2019. szeptember 9., hétfő

6.resz Riporterek


Egyszer a keseruseg napjai is felvilagosodnak

6. Riporterek

Kame:

Kicsit nehez szivvel hagytam magam mogott Akarut. De este jobban atgondoltam, tisztaznom kell a dolgot, mert a vegen meg ra szallnak a riporterek , azok biza nem tudnak nyugdton ulni es szabad percet adni. De igyekszem vissza es akkor megbeszelunk mindent vele. Remelem addig nem csinal semmi ostobasagot, marmint, hogy megbocsajt Otaninak . Onkentelenul is a csok jutott eszembe. Puha, edes ajkai ahogy egybe forrnak az enyemmel. Utana Akaru teljesen elpirult , de nem csak o jott zavarba hanem en is. Letolt magarol es elszaladott.... Azota folyamatosan ajkamra teszem a kezem es erzem az edes ajkait. Ugyan azt erzi mint en... oszinten kicsit ketsegeim is voltak, mi van ha neki nem jelentett semmit ez a csok?  Nem pakoltam ossze egeszen,  ugy terveztem max egy het es visszajovok. Valahogy elintezem az ugynokseggel hogy visszajojjek. Figyeltem az utat amerre suliba mentem volna . Vajon Akaru aggodik ertem? Nem kerdezi, hogy merre vagyok? Miert hianyzok? 
Mar lattam tavolbol az autot bekanyarodni amikor megszolalt a telom. "Taguchi". Hogy miert is nem irtam? Nem tudtam, hogy mit irhatnek, hogyan irjam meg, hogy vigyazzon magara nyilvanossag ele kerult es lehet a riporterek ra vadasznak. Akirat majd felhivom suli utan. Felvettem vegul a telefont
    -Hello.-szolaltam bele.
    -Hello. Minden rendben? Kicsit sokaig tarott felvenni. 
    -Elgondolkoztam. 
    -Olvastam a tortenteket, gondolom visszakuldtek a fovarosba. 
    -Igen. 
     -Elmeseled, hogy mi ez az egesz? - epp ekkor parkolt le az auto.
Ketten ultek benne, az egyik kiszallt es kinyitotta nekem az ajtot, a masik igyekezett es elvettem a borondom.
     -Semmi extra. Csak joban voltam a lannyal. Aztan az exe probalta elcibalni en meg segitettem neki. 
    -Ja szoval beszelgettek te a kozelbe voltal, lattad, hogy eroszakoskodik vele es kozbe avatkoztal.
    -Mondjuk.- ultem be a kocsiba. 
    -Mondjuk?
     -Mondjuk ugy, hogy beszelni akartam vele. De ott volt ez az idiota es nem birtamtetlenul allni, ahogy ott rancigalja.
     -Ejha Kazuya. Most mi van ezzel a csajjal?
     -Mi van , mi van ezzel a csajjal... szerinted mi lenne?
      -Szerintem ahogy mar az elejen tippeltuk a sracokkal szereted.
     -Igy van. Igazatok volt. Szombaton vele toltottem a napot es rakellett jojjek , hogy amit erzek iranta az nem baratsag.... -halkitottam le a hangom. - Egy pillanat alatt megvaltoztatott. Elbuvolt.
     -S mit tervezel?
     -Mar az ugynokseg fele tartok. -mondtam ki, most biztos nem fogom vele megosztani a terveimet , mikor ket bazi nagy majom ember ul elottem, akik siman elmondanak mindent a az ugynoksegen.
     -Jaj ertem,gondolom nem bizol az emberbe,vagy emberekbe akik veled vannak.
     -Eltalaltad. Mindenesetre beszelunk mikor a lakasba ertem. Gondolom a tobbiek is kivancsiak az esemenyekre.
    -Szerintem igen. Oke, akkor kesobb beszelunk szia.
    -Szia.
Letettem es felsohajtottam, majd az eget kezdtem bamulni. Vajon Akaru mar tudja a tortenteket?

Akaru:

    -Akaru, olvastad a hireket?!-szokott hirtelen elem Erena az elso ora utan.
     -Milyen hireket? -neztem  ertetlenul.
     -Ezt! -nyomta a kepembe a telefonjat.
Megneztem a kepet, amine en , Kazuya es Otani voltunk tegnap delutan. Ez meg hogy? Azonnal kiszedtem a kezezbol es olvasni kezdtem a cikket. Szerelmi haromszog? Mi ez? 
    -Akaru Oshaito,kerlek gyere velunk a tanariba.- jott be az osztalyfonokom. 
Ertetlenul neztem , visszaadtam Erena kezebe a telefont es kovetni kezdtem a tanarnot.Most mi van? Kivetelesen se penteken se ma nem csinaltam semmit. 
     -Tortent valami Misaki sensei?
     -Az igazgato szeretne veled beszelni.
     -Sensei en most nem csinaltam semmit,komolyan tudom, hogy meglepo, de nem kovettem el semmit rosszat. 
  Hirtelen megallt, amitol osszeutokoztunk.
     -Most nem errol van szo, hogy valamit csinaltal volna. 
 Bolintottam. Ujra elindutlunk, bekopogott , koszontunk a titkarnonek, majd bekopogtatott az igazgato iroda ajtajan. Elnezest kerve eoszor Misaki sensei lepett be.
    -Idehoztam Akaru Oshaitot .- kerult szembe az igazgatoval. Beleptem en is.
Az igazgato szeken ult, hattal nekunk. Mikor beleptem es koszontem, megfordultam. 40es eveibe jaro ferfi, bezselezett fekete hajjal, oltonybe ult a szeken. A szemuveget fenebb tolta es jol latszottak sotet barna szemei. 
    -Hivatott?
     -Miss Oshiato szeretnem megtudni mi ez?- mutattott az ablakfele.
    -Az egy ablak.
Elnevette magat es felallt, majd elem setalt.
     -Vicess kedveben van?-kerdezte egyenesen a szemembe nezve.
     -Dehat az ablakra mutatott.
Felsohajtott,majd az ablakhoz setalt . 
     -Errol beszelek ami odakint van.
Kozelebb setaltam es kineztem.Csomo riporter, tv stab ott lezengett a kapu elott. Na ne! Ezek a hirek miatt vannak. 
     -Riporterek...-mondtam ki.
       -Es mi van veluk? Miert vannak itt?
     -Nem tudom, igazgato ur, talan mert egy hiresseg jar ide a suliba. - probaltam a kozonsegest alkalmazni es provokalni.
       -Valoban de napok teltek el es semmi feltunes.Szoval mi tortent?
     -Nem tudom igazgato ur, on vette fel. Gondolhatta volna , hogy ez fog tortenni.
     -Igy van, en vettem fel. Mert ugy gondoltam minden embernek megvan engedve a tudas faja. -nezett fel a plafonra es dramaian kezdett beszelni a tudasrol.
     -Aj,mar megint kezdi. -mondtam a szememet forgatva.
     -Szoval, komolyra teritve a szot. Tudtom szerint ma nincs a suliba Kamenashi ur. 
     -Oh, tenyleg nincs itt. 
Vajon tudja mi tortent vele? Jaj... Akaru miert akarod ennyire tudni? De nem kerdezhetek csak ugy ra, meg azt hinne hogy megpuhultam.
       -De on jo kapcsolatba volt vele,nem igy van?- meregetett.
     -En vele jo kapcsolatba? Olyannak ismer aki joban van barkivel is a suliba Tamiya es Hitarin kivul.
Doltem neki a falnak.
       -Ne kontor falazzunk itt Miss Oshiato .- fogta a kepernyojet es megforditotta.  Ott volt a kep,a cikk.
     -Ezek riporterek feltehetoen onert is itt vannak.
      -Oke,oke lehet. De ez most miert baj? 
      -  Miert baj? Mert mindenkit letamadnak aki egyszer az iskola teruleten lezeng es kikerdeznek, nincs egy szabad perce senkinek.
       -Alljunk csak meg, mint mar mondtam on engedte ide a hiresseget.
      -Tisztaban voltam ezekkel, de ugy volt hogy nem csinal balhet, feltehetoleg on tett valami. 
      -Persze, mindig en vagyok a hibas, mintha olyan nagy bajkevero lennek. Ne mondjon semmit. -emeletem fel a kezem. -Mit akar mit tegyek?
      -Menje es rendezze el a dolgokat. On a kegyetlen, rideg szivu, kuldje el innen oket. 
    -S mi van a szupersztarral?
     -Ma nem jott suliba, nem erjuk el.- szoval ok sem tudjak mi van.
Bar most mar latva a cikkeket valoszinuleg ezert nincs itt. Vajon szegyel? Ez engem miert is erdekel.
     -Miss Oshiato.
     -Megyek, megyek. Persze egy diak vegezzen el mindent...
Felsohajtottam es kileptem az ajton. Mar epp becsengettek a diakok mar a terembe siettek be. En kileptem az udvarra, a riporterek azonnal eszre vettek es nyuzsogni kezdtek, hogy minnel jobban lassanak.
    -Hogy hivnak? Ki vagy? Kazuya a baratod? Ki volt a masik srac? Mi tortent koztetek? Miert izzik koztetek a levego? Kazuya itt van? 
Csak ugy ozonlottek a kerdesek, mindenki a kamerat felem tarotta, izzottak a vakuk es elem dugtostak a mikrofonokat.
    -Hat ohm...- gyerunk Akaru barmi is lesz vedd fel  a kegyetlen arcodat, ne erdekelejen, hogy ki lat majd a tvbe.- Nem kell valaszoljak a kerdeseitekre. Menjenek el, zavarjak az iskolat. 
Mondtam ki egyszeruen. Es legyintettem egyet.
     -Kerjuk valaszoljon, mi van kozte es Kazuya kozott?
Vakitott ismet el egy vakku.
     -Ne vilagitson a szemembe.- loktem el az egyik kamerat. 
      -Mondjon valamit kerunk!- egyre jobban lokdosodni kezdtek, hatraltam.
Basszus ezektol sehogy sem lehet megszabadulni. 
    -Hagyjanak beken!- kialtottam fel.
Hirtelen csend lett. Korbe neztem , mindenki meglepodotten nezett ram. Ajkamba haraptam... francba , mi ez az egesz.
    -Akaru!- hirtelen a hang iranyaba neztem, ahol Otani szaladott at a tomegen. 
Megragadta a kezem es szaladni kezdett velem kifele. Megelpodve neztem . Miert van itt? Boldog voltam, hogy itt van... de valahogy megis nem ugyan az az erzes mint eddig vajon miert? 
Kozben ismet csillantak a vakuk, ropkedtek a kerdesek. 

Kazuya

Mar az ugynokseg liftjeben alltam a ket gorillaval. Egybol ide hoztak, szuper egybol johet a fejmosas.Felsohajtottam es neztem az egyre novekvo szamokat a lift gepen. Akaru vajon mit csianl most? Vajon amig tavol vagyok fog beszelni Otanival?Ugye nem fog megbocsajtani neki? Ugye nem fognak ujra osszejonni? Jelentett valamit neki a csok? Nekem sokat jelentett. Kulonleges szamomra . Jaj Kazuya nem kellene ennyire elgondolkoz. Ismet felsohajtottam ekkor nyitodott ki a lift ajtaja. Elindultunk a Jhonny irodaja fele, amikor az ajtohoz ertunk a ket kiserom intett, hogy egyedul menjek. Mely levegot vettem elnezest kertem es bementem. Jhonny az ablaknal allt , amikor szembe kerultem vele megfordult.
     -Belementem, hogy folytasd a tanulmanyaidat, mert a KAT-TUN kimagasloan teljesit  , jol dolgoztok , kemenyen es gondoltam teljesitem kivansagaitokat. 
    -Tudom es nagyon halasok vagyunk ezert.
     -Viszont, egyet kertunk toled, ne kellts feltunest. Be lehetett volna ezt tartani?
   -Igen bele hetett .
    -Nem hallom belehetett?
    -Igen! 
    -Mit mondtal?!
    -Igen belehetett.-emeltem fel a hangom. 
      -Akkor hozd ezt rendben! 
     -Vagyis?- tertem vissza a normalis hangnemhez. 
Felkapcsolta a tvt.
    -Ujsagok, tv tele van a szerelmi haromszogetekkel. Szerinted , hogy teheted rendbe a dolgod?
A tvre neztem. Friss hir, a sulinal voltak a ripoterek... Akaru epp szaladott toluk, de nem egyedul Otanival... 


Precious one

  Precious one ~Egy értékes~ Az idő telik és mi megismétlünk sok találkozást és elválást Itt vagyok, valaki kedvességétől függve, miközben v...