2.rész Aranyos lány

A sors szenevedélye

2.rész Aranyos lány

Kame:

Néha hiresnek fárasztó lenni... a rajongok sikitását hallgatni, egy folytába autogrammokat, képeket késziteni velük...majdnem egy szabad perced sincs... de ha szereted azt amit csinálsz akkor sokkal jobban állsz hozzá. Igy vagyok én is... Gyerekkoromba még arról álmodoztam,hogy besaball játékos leszek, mivel édesapámmal, mindig ez volt a közös sportunk. De aztán egyszer megismeretem a népszerűség világát és beleszerettem.... Először háttér táncosként jelentem meg a világba...majd lassan karrierem is kialakult...és megalakult  a KAT-TUN , 6 taggal állt össze a csapat. Jin Akanishi aki a legjobb barátom , Nakamaru Yuichi és Tanaka Koki a két humorista, Tatsuya Ueda visszahúzodott , de jol megértsük és Taguchi Junnosuke aki nagyon jól táncol és mindene a tánc... ja egy dolgot elfelejtettem én vagyok a frontembere a bandának. Lényegében , őszinte legyek, nem szeretnék normálisan élni... engem nem zavarnak a rajongok, ...jó talán egy kis szabad idő néha jól esne... de lényegében én nagyon örülök mindennek... talán mondhatni álom is valóra vált....és a rajongoknak mindig is örülök,hogy annyit támogatnak . 3 testvérem van 2 bátyám és egy öcsém... mind nagyon szeretünk besaball-ni ez a család sportja..  Koji a legnagyobb testvéremnek már van családja ... szóval nagybácsi vagyok .... Yuychiro-nak van egy felesége és nekik is nem sokára lesz egy babájuk. Én és az öcsikém Yuya ketten szinglik vagyunk, de egyelőre nem is rossz...bár nem bánnám ha az ámor nyila elkapna...
Reggel telefon csörgésre keltem, a managerem sürgetett, hogy minnél hamarabb érjek a céghez . Remélem fontos, ha még reggelizni se reggelizhettem. A napot szürke felhők takarták , mig néhány helyen átszürődött a fény...tekintetem az égre szegeztem és reméltem hogy valaki ugyan ebben az időben nézi az eget...Feltettem végül a napszemüvegem és beültem az automba, Mercedes Cabrio.

7 perc múlva már az ügynökség előtt is voltam... Szerencse a forgalom sem volt nagy....beérve  az irodájába küldtek...ténleg fontos ,ha az irodájába vár... bekopogttam és megvártam mig szólnak... Benyitva hirtelen két idősebb , jóval idősebb embert észleltem a kanapén... Nagyszüleim koruak... Meghajoltam...kicsit visszazárkozottan ...majd a managerem mellé fordultam.
   -Hivattál Misaki?-kérdeztem.
   -Igen , megkérlek, ülj le. -leültem vele szembe...mig a vendégei minden mozdulatomat figyelték
Kényelmetlenül kezdtem érezni magam... kirázott a hideg... nekem ez nem tetszett.
   -Kazuya, bemutatom neked Mr.Suzuki és Mrs. Suzuki. 
   -Örvendek...-álltam fel és fogtam kezet Mr-el és Mrs.-nek megcsókoltam a kezét.
   -Örvendünk Mr. Kamenashi. Szeretnénk egy kéréssel fordulni önhőz és a manager-hez... remélem nem gond hogy ilyen sűrgösen hivattam?
  -Nem...semmi gond.-mondtam Mr. Suzukinak.-Miben segithetünk?
   -Már 17 éve, hogy a drága kis unokánkat nem láttuk... nagyon szeretnénk látni , milyen nővé vállt , hiszen már öregek vagyunk és sosem tudjuk mikor visz el a halál...Hisz nem rég .. nálam rákot diagnizáltak és nem gyógyitható... nem tudom hány napom van még hátra...de utolsó kívánságom,hogy lássam őt...az unokám.
 Mondta Mr. Suzuki, miközben Msr. Suzuki a kanapéra zuhant zokogva....
   -És én miben segithetek?
    -A szülei elköltöztek Erdélybe és elvitték a kincsünket... nem is látogattak meg...mivel az édesanyja egy nagyon gonosz személy... kényszeritette a fiamat, is hogy elmenjenek... a fiam beleesve elfogadta, de nem tudta mibe keveredik... az a nő egy álszent ,  megcsalta a fiamat többször is , hazudott neki és elvette tőlünk. Megtiltotta, hogy az unokánkat megismerjük... és mindkettőjüket messzire vitte...- zokogásba tört ki a nagymama.
  Még ilyenek is vannak a világba...
   -Szerentnénk ha tudná a kislány, hogy mi szivesen befogadjuk és megadjuk mindazt amit talán az édesanya nem adott meg neki... nem is akarunk belegondolni mit tett vele az anyja... Kérem segitsen...- térdelt le lábaim elé .
   -Kérem... álljon fel, segiteni fogok.-mondtam felelmelve.
Nagyon szörnyű lehet, ha nem látod a gyermekedet és annak a gyermeket...az unokádat, épp amikor halálos beteg vagy... vajon a lány tud a létezesükről? Nem is érdekli a nagyszülei...
  -A kislány édesanjya magyar... úgy kicsit nehezebb lesz megtalálni...
  -Mi az én feladatom?-kérdeztem.
  -Mint megtudtuk, nagy rajongod... minden álma ,hogy eljusson egy koncertre amelyen láthat...de sajnos csak 1 év múlva teljesülne be, mivel a szülei nem engedik ... - kezdte Misaki.
Forditotta felém lapotpját ,  amin egy weboldal volt megnyitva , cim:" Kamenashi Kazuya 亀梨和也" .
Az oldal szélén egy kis bemutatkozó , egy képpel rólam...  Majd egy fényképet rakott Misaki elém... a képen egy sötét barna , göndör haju , barna szemű , egy egyszerű, de mégis varázsos mosollyal  állt egy lány... nem nagyon lehetett látni a japán jellemzőket... inkább nézett ki egy magyarnak,mint japánnak...ha nagyon jól megfigyelted  a képet akkor észrevehetted. Nagyon aranyos volt....
  -Még mindig nem értem miért pont én kellek ide? Oké, hogy rajongó de...
  -A legújabb doramádba, van egy különlegesség nem igaz?
 -Igen, a forgatokönyv szerint, egy nem japán eredtű lányt, találok meg....de mi van vele?
  -És ime ki lesz a partnered. - bicentett megint a laptop képernyője felé.
   -Tessék? De a casting és nem úgy volt japán szinésznő lesz...nem értek semmit.
  -Elhozzuk ide , a sponzorok, rendező, stáb el lesz ragadtattva és a lany találkozik nagyszüleivel. És egy évvel ezelőtt az egyik barátja felvette ahogy egy kis étterembe énekel. - forditotta ismet felém a képernyőt, a hangja... olyan kellemes volt hallgatni.
A hangja teljesen magával ragadott. 
   -És ha nem őt valasszak? De minek kell ekkora felhajtás? - még mindig nem értettem ezt az egészet.
   -Kazuya, légyszi ezegyszer, ne kérdezz...csak fogadd el... és megigértem nem rég a rendezőnek és a nagy főnököknek hogy magyart hozzok a doramádba. És hidd el őt valasztjak, nem fogsz semmi rosszba belekeveredni.- nézett hirtelen Mr. Suzukira...de talán a tekintetébe ott volt valami rettegés,vagy talán csak rosszul láttam.
  -Rendben.-őszintén meg kérdezösködtem volna, még ..nem értettem semmit... de ha az kell,hogy segitsek valakinek akkor nem bánom.
Lényegében mi lehet olyan rossz... ahogy elnéztem a képet nagyon kedves lehet és aranyos lány.
   -Holnap reggel indulunk és nem tudom mennyit leszünk távol, talán néhány nap vagy 1 hét max.
  -Honna tudjátok,hogy meggyőzitek, a szülei?
   -Nem kell félni, az apja mindenbe támogatja...-emlitette Mr. Suzuki.
   -És mi van ha a lány nem akar velünk jönni?
   -Akaru biztos veletek fog jönni...több mint álma valósulna meg... 
Akaru? Szép név... ritka de szép... 
    -Holnap reggel korán indulunk szóval pihend ki magad. O! És Kame.... erről a lány nem kell tudjon, még a nagyszüleiről se...egyelőre....
Csak némán bólintottam, felálltam és egy halk köszönéssel távoztam. Nem értettem semmit... elég fura volt, de éreztem,hogy valami van a háttérbe...csak egyelőre...vagyis legalábbis nem fogom megtudni. Beszálltam az autoba és alig vartam hogy hazaérve, reggelizzek...már a hasamba hatalmas lyukat éreztem . Beérve a lakásomba... már a konyhába is értem...
Nem volt kedvem főzni,ezert a hüttőbe lévő maradékot vettem ki és a pulthoz ültem.... Monton kedvvel ettem meg a maradék salátám, amit még tegnap tettem be a hütőbe....Akaru?.... Vajon mi van az élete hátterébe...és ő miről tud? Reggeli után a kanapera dobtam volna magam, amikor csengettek... Az ajtóba a legjobb barátom Jin Akanishi állt :
  -Szia haver...-köszönt , majd beljebb jött.
  -Hello. Kérsz valamit?
  -Söröd van?
   -Yupp...máris hozom.
   -Na hallom Misaki hivatott már kora reggel. Mi volt? 
   -Őszintén...fogalmam sincs...
   -Hogy értve? Mi történt?
   -Volt egy házaspár, nagyszülő koruak...azok keresik az unokájukat, akit elvitt az édesanyja és nem engedte hogy lássák...bonyolult... az a lényeg, hogy ő lesz a társam a legújabb doramába.
   -Wau...bővebben?
   -Nem tudom, minden olyan gyorsan történt...hogy észre se vettem....hogy a végén beleegyeztem,hogy holnap elutazok Erdélybe, ahol beszélek ezzel a lánnyal és titkolom előtte,hogy a valós ok az. hogy nagyszüleivel találkozzon.
    -De ez rossz vagy jó? Mert kitudja lehet a lány nagyon aranyos és kedves...meg jól kifogtok jönni és kitduja....lehet még meglátogat a szerelem is...
   -Na jó ezt most fejezd be...
   -Mi az... nincs igazam...-tettem elé a sört, majd mellé ültem és megböktem.
   -Kedves lánynak tűnik, de csak egy rajangó aki ugyan úgy szeret mint egy másik....az is lehet,hogy a végén majd letámad.
   -Akkor őröket ne felejtsd magad mellett...
   -Észbe tartom.
Majd bele kortyoltam a hűvös sörbe.... Ma nem volt munkánk, így kiengedtük a gőzt... Egy jó ideig beszélgettünk Jin-el... mindig megértett és jó tanácsokat adott...de most a kelleténél hamarabb távozott,hogy ki pihenhessem ,magam a holnapi hosszu utra.  Még lefekvés előtt is a lány járt az eszembe... ténleg annyira őrült rajongó lenne... de nagyon szép azt nem tagadhatom... előttem a kép amit láttam jelent meg...és ezzel aludtam el.
  -Szeretlek....szeretlek.....szeretlek.....szeretlek.....szeretlek.....szeretlek....szeretlek.....
  -A!!!!
Ezzel keltem fel... egy réten voltam egy lánnyal... nagyon de nagyon boldogok voltunk...és egy folytába azt hajtogattuk egymásnak hogy szeretlek.... Nem láttam tisztán a lány arcát, de illata édes volt min a méz és minta tavaszi virágok, haja megragyogott a napfénybe  és elvakitott a szépsége.... Bár igaz
lenne.... 

Még 2 óra volt az indulásig...igy felekltem...és amire szükségem lenne bepakoltam...de negyed óra alatt végeztem... nem tudtam mit csináljak... nyomasztott a lány és az álmom is...Minden a szemem előtt pergett le, ahogy csókoltam, öleltem azt a lányt... és ilyen érzés még sosem fogott el .... fura volt...nem...varázslatos...mintha a belsőm majdnem felrobbanna.... mintha az idegesség sosem érne véget, mintha az izgatottság elfojtó lenne és mintha a remény halna meg utoljára....
Jóval előbb értem a céghez, mint Misaki...ezen csodálkozott is , de rám nézve nem kérdezett semmit... az első géppel indultunk ott ahol még eddig sosem jártam,de mindig szerettem volna kijutni Japán, Korea  és Kinán kivül valamerre...  Több órás út alatt... azt hittem megunom az életem...de közbe zenét hallgattam, olvastam ...és a gondolataimba jártam. Misaki néha probált kommunikálni, de látta,hogy hiába.... Végül délután 1-re értünk Erdélybe.... Első megállonk a szálloda volt... megpihentünk...és átbeszéltünk mindent...
   -Hadd először én beszéljek vele... aztán valami jelt adok...mondjuk kacsintok...vagy tapsolok, vagy ....
 -Vagy egyszerűen rám nézel és bólintasz... -mondtam kedvetlenül.
   -Kazuya mi bajod? Reggel óta csendes vagy, magadba zárkoztál...nincs semmire sem kedved...
   -Csak furcsat álmodtam.... szóval kezdjük ott,hol fogjuk keresni?
  -Leirta, a bloggjára hogy délután a főtéren szokott sétálni a városba... itt fogjuk keresni...
   -A főtér hatalmas... honnan fogjuk pont őt megtalálni?-léptem az ablakhoz és kinzetem a még rejtlemes világba számomra.
  -A parkba szokott lenni...-mutatta ismét a tegnapi képet.
  -Rendben... megfogjuk tudni győzni?
   -Sikerülni, fog csak bizz benne...holnap délben...már indulunk...légy felkészülve...-állt fel...de az ajtóba még visszaszolt.
   -A sponzorok és a rendező azt szeretnék ,hogy vedd szárnyad alá ezt a lányt és ezért vele együtt kell lakj...
 Nem szoltam, valahogy még az agyam nem reagált rá...csak néma csend ült ki...
  -Pihend ki magad...munka vár ránk ha visszatérünk...

Ezzel már csak az ajtó csukását hallottam... nem volt kedvem semmire végül az ágyba döltem...és becsuktam a szemem.... negyed óra után már aludtam is...:
  -Na állj meg csak....
   -Ne.....ne....
   -Megvagy....- boldog nevetés visszhangzott Edogawa tó melletti parkjánál... 
Boldogan öleltem át azt a lányt, akit a világon a legjobban szerettem... különleges érzés volt, leirhatatlan...a mosolya mindig elkábitott...úgy éreztem csak mi ketten létezünk a Földön... a szemébe néztem és elvesztem...  kiakartam mondani 100-szor, 1000-szer... kiakartam kiáltani és fülébe suttogni hogy szeretem ,hogy ő volt és lesz az egyetlen az életembe...sosem akarom elengedni és ne menjen el soha...hogy örökké vele akarok, lenni... 
Idegesen ébredtem fel...izzadtan...őszintén nem tudom miért...nem féltem, nem volt rémálom... inkább csak akartam,hogy igaz legyen.... rá néztem az órara... 6 órát ütött az óra...  hu....mennyit aludtam...elvettem a mobilom... Jin....Jin...Tatsuya....Taguchi....Nakamaru....Koki....Koki....Jin.... csak igy végig futottam az értesitéseimen...ott már éjfél elmúlt...csak egy rövid üzenetet küldtem Jin-nek... "jól vagyok, minden rendben, megérkeztünk. Majd kell beszéljek veled..holnap amint tudok felhivlak..." Aztán lementem a szálloda éttermébe, ahol már negyed órája várt....
   -Ne haragudj, elaludtam...
   -Tudom, voltam nálad bent...próbálgattalak felkölteni de nagyon mélyen aludtál...egy folytába azt mondtad "Szeretlek...szeretlek"...
   -Nem...
  -Rám értetted gondolom... Kazuya, csak nem találkoztál egy lánnyal?
  -Nem...
  -De...
   -Hagyjuk...inkább rendeljünk, majd kilyukad a gyomrom.
Nem folytatta, de éreztem,hogy csak erről kérdezne... 
Az este hamar eltelt...reggel 10-kor keltem fel..Jin üzent, igy felhivtam:
  -Halo?
  -Szia... Jin...
   -Szia, minden rendben? Az este beszéltem Misakival, szerinte csaj problémáid vannak...mi történt haver?
  -Nem tudom... egy folytába egy csajjal álmodok, akivel nagyon boldog vagyok... de nem tudom ki az nem látom az arcát...csak azt tudom hogy csodás mosolya van, hogy elvarázsol, hogy illata olyan édes,,.... hogy olyan érzés keritett hatalmába ami még soha...
  -Szerelmes voltál....