6.fejezet Kémia

Táncunk tűze

6. fejezet Kémia

Kazuya:

   - “Ikou ! Issho nara toberuze” / Doko made mo...

Halkul a zene, halványodnak a fények, taps hallatszik. A fiúkkal meghajolunk. Egy műsorba vettünk részt és mi zártuk az adást, a Kimi no yume, Boku no yume dallal. Integetünk a kamerának A műsorvezetők elköszönnek. A piros lámpa kiég, a műsornak vége.

    - Köszönjük szépen a munkát! - hajolunk meg a fiúkkal, majd az öltözők felé vesszük az irányt.

Misaki már ott van és a széken legyezi magát.

    - Misaki, te még mindig nem szedted össze magad?

    - Hogy is szedjem, Yuichi? Kazuya majdnem elkésett a munkából!

     -Nem késtem el! Az irodában voltam időben.

    - Időben? Nem úgy volt, hogy próbálni fogtok a srácokkal a megbeszélés előtt?

    - Ezért már bocsánatot kértem! De a műsorra elértem és a megbeszélésre... - na jó ez nem enyhít a dolgra. - Meg amugyis, azt mondtuk ha lesz próba.

    - Hogy még a műsorra is? Ah! - döl hátra a sézkben, mintha menten elájulna.

     - Nagyon sajnálom, hogy késtem! Nem szerettem volna terveitekbe ütközni. - valóban tévedtem és felelőtlenül viselkedtem. Amit magam sem értek, hiszen én nem ilyen szoktam lenni.

Én az az ember vagyok, aki egy fél órával is előbb odaér, hogy mindnekit köszönthessen, hogy elkészülhessen és biztos legyen abba, minden rendben van. De most? Elskippeltem. Úgy voltam, hogy nem lesz semmi baj ha a próba nem tartodik meg. 

    - Misaki ne légy szigoru Kazuyahoz, mellesleg jelzett nekünk. És amúgyis én is késtem a műsor miatt. - állt védelmemben Maru. 

    - Oké, de neked munka... neki? Mi állt az utjában?

    - Nos... egy hölgy! - vigoyrodott el Uepi. - Egy csinos hölgy, akit most már remélem, hogy hamarosan megismerünk.

    - Légy türelemmel! Bár remélem én is, hogy hamarosan megismerhetitek. Nagyon jó fej lány és kedves. Valamint rajongónk.

    -Hát ha így mesélsz róla és még el is késel miatta... Az már jelent valamit! Talán...

    - Nem! Nem kell abba gondolni! Három napja ismerem, csak nagyon jóba vagyunk. Gyorsan megkaptuk a közös hangot és jól megértjük egymást.

    - Ugyan azt elmondtad háromszor csak másképp.- tekintett Maru rám, azzal a "szerintem itt valami van" kifejezéssel.

Mi? Nem értem! Most mi olyan nagy gond, hogy jóba vagyok Amiraval és ennyire? Ebbe szerintem semmi különös nincsen.

     - Na jól van fiúk! Holnap nincs munka, holnapután viszont találkozunk. Hallod Kazuya, találkozunk! 

    - Tudom! Tudom! 

    - Ah, de a műsor jó volt. Gratulálok! Most viszont megyek, hosszú volt nekem ez a nap.

Miskai kiballag az öltözőből, mi pedig átöltözünk. Úgy döntünk a srácokkal, hogy elmegyünk egyet közösen enni és inni. Az elmúlt években nem maradt el ez a szokásunk, hogy közösen eljárjunk, igyunk valamit, együnk és beszélgessünk. Egy csapat vagyunk, egy második család az elejétől kezdve és ezt még a pihenésünkkor sem akartuk megszakítani. Persze támogattuk egymást, beszélgettünk és a találkozásaink is megmaradtak. Ezek mindig jók voltak. Most is. Elbeszélgettünk és nevettünk. Persze nem maradhatott el a téma a partneremről is, Amiraról. El kellett mesélnem, hogy mi volt ma, hol voltam, miért is késtem majd ismét viccelődtek, hogy talán nem is olyan közömbös Amira számomra. Nagyon cinos lány azt bevallom. Bárki is lesz a barátja szerencsés lesz, azt már most megtudom mondani.

Másnap reggel ismét a saját kocsimmal indultam el a studióban. Épp, hogy leparkoltam már láttam is Amirat, besétálni az épületbe. Gyorsan kipattantam a kocsiból és besiettem. 

    - Jó reggelt! - pattantam mellé, kissé ejsze meg is ijesztettem.

    - Jó reggelt! Minden rendben volt a tegnap?

     -Persze! 

    - Ma reggel már nem akartál meglepni?

    -Hogy?

    - Hát, hogy értem jöjjél.

    - OH! Tehát ilyen pretenciosok lettünk? Tegnap még alig akartad, hogy elvigyelek ma már, kéred, hogy menjek érted.

    - Nem, nem! Csak viccelek! - elnevettük egymást.

    - De komolyan, szívesen elmegyek érted ha kell. Akár jöhetünk együtt is, egy helyre jővünk.

    - Nem kell...

    - Nem nagy gond! Főleg ha útba esik.

    -Rendben, akkor ha útba esik! De másképp nekem ne tégy kitérőt.

    - Oké, oké!

    - Jó regget! - köszön a recepciós nő és repesgetni a szempilláit felém. Ingjét kissé széthuzz, megvillana mellkasa. 

    - Amira Nemes és Kazuya Kamenashi, a fotoxásra jöttünk. 

Amira hangját nem nagyon veszi számban, csak felém néz.

    - Oké, akkor kérem menjenek a 3 emeletre... - villantsa fel legszebb mosolyát.

Szép lány, de... valahogy, valahogy nem olyan szép, mint a mellettem álló hölgy.

    - Köszönjük szépen! - mosolygok felé.

Amirával elindulunk.

    - Ez a Kamenashi hatás.

    - Kamenashi hatás? - tekintek partnerem felé.

    -Nem láttad, hogy elalált, csak a jelenlétedtől? És az a mosoly a végén. Van egy jellegzetes mosolyod, ami minden szívet megdobogtat, őrülten. Szerintem visszaléphetnénk, hogy szedjük fel a földről. - nevetek. 

    - Nem is hallottam még erről. Kamenashi hatás?

    - Igen, én vagyok a feltalálója!

    -Te? - arca pirba borul. - Ezek szerinte ez a Kamenashi hatás rád is érvényes? Azt mondtad mindenki...

Pár perc beletel, nem mondott semmit. Közben megérkeztünk a harmadikra. Ahogy kiléptünk a liftből már hallottuk a hangzavart az egyik teremből. Vannak már más versenyzők is.

   - Nos? - próbálom ismét visszatéríteni a témához, de sejtelemsen elmosolyodik és benyít a terembe.

A tekintetek felénk szegeződnek. Amira kissé megszeppen. Kezemmel keze felé nyulok, ismét jelzem, hogy minden rendben. Belépónk a teremben és bemutatkozunk. Hamarosan pedig egismerhettük a többieket. Azaz egyik felét, ugyanis csak 6 páros voltunk itt. Ismertem közülök színész, komikus, de ezek mellett vola séf és tartalom gyártó. Benebb lépkedtünk. Köszöntettem Hiraoka Yutat, akivel korábban a Tatta hitotsu no koi sorozatban dolgoztunk együtt. Ezenkívül itt volt Teppei Koike, Megumi Sato, Hitoshi Matsumoto,  Natsuko Shoji. Elbeszélgettünk egymással. Amira pedig a táncosokkal ismerkedett. Mosolyogva figyeltem. Kissé szégywnlős volt, de megpróbált illeszkedni. Lassan pedig megérkezett a társaság másik fele is. Itt már volt képregény író Hajime Komoto, Kaoru Mitoma focista, Hikari Mori modell, Rikako Ikee uszó, Okai Chisato énekes és Risa Wataya. A tácnosok közül pedig mind standard, latin táncosok. Ahogy láttam még Amira is találkozott jó párral. Rie Hata, Yuuki Morimoto, Kanee Yobuki, Tamaki Shinji, Rie Tsubaki,  Shingo Okamoto, Kazuki, Suzuki Shinre, Tetsuya Ginta, Watanabe Kise és Junno Daine. Mire kissé megismerhettük egymást, addigra már hívtak is, hogy készüljünk. 

Miközben elkészítették a hajam és egy kis sminket is feltettek rám, a ruháimat mellém készítették. Egy fekete nadrág és egy fekete ing, aminek megkérték hogy ne gomboljam túlságosan be. Sorra ahogy készek lettünk visszamehettünk a teremben. Tekintetemmel azonnal Amirat kezdtem keresni. Aztán megláttam és elállt a lélegzetem is. Kissé félénken lépkedett előre a tömegben. Fürtjei szépen estek vállára, fekete magas sarkut viselt és a ruha... Nagyszerűen kihangsulyozta karcsu, sportos alkatát. Bordó színe illet hozzá. Térden alul ért, fodor rész kissé combja közepétől indult csak meg. Bal lábánál felvágva. Felső része aszimetrikus volt, rövid ujjú. Derekán pedig egy fekete őv, ami csak jobban ékesítette gyönyörű alakját. 

Ebben a pillanatban észre vesz. Arca pirba borul, vesz egy mély levegőt és  felém sétál. Ahogy elém kerül tetőtől talpig végig nézem, tudom hogy illetlen. De egyszerűen nem tudom levenni róla a szemem. Arcán halovány, természetes smink. Bár nem tudom ha a pir ,az valódi vagy a smink része. 

     -Gyönyörű vagy! 

     -Köszönöm szépen! Kissé elszoktam ezektől a ruháktól, amióta nem veszek részt versenyeken. 

    -Pedig szerintem, nagyon jól áll! - egyszerűen nem tudom levenni róla a tekintetem. Kazuya, mi van veled?

     - Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. 

Lopva a felsőtestemre pillant, ami fedetlenebb, majd el is tekint zavarba. Én is elpillantok. Na jó, Kazuya mi ütött beléd? Szedd össze magad!

     - Remek volt a tegnapi műsor. - vállt témát Amira.

    - Láttál? - miért örülök hirtelen ennek ennyire? 

     - Igen! Csodaszép dal a Kimi no Yume Boku no Yume dalotok. Szeretem. Bár... - kissé elpirul. - Melyik számotokat nem szeretem?

Elmosolyodok. Milyen aranyos! 

    -Rendben! Amira-san és Kazuya-san jönnek.

Jelzek, hogy menjen nyugodtan előre. Beállunk a fotó részhez. 

    -Oké! Készítünk egy pár képet, hogy megmutassuk párosotokat. - a fotos előbbre lépett. - Hmmm! Próbáljuk először ki azt, hogy Amira-san Kazuya-sab elé lép. Egy kicsit közelebb. Oké, most jobb kezedet tedd Amira -san derekára Kazuya-san. - miért dobog ennyire a szívem? Lassan felcsusztatom, mintha kis szikrák pattanának szét közöttünk, egész testemen végig fut a bizsergés. - oké! Most pedig Amira jobb kezeddel fogd meg az ő kezét. Oké! Jól néztek ki! Kissé billenjetek meg jobbra. Amira-san villantsd kicsit meg a lábadat. Ez az! A másik két kezet pedig leengedve, fogjátok meg egymás kezét. Ezaz! És akkor készül is a kép, mosolyogjatok! - milyen jó ez a liliom illata. 

Huh, mi ez? Nem először érek hozzá valakihez. Dolgoztam már közösen színészekkel, énekesekkel, de még sosem dobogott így a szívem. Úgy érzem, hogy majd kiugrik a helyéről. 

     -Nagyon jó! Oké szuper!Jól van, most... Hmmm.. próbáljunk ki valami közvetlenebbet. Fordítsatol egymásnak hátat, karba tett kéz. Tekintsetek kissé hátra a vállaitok felé egymáshoz és tegyetek úgy, mintha nevetnétek. Menjetek egy kicsit közelebb egymáshoz, nyugodtan támaszkodjatok meg egymásba. Ez az! Nagyon jó! - a fotos ismét lövelt képeket. - Oké és legutoljára... Lássuk is. Hmmm! Ah! Amira-san van a ruhádnal felvágás. Forduljatok egymás felé és Kazuya-san ragad meg a lábától.

    -Hogy mi? - éreztem hogy most biztos ki fog ugrani a szívem a helyéről. Miért? Filmekbe csókoltam meg más nőket és nem éreztem ennyire zavarba magam? 

    -Így ragad meg a lábától és emeld fel, másik karoddal pedig öleld át. Amira-san te pedig tedd a mellkasára a kezed a két oldalra. 

Amira is ugyan olyan zavarba volt mint én. Kissé bizonytalanul fordultunk egymás felé és megtettük amire kértek. 

     - Huzd magadhoz közelebb!

Komolyan? Én nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni. 

    - Nyugodtan... -suttogja Amira, de tekintete kerül.

Megköszörülöm a torkomat és közelebb huzom. Testünk szinte olyan, mintha egybe olvadt volna. Tekintetünk el nem engedi egymást. Érzem, ahogy neki is őrülten dobog a szíve. Mi ez az érzés? Nem először van ilyen közel hozzám. A koreonkban is, amikor táncolunk is, akkor most mégis mi ez a szív dobogás? Miért érzem azt, hogy meleg lett hirtelen itt? Tekintetem lecsusszan ajkaira, rózsaszín ajkaira. Olyan puhának és édesnek tűnnek, biztos, hogy azok is...

    -Milyen jó kémia van köztetek! Huha! - Ez nagyon jó! Most nézzetek felénk!

Egyszerre szakadunk el egymás pillantásától zavarban és a fényképezőgép felé nézünk. 

    -Nagyon jó! Most nagy mosoly! Ez az! Ez lesz az! Szuper! Köszönöm szépen! 

Amira zavarban mozgolodni kezd, elengedem és rendezgetni kezdi magát. Beleturok a hajamban. Huh. Szívem nyugodj meg, nyugodj meg! Ezután készítettünk egy pár képet külön külön. Amira gyönyörű volt, ahogy tot állt a kamera előtt és mosolygott.

    -Mehettek át, hogy felvegyétek kezdésbe a mozgásotok.

Bólintunk és csendben átsétálunk a másik teremben. Nem szólunk semmit egymáshoz. Köszönünk.

    -Oké, van egy főcím dal... - felszólal egy insztrumentális dal. - Erre kérlek meg hogy mozogjatok egy kicsit. Oké, felvétel!

Na ez rövid volt. Felszólal a zene Amiraval pedig egymásra nézünk és táncolni kezdünk. Kissé felengedünk, ahogy így táncolunk és egymásra mosolygunk.

    -Na jó, állj! Ez aranyos volt! De úgynérzem hiányzik valami. Kicsit több interakció egymás között. Próbáljuk meg újból! Felvétel!

Amira elém áll és diszkosan hullámozunk ellentétes irányban. 

    -Már jobb, de még mindig úgy érzem, hogy hiányzik valami. Amugy meg hasonlót már használtak, valami más kell. Hmmm... Mi lenne ha kihasználnánk a felvágásod? - mutat Amira lábára.

    -Rendben! Kazuya - fordul felém Amira. - Mi lenne ha megpörgetnél, majd megdöntenél, úgy ahogy a korábbi képet készítettük? Ezúttal egy kis meghajlással?

    -Oké. - bólintok.

A rendező felvételt kiállt, felszólal a zene mi pedig táncolni kezdünk. Egy kis mozgás, kéz fogás, megpörgetés,  befordul és hopp megfog. 

    -Szuper! Remek munka!

    -Köszönjük szépen! - hajolunk meg és arébb megyünk, hogy a következő is sorra kerüljön.

    -Szép munka volt! - tartsa felém kezeit Amira, pacsira vár.

    -Szép munka! - adom is meg a pacsikat.

    -Azt hiszem, akkor öltözzünk át és találkozzunk a teremben.

    -Persze, oké!

Rosszul éreztem? Amira nem is volt ideges amikro olyan közel voltunk korábban? Profi táncos ehhez hozzá kell legyen szokva. Lehet csak beképzeltem. De ez akkor miért esik ilyen rosszul? 

    -Kazuya! - mielőtt belépnék az öltözőben Yuta tér velem szembe. - Már végeztetek is?

    -Megyünk fel próbálni. Ti?

    -Még hátra van a felvétel a kezdőre. Amugy láttam a fotozásotokat. - vigyorodott el. - Hát elképesztő milyen kémia van köztetek, mintha... Mintha több lenne köztetek, mint partnerek.

    -Ah! Nem, nem! Csak pár napja ismerjük egymást.

   - Hát attól nem azt jelenti, hogy nem alakulhat ki máris valami. - megveregette a vállam. - Sok sikert! Szép napot!

Ezzel pedig elsétált mellettem. Alakulni valami? 

Beléptem az öltözőben, átöltöztem majd irány a próba terem. Amira már ott volt és melegített. Felém mosolygott. Úgy tűnik, hogy jól van. Neki álltunk próbálni. 

    - Nincs kedved megebédelni közösen? - a mai próba is eredményes volt. Már ügyesen tudtuk a lépéseket. Bár olyan 14 fele abba kellett hagyjuk, ugyanis Amiranak mennie kellett, órája lesz a studióban. - Esetleg utána elviszlek a sutidoban. Ha gondolod. Ma nincs munkám nekem ugyse. 

    -Oké, rendben! Köszönöm! - mosolyog rám.

Annyira szép a mosolya, megmelengeti a szívem.

    - Akkor öltözzünk át és találkozunk a előteremben? - Amira bólintott, majd mindketten elmentünk elkészülni.

Elképszető, milyen kémia van köztetek... visszhangoztak Yuta szavai.

Kame rajongói klubja

 Megnyílt Kame rajongói klubbja!

A tegnapi nap folyamán, hivatalosan is megnyílt Kame rajonói klubja. Szeptember 6-án pedig ezt meg is ünnepli egy rajongó találkozóval. :) Több informáciüt, a hivatalos weboldalról.

Gratulálok! Ez egy szép lépés, hogy új útját egyengesse és ismertesse. Mindent bele Kame! Csak így tovább! Milyen jó lenne találkozni vele egy alkalommal...

https://kazuya-kamenashi.com/s/223/news/detail/10053?fbclid=IwY2xjawLH02tleHRuA2FlbQIxMABicmlkETFSMWt2NVBCZlFvSU1OVGtOAR7G1oXE9WZk0EpcQf-GVSobEUDRkCGK4dsruSIiAmWmCif6ocI1CKExwwGQOw_aem_xPFw7T9Y5Ww6JP9olJsGlg

5. fejezet Gördülékeny munka

Táncunk tűze

5. fejezet Gördülékeny munka

Amira:

Kazuya egy nagyon kedves személy. Bár nem is gondoltam volna mást róla. Amilyen hamar megkaptuk a közös hangot. Hát magam sem értem. Nem vagyok az a zárkozott ember, de azért a szociláis sem. Közepes. Lehet, én teszem meg az első lépést, lehet más. De vele, minden olyan könnyen ment. Hamar megértsük egymást és kiegészítsük az ötleteinket. Egész jó párosnak indulunk.
    - És egy... kettő... egy... kettő és kész! - állunk meg a vég mozdulatban.
Felállok Kazuya lábáról és tapsolni kezdek.
     - Hát ez gyors volt, nem hittem volna, hogy már is össze teszünk egy ilyen koreográfiát.
     - Igen, jó csapat vagyunk, úgy tűnik!
     - De nagyon jó ötleted vannak! Nélküled nem sikerült volna, egy rugóra jár az agyunk.
     - Igen! Egyetértek!
    - Na de most szedjük össze magunkat mert át kell menjünk interjut adni. Holnap reggel epdig fotozás!
    - Igen, nem felejtettem el, Misaki már említette.
Egymásra mosolyogtunk. Mindketten elléptünk az öltözőbe, kissé felrfissülni, majd néhány perccel később ahogy a terembe visszaléptünk a stáb már ott várt.
    - Jó napot! - köszöntünk egyszerre és meghajoltunk Kazuyaval. - Kérjük a türelmüket!
     - Sziasztok! Miyakinak hívnak és én vagyok az operatőr. - fogott kezet előbb velem, majd Kazuyaval is. - Izgulnak? Nem kell! minden a legnagyobb rendben lesz. Ha nem sikerül felvesszük újból, megállítsuk a felvételt. De az sem gond ha hibáznak, mert csak természetesen kell átadni azt akik ti vagytok. Akik a hétköznapokban, akik itt a teremben. Akik az elmúlt napokban megismertétetek. És természetesen, hogy mi az elképzelésetek a műsorrról.
Kazuyaval bólintunk. Miyaki int, hogy kövessük. Egy lépést előre lépek, de utána megállok ahogy a kamerát megpillantom. Nagyot nyelek. Észre sem veszem, viszont Kazuya sem mozdult mellőlem, ott van centikre mellettem, kis ujját kinyujtja ezzel kissé megsimogatva kéz fejem. Bizsergés fut véggi a testemen, erre eszmélek fel és rá pillantok. Fél szemmel tekint csak rám, ajka nagy, bátorító mosolyra húzodik. Minden rnedben, igaz!
Elindul a kamera elé, hatáorzottan, barátságos mosollyal. A teremben 5 ember volt, a korábban bemutatkozott operatőr, egy aszisztens, egy technikus és két lány, akik izgatottan nézték Kazuyat. Valami segédek voltak. Miyakinak nem tetszett, hogy ennyire vihorásznak, miközben már munka lenne, rájuk is szólt. Követtem Kazuyat és leültem mellé. Rám mosolygott és megpaskolta a vállamat. Felé biccentettem. 
      - Akkor kezdhetjük?
Egyszerre bólintottunk. A kamera pedig forogni kezdett és elkezdtük beszélgetni. Mesélnünk kellett. 
    - Sziasztok! Kamenashi Kazuya vagyok, idol. A KAT-TUN tagja.
A kamera felé tekintek. A kis piros pötty villan, jelzi, hogy megy a felvétel. Szólásra nyitom az ajkaimat, de egy szó sem jön ki rajta. Amira, szólalj meg! Szólalj meg már! Ne égesd le már is magad!
Megnyalom ajkaimat, nagyot dobban a szívem. Ekkor, egy kis érintést érzek jobb kezemnél. Kissé oldalra pillantva Kazuyat látom, ahogy előre tekint és mosolyog, viszont keze ekkor megfogja az enyémet. A stáb ezt nem láthassa, ahogy egymás mellett ülünk nem látszik. Igaz, nem vagyok egyedül. Minden rendben lesz!
     -Sziasztok! Amira Nemes vagyok, standard és latin táncos. - nyugalom fog el, elmosolyodok. Kazuyaval összefogjuk kezeinket. Itt van mellettem, ahogy mondta jó lesz.
Bemutatkozásunk után el kellett mondjuk, hogy milyen volt az első találkozásunk, mi volt az első benyomásunk és milyen is az első próba. Kazuya gondatlanul mesélt. Teljes bedobással, meg sem rezzent a hangja, egy pillantra sem. Bár mit is vagyok meglepődve? Idol. A kisugárzása elképesztő, egy rövid, kis interju mégis olyan szenvedéllyel adja át szavait, hogy mindneki ámulattall hallgatja. Hiába egy felvétel, biztos, hogy a nézők is azt fogják érezni, hogy ott van előttük és élőben mesél. Ez igen tehetség. Egy igazi idol! És én ezt mind láthatom. Hozzám is beszél, engem is elámít, nem tudok nem rá figyelni és nem tudom a szívem heves dobogását abba hagyni. Olyan mintha egy bűv körbe kerültem volna. Ha nem lennék a rajongója, most tuti azzá válltam volna. De én magam is igyekeztem a legjobb formámat kihozni, bár azt hiszem, hogy Kazuya nélkül nem sikerült volna. Igazából minden olyan könnyen megy vele. Olyan kellemes a hangukat, nevetünk együtt, mintha már olyan rég ismernénk egymást. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen összebarátkozok a partneremmel.
Kazuya félre pillant. Egy pillanat az egész.Mosolya csibészes és merész, ugyanis felém kacsint. Amitől azonnal érzem, hogy az arcom priba borul. Mi volt ez? Amira, vesz épp a kamera! Megköszörülöm a torkomat.
     - Amira, mit fűznél hozzá?
Hoppá! Magamra hívtam a figyelmet.
      - Én... Én... 
     -Azt hiszem csak azt szeretné jelezni, hogy mennünk kellene próbálni. Már eléggé elhuzodott ez a forgatás és nekünk még jó lenne egyszer elpróbálni a táncunk.
    -Jaj persze! Elég is lesz az anyag! - szólal meg Miyaki, és int a többieknek. A felvétel leáll. - Köszönjük szépen! Az biztos, hogy jó duot alkototok. Két ilyen embert összetenni, akik ilyen hamar összeszoknak. Mennyi esélye volt ennek?
    -Mi is köszönjük szépen! - hajolunk meg Kazuyaval, majd ismét egymásra mosolygunk.
A stáb összeszedi a dolgait, majd mielőtt kimennek emlékeztetnek, hogy holnap fotozásra kerül sor. A többiekkel is találkozunk, akik részt vesznek a műsorban. De legyünk itt egy jó órával előbb itt, hogy készüljünk el. Megköszöntünk, majd ismét magunkra maradtunk a teremben.
     -Ügyes voltál!
     -Hát azért nélküled nem sikerült voltál! Köszönöm, hogy támogattál!
     -A partnerem vagy, ez csak természetes. És ez az érzés maradjon is meg. Ügyes vagy, szeretni fognak az emberek.
     -Köszönöm! - felé lépek és gondolkodás nélkül átölelem. Nem huzoduk el tőlem, hanem ő is karjaival átkulcsol.
Fura lehet, hogy táncos vagyok és mégis izgultam egy interjutól. De ez valahogy más. Egy két szó, vagy 15 lerc beszélgetés más. Rajtam van a figyelem, sosem szerettem. Amikor táncolok, akkor kizárom a körülöttem lévőket és csak arra összpontosítok. De amikor kérdeznek, izgulni kezdek, hgoy nehogy hülyeséget mondjak. Ez mindig is így volt.
De Kazuya mellett erről teljesen megfeledkeztem. 
    -Nos, akkor folytassuk?
    -Mindenképp!
Egy kész koreoval állunk meg, a próbánk végén. Ezúttal nekem van egy kis program, Kazuyanak még lenne ideje.
     -Ez igen eredményes nap volt!
     -Igen!
    -Vigyelek haza?
    -Köszönöm, de nem haza megyek. Van egy gyerek tánc program a ligetbe és oda kell mennem.
    -Oh, arra kell mennem! Elviszlek!
     -Komolyan?
    -Persze! Gyere! - megfogja a kezemet és elkezd kifele huzni a teremből.
Beülünk az autójában és elindulunk.
    -Biztos, hogy nem sietsz?
    -Nem, ne aggódj! A fiúkkal kell találkozzak de még van több mint egy órám és ha késem sincs baj. Csak megbeszélésünk van.
    -Oké! Elég nyugodt, akkor biztos, hogy semmi sürgős. - Köszönöm szépen! Nem mindenki tenné ezt meg, hogy alig ismerjük egymást de már ilyen barátságos.
    - Én is köszönöm szépen, hogy bizol bennem és nem gondolsz egy pszichopatának.  - elnevetem magam.
    -Azért annak nem gondoltalak volna soha!
    -Ez megtiszteltelés.
Ahogy Miyaki is mondta, mennyi ennek az esélye, hogy ilyen jól megértsük egymást az első pillanattól. Hogy legyen egy fajta kémia közöttünk már is.
Hamarosan leparkol a ligetnél.
    -Köszönöm, hogy elhoztál! - készülök kiszállni.
    -Gond, ha megnéznélek?
    -Hogy?
    -Van még időm elérni, nem akarok hamar megérkezni.
    -Öhm... Persze!
Kiszállunk a kocsiból és elindulunk a parkba. Meg is csap a gyerek zsivaj, kacaj.
   -Amira-chan! - szólalnak fel az öröm kiálltások. Majd egyszerűen 10 kisgyerek felém szalad.
    -Sziasztok! - megsimogatom a fejüket.
   -Amira-chan, ő ki? A szerelmed?
    -Elhoztad a szerelmed?
Izgatottan tekintenek hátra, Kazuyahoz. Zavarba jövők, lehajolok hozzájuk.
   -Nem, nem! Ő nem a párom, csak egy barát.
   -Ugye, hogy csinos a tanárnőnk? - Kenshin, egy kicsi 6 éves fiú, Kazuya elé lép és szemrebbenés nélkül megkérdezi.
    -Kenshin! - ma úgy tűnik, folyton csak pirulok.
    - Igen, nagyon csinos! - Kazuya a kisfiú fejére helyezi kezét, majd lágyan rám mosolyog. Érzem, ahogy egyre pirosabb lesz az arcom.
    -Khm... Na jó! Oké, gyerekek, azt hiszem most már elkezdhessük. Mindenki álljon be a helyére! Gyerünk! Gyerünk!
A gyerekek vihogva helyükre álltak. Letettem a hátitáskám, kivettem a telefonom. Köszöntöttem a szülőket, majd bekapcsoltam a hangszórot, amit az egyik gyerek édesapja szokott elhozni.
   -Akkor lássuk, hogy emlékeztek e a múltkor tanultakra?
    -Igen! - kiáltottak fel örömmel, majd mindannyian a zenére kezdtek lépkedni.
Gyerekeket is szoktam tanítani, van csoportom is a sutidoban. A szülök pedig megkérnek alkalmakként segítsek eseményekre készüljenek. Mint most is. A legtöbb gyerek egy negyedből van és lesz a suliban egy kis fesztivál, ahol felakarnak lépni. A gyerekek ügyesen végig járják a tanultakat. Tovább tanítom őket és magyarázok.
    -Ügyesek voltatok! - tapsolom meg őket. - Már is jöhet a fellépés!
    -Amira-chan, akkor jöhet most a a fee style?
    -Igen persze!
    -Kazuya-san is jöjjön!
    -Igen! Igen! - izgatottan ugrándoznak.
    -Nem tudom, ha van ideje Kazuyanak...
    -Még belefér egy kis free style. - lép mellén, mire a gyerekek örömmel felkiálltanak.
    -Oke, akkor teszem is a zenét!
Felcsendül egy gitár hang, és mindenki szabadon elkezd táncolni. Kazuyat nagyon szeretik a gyerekek. Bár na ki ne szeretné? Nagyon szépen tud velük foglalkozni. Most is látszik. Ahogy ott hülyéskedik és nevetik, majd a kislányokat megpörgeti. De aranyos!
    -Mutassanak valamit együtt! - szól oda Kenshin, majd egymás felé társítanak.
Bár szólásra nyitnám a számat, Kazuya felém nyutja a kezét:
    - Felkérhetem egy táncra?
    -Örömmel! - pukedlizek és kezem a kezébe csusztatom.
Magahoz huz és elkezdünk a zenére táncolni. Kicsit szórakozottan, de jót nevetek. Ám kis időre rá, már komolyan veszi és fényesíti a tanultakkal. Nos, még egy kis gyakorlás legalább. A gyerekek már nem táncolnak, helyette minket néznek és tapsolnak.
    -Milyen jó hangulat van! - a zene megáll, mindannyian felpillantunk a hang tulajdonosára, Benji az.
    -Benji!
    -Benji-kun!!!! - lesznek izgatottak a gyerekek. -Látta milyen jól táncoltak? Nagyon király volt! Ön is jött velünk táncolni?
Benji nem igen barátságosan tekintett felénk.
    -Valami olyansmi... - megsimogatja Kenshin fejét. - Sziasztok!
    -Szia! Hát te?
    -Megszerettem volna nézni, hogy haladtok.
Benji elindult felénk, de ekkor megszólalt Kazuya telefonja. Elnézést kért és arébb lépett.
    -Jól van gyerekek, köszönöm, hogy eljöttetek ma is! Holnap után találkozunk! - a szülök magukhoz hívták gyerekeiket.
    -Ilyen jóba lettetek két nap alatt? - lépett közelebb Benji.
    -Három! És igen, tudom, hogy furcsa de valahogy jól kijövünk.
    -Aham...
    -Benji, Kazuya kedves srác! Meglátod!
    -Én miért látnám meg? Nekem mi közöm hozzá?
Most nem értem, miért olyan mogorva.
    -Bocsánat! - Kazuya visszajött. Kezet fogott Benjivel. -Nekem most sajnos mennem kell! De köszönöm szépen a lehetőséget, remek volt!
     -Kazuya-san! Önt is szeretettel várjuk a fesztiválunkra! - szalad hozzánk Kenshin!
    -Oh, köszönöm szépen. Mindenképpen elmegyek! - barátságosan mosolyog és összeborzolja haját, majd elsiet.
Remélem, hogy tényleg nem gond, hogy késik. Rosszul érezném magam, ha valami gond lenne.
     -Nem félsz attól, hogy pletykák fognak kezdődni?
    -Hogy? - visszatekintettem Benjire.
    - Nem félsz attól, hogy lefotoznak elkezdődnek a pletykák és célpont leszel?
    -Ugyan már, mi rosszat csináltunk? Csak jól kijövünk. Amugyis, valószínű a műsor után egyes pletyka rovatok összehoznak.
    -Muszáj összehozzanak?
    -Nem muszáj! Nincs indokuk, dehát ismered a médiát.
     -És te ilyen nyugodt vagy ezzel kapcsolatban?
     -Nem, egyáltalán nem! Nem szeretnék Kazuyának gondot okozni, de közben eldöntöttem, hgoy szakmai kapcsolat.
    -Nem értelek!
Ezzel csak mérgesen kifujta a levegőt és elindult.
    -Hé! Hova mész? Várj már! -magamhoz kaptam a hátizsákom és utána szaladtam.
Sietett, nem várt igazán meg. Csak duzzogodt elől. Nem értem, hogy mi ütött bele.
    -Aemi! - amikor a sutidoban megérkeztünk, Yuki már ott várt. - Mesélj!
    -Órám lesz! - ezzel kissé fellökte Yukit, ahogy elment Benji mellette.
     -Hé! Ennek meg mi a baja?
    -Fogalmam sincs!
    -Na mindegy! Hallani akarom hogy milyen volt ma!
    -Ezentúl mindennap így fogsz várni?
    -Talán! De ez izgalmas dolgo! Még mindig alig hiszem el, hogy kivel dolgozol! És, itt volt! Reggel eljött érted! Olyan kedves!
    -Igen, mondta. És valóban nagyon rendes.
    -Igen? Milyen volt az interju? Mesélj! Mesélj!
    -Jó volt, egy ilyen bemutatkozos, első video. Kazuya segített, hogy ne izguljak.
    -Oh, mit tett? - huzza fel csibészesen szemöldökét.
    -Na, ne kezd! - szóltam rá. - Csak támogatott és bátorított. Ennyi az egész, nem kell semmibe sem bele gondolni.
    -Oh, Amira, hány lány lépne a helyedben.
    - Köztük te is?
    -Akár! Bár én jobban örülnék Uepinek. - vigyorgott Yuki. Igen, számára ő volt a Number 1.
     -Amira!
    -Takashi-san?
    -Jól mennek a próbák?
    -Igen! Kazuya nagyon kedves és szorgalmas. Jó ötletei vannak és jól megértsük egymást.
    -Ennek örülök! Amugy holnap este áttudnád venni az egyik csoportomat? Benjinek el kell mennie.
    -Persze! Nem próbléma.
    -Köszönöm szépen! Milyen volt a gyerekekkel?
    -Nagyon jó! Ügyesek, már nagyon várják a fesztivált.
    -Az jó, remélem, hogy én is megtudom nézni őket. Hoppá, most elnézést kérek el kell mennem!
     -És holnap mi lesz?
    -Fotozás a bejelntésre és felvesszük a kezdő felvételeket az openigre.
    -Oh! És mit veszel fel?
    -Nem tudom, azt mondták, hogy menjünk korábban, hogy elkészülhessünk.
    - Oh, majd mindenképpen küldj egy képet. Nagyon kíváncsi vagyok! Egy csini rucid lesz!
    -Rendben! Rendben! Na de most lepakolnék és óra előtt pihennék egyet, ha nem gond.
    -Oh, persze ne haragudj hogy feltartottalak. Úgyis mennem kell nekem is.
    -Hova?
    -Hát találkozom van. Na de majd elmesélem! Puszi!
Yuki int egyet és elhagyja a termet. Nem is említette, hogy beszélget valakivel. Bár ő elég hamar felszokta mérni a terepet. Kicsit szoktam is szidni, hogy kicsit várhatna néha még több időt. Szeret flörtölni és a fiúk meg is fordulnak utána, szóval nem nehéz kapnia valakit. Bár vállógatos. Na de most tényleg megyek pihenni kicsit. Aztán ha haza jön csak mesél. Menjünk egyet nyujtani!

Uepi regénye

 Uepi regényének "Kono koe ga doku mage" borítója. Hivatalos megjelenése e hónap 27-e.

Történet: Ryu és barátai életét követhessük végig, ahogy a "Zion" együttes tagjaiként szembe kell nézenek nehézségekkel.

Nagyon kíváncsi vagoyk továbbra is, milyen lesz. Remélem lesz alkalmunk nekünk is beleolvansi, bár én még annyira nem vagyok :)) jó japánból, de hátha valaki egy kis részletekkel meg meglep. Vagy későbbiekben akár maga Uepi gondol fordításra. Mindenestre izgatottan várom. Vajon lesz valósági alapok mik lesznek?