Jin, Maru és Uepi

 Most már pedig nem csak Kame, de Uepi és Maru is követi Jint, ahogy ez pedig fordítva is igaz.

KAT-TUN szavai

 

A fiúk üzenetei a tegnapi nap után:

Kame:

"Köszönöm KAT-TUN!

És mindenkinek aki érintett és támogatott

őszinte hálával.

Köszönöm szépen ezt a 25 évet!"

Uepi:

"Mától a KAT-TUN bezárja kapuit.

Próbálj meg mindenkit támogatni

Nagyon köszönöm, uram.

Tiszta szívemből köszönöm!

Köszönöm, hogy szeretsz!"

Maru:

"Király, haver"

És még valakit ide sorolnék, ugyanis Jin sem maradt el.

"Nagyon köszönöm KAT-TUN!

Köszönjük KAT-TUN és hyphen a kemény munkátokat!

De a holnap is eljön

Kedzjünk neki is."

Mellesleg erre már Uepi is reagált, egy storyban és azzal a felhívással, hogy szórakozzunk?

KAT-TUN köszönöm

 

Köszönök minden egyes elképesztő percet! Sosem felejtelek el! Mindig ti lesztek a kedvenceim! Mindig támogatni foglak és szeretni. Köszönöm! A KAT-TUN volt, van és lesz, örökké.💕

2.fejezet Partner

Táncunk tűze

2.fejezet Partner 

Kazuya:

Majdnem 3 év elteltével ismét színpadra állhatunk a fiúkkal. Ez annyira izgalmas! Mindannyian vártuk, már a visszatérést. Egyszerűen ez a mi helyünk. Persze nem ítélünk el senkit, aki visszalépett. Sőt nem is arról van szó, hogy visszalépett. Megértsük! Hárman eldöntöttük, hogy tovább védjük ezt a csapatot és a rajongok erejével meg lesz. Meg, bárki is elhagyta a csapatot lélekben tudjuk, hogy még őrzi és velünk van. Mindig is a részünk lesz ez a csapat. Miután Taguchi elhagyta a csapatot kellett egy kis rendbe tevés, megbeszéljük, hogy hogyan is tovább. Mi legyen a képünk hármunknak, meg egy kis pihenés. No meg, azért nehéz volt ismét azt átélni, hogy valaki elhagyja az együttest. De az elmúlt időben sem felejtettük el a csapatot. Beszélgettünk, tárgyaltunk, gyakoroltunk, hogy a visszatérés erőteljes legyen. És hát eljött ez az idő is. Itt vagyunk! Színpadra álltunk és nyomtunk egy fergeteges bulit. Persze attól az egyéni tevékenységink folytatodtak az elmúlt években. Nekem például volt egy szoló turném. Haladtunk a saját útjainkon, de most éreutük, hogy eljött az idő, ismét együtt kell álljunk. Annyira jó volt hallani a rajongokat, ahogy velünk énekelnek és ujonganak. Látni, ahogy táncolnak és felénk intenek. Elképesztő érzés. Mindhárman örültünk, hogy ismét itt állhatunk együtt. Visszaük tovább, amit megalkottunk.
    - Ez valami fergeteges volt! - fáradtan, de jókedvvel léptünk be az öltözőbe, koncert lejárta után.
    - Igen! Jó, hogy visszatértünk. - mosolyogtam csapattársaimra, Uepire és Marura.
    - Így van! Adjunk bele mindent! - Maru állítására mindketten bólintottunk.
    - Holnap találkozol a partnereddel a műsorból, Kame?
    - Igen! Kíváncsi vagyok rá. Remélem, hogy jól kifogunk jönni.
Egy kicsivel több mint egy hónapja, keresett fel Misaki a menedzserünk, hogy indul egy új táncos műsor, ami során egy híresség maga mellé kap egy profi táncost és heteken új táncokat bemutatva haladnak előre. Ha tovább jutnaj  És felkértek, hogy legyek az egyik versenyző. Dancing with the star a neve. Izgalmasnak, érdekesnek hangzott így elvállaltam. Ha jól hallottam a cégtől még vannak rajtam kívül ketten. Azon kívül színészek, énekesek más ügynökségtől, komikus, műsorvezető és még egy koreai versenyző is részt fog venni. Egy új kihívás amit ki akarok próbálni és mindent bele akarok adni.
    - Majd követni fogunk, csak ügyesen! Ne hozz szégyent ránk! - emelte fel szigoruan Uepi az ujját.
Elnevettem magam.
    - Persze! Azon leszek!
Kezet fogok Uepivel, majd Maruval. Egy kicsit ünneplünk a stábbal, megköszönjük a segítségüket a mai estén, majd hazamegyünk. Épp, hogy lezuhanyzom már esek is be az ágyba és el is fog az álom.
Másnap reggel, reggelizek és elkészülök, hogy a Dancing with the star sutidojába mehessek. Autoval teszem meg az utat, 10 perc alatt ott vagyok. Hmmm, talán gyalog sem venne olyan sok időt idejutnom. Na de majd legközelebb. Leparkolom az autot, bemegyek a sutidoba ahol kedvesen eligazitanak és egy táncterembe visznek. Egyelőre én vagyok csak. Egy kicsit hamar jöttem, nem néztem meg, hogy mennyi idő a sutido. A táncterem igen fényes, világos barna parkett. A falak krém és narancsziben pompáznak, egészen harmonikus világot hozva létre. Plakát áll az egyik falon, a műsor plakátja. Tőlem jobbra hatalmas tükrök ékesednek. Balra pedig egy nagyobb ablak. Oda sétálok és kinézek. Ebben a pillanatban hallom az ajtó nyitást. Nagyot dobban a szív. Huh, valamiért elfog az idegesség.
Hallom, ahogy közeledik lépteivel.
    - Szép napot! - milyen kellemes a hangja. - Nagyon örvendek! Nemes Amira vagyok és mától én leszek a partnered!
Ekkore megfordulok, én is köszöntsem.
    -Szép napot! Kamenashi Kazuya vagyok! - mosolyodok felé és intek egyet.
Tekintetem azonnal találkozik az ő barna tekintetével. Szívem dobban egyet és az az első gondolatom, hogy milyen szép szemek. Arcán meglepetettség sugárzik és halovany pir jelenik meg, rózsaszin ajkai kissé elnyiltak. Haja különleges, göndör sötét és világos barna fürtök hullanak egyik vállára. Gyönyörű! Nem ő maga gyönyörű! Egy sötét kék nadrágot visel, egy fehér bluzzal, amin van egy színes lepke, adidas és egy feket bőrdzsekivel. Szép lány!
De Kame! Mégis mit csinálsz? Mondanod kellene valamit.
    - Várom már a közös munkát! Kérlek gondoskodj rólam! - felé nyújtottam a kezem és meghajolok.
Egy pillantra letekint, majd vissza rám. Barátságosan felé mosolyodok. Remélem, hogy nem ijesztettem meg. Túl heves voltam? Vagy a szótlanságom a gond? Hát nagyon jó kezdés Kazuya!
   - Khm... - megköszörüli a torkát. - Szintén nagyon várom! - elfogadja a felém nyújtott kezet, mintha áram ütést kaptam volna, egy pillantra. Mi ez? - Kérlek ön is gondoksodjon rólam! - meghajol.
    - Kérlek, nyugodtan tegezz. Nem kell ez a formalitás!
    - Rendben! - egy kissé mintha félénk lenne.
     - Meglepődtél, hogy engem látsz?
    - Hát... Igen. Vagyis tudtam, hogy híresség fog rám várni, de nem számítottam, hogy pont te. Tudod én rajongod vagyok neked és a fiúknak, a csapatnak. De nem kell tartanod tőlem! Nem leszek valami őrült rajogó aki kihasználja ezt a helyzetet. Nem vagyok olyan ember! Meg ez munka!
    - Oh, értem! Köszönöm! Köszönöm a támogatásodat! Kérlek ne érezd kényelmetlenül magad mellettem, csak nyugodtan, mint bárki mással. - kacsintok felé, mire arca ismét pirba borul. De aranyos!
   - Khm... Akkor, azt hiszem, hogy kezdhessük a közös munkát?
    - Persze!
    - Azon gondolkodtam, hogy megismerhetnénk egymást is közben, olyankor mindig jobb a kémia is a szinpadon, ha ismerjük egymást. No meg szeretném tudni hogy mennyire vagy jártas a táncokban.
    - Ez jól hangzik, benne vagyok!
    - Akkor mi lenne ha átöltöznénk és találkoznánk itt? Beszélgetünk és akkor elmondom mi lesz az első táncunk.
    - Már izgatottan várom, hogy mi lesz!
Úgy tűnt, hogy még szoknia kell a helyzetet és zavarba van. Aranyos lány! Megkerestük az öltözöket. Felkaptam egy fekete tréning nadrágot és egy fehér polót, majd vissza is mentem a teremben. Amira már ott volt, telefonjával a kezébe járt ide oda és dudolgatott. Egy fekete jéger viselt, felette egy feket szoknya és egy fehér bluz a szoknyába dugva. Mindezek mellett pedig felhuzta magassarkuját. Gyönyörű!
    - Visszajöttél?
El is feledkeztem magamról. Kazuya, ne bámuld már ennyire nyilvánvalóan!
    - Igen! Khm...
    - Akkor gyere ide üljünk le. - egy kis padhoz invitált, ahol leültünk. - Nos. Nemes Amira vagyok, gondolom már rájöhettél, hogy nem japán vagyok, hanem magyar vagyok, Erdélyből költöztem ide 3 évvel ezelőtt. Már kicsi korom óta szenvedélyem a tánc és kisiskolás korom óta veszem komolyan, versenyzek és néhány évvel ezelőtt tanítok is. Jelenleg Kudo sutidonál dolgozom.
    - Oh, majd mesélj szülőhazádról, sosem voltam ott.
    - Rendben. Amugy ha valamit tévednék vagy nem értenél a beszédemből szólj, már több, mint 5 éve tanulom a nyelvet, de még mindig hibázom.
    - Pedig szerintem ügyesen beszélsz! Csak így tovább!
   - Köszönöm. És te?
    - Hát azt hiszem egy jó pár infot tudsz rólam. De  idol vagyok, már 12 éves korom óta. A KAT-TUN együttes tagja vagyok. Edogawaban születtem, jelenleg itt a központba lakom. Szeretem a zenét és a baseballt. Nem tudom, ha ezzel mondtam bármiféle újat.
    - Nem, nem! - nevettük el magunkat. - De milyen vagy te Kazuya? Én nem az idolt akarom megimserni, hanem téged. - hirtelen azt éreztem, hogy melegebb lesz itt bent. - Gondolom te is, mindig szeretnéd mutatni, hogy ki vagy az idolság mögött is. Persze ne értsd félre, az is önmagad aki az idol. De minden ember valami több. Több arca van, amiket kifejezhet sok féle képpen. A tánc is ilyen. Kihozza az ember arcait és érzelmeit. - kezét a szivemre helyezze. - És a legfontosabb, hogy mi van itt.  - nagyot dobban a szívem és egy pillantra elmélyülök a szemeiben. Miért érzem, hogy olyan mélyen hozzám beszél? Mintha belém látna? - Szeretsz táncolni?
    - Öhm igen!
    - És, mennyire ismered a standrd, latin táncokat?
    - Ismerem őket. Bár sosem tanultam őket, szóval elég alap a tudásom.
     - Megnézzük, hogy mit tudsz?
     - Most?
    - Persze, hát nem azért jöttünk ide. - kacsint felém mosolyogva, majd feláll és arébb sétál, kezébe kap egy kis távirányitot és bekapcsolja a zenét. Fel csendül egy ritmusos zene.
Amira rögtön elkezdett ringatozni a zenére. Majd ahogy felcsendült egy hang, táncolni kezdett. Olyan kecsesen és egyszerűen száguldott végig a padlon. Nagyon jól táncol!
El is feledkezem magamról, hogy hogy bámulom, amikor felém mosolyog és int, hogy csatlakozzak. Elmosolyodok. Tapsolni kezdek, majd felpattanok és csatlakozok hozzá. Megfogja a kezem.
    - Engedd el magad és mutasd meg mit tudsz!
Bólintok és táncolni kezdünk. Zenére mozgok, ami éppen jön. Jól és érzem magam. Nos, nem gondoltam volna, hogy már az első találkozáskor ilyen hamar egyhuron fogunk pendülni. Amira kedves lány, hamar belopja az emberek szívébe magát. Már, hogy hamar megbarátkozik vele bárki aki megismeri a kedvessége, mosolya és kisugárzása miatt. Egy jó óra után, mindketten fáradtan ülünk vissza a padra.
    - Nos mi a véleményed? - bontom ki az üvegem, hogy belekortyolhassak. - Nagyon rossz?
    - Nem! Semmiképp sem! Ügyes vagy! Amugy meg én úgy tartom, hogy mindenki megtud tanulni táncolni. Mindenkiben ott van a ritmus. Csak el kell engedje magát. Szerintem senki sem veszett ügy. Visszatérve rád, ügyes vagy! Van mit kihasználni és mire építeni. Szuper!- egy okay jelet mutat. Aranyos!
    - Amugy te pedig elképesztő vagy! A mozgásaid, le a kalappal.
    -Hát, ha évek óta ezt gyakorlod. De mindig van hova fejlödni. Én is hibázok.
    - Semmit sem láttam! Szerintem csak bemeséled magadnak.
    - Csak most először láttál táncolni. Majd a következő hónapokban kiderül. - szerény. - Azt hiszem, hogy mára ennyi.
    - Ennyi? Nem azt mondtad, hogy megakarsz ismerni. Vagy van valami dolgod? Nem... Beszélgethetnénk még? - mi ez Kazuya? Most ismerkedtetek meg és már is ily hevesen kéred, hogy maradjon. - És még el sem mondtad, hogy mi az első táncunk
     - Oh, tényleg! Salsa! Az első táncunk a salsa. Holnap reggel pedig kezdjük is a gyakorlást. Van munkád? Jó lenne egy programot kapnom, majd töled, hpgy tudjam mikora tegyem a próbákat.
    - Persze! Elintézem és elküldöm, ha megkaphatom a telefonszámod? - Amira bólintott majd elém tartotta a telefonját. Beirtam a számát, majd meg is csengettem, hogy az enyém is meglegyen.
Ő valóban más, mint a többi rajongó. Ha valaki most megkapta volna a számom és olyan, ujjongott volna és ugrándozott volna. Ő teljesen nyugodta maradt.
    - Akkor, 15 perc és találkozunk újra itt?
    - Hmm?
    - Nem azt mondtad, hogy megakarsz ismerni? Ez volt a mai cél, megismerni egymást.
    - De! - elmosolyodtam, majd ismét az öltözőbe mentünk, letusolni és visszaöltözni. Majd ismét a próbaterem, ahol tovább beszélgettünk kellemesen. Elég hamar sikerült egy huron pendülni Amiraval. Valóban kedves lány, figyelmes elsőre. Szerintem nem lesz itt gond. Meg fogjuk érteni egymást és jól kifogunk jönni. Ahogy első pillanattól kezdve. Egy jó órát beszélgettünk még, ami közben több téma is felmerült. Leginkább általábos témák. De azután mennem kellett a következő munkámra, egy fotozásra. Így bár egy kicsit kelletlenül, de félbe kellett szakítanom a beszélgetésünket.
    - Na milyen volt az első találkozás? Kagami-san vagyok a műsor producere.  - ahogy az előtérbe leértünk egy 30-as évei felett járó férfi köszöntött.
    - Jó! Köszönjük szépen! Kamenashi Kazuya vagyok!
    - Én pedig Nemes Amira! - fogtunk mindketten kezet Kagami-sanlal.
    - És első benyomás? Minden rendben köztetek?
   - Igen, szerintem hamar megkaptuk a közös hangot. Nem? - fordulok Amira felé, aki egyetértően bólint felém.
    - Szuper, már alig várom az első táncotokat. A kamerák forognak bizonyos időszakokban a próbateremben, majd vágunk ki onnan jeleneteket. Nem kell féljetek, semmi túl közvetlen dolog nem lesz bele téve nem arról szól ez az egész. Legyetek önmagatok! 3 nap múlva lesz egy fotozás és egy kis felvétel. Ezekkel szeretnénk bejelenteni a versenyzőket. Ekkor fogjátok megismerni a többieket is. Az időpontról értesítünk titeket. A termet akár mikor használhassátok, felölünk oda is költözhettek. - elnevettük magubkat. -Köszönöm, hogy elvállaltátok a munkát, mindkettőtöknek! Jó együtt dolgozást!
    - Köszönjük! - meghajoltunk, Kagami-san pedig elsétált.
    - Esetleg elvihetlek valahová? Kocsival vagyok!
    - Köszönöm szépen, de elsétálok amugyis még be kell nézzek valahová. Na de akkor holnap reggel 8-kor találkozunk.
Intett, majd elhaladt kifele az épületből. Igen, minden rendben lesz!
    - Nos milyen a partnered? - a fiukkal épp az öltözőbe készülödtünk a fotozásra. Ez volt az első kép sorozat a visszatérésünk megünneplésére.
    - Egy nagyon kedves lány és jól táncol. Nemes Amiranak hívják. Magyar.
    - Magyar? És, hogy tudtok kommunikálni? - kerekedett el Uepi ajkai.
    - Szerinted? Beszéddel.
    - Akkor tud japánul?
    - Szerinted felkérnének olyan táncost aki nem tud japánul beszélni? - emelte fel egyik szemöldökét Maru.
    - Ez igaz! És jól beszél?
    - Igen! Már három éve lakik itt, de tanulni már korábban elkezdett.
    - Már ilyen jól ismered?
    - Elbeszélgettünk egy jót! - mosolyodtam, mire felrémlett fejemben ahogy a tánc teremben lévő egyik padon ülünk és beszélgetünk.
    - Na, akkor megvolt a közösre hangolás. Az jó! És táncoltatok is?
    - Szabadon, megkellett mutassam mit tudok.
    -És mit mondott? Hogy béna vagy? - Uepi után ütöttem játékosan.
    -Azt, hogy ügyes vagyok!
    - Persze, valamennyire az idolság része, hogy tudja táncolni.
    - Na de a standard és latin táncok nem egészen a mi műfajunk. De Kame biztos megtud majd birkozni vele.
    - Köszi Maru! Oh képzeljétek, amugy Amira rajongonk.
    - Valóban? Akkor gondolom sikitott és ugrált és rajtad csüngött.
    - Nem egyáltalán nem! Sőt, telejesen normálisan kezelt, mintha nem is az idol lennék.
   - Ne vedd egy kalap alá, minden rajongot. Nem mindenki olyan!
    - Én csak azt mondom, hogy szerintem kevesen lennének akik ezt kibirnák, egy terembe annyit Kazuyaval. - ez mondjuk igaz volt. De Amira ettől is különleges. Elmosolyodtam.
    - Tényleg, mi lesz az első táncotok? - kérdezte Maru.
    - Legyen az én titkom, egyelőre! - kacsintok feléjük és elhagyom az öltözöt.

Jin és Kame követik egymást

 

Jin és Kame elkezdték követni egymást instagramon.

A napokban lehetett arra fel figyelni, hogy Kame követései megnövekedtek, ugyanis bekövette Jint és ez fordítva is igaz lett, ugyanis Jin is bekövette barátját. Ez valaminek a jele? Valamire készülnek? Talán nemsokára ismét együtt láthassuk őket, mint régen? Nos, fantáziálni lehet :) és kitudja mivel lepnek meg egy nap. Mindenesetre Kame szabadabb lett a cég nélkül és egy jó dolog, hogy megnyugodhat és felveheti akár a régi tagokkal is a kapcsolatot és ezt meg is mutathassa nekünk.

KAT-TUN 19 évforduló

 Boldog 19. ;vfordulót!

KAT-TUN volt, van és lesz örökre.

Szeretlek, KAT-TUN! 

A ragyogásuk sosem halványul el, a szeretet sosem múlik el feléjük és a támogatás sosem szűnik meg. Köszönök mindent! Haladjunk az úton továbbra is együtt!

Köszönöm! Köszönöm, hogy erőt és bátorságot adtok. Legyen bármilyen nehéz is a nap, a ti hangotok jobb kedvre derít. Hálás vagyok, hogy rátok bukkanhattam ezelőtt több, mint 10 éve és azóta rendszeresen hyphen lehetek. És ez a szám csak bövelkedni fog. Mindig hyphen maradok. 

Bármilyen nehéz is volt, ti előre mentetek, küzdötettek és vigyáztatok a csapatra és ránk. És tudom, hogy ez most sem lesz másképp. Ez pedig érvényes ránk is a rajongókra, a KAT-TUN továbbra is így fog ragyogni. Nem tűnik el, nem halványul el. Ugyan ilyen erős fénnyel fog ragyogni, mint eddig is. Sőt, erősebben is. Vigyázunk rátok, a csapatra! Ez a közösség ami itt van, nem gyengül. Együtt haladunk tovább az úton, ahogy eddig is. Veletek vagyunk és tudjuk, hogy ti velünk vagytok! Semmi és senki nem veheti át a helyeteket. Mindaz amit elértetek csodálatos és még annyi mindent fogtok elérni. Mindig ennek a része lesztek! Mindig a szívünkben lesztek!

Seiza

 

Seiza

~Csillagkép~

Egy tökéletes csillagos égen csordultig fénnyel,

egy csillagkép ragyogott a legfényesebben.

Csillagai egymás után estek le pályájukról, elveszítve formájukat.

Mi voltunk az a csillagkép,

együtt ragyogtunk.

Mi voltunk...

Egy múló, törékeny csillagkép.

Ha visszamehetnék azokba a napokban

mit keresnék? Mit mondanék?

Ha az általunk alkotott dallam felbomlik,

valaki fel fog nézni az égre és észreveszi?

"Volt itt egy csillagkép."

Még ha vissza is mennék az időben

Biztos vagyok benne, hogy ezeket a szavakat mondanám

azoknak a csillagoknak akik együtt ragyogtak, akik együtt álmodtak, mondanám

"Köszönöm!"

Mintha az omladozó csillagképet próbálnák összetartani

most különálló csillagok festik az éjszakát.

Érzéseik soha nem érnek el, kisugárzásuk elhalványul, feloldodik a holdban

Ha az általunk alkotott dallam felbomlik,

valaki fel fog nézni az égre és észreveszi?

"Volt itt egy csillagkép."

Egy csillag ami elvesztette a nevét, 

továbbra is énekelni fog

amíg újra együtt fognak ragyogni,

egy új, elképesztő fénnyé vállva.

Uepi egyik legújabb dala Seiza. Igazán őszinte és megható dal, ami a csapatról szól, a felbomlásról. Akárhányszor olvasom, könnyek szöknek a szememben. Csodaszépen ír Uepi. Gyönyörű dal! A fellépés alatt még el is sírta magát. De ne aggódjon, egyiköjük sem a KAT-TUN volt van és lesz, örökké. Nem fognak elfelejtődni. Most nem akarok belemenni az elemzésben, bár kiemelhetnék egy két sort, amiben rá akar szerintem vílágítani doglokra, hogy mi si történt. De nem akarok belebonyolodni most. Ez most nem változtat semmin. Viszont felhívnám a végére a figyelmet, hogy együtt dognak újra ragyogni. Ez azért mosolyt csal az arcomra és reményt gyújt bennem, hogy talán egy napon még együtt lesznek. A legjobbakat! 💕

Fellépés megtekintése és angol felirat:

https://lobanheridanofukushu.blogspot.com/2025/03/subslyrics-eng-ueda-tatsuya-seiza.html?fbclid=IwY2xjawJKq6RleHRuA2FlbQIxMAABHZLeKTqyinJDI8VcueyEdmWQ4yJgIVFsgwKO7AteAfOYrXATJg9Sl5W4WQ_aem_xhbJr13WrbtmCE1RkYr5gg#more

Uepi vetélkedő

 Uepi vetélkedő műsorban

Bejelentették egy új műsor kezdetét, ahol hírességek fognak egymás ellen versenyezni, különböző játékok és tevékenységekben, hogy a végén megnyerjék az 5 millió yent. Bejelentették a műsorvezetőket és azokat is akik részt fognak venni benne. És az egyik versenyző pedig Uepi, aki azt mondta, hogy izgatottan várja és mindent bele fog adni, hogy nyerjen, de hogy mit venne a nyereményből, nem tudja pontosan. De még útjában lesz 7 másik híresség. Mindent bele Uepi!

https://www.oricon.co.jp/news/2373127/full/

1.fejezet Álom valósággá

Táncunk tűze

1.fejezet Álom valósággá

Amira:

3 év. 3 éve költöztem oda ahol a nap kéttszer is felkel. A hagyományos kulturával és fejltett technológiával ötvöző országban Japánban, természet közeli Erdélyből. Pontosabban Tokyo nyűzsgő városát erősítem. Mindig is elszerettem volna jutni ide. De sosem hittem volna, hogy azzal amikor ez megtörténik itt is ragadok. Nem volt egy könnyű döntés azért. Hátra hagyni a szeretteid, a megszokott városod, környezeted és eljönni ide. Mindez hiányzik és nem is telik olyan nap, hogy ne jutnának eszembe. De úgy éreztem ide kell jönnöm. Meg kell ragadnom a lehetőséget ami adatot és kipróbálnom. Aztán ha nehézzé vállik van hova visszamenne. Várnak tárt karokkal. Az elején nehéz volt. Őszíntén nem egyszer megfordult a fejemben, hogy feladjam és haza menjek. De nem adtam fel. Küzdöttem és kitartottam. A napok teltek, lassan szoktam a helyet és még jobban bele szerettem ebbe az országban. Barátokra tettem szert és a munka is jól ment. Táncos vagyok. Gyerekkorom óta szerettem táncolni. És ahogy nőttem ez vállt az életemmé. Egy studioba dolgozom oktatóként és versenyeken is veszek részt. Így kerültem Japánban is. Egy versenyre érkeztem a partneremmel 3 évvel ezelőtt és felajánlottak egy munkát mindkettőnknek. Nagyon meglepődtem. Izgatott voltam, de közben szomorú is hiszen ez azt jelentette, hogy hátra hagyok mindent. Nem volt egy könnyű döntés. Sokat öröltem magam, hogy mit is kellene tegyek. Én az a típus vagyok, aki túl gondolja a dolgokat. Túl sokat agyal. Na nem, mintha ez nem lett volna egy olyan dolog, amit átkellett jól gondolni. De végül, úgy döntöttem bele vágok. És itt vagyok! 3 éve Japánban élem az életem. Hogy mi lett a partneremmel? Nos, ő is ide költözött, tehát azért volt még valaki akit ismerek. És elkezdtük a napjainkat itt.
Kommunikáció egyre jobban megy. Régóta tanultam a japán nyelvet még otthon is. Bár az írás megnehezítette az életem :)). Na de azt hiszem, hogy most már azért az is megy. Irhatnék mondjuk szebben. De gyakorlom minden egyes nap, hogy fejlődjek. Megszoktam az itteni szokásokat, rendeket. Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Japán kincsei felderítésére utazgatok. Fedezem az országot, amikor van időm rá, nyaralok. A családom is volt eljőve ide, nekik is bemutattam Japánt. Tehát megy az élet. Telnek a napok. Egy dologot szeretnék még és mindig szerettem volna ha eljövők ide, hogy láthassam a színpadon a kedvenc együttesem a KAT-TUN-t. De sajnos, amikor ideköltöztem, ők szünetre mentek, miután Junnosuke Taguchi, az egyik tag elhagyta az együttest. Így hárman maradva az együttesben. Kazuya Kamenashi, Tatsuya Ueda és Nakamaru Yuichi. Már lassan 7 éve támogatom őket. Szeretem és követem. Sok mindenen mentek keresztül. De itt vagyunk a hűséges hyphenek és mellettük állunk. Ah, hiányoznak! Az elmúlt évi személyes tevékenységüket követtem. Mindannyiukat szeretem és támogaton. A volt tagokkal együtt. Mert ők is mindig a KAT-TUN része lesznek. Hiányoznak, remélem hamarosan visszatérnek csapatként is.
- Amira -chan! Amira -chan! - barátnőm Yuki Kudo szaladott be a studioban. Éppen egy új koreaográfiát próbáltam összeállítani. Nem volt most órám, de ilyenkor is szeretek itt lenni és engedni az ihletnek, hátha valami jó dolog sül ki belőle. Amiután ideköltöztem Yuki volt az első akivel összebarátkoztam. A családjáé a studio, ahol dolgozom. Nyitott, jófej, energikus lány. Jelenleg recepicosként dolgozik egy közeli kis hotelben. És ő is szereti a KAT-TUNt.
- Yuki-chan, mi történt?
- Ezt nézd! - felém löki telefonját. Ahol éppen a déli híreket mondják a szalag cím pedig az, hogy a tegnapi a KAT-TUN visszatért! Kivettem a telefont a kezéből. STARTO ügynökség által rendezett éves koncerten, ahol minden együttes fel szokott lépni, meglepetés szerűen megjelent a KAT-TUN is. A debütáló számukat énekelték el és egy új Ask Yourself számot, ami szintén nagyon jó lett. Még beszédet is tartottak. Ozgatottan felcsillogtak a szemeim.
- Visszatértek!
- Visszatértek! - Yukival ugrálni kezdtünk.
- Mi ez a nagy öröm? - lépett be Benjámin, ő volt a tánc partnerem aki szintén itt kezdett új fejezetet életében.
- Összeáll a KAT-TUN! - újságolta Yuki.
- Az akikért annyira oda vagytok?
  - Mi olyan rossz dolog abban, ha szeretünk egy együttest? - kérdezte Yuki.
   - Abba nincs semmi, de ne legyetek olyanok, akik elvannak, hogy jaj nem tudnak élni az idoljuk nélkül és összeakarnak házasodni vele és...
   - Értsük a célzást! De tudod, jól hogy nem olyanok vagyunk. - állítottam meg, mielőtt még kapott volna egy kis verést Yukitól. - Tiszteljük és szeressük őket, de nem olyan értelemben. Szeretnénk ha megtalálnák mindannyia a boldogságukat és nem akarunk rájuk akaszkodni.
Benji, sosem kedvelte az idolokat, a sikitozó lányokat akik körbe veszik. Úgy gondolta, hogy az idolok fent tartsák az orrukat, el vannak telve maguktól, hogy annyian kedvelik őket és utálta a lányokat, akik úgy sikítanak körülöttük és azzal vannak el hogy az idol mindenkijé, nem egy valakijé. Ő nem lehet szerelmes, nem randizhat és hasonló. Na mondjuk ezt én sem értem. Nem ítélkezni akarok, de nem tudom felfogni, hogy egyesek miért ilyen kemények, miért ilyen kemény a szeretetük. Csodáld, drukkolj, de hadd hogy legyen boldog. Meg ne fordulj el ha ők boldogok. Persze ők is emberek ezek a rajongok, támogatják őket, eltuloznak, nem tudják a határt, de emberek. Ám sem én, sem Yuki nem ezek közé a személyek közé tartozunk.
   - Csak figyelmeztettelek. - mosolyodott Benji és kezét a fejemre tette. Összeborzolta a hajam.
   - Hé!
De válaszul, csak nyelv öltést kaptam.
   - Ellépek, vásárolni! - intett majd elhagyta a próba termet.
   -Komolyan nem akartok összejönni?
   - Miről beszélsz?
   - Oh, ugyan már! Az a szikra ott van köztetek és a kémia, amikor táncoltok is.
   - Először is, a tánc közben természetes, hogy két ember között kell legyen valami kémia, összhang. Másodjára, gyerekkorunk óta ismerjük egymást, sosem tekintettünk úgy egymásra. Barátok vagyunk.
Yuki csak a szemét forgatta. Nem először hozza fel ezt a témát.
   - Na és mit nyilatkoztak erről a visszatérésről?
   - Akkor még nem volt semmi, megnézem most.
Mindketten fanclub tagok vagyunk. Yuki fellép az oldalra és elkerekednek a szemei.
   - Mi az? Mi történt? Mit írnak?
Yuki mellé lépek és felcsillanak a szemeim. Egy hónap múlva koncertet tartanak.
   - Amira kipipálhatod egy újabb álmodat, ugyanis KAT-TUN koncertre megyünk.
Tekint rám. Izgatottságban felgyorsul a szívverésem. El sem hiszem, hogy ez is eljött. Ez annyira jó!
    - Mi ez a nagy öröm lányok? - Takashi-san lépett be a teremben. Ő Yuki édesapja.
Nagyon sokat segített a verseny óta, amióta ideköltöztem. Szállást is adott van egy kis ingatlanja, ahol egyetemistákat szokott befogadni. Itt lakunk mi is, Benjivel.
   - Koncertre fogunk menni egy hónap múlva.
   - Az jó! Yuki, megkérhetlek, hogy hagyj magunkra?
   - Miért? Csak nem kiakarod rugni Amirát? Azt nem fogom engedni!
   - Yuki!
   - Yuki, kérlek hagyj magunkra. - mosolygott Takashi-san!
Yuki felém nézett, szeliden visszamosolyogtam és bólintottam. Yuki elhagyta a termet. Kíváncsi vagyok, hogy miről akar beszélni velem? Ritka volt, amikor kiküldte a körülöttünk lévőket. Valami komoly? Bár nem hiszem, hogy kiakar rúgni. Nem?
   - Segíthetek valamiben Takashi-san?
   - Nem, kell ideges légy. Nem kirugni akarlak! - mosolygott.
   - Egy kicsit megfordult a fejemben. - vakartam meg a tarkom.
   - Nem, nagyon jó táncos vagy és az emberek szeretnek, hülye lennék ha kiakarnálak rugni. - bátorítóan vállamra helyezte a kezét.
   - Köszönöm!
    - Szeretnék elmondani valamity és jobbnak láttam, ha először csak kettesben beszélünk.
   - Hallgatom. - miről lehet szó?
   - Indul egy új műsor Japánban, Dancing with the Stars.
   - Oh, ez igazán érdekesnek hangzik. De mi közöm nekem hozzá?
   - Tudod miről szól ez a műsor? Van egy profi táncos és egy híresség. 10 héten keresztül pedig, közösen táncolnak. Ha ügyesek tovább jutnak, egészen a fináléig, ahol győztest jelentenek. Ha nem, kiesnek. Meg kell győzzék a zsűrit és a nézőket is. Hétről hétre új tánccal kell készülni.
   - Valamiben talán segíthetek ezzel kapcsolatban?
   - Igen! Megkérdeztek ha valakit ajánlanék a műsorban, és én téged szeretnélek.
  - Engem a műsorban, mint...
   - Mint, profi táncos természetesen. Azaz legyél az egyik versenyző, aki egy hírességel dolgozik.
   - Tessék?! Hogy?! Én?!
   -Igen! Szerintem ez egy remek lehetőség, egy új kihívás. De ha nem szeretnéd, akkor nem kötelezlek. Arra gondoltam, hogy ki kellene próbáld. Nem számít ha nem juttok el a döntöig, ha nem nyeretik meg, de szerintem egy remek lehetőség.
Nagyot szaltozott a szívem. Hogy én TV-ben szerepljek? Egy hírességgel táncoljak? Ez. Alig hiszem el! Nagyon érdekesnek hangzik és tudom, hogy nem várják el, hogy nyerjünk. De akkor is biztos, hogy megfelelő vagyok erre a feladatra? Mit fog mondani a híresség akit mellém állítanak? Megfelelő leszek neki? És a közönség?
  - Amira, ne gondolkozz túl a dolgokon. Nem lesz semmi gond! Rendben lesz!
Takashi-san felém mosolygott bátorítóan. Kifujtam a levegőt.
   - Rendben benne vagyok!
   - Szuper! Azonnal fel is hívom őket. 1 hónap múlva fogod megtudni és találkoztak személyesen is, hogy ki lesz a partnered. Onnan 2 hét hogy kezdődni fog a műsor.
   - Rendben! Köszönöm szépen, hogy rám gondoltál.
   - Megérdemled ezt a lehetőséget! - kacsintott felém, majd elhagyta a próbatermet.
Mindent bele fogok adni! Jó lesz! Rendben lesz! Hmmm.. vajon ki lesz a híresség akivel táncolni fogok? Remélem, hogy szimpatikus leszek neki és jól megfogjuk érteni egymást. Ezen leszek!
Az elkövetkezendő egy hónap átlagosan telt. Vagyis a megszokott ütemtervvel. Reggel volt táncórám, majd ebéd Benjivel és Yukival. Utána egy kis magán edzés, néha becsuszott Benji is és táncoltunk együtt. Séta mielőtt még lemegy a nap és vacsora, alvás. Ám mindennap eszembe jutott a kis műsor, ami vár rám. Benji és Yuki gratulált, szerintük minden rendben lesz. Én izgultam. Egy részben, még mindig azért, hogy alkalmas vagyok e erre a szerepre. Más részben viszont jó értelemben, már vártam ezt az új kihívást.
 El is repült felettünk. Mire észbe kaptunk, már a koncertre készültünk. Amikor kijelentették a koncertet, Yuki azonnal lecsapott a jegyekre. Bár próbálta meggyőzni Benjit, nem akart eljönni, így kettesben mentünk. Amikor a Domehoz értünk, az emberek már sort álltak. Beálltunk mi is. Az előcsarnokban érve, beszereztünk egy egy uchiwát. Én egy csapat uchiwát, míg Yuki Uepivel. Nos, nem kérdés, hogy neki ki a kedvence? Nekem... hmmm... Kazuya! Ő az én kedvencem. De attól eltekintve, ugyanannyita követem és támogatom Uepit és Marut is. Mindannyiukat szeretem. Besétáltunk a terembe. Elfoglaltuk a helyünket. A Dome megtelt. Minden hyphen izgatottan várt a kezdést és csak erről beszéltek, hogy mennyire örülnek is ennek az egésznek. AZtán lekapcsolodtak a fények, felhangzott az intro mire mindenki örült sikitásban kezdett és nemsokára, megjelent a három fiú is. Újabb hatalmas sikitás, még az előbbinél nagyobb is. Köszöntenek minket. Maru és Uepi előbbre állnak kezeiket egymásra teszik, Kazuya odasétál hozzájuk, ő is odateszi a kezét. Bemutatkoznak, mire ismét egy nagy sikitás kíséri! Izgatottan tapsoltam és komolyan, mondom, hogy még a könnyem is kicsordult, annyira örültem, hogy ez az álmom is valóra vállhat. ITt vannak. Láthatom őket, a színpadon, velük együtt énekelhetek élőben. Láthatom ahogy mosolyognak, hallhatom ahogy nevetnek és beszélgetnek és érezhetem a ragyogásuk erejét. Sőt, nem csak az ővékét, hanem minden egyes hyphens erejét. Annyirs jó! Annyira csodálatos érzés! Egy ilyent átélni. Ez valami, leírhatatlan. Nagyon boldog vagyok! A fiúk elképesztőek és baromi jól néznek ki, nem okoznak csalódást. Bár ettől nem is tartottam. Újult erővel tértek vissza és egy fergeteges koncertet adtak elő, ahol jót buliztunk. 
Másnap reggel, a szokásos reggel tornám után lezuhanyoztam, majd irány a Dancing with the stars studiója, próbatermei. Takashi-san korábban elküldte a címet ahova el kell mennem. Mivel más dolgom nincs délelőtt és még van időm, elsétálok a helyszinre. Egy 30 perc gyalog a lakástól.
Amikor megérkezek az épület felé egy hosszú, 3 emeletes, fehér, nagy ablakokkal teli épület fogad. Belépek. A recepióhoz érek. Kérik a személyi igazolvanyom. Atadom, lecsekkolnak, majd elmondják hogy menjek fel a 2-ra a 215-s próbaterembe, ott fogok találkozni a partneremmel. A találkozást felfogják venni. Megköszönöm a segítséget és a lift felé veszem az irányt. A szívem majd kiugik a helyéről. Nemsokára találkozom a hírességgel, akivel kell dolgozzak közösen. És kezdődik a készülődés. Izgulok! Minden rendben lesz, Amira! Nyugi!
Felmegyek a másodikra, végig a folyosón egészen amíg meg nem látom a 215-s termet. Ott áll egy ember elmondja, hogy a kamera már bent forog és felveszik az első találkozást. Ne izguljak, nincs amiért legyek csak természetes. Kifujom a levegőt, rá teszem a kezem a kilincsre és lenyomom. Szemeimmel rögtön jövendő partneremet keresem, nem állok meg megnézni milyen is a terem. Az ablak előtt, pedig egy férfi áll háttal nekem. Egy sötét kék kabátot visel, fekete nadrággal, fekete haja tarkoig ér. Ismét kifujom a levegőt és felé indulok:
   - Szép napot! - udvariasok legyünk. - Nagyon örvendek! Nemes Amira vagyok és mától én leszek a partnered! - Ebben a pillanatban értem oda mögé.
   - Szép napot! Kamenashi Kazuya vagyok!
Fordul meg az illető nagy mosollyal arcán. Érzem ahogy kihagy egy ütemet a szívem, megremegnek a lábaim és hirtelen melegebb lesz. Nem lehet!

Táncunk tűze

 

Sziasztok! 

Mint korábban is említettem, az oldal továbbra is működni fog és érkeznek új történetek is. Bár tudom, hogy nehéz még. De kérlek engedjétek meg, hogy továbbra is megosszak veletek történeteket vele, velük. Ez a történet már egy olyan éve megfogalmazodott a fejemben. Remélem, hogy tetszeni fog nektek! És egy kis mosolyt csal arcotokra és izgalmat hoz. 

KAT-TUN volt, van és lesz. Örök.

Táncunk tűze

Nemes Amira, egy erdélyi lány akinek 3 évvel ezelőtt egy nagy álma teljesült azzal, hogy Japánba költözött és ott kezdte el táncos karrierjét. Hiszen mindig is szerette Japnát. Koreaográfus, oktató és versenyeken is vesz részt. Mint mindekinek neki is hozzá kellett szoknia a nyűzsgő városhoz, a nyelvhez és az íráshoz. De most már úgy érzi megkapta a helyét és boldogul is. Barátokra lelt és ahogy megígérte magának fedezi fel ezt a csodálatos országot, ahol kéttszer kell fel a nap. Egy álma nem teljesült amióta itt van, még pedig az, hogy kedvenc együttesét láthassa élőben a KAT-TUNt. Ugyanis mire ide költözött, arra ők szünetre mentek, minek után egy tag elhagyta az együttest. De továbbra is ugyanaz a rajongó maradt, mint az elején. Sosem felejtette el őket és várja a visszatérést. Most egy újabb lehetőség tárul elé, amikor felkérik, hogy az újonnan induló Dancing with the stars műsorban vegyen részt és legyen egy táncos. Izgatottan fogadja el és már alig várja el, hogy meglássa ki is lesz a partnere.

Kamenashi Kazuya a KAT-TUN tagja. Kincsként őrzi a csapatot és annak éveit, ami mögöttük áll és ami még előttük. Maximalista, mindig minden egyes munkájában mindent bele ad. Szereti a rajongoit. Csapattársaival jól megvan, óvják a KAT-TUNt és szeretnének emlékeket adni a rajongónak és megmutatni, hogy mennyire hálásak is, hogy itt vannak nekik. Bár az útobbi években ez háttérbe szorult, minekután Taguchi elhagyta a csapatot. De visszatérnek. 3 év után, eldöntötték, hogy visszalépnek a színpadra, mint egy csapat és ismét együtt énekelnek a rajongókkal. Izgatottan várja, hogy ismét bele kezdjenek. Ahogy az új munkáját is, ugyanis megkérték, hogy szerepljen a Dancing with the stars műsorában, mint egy híresség. Izgatottan fogadja el, hiszen egy új lehetőség, egy új dolgoban mutathassa meg magát. No meg kíváncsi, hogy ki lesz a partnere is. 

Mellesleg a kép és a video csak referencia. Én készítettem mindkettőt kreativtásomból. Igyekeztem találtatni mindent azzal amivel le fogom írni a főszereplő lányt és a történéseket amit szeretnék leírni.