Kame Camera 4

 Vol. 4 Csapat

Amikor azon aggódtam, hogy milyen témát kellene válasszak a "tagok" témához, szememet ez a Shibuyában lévő tábla ragadta meg. Nagyon jónak gondolom, hogy a belvárosban van tábla rólunk, ahol Junior napjainkat töltöttük. Ráadásul ezen a képen vagyok velük. (nevet).

Nemrégiben képes voltam a tagokkal enni vagy születésnapi ajándékot váltani velük.  Annak ellenére, hogy ezt régebben nem tudtam elképzelni. (nevet). Úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk természete változik, hiszen már 10 éve vagyunk együtt. Az újonnan megalakult KAT-TUN formáció egy olyan agglomeráció volt,  amelyet általában B rangú junioroknak ismernek el, ez azért van, mert ugyanazon a generáció "hálozaton" magasabb szintű emberek voltak, mint Yamapi és Ikuta. B ranguak voltunk , de mivel mindannyian erősek is , először voltak sohavéget nem érő sorok. Én pedig aki közöttük voltam, problémás gyerek voltam. A temperamentumom durva volt és szemtelen.  Olyan dolgot is csináltam, hogy megragadtam azt a tagot aki kudarcot vallott a koncert alatt és azt üvöltöttem "Mi a fenét csinálsz!" (nevet).  Az igazat megvallva, csoporton belül elvágtak. Még akkor is ha munkahelyen én voltam a közvetítő , ez általában "1 kontra 5 " formáció volt. Valójában olyan természetű vagyok, amely nem akar összkeverni , ezért szerettem volna elválasztani a munkát és a magánéletet, nem beszéltem annyira a tagokkal munkán kívül. Szerintem a másik ok, annak is köszönhető, hogy nagyon hamar sok nagy esélyt kaptam például szoló tevékenységeket vagy szinházi szerepeket. 2004-ben Takizawa-kun helyettesének szerepével a "DREAM BOY" -ban hatalmas fordulópontot jelentett. Annak esélyével, hogy egy nagy darabban vezető szerepet töltöttem be, a csoporton belül elszigetelődtem , de a másik oldalon "munkásként" nőhettem. Megtanultam, hogyan irányitsam a csapatot vezetőként és szakmai lelkiismeretem megerősödött. Azt mondtam, amit mondani akartam, hogy jó munkát végezzek KAT-TUN néven is , így természetesen én lettem az aki a középpontban áll és a (csoportot) is húzza. Azt hiszem a tagok először haragudtak rám. Mert a legfiatalabb voltam, tudod. Nem akarom felhívni a figyelmet. Csak a KAT-TUN-t szeretném jó uton haladtatni... Voltak napok, amikor úgy éreztem ezt nem közvetítem jól és hogy őszinte legyek, voltak olyan napok is, mikor magányosnak éreztem magam. (nevet). 

Mindenkinek van jó és rossz oldala, most képesek vagyunk kölcsönösen megérteni őket személyiségünkként. 

Ennek ellenére debütálni tudtunk, együtt töltöttük el a mozgalmas napokat és a váratlan problémákat és a légkör a csoporton belül apránként változni kezdett. Erős énünk, olyan mint korábban, de képesek vagyunk megérteni és elfogadni egymás jó és rossz oldalát. Még akkor is ha hosszú beszélgetéseket folytatunk koncertekről, érzelmileg nem egyeznek. Megértettem a "felhasználói kézikönyvet" , hogy Koki az a srác , aki nem mond ellenkező véleményt a helyszinen, de utána mégis van valami amit mondani akar és , hogy nem szabad, hogy tempós attitűdom húzza Taguchit. (nevet) Ez érvényes rám is. Kezdeményezem az ötleteket és lebeszélem a fejemben, de az inspirációt csak szavakba öntöm, ez nem azt jelenti, hogy makacsul ragaszkodni akarok az ötleteimhez a végletekig. Éppen ellenkezőleg, azt szeretném ha valaki irányitaná és vezetné az intuitiv és szökésre hajlamos énemet (nevet) és ezt most is felfogják. Koki rap, Nakamaru beatbox, Ueda gitár, Taguchi zsonglőrködés . Mielőtt feleszméltem volna, mindenki elsajátította saját fegyvereit és ezt nagyon tisztelem. Furcsa, nem? Még most sincs semmi "kötelességtudatom", hogy jól kellene kijönnem velük. De mint férfi, aki próbál hűvösen viselkedni , nem akarok ragaszkodó barátságos hangulatot mutatni (nevet). A kötelékek természetesen mélyek. 

A jelenlegi énemről van egy nagy rész, amit a KAT-TUN hozott létre. Pontosan azért, mert ezekkel a tagokkal indultam el ezen az úton, alakult az indulatom és a gondolatom. Most már a teljes szívemből örülök, hogy KAT-TUN-ban lehetek. Bár létezik a csoport, én magam vagyok, jó, hogy van egy ego amely úgy dönt , hogy önmagamat is kivitelezem egyéni emberként. Szerintem ez is a KAT-TUN . De ha a KAT-TUN nevezetű anyahajó részesül előnyben, biztos elterjed az utam és a lehetőségeim. Úgy gondolom, hogy akármelyik is mű, ugyanaz. A csapat kedvéért néha feláldozom magam. De ez nem kitérő. Mivel vannak olyan tapasztalatok, amiket csak csoportoben részesülhetünk és akármilyen ez a feladat, ez kapcsolodik a személyes utamhoz, fegyverré válik amelyet használhatok. Emiatt úgy gondolom, hogy továbbra is KAT-TUN-ként szeretnék tovább lépni azokkal a baka-kkal együtt. 

Nagyon őszíntén beszél a csapat útjáról, ahogy eljutottak oda ahová. Bár ezen talán nincs is mit meglepődni. Viszont úgy gondolom, hogy a szavak hátterébe, nagyon jól látszik, hogy mennyit jelent neki a csapat, sokat, hiszen általa formálodhatott. És mind annyian tudjuk, hogy ez az interju óta sok mindent elért és folyamatosan ér, mint csapat téren mint egyénileg. :) Nem így van?