A sors szenvedélye
27.rész
Akaru:
Lassan fordultam az ajtó felé. Ez a hang mint egy zár kattanás... De ugyan miért zárná be valaki? Az ajtóhoz léptem , megpróbáltam kinyitni de az ajtó nem nyilt. Kopogtatni kezdtem az ajtón:
-Hahó! Elnézést de én még itt vagyok! Valaki?! - hirtelen torok koszorülést hallottam mögülem.
-Mi ez a hangzavar?
Amikor meghallottam a hangot lestoppoltam. Ez a hang közvetlen mögöttem szól?! Jól hallottam?! Lassan fordultam a hang irányában és amikor szembe találtam magam az illetővel rögtön magamhoz kaptam a polóm és amennyire tudtam eltakartam magam. De persze nem csak én lepődtem meg... Kame is ugyan annyira meglepődött és zavarbajött mint én... eltekintett és kezét arcához emelte. Nem hiszem el, hogy kerültem ilyen helyzetben? Miért pont vele? Azonnal ugornom kellett volna és felvegyem a polót de a lábam , mintha földbe gyökerezett volna nem tudtam megmozdulni. Plusz helyzetemen az sem segitett sokat, hogy Kame egy száll törölközöbe állt ott előttem... Tudom, hogy nem kellett volna, de nem tudtam nem végig mérni jól kidolgozott felsőtestén, ahogy lassan egy egy viz csepp végig gördül róla, ami a hajáról cseppent le... nagyot nyeltem. Vajon milyen lenne végig simitani rajta? Végig simitani ezen a felső testen lassan, érzékien ...
Akaru! Mégis min jár a fejed?! Végre rávettem magam , hogy elnézzek róla , s próbáltam megnyugodni.
-Te mit csinálsz itt?! - kicsit felemelte a hangját , de ez érthető volt.
-Te mit csinálsz itt?! Ez a női öltöző... - szólaltam meg és fordultam is feléje, de igyekezve csak a szemébe nézni.
De még mindig le voltam fagyva és csak takartam a ciklamen rövidujjú polómmal , amivel néha gyakorolok és most először bántam, hogy nem a bővebbik polomat vettem , mert hát ez nem takart egészen jól, bár igyekeztem legalább a felső részt takarni amennyire lehet.
-Nem ez itt a férfi öltöző. - szólalt meg Kazuya...
-Mi?! - annyira meglepődtem, hogy egyik kezemmel elengedtem a polóm. - Jaj! - kaptam gyorsan utána, erre Kame gyorsan megfordult.
- Tudod mi szerintem először mind a ketten öltözzünk fel... Maradj itt én majd a tusolónál átöltözök.
Nem nézett rám, az egyik szerkényhez lépett és kivette ruháit , majd gyorsabb tempoval eltűnt az ajtón mely a zuhanyzók felé vezetett. Néhány percig még ledermedve álltam, majd észbe kaptam és gyorsan elkezdtem átöltözni... szinte alig 5 perc alatt öltöztem fel és reméltem, hogy az izzadtság szagát eléggé elrejti az desodorom, amiből nem ekveset használtam, mivel arra gondoltam, most bizots nem tudok letusolni.
Kazuya:
Mégis mi ez az egész?! Miért pont vele?! Miért pont most?!
Épp a táncpróbánkal végeztünk de én hátrébb maradtam, mert beszélgettem Yamapivel . Igazából észre sem vettem, hogy ennyire eltelt az idő, de mire az öltözőbe értem a fiúk nem voltak ott. De csak vállat vontam és elmentem lezuhanyozni. Az este alig tudtam aludni, folyton a közös jelenet járt a fejembe Akaruval és az , hogy egyre közeledünk a közös csók jelenethez. Vajon amikor ezt felhozta a rendező Akaru mire gondolt? Hogy áll hozzá? Fél tőle? Kényszernek érzi? Egy szerep miatt megcsókolni valakit , hogy áll ehhez? Engem mégis örömel tölt el... tudom nem szabadna és végül csak nehezebb lesz, mert még jobban akarni fogom, hogy legyen igaz, nehezebb lesz kontrolállnom magam... Mit tegyek? Mihez húz a szívem? Nem tudok megszabadulni az érzéseimtől, nem ... nem is akarok... Mit kellene tegyek? Hagyjak nekik teret vagy ne? Kinoznak belül, felörölnek , egymással szemben áll két személyem és nem tudom melyiknek engedjek....
Szóval már épp letusoltam és zártam le a vizet, mikor :
-Hahó! Elnézést, de én még itt vagyok! Valaki?!
Ez a hang? Csak képzelődöm ugye?! Valaki dörömböl az ajtón, magamra tekerem a törölközöt és kilépek a tusoló részekből és már is megpillantom. Ott áll az ajtónál, háttal nekem és kopogtat ... poló nélkül... Mit keres ő itt? Hogy került a férfi öltözőbe? Bizsergés járta végig testem , ahogy végig néztem rajta , tudom nem kellett volna ... de nem tudtam megállni, közbe a szívem is heves ütembe kezdett ... végig nyaltam ajkaimon... Milyen karcsú... Előre nyújtottam a karom , nem is tudom miért de egy érzés jött elő hogy végig simitsak meztelen bőrén, hogy ujjaim lassan, érzékien végig huzodjon selymes bőrén... Kazuya! Mégis mire nem gondolsz? Megkoszorutlem torkom, mire felfigyelt, majd hangomra ő is ugyan olyan megdöbbenve és nem értve a helyzetet felém fordult. Amint tekintetünk talalákozott, gyorsan polója után kapott és amennyire lehetett próbálta takarni magát. Bár teljesen elfedni nem sikerült... Amire persze egy részem nagyon is örült... sajnálom férfi vagyok. Türtöztetnem is kellett kicsit magam, hogy ne szeljem át a köztünk lévő távolságot és megérintsem... de nem szabadott, sosem tennék olyant amit Akaru nem akar. Mindketten zavarba voltunk, mindketten vörösek és mivel egyikünk sem tudta a helyzetet és talán nem is ilyen helyzetbe kellene megbeszéljük ezért mondtam, hogy öltözzünk át. De ahogy egyedül maradtam a zuhanyzóban szivem kalapálása nem nyugodott. Akaru... Akaru a szomszédba öltözik és igen tudom, hogy együtt lakunk és cserél ruhát otthon is... de most... most láttam félmeztelenül nagyjából.... Kazuya ne mind gondolj a látottakra? Baka! Szedd össze magad!
Kis idő múlva kiléptem a zuhanyzó részlegből ... Akaru is felöltözött már ott ült ahol a szekrényem van, szembe a kijárati ajtóval, kezei térdein összeszoritva helyzete és azokat nézte, idegesen. Hát igen jó kis helyzetbe voltunk.... Szeme sarkából felém tekintett:
- Én tényleg azt hittem, hogy ez a női öltöző még meg is néztem a táblát...
Az ajtóhoz léptem és megpróbáltam kinyitni, de felesleges erőlködésnek bizonyult, mert az biza zárva volt. Kopogtam de válasz nem jött...
- Elhiszem ... - Akaru mellé léptem és leültem .
A telefonom után kezdtem kutakodni ...
-Lemerült... -sóhajtottam fel és a töltöm pont most nem volt nálam.
Akaru feleszmélt és maga körül kezdett keresni , egyre idegesebb lett majd megállt néhány percre:
-Ne már! A próbaterembe maradt a telefonom... -csapott a fejéhez.
- Hát akkor várunk ... Szerintem becsaptak.
-Tessék?! - fordult felém meglepetten.
- Szerintem kicserélték a táblákat valahogy vagy átirták... nekem vagy neked...
Akaru elgondolkozott és ha jól sejtettem azon, hogy inkább neki szánták .
- Szerinted neked tették?
- Igen... -bólintott.- Ugyan ki csapna be téged? Senpai vagy, Egy nagyon ekdves, tehetséges senpai aki már sok küzdött , KAT-TUN Kazuya Kamenashija... sajnálom, hogy ebbe bele kevertelek. - egész testével felém fordult és meghajolt.
Szeliden rá mosolyogtam és kezemet fejére tettem:
- Dehogyis! Nem kevertél semmibe . - összeborzoltam a haját. -Sosem kevernél semmibe... Én majd vigyázok rád... mindig...
Elhuztam a kezem és elnéztem , közbe ajkamba haraptam... madj csak azon vettem észre magam, hogy magamhoz húzom és átölelem. Éreztem ahogy teste megfeszül meglepedöttéségében de nem lökött el. Olyan megnyugtató karjaimba tartani , érezni kellemes virág illatát... jaj de jó vagy Kazuya, nem rég még vitáztál az egyik feleddel, hogy maradj távol tőle most meg itt ölelgeted... De ekkor lassan Akaru karjai derekam közé fonodtak, oké nem egészen csak az oldalamra helyezte és polomba kapaszkodott. Éreztem ahogy szívem táncba kezd ... Nem is tudom mennyit állhattunk úgy, mire Akaru huzodott először hátrébb. Abban a pillanatban egy hiányérzet fogott el, egy üresség...
- Szerinted hamarosan megtalálnak? - szólalt fel halkan.
- Hát a legtöbben már elmentek a cégtől... De talán egy takaritó betéved... -mosolyogtam rá. - Félsz? Ne fogom kihasználni a helyzetet vagy ...
-Tudom, sosem gondolnám, hogy te bármit is tennél velem az akartom ellenére. Kezdjük ott, hogy együtt lakunk szóval már ott is tehettél... de én tudom, hogy te nem olyan ember vagy . Én melletted biztonságban érzem magam. Az hogy mellettem vagy, hogy támogatsz erőt ad...
Ezt mind úgy mondta, hogy csak maga elé dermedt, de ezek a szavak nagyon boldoggá tettek. Nekem is erőt adsz, hogy itt vagy velem... Miért nem tudom kimondani hangosan?
- Milyen volt a napod? - tekintett végre felém azokkal a csodaszép barna szemekkel és azzal a csodaszép mosollyal.
-Jó . Délelőtt egyedül volt munkám, délután a srácokkal volt táncpróbánk. A srácok már alig várják a szabadságot, pláné nagyon sok mindent szeretnének veled együtt csinálni, sok mindent terveznek szóval készülj fel.
- Rendben! Már alig várom, miután visszajöttem mutassátok be Japánt még jobban!
Igaz... vészesen közeledett Akaru hazautazása is arra 2 hétre. Arra 2 hétre nagyjából minden a régi helyzetre váltodik, amilyen volt egyedül fogok lakni ... Legalább felkészülök arra mikor vége lesz a forgatásnak és hazautazik. Vagy vajon annyira megfogja szeretni,hogy itt marad? De akkor is az hogy ketten élünk együtt nem fog örökké tartani. Bár szeretném ha úgy maradna, ő biztos nem. Mégis belegondolni abba,hogy egyszer minden a régi lesz, hogy ismét egyedül fogok élni , nem fogom mindne reggle látni Akaru álmoskás arcát, hallani álmoskás hangját... vagy látni mosolyát amikor hazaérek és együtt játszani és órákig beszélgetni vagy csak ülni egymás mellett csendben , de tudni, hogy ott van mellettem... Ennek egyszer vége lesz nem igy van?
- Várod már, hogy hazautazz?
- Persze, hiszen mostmár 3 hónapja nem volt otthon. Még sosem voltam ennyi ideig távol az otthontól és tudom,hogy ez hosszabbodni fog.
-Bánod , hogy eljöttél?
- Nem. Hiányzik a szülőhazám, természetesen a családok, barátok a rutinok amiket megszoktam. De jó felfedezni valami újjat, jó belekezdeni valami olyanba amire nem is számitottál és tulajdonképpen ez is a részem, Japán is az én otthonom.
Elképesztő, komolyan elképesztő, hogy mennyire pozitiv, hogy mindig mosolyog , ez a csodás mosoly ami rögtön megmelengeti az ember szívét. Jaj ez a mosoly... ezt a mosolyt megakarom védeni.
- Olyan pozitivan állsz hozzá. Segíteni fogok,hogy felfedezd ezt a helyet is és otthonak érezd. - Tudom, hogy nagyon sok időnk nem volt épp, amióta itthon vagy és sok minden megváltozott hirtelen az életedbe de... -hirtelen ujját az ajakaimra helyezet és csendre intett.
- Nem várok el semmit, belecsöppentem ebbe az életbe és minden megakarok amit lehet tenni érte, hogy ennek a világ tagja legyek, lépést tartsak vele...
- Eltudod képzelni az életed itt? Itt akarod folytatni? Már úgye a szüleiddel azt beszélted, hogy forgatásig...
- Jaj... hát igen erről még semmit sem ebszéltem velük, de arra gondoltam, hogy most ha hazamegyek kicsit elbeszélgetek velük. Én, igen eltudnám képzelni itt az életemet , megkellene szoknom persze és új dolgokat felfedezni, de nem lennék egyedül ... - zavarbaejtően eltekintett.
Néhány perc csend után a kezemet kezére tettem...
-Nem leszel egyedül, itt leszek... leszünk .
Kerek barna szemei belémvésödtek , kezeit megforditotta, így az én kezem az ővébe csuszott és megszoritotta. Mintha ebben a pillanatban megállt volna az idő , mintha csak ott akár egy öltöző is, de mi ketten voltunk a tér és idő egybefolyt és nem létezett múlt, jővő, csak a jelen, a jelen hogy ott vagyunk, egymás kezét fogva, egymásra mosolyogva és tekinteteink egymásba furrodva. Mintha a vilgától távol lennénk, egy átlátszó buborékba, ahova nem szürődnek be a kinti zajok, a kinti problémák. Ez a buborék, a mi kis buborékunk.
- És milyen napod volt neked?
- Jó! Chie -sensei elmondta,hogy kis junior festet fogunk tartani nyár közepén nektek... - érdeklődve tekintettem rá. - Már nem csak nektek, hanem News, Arashi meg hasonló nagynak...
-Nagynak? - nevettem fel.
-Jó na , érted, hogy értem. - durcáskodott, olyan cuki volt.
- Még nem hallottam róla, de akkor ha nem lesz munkánk mindenképp elmegyünk a srácokkal.
- Hát ajánlom is a nagyok közé ti is tartoztok. - nézett ismét durcásan rám, de én csak felnevettem.
- Rendben, rendben ott leszünk.
Mint azt már megszokhattuk, egész jól elbeszélgettünk Akaruval, minden gond csak úgy elszáll ha vele vagyok és igen minden erőfeszítésem amit eldöntöttem, hogy igen most eltávolodok porrá oszlik, képtelen vagyok nem mosolyogni rá, nem beszélgetni vele... nekem ezek a pillanatok sokat jelentenek. El is felejtettük a helyzetünket , hogy épp egy öltözőbe vagyunk zárva, csak élveztük egymás társaságát. Nem figyelve az időre, vagy bármire...
- Kazuya?! Hé! Haver!
-Hmm...
Reggel arra ébredtem, hogy valaki szólit... ahogy mozgolodni kezdtem éreztem ahogy a hátamba és a nyakamba hasit a fájdalom, elgémberedve éreztem a testrészeimet... Amikor szemeim kinyitodtak fehér szin vett körül , föld kemény volt és karomnál éreztem valamit, vagy inkább valakit... Amikor oldalra tekintettem megláttam egy kis angyalt... Nem ébredt fel rögtön a hangzavartól , nekem volt dölve... olyan aranyosan aludt. Elmosolyodtam, de hamar éreztem, hogy újra meglök valaki . Oldalra tekintve megpillantottam Yamapi vigyorgó arcát.
- Te meg mióta vagy itt? - sutotgtam.
- Most jöttem. Ti mit kerestek itt?
- A tegnap esetefele valaki bezárt ide. - válaszoltam .
Akarura pillantottam , aki ebben a pillanatban mozdult meg, majd lassan kinyitotta a szemét:
-Kazu... - Kazu? Milyen aranyos!!!!!
Majd hirtelen kipattantak szemei és elhuzodott rögtön tőlem , ő is körbe tekintett, majd a végén megállt pillantása Yamapin és még vörösebb lett, szerintem azért mert az járt a fejébe, hogy hogyan is talált ránk Yamapi. Azonnal felállt rendbe tette magát és meghajolt:
- Jó reggelt! Akaru Suzuki nagyon örvendek!
Nevetés tört ki belőlem, ahogy Yamapiból is , majd ő is bemutaktozott és kezet fogott Akaruval, miközben én felálltam.
- Azt hiszem az lesz a legjobb ha ti most hazamentek. Délután gyertek vissza és beszéljetek valakivel, azért az, hogy ide bezártak...
-Köszi, úgy fogunk tenni. Beszélek Misakival és szólok, hogy intézze el a mai hiányzásod...
-Nem! Nem kell, én megyek ma...
Vállára helyeztem a kezem:
- Nem hiszem, hogy valami kényelmes volt a földön aludni. Menjünk haza, lezuhanyzol, kajálunk és majd délután közösen visszajővünk és meglássuk mit tehetünk ez ügy érdekébe. És nincs ellenvetés, igenis tenni kell ezellen valamit.
Abba belesem akartam gondolni, hogy mi lett volna ha Akaru egyedül zárodik ide be, vagy valaki mással...
-Rendben. - egyezett végül bele. - Oh! A telefonom!
Akaru elnézést kérve rögtön kilépett az öltözőből.
-Ajaj Kazuya. Egy lánnyal bezárva egész este az öltözőbe.
Értetlenül néztem baráomtra aki csak tovább vigyorgott, majd felsóhjatva, de közbe mosoly is ott bujkált az arcomon elvettem a táskám és kisétáltam.
Akaru:
Kazu? Úgy ébredtem, hogy az volt az első szó, hogy Kazu?! Jaj nem hiszem el, Kazuya és Yamashita előtt.... Jaj Akaru... Bár néha az este folyamán szinte kipattant a szívem a helyéről, ugyanakkor nagyon örültem, hogy az akivel összelettem zárva Kazuya volt... Ismét egy hosszat beszéltünk amit már régóta nem. És ahogy fogtuk egymás kezét, ahogy felébredtünk egymás mellett reggel... Nem álmodtam mindezt? Egy idő után már el is felejtettem, hogy éppen bevaguynk zárva, Kazuya jelenléte annyira megnyugtatott, annyire elfelejtette a gondokat... persze ott volt a folyton zavarbajővő érzés, ami egy mosoly, egy nézés hamar kiváltott, de ez csak az ő hatása rám. Ez is egy új dolog, elmondhatom, hogy összevoltam zárva Kazuya Kamenashival! Na nem mintha nem élnénk együtt...
A mobilom ott volt még a táncterembe, ami üres volt... Fellélegezve kapcsoltam be, egy hívás anyukámtól, egy Keitatól és 3 hívás Misakitól. Csak épp édesanyámnak küldtem egy rövid üzenetet, hogy este felhívom őket , Kazuya már ott volt mögöttem. Együtt indultunk haza, mint mondta Kazuya hívta fel Misakit és elmondta a történteket, illetve, hogy vegyen ki mára a suliból. Tényleg nem szerettem volna kimenőt, hiszen annyi minden volt még részt akartam venni az órákon, de Kazuya nem akart emellől tágitani. Hazaérve előre engedett, hogy letusoljak , majd miután megreggeliztünk mind a ketten lepihentünk egy kicsit én a szobába , Kazuya a dolgozó szobájába, ahol úgye azóta mióta itt vagyok alszik. 13 körül kászálodhattunk ki ismét mind a ketten az ágyból , oké a föld nem volt olyan kényelmes valóban, de az a meleg érzés, az a biztonság, hogy ott aludt mellettem semmihez sem fogható . Megebédeltünk, majd Kame elhívott az egyik műsor forgatására vesznke fel egy dalt Suga Shikaoval. Nem akartam zavarni, de végül miután mondta, hogy nem gond és utána egyből mennénk is a céghez belementem. Már nagyon izgatott voltam, alig vártam, hogy lássam , hogyan mükődik együtt más személyekkel Kame, mint a többi csapat tag. Bár őszintén nem hallottam sokat erről a Suga-ról. Máskülönben, azon járt a fejem, hogy mi lesz ha elmondjuk a történeteket, hogyan fognak reagálni az emberek, rossz szemmel? Mit fognak tenni? Kiderül ki volt? Téynleg belekellene vonni más cég embereket akár az igazgatót is? Ez csak egy kis csinytevés. Nem?
Misaki érkezett 14 fele értünk, nem értette az egész helyzetet, hogy ez hogy történhetett meg de egyelőre nem vitatta sokat. Miután megérkeztünk Kazuya el is ment átöltözni , én Misakival maradtam. 10 perc múlva egy fekete hajú, barna szemű, szemüveges férfi lépett elő gitárral a kezébe . Egy félcipőt viselt, kékes szürkés ingel és fekete nadrággal. Meghajolt a stábnak és köszönt, majd a diszletnél lévő egyik székhez ült le. Ő volt Suga Shikao. Kis idő múlva Kazuya is megérkezett, fekete nadrágot viselt, öltöny kabáttal és fehér polóval, szintén cipőként félcipő. Odasétált a másik székhez , majd mielőtt elkezdődött volna a felvétel felém nézett és rám kacsintott. Pir jelent az arcomon, miközben szívem öröm táncba kezdett. Közben felcsendült egy lassú, kellemes dal is... és Kazuya hangja szólalt fel először. Suga-san nagyon jól gitározott és ennek a dalnak a hangzása nagyon megnyugtató volt, a diszleten egy csomó gyertya égett. Kazuya hangja közbe bejárta a teret, borzongás futott végig a hátamon, ez a gyönyörű hang, csak becsuktam szemem és hagytam sodrodjak, ez a hang... erőteljes , kellemes ... Suga-san hangja kicsit erőteljesebb volt, vagy hogy is mondjam nem volt az a lágy hangzás, mint Kazuyaé de nagyon jól kiegészitették egymást , jól összpontosultak egymásra. Szerettem volna jobban kiellemezni ezt a hangot is, de valahogy folyton azon vettem észre magam, hogy Kazuyat nézem, ahogy átadja a dalnak magát, ahogy én is átadom magam a dalnak és közbe Kazuya hangja assan ringat a ritmus lágy dallamán..
https://www.youtube.com/watch?v=AAq_9L4w03s&ab_channel=sweety000
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése