A sors szenvedelye
4.resz KAT-TUN
Akaru:
Mintha fel sem fogtam volna a dolgokat.... egy percig az agyam kerekei csak forogtak és próbáltak felfogni ,hogy épp az előbb mit is mondott Misaki. 5....4....3....2....1....:
-Tessék? -lepődtem meg hirtelen.
-Nyugi, nincs semmi szándékunk...vagy valami...és biztos vagyok benne hogy Kazuya se fog semmi hátsó szándékkal ezt kiélvezni. Csak szeretnénk ha egy kicsit közelebb kerülneétek egymáshoz, hogy a filmben is profiként alakitsatok....-mondta.
Én köpni, nyelni nem tudtam... próbaltam még mindig felfogni hogy mit mondott.....5....4....3...2...1... Hirtelen egy kezet éreztem, az én kezemen ...amely megszoritott. A kéz tulajdonosára felnézve, egy lágy , szelid mosoly ékesedett arcán...ez a személy nem volt más mint Kazuya.
-Misaki, szerintem nem kellene ezt rá erőltetnünk. Ha nem akarja akkor inkább hagyjuk. Elég ha esetleg forgatások alatt találkozunk néha meg ilyenek... nem kell egyenesen egyutt laknunk . Ugyis hirtelen jött neki, ezt még felkell dolgoznia. Főleg nem is biztos,hogy... ne értsd félre...mindent elkövetek ,hogy segitsek...de mi van ha nem fog nekik tetszeni Akaru.
-Biztos,hogy tetszeni fog nekik...De erre kértek a rendezők... ha nem teszem meg akkor...
-Misaki ...-szólt rá Kazuya.
-De...
Szuros tekintettel figyelmeztette Kazuya Misakit hogyha még egy szót szol , megbánja. De nem akartam,hogy miattam összevesszenek...ezért 5.....ezek.....4....a.....3...szavak....2...jöttek ki.... 1 .... a számon....
-Nem lesz gond...-a földet fixirozva, böktem ki ezeket a szavakat nem is gondolva a következményekre.
-Tőkéletes.... már alig várom a forgatásokat. -mondta Misaki , táncolva kimenve.
Sóhajtottam egyet, mire Kazuya ismét megszoritotta kezem...el is felejtettem ,hogy fogja...
-Biztos rendben lesz?-suttogta a fülembe.
Engem meg kirázott a hideg... és kivörösödtem... éreztem ahogy a szívem dobogása százszorosára nő, kezdtem bemelegedni és próbáltam nem rá tekinteni,hogy ne hogy észre vegye, milyen hatással van rám... de miért? A! Akaru megint olyan korszakod van,hogy ha egy srác alig érint meg és mar azt hiszed, hogy tetszesz neki, már szerelmes beléd... Verd ki a fejedből! Nagyot nyelve , csak biccenteni tudtam.
-En itt leszek melletted ne aggódj.
És az utazás során ez volt az utolsó , mondat amit elmondott az uton. Ezután nekem a szivem csak hevesebben es hevesebben vert, mert Kazuya el nem vette a kezét az enyémről... ő meg csak az ablakon kifele bámult. Misaki se zavart meg többet....
Észre se vettem, mennyi időt utaztunk.... nekem olyan hamar letelt.... Már csak azon vettem észre magm,hogy egy fekete koicsval végig száguldunk Tokyo-n, Japan fővárosán. Hatalmas épületek, nagyon sok ember, üzletek, arkade-ok, üzletek, coseplay-sok.... Sok ember járt , kelt az uton....engem ez mind annyira lenyűgőzött.
-Ez...
-Csodás?
Hajolt közelebb Kazuya, nekem meg szivem ismét gyors ütembe kezdett verni. Hátra hökkeltem, a székbe...
-Iiiii...igen...-mondta kicsit eltekintve, atól féltem ismét arcom kipirul.
Misaki nevetni kezdett, mire Kazuya, szuros tekintettel nézett rá.
-Ne haragudj, megijesztettelek?-kérdezte azokkal a csodás barna szemekkel.. melyek ha rám tekintettek elvesztem bennük.
Várj mi?
-Nnnnn...nem.... -kezemet combomra tettem és összehúzodtam kezeimet nézve.
-Ne hidd,hogy azért ennyire csodás Tokyo, mármint talán turisztikai szemmel, ténleg az, de ha itt élsz, egy idő után egyhangunak tűnik. De pl. Erdély, ott van mit felfedezni.
-Ezt csak azért mondod, mert itt nőtté fel, én is ezt mondom Erdélyről.
-De van, mit tanulni, mit látni, újdonságok...és nem annyi technika mint itt. Úgy hallottam természeti csodákban gazdag.
Ellenkezett velem Kazuya. Oké...eldöntöttem feladom...mert attól félek hogy megbántom... vagy esetleg olyat tesz, ami miatt majd kifog ugrani a szivem. Ezért inkább elfordultam és ismét kifelé bámultam az ablakon.
-Akaru, a casting 3 nap múlva lesz. Addig nyugodtan készülj fel rá, pihend ki magad, és csodáld a várost. Ha téged választanak, akkor kemény munkába kell kezdj ...és első munkád beiratkozni a Jhonny's Entertaiment iskolájába. Ott mindent megfognak neked tanitani.
-Értettem.-mondtam.
-Körbe vezetlek holnap az ugynokségnél és ha van kedved akkor majd a városba is sétálhatunk.
-De a munkád...
-Nyugi, egyelőre nincs semmi munkám, holnapután van egy fotozásom a fiúkkal, utána Going!-ba műsorom és annyi. Szóval holnap nyugodtan elmehetünk. Ha van kedved...-mondta egy csodálatos mosollyal.... én meg ámulva figyeltem.
-Akaru, a casting 3 nap múlva lesz. Addig nyugodtan készülj fel rá, pihend ki magad, és csodáld a várost. Ha téged választanak, akkor kemény munkába kell kezdj ...és első munkád beiratkozni a Jhonny's Entertaiment iskolájába. Ott mindent megfognak neked tanitani.
-Értettem.-mondtam.
-Körbe vezetlek holnap az ugynokségnél és ha van kedved akkor majd a városba is sétálhatunk.
-De a munkád...
-Nyugi, egyelőre nincs semmi munkám, holnapután van egy fotozásom a fiúkkal, utána Going!-ba műsorom és annyi. Szóval holnap nyugodtan elmehetünk. Ha van kedved...-mondta egy csodálatos mosollyal.... én meg ámulva figyeltem.
Ez a srác mindenkit így el csábit. Jó, mondjuk egy képen is örjitő.... és videóba... előbe meg egyenesen... Akaru , mit nem gonolsz! Nem szerethettél már belé. Csak pusztán jól néz ki, aranyos és kedves... Akaru!
Délután 4-re érkeztünk meg én és Kazuya , a lakásához. A recepciós nő, nagyon de nagyon dühös tekintettel méregetett és figyelmeztetett,hogy Kazuya a kedvenc vendége...szóval ne hogy hozza merjek meg erni . Hát ja, Kazuya-nak nagyon sok hólgy rajongója van...akik szeretik.
Délután 4-re érkeztünk meg én és Kazuya , a lakásához. A recepciós nő, nagyon de nagyon dühös tekintettel méregetett és figyelmeztetett,hogy Kazuya a kedvenc vendége...szóval ne hogy hozza merjek meg erni . Hát ja, Kazuya-nak nagyon sok hólgy rajongója van...akik szeretik.
Kame majdnem a legfelso emeleten lakott.... szerencse ,hogy lifttel mentunk. Ez az épület prios, barnás szinben pompázott, úgy a falak, mint a padlózat. Néhány személyzeti ember lézengett a folyosokon. A folyosó végén volt a szobája. 117-es szoba.... Kicsit ideges voltam, na jó nem kicsit mondva... mély levegőt próbáltam venni, minden nyelésem előtt... nem akartam,hogy elcsuklodjon hangom.
-Menj csak.- nyitotta ki előttem az ajtót, majd elvette a csomagom.
Nem volt nagy lakás, nem volt valami , fenyűző. De mégis nekem tetszett, kellemes hangulatu volt... ahogy atléptem a küszöböt lágyan elmosolyodtam. Szembe találkoztam a konyhával, sötét barna parkett diszelgett egybe az étkezdével és a nappalival. Teljesen fehér szin uralkodott lent. A konyha modern volt és egy nagyobb ablak világitott be a helységbe. A kanapé fehér volt vele szemben egy nagyobb tv , előtte egy kis asztal. Néhány kép diszelgett a tv előtt . A étkező asztal és vele együtt a széké is fehérek volta, míg nem messz tőle egy pult. Előbbre egy lépcső vezetett fel az emeletre amiből most egy kisebb dolgozó szoba talán kandikált ki. Teljes világosság uralkodott a lakásba.
Nem volt nagy lakás, nem volt valami , fenyűző. De mégis nekem tetszett, kellemes hangulatu volt... ahogy atléptem a küszöböt lágyan elmosolyodtam. Szembe találkoztam a konyhával, sötét barna parkett diszelgett egybe az étkezdével és a nappalival. Teljesen fehér szin uralkodott lent. A konyha modern volt és egy nagyobb ablak világitott be a helységbe. A kanapé fehér volt vele szemben egy nagyobb tv , előtte egy kis asztal. Néhány kép diszelgett a tv előtt . A étkező asztal és vele együtt a széké is fehérek volta, míg nem messz tőle egy pult. Előbbre egy lépcső vezetett fel az emeletre amiből most egy kisebb dolgozó szoba talán kandikált ki. Teljes világosság uralkodott a lakásba.
Levetette cipőjét és mosolyogva intette hogy kövessem. Én is levetettem cipőmet és követni kezdtem. -A konyha, nappali... és ha felmész a lépcsőn ...-indult felfele.- A dolgozó szoba, vele szembe a mosdó , balra meg a szoba. Ne haragudj, de csak egy szoba van.
-Értem...semmi gond majd alszom azon a kanapén.
Mutattam a dolgozó szobába lévő kanapéra.
-Nem, szó sem lehet róla, majd én alszom , a szobába lévő kanapén.
-Mi?Nem, figyelj én nem akarlak kiturni a lakásodból.
-Én vagyok a házigazda, szóval ...-emelte fel mutató ujját.- Nem ellenekzünk neki.
Mélyet sóhajtottam, majd előre menve a csomagommal, a szobához vezetett éss kinyitva az ajtot kellmes és csodás látvány tárult elém..annyira de annyira szép szoba volt, és hatalmas... Szerintem ez volt a lakásban a legnagyobb rész.
-Egyszerű a lakás, de a szobámat én terveztem... lényegében mindent én terveztem... azt akartam, hogy a szobám legyen a legnyugodtabb, a legszebb hely az egész lakásba...
-Ez egyszerű ? -csúszott ki a számon.
Nem gúnyosan értve, nem rosszindulatból... de nekem egy ilyen manapság nem volt egyszerű szoba... nem tekintettem annak. De szép volt, modern nagyon...De csak válasz képpen csak kucongást kaptam.
-Hagylak berendezkedni, atöltözni...-az ajtóba letette a csomagom majd kiment .
Körbe néztem ámulattal a szobába, majd leültem az agyra.... nagyon kényelmes volt...és ebben a szobába minden ami jellemezte Kazuyát meg volt...az illatta is ott keringett a levegőbe... mélyet szippantottam és elmodolyodtam... Akaru! Egy srac szobájába vagy, beengedett a saját szférájába, vele fogsz egy jó ideig lakni meg minden... nyugodj már le... Kinyitottam a böröndőmet és valami otthonit kezdtem keresni. Egy szürke tréning nadrág mellett és egy nagyobbacska piros poló mellett döntöttem. Ezután, csendbe bementem a mellette levő fürdőbe és lezuhanyoztam...megszáritottam a hajam és megtörölköztem... Majd amikor végeztem kimentem ... Kazuya velem átolsan ült az iróasztalnál a dolgozó szobánál... Meglátva elmosolyodott.
-Üdv itthon!-mondta.
Én meg nagy mosolyogva meghajoltam és oda mentem hozzá.
-A fiúkkal fogok holnap talalkozni? -kérdeztem.
-Valószinüleg igen... épp beszéltem Jin-el, már nagyon szeretne megismerni, ahogy a többiek is.
-Mi van, ha ... elfognak itélni mert félig magyar vagyok...
-Nem....ne...ne gondolj erre.
Hirtelen felállt a székből és felém fordult, egyik kezemet megfogta , a másikkal meg végig simitott az arcamon... azt hittem,hogy ott ájulok el az izgalomtól... A szivem is majd kiugrott a helyéről .. és kiáltani tudtam volna a boldgoságtól...talán csak az hogy rajongója vagyok...ezért érzek most igy. Biztos ez az... Mélyen tekintett a szemembe és belefúrta magát, az agyamba...ezt a képet soha nem fogom elfelejteni.
-Szerintem kellene küldj egy üzenetet a szüleidnek, ott mar mindjárt éjfél... igy inkább egy rövidke üzenet, mint hogy felköltsd. Ha nem haragszol megyek és letusolok. -mondta és már ott sem volt.
Körülnéztem jobban... nagyon kis lakás volt így ténleg... de nekem nagyon tetszett... otthonias volt . Lementem a konyhába és leülve egy székre, elővettem mobilom és egy rövidke üzenetet küldtem szüleimnek "Megérkeztem... minden rendben van. Holnap délbe felhivlak, azelőtt Kazuya megmutassa a Jhonny's Entermaint-ot... eltudjátok képzelni... =D . Akaru. "
Körbe néztem ámulattal a szobába, majd leültem az agyra.... nagyon kényelmes volt...és ebben a szobába minden ami jellemezte Kazuyát meg volt...az illatta is ott keringett a levegőbe... mélyet szippantottam és elmodolyodtam... Akaru! Egy srac szobájába vagy, beengedett a saját szférájába, vele fogsz egy jó ideig lakni meg minden... nyugodj már le... Kinyitottam a böröndőmet és valami otthonit kezdtem keresni. Egy szürke tréning nadrág mellett és egy nagyobbacska piros poló mellett döntöttem. Ezután, csendbe bementem a mellette levő fürdőbe és lezuhanyoztam...megszáritottam a hajam és megtörölköztem... Majd amikor végeztem kimentem ... Kazuya velem átolsan ült az iróasztalnál a dolgozó szobánál... Meglátva elmosolyodott.
-Üdv itthon!-mondta.
Én meg nagy mosolyogva meghajoltam és oda mentem hozzá.
-A fiúkkal fogok holnap talalkozni? -kérdeztem.
-Valószinüleg igen... épp beszéltem Jin-el, már nagyon szeretne megismerni, ahogy a többiek is.
-Mi van, ha ... elfognak itélni mert félig magyar vagyok...
-Nem....ne...ne gondolj erre.
Hirtelen felállt a székből és felém fordult, egyik kezemet megfogta , a másikkal meg végig simitott az arcamon... azt hittem,hogy ott ájulok el az izgalomtól... A szivem is majd kiugrott a helyéről .. és kiáltani tudtam volna a boldgoságtól...talán csak az hogy rajongója vagyok...ezért érzek most igy. Biztos ez az... Mélyen tekintett a szemembe és belefúrta magát, az agyamba...ezt a képet soha nem fogom elfelejteni.
-Szerintem kellene küldj egy üzenetet a szüleidnek, ott mar mindjárt éjfél... igy inkább egy rövidke üzenet, mint hogy felköltsd. Ha nem haragszol megyek és letusolok. -mondta és már ott sem volt.
Körülnéztem jobban... nagyon kis lakás volt így ténleg... de nekem nagyon tetszett... otthonias volt . Lementem a konyhába és leülve egy székre, elővettem mobilom és egy rövidke üzenetet küldtem szüleimnek "Megérkeztem... minden rendben van. Holnap délbe felhivlak, azelőtt Kazuya megmutassa a Jhonny's Entermaint-ot... eltudjátok képzelni... =D . Akaru. "
Épp amikor letetettem a pultra, nyilt a fürdőszoba ajtaja és Kazuya jött ki rajta. Keresni kezdett majd amikor meglátott a korlatnak tamaszkodott és mosolyogva kérdezte:
-Minden rendben?
Haja meg vizes volt és kezébe egy törölközött tartott.
-Igen...-mondtam én is mosolyogva.
Ezután, elkezdte ismet a hajat törölni, miközben lefele tartott.
-Éhes vagy? -kérdezte megállva a pult túlsó oldalan.
-Kicsit...-mondtam.
-Kicsit? Ténleg?
-Na...mi van?
-Akkor, készitek a hölgynek, es kis kaját.
-Te?-kérdeztem.
-Miert talán nem szabadna. Én is tudok főzni és még milyen mennyeit.
-Ezt....elhiszem... de ...- nem mintha nem tudtam volna, hogy tud főzni.
-Sssssss...-mútató ujját a számra tette, igy elhallgatattva.- Csak dölj hátra....
Ezzel a levegőbe küldott egy puszit...én meg... igy.... mi a fene van veled Akaru... biztos mindenkivel ezt csinálja... ne hogy letámadd már... nyugalom...csak a rajongói érzések... az hogy egy lakásba lakhatok Kamenashi Kazuya-val nagy élmeny....csak nyugalom. Kazuya felkötötte haját, amely nagyon jól állt neki kihangsúlyozva még jobban arcát, felvette kötényét és elkezdett főzni. Mennyei illatok keringettek a levegőbe... kezdett már a gyomrom is korrogni ahogy éreztem, az egyre finomabb ételek illatat.
-Nagyon jó illat van.-mondtam.
-Köszönöm, remélem izleni is annyira jól fog.
-Biztos.
-Ettél már valaha japán kaját?
-Nem...eredeti alapanyagokból még soha.
-Akkor megtisztelő az elsőnek lenni. -mondta ls kitette egy tanyerra majd elém rakta. - Itadakimasu! És mondd el a véleményedet, de ne úgy mint egy rajongó.
-Rendben. -mondtam.- Itadakimasu!
Ezzel meg a pálcikával kezdtem bügykölni.... Kazuya felkuncogott majd , mellém lépett és megfogva bal kezem (balkezes vagyok) seginteni próbált...persze kicsit nehéz volt...de végül csak sikerült. Annyira jól esett az érintése, annyira kellemes volt...ezt az érzést még sosem éreztem.
Reggel arra ébredtem,hogy valami leesik. Felpattantak szemeim és körül néztem. Kazuya az ablaknál ült és épp a földet nézte. Hirtelen felém pillantott.
-Jaj, ne haragudj felköltöttelek.... csak ez a cserép...leesett... -mondta majd legugolt és elkezdte összeszedni. - Au! Francba.
Elmosolyodtam, de ugyanakkor temposabban leszálltam az ágyról...majd odamentem hozzá... és lehajoltam.
-Ezt nem igy kell...-mondtam...-csak óvatosan.
Majd lassan, óvatosan kezdtem szedegélni a cserép szilánkokat. Majd amikor összegyült elég sok eldobtam az éjjeli szekrény melletti szemetesbe.
-Ezt majd összeseprem. - válaszoltam a kiömlött földre a padlon.
-Mi...nem majd én.
-Nem, téged meg ellátunk. - néztem rá szigoruan.
Ezzel az ágyhoz vezettem.
-Az első segélydoboz?
-Az éjjeli szekrény alsó fiókjába.- mutatott a jobb oldalira.
Kivettem és odamentem hozzá, letérdepeltem elé, kivettem egy sebtapaszt és óvatosan a vágásra tettem... el is felejtettem,hogy a kezét fogtam meg... olyan könnyen... olyan nyugodtan. És akkor mit tettem, amint a sebtapasz az ujján volt én megpusziltam ... Zavarba jőve felálltam és kimentem a seprűjért, ami ha jol lattam, akkor a bejarat mellett volt az este....és ténleg ott volt. Felmenve a szobába rá sem mertem nézni, de hallottam ahogy kilép a szobából, feltakaritottam a földet... majd eldobva, bementem a fürdőbe elkészülni. Addig Kazuya ismét beállt főzni, most már a reggelit. Egyet ásitottam, nem volt megszokva az időtolodással... Ma beteljesedik álmom... és találkozni fogok a KAT-TUN együtessel.
Szépen kicsiptem magam, nem mondhatom... kimenve a fürdőből , Kazuya épp tányérra tette a reggelit. Lementem és egy pillanatig mintha úgy tűnt volna,hogy elcsodálkozik ruhámon...de szerintem képzelődtem. Leültem a pulthoz és el vettem a pálcikákat. Kazuya mellém ült -
-Te is eszel?
-Talán nem kellene?.-kerdezte nevetve felhúzva a szemöldökét.-Az este nem ettem.
-Megettem a kajád?
-Igen...de semmi gond, reggel bevásároltam.
De idióta vagyok , megettem a kajáját és nem is figyeltem ,hogy az este nem eszik. Hamar felálltam és meghajoltam:
-Nagyon sajnálom.
-Hé, nincs semmi baj. Ha azt akartam,volna hogy egyek az este és ne neked főzzek, akkor megtehettem volna. - mondta mosolyogva.
Ezzel meg visszafordult a tányérhoz. Én is visszaültem és csendbe ettünk. Hamarabb végzett az evéssel mint én, igy amig ő felment , elkészülődni, én addig elmosogattam.
-Nem kellett volna.-jelent meg hirtelen a hátam mögött Kazuya... és majd kiejtettem a kezemből a tányért.
Még szerencse , idejébe megmarkoltam.
-Ne haragudj...-mondta bocsnatkérően, de ott rejlett egy huncut mosoly is.
-Minden rendben?
Haja meg vizes volt és kezébe egy törölközött tartott.
-Igen...-mondtam én is mosolyogva.
Ezután, elkezdte ismet a hajat törölni, miközben lefele tartott.
-Éhes vagy? -kérdezte megállva a pult túlsó oldalan.
-Kicsit...-mondtam.
-Kicsit? Ténleg?
-Na...mi van?
-Akkor, készitek a hölgynek, es kis kaját.
-Te?-kérdeztem.
-Miert talán nem szabadna. Én is tudok főzni és még milyen mennyeit.
-Ezt....elhiszem... de ...- nem mintha nem tudtam volna, hogy tud főzni.
-Sssssss...-mútató ujját a számra tette, igy elhallgatattva.- Csak dölj hátra....
Ezzel a levegőbe küldott egy puszit...én meg... igy.... mi a fene van veled Akaru... biztos mindenkivel ezt csinálja... ne hogy letámadd már... nyugalom...csak a rajongói érzések... az hogy egy lakásba lakhatok Kamenashi Kazuya-val nagy élmeny....csak nyugalom. Kazuya felkötötte haját, amely nagyon jól állt neki kihangsúlyozva még jobban arcát, felvette kötényét és elkezdett főzni. Mennyei illatok keringettek a levegőbe... kezdett már a gyomrom is korrogni ahogy éreztem, az egyre finomabb ételek illatat.
-Nagyon jó illat van.-mondtam.
-Köszönöm, remélem izleni is annyira jól fog.
-Biztos.
-Ettél már valaha japán kaját?
-Nem...eredeti alapanyagokból még soha.
-Akkor megtisztelő az elsőnek lenni. -mondta ls kitette egy tanyerra majd elém rakta. - Itadakimasu! És mondd el a véleményedet, de ne úgy mint egy rajongó.
-Rendben. -mondtam.- Itadakimasu!
Ezzel meg a pálcikával kezdtem bügykölni.... Kazuya felkuncogott majd , mellém lépett és megfogva bal kezem (balkezes vagyok) seginteni próbált...persze kicsit nehéz volt...de végül csak sikerült. Annyira jól esett az érintése, annyira kellemes volt...ezt az érzést még sosem éreztem.
Reggel arra ébredtem,hogy valami leesik. Felpattantak szemeim és körül néztem. Kazuya az ablaknál ült és épp a földet nézte. Hirtelen felém pillantott.
-Jaj, ne haragudj felköltöttelek.... csak ez a cserép...leesett... -mondta majd legugolt és elkezdte összeszedni. - Au! Francba.
Elmosolyodtam, de ugyanakkor temposabban leszálltam az ágyról...majd odamentem hozzá... és lehajoltam.
-Ezt nem igy kell...-mondtam...-csak óvatosan.
Majd lassan, óvatosan kezdtem szedegélni a cserép szilánkokat. Majd amikor összegyült elég sok eldobtam az éjjeli szekrény melletti szemetesbe.
-Ezt majd összeseprem. - válaszoltam a kiömlött földre a padlon.
-Mi...nem majd én.
-Nem, téged meg ellátunk. - néztem rá szigoruan.
Ezzel az ágyhoz vezettem.
-Az első segélydoboz?
-Az éjjeli szekrény alsó fiókjába.- mutatott a jobb oldalira.
Kivettem és odamentem hozzá, letérdepeltem elé, kivettem egy sebtapaszt és óvatosan a vágásra tettem... el is felejtettem,hogy a kezét fogtam meg... olyan könnyen... olyan nyugodtan. És akkor mit tettem, amint a sebtapasz az ujján volt én megpusziltam ... Zavarba jőve felálltam és kimentem a seprűjért, ami ha jol lattam, akkor a bejarat mellett volt az este....és ténleg ott volt. Felmenve a szobába rá sem mertem nézni, de hallottam ahogy kilép a szobából, feltakaritottam a földet... majd eldobva, bementem a fürdőbe elkészülni. Addig Kazuya ismét beállt főzni, most már a reggelit. Egyet ásitottam, nem volt megszokva az időtolodással... Ma beteljesedik álmom... és találkozni fogok a KAT-TUN együtessel.
-Te is eszel?
-Talán nem kellene?.-kerdezte nevetve felhúzva a szemöldökét.-Az este nem ettem.
-Megettem a kajád?
-Igen...de semmi gond, reggel bevásároltam.
De idióta vagyok , megettem a kajáját és nem is figyeltem ,hogy az este nem eszik. Hamar felálltam és meghajoltam:
-Nagyon sajnálom.
-Hé, nincs semmi baj. Ha azt akartam,volna hogy egyek az este és ne neked főzzek, akkor megtehettem volna. - mondta mosolyogva.
Ezzel meg visszafordult a tányérhoz. Én is visszaültem és csendbe ettünk. Hamarabb végzett az evéssel mint én, igy amig ő felment , elkészülődni, én addig elmosogattam.
-Nem kellett volna.-jelent meg hirtelen a hátam mögött Kazuya... és majd kiejtettem a kezemből a tányért.
Még szerencse , idejébe megmarkoltam.
-Ne haragudj...-mondta bocsnatkérően, de ott rejlett egy huncut mosoly is.
-Se...semmi gond.-mondtam.-És ez nem tesz semmit.
-Mehetünk?-kérdezte, amint az utolsó tányért is száradni tettem.
Bólintottam... és csak most vettem észre,hogy egy öltönybe van öltözve, nem teljesen formális, inkább ilyen rockos - popos stílus, KAT-TUN stilus. Nagyon jól nézett ki. Bár, ő mikor nem néz ki jól. Lemenve ismét a recepcios nő szuros követett tekintetével. Az épület parkolójába léptünk, Kame megállt egy fekete Mercedes Cabrio mellett. Figyelte az arcom, hogy reagálok:
-Mehetünk?-kérdezte, amint az utolsó tányért is száradni tettem.
Bólintottam... és csak most vettem észre,hogy egy öltönybe van öltözve, nem teljesen formális, inkább ilyen rockos - popos stílus, KAT-TUN stilus. Nagyon jól nézett ki. Bár, ő mikor nem néz ki jól. Lemenve ismét a recepcios nő szuros követett tekintetével. Az épület parkolójába léptünk, Kame megállt egy fekete Mercedes Cabrio mellett. Figyelte az arcom, hogy reagálok:
-Ez a te kocsid? - kikerekedett szemekkel néztem a fénylő autót.
-Igen. Talán nem lehet nekem ilyen autom? - lépett az anyós ülés mellé.
-De.... ez nagyon szép autó. -mondtam még mindig hülledezbe.
-Nos... a hintója elő állt. - nyitott ki előttem az anyós üles ajtaját, kuncogva ültem be, majd átsietett a vezető üléshez és el is indulunk.
Bentről is luxusnak nézett ki, piros börszékek , a műszerfal is elég technikus volt és miután kiértünk a parkolóból hátratolatható tetejűvé vállt... még sosem ültem ilyen autóban.
A Jhonny's Entermaint épületéhez érve , amely hatalmas volt , üveges , nem is tudom hirtelen hány emeletű és ott viritott a Sony Music felirat... bámulattal néztem, ahogy az idolok lépnek be és ki az ügynőkségbe.
-El..
-...képesztő.-fejezte be gondolatomat Kazuya.
-Az...- helyeslően bólintottam.
-Kame!-kiáltott egy srác...
Majd közeledve felismertem és már is újjongtam magamban....nem volt más mint Jin Akanishi.
-Szia haver!- fogtak kezet Kazuya és Jin.
-Szia.-köszönt Kazuya is. - Hogy vagy?
-Jól te? Milyen volt az utazás? És ...-hirtelen felém fordult.- Csak nem ő a hires romániai lany. Jin...
A Jhonny's Entermaint épületéhez érve , amely hatalmas volt , üveges , nem is tudom hirtelen hány emeletű és ott viritott a Sony Music felirat... bámulattal néztem, ahogy az idolok lépnek be és ki az ügynőkségbe.
-El..
-...képesztő.-fejezte be gondolatomat Kazuya.
-Az...- helyeslően bólintottam.
-Kame!-kiáltott egy srác...
Majd közeledve felismertem és már is újjongtam magamban....nem volt más mint Jin Akanishi.
-Szia haver!- fogtak kezet Kazuya és Jin.
-Szia.-köszönt Kazuya is. - Hogy vagy?
-Jól te? Milyen volt az utazás? És ...-hirtelen felém fordult.- Csak nem ő a hires romániai lany. Jin...
-Akanishi. -mondtam.- Ismerelek, mármint videokból, meg képekről... a KAT-TUN együttes a kedvencem.-mondtam, mire ő Kazuyara nézett, aki csak bólintott. -Akaru Suzuki.
-Már is teszel nekem... -nevetett fel, hogy nem úgy érti. -Örvendek . Menjünk be , a többiek már várnak.
Mutatkoztam be és kezet fogtam.. El sem hiszem, komolyan előttem már 2 KAT-TUN tag áll... csak nehogy elájulj Akaru.
Elindultunk a hatalmas épületbe ... bemenve sürögtek, forogtak az emberek:
-Jó napot! Elnézést, a News időpontja akkor már foglalt...
-Jó napot!A! Az Arashi fotózásáról lenne szó?
-Igen...a Kinki Kids-nak ma lesz fellépése...
Ámulattal bámultam, körbe az épületbe , ahogy ezekről az együttesekről hallok...
-Akaru, és a srácok!-jelent meg Misaki.
-Szia. -köszönt Kazuya.
-Hello-köszönt Jin is.
-Üdv.-köszöntem én is.
-Fiúk, gyertek mert már várnak a többiek.- mondta ő is és elkezdett minket felfele vezetni a lepcsőn.
Szerencsére, nem kellett nem tudom 100-dik emeletre felmenni... De azért még igy is felérve úgy éreztem kiköpöm a tűdöm.
-Majd megszokod.- ütött gyengéden hátba Jin.
-Jól vagy?-jelent meg Kazuya legugolva ,hogy jobban lássa arcomat, mivel én epp előre hajoltam, kezeim térdemre rakva és nehezen véve a levegőt, próbálva szabályozni.
-Yupp...csak...nem vagyok megszokva.
-Minden rendben lesz...-búzditott és egy bátoritó mosollyal, felállt és bement egy terembe.
-Akaru, gyere.- engedett előre Misaki.
Mély levegőt vettem és beléptem egy fehér szobába... először a fény túl erős volt a szememnek igy nem tudtam sok mindent kivenni...de amint a szemem kezdte megszokni az erős fényt elém tárult álmaim, álma.... ott voltak mind a haton egy szobába.... mind öltönybe öltözve, KAT-TUN stilusba. Kezdtem nagyon izgulni, kezdtem nagyon ideges lenni... szerintem láthatták már idegességem , amikor valaki hirtelen megfogta kezemet. Felpillantottam rá... nem más volt mint Kazuya. Nem mondott semmit, szája nem nyilt semmi szóra... csak ott állt mellettem bátorító , lágy mosollyal.
-Fiúk bemutatom Akaru Suzukit, lehetséges ... biztosan ő lesz a partnerem a legújabb doramámba. - végül csak megtörte a csendet....
-Örvendek...-jött először oda Koki Tanaka.
-Koki Tanaka...-mondtam mielőtt ő mondhatta... őszintén élveztem ilyenkor az arcukat.
-Csak nem Kame-chan mondott neked valamit már rolam... ooooo már megvolt az első éjszakátok... -erre meg a kezünkre mutatott.
Én meg teljesen zavarbajöttem, kivörösödtem és elengedtem kezét, próbálva minnél jobban a környezetbe olvadni.
-Nem...- halkan nyögtem ki remélve meghallják így is.
És ekkor tettem egy végzetes hibát, amit megtanulok ezentúl... Soha, de soha se pirulj ki Koki Tanaka előtt és persze a TANAKA páros másik tagja előtt sem Nakamaru előtt.
-Lehetséges lenne?!-szöktek nekem egyből.
-Aa.a...a...ne....nem....dehogy is....
-Kamenashi nem hittem volna rólad...-nezett ra Nakamaru vigyorogva.
-Idióták...-mondta Kazuya és elém állt.- Hagyjátok már szegényt csak most jött meg. És nem ténleg nem történt semmi. -mondta megvédve.
De aranyos....
-Ne haragudj.. Ők ilyenek. Gondolom a többi tagot sem kell bemutatni. - tekintett rám Kazuya.
-Nem...-nevettem el magam. - Nakamru Yuichi, Taguchi Junnosuke és Tatasuya Ueda. Örvendek mindenkinek. Nagy álom vált valóra ,hogy itt lehetek.- hajoltam meg. - Nem sokkal több , mint álmomba gondolni is mertem volna.
-Hát, üdv neked is.- ölelt meg Nakamaru. - Aranyos lány vagy.
-Kö...köszönöm...-böktem ki.
-Örvendek .- Jött oda Junnosuke is nagyon mosollyal , és felkapva karjiaba megpörgettet.. -Szólits csak Junno-nak.
-Rendben.-válaszoltam mosolyogva.
-Örvendek...-Tatsuya a fotel végén ült...nem jött oda csak felállt mikor kimondt a szót meghajolva.
Elég csendes srácnak tűnt, de őszintén ugyan úgy örultem mindenkinek. Ugyan ki nem örülne ha a 6 sárcot láthatná maga előtt teljes személyükbe. Éreztem,hogy a felhőkbe vagyok... de egy érzes nem hagyott nyugodni... az az intenziv , erős érzes mely ha csak rápillantok Kazuya-ra boldoggá tesz...
Mutatkoztam be és kezet fogtam.. El sem hiszem, komolyan előttem már 2 KAT-TUN tag áll... csak nehogy elájulj Akaru.
Elindultunk a hatalmas épületbe ... bemenve sürögtek, forogtak az emberek:
-Jó napot! Elnézést, a News időpontja akkor már foglalt...
-Jó napot!A! Az Arashi fotózásáról lenne szó?
-Igen...a Kinki Kids-nak ma lesz fellépése...
Ámulattal bámultam, körbe az épületbe , ahogy ezekről az együttesekről hallok...
-Akaru, és a srácok!-jelent meg Misaki.
-Szia. -köszönt Kazuya.
-Hello-köszönt Jin is.
-Üdv.-köszöntem én is.
-Fiúk, gyertek mert már várnak a többiek.- mondta ő is és elkezdett minket felfele vezetni a lepcsőn.
Szerencsére, nem kellett nem tudom 100-dik emeletre felmenni... De azért még igy is felérve úgy éreztem kiköpöm a tűdöm.
-Majd megszokod.- ütött gyengéden hátba Jin.
-Jól vagy?-jelent meg Kazuya legugolva ,hogy jobban lássa arcomat, mivel én epp előre hajoltam, kezeim térdemre rakva és nehezen véve a levegőt, próbálva szabályozni.
-Yupp...csak...nem vagyok megszokva.
-Minden rendben lesz...-búzditott és egy bátoritó mosollyal, felállt és bement egy terembe.
-Akaru, gyere.- engedett előre Misaki.
Mély levegőt vettem és beléptem egy fehér szobába... először a fény túl erős volt a szememnek igy nem tudtam sok mindent kivenni...de amint a szemem kezdte megszokni az erős fényt elém tárult álmaim, álma.... ott voltak mind a haton egy szobába.... mind öltönybe öltözve, KAT-TUN stilusba. Kezdtem nagyon izgulni, kezdtem nagyon ideges lenni... szerintem láthatták már idegességem , amikor valaki hirtelen megfogta kezemet. Felpillantottam rá... nem más volt mint Kazuya. Nem mondott semmit, szája nem nyilt semmi szóra... csak ott állt mellettem bátorító , lágy mosollyal.
-Fiúk bemutatom Akaru Suzukit, lehetséges ... biztosan ő lesz a partnerem a legújabb doramámba. - végül csak megtörte a csendet....
-Örvendek...-jött először oda Koki Tanaka.
-Koki Tanaka...-mondtam mielőtt ő mondhatta... őszintén élveztem ilyenkor az arcukat.
-Csak nem Kame-chan mondott neked valamit már rolam... ooooo már megvolt az első éjszakátok... -erre meg a kezünkre mutatott.
Én meg teljesen zavarbajöttem, kivörösödtem és elengedtem kezét, próbálva minnél jobban a környezetbe olvadni.
-Nem...- halkan nyögtem ki remélve meghallják így is.
És ekkor tettem egy végzetes hibát, amit megtanulok ezentúl... Soha, de soha se pirulj ki Koki Tanaka előtt és persze a TANAKA páros másik tagja előtt sem Nakamaru előtt.
-Lehetséges lenne?!-szöktek nekem egyből.
-Aa.a...a...ne....nem....dehogy is....
-Kamenashi nem hittem volna rólad...-nezett ra Nakamaru vigyorogva.
-Idióták...-mondta Kazuya és elém állt.- Hagyjátok már szegényt csak most jött meg. És nem ténleg nem történt semmi. -mondta megvédve.
De aranyos....
-Ne haragudj.. Ők ilyenek. Gondolom a többi tagot sem kell bemutatni. - tekintett rám Kazuya.
-Nem...-nevettem el magam. - Nakamru Yuichi, Taguchi Junnosuke és Tatasuya Ueda. Örvendek mindenkinek. Nagy álom vált valóra ,hogy itt lehetek.- hajoltam meg. - Nem sokkal több , mint álmomba gondolni is mertem volna.
-Hát, üdv neked is.- ölelt meg Nakamaru. - Aranyos lány vagy.
-Kö...köszönöm...-böktem ki.
-Örvendek .- Jött oda Junnosuke is nagyon mosollyal , és felkapva karjiaba megpörgettet.. -Szólits csak Junno-nak.
-Rendben.-válaszoltam mosolyogva.
-Örvendek...-Tatsuya a fotel végén ült...nem jött oda csak felállt mikor kimondt a szót meghajolva.
Elég csendes srácnak tűnt, de őszintén ugyan úgy örultem mindenkinek. Ugyan ki nem örülne ha a 6 sárcot láthatná maga előtt teljes személyükbe. Éreztem,hogy a felhőkbe vagyok... de egy érzes nem hagyott nyugodni... az az intenziv , erős érzes mely ha csak rápillantok Kazuya-ra boldoggá tesz...
