A sors szenvedélye
6.rész Jhonny's iskola
Akaru:
Örömmel töltött el elkésziteni Kame-nak a reggelit... minden percet örömmel és szeretettel készitettem neki. Az este a fiúk kicsit elvetették a súlykot , de örültem,hogy ennyire jól ki jővoők velük és nagyon jó volt ....na de hogy mivel is vetették el a súlykot az az ivászat volt... nem is csodálkoznék ha ma nem jellenenek meg...vagy ha meg is jelennek akkor rosszul fogják érezni magukat. Aztán meg itt volt az est legszebb pontja Kame...annyira aranyos volt,amikor elaludt azok a hosszu szempillái mecsillogtak a fénybe és halk szuszogása betöltötte a kis terepet ahol olyan volt mintha csak mi ketten lettünk volna. Olyan nyugodtan aludt és nem ébredt fel a nagy hangzavar ellenére. Biztos kifáradhatott.... én kedves Kamem.... Az enyém? Mire nem gondolok nem sajátíthatom ki... jaj... ez már olyan mint egy örült fanatikus.
Végig simitottam az egyik hajtincset és mosolyogva figyeltem ahogy álmok álmát alussza.
Másnap reggel az asztalon egy kis levél fogadott : " Ajándék.... hogy emlékezhess arról a napról amikor veled ünnepelhetett a KAT-TUN, tudom hogy minden pillanatot megakarod örökiteni. Misaki," A képen a tegnapi est fénypontja....amikor is mosolyogva Kame-hez értem és végig simitottam a hajtincsét mosolyogva figyelve ahogy alszik. Jaj....remélem mas nem látta ezt.... és nem is fogja. Bár egy embernek azért itt hagyom...igy amikor a reggelivel végeztem letettem melléje a képet és egy kis levelet, majd felvéve cipőm és kabátom elindultam a nagy városba. Tokyo a valóságba még szebb mint a képeken. Csodálattal és ámulva figyeltem a hatalmas várost.... Haladva egyre előbbre az utcákon. Végül a központi parkba értem ahol egy hatalmas szökőkút ékeskedett, körülötte gyerekek futkároztak és játszadoztak...ez pont olyan mint otthon , igy hát mit tettem mit nem neki támaszkodtam a szökökútnak.... és onnan figyeltem hol az eget ,hol a körülöttem lévő embereket.
-Akaru...-hirtelen egy halk ,idős hang hallatszott mellettem...megrebbentem és rá néztem az illető személyre...
Mellettem egy idős par allt , nem kellett sok idő mig rájöttem kik...
-Nagy...mama....nagy...papa....-mondtam ki de egyet hátráltam.
A szüleim sosem tagadtak meg azért a nagyszüleimtől, képeken minden évben megmutatták,hogy kik..
-Kicsim...tényleg te vagy? Hogy-hogy itt? Kicsim,hol vagy megszálva? Miert nem jöttel meglátogatni? Gyere...-nyújtotta kezét nagymamám.
-Nem...-hátráltam még jobban...
-Kicsim, ne félj, mi vagyunk a nagyszüleid.
-Mi...? Ti nem vagytok azok...Hogy lennéttek ki tagadtátok apámat, csak azért mert anyám magyar és a legnagyobb szükségbe kidobtátok anyámat az utra, hazudva neki...ha akkor azon az este nem lett volna apámnak akarat ereje hogy megkeresse anyámat, akkor ...akkor... Arról sem beszélve, hogy minek is neveztetek engem...aki az unokátok kellene legyen...Hagyjatok békén!!!! - kikeltem magamból, kitörtek a szavak... elfutottam, remélve, hogy nem találkozom velük.
Futottam ahogy csak tudtam és könnyeim utat törtek maguknak...miért? Miért voltak ilyenek? Miért jelentek meg,miért jöttek oda hozzám??? Fogalmam sem volt,hogy hol vagyok...csak azon vettem észre magam,hogy valakinek neki megyek:
-Elnézést...-felnézve két csokoládé barna szempár nézett velem szembe...
-Akaru...-először örömmel mondta ki nevem majd, meglátva könnyeim...- Mi történt?
Húzott egyből magához és zárt ölelő, biztonságos karjaiba...
-Miért? Miért történt ez velem...miért történt ilyen dolog velem, Kazuya?
Csak zokogtam és zokogtam...abba nem hagyva...Kame nem kérdett többet semmit...csak ölelt tovább egy szó nélkül...mig le nem csillapodtam.... Végül amikor megnyugodtam elindultunk Kame kocsijával a forgatási helyszinre.
-Nem szeretnék semmi rosszat tenni , hogy ismét szomorú legy és ha nem akarod nem kell elmond, de mi történt? - nézett rám aggodó tekintettel.
Mit mondjak? Még mindig féltem a véleményétől...
-S...sajnálom,de ez egyelőre személyes.-mondtam.
-Rendben megértem.-mondta majd elmosolyodott...és elnevette magát.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem.
-Tegnap...ahogy Jin berugott...sosem hittem volna,hogy ő is tud ilyent...
Nevette el magát ismét...nekem is nevetnem kellett,valójában én sem gondoltam volna,hogy Jin Akanishi képes berugni....
Végül meg is érkeztünk a helyszinre...az első jelenet az amiután az első három részben nem szerepelek csak a harmadik rész végén megjelenek mint már hogy felnőttem...és elszőktem otthonról...és hol más hol lennék mint a nagy part szélénél,ahol egykoron megtalált Kame, vagyis Hiroki...
-Felvétel!
És itt volt az idő...első forgatásom Kame-val...jaj...majd kiugrik a szivem...Első egyedül vagyok a parton és csodálom a napot... közbe a vizbe mártva lábam sétálgatok a parton.
" -Az idő telik...és pereg.... sosem áll meg.. Mindig hálás leszek Hirokinak,hogy segitett nekem akkor 7 éve... és befogadott maga mellé, már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle. Mindig mellette akarok lenni. Bár tudná ,hogy a valódi érzéseim iránta csak nőttek es nottek azota a nap ota, a kedvessege, a baratsaga mind melyen beszippantott engem.... es orokre elvarazsolt. Nem tudok nem ra gondolni, nem telik el ugy egy pillanat hogy ne ra gondolnek....annyira orulok,hogy megismerhettem en....
-Akaru....-ekkor jelent meg Hiroki.
-Hiro!!!-örömmel szaladtam Hiroki karjaiba aki átölelt majd elvállva megkoppintotta a buksimat.
-Áu! Ez miért volt?
-Miért mentél el egy szó nélkül?
-Nem lehetek egyedül?
-Dehogy nem...de azelőtt szólj.
-Rendben...-fixiroztam a földet.
-Na gyere...-kezdett húzni magával be a vizbe majd elkezdett priccolni.
Annyira jó volt, olyan jó lett volna ha ez nem csak egy szerep kedvéért van, egy szerep kedvéért csinálja.
-Ne..!! Hiro!!!-nevetve pricoloztunk és löktük egymást.- Ezek a pillanatok jelentik életem nagy részét, és ezek a legszebb pillanatok, ilyenkor vagyok a legboldogabb amikor vele vagyok.
Hirtelen megállt és a távolba figyelt...felsóhajtott.
-Hiro...
-Egy család vagyunk nem?-kérdezte hirtelen.
-Persze....te neveltél fel nélküled...fogalmam sincs mi lett volna velem. Hiro nekem te vagy a családom...-bar nem testvérként,apaként nézek rád....
-Köszönöm.-fordult felém mosolyogva és felborzolta a hajam.-Na gyere....
Fogta meg a kezem és megbökött.. "
A valós jelenet az kellett volna legyen hogy megbök és nevetve megbököm én is...de nem igy sikeredett mivel kétbalkezességem már a lábamba is megjelent és nem csak kétbalkezes de kétballábas is lettem...és ahogy előre léptem félreléptem és esni kezdtem...vártam ,hogy mikor találkozok a földdel...de a föld helyett egy testnek csapodtam... kinyitottam a szemem és par centire tőlem alattam ott feküdt Kame. Nagyot nyeltem, szivverésem 100-szorosára nőtt , nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, az arcaról, ő szelid, kicsit aggodó tekintettel fürkészett engem... én éreztem ahogy kipirulok,ahogy arcom melegebb lesz és átvállt egy pezsgősebb piros szinnre.
-Állj!-kiáltott a rendező...
Ennek nem lesz jó vége.... feltápászkodtam Kame-ról ...leseperve magam...és egyből megszólaltam:
-Nagyon sajnálom! Kétballábas vagyok,nem a Kame hiabája volt, kérem engem vonjanak felelőségre .-hajoltam meg és alltam úgy mig nem fejeztem be a mondatomat.
Kame felnevetett,ahogy a rendező is. Kame-ra néztem,aki szelid, gyenge tekintettel figyelt engem. Majd a rendező felé bökött.
-Csodás....en erre nem is gondoltam...pedig milyen nagyszerű jelenet volt. Megtartjuk! Tényleg jól jártunk veled Akaru.-mondta a rendező és megveregett a hátamat.
-Ügyes voltál Akaru! -mondta Kame és rám kacsintott. -De jól vagy ugye? - bólintottam.
-Gyere Kame veled tovább kell forgassunk.- hivta a rendező.
-Köszönöm a kemény munkát!-hajoltam ismét meg...majd figyeltem ahogy eltávoznak.
-Hogy tudtam hogy jól választok ,amikor téged választottalak. Már amikor megláttalak az jutott eszembe "Misaki itt ez a lány biztos jó választás, ő lesz a következő sztár, a következő partnere Kamenashi Kazuyanak...itt az alkalom gyerunk!!!!"
-Misaki....-ijedtem meg .- Majdnem a szivrohamot hoztad rám, legközelebb csapjál nagyobb zajt.
-Elnézést Akaru.-mondta.
-Semmi gond....akkor mi mit csinálunk, megvárjuk Kamet vagy...?
-Az ügynőkség azt szeretné ha felvételiznél a Jhonny's suliba....
-O...értem... és az miből áll?
" -Az idő telik...és pereg.... sosem áll meg.. Mindig hálás leszek Hirokinak,hogy segitett nekem akkor 7 éve... és befogadott maga mellé, már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle. Mindig mellette akarok lenni. Bár tudná ,hogy a valódi érzéseim iránta csak nőttek es nottek azota a nap ota, a kedvessege, a baratsaga mind melyen beszippantott engem.... es orokre elvarazsolt. Nem tudok nem ra gondolni, nem telik el ugy egy pillanat hogy ne ra gondolnek....annyira orulok,hogy megismerhettem en....
-Akaru....-ekkor jelent meg Hiroki.
-Hiro!!!-örömmel szaladtam Hiroki karjaiba aki átölelt majd elvállva megkoppintotta a buksimat.
-Áu! Ez miért volt?
-Miért mentél el egy szó nélkül?
-Nem lehetek egyedül?
-Dehogy nem...de azelőtt szólj.
-Rendben...-fixiroztam a földet.
-Na gyere...-kezdett húzni magával be a vizbe majd elkezdett priccolni.
Annyira jó volt, olyan jó lett volna ha ez nem csak egy szerep kedvéért van, egy szerep kedvéért csinálja.
-Ne..!! Hiro!!!-nevetve pricoloztunk és löktük egymást.- Ezek a pillanatok jelentik életem nagy részét, és ezek a legszebb pillanatok, ilyenkor vagyok a legboldogabb amikor vele vagyok.
Hirtelen megállt és a távolba figyelt...felsóhajtott.
-Hiro...
-Egy család vagyunk nem?-kérdezte hirtelen.
-Persze....te neveltél fel nélküled...fogalmam sincs mi lett volna velem. Hiro nekem te vagy a családom...-bar nem testvérként,apaként nézek rád....
-Köszönöm.-fordult felém mosolyogva és felborzolta a hajam.-Na gyere....
Fogta meg a kezem és megbökött.. "
A valós jelenet az kellett volna legyen hogy megbök és nevetve megbököm én is...de nem igy sikeredett mivel kétbalkezességem már a lábamba is megjelent és nem csak kétbalkezes de kétballábas is lettem...és ahogy előre léptem félreléptem és esni kezdtem...vártam ,hogy mikor találkozok a földdel...de a föld helyett egy testnek csapodtam... kinyitottam a szemem és par centire tőlem alattam ott feküdt Kame. Nagyot nyeltem, szivverésem 100-szorosára nőtt , nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, az arcaról, ő szelid, kicsit aggodó tekintettel fürkészett engem... én éreztem ahogy kipirulok,ahogy arcom melegebb lesz és átvállt egy pezsgősebb piros szinnre.
-Állj!-kiáltott a rendező...
Ennek nem lesz jó vége.... feltápászkodtam Kame-ról ...leseperve magam...és egyből megszólaltam:
-Nagyon sajnálom! Kétballábas vagyok,nem a Kame hiabája volt, kérem engem vonjanak felelőségre .-hajoltam meg és alltam úgy mig nem fejeztem be a mondatomat.
Kame felnevetett,ahogy a rendező is. Kame-ra néztem,aki szelid, gyenge tekintettel figyelt engem. Majd a rendező felé bökött.
-Csodás....en erre nem is gondoltam...pedig milyen nagyszerű jelenet volt. Megtartjuk! Tényleg jól jártunk veled Akaru.-mondta a rendező és megveregett a hátamat.
-Ügyes voltál Akaru! -mondta Kame és rám kacsintott. -De jól vagy ugye? - bólintottam.
-Gyere Kame veled tovább kell forgassunk.- hivta a rendező.
-Köszönöm a kemény munkát!-hajoltam ismét meg...majd figyeltem ahogy eltávoznak.
-Hogy tudtam hogy jól választok ,amikor téged választottalak. Már amikor megláttalak az jutott eszembe "Misaki itt ez a lány biztos jó választás, ő lesz a következő sztár, a következő partnere Kamenashi Kazuyanak...itt az alkalom gyerunk!!!!"
-Misaki....-ijedtem meg .- Majdnem a szivrohamot hoztad rám, legközelebb csapjál nagyobb zajt.
-Elnézést Akaru.-mondta.
-Semmi gond....akkor mi mit csinálunk, megvárjuk Kamet vagy...?
-Az ügynőkség azt szeretné ha felvételiznél a Jhonny's suliba....
-O...értem... és az miből áll?
-Ének,tánc és szinészeti vizsga. A szinészeti neked startból megvan hisz szereplő vagy egy doramába , az egyetlen amit meg kell tegyél az ének és tánc.
Nem tudom miért de ideges lettem... Pedig ide is felvettek, itt is énekeltem...
-És...ha nem sikerül?
-Dehogynem...tehetséges vagy. Gyere.-mondta elindulva a kocsi felé.
Hátra tekintettem épp forgattak, Kame a parton gondolkodott a távolt figyelve.... miért ver ennyire a szivem hacsak rá nézek?
Jhonny's suli épp a cég mellett volt....ma volt a felvételi rá....bemenve a váróterembe egy csomó lány és fiú állt, ült, gyarkorolt ott....ideges lettem....annyira szépek és tehetségesek voltak mindanyian mefigyelve őket...
-Amikor vége érted jővők.-mondta Misaki.
-Itt hagysz?
-Persze...mármint innen a te feladatod, én nem lehetek veled.-mondta.- Byebye.
És már el is indult kifele...körül néztem, néhany szempár rám szegeződött hol lenézően,hol csodálkozva, suggdolozva.
-Ez a lány, nem?
-Igen...az aki Kame partnere lett...
-Nem is értem,hogy választhatták ot...nem is japán. Nem is gyönyörű...Kame mellett egy ocska vas, egy csiszolatlan gyémánt.
Egyik sarokba mentem és összekuporodva figyeltem az eseményeket.... a diákok csak jöttek és mentek, ki mosolyogva, ki sirva... nem tudtam, nem észre venni a megvető pillanatásokat az egyik részeről igy mit tehettem mit nem elindultam egy osztalyterem felé kicsit lenyugodni és talán próbálni is valamit...ugyis még voltak bőven előttem... Felmentem az emeletre és az első ajtón bementem...
-Miért néztek ...?-figyeltem az előttem levő padot neki támaszkodva a magam mögöttinek.
-Lenézoen?-szólalt meg hirtelen egy fiú hang, oldalra néztem és egy világosabb barna hajú, barna szemű srác nézett felhúzva a szemöldökét és talán kis bánat is volt benne, sajnálkozás:
-Én...én.....ne haragudj....megzavartalak? -dadogtam össze vissza.
-Lenézően néznek ,mert azt hiszik béna vagy,nem vagy képes bejutni...de sosem kell felvenni őket, mindenki a sikerre pályáz...ne legyen az a célod.-fordult el tőlem és figyelt ki az ablakon.
-Itteni tanuló vagy?
-Nem...felvételizni szeretnék ide.-mondta.- Keita Narumi.
-Én...
-Akaru Suzuki. Mindenki ismer hisz a legújabb partnere vagy a nagy Kamenashi Kazuyának. -mondta ismét felém fordulva, egy kis csalafinta mosollyal.
-Amit mondtál az előbb...az...megtörtént veled? -kérdeztem...de gyorsan hozzátettem.- Ha tudhatom.
Nem tudom miért de ideges lettem... Pedig ide is felvettek, itt is énekeltem...
-És...ha nem sikerül?
-Dehogynem...tehetséges vagy. Gyere.-mondta elindulva a kocsi felé.
Hátra tekintettem épp forgattak, Kame a parton gondolkodott a távolt figyelve.... miért ver ennyire a szivem hacsak rá nézek?
Jhonny's suli épp a cég mellett volt....ma volt a felvételi rá....bemenve a váróterembe egy csomó lány és fiú állt, ült, gyarkorolt ott....ideges lettem....annyira szépek és tehetségesek voltak mindanyian mefigyelve őket...
-Amikor vége érted jővők.-mondta Misaki.
-Itt hagysz?
-Persze...mármint innen a te feladatod, én nem lehetek veled.-mondta.- Byebye.
És már el is indult kifele...körül néztem, néhany szempár rám szegeződött hol lenézően,hol csodálkozva, suggdolozva.
-Ez a lány, nem?
-Igen...az aki Kame partnere lett...
-Nem is értem,hogy választhatták ot...nem is japán. Nem is gyönyörű...Kame mellett egy ocska vas, egy csiszolatlan gyémánt.
Egyik sarokba mentem és összekuporodva figyeltem az eseményeket.... a diákok csak jöttek és mentek, ki mosolyogva, ki sirva... nem tudtam, nem észre venni a megvető pillanatásokat az egyik részeről igy mit tehettem mit nem elindultam egy osztalyterem felé kicsit lenyugodni és talán próbálni is valamit...ugyis még voltak bőven előttem... Felmentem az emeletre és az első ajtón bementem...
-Miért néztek ...?-figyeltem az előttem levő padot neki támaszkodva a magam mögöttinek.
-Lenézoen?-szólalt meg hirtelen egy fiú hang, oldalra néztem és egy világosabb barna hajú, barna szemű srác nézett felhúzva a szemöldökét és talán kis bánat is volt benne, sajnálkozás:
-Én...én.....ne haragudj....megzavartalak? -dadogtam össze vissza.
-Lenézően néznek ,mert azt hiszik béna vagy,nem vagy képes bejutni...de sosem kell felvenni őket, mindenki a sikerre pályáz...ne legyen az a célod.-fordult el tőlem és figyelt ki az ablakon.
-Itteni tanuló vagy?
-Nem...felvételizni szeretnék ide.-mondta.- Keita Narumi.
-Én...
-Akaru Suzuki. Mindenki ismer hisz a legújabb partnere vagy a nagy Kamenashi Kazuyának. -mondta ismét felém fordulva, egy kis csalafinta mosollyal.
-Amit mondtál az előbb...az...megtörtént veled? -kérdeztem...de gyorsan hozzátettem.- Ha tudhatom.
Nem mondott semmit csak kifele sétált...de az ajtoba meg megallt:
-Nem jössz?-kérdezte.
Mosolyogva futottam mellé és indultunk le...azt hiszem már szereztem is egy barátot. 😃
Ismét a termhez érve,ugyan azok a hűvős tekintetek fogadtak:
-Mi van?! Valami bajotok,nem láttatok még soha egy félvér lányt?-förmedt rájuk Keita.- Gyere.
Ezzel meg megfogta kezem és bementünk a terembe... most ismerkezdtünk meg de már éreztem, hogy jóban leszünk és megbizhatok benne...Arcán fura komolyság ült ki.
-Nem jössz?-kérdezte.
Mosolyogva futottam mellé és indultunk le...azt hiszem már szereztem is egy barátot. 😃
Ismét a termhez érve,ugyan azok a hűvős tekintetek fogadtak:
-Mi van?! Valami bajotok,nem láttatok még soha egy félvér lányt?-förmedt rájuk Keita.- Gyere.
Ezzel meg megfogta kezem és bementünk a terembe... most ismerkezdtünk meg de már éreztem, hogy jóban leszünk és megbizhatok benne...Arcán fura komolyság ült ki.
-Utánam úgy tudom te jössz.... megnézhetlek?-kérdezte.
De nem tekintett rám.
-I...igen...-válaszoltam.- Én?
-Szerinted miért hoztalak be?-ezzel meg felém fordult és rám mosolygott.
-Keita Narumi.-szólalt meg egy 40-es éveibe járó férfi...talán egy tanár...vagy az igazgató.
-Itt...-mondta.- Lássuk ki énekel jobban?-Nevette el a végét és indult a szinpad felé..
-Sok sikert!-mondtam ki.
Meglepődve megállt de nem szólt semmit. Felvett egy feket zakot és beállt... tánc és enek egybe... Izgatottan figyeltem az alig két perce ismert srácot.
Nagyon jól táncolt... és a hangja is csodás volt. Ragyogó tekintettel figyeltem végig. Szóval ilyen egy Jhonny's felvételiző...biztos be fog kerülni. Annyira jól mozog és a hangja is szép. Nem lehet, hogy ne nyűgőzné le az emberket. A dal végén örömmel tapsoltam meg...:
-Köszönjük, értesiteni fogjuk.
Ezzel meg elindult felém.
-Nagyon jó voltál,csodás hangod van .
-Köszönöm. Hajrá neked is.
-Airi Suzuki...
És én jővők... Idegesen fellépek a szinapdra és mélyet lélegzek... Keita-ra nézek aki biztatóan rám mosolyog... Jaj...bár itt lenne Kame is... De mindent megteszek, biztos hogy drukkol..
Amig tartott a szám, egész végig Kame-ra gondoltam. Mintha neki énekeltem volna,vagyis neki is énekeltem...és mindent beleadtam. Felakarom hogy vegyenek,a szüleim miatt, a barátaim miatt, az ügynököm miatt, a film miatt, Keita miatt,akit egyre az első barátom lett itt ebbe a környezetbe ,Junno miatt...Jin miatt....Koki miatt...Nakamaru miatt....Tatsuya miatt...és...Kame miatt. Ők mindannyian biznak bennem, hisznek bennem. A dal végén lihegve pillanatottam fel a zsűri asztalához:
-Nemsokára értesitjük!-ennyit mondtak .
Ezzel meg lejöttem a szinapdról. Keita-ra néztem....de ő nem nézett rám:
-Aranyos a hangod.-ezzel megelindult kifele.
Ez is valami...gondoltam magamban és mentem utána. Kint Misaki várt már:
-Na,készen vagy?-kérdezte.
-Igen...csak elbúcsuzok...
De mire már megfordultam Keite sehol sem volt...vajon mi történhetett vele ,amiért néha annyi fájdalom látszik a tekintetében?
Kame házához érve, fáradtnak éreztem magam....nem tudom miért...de úgy éreztem ólom sulyok húznak le.... Ahogy beértem a lakásba Kame mosolyoga fogadott:
De nem tekintett rám.
-I...igen...-válaszoltam.- Én?
-Szerinted miért hoztalak be?-ezzel meg felém fordult és rám mosolygott.
-Keita Narumi.-szólalt meg egy 40-es éveibe járó férfi...talán egy tanár...vagy az igazgató.
-Itt...-mondta.- Lássuk ki énekel jobban?-Nevette el a végét és indult a szinpad felé..
-Sok sikert!-mondtam ki.
Meglepődve megállt de nem szólt semmit. Felvett egy feket zakot és beállt... tánc és enek egybe... Izgatottan figyeltem az alig két perce ismert srácot.
-Köszönjük, értesiteni fogjuk.
Ezzel meg elindult felém.
-Nagyon jó voltál,csodás hangod van .
-Köszönöm. Hajrá neked is.
-Airi Suzuki...
És én jővők... Idegesen fellépek a szinapdra és mélyet lélegzek... Keita-ra nézek aki biztatóan rám mosolyog... Jaj...bár itt lenne Kame is... De mindent megteszek, biztos hogy drukkol..
-Nemsokára értesitjük!-ennyit mondtak .
Ezzel meg lejöttem a szinapdról. Keita-ra néztem....de ő nem nézett rám:
-Aranyos a hangod.-ezzel megelindult kifele.
Ez is valami...gondoltam magamban és mentem utána. Kint Misaki várt már:
-Na,készen vagy?-kérdezte.
-Igen...csak elbúcsuzok...
De mire már megfordultam Keite sehol sem volt...vajon mi történhetett vele ,amiért néha annyi fájdalom látszik a tekintetében?
Kame házához érve, fáradtnak éreztem magam....nem tudom miért...de úgy éreztem ólom sulyok húznak le.... Ahogy beértem a lakásba Kame mosolyoga fogadott:
-Üdv itthon!
-Megjöttem. - mosolyodtam rá és kis pezsdülést észlletem magamon ahogy ránéztem.
-Milyen volt a napod?-kérdezte.
Tényleg,úgy éreztem,hogy egy család vagyunk...
-Jó. Neked?
-Jó. Hogy ment a felvételi?
-Remélem jól...-nevettem el kicsit komoran.
-Valami baj van?-tette kezét vállamra Kame.
-Kicsit kimerültem.-mondtam.
-Akkor menj pihenj le vacsora előtt.
-De én...
Akartam mondani,hogy vele akarok tölteni időt, de éreztem ahogy lassan a szemeim leragadnak...
Felkelve és orára pillantva 21:30-at ütött az óra... Fura...nem emlékeztem hogy feljöttem volna.... A ruháim ugyan azok voltak mint délután ,csak a cipőm volt levetve,felvettem a papucsom és lebotorkáltam... lent Kame épp a tv-t nézte...
-Felébredtél? -kérdezte,ahogy megpillantott.
-Igen,de hogy ...
-Kerültél az ágyba? Én vittelek fel, annyira fáradt voltál,hogy elaludtál itt lent,még szerencse hogy itt voltam és időben elkaptalak,aztán felvittelek.
-Felvittél?-hirtelen éreztem,ahogy kipirulok....levettem róla szememet és csak ennyit mondtam.- Köszönöm.
-Nincs mit.-mosolyodott el majd összeborzolta a hajam. - Gyere, vacsorázzunk.
A vacsora nagyon finom volt, már jó ideje itt lakom,de még mindig nem szoktam meg mennyire finoman főz Kame.
-De jól vagy? Beteg lettél? -kérdezte és kezét homlokomra tette...elhúzodtam mert ismét éreztem, ahogy kipirulok.
-Nem....mármint jól vagyok. -néztem ismét el..
Aggodó tekintete, arcomat fürkészte, de szerencsére ,hogy a telefonom csörgése megmentett.
-Halo?-álltam fel az asztaltól, meghajolva Kame előtt jelezve elnézést.
-Szia Akaru, Misaki vagyok.
-Szia Misaki. Mi újság?
-Van egy jó hirem.
-Mi?-kérdeztem.
-Gratulálok.
-Mi, miért?
-Bejutottál a Jhonny's egyetemre.
-Tessék?!-ugrottam fel boldogságomba.
-Igen,holnap kezdődik tanitás. Készülj fel, mert holnap nehéz nap vár rád, forgatás és suli is egyaránt. Jó éjt! Üdvözlöm Kazuya-t is!
Ezzel meg letette, egy percig némán figyeltem,ahogy a telefonom lekapcsolodik:
-Akaru? -szólitott meg Kame.
Megfordulva karjaiba futottam és szorosan átöleltem:
-Felvettek...felvettek...
Ennyit mondtam,de ő mar ebből is tudta ,hogy hova...:
-Gratulálok!
Mondta majd ő is viszonozta ölelésem. Annyira jó volt ez ölelés,megnyugtató, biztonságos.... Ahogy orrcimpámat megcsiklintotta férfias, édeskés illata , ahogy erős karjai átfogtak és ahogy mellkasához bújva hallhattam szíve ritmusát...
-Milyen volt a napod?-kérdezte.
Tényleg,úgy éreztem,hogy egy család vagyunk...
-Jó. Neked?
-Jó. Hogy ment a felvételi?
-Remélem jól...-nevettem el kicsit komoran.
-Valami baj van?-tette kezét vállamra Kame.
-Kicsit kimerültem.-mondtam.
-Akkor menj pihenj le vacsora előtt.
-De én...
Akartam mondani,hogy vele akarok tölteni időt, de éreztem ahogy lassan a szemeim leragadnak...
Felkelve és orára pillantva 21:30-at ütött az óra... Fura...nem emlékeztem hogy feljöttem volna.... A ruháim ugyan azok voltak mint délután ,csak a cipőm volt levetve,felvettem a papucsom és lebotorkáltam... lent Kame épp a tv-t nézte...
-Felébredtél? -kérdezte,ahogy megpillantott.
-Igen,de hogy ...
-Kerültél az ágyba? Én vittelek fel, annyira fáradt voltál,hogy elaludtál itt lent,még szerencse hogy itt voltam és időben elkaptalak,aztán felvittelek.
-Felvittél?-hirtelen éreztem,ahogy kipirulok....levettem róla szememet és csak ennyit mondtam.- Köszönöm.
-Nincs mit.-mosolyodott el majd összeborzolta a hajam. - Gyere, vacsorázzunk.
A vacsora nagyon finom volt, már jó ideje itt lakom,de még mindig nem szoktam meg mennyire finoman főz Kame.
-De jól vagy? Beteg lettél? -kérdezte és kezét homlokomra tette...elhúzodtam mert ismét éreztem, ahogy kipirulok.
-Nem....mármint jól vagyok. -néztem ismét el..
Aggodó tekintete, arcomat fürkészte, de szerencsére ,hogy a telefonom csörgése megmentett.
-Halo?-álltam fel az asztaltól, meghajolva Kame előtt jelezve elnézést.
-Szia Akaru, Misaki vagyok.
-Szia Misaki. Mi újság?
-Van egy jó hirem.
-Mi?-kérdeztem.
-Gratulálok.
-Mi, miért?
-Bejutottál a Jhonny's egyetemre.
-Tessék?!-ugrottam fel boldogságomba.
-Igen,holnap kezdődik tanitás. Készülj fel, mert holnap nehéz nap vár rád, forgatás és suli is egyaránt. Jó éjt! Üdvözlöm Kazuya-t is!
Ezzel meg letette, egy percig némán figyeltem,ahogy a telefonom lekapcsolodik:
-Akaru? -szólitott meg Kame.
Megfordulva karjaiba futottam és szorosan átöleltem:
-Felvettek...felvettek...
Ennyit mondtam,de ő mar ebből is tudta ,hogy hova...:
-Gratulálok!
Mondta majd ő is viszonozta ölelésem. Annyira jó volt ez ölelés,megnyugtató, biztonságos.... Ahogy orrcimpámat megcsiklintotta férfias, édeskés illata , ahogy erős karjai átfogtak és ahogy mellkasához bújva hallhattam szíve ritmusát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése