A sors szenvedélye
44.rész
Akaru:
Örültem, hogy mindent megtudtam beszélni Kazuyaval. És úgy indulhattam el a suliba, hogy vele lehettem egy kicsit. Amint beértem a suliba rögtön Midorit kerestem meg és félre hivtam az udvarra egy sarokba. Egész uton arrafele azt kérdezgette, hogy mi van, mi történt, mondjam már el, de nem kockáztattam csak akkor akartam elmondani, amikor már nem volt senki sem közvetlen körülöttünk. Amikor kimondtam a bizonyos szavakat, hogy együtt vagyunk Kazuyaval, akkorát sikitott, hogy szerintem az egész suli meghallotta. Csittitgatni kezdtem, miközben ő folyton ugrált örömében és azt mondogatta, hogy el sem hiszi és hogy ő érezte, hogy valami ilyen lesz a vége. Nagyon örült, hogy érzéseim válaszra találtak és elkellett meséljek minden egyes részletet, hogy hogyan is jöttünk össze. Így elmeséltem, a kis, esős kalanduktól kezdve egészen a másnapig, amikor Kazuya betegen lekapott, majd nem emlékezett semmire és kifakadtam. Midori büszke volt rám, hogy kézbe kaptam az ügyet és lám-lám milyen jól is jártam vele. Azt is elmondtam neki, hogy egyelőre úgy döntöttük titokba tartsuk a kapcsolatunkat, szóval amennyire lehet ne mondja el senkinek. Nem sokkal ezután Keita és Shouta is megjelent, akiknek szinte azonnal elmondta, hogy mi is a pálya és miért is vagyunk ilyen elbujt helyen. Elnevettem magam és rászóltam, hogy azért ennyire ne titkolozzon, mire Midori megerősítette, hogy nem fogja senki másnak elmondani, megbizhatok benne. Shouta is meglepődött és gratulált, Keita is gratulált, de azonnal is fordult és elindult az épület felé. Nem értettem, hogy mi vette el a kedvét. Shouta utána eredt. Midorira néztem, aki csak vállat vont, de mintha valójában nagyon is tudta volna, hogy mi a baja, csak nem akarja elmondani. De hamar témát váltott, azaz visszatért rám és Kazuyara, hogy most ismét összeköltözünk e és mennyire fog pezsegni a levegő, a forgatás közbe, hiszen a csókok, ölelések, érintkezések valódiak lesznek. Csak úgy áradozott. Nem is lett volna Midori-chan.
Aztán a napok teltek, a kapcsolatunk titokba maradt. Továbbra is a barátaink tudtak róla, akik előtt nyugodtan együtt lehettünk. Össze is jártunk, megtartottuk a nyári szokást Midoriék és Jinék-el együtt. Igyekeztünk olyan helyeket keresni ahol nem leselkedhetnek a srácokra lesifotosok amiből hamarabb kitudodhat a kapcsolatunk. De nyilván ha valahová menni akartunk, mentünk és igyekeztünk visszafogni magunkat, bár így is egy-egy kis kéz fogás, érintés, ölelés titkon megvolt. Keita egy kicsit mogorvább volt, nem tudom miért, pláné az elején, de néhány nap elteltével, ugyanúgy tudtunk beszélgetni mint régen. Ami vosznt Kazuyanak nem tetszett, de én nem értettem, hogy miért. Keita tudja már, hogy együtt vagyunk, nem hiszem, hogy bármi olyat tenne, amivel keresztbe űzne. A csajokkal tovább próbáltunk, igyekeztem felzárkozni és úgy éreztem, hogy egyre jobban ment a dolog. Yano és Okimi is így volt vele, de Tsuru továbbra is belém kötött, mindezt meg Chizuru háttérből nézte önelégült mosolyba. De nem engedtem el magam, elfogom érni, hogy ők is elfogadjanak. Okimi és Yano bátorítottak és azt is mondták, hogy Tsuru és Chizuru nem rossz, csak nehezebben viselik Emi távozását, mivel már nagyon régóta ismerték egymást és együtt tervezték ezt az egészet. De higyjem, hogy engem is elfognak majd fogadni.
- Hát te még mindig itt vagy? - lépett be Tatsuya a proba terembe. Már 20 óra körül járhatott az idő. Korábban próbáltunk itt a lányokkal a mai nap folyamán, majd mindenki hazament, de én visszajöttem próbálni.
- Csak gondoltam még egy kicsit próbálok.
- Egy kicsit? - emelte fel a szemöldökét. - Miért gondolom, hogy ez már 3 órája megy.
- Jól van, jól van... - nevettem fel. - Csak sosem árt a gyakorlás, van mit behoznom, nem akaorm, hogy a többieket hátráltassam.
- Akaru.. - lépett hozzám és megragadott a vállaimnál fogva. - Erről szó sincs. Csak néhány napja csatlakoztál hozzájuk, nem várhassák el, hogy egyik napról a másikra minden jól menjen.
- Tudom. De rajtam áll, hogy mikor állhatunk fel szinapdra és tudom, hogy mennyire vágynak rá, mindannyian ahogy én is. Szóval mi áll az utamba? - vigyorogtam mondatom végére rá.
- Na ez az! - engedett el Tatsuya és felsóhajtott.
- Köszönöm szépen, hogy aggódsz értem, de jól vagyok. Mindent beleadok és mindenki megelégedik a munkámmal.
- De hisz mindenki megvan elégedve. Akaru, neked itt a helyed ebbe a csapatba hidd el és megfogod állni.
- Így lesz! Na ha most nem haragszol, akkor folytatom a próbát. - ezzel a telefonomhoz léptem, ami össze volt kötve a hangfalakkal és elinditottam újból a zenét.
Tatsuya néhány percig még ott állt, engem nézbe karba tett kézzel, de nem sokkal később kilépett a teremből. Gondoltam ennyit próbálkozott, belátta, hogy nincs esélye lebeszélni. De amugy meg nem is volt miről lebeszéljen, valóban jól éreztem magam és nem fogom kifárasztani. Csak még próbálok egy kicsit, ennyi az egész.
Kazuya:
- Huh! - fáradtan döltem hátra a lakásom kanapéján. A mai nap során nem volt esélyem találkozni Akaruval, pedig hiányzott és látni akartam. De mindkettőnknek a munkája néha fárasztó és hosszú, nem tudhassuk, hogy mikor adatik egy kis idő. Az elején kicsit tartottam ettől, hogy esetleg eltávolodunk és bár igaz, hogy csak néhány nap telt el, pozitivan álltam az egészhez, hogy minket ez csak megerősít és nem lesz semmi gond, hiszen ugyanaz a munkánk, belellátunk a másik dolgába is így tudjuk, hogy ez mi mindennel jár.
Talán fel kellene hívjam, kérdezzem meg mit csinál? Hazaért már vajon? Felemeltem a mobilomat és alig, hogy bekapcsoltam volna megszólalt. A kijelzőn "Tatsuya" neve állt:
- Haló? Hello Uepi, mizu? - ültem fel.
- Szia! Tudod, hogy Akaru itt van a cégnél?
- Ott van a cégnél? Dehát nem volt ma este munkája.
- Nem, nem munka miatt, próbál.
- Nem is tudtam, hogy a csajokkal megbeszélt egy újabb próbát. Bár kicsit késő van hozzá. - döltem vissza a kanapéra. - De gondolom csak a segíteni akarnak, bár őszintén én nem hiszem, hogy ennyire rossz lenne és lehetnének elnézőbbek. Nyilván nem tudjuk megérteni őket, hogy milyen amikor egy tag kilép, bizonyos okok miatt és nem tudja folytatni akarta ellenére és ha nem lenne elég, még valaki fel is válltsa. De adhatnának egy esélyt.
- Kazuya. Akaru nem a csajokkal van hanem a egyedül próbál és ha nem tévedek legalább már 3 órája.
- Hogy mi van?! - ugrottam fel egyből a kanapéról. - Mióta próbál? Dehát kifogja fárasztani magát. Miért csinálja ezt?
- Bizonyitani akar, hogy ott a helye. Próbáltam beszélni vele, de nem akar hatni. Gondoltam szólok neked, hátha jobb hatással vagy rá. No meg természetesen senki sem akarja, hogy a múltkori dolog megismétlödjön. - természetesen! Akaru egészsége fontos!
- Köszönöm szépen Tatsuya, hogy szoltál, már is megyek!
Ezzel fogtam a kulcsomat, felkaptam magamra a kabátomat és lesiettem az automhoz. Aj ez a lány, mégis mi jár a fejében? Megint rosszul akar lenni? Szerenécsmre, az út arra felé sokkal rövid időbe telt, mint kellett volna. Minden stopnál, elkaptam a zöldet, így alig néhány perccel később már a cég parkolójában lehettem. Gyorsan kipattantam az autoból és beszaladtam az épületben. A biztonsági őr meg is lepődött amikor beléptem az épületben, szerintem még az is megfordult a fejében, hogy éppen milyen időszak is van. Köszöntem neki, majd a lifthez léptem. Melyik teremben is van? Melyik próba terem? Oh, bakker, elfelejtettem megkérdezni Tatsuyat. Kezembe vettem a telefont, hogy megcsengessem Tatsuyat, de nem vette fel. Na jó, akkor próbáljuk meg azt, amibe a múltkor voltak. Felmentem a 3-dik emeletre. A cég legtöbb pontján már csend volt, ahogy ezen a folyoson is. Szoktak ide járni mások is este próbálni, mi is voltunk ha éppen az idő nem engedte csak ekkor. De most ez a folyoso kihalt volt, azaz majdnem ugyanis halk zene töltött be a terepet és a 3-dik ajtónál balra, egy kis fény szürödött ki. Előre lépkedtem. Az ajtó kissé nyitva volt, a kilincsért nyultam, közben a szememmel a bent lévő személyt figyeltem. Nagyon jól táncolt és látszott, hogy mennyire akarja ezt és mindent belead. A szám véget ért, verejték cseppek csillogtatták meg az arcát és hevesen lélegzett a fáradtságtól. Oh, Akaru... Benyitottam:
- Kazuya... - lepődött meg rajtam.
- Jól van elég ebből! - odasétáltam hozzá és karjaimba zártam. - Ki fogod fárasztani magad.
- Minden rendben van... - ölelt vissza. - Nem vagyok fáradt, még birom.
- Na persze, ezt mondd a testeden lévő verejtéknek és az felgyorsulo lélegzetnek. - léptem kissé hátrébb de karjaimmal továbbra is derekát öleltem.
- Mindenki így néz ki ha próbál. - nézett kissé mérgesen rám, de még így is nagyon aranyos volt. Viszont most nem ez a cél!
- Akaru, szerelmem. Pihenned kell, holnap iskola és munka vár rád. Nem fáraszthatod ki magad. - vettem kezembe arcát. - Aggódni fogok érted. Megint rosszul leszel.
- Nem leszek rosszul. - lépett tőlem. - Jól vagyok! - szerintem ezt valahogy magának is erősítette és bizonygatta, nem csak nekem.
- Menni fog, nagyon ügyes vagy. Figyeltem most is és korábban is láttalak néhány percig ahogy együtt táncoltatok. Bele illesz a csapatba.
- Kazuya ezt nem értheted, én számukra egy betolakodó vagyok. Be kell bizonyitsam, hogy itt a helyem és... - ismét átvészeltem a kettőnk közötti távolságot és magam felé fordítottam.
- Igazad van, nem értem. Viszont látni látok és érzékelek. Erős vagy te és itt a helyed. Ahogy bebizonyitottad azt, hogy a sorozatban mellettem a helyed és ahogy azt is, hogy idol kell legyél, ahogy küzdesz a céljaidért az álmodért és hogy ne okozz senkinek sem csalodást. Nem csak magadért teszed ezt, hanem másokért is. És ez egy idol képe. - csendben figyelt, miközben barna szemei csak úgy ragyogtak.
Mondandom végére, kissé felemelekedett, majd puszit adott a számra. Elmosolyodtam, ahogy végre ő is és ismét lágy csókot váltottunk.
- Jól van, most gyere készülj el és elviszlek valahová. -fogtam kézen.
- Nem az előbb mondtad, hogy pihennem kell? -huzta fel a szemöldökét.
- És pihenni is fogunk. Amúgy meg még fiatal az idő! - vigyorogtam és magammal húztam.
Felkuncogott, ami zene volt füleimnek. Elsétáltunk az öltözőhöz, ahol 20 percre magamra maradtam míg ő gyorsan lezuhanyzott és átöltözött, elkészült. Majd kézen fogva hagytuk el a cég épületét. Tudom, nem volt bölcs ötlet. De mivel a cégnél kevesen voltak, valahogy nem féltem. Még a biztonsági őr is most volt elmenve így történetesen senki nem látott.Na meg ha igen, akkor szerintem senki sem gondolt volna bármire is, hiszen mindneki tudta, hogy milyen jóba is vagyunk Akaruval. Az autóhoz kisértem és kinyitottam előtte az ajtót:
- Oh, micsoda úriember! - tett úgy, mintha meghatodna.
- Köszönöm, köszönöm! - huztam én is viccesen.
Beült és én is gyorsan átszaladtam és beültem.
- Hová megyünk? - érdeklődött Akaru.
- Meglepetés! - kacsintottam rá. - Kösd be magad!
- Rendben! - vette kezébe a biztonsági ővet én meg beinditottam az autot. - Komolyan mondom néha még mindig elcsodálkozom az autodon. - éreztem ahogy szemei elkerekedve néznek végig az auto műszerfalán.
- Köszönöm. Hát sokat dolgoztam érte. Az első fizetéseimből sikerült megvennem.
- És látom, hogy nagyon jól gondva is tartod.
- Igyekszem. - mosolyodtam el.
Ezután kellemes kis beszélgetésbe elegyedtünk, átlagos témákról. Majd egy olyan 15-20 perc múlva ráfordutam egy kilátóra és leparkoltam. Innen egy csodálatos, elképesztő kilátás terült az éjszakai városra, ami fényekbe pompázott. Akaru kikerekedett szemekkel bámulta az előttünk elterülő látványt:
- Ez csodaszép!
- Tudtam, hogy tetsznei fog! Amikor hosszúra nyúlt a munka, mindig ide jöttem. Jó volt itt megállni és nézni a kilátást és egyszerűen csak pihenni. Ez a tájkép olyan csendes és megnyugtató. Annakellenére, hogy tudod, ott lent zaj van és élettel teli pillanatok.
- Köszönöm! - kissé értetlenül fordítottam felé a fejemet. Az éjszakai fények, mint a Hold, csillagok és az utcai lámpa bejött az autó ablakaian, megvilágítva alakját. Gyönyörű volt, így is! De valahogy, ahogy most elnéztem, szavak nélkül maradtam, csak egyszerűen elvarázsolt a jelenléte. - Köszönöm, hogy itt vagy nekem! Én... nélküled, biztos, hogy nem jutottam volna el eddig és nem is sikerülne tovább mennem. -nyujtotta felém a kezét amit gondolkodás nélkül fogadtam el.
- Ne mondj ilyent. Mindezt egyedül érted el, én csak itt voltam és támogattalak. - simogattam meg az arcát.
- Nem, az, hogy mellettem vagy és támogatsz, erőt adsz. Nem is tudod mennyit jelent nekem ez.
Csak néztem ragyogó barna tekintetében, lassan közeledtünk egymás felé majd ismét csókba forrtunk össze. Ezek a pillanatok, életem egyik legszebb pillanatai. Mikor vele lehetek, mikor közelemben lehet, érezhetem és hallhatom. Ezeket nem cserélném le semmiért. Nem tudom, hogy mit hoz a jővő, de egyáltalán nem bánom, hogy ide lyukadtunk ki. Szükségem van Akarura, azt akarom, hogy velem legyen, hogy egymásnak erőt adjunk, támogassuk és biztassuk a másikat. Mert már így vagyunk teljesek.
Akaratlanul, a férfi ösztön, ha lehet így nevezni, felülkerekedett bennem és mire észbe kaphattam volna a kezeim felfedezőutra értek, csókolozás közben. Először csak a hátán, éreztem ahogy megborzong az érintésemtől, majd vállán fel és onnan le, a mellkasáig, pontosabban a melleihez... Itt mindketten belenyögtünk a csókba, de mielőtt tovább tovább erősödött volna bármi is:
- Ne! - Akaru ellökött magától és rögtön elnézett kissé összekuporodva a széken.
Oh, bakker, mit csináltam?!
- Akaru, nagyon sajnálom! Ne haragudj rám. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, csak elragadtatott a hév és... annyira sajnálom. - vallottam be őszintén. - Olyan hülye vagyok! - előre fordultam és idegesen összeborzoltam a hajamat. - Sajnálom... sajnálom... - csak ezt hangoztattam.
- Nincs... nincs semmi baj. - szólalt meg percek töredékével késöbb. - Csak meglepődtem... és nem arról van szó... izé... nem arról... izé... hogy... hogy nem akarom. Csak... csak... - gyorsan vett a levegőt. - Csak... nekem ez gyors... én sajnálom... csak...
- Hé! Hé! Hé! - fogtam tenyereim közé arcát és magam felé fordítottam. - Nincs semmi gond. Soha nem akarnék olyat tenni, amit te nem akarsz! Ez tényleg csak a hév pillanata volt. Ne haragudj rám. Nincs amiért bocsánatot kérned. - őszinte félelem sugárzott szemeibe, de nem azért, mert tőlem félt, hanem attól, hogy megharagszom rá. - Nem haragszok rád, az ég világon semmi rosszat nem tettél. - közel hajoltam és homlokon pusziltam. - Gyere, nézzük a kilátást!
A város felé fordultam, miközben a kezemet a másik szék támláján pihentettem, éreztem, hogy kicsit még tétovázik, de végül ő is előre fordult, majd kis idő múlva kezét áthelyezte a lábamra és úgy néztük az esti fények táncát, amit a városon lejtettek, csendben. Egy olyan jó fél órát lehettünk ott, majd hazavittem és elbúcsúztunk. Uton a történteken gondolkoztam. Meggondolatlan voltam. Hagytam, hogy az férfi vágy felülkerekedjen rajtam. Nem arról van szó, hogy nem szeretném. Nagyon boldog lennék ha Akaruval megtörténne a dolog. Szeretném ha megtörténjen, de nyilván nem akarok semmit sem rákényszeríteni, nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy csak miattam megtegye és aztán későbbiekben megbánja. Jól akarom csinálni. Soha nem akartam ennyire jól csinálni egy kapcsolatot, rendesen. Általában a korábbiak ugye hamarabb véget értek. De ezt nem akarom elszurni. Jól akarom csinálni!
Másnap forgatással kezdtem, de Akaru nem volt ott, hiszen suli napja volt, ő majd délután érkezik a csajokkal való próbálás után. Talán elkellene mennem egy próbájukra és megfigyelnem őket. A forgatás rendben ment, majd az elkövetkezendő saját próbánk és műsor forgatás is jól ment. Este meglátogattam Akarut aki jobban volt, sőt örömmel újságolta el, hogy holnap duettezés lesz ugyebár Midorival. Amin mi is részt vehetünk, hogy meghallgassuk. És természetesen ott a helyem. A srácokkal már beszéltük is, hogy elmegyünk meghallgatni ismét az újoncokat. Majd megnéztünk közösen egy baseball meccset a TV-ben. Meglepetésre, Akaru képbe volt a szabályokkal, csak a csapatokat, játékosokat Sőt nagyon élvezte, elmesélte, hogy otthon Erdélyben, már játszott a barátaival, szereti a játékot, anime-t is nézett vele és próbálta követni is az eredményeket, mindenfele. Meg is beszéltük, hogy legközelebb elmegyünk játszani és elfogom vinni egy stadionban egy élő meccsre. A barátnőm is szereti a baseballt és úgy tűnik hasonlóan szereti mint én. Remek egy újabb közös téma. De ha nem is lett volna az biztos vagyok benne, hogy kompromisszumra jutottunk volna. Mint minden másba amibe különböztünk, hol én engedtem, hol ő. Kiegészitettük egymást és megismertük mindkét világát.
Másnap nekem nem volt munkám, de nem tudtam találkozni Akaruval, csak amikor eljött a duettezés pillanata. Addig ugyanis forgatáson volt, suliba és próbált Midorival. A srácoknak hálás voltam ugyanis, mielőtt elkezdődött a műsor megkerestük a lányokat az öltözőbe. Maru kopogtatott be és lépett be először, én léptem be a szobába legutoljára. A fiúk arcán furcsa vigyort vettem észre, de csak akkor értettem meg, hogy miért is néznek igy rám és vigyorognak hülyén amikor megláttam Akarut. Éppen a székről állt fel, egy fekete szűk ruháy viselt, pánt nélkülit, melynek derék részen fodor diszelgett. Kis kövek diszitették itt, amott a ruhát és hozz illő fekete magassarkut viselt. Haja kiengedve a vállaira esett. Elállt a lélegzetem, ahogy végig néztem rajta. A ruha rövid volt, bármelyik fiú képzeletet meginditotta volna. A ruha jól kihangsulyozta domborulatait és kedvem lett volna hosszú, szép lábain végig simitani és végig huzni az ujjamat vállain és kint lévő kulcsontján. Nagyon dögös volt... dögös... gyönyörű... milyen lenne lehuzni róla ezt a ruhát és hogy nézne ki az ágy mellett a földön...
- Hoppá, Kazuya szavak nélkül maradt?! - nevetgéltek a srácok, mire Jin megveregette a hátamat.
Kazuya ébresztő! Mégis mire gondolsz?! Megráztam egy kissé magam és bokolotam egyet a csajoknak,a stylistok, sminkesek bent voltak így nem mehettem oda Akaruhoz, pedig semmit sem akartam volna jobban. Midori hasonlóan volt felöltözve, annyi különbséggel, hogy az ő ruhája loknis volt. Sok sikert kívántunk nekik, majd elindultunk az előadó terembe. Ott már az iskola diákjai helyet foglaltak, sőt magunkon kivül láttam meg NEWS-t, Yamapit, Arashiból és a Hey!Say!Jump-ból is néhány tagot. Kicsit hátrébb foglaltunk helyet. Aztán megérkezett Chie aki bevezette a diákjait, majd meg is érkezett a páros. majd a következő és a következő. Keita és Shouta valamikor a műsor közepén érkeztek. Egy hipp-hopp-osabb, rapp-esebb számot énekeltek, ami jól állt neki és bekell valljam jók voltak, nagyon. A csajok csak úgy sikitottak körülöttünk. Aztán 2 párral arébb, Akaru és Midori érkezett. Egy egészen kellemes, jazzaes, ritmusos dalt hoztak magukkal, ami szintén jól állt nekik. Bár igyekeztem Midorit is figyelni nem tudtam, tekintetem folyamatosan a szerelmemen volt.Dögös volt, sexy és gyönyörű. És az én barátnőm volt. Gyönyörűen énekelt és mozgott, tudta vinni a show-t, hogyan lépkedjen, hogyan nézzen nagyon jól talált rá. Egyre ügyesebb és ügyesebb, még én is meglepődöm rajta. Biztos, hogy helye van a Hoshi csapatba és remek idol lesz belőle.
Az újoncok ügyesek voltak, ezt is meglépték és szerintem elég jól kiderült, hogy ilyen helyzetbe ki, hogy viselkedik, hogyan dolgozik. Senkire sem mondható negativ dolog, de nyilván van akinél látszik, hogy ez inkább néhány alkalom, nem folyamatosan. A srácokkal ismét az öltöző felé vettük az irányt és gratuláltunk a csajoknak. Még megölelni is sikerült ezekután Akarut, mivel csak gratuláltam semmi több. Persze a srácok arcán ismét felkerült egy furcsa vigyor, de csak a szememet forgattam. Mivel nem volt munkánk, megbeszéltük, hogy elmegyünk közösen kajálni a csajokkal, így mondtuk is, hogy megvárjuk kint. A folyósora kilépve rögtön szembe találtam magam Keitaval.
- Tudunk beszélni?
Akaru és Midori duettje:
https://www.youtube.com/watch?v=r9aByKdcs_Q&ab_channel=berryzmayper
Akaru (Airi Suzuki rész) Midori (Sugaya Risako rész)
Hello! Remélem, hogy tetszett a rész. Bár ismét csak egy bizonyos történés körül forogtak inkább az események. De eldöntöttem, hogy ennek is kicsit felpörgetem az eseményeit, bár még egyelőre távol a vége. Vannak ötletek a fejemben, csak még egy kicsit odébb akartam, viszont úgy látom, hogy kicsit felkellene pörgessem a dolgokat :) . Jó olvasást!
