Lesz még csak az első nap volt.-mondta megveregette a vállam.-Sok sikert!
Ezzel elindult kifele. Én meg az öltözőbe mentem felöltözni a forgatásra. Most az a rész jön amikor Hiroki-nak készitek egy vacsorát, de közbe megjelen két fura ember aki tudni akarja hogy honnan vagyok és minden infot rólam.... természetesen megijedek . 

Elég jól ment a forgatás. Volt egy két baki de nem történt semmi komoly. Végül haza indultunk, Benyitottam a lakásba és ekkor...:
   -Gratulalunk!-kiáltottak a fiúk miközben szerte szét szines konfettik röpködtek és szóltak.
Ott volt mindenki, Jin, Nakamaru, Koki, Tatsuya és Junno....és legvégül Kame is előbukkant egy hatalmas virágcsokorral.:
     -Gratulalunk Akaru!-mondta Kame átadva a virágcsokrot.
    -Köszönöm.-mondtam mosolyogva és szemléletem a virágcsokrot, melybe vörösrózsák ragyogtak. - Nagyon szépen köszönöm. Ezt nem kellet volna, hiszen ez csak ...-mentem benneb és néztem körbe.

    - Ugyan nem nagy dolog, innen kezdődik a idol élet. - kacsintott rám Kame.

     -Ezt mind ti csináltátok?
    -Hát valójában mindennel Kame jött, mi csak besegitettünk.-lökte meg Jin Kamet.
Kame felnevetett és közelebb jött hozzám. Nem is tudom, testem előre lendült és arcon pusziltam:
    -Köszönöm.-mosolyogtam.- Egy pillanat felmejek átöltözöm.
Ezzel felrohantam és végül felvettem egy kék rövid nadrágu, újju overállt , a hajam kiengedtem és féloldalra helyeztem...visszaigyekezve a srácokhoz
    -Gyönyörű vagy kislány.-mondta Koki.

    -Köszi.
Kame  néhány percig csak nézett majd bólintott. Azt hiszem kipirulhattam,mert éreztem ahogy egyre  melegebb lesz a légkör.
    -Akkor induljun a buli.- mondta Nakamaru vigan felkiáltva.
Az asztal köré ültünk és elkezdtünk nasit enni közbe beszélgetni . Már épp elkezdtem volna beszélni az első napot amikor kopogtak. Kame ment kinyitni az ajtót és nem más állt az ajtóba mint Keita....

Kazuya:

Nem telt sok időbe ,hogy összekerüljünk a srácokkal és előkészitsük Akarunak a bulit...a fiúk mellettem álltak és kicsit furcsálták az egész odaadasom de nem szóltak egyelőre semmit. Mire elkellett menjek forgatni nagy részét befejeztük. A forgatás után megálltam egy virág üzletbe és vettem egy csokor rózsát Akarunak és hazaindultam. A fiúk meglepődtek a virágcsokron és egy két póén el is hangzott....de nem foglakoztam vele utóljára körül néztem hogy minden rendben legyen. Még mindig az a fura érzés kavarodott bennem, azt akartam hogy minden rendben legyen. Végül készen álltunk és megjött Akaru. Csodaszép volt abba a kék overállba. És a mosolya nagyon szép volt mint mindig. Aztán csengettek és az ajtóba egy srác volt... egy margaretta csokorral.

    -Ki vagy?

    -Keita!-szólalt meg hátammögött Akaru.-Hát eljöttél...

    -Ja....gratulálok.-mondta ez a Keita nevű srác... és átadta a csokorvirágot Akarunak.

    -Köszi, én nem is készültem neked semmivel...

    -Semmi gond, nekem épp elég hogy vagy velem.-mondta ez a srác.

Ki ez a srác? És miért mondd ilyenket Akarunak.? 

   -Gyere beljebb! Srácok ő itt az osztálytársam, barát, Keita Narumi.

    -A! Igen hallottunk róla , nagyon jól teljesitettél a vizsgákon. -mondta Jin.-Üdv.  

   -Üdv.

   -Gyere, kérsz valami inni valót? 

Akaru karon ragadta és elhúzta....én csak figyeltem és valamiért valami érzes folytogatott belülről, valami olyan minta féltékenység.... A buli beindult táncoltunk, zenét hallgattunk de nem tudtam levenni a szemem erről a Keitarol...ő is méregetett nem csak én.

   -Akaru beszélhetnénk.-sugott oda Keita Akarunak.

   -Persze, gyere fel...

    -Nem...-szóltam közbe.

    -Kazuya?-nézett értetlenül Akaru.

   -Beszéljetek itt lent.

    -Akkor gyere a teraszra. Kazuya csak beszélünk, nem értem mi bajod. Elnézést, tudom , hogy a te lakásod... -mondta Akaru és elindult kifele, Keita egy fura mosolyt küldött felém és indult a lány után.

   -Kame fejezd be az ivást...nem lesz jó vége. -vette ki a kezemből a poharat Koki.

    -Hagyj.-kaptam a pohár után. 

   -Mi az nem tetszik Keita?

    -Nem...

    -Féltékeny vagy?

    -Nem...

   -O dehogy nem , látom a szemedbe.

    -Nem...hagyj békén...-álltam fel de úgy látszik megárott a sok alkoholt és nem tudtam megtartani egyensúlyom és esni kezdtem...

De nem a földre...valakire...