A sors szenvedélye 18.rész

 

A sors szenvedélye

18.rész

Akaru:

Izgatottan vártam az első feszitválomat. Már felvoltam öltözve, hajam bal oldalamon a vállamra esett . Egy szempilla spiralt tettem fel , egy piros szemfesték és szájfényt, és persze egy kellemes gyönygyvirág parfüm, aminek az illatát szerettem.  Kame a mosdóba  készűlödött még nem látott. Jinék ide jönnek , együtt megyünk innen. Keitáékkal ott találkozunk. Ranal játszottam , amikor megszólalt a telom ... videó hívás Adamtól :

     - Szia! - köszöntem.

Amióta szakitottunk barátok voltunk, joban rosszban. Aminek örültem, hogy nincs az a fura viszony köztünk, sokan elvoltak,hogy ha egyszer jártatok nem tudtok barátok lenni, mert valamelyikötök úgyis többet érez még, vagy épp kivan akadva, de mi ezt megcáfoltuk.  Legalabbáis úgy értezem nálunk ez működik. Tudunk barátok lenni anélkü,hogy a multan rágodnánk, kinosan éreznénk magunkat, tovább hülyültünk akadályok nélkül.

   -Szia! Jaj de csini valaki. Hová ,hová? 

    -Köszi. Hát fesztiválra , ma van az idei tavaszi fesztivál. 

    -Oh, biztos klassz lesz. Akkor zavarok?

     -Még van egy kis idő. - néztem fel az emeletre,de Kazuya még nem jött. - Mi újság veled?

    -Szomorú vagyok, mert 2 hónappal ezelőtt nem köszöntél el tőlem. 

     -Jaj, hát minden olyan hirtelen jött ez az egész. 

     -Jó, megbocsájtok de ha haza jössz, kell találkozzunk. - vágta a durcás képet, én meg elnevettem magam.

    -Jól van, jól van. 

 Ekkor nyilt az ajtó és Kazuya lépett le:

    -Hello! - alig hosz leért hirtleen megállt.

Éreztem ahogy végig mér, nekem meg az arcomat pir borította be. Közbe fél szemmel én is végig mértem Kazuyat. Egy bordó kimonot viselt, haját hátra kötötte... milyen jól néz ki, fent kicsit ki is kandikált mellkasa, amitől csak még dögösebb volt. 

    -Akaru miért vörösödtél el így? 

Basszus, meg is feledkeztem Adamtól...

    -Öhm, tudod az egyik barátom már itt van. Bemutatom Kazuya Kamenashit, ő itt Adam Russo. - forditottam felé a telefont, Kazuya megrázta magát.

    -Nagyon örvendek! - köszönt.

    -Én is! Jaj , ő az a szinész, énekes, a KAT-TUN frontembere , akiért annyira odavoltál?

    -Igen... - jaj ismét ez a vörös az arcomon... hát legalább beleolvadok a környezetben. 

    -Nem akarok zavarni, majd visszahivlak egy másik nap...

     -Jaj, nem dehogyis zavartál!

Csengettek, Kazuya ment ajtót nyitni...

    -Hello! Akaru de csini vagy! - ugrott máris mellém Koki átkarolva. - Huh kivel beszélsz? Hello!

    -Adam Russo, egy barátom. 

    -Oh, ismersz kinos storykat Akaruról? A csajok nem akarják elmesélni... 

    -Koki! - szóltam rá.

    -Hát persze, exeként , ismerem és...

     -Exe?! - döbbent meg Koki, de még hallottam talán Nakamaru hangját.

     -Igen...

     -Oh igaz, mesélt már rólad.- vette ki a kezemből Koki a mobilom.

     -Na jól van , ne haragudj Adam, de most mennünk kell. - löktem kifele Kokit, közbe a mobilomat próbáltam visszavenni.

     -Hé, Adam majd beszélünk. - kacsintott Koki, mire megütöttem a vállát.

     -Szia!- kösözntem el Adamtól és letettem, majd Kokira néztem. - Meg ne próbáld! - szigoruan próbáltam ránézni, de ő csak elvigyordott és megfogta a az arcomat.

     -Oh, de aranyos vagy. - csak durcásabban néztem , de elnevette magát.

    -Sziasztok! - köszöntem és szemügyre vettem őket.

Koki kimonot viselt, egy sötét kék csikósat. Jin, nem viselt kimonot egy ilyen trapéz , katona stilusu nadrágot viselt, egy egy fekete polóval és egy fehér ilyen nagyobb méretű térning kabátot, haját ő is összekötötte. Tatsuya , nem lepődtem meg, kimonot viselt egy ilyen narancssárga kimonot , ami nagyon jól illett a hajához. Junno szintén beállt a kimonok sorában, egy világos zöldet viselt, melyen szintén fekete csikok ékelődtek. Nakamaru meg egy hasonló stilusu nadrágot viselt, mint Jiné, csak feketébe és több zsebes volt, egy  szürke térninget és egy fekete mellényt viselt. Hát igen, mind annyian jól néztek ki, elsem hiszme,hogy így látom, nem képen őket, hanem élőben, ahogy engem néznek, nekem mosolyognak.

    -Kazuya, mégis kimonoba jössz?! -húzta fel a szemöldökét Nakamaru. 

    -Hát igen,végül igaza volt Junnonak a fesztivál így az igazi és Kokinak.

     -És nekem? - néztem fel kerek szemekkel Kazuyara és mintha zavarbajött volna, el is forditotta fejét.

     -Oh, te is mondtad? - kérdezte Jin.

     -Akkor így már érthető! - nevetett fel Koki.

Csend telepedett ránk, miközben Kazuya szuros tekintettel nézett a srácokra.

    -Akkor mehetünk? - kérdezte Jin.

Bólintottunk és mindneki nagy mosollyal lépett át a küszöbön. Én leghátul maradtam. Kazuya mellett. 

    -Öhm... izé..jól áll neked a kimono....- teljesen zavarba jöttem, tényleg ilyent kérdek? - Izé, nem mintha máskor nem állt volna jól, láttalak képen de... - miket beszélek? Ez tényleg én mondom hangosan ki? - Örülök,hogy végül így döntöttél. -néztem el zavarba.

Ismét csend telepedett ránk, azt hittem,hogy most leégettem magam... de ekkor...

Kazuya:

    -Köszönöm. Te is gyönyörű vagy! - éreztem ahogy az arcom vörösbe pomopál.

Olyan aranyos mikor zavarba jön. Lassan rákell jöjjek,hogy folyamatosan látni akarom, ahogy mosolyog, ahogy énekel, táncol, mellette lenni mikor sír, átölelni és megvigasztalni. Minden egyes percet vele tölteni,mellette megnyugszom és boldog vagyok, erőt ad nekem és előre léphetek vele együtt , kéz a kézben járni... kéz a kézben... kéz a kézben... a srácok elől mentek , beszélgettek... csak mi ketten kullogtunk hátul...akkor miért ne... Lassan közelitettem kezem az ővéhez , szívem torkomba dobogott és csak fél szemmel sanditottam arra... A kecses, vékony kis keze... Milyen lenne ha az enyémbe tartanám? Ha hosszú újjai összefonodnának az enyémekkel? 

    -Kazuya! 

    -Mi?! Igen tessék?! - szökkent hirtelen el, kezemet azonnal hátam mögé rejtve.

    -Mi az haver? - nézett értetlenül Jin.

     -Tán valamire készültél? - húzta fel a szemöldökét Koki.

    -Szólj ha pluszba vagyunk? - vigyorgott Nakamaru. 

 Akarura néztem, aki kíváncsian mérlegelt. Jaj vajon lássa mennyire zavarba jöttem? Előre néztem a srácokra,akik mind vigyorogtak idiótán , majd előre szaladtamés Jinnek ugorva összeborzoltam a haját:

  -Tessék?! Mi?! Mit akarsz?! Bunyót?!

    -Ne már! Kamenashi, összeborzoltad a hajam...- lökött el tőle Jin, de felnevetett. - Amúgy? - karolt át és kezdett suttogni. - Féltékeny voltál?

     -Ugyan mire? - néztem értetlenül...

     -Hát az exére...

    -Még egyszer megkérdem, ugyan mire? Csak beszélgettek semmi extra.

     -Oké - egyenesedett ki - ha te mondod. 

     -Akaru! - előre néztem, egy csinos , karcsú lány, szőke haja kontyba , egy sárga kimonot viselt így integetett nekünk és szólította Akarut, ő lesz Midori.

     -Midori! -szaladt előre Akaru.

Ezután láttam meg, mellette Keitát , nem viselt kimonot, egy egyszerű farmer , egy kockás kék ing és egy bör dzseki. Persze tekintetünk azonnal találkozott. Akaru átölelte a lányt, ekkor értünk mi is oda. Közben észrevettem még egy srácot , narancsos , bozontos hajjal és barna szemmel. Egy elég neon zöld kimonot viselt, mely mellkasánál nyitott volt, egy fehér poló látszodott ki alóla. Ő lesz Shouta.

   -Srácok beszeretném mutatni Midori Hakut és Shouta Hirazawit.

     -Nagyon örvendünk! - hajoltunk meg a srácokkal.

     -Már sok mindent hallottunk Akarutól. - mosolygott Tatsuya és Shouta felé nyújtotta kezét.

     -Mi is örvendünk! - köszöntek ők is.

     -Nekünk is már sokat mesélt Akaru... 

     -Persze azért hallottunk rólatok dolgokat... - de Shouta nem tudta befejezni mondatát , mert Miodir oldalba ütötte.

     -Nyugi értsük.- válaszolt Junno. 

     -Hát, akkor induljunk! - kiáltott fel Koki és elindultunk a fesztivál területére.

Azért igyekeztünk kerülni a nagy tömeget,de olyan érzésem volt, hogy nem fogja semmi sem elrontani.

    -Oh! Milyen rég voltam! Na lássuk mit próbáljunk ki? - kezdett tanakodni Nakamaru és Koki.

Mélyet szippantottam a levegőben, miközben szemem körbe tekintett. Régi feeling jutott eszembe. Az emberek arcán a nagy mosoly, az izgatottság. Ahogy emberekkel találkoznak és újdonságokat mesélnek egymásnak, hogy mik történtek velük és mennyire váják a tűzijátékot, hogy mit ennének ,mit próbáljanak ki. A gyerköcök ide oda futkorásznak nevetgélve, nem tőrődve a felnőtt gondokkal, kis kimonojukban. A standoknál az árusok nagy mosollyal fogadták vendégeiket és ajánlották termékeiket. Az étel sandoktól finom illatok áradoztak  , mindenhol előtted készült a friss alapanyagokból az étel, takoyaki, Maki sushi, inari sushi, teriyaki csirke, yaki soba, grillezett kukorica.Mind nagyon jól néztek ki, de persze az édességek sem maradtak ki mitarashi dango, kis fánkok, palacsinta.Az emberek arcán cska úgy sugárzott a döntésképtelenség, hogy épp mit próbáljanak ki.A játék standok boldog kiáltásoktól vagy épp keserű kiáltástól töltötte meg a teret. Gyerekek, felnőttek egyaránt versenyeztek , párok egymás felé tarották az étlet, vagy épp a fiú mutatta meg mennyire ügyes egy játékban, reménykedve, hogy nyerhet valamit a szép hölgynek aki mellette van. Kellemes, boldog hangulat uralkodott, amin rég vettem részt. 

     -Kérsz? - visszatértem a jelen pillanatban és magam mellé néztem.

Egy kis tál takoyaki volt az arcom elé téve, Akaru mosolyogva nézett .

     -Köszönöm. - vettem el egyet.

     - Nosztalgiáztál? 

     -Tessék? 

     -Elgondolkoztál...

    -Jaj, csak a terpet néztem, mértem fel. Emlékek sorozata... rég voltam. Emlékszem gyerekkoromba a szüleink minden évben elhoztak, amikor csak lehetett ,  a tesoimmal alig vártuk a tűzijátékot. Az egyik kedvenc játékom a célba lövés, mindig én nyertem a tesoim mellett. Anyám szerint profi céllővő vagyok.

     -Oh, valóban? - nézett rám incselkedve, tényleg incselkedve. - Akkor majd mutasd meg. -kacsintott rám és előre szökkent Midori mellé.

Ez nő komolyan... elmsolyodtam és tovább mentem. Amit csak lehetett kipróbáltunk , halat horgásztunk, ettünk, ittunk, dobtunk kosárra, beszélgettünk . Jól éreztük magunkat, a csapat egész jól elengedte magát és összebarátkoztunk Akaru barátaival is, bár Keita még mindig zavart. De mindneki moslygott, nevetett ,  nem ronthatta semmi sem el ezt a napot. 

    -Nektek jővő héten kezdődik az első megjelenésre a próbák nem? 

    -Igen.  - válaszolt Midori, Tatsuya kérdésére.- Már alig várom. Te nem Akaru?

    -De.... - válaszolt, de ahogy nekem tűnt átjárta az idegesség.

Majd megkell mondjam,hogy minden rendben lesz, ügyes lesz.

    -Adjatok bele mindent, Jhonny mindig figyel az első benyomást fontosnak tartja. Hogy képesek az ujoncok viselkedni egy tv műsorban. - búzdította Junno.

  -Olyan meglepő, hogy már itt tartunk.

     -Hát kilettetek választva, nem hiába mert van bennetek potenciál, csak csiszolni kell. Van akinek hamarabb sikerül , van akinek több idő kell. - folytatta Nakamaru.

    -De ügyesek lesztek. - mosolyogtam Akarura. 

Aki mosolyogva bólintott, úgy ragyogott a szeme , hogy éreztem azonnal beszippant. Milyen gyönyörű, miért van rám ilyen hatással? Miért akarok közelében lenni folyamatosan, látni a mosolyát .... már megint itt tartunk Kazuya. Mi van veled? 

    -Nézd ott a céllővés... Megmutatod mire vagy képes? 

Húzta fel a szemöldökét és várta válaszom. Csak elégedetten elmosolyodtam,majd elindultam a stand felé... már láttam is mit nyerek meg neki.