1.rész Az álom valóra válik

A sors szenvedélye

1.rész  Az álom valóra válik

Akaru:

  Gyerekkoromban szerettem táncolni,énekelni, történeteket irni, videokat szerkeszteni... Sok oldalam volt és van... kedvenc együttesem a KAT-TUN, és onnanis a kedvenc tagom Kamenashi Kazuya... Nagyon tetszik nekem, nagyon szeretem, mint idolt és bár még sosem találkoztam vele,  álmom hogy egyszer megjelenjek egy koncertjükön.Édesapám japán származásu pontosabban , édesanyám meg magyar. Erdélybe lakunk és már itt is születtem. Mikor apám és anyám összejött nagyszüleim nem nézték jó szemmel, mindent megtettek, hogy szétszakítsák őket, de nem sikerült. Végül kitagadták a fiúkat, miután kiderült, hogy anyám terhes velem.  Anyám felélről a nagyszüleim tárt karokkal várták. Szóval én egy félvér vagyok... :)) . Magyar sulikba jártam és szerencsére senki sem  csúfolt vagy valami. Mindenkivel jól egyeztem, bár visszahúzodott, magányos és szerény lány vagyok .Voltam  szerelmes ...na jo, bar az nem igaz szerelem volt...csak ugy tetszett...Jartam is valalkivel....nagyon jól nézett ki nem tagadhatom Ádám Russo.... Dus barna haja volt , amit általában egy kis zselével felfele állított , egy olyan fejjel volt magasabb nálam és igéző kék szemei voltak , igen ezekkel a szemekkel tudta magára vonni a lányok figyelmét. Szinte ritkaság a barna haj , kék szem... Ádám ilyen volt és szerintem simán elmegy egy modellnek.

De telt az idő és nem tudom mi történt, szakitottam vele... már nem volt olyan erős a szerelem ... amit iránta éreztem...és búcsút mondtam neki...azóta barátok vagyunk. Minden álmom hogy kiutazzak Tokyoba... nem, csak egész Japánt felszeretném kutatni, utazni  minden kis falut meglátogatni és mindent jól megfigyelni. De a legnagyobb álmom hogy Kame-val és a fiúkkal találkozzak. Több oldalam is van, amielyekbe mindent posztolok róluk. Reménykedni csak szabad.... a szüleimmel megbeszéltem,hogy  amint befejeztem a tanulmányaimat kiutazhatok Tokyoba. Felnéztem az égre remélve ,hogy valaki ugyan ekkor nézi... Még két évet kell várjak... ja és igen van egy hirem... mivel egy napon az életem megváltozott....
A városba voltam , mint mindig zenét hallgattam és mint mindig KAT-TUN számot...a parkba sétáltam, szép tavaszi napot...kellemesen fújt a szél, a virágok illata betöltötte az egész teret.  Szerelmes párok sétáltak, gyerekek szaladgáltak, idősebb személyek mosolyogva tekintettek a világra, és közömbös emberek összevissza siettek.... néha jó lenne ha mindenki megállna egy pillanatra és mind az öregek, a szerelmespárok vagy a gyerekek élveznék a napot egyszerűen...Én is ezt terveztem... Megálltam a szőkőkutnak támaszkodva...és egy mosollyal üdvözöltem a felettem sütő napot...Csak nyugodtan sétálni , nem törödni semmivel , kizárni a világot... és gondolataidba merülni. Amikor hirtelen valaki megállit... fogalmam sem volt ki az...megijedtem és csak figyeltem, hogy mikor kerül arra sor hogy menekülnöm kell...de ez az ember nem úgy tűnt mintha bántania akarna, sőt nem is ide valósi volt hanem...egy japán....
   -Excuse me. Can I ask you a question? - angol nyelven kezdett hozzám szólni , talán ennyire nem látszik,hogy én is félig bár de japán vagyok.

   -Nyugodtan beszélhet japánnul, félig én is az vagyok.-mondtam neki, erre meglepetten méregetett.
   -Érdekes, ritkán látni félig japánokat, és még ritkábban , magyar földön.
   -Hát igen édesanyám idevalósi.-mondtam.- És mit szeretne kérdezni? És miért?
   -Ja , elnézést. Igen Jhonny's Entermeint egyik alkalmazottja vagyok, pontosabban egy manager, az ügyfelem elfogadott egy dorama készítést , és a sponzorok egy külföldi lányt szeretnének társnak és te első látásra valami különlegeset sugároztál, éreztem egy erőt felőled... Lenne kedved eljönni velünk Japánba és megpróbálkozni ezzel a doramával?
Meglepődtem a szavain, egy álom válna valóra, és még talán egy koncertre is eljutnék a KAT-TUN-nak...  de a szüleim...nem hinném elengednek egyedül...bár már felnőtt vagyok elmúltam 18. De mondjuk az sem biztos hogy én kapom meg  a szerepmet... Azt sem tudtam mit mondjak, egy idegen leszólitott és felajánlott egy ilyen ajánlatot, mi van ha átver? Mennyire lehet ebbe bizni?
  -Hát....
  -Misaki indulnunk kellene...
Kikerekedett szemekkel figyeltem ahogy teljes egész személyébe ott áll előttem... alig hittem el hogy tényleg ott áll előttem... szemeim ragyogni kezdtek és  hevesen kezdett verni a  szivem... sosem hittem,hogy igy fogom látni Kame-t előttem... teljes személyében, csak képeken, videokon, láttam.  Mit keres itt? Csak álmodom ugye? Milyen jól néz ki...
  -Csak egy pillanat...Miss....ő itt...
  -Kamenashi Kazuya...-mondtam ki én helyette.
   -Ismersz?-nézett felhúzott szemöldökkel Kame.
  -Nagy rajongód vagyok ,  ismerem mindent dalod, és a KAT-TUN együttes a kedvenc együttesem.
  -Nem hittem volna,hogy egy magyar lánynak japán együttes lesz a kedvence, és főleg azt ,hogy ilyen jól tudsz japánul.
   -Én valójában félig japán vagyok.-néztem el ...kicsit kipirulva.
Alig hittem el,hogy Kame-val beszelgetek. Ez tényleg álmodom? Hogy lehet itt Erdélyben? Hogy lehet, hogy pont velem beszélget?
   -Hogy hivnak?-kérdezte kezét nyújtva...
   -Akaru Suzuki. -emeltem a kezem, ekkor hirtelen megfogta es megpuszilta....
   -Örvendek...
Nekem majd kiugrott a szivem... és szerintem kipirultam, ismert hirtelen nagyon melegem lett. Akaru szedd össze magad.
   -Ja...igen Miss Suzuki a partnere nem más lenne , mint Kazuya.
Kazuya-val játszani egy doramaba ... Ez valami vicc?
  -Szóval szeretnél velem játszani egy doramába?
  -Kazuya még választ...
  -Hát szivesen tenném...csak olyan...
   - Idegenek , tudom. - ragyogó tekintete beszippantott és nem engedett el.

   -Igen és hát én nem vagyok színész, nincs semmi tapasztalatom.

Igent akartam mondani, de nem lett volna helyes, hiszen most találkoztunk. És tényleg nem volt semmi tapasztalatom mint szinész, honnan lett volna... most megjelentek és egyből leszólitottak. Most valami kandi kameraban vagyok vagy mi?
   -Mi lenne ha 3 napod lenne átgondolni? Addig beszélgetnénk , megismernél. Semmi rossz szándékunk nincs. És a szinészet megoldódna. 
  -Oké...- mondtam bizonytalanul.
És valóban 3 napig ezen gondolkoztam, meghallgattam a szüleim véleményét, Kazuyaékkal beszélgettünk , osztottunk dolgokat miről is lenne szó, hogy miért pont én, hogy került ez. A történet azzal kezdődik ,hogy egy esős napon Hiroki Suzuki (Kamenashi Kazuya) rátalál egy kicsi kislányra, akit kidobnak az utcára...megesik rajta a szíve. Befogadja , hozzája és felneveli. Ahogy a lány nő Akaru Todo Hiroki kezd bele szeretni és itt kezdődnek a bonyodalmak. 

A szüleim persze aggódtak értem, de szeretnek, ha ezt látom utamnak akkor menjek . Persze ez nagyon nehéz , megis egyik pillanatrol a másikra ez olyan fura. 
   -Fura valóban az, nem értheted. Misakinak ez a munkája, ő csak próbálkozik. Sosem láttál modell ügynökségeket akik keresnek modelleket?
    -De...- válaszoltam Kaménak, csak ketten voltunk. 
Először ketten beszélgettünk. 
    -Minden rendben lesz. Itt nem arról van szó, hogy én mit akarok , Misaki vagy bárki más itt arról van szó, hogy te mit akarsz.- az édes barna szempárja ismét beszippantott és azt hittem, hogy ott fogok elolvadni.
Ha ez egy álom...nem akarok felébredni. 
   -Hello, bocsánat csak egy telefon beszélgetést kellett elvégezzek. Valamiről lemaradtam? - nézett ránk, mikor látta mennyire egymásba vagyunk mélyedve.
Elszakadtam a tekintetétől és elpirultam.
   -Nem. -vágtam rá. 
   -Oké, szóval Akaru én látok  benned tehetséget, biztos jó leszel a szerepre , és lennének kik felkészítsenek...
   -Rendben.
   -Mi? 
   -Rendben, megyek veletek.
  -Ez csodás... akkor menjünk szóljunk a szüleinek, -mondta és beültünk egy fekete autoba....
Kame mellé kerültem... kicsit idegesen ültem mellette... kezem a térdeimen voltak ökölbe szorulva...
Hirtelen egy meleg kéz fogta meg kezem... felnéztem a tulajdonosára Kame lágy mosollyal bátoritott hogy nyugodjak meg... De csak jobban felpezsdültem, már éreztem ahogy teljesen kivörösödöm... oke hogy tud ilyen jol kinézni? És ez a mosoly... szerintem teljesen tisztában van milyen hatással van ilyenkor. De bár tévednék...  Ugyanakkor érintése olyan melegséget és biztonságot sugárzott.
 -Miert pont én?-kérdeztem nem tudom hányadjára, alig tudtam elhinni.- Nem vagyok sztár nem vagyok énekes, szinész.... 
   -Mint mindenki castingon részt fog venni... de néhány társamnak megkell mutassak valakit, ezért amint megláttam önt megláttam,hogy nagyon jól kifognak jönni és nagyon jó lesz ennek a szerepnek.  És minden sztár, énekes, szinész valahol elkezdi.
  -Ne aggodj, néha ilyen. Segiteni fogok ,hogy jól sikerüljön. -mondta Kame biztatóan.
Mosolyogva rábólintottam. Hazaérve... elmondtuk a hirt, anyámékon látszott a szomoruság de tudták , hogy ez most az célom és végig kell menjek, és megígértem hogy amint tudok hazajővoők. Tudták, hogy megkell próbáljam, hogy megakarom próbálni.  Hogy itt nem láttam az utam, de most látom. Üzentem a barátnőimnek is. Igy holnapután reggel összepakolva Kame-val és a maneger-el elindultunk Tokyoba. Úgye volt még elintézni egy két dolgot. Szóval igen, mindent egyik percről a másikra csak úgy hátrahagytam és pontosan tudtam ezt a szót ami erre jellemez furcsa...nagyon is furcsa.
   -És mesélj magadról...-ült le mellém Kame .
Az utóbbi két napba is beszélgettünk már jó pár dolgot. Jó volt vele beszélgetni, jobb mint gondoltam.
   -Nincs semmi érdekes...-mondtam.
    -Ó...szerintem van...inkább akkor kérdezek. Szabad?
    -Igen....-mosolyodtam el.
    -Miért költöztetek el Tokyobol?
    -Édesapám mindig is szeretett utazni... amikor átvette nagyszüleim cégét, Ami az ilyen virágokkal és nüvényekkel foglalkozik, elutazott Erdélybe...ahol találkozott édesanyámmal, aki viragüzletbe dolgozott... Első látásra beleszeretett....vegül be is mutatta nagyszüleimnek...-valahogy nem mertem elmondani azt,hogy kitagadták...aztán mit gondolna rólam Kame, vagy rólunk.- És végül úgy döntöttek ,hogy ide költözünk.De lényegében csak utána hogy megszülettem. Szóval Tokyo születésű vagyok.

   -Sosem volt honvágyad?
    -De sokszor vágytam Tokyoba...de.....-nem mondhatod el...-de aztán megszoktam. Szerencse senki sem csúfolt, mindenki elfogadott...és Erdély lett a hazám.
    -Akkor ez nagyon jó. És milyen lány vagy?-kérdezte.
    -Szerény...néha félős, bizonytalan , nagyon szeretek táncolni, irni a bloggjaimra, zenét hallgatni . Lényegében egy átlagos elsőéves vagyok....  
    -Izgulsz?-kérdezte.
    -Igen....
    -Hé!....minden rendben lesz...-fogta meg mindkét kezem...és én tényleg lenyugodtam...bár volt még idegesség, de nem a filmért...bocsanat doramáért...
Végüll mindketten elnevettük magunkat.
    -Én is kérdezhetek?
    -Mar kérdeztél....
   Elnevettük magunkat...majd rám nézett...
    -Csak nyugodtan...attól hogy hires vagyok és rajongóm vagy kérlek ne szégyeld magad és ne tégy különbséget.
   -Rendben.-lényegében én is furcsáltam magam, elég higgadt voltam ahhoz képest, de nem is bántam. -Hogy  vagytok a csapattal?
  -Nagyon jól. 
   -Aztán csapat tréneren voltatok...
    -Mennyit tudsz  rólunk?-kérdezte kiváncsian.
    -Lényegében szerintem ami megjelent az interneten mindent....-mosolyodtam el.
    -Mióta ismersz?-kérdezte.
    -A debütálásotok után  hallottam  meg Le ciel számotokat. Olyan 15 évesen. -mondtam.
   -Aranyos vagy...-mondta én meg kipirultam.
    -Tessék? Dehogy...csak...
    -Ahogy mesélsz, másképp ragyog a szemed, olyan lágyan és kedvesen mesélsz mindenről, pedig csak nem rég találkoztunk.
   -Ez semmi...
Néztem el hirtelen...kinos csend...majd ezt a csendet Misaki törte meg...
  -Akaru, valamit titokba kell tartanod a szüleid elől...
    -És az mi lenne?-kérdeztem.
    -Ha megkapod a szerepet,hogy hitelesebb legyen az alakitásod... Kazuya-val kell lakj majd a lakásába...