2.resz Az emberek

Egyszer a keseruseg napjai is felvilagosodnak...

2.resz Az emberek

Akaru:

Hirtelen kezdtem keresni a terembe, majd az ajto felfanak dolve ...ott allt...az uj diak, a hires , neveztes Kamenashi Kazuya. Mely levegot vettem es neki indultam.

   -Az suli idoszaknak , vege ha jol tudom...- alltam meg vele szembe karba tett kezzel.

   -Ezt tudom.

  -Akkor miert vagy itt?

  -Te miert vagy itt? -kerdezte.

  -En kerdeztem eloszor. Ne akard,hogy rad szalljak.

   -Ram szalj? Na ne mondd, megis fanatikus vagy az egyuttesunknek. - meresszeben beszelt.

   -En sosem leszek,olyan mint azok a csajok akik barmit megtennenk erted. Figyelj ide, ez nem alom vilag szepfiu. Inkabb menj vissza, a kis sztar vilagodba, es talan meg sertetlen maradsz.- fordultam meg es indultam vissza ,hogy pakoljak es menjek haza.

   -Es ha nem?

Az ut felenel megalltam, de nem fordultam vissza.

   -A suli uralkodoja vagyok, nem hiszem, hogy nem hallottal rolam egy szot sem egy nap alatt.

   -De....hallottam. De oszinte legyek...-egy pillanatig csend lett, majd hirtelen lepteket hallottam.

Kazuya, megallt a hatam mogott, es a fulembe sugott.

   -Nem felek toled. Es nem hiszem,hogy ilyen kegyetlen lennel. - befejezve mondatat fujt egyett, es engem kirazott a hideg.

Majd hallottam,ahogy a leptei tavolodnak. 

   -Kihuzta a gyufat? -kerdezte Tamiya-kun.

   -Miert?

    -Mi van veled, kezdem azt hinni,hogy tetszik neked. 

  -Mi , dehogy is.

   -Akkor miert nem mutatod meg hogyki az az Akaru Osahito. Massal mar reg ultimatumot adnal.

   -Igazad van, kemenyebb kellene legyek. Kamenashi Kazuya keszulj fel!

   -De ez igy jo lesz? -jelent meg Hitari-kun.- Marmint Akaru, neked tetszik o?

   -Mondom,hogy nem!

   -Es valamit tett ellened.

   -Turelem proba. -mondtam ki ezta ket szot.

Ugy erzem ezt probalja elerni nalam,hogy foggyon el a turelmem, es valjak mindent neki majd be. Na , de nem , ezt nem fogja elerni. Inkabb meg az elott figyelmeztetem. 

Kazuya:

Miert szalltam szembe, azzal a szemllyel aki rettegesbe tartja a sulit. Mint tobbszor is emlitettem, es neki is nem hoszem hogy ilyen. Egy ilyen ember, nem tudna ugy mosolyogni ahogy o mosolygott reggel vagy most a tancnal. Igen, a celom az,hogy elveszem a turelmet, majd meg konnyebb lesz kideritenem ,hogy mi tortent vele amiert ennyire megvaltozott. Persze, nem mitnha ismertem volna ezelott , de oszinten egy lany nem ilyen , meg ha gyerekkoraba is tortent akkor is megtudom. Persze az erzeseim melyek reggel szulettek meg, iranta vezenyeltek mindent es egy cseppet sem valtoztak. 

   -Kazuya, de jo itt vagy!-a gondolataim sorozatat, Akira 

   -Persze, hisz megigertem. -mondtam.

   -Eltevedtel, vagy miert kestel?

   -Igen, eltevedtem.

   -Hol voltal?

    -Egy terembe ahol van szinpad.

  -Ja, a diszterem...-megfordult es beengedett a terembe, de hirtelen elem futott.- A diszterembe ilyenkor?!!

    -Igen.

    -De hisz...ilyenkor....figyu elfelejtettem mondani, suli utan kb. 2 orara keruld azt a termet... olyankor...

  -Probalnak ott Akaru-ek.

   -Szoval talalkoztal veluk? Ez...mit mondott Akaru...holnap varhatsz valami csapasra.

   -Nem...hiszem...Akaru mit mondtam nem olyan.

   -Alig jottel ide,honnan veszed ezt?

   -Latom a szemebe, a mosolyaba.-alltam vele szembe es neztem farkas szemet.

   -A kegyetlen , rideg mosolyaba?-huzta fel szemoldoket.

   -Lehet, hogy itt azt mutassa, de egyaltalan nem kegyetlen a mosolya.

   -Kazuya csak nem azt mondod,hogy megtetszett.?

   -Es ha igen?-huztam ki magam.

   -Te nem vagy normalis...o egy...

   -Ne merj semmi rosszat mondani rola! -kialtottam fel a kelletenel egy kicsit jobban, majd bevagtam egyet .- Beszeltel vele egyszer oszinten, megkerdezni,hogy valojaban ilyen vagy nem... megprobaltad megerteni...

   -Es te tudod?! Te jobban ismered ?!

 -Nem, de ezt akarom elerni.

Ezzel meg megfordulva ott hagytam oket.

 Ez volt az eletembe elso ilyen kitoresem , amikor ugy ereztem,hogy meg kell vedjek valakit, es sosem akarom elvesziteni. Ez az erzes csak egyre jobban bontakozott ki ahogy a napok teltek, a napok hettekke valtak.... es az ido csak telt. 

Akaru kemenyebben kezdett el buntetni, sokszor "venetlenul" leontott uditovel, vagy ami a keze ugyebe kerult, vagy csak ugy fellokott, osszepirkaltak a padom, leontotek a szekem, ossze saroztak a torna felszerelesem.... Nem vesztettem el a turelmem...  oszinten az elejen merges voltam, de aztan megszoktam es nem erdekelt semmi. Tudom,hogy o nem ilyen, es en nagyon...nagyon...minden nap egyre jobban beleszerettem.  
   -Ezt nem hiszemel haver ...- szolalt meg a tortenetem vegen Koki.
Epp a fiukkal Skype-on beszeltunk.
   -Ez a csaj kikeszit teged, o a suli kegyetlene...es megis beleszerettel, annak ellenere ,hogy miket tett veled. -fejezte be gondolatat. - Szoval,te a rossz csajokra buksz?
  -O nem rossz csaj. Ha lattad volna a mosolyat... teljesen elvarazsolt , a szivveresem 100-szorosara nott, alig jott  ki egy szo a szamon , es ideges kezdtem lenni,hogy ne hogy elrontsam ezt a latvanyt. Nem engedi el a szivem, nem akarom elengedni...mindentelakarok kovetni hogy belemszeressen.
  -Wau...Kamenashi ez nagyon szep volt...-mondta Koki ugy teve mintha elerzekenyult volna.
  -Kenyszeriteni is ?-szolalt meg Tatsuya.
  -Azt nem...
   -Sok sikert Kame!-mondta Junnosuke.-Es ne is figyelj Kokira... kovesd a szivedet. 
   -Halj ide ki beszel...tan a szerelem doktor?
   -Koki kerlek, ne kezd.-mondtam mielott a sracok veszekedni kezdtek volna.
   -He, Kameazt mondtad,hogy ez a lany a mi szamainkra tancol...vagyis tancolnak a baratnoivel. Mit gondolnatok, ha amint vege a vakacionknak  csinalnank egy meghllagatast, sajat hatter tancosoknak...
   -Eljonnenek ok is...
   -Igen...
   -Nagyon jo otlet Nakamaru. 
De persze, addig is meg probalkozni fogok. Csak nyiljon meg nekem.

Akaru:

Ez a Kamenashi Kazuya akkor idiota... meg mindig birja,meg mindig itt van.Nem tort ki a duhebol. pedig meg elso par napba azt hittem, hogy elerem, de nem ... most meg olyan mintha teljesen nem erdekelne. 

  -Miert vagy ennyire ideges? Csak egy srac, aki elkovet mindent ,hogy itt maradjon.-mondta Tamiya-kun.

Epp vegeztunk a mai probalassal.

   -De en nem ertem...miert nem fel...miert turi el...

    -Mert talan megtetszettel neki.

   -Ez nevetsege. Ha ilyeneket tesz egyember, azt megdicserik? Azt mondjak " Ugyes volt , csak igy tovabb" es legfokeppen megtetszel annak az embernek? 
    -Nem ismered annyira jol Kazuya-t .-mondta Hitrai-kun.
    -De nem ertem....
Hirtelen megcsorrent a mobilom:
    -Halo?-kicsit mergesen szolaltam bele.
   -Na... nyugi csak en vagyok. -szolalt bele Otani, a baratom.
   -Ne haragudj, csak nem tortentek...
    -Ugy a dolgok ahogy akartad.-fejezte be helyettem a mondatot.
    -Ismersz...-mosolyodtam el es leultem a szinpadra.
   -Ha en nem ismernelek akkor ki...-nevette el magat.
     -Miert hivtal? Mar vegeztel is? 
    -Igen. Bar volt egy ket ossztuzesem az egyik tanarral, de aztan vegul elengedett .Pedig meg 10perce ugy volt,hogy bent kell maradjak.
   -Ertem. 
     -Te vegeztel?
    -Igen, most vegeztunk a lanyokkal.
    -Akkor nezz ki.
    -Tessek?
Felalltam es abalakhoz mentem, kinezve ott allt, Otani es elkezdett felem inteni.
   -Mar mejek is.-mondta vissza is fordulva.
    -De aranyos...-mondta Tamiya-kun.- Mar itt is van a herceged.
   -Ugye nem gond ha itt hagylak. 
    -Nem, menj csak...-lokott meg Tamiya-kun.
Hitari-kunra neztem aki eleg furan , nem is aggodva pasztazta a foldet.
   -Minden rendben?-kerdeztem.
    -Hagyd, majd beszelek vele..menj mertmar varnak.-mondta es meglokott Tamiya es en szaladni kezdtem.
Az udvarra erve Otani, mar tartotta karjait is felem.Mindig is annyira odafigyelt ram, annyira gyenged es annyira aranyos volt. A sulimba mindenki tudja,hogy ki a baratom ezert mindenki aztmondja ,hogy talalunk de nem ismerik meg Otani-t, valojaban nem is annyira delikvens csak a sulival kapcsolatosan. Oszinten en sosem lattam meg nagyon kegyetlennek, persze verekszik az utcan meg ilyenek... de igazan kegyetlennek nem. Na jo persze ne ertsetek ezt felre hatarokon belul.
    -Csao.-koszont...
   -Szia.-mondtam es megcsokolt .
    -Van kedved az arkade-ba menni ? A barataim nagyon akarnak mar latni.
Annak ellenere hogy mar majdnem 1 eve jarunk , es sosem veszekedtunk meg minden azo baratai sosem lattak engem...ezt elsore furcsaltam de Otani nem akarta,hogy talalkozzak veluk.
    -Tenleg?-lepodtem meg.
    -Igen, ugy erzem itt az ideje.
    -Menjunk.
Mosolyogtam el magam, es kezen fogva elindultunk .

Kazuya:

 Reggel  uj napra kelltem...csodak csodajar Akaru nem volt a suliba... se a baratnoi. Igy eleg nyugodt volt a napom...persze nem mintha nem kerestem volna minden szunetbe...minden percben az ajtot neztem,hogy mikor nyilik ki es jelen meg ...de nem jott.. Vajon mi tortenhetett? Azt gondoltam,hogy elmejek a diszterembe megnezni amikor...:

   -Kazuya, beszelhetnenk.-jelent meg Akira.

    -Tessek?-epp a konyveimet pakolasztam.

    -Sajnalom. Sajnalom,hogy csak ugy radtamadtam, es igazad van nem ismerem Akaru-t, Akaru mutljat... es nem kellene ennyire itelkeznem. Ne haragudj .

    -Semmi gond haver. Sosem haragudtam es talan igaz,hogy kegyetlen de minden ember megerdemel egy eselyt. En is sajnalom,hogy  behuztam neked egyet.

   -Semmi gond. Megerdemeltem.-mondta.

   -Beke?

Tarotttam neki a kezet.

    -Beke.-fogtunk kezet.

    -Amugy ha mar akkor nem tudtal maradni , most nincs kedved...

    -De persze menjunk.

Nevetve mentunk a club terembe ...  

    -Ez milyen club?

    -Ez nem club.

   -Tessek de azt mondtad..

   -Ha azt mondom,hogy csak egy kis kibeszolos dolog fiuk kozott lehet elsem jossz...

    -Es ezt miert kell a suliba tartani?

    -Majd meglatod...-mondta.

Beerve a terembe ugyan azok a sracok mint a multkor:

   -Orvendek, a multkor nem mutatkoztam be tisztesegesen. Kamenashi Kazuya vagyok 7-es osztalybol. 

   -Nem kell bemutatkozz haver.

   -De udvariasnak tartom. 

   -Ok itt Nagaruki, Kagimura, Nishiki, Sasuke es az egyetlen lany Yoshiko.

  Mind meghajoltak ahogy en is.

    -Varj... azt mondtad,hogy fiuk kozott...-mutattam Yoshiko fele.

    -Nagaruki huga, ha nem jon el akkor elmondja az igazgatonak hogy itt mi is folyik, nyugi azert nem pont olyan fius dolgok.-mondta Akira.

Csak most vettem eszre,hogy epp egy vetitot szerel ossze egy laptoppal.

   -Mit csinalsz?

   -Valojaban mi egy olyan club lennenk, akik felugyelik az iskolat, diak szemmel...ha valami furcsat eszlelunk akkor azonnal szolnunk kellene az igazgatonak. 

   -A suli be van kamerazva?

    -Akaru uralma miatt...az igazgato hatarokat akar azert meg is. 

    -Es ti valojaban?

   -Mi valojaban a csajokat.... es persze Yoshiko kedveert a suli osszes termet figyeljuk.

    -Csajok?

     -Ugyan ebben a idoben egy lany sulibol is jonnek ide itt tartjak a muveszeti orajukat.- mondta Akira.

    -Nezd csak...

Egy gomb nyomassal a kivetiton megjelent egy razj terem, mely tele volt csajokkal akik epp nevedgeltek.

   -O! Igen...-dolt hatra Akira es mindenki leult.- Gyere Kazuya nezd...

   -En inkabb kihagyom.

Elindultam az ablak fele es kinzetem... a szemem megakadt egy sracon... 

    -Ez ki?

    -Ki ki? A legjobb reszrol maradok le.- mergelodott Akira

Majd amint mellem kerult Akira, megjelent Akaru , szaladva ment oda a srachoz.

   -O! Akaru baratja ... Otani Isuzu. Egy delikvens fiu suliba jar. Mindenki szerint nagyon talalnak, mind a ketten kegyetlenek. Mar nagyon regota jarnak... jobb ha nem kezdesz ki vele.

Fejezte be mondanivalojat es hamar vissza sietett a helyere. En csak Akaruekat  figyeltem, ahogy megcsokoljak egymast es kezen fogva tavoznak... oklom osszeszorult es fogaimat ossze szoritottam... nem adom fel... ez a srac nem jateknak tunik .... Ahogy elunttek a lathataron vissza fordultam... a fiuk a csajokat neztek... egyedul Yoshiko ult messze toluk epp valamit irva... Melleje mentem:

    -Miert vagy valojaban itt? -ultem le melleje.

    -A batyam hulye, valaki ra is kell vigyazzon.

    -Ertem... es hogy hogy megenegedte az igazgato , marmint hogy bizott meg pont titeket.

    -Valojaban az igazgato az en apam.

     -A! Szoval a ti apatok.

     -Nem csak az enyem, valojaban en es  Nagaruki feltestverek vagyunk.

 Es ekkor megertettem...  ha nem lenne Yoshiko akkor a tobbiek sem lennenek itt. Yoshiko csak azert van itt,hogy az igazgato ne dobja ki oket innen. 

      -Ertem.....-mondtam elnezve.- Mit irsz?

Kivettem a kezebol a fuzetet.... valojaban rajzolt...a rajzon en voltam.

    -Wau...nagyon tehetseges vagy... -neztem bamultan a rajzot. -De tenleg ekkora az orrom... Marmint nezd csak meg....nem ilyen hegyes. 

Kezdtem mutrazni es megnevetettem Yoshiko-t. De neki a mosolya nem volt annyira szep mint Akaru-je.... meg sem kozelitette...Akaru? Vajon tenleg bizhatsz a baratodba. 

A  club-nak ugymond...  fel 5-korlett vege.  Elkoszonve Akira-val tartottunk haza :

    -Nem semmi vagy.

    -Tessek?-kerdeztem. 

    -Megnevetetted Yoshiko-t.

    -O, az semmi volt. 

    -Nekem nem annak tunt. Csak baratkoztunk.

    -Ja, bocs elfelejtettem a nagy , hires, nepszeru Kamenashi Kazuya-nak mindenki a laba alatt van.

    -Na , azert ezt ne mondd. Miert hasznaljatok ki Yoshikot?

    -Tessek?

   -Csak azert van ebben az egeszben mert az edesapja az igazgato.

    -Okos...-mondta es elnezett. De nem baj ha kihasznaljuk, nincsenek baratai, sot mi nem akartuk az apja kenyszeritette rank.

   -Tessek?

     -Yoshiko-nak nincsenek baratai , az apja hogy szerezzen baratokat egyszer meghirdetett egy ilyen kulbot, persze hogy mi voltunk az elsok akik belementunk. Es akkor amikor behivattak az igazgatoiba: 

  -Sziasztok fiuk! Szeretnetek eszt venni a figyelo kluba. 

   -Igen!- egyeztunk bele vakon.

    -Rendben , megkapjatok a kamerak felugyeleti jogat, ha van valami gond akkor azonnal ertesitetek. De ...

    -De?

   -Van egy feltetel...a  lanyom Yohiko is benne kell legyen es megkerlek, konyorgom fiuk legyetek a baratai.

   -Ezeketa szavakt hasznalta akkor az igazgato , majd megigerte,hogy fleeloseget vallal, ha hulyesegre hasznalnank ezt az egeszet.

     -Es ti mind ezert belementetek.

     -Igen.

      -Egyaltalan , probaltatok feleje baratkent kozelendi?

     -Jaj , Kamenashi ne kezd mar megint...mi az minden lany vedoje lettel? Rosszak es csendesek vedoje egyarant?

     -Nem..csak nem ertelek...nem adtok senkinek sem eselyt.

Ismet kicsit felhuzott a dolog.

    -Jo, na igazad van...de nem olyan konnyu nekem baratkozni mint neked.

     -Tessek?

      -Egy nepszeru sztar vagy, a csajok balvanya , a KAT-TUN front embere. Meg ilynekor is amikor nyaralnod kellene te megis tanulmanyaidat folytatod. Benned semmi hiba nincs... rogton megszeretnek az emberek .... Nezd meg meg Akaru is kivetelezett veled az elejen...  Nincs problemad az eletben...semmiert sem kell megkuzdj mindent megadnak neked.

      -Haver...

     -Egyszeruen nem kell semmti sem tegyel azert hogy kedveljenek.

Ezzel meg ott hagyott...en meg csak a uresbe tekintettem.  Mi baja van mindekinek ma?  Elindultam a rovidebb uton, kozbe elgondolkozva azon amit Akira mondott... nem kell megkuszdjek semmiert? Tenleg ugy tunok,hogy nem kuzdok meg semmiert? Hogy minden a labaim alatt hever?  Megkuzdtem,hogy azert hogy megalakithassam a KAT-TUN egyuttest, hogy debutaljunk,hogy jo front ember legyek, es ne veszekedjunk sokat,hogy  tartsam ossze a bandat azok utan,hogy Jin Akanishi elhagyott. Mivel az legelejen 6-on kezdtunk a bandat. De fel eve Jin ugy dontott,hogy Angliaba szeretne tanulni, es javitani az angol beszeden. Milyen baratok lettunk volan ha nem fogadjuk el donteset. Megertettuk , megertettem...ezutan osszeszedtem a bantat, erot vettunk es folytattuk. Es most... harcolok Akaru-ert....nem harcolnek semmiert , snekiert sem? Masnap  suliba is ezen toprengtem , mint egy elo babu, nem beszeltem senkivel nagyon , csak a klubb tevekenysegre mentem, szerettem volna tisztazni a dolgokat Akiraval, am arra fele....

Hirtelen neki utkoztem valakinek... 

*Az elso talalkozasuk Kame-nak es Akaru-nak ugy tortent mint a Kimi no todoke doramaba, es ahogy ott a tortenetbe Kazehaya elkezdett erezni Sawako irant, igy hasonloan van itt is.*