Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak
10.rész
Kame:
Oke utam nem a kisházhoz vezetett, hanem Akaru házához. Szivem heves ütembe kezdett, amin megpillantottam a a hatalmas házat. Vajon most a szülei itthon lesznek? Alig vártam, hogy ismét csipkelődjön vele, történjen bármi... muszáj volt látnom , látnom őt először és látni, hogy jól van. És megbeszélni a történteket, amikor elváltunk azt a csókot... azt a csókot, nem hoztuk fel többet. De megkell beszélni... ugye megtörtént és nem álmodtam? Ahogy odaértem kipattantam az autóbol és becsengettem. Válasz nem jött... egyszer...kéttszer...háromszor...semmi. Tehát senki sincs itthon... A büntetés... valószinű akkor ott maradt, vagy probál? Mindegy úgyis megvárom... megvárom, adidg nem mozdulok. Visszaültem az autóba és telefonozni kezdtem. Izgatott voltam, esküszöm nem emlékszem mikor voltam utoljára ennyire izgatott... oké minden koncert előtt izgatott vagyok, de ez most más volt, ez ... ez más fajta izgulás, izgatottság... ilyent még nem tapasztaltam...
Nem is tudom mennyi idő telt el, amikor megláttam a visszapillantó tükröben. Hatalmas mosoly terült arcomon szét és kiszáltam a kocsiból. Láttam arcán, hogy meglepődik... csábosan elmosolyogtam, mire nemt udom ha kápráztam e, de úgy tűnt zavarba jön.
-Hello! - köszöntem.
-Szia osztálytárs! - mondta cinikusan.
Elvigyorogtam, szóval látta. Ellépett mellőlem és az ajtót próbálta nyitni ... Elmosolyodtam és közel léptem hozzá, szinte alig hagytam teret magunk között, miközben suttogni kezdtem fülébe:
-Zavar? - figyleni akartam a reakicóját és örültem, mikor láttam, hogy úgy reagál , mint más nő is.
Beleremegett , beleremegett kis , karcsu törékeny teste.... Milyen kellemes illata van, szinte kiugrik a szivem a helyéről, el sem hiszem, hogy újra érezhetem, érezhtem őt, láthatom és hallhatom hangját... huh alig találkoztunk, de neked már igy elcsavarták a fejed.
-Nem dehogy, zavar miért zavarna? - hangja beleremegett és kiejtett a kulcsot.
Csak figyeltem ahogy lehajol érte ...és szinte felsem fogtam a következő másodperceket cska azt, hogy megragadom és magam felé forditva, olyan szenvedéllyel csókolom meg, mint eddig még soha. Éreztem ahogy meglepődik, de nem lökött el magától. Sőt visszonozta, ugyanolyan szenvedéllyel ... csodás érzés volt karjaimba tartani, pillanatokig azt hinni, hogy csak mi vagyunk a világon , nem érdekelt semmi cskaa pillanat, csak ő, csak én... Édes ajkai ismét táncba hivták az enyémeket, az egész testem felforrt és azt akartam, hogy ez a pillanat örök legyen. Ilyen közel lenni hozzá... ilyen közel... karjaimban tartani... Olyan boldog vagyok, ez egy leirhatatlan érzés, amit még eddig nem éreztem. Kerekebb lett a világom és , egész...egész de csak azért mert itt volt Akaru.
Nem tudom mennyi idő telt el, amikor ellökött magától, majd egy olyan pofot vágott le nekem. Megkell mondjam teljesen ledöbbentem.
- Miért a francért csókolsz meg? Az, hogy rajóngototk vagyok? Azt hisze,d mert te vagy a nagy Kazuya Kamenashi bármit megtehetsz? Hogy mindegiyk rajóngod elájul és ölni tudna egy ilyen alkalomért?! Ridegnke tűnök de nekem is vannak érzéseim. Egyáltalán nem értelek... megcsókolsz aztán eltűnsz csak úgy se szó se beszéd, aztán azt mondod,hogy osztálytársak vagyunk , megjelensz a semmiből és ismét megcsókolsz. Most te játszadozol velem?! Én nem akarok egy lenni a kis libáid közül akik pattognak ha kellnek ... - ezzle meg megfordult és belépett, maga után bevágva az ajtót.
Teljesen ledöbbentem... és kezdtem rosszul érezni magam. Elsiettem a dolgokat... te nem egy vagy, te az a különleges személy vagy aki elrabolta Kazuya Kamenashi szivét. Játszadozni veled... sosem tenném, sosem bántanálak. Közelebb léptem az ajtóhoz és rátettem a kezem. Akaru... felsóhajtottam és lecsusztam az ajtó küszöbre. Wau... jól kiosztották Kazuya Kemanashit... mikor godnoltma volna, hogy egy küszöbön fogok ülni... Azok a könnyek... azok a könnyek amik kibuggyantak teljesen a szivembe vésődtek... nem szerettem látni senkit sem sirni... Akarut láttam és akkor is fájt, de ez ez most miattam volt és hasitoan fájt ... 15 perc önsanyargatás után felálltam... bocsánaott kell kérnem... A házból csend szürödött ki, nem tudtam, hogy még ki jön e.... Megkell védenem azt a mosolyt! Megfogom vele beszélni a történteket, hogy én nem játszom vele , én ezt komolyan gondoltam. De hiába csengettem, nem nyitott már ajtót... telefonom megcsörrent kijelzőn Taguchi.... még egyszer a házra néztem, majd beülve az autómba hazafele hajtottam.
Akaru:
Ahogy becsaptam magam mögött az ajtót , lecsusztam a földre és ajkamra helyeztem a kezem. Kazuya Kamenashi megcsókolt. Nem hiszem....ez nem valós, csak játszik... ő egy idol. Most hirtelen miért vagy igy el vele? Múltkor is nagy hatással volt a csókja... de .... de ez nem valós... cska játsznai akar. Nem magyarázott semmit a múltkorról sem... azt hiszi,hog ybármit megtehet.... De nekem ... nekem ez az egész jelentett valamit, nekem tetszett , viszonoztam, akartam, többet és többet... Vonzodtam hozzá, de nem csak a testme, hanem lelkileg is, a szivem vonzodott az ővéhez. Ez nem lehet igaz, ez nem történhet meg.... nem szabadna. Nem szabadna... de egyre gyengébb leszek, Kame közelében egyre jobban leengedem a védelmem és a ridegség eltűnik, azt akarom, hogy rám figyeljen, hogy csak rám és láthassma mosolyát, hogy megérinthessen és hallhassam csilingelő hangját. Mi van velem? Mi történt? Otani sosem váltott ki ilyen érzéseket... akkor Kame ,hogy tud? És nem azért mert ő az idol... mert rajongója vagoyk az együttesnek amibe benne van, nem... nem ... hanem mint férfi, mint egy akármilyen férfi... eszembe sem jutott,hogy ki csak a csók végén. Nem szabad, nem szabad engedjek az érzéseknek. Nem szabad, hagyjam,hogy előtörjenek.
Miután összeszedtem magam felsiettem a szobámba.... Kazuya autója még ott állt, aztán hallottam,hogy néhányszor csengetnek...de nem nyitottam ajtót, most nem szabad... mert a végén, olyat teszek amit megbánok. Egészen addig álltam, ott mig el nem ment egy olyan óra után. Ezután lezuhantam a földre... nem szabad engednem , nem szabad.
Kame:
- Nem hiszem el ! Millió egy csaj érted áhitozik, elájul ha téged hall és mégis van egy lány, aki ellenáll és megpofozza Kazuya Kamenashit. - nevett fel Koki.
Már hazaértem és felhivtam a srácokat... persze mindenki ledöbbent. Jaj mennyiszer hangzodott el az utóbbi 1 óraban a Kazuya Kamenashi név.
-Ez tényleg meglepő, azért mások nem tudom mennyire van merszük megütni egy idolt.
Igen, ezért különleges Akaru, mert ő más, ő nem csak azt lássa bennem,hogy idol vagyok.
-Jaj én meghalok a nevetéstől! - folytatta tovább Koki.
-Jól van jól van , haha . - makacsoltam meg magam.
- Sajnálom Kame, de ironikusan hangzik.
- Semmi gond, igazad van. Nekem is feljött ez az ötlet, hogy van mersze... De pont ezért különleges, más a többiektől.
-Jaj Kazuya, te igy beleszerettél. - Tatsuyara néztem.
-Igen, azt hiszem igen, én beleszerettem az már biztos. - mosolyodtam el.
De persze a keserű érzés, hogy miattma sirt még mindig nem tűnt el belőlem.
-Most mit fogsz tenni? Gondolod, hogy ő is...
-Nem tudom, nem tudom ő mit érez. Lehet, hogy valami elindult benne, úgy érzem... mikor a kaormba tartom, mikor a szemembe néz... - de ebbe nem voltam biztos. - Főleg, hogy nem rég szakitott barátjával... nem tudom ha már elengedte....
- És mi lesz Jhonny-sanal? Megigérted neki?
-Azt igértem, hogy nem keveredek semmiben , és nem is akartam. De semmiről nem volt szó, hogy nem élhetme a magánéletemet és lehet barátnőm.
-Azt mondod, hogy Akaur nem mint idol tekint rád?- hozta fel Tatsuya.
Rá néztem... de helyettem Nakamaru válaszolt.
- Tatsuya , felpofozta, szivatta, célba vette, ugyan ki tenne igy egy idollal?
-Nem úgy értem , hogy elmondta hányszor, hogy idol vagy és bármit megtehetsz, és ezelőtt is, hogy nem a te világod...
- Arra akarsz kitérni, hogy azt hiszi egy szórakozás ez az egész? - Tatsuya bólintott. - Igen ez már eszembe jutott , ezért szeretnék vele beszélni. - a srácok szerintem meglepődtek határozott arcomon, ismerve ezt az arcom tudták, hogy komolyan gondolom és addi gnem nyugsozm mig meg nem teszem.
Másnap reggel Akira várt a suli kapujánál. Már alig vártam, hogy találkozhasska vele és megbeszéjem a dolgokat.
-Hello haver! Na milyen volt a főváros?
-Hello! - veregetett vállba, majd kezet fogutnk.- Hát unalmas. Itt ?
-Hát itt sem volt semmi nagy dolog... Akaruval elmeséltem... oh kézpzeld Yoshikonak szerelmet valott az egyik diák...de ő visszautasitotta , nagy a gyanunk , hogy tetszik valaki neki.
-Értem. -mosolyogtam, miközben szememmel őt kerestem.
- Nincs még a suliban. - válaszolt Akira. - Ami monjduk meglepő, mert általában szoktak gyakorolni... - kerülne?
-Történt valami? Nem lehet, a tegnap Akaru büntetésben volt és... te akkor jöttél haza... csak ha nem. Felhivtad? - állitott meg Akira.
-Ami azt illeti, inkább megleptem ...
-Meglepted? Te elmentél a házához?! - mondta meghökkenve.
-Ez olyan nagy dolog? - néztem értetlenül, miközben hátratekintettem a kapuhoz, hátha belép.
-Hát a barátnőin kivűl senki sem volt a házánál, talán még Otani sem, mikor jártak. Te honnan? Amikor a múltkor?
-Igen, megjegyeztem. - szóval még Otani sem volt náluk.
Ez valamiért boldogsággal töltött el. Én voltam az első aki bepillantást nyerhetett....
-Szóval mi történt? - kérdezte ismét Akira.
Körbe néztem, néhány diák befele lézengett, többen az udvaorn szerte szét cosportokba beszélgettek. Nem akartm,a hog ymost elinduljon bármi is így suttogni kezdtem.
-Megcsókoltam... - Akira szeme kikerekedett.
-Micsoda? Hogy reagált?
-Hát...- összehuztam a szemöldököm és félrebillentettem a fejem közben - Nem jól...
-Ellökött rögtön?
-Nem, visszacsókolt, de utána ellökött és megpofozott, majd hozzám vágott szavakat,hogy játszadozom és hasonlók.
-Na , igen ez már Akaru. Bár meglepő, hogy visszacsókolt. Lehet, hogy érez irántad valamit?
Bár igy lenne...
- Nem tudom... titokzatos... De ezért tetszik, ezért lettem szerelmes belé, mert más mint a többi lány. - tekitnettem ismét a kapu felé.
De bár ne tettem volna... düh fogott el mikor láttam ki áll ott...
- Ne haragudj! - ezzel elindultam egyenesen feléje...
Látott, pont engem nézett.., ez meg mi a fenét keres itt? Visszaakarja szerezni Akarut?
-Hello...
-Mit szeretnél? - álltam meg Otanival szemben, kemény pillanatással nézve rám.
-Nyugi, Mr.Sztár. Csak épp erre jártam,és ami azt illeti, nem Akaruhoz jöttem, hanem hozzád.
-Hozzám? - néztem értetlenül, bólintott.
-Akaruval, elválltak az útjaink, igy ahogy... elválltak. Neked csak azt akartma modani, ha azt hiszed, hogy ismered Akarut, akkor nagyon tévedsz. Nem tudsz te semmit és jobban tennéd ha nem is keverednél bele... nyugodtan visszamennél a végén a sztár világodba. Ne keveredj Akaru életébe, hagyd őt ki a tiedből.
Ezt egyáltalán nem értettem, de már el is akart menni, viszont megfotrma csúkloját:
-Ugyan miért? A féltékenység besézl belőled...
-Nem, nem beszél... nem érdkele Akaruval már mi lesz. De jobban teszed ha hagyod egyedül ... nem tudod megvédeni... nem tudod megérteni....
-Otani jössz már! - kiáltotta mögötte egy srác.
-Megyek! Ezt jól vésd a fejedbe, a te érdekedben mondom.
Csak álltam és néztme, mint a borjú az új kapura.... Hogy hagyjam egyedül? Nem tudom megvédeni_ Maradjak ki az életéből? Hadjam ki az éltemeből? Összeszorittottma az öklöm... na persze... ugyna ki ő, hog yilyeneke tmondjon. Az exe , mégis, hogy akarná ezt,hogy egyedül legyen.... De idióta ez a srác! Még szép, hog ymellette leszek és megfogom védeni bármi történjen.
