4U
Az eloérzetem kiugrott azon a nap, ott , abban a pillanatban.
Mind az öt érzékem, tisztában volt, a sors találkozásunkkal.
Majdnem olyanok voltunk mint a hold és a nap, te és én
Csak azért, mert önmagad voltál , én ragyoghattam.
A városban áradó képzeletbeli álmok helyett
Aki állandó kedvességgel adott nekem reményt, neked
A szokásos szavak helyet az el nem fakuló érzéseket ajánlóm.
A világ közepétol küldöm ezt a szerelmet Én kedves , édes kedvesem
Te vagy az utolsó barátnom... Te vagy!
Mindig anyagi dolgokat kerestem
De az emlékek, amelyeke nem látok a szememmel, káprázatosabban ragyognak.
Én és te mindent összekapcsolunk
Remélve, hogy így tovább élünk
Felnéztem a fényre, mely az eso után ragyogott
El fog érni, az aki örökre kedves nekem Fényesebb
Szivárogtam ebben a futurisztikus városban
Semmire sincs szükségem, de Köszönöm a kedvességed
Az akkori napok, annyira fényesek voltak, mint egy hatodik nagyságú csillag,
de a ragyogó holnap körül adok egy csókot neked.
A városban áradó képzeletbeli álmok helyett
Aki állandó kedvességgel adott nekem reményt, neked
A szokásos szavak helyet ezeket az érzéseket akarom ajánlani ,amelyek nem fakulnak el.
A világ közepétol szeretném elküldeni ezt a szerelmet Én kedves , édes kedvesem
Szivárogtam ebben a futurisztikus városban
Semmire sincs szükségem, de Köszönöm a kedvességed
Te vagy az utolsó barátnom... Te vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése