Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak
9.rész
Akaru:
A telefonon Kazuya jelent meg, egy sajtótájékoztató élőben. Szóval eljött az idő, kiváncsi vagyok mit fognak mondani.
-Hello , osztály! Rögtön a tárgyra térünk , nyissátok ki a könyveket a 56 oldalra és... Oshiato kisasszony kérem kapcsolja ki a telefonját !
Persze, hogy engem vesz észre először. Elvigyorodtam és felálltam:
-Sajnálom tanárúr, de ez életbe vágó dolog. - ezzel rákacsintottam és kisétáltam a teremből.
-Oshiato! Oshiato Akaru! Büntetésben lesz! - de már becsuktam magam mögött az ajtót.
Mindig ez van... ez szokásos néha, szóval... Lesitettem a próba terembe reménykedve, hogy nem kések le semmiről. Valamiért nagyon izgatott voltam, annyira tudni akartam, hogy mit fog mondani. Pont időben, leültem a szinpadra és vártam... persze a fotosok továbbra is kattogtatták a fényképezőgépeket miközben lövelték a kérdéseket felé, de Kazuya csak most szólalt meg.
- Nem titok, hogy a nyári szabadságunk során én nem a pihenést válaszottam, hanem beiratkoztam egy nyári iskolában folytatni a tanulmányaimat. Akaru Oshiato az osztálytársam. Azon a nap épp arra jártam és észrevettem,hogy veszekednek az előtte lévő sráccal, odamentem mert azt hittem, hogy gond van és talán segíthetek. - azon morfondiroztam,hogy vajon mennyit rághattak be a szájába. - De az egészet félreértettem, ugyanis csak kisebb vita volt. - kisebb vita ja....persze.... szóval berágták ezt kis storyt.... hát erről lehet nem tehet, hiszen milyen nagy botrány lenne ha kiderülne a teljes igazság.
Figyeltem ahogy kicsit erőlködik, nem volt inyére a hazugság, ennyire már ismertem.
-Akkor önök csak barátok? - tette fel a sok riporter közül az egyik.
Hirtelen éreztem,ahogy a szívverésem gyors ütembe kezd... miért? Miért ugrasz ki erre a kérdésre?
-Osztálytársak vagyunk. - mi?!
Hát ez megütött, oké tudom,hogy viselkedtem de gondoltam, hogy legalább a történtek után azért barátok vagyunk. Szóval, ő rám nem tekint sehogy.... De mire gondolsz Akaru?! Mégis hogyan másképp kellene tekintsen, más világból származik és amint lejár a hülye szabadsága többet nem látod... nem látod....
-Arra szeretném kérni mindenkit, hogy hagyja békén Akaru Oshiatot. Nincs semmi ok, hogy letámadja bárki vagy rossz szemmel nézzen rá. Szóval kérem hagyják békén. - ezzel meghajolt és elment.
-Köszönjük,hogy ide fáradoztak. Kérjük szives türelmüket, míg a KAT-TUN ismét vissza áll munkában és kérjük tartsák tiszteletben a magánéletüket.
Ezzel lejárt a sajtótájékoztató. Lekapcsoltam a telot és gondolataimban merültem. Osztálytársak mi... rendben ha csak ennyi, akkor ennyi.
Kazuya:
Fárasztó volt ez az egész tájékoztató. Jhonny szabályai szerint lényegretörtem és semmi plusz info .
-Ügyes voltál Kazuya! Jó volt, már egyre csökken ez a galiba.- fogadott az irodába nagy mosollyal.
-Visszamehetek akkor? - már alig vártam, hogy találkozzak Akaruval.
Vajon látta a tájékoztatot? Ah, nem hiszem óra volt és nem is tudott róla.
-Hát persze. De Kazuya, ne legyen még egy ilyen helyzet. Ő egy egyszerű lány, sőt egy elég balhés ahogy olvastam....
-Utána néztél?
-Persze . - előkeresett egy dosziét majd elém dobta,
Kinyitottam Akaru volt a képen az iskolából jött ki. Néhány átlagos információ lakhely, szültési év. Aztán jellemzés és persze a story, hogy ők uralják a sulit.
-Ő nem ilyen!- kelltem ki magamból. - Nem egyszerű lány...
-Jól van, jól van... - ült le a székre. - Nem érdekel, tegyél amit akarsz de maradjon a keretek között , semmi ilyen bonyolult helyzet ismét. Értve vagyok?
Persze, most ha elsimult mit is érdekelné? Szememet forgattam.
-Rendben. Elnézést! Szép napot! - ezzel meghajoltam és kiléptem.
Néhány sztár bent lézengett, ide oda forgolodtak, készülődtek. Köszöntem néhánynak majd elindultam enni egy kis rament. Hazamegyek , összepakolok és indulok is vissza. Ahogy leültem egy étteremben, megcsörrent a telom. Valahogy, abban reménykedtem, hogy Akaru de nem.... Akira volt.
-Halo?
-Szia el sem hiszed mi történt harmadik órán .
-Nem tudom, de gondolom elmondod...- szippatottam bele az előttem lévő gyümölcs turmixban.
-Bejött a tanár és Akaru telefonozott... - felvillanyozott a szemem, mikor kimondta ezt a nevet. - Természetesen rászólt, de erre Akaru azt mondta, hogy "Sajnálom tanárúr, de ez életbevágó dolog." és a tanárra kacsintott, láttad volna a tanár arcát, majd felrobbant. Annak ellenére, hogy ezt megszokhatná.
-És mi történt Akaruval?
-Nem tudom , hogy miért ment ki, vette a telefont és kisétált. A tanár meg utána szólt, hogy büntetés. Nem tudom ha elment, mert ezek után nem jött vissza. Bár ha nem ment el elég nagy bajba van, ami szerintem számára nem nagy dolog és nem fogja érdekelni.
-Azt mondtad harmadik órán? - akkor volt....
-Igen. Milyen volt a tájékoztató?
-Jó, tervek szerint ment.- Akira tovább mesélt a napjáról ... de én a gondolataimban merültem.
Szóval akkor látta a tájékoztatot, vajon mi járhatott a fejében?
-Kazuya?! Ott vagy?!
-Igen bocsi, elgondolkoztam. Köszönöm.- hozták meg a ramenem.
-Nehéz a szerelem mi haver? - sóhajtott fel.- Leszidtak még ma a cégnél?
-Nem, sőt alig várták,hogy lejárjon. Most már nem érdekelte, őket ,hogy mit mondok, csak ne kerüljek újból ilyen helyzetben. - poénkodtam, de azt hiszem a cinikusság érződött a hangomból.
-És mit fogsz tenni?
-Hát továbbra is mellette leszek, de igaza van abból a szempontból , hogy idol vagyok így óvatosabb kell legyek. - ez öszínte volt.
-Értem. Most órára kell mennem ,de majd beszélünk.
-Hello! - és tette le.
Befejeztem a kaját, majd el is indultam a lakásomban, hogy ami olyan visszacsomagoljam és induljak vissza Osakaban. Megpróbáltam közben Akarut hívni de nem válaszolt. Pakolás közben Nakamaru és Koki hívott.
-Szóval osztálytárs ? - húzta fel szemöldökét Nakamaru.
-Mit mondhattam volna? Amúgyis ez az igazság, nincs semmi közöttünk szóval... - bár szeretném.
-És szerinted Akaru is így gondolja? - tette fel a kérdést Koki .-Azt mondtad,hogy valoszinű látta.
-Mit gondolna mást? Igaz,hogy én beleszerettem de... - fejembe lepörögtek a napok , a pillanatok amiket közösen töltöttünk, mikor megláttam egészen az utolsó találkozásunkig.
Alig várom, hogy találkozzak vele.
-De ő, más...ő biztos,hogy nem .... - ugye?
-Azért vigyázz, ha holnap ismét a lista elejére kerülsz a szívatásba ne csodálkozz. - nevetgélt Koki.
Ezt most tényleg nem értettem, biztos,hogy Akaru nem néz rám olyan szemmel. Azt látnám, érzném nem?
-Nem érted a nőket Kamenashi, pedig a csapatban téged mondanak az egyik legnagyobb sármörnek.- válaszolta Nakamaru.
Nem értem a nőket...? Nem értem Akarut.... ?
-Na jó, most mennem kell hamarosan indulok vissza.
-Várj. Jhonny papával minden rendben mostmár? - kérdezte Koki.
-Jaj, ne nevezd így, neki bár hol lehet füle és szeme.... -nézett körbe Nakamaru.
- Ez igaz. Lekövette Akarut, utána nézett.
-Mi komolyan?- bólintottam.
-Igen, egy dosziét dobott elém tele információkkal.
-Akkor nem adja rátok áldásotok. - hát igen ezt eddig is tudtam, hogy nem könnyű.
Elköszöntem , majd elvéve a két böröndöm, ismét bezártam lakásom és visszakocsikáztam Osakában. Örültem, hogy egyedül vagyok és nem követ egy gorilla, vagy ő maga visz. Így ismét gondolataimban meredhettem. Nem adja rátok áldását... Változhat e valami? Gondolataimban folyamatosan Akaru járt, a szívembe beköltözött és nem éreztem azt, hogy kiakarna onnan költözni. Megakartam szerezni, azt akartam, hogy mindennap rám mosolyoghasson és megérinthessem, megízlelhessem édes ajkait és támaszt nyujtsak, biztonságot neki... Nem adja rátok az áldását.... Nem is kell, mert valahogy megoldom. És ezekután az út szakaszom kicsit megváltozott.
Akaru:
A kis riport után, nem mentem vissza a suliba. De a büntetést leültem. Egész végig amúgy suliba voltam a próba teremben, új koreográfiákon agyalva. Jót tett, kikapcsolat, bár már a saját érzéseimet sem értem . Lekellett vezessem a gőzt, de ha tudnám miért.... Büntetés után egyből hazafele tartottam. Nem akartam mást, mint az üres házban ülni és nézni a falat. De amikor a kapuba értem.... ismeretlen autó parkolt előtte.... Kazuya lépett ki az ismeretlen autóból, azonnal megálltam.
-Hello! -köszönt sexy mosollyal, amitől azt éreztem, rögtön ,hogy itt olvadok el.Mi?
-Szia, osztálytárs! - mondtam cinikusan a végét és a kapuhoz léptem, kinyitani.
-Zavar? - bársonyos hangja közvetlen mögöttem szólt.
Éreztem ahogy beleremegek csilingelő hangjában. Most meg mi a fene van velem?
-Nem, dehogy zavar... miért zavarna? - esett ki a kezemből a kulcs.
Miért vagyok ideges? Lehajoltam, felvenni de amikor felvettem és felegyenesedtem, Kazuya megfogta könyököm és felé fordított , majd ajkai az enyémekre tapadtak. Megcsókolt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése