23.fejezet Baráti segítség vagy nem?

Tekints fel az égre!

23.fejezet Baráti segítség vagy nem?

Ai:

    - Na milyen volt Ai? - lépett mellém Maru.

    - Jók vagytok!

    -Csak jók? - tett úgy Uepi. mintha szomorú lenne.

    - Jók, nagyon jók, elképesztőek, csodálatosak.... kell ennél több? Ennyit akarjátok, hogy híreszteljem a végén még elszáll az egotok.- ezen mindannyian felnevettek.

    - Köszönjük szépen! - mosolygott Junno.

 Fél szemmel Kamera tekintettem, aki szintén engem nézett. Nos, azt hiszi, hogy én nem tudom őt provokálni? Huh! Vagy esetlegesen nem fogom ha ő provokált. Na azt majd meglássuk! Csak mi lenne a legjobb pillanat erre? Hogyan kellene? Melyik azaz idő? Hmmm... 

    -Minden rendben? - észre sem vettem, hogy Maru még mindig mellettem van, csak amikor kezét a hátamra tette.

    - Igen! - csak azon godnolkozom, hogyan tudnám kicsit megleckéztetni a barátomat.

    - Khm... - torok köszörülésre lettem figyelmes. - Azt hiszem tovább kellene menjünk! - mintha Kamet zavarta volna, zavartan lökdöste a fiúkat vissza a helyükre.

Tekintete folyton vissza szegeződött rám, azaz inkább ránk. Ekkor tudatosult bennem, hogy Maru még mindig a hátamat érinti. Féltékeny! De cuki!

    - Akkor talán nem is kellene tovább zavarjalak.

    - Ugyan nem zavarsz egyáltalán. Még maradhatnál, akár elemehetnénk közösen ebédelni.

    - Ez jó ötlet! - lépett mellénk Kazuya és karját átdobta Maru vállain. - Ti is benne vagytok nem srácok?

    - Igen! Maradj! Nem ebédeltél nem? Mi sem! Hamarosan végzünk.

    - Rendben! Rendben. Menjünk közösen enni!

Mindenki tapsolt és beálltak a helyükre. Maru úgy tűnt, hogy kicsit csalóodott vagy mintha legalábbis valami zavarta volna. Ezután még néhányszor elpróbáltak néhány számot, amit én első sorból tekinthettem meg. Nos azt hiszem korábban már mindent elmondtam, nem is kell ismételnem magam elképesztőek.

Minekután befejezték elmentek letusolni és átöltözni, addig is én a bejáratnál vártam őket.

    - Oh, szia! - épp csak, hogy leértem valaki megszólított. - Hát te meg itt egyedül vagy hagyva? - egy magas, fekete haju, barna szemű világs krém színű öltönyt viselő férfi lépett hozzám. Biztos, hogy idol, efelől nem volt kétségem, meg van a kisugárzása.

    - Éppen várok valakira.

     - Hát egy ilyen csinos lányt, megvárattatni igazán illetlenség. Ryosuke Hashimoto! - nyújtotta felém a kezét.

    - Nagyon örvendek! Ai Fukuda.

     -Fukuda? Miért ismerős ez a név?

     - Igen, igen. Den Fukuda és Emiko Fukuda lánya vagyok.

     - Oh, igen! - csillogtak fel szemei. - Ne haragudj, gondolom nem ezt a reakciót szereted.

     - Semmi gond, már megszoktam. - kedves volt, pedig szerintem elsőre azért jött ide, hogy felcsípjen. Vagy legalábbis kicsit bepróbálkozzon. De lehet, hogy csak udvarias és ilyen a természete.

     - Tudom, milyen amikor a szüleid ismertek és az ők árnyékukban élsz.

     - Hasihimoto... - motyogtam nevét, majd rögtön eszembe is ugrott. - A divat cég két nagy követe!

    - Igen, így van! Eltaláltad!

     - Ne haragudj, hogy nem jöttem rá hamarabb.

     - Dehogyis! Ahogy mondtad, már megszoktam. Te nem vagy színész vagy énekes ugye? Ha jól emlékszem hallottam, hogy néha fellépsz de nem állandó karrierként.

    - Így van! Nekem nem ez az álmom. Neked ez volt? Az idolság? Már ha nem haragszol meg, hogy megkérdem.

    - Dehogyis! Nem ez saját döntés volt. Bár őszintén, a szüleimnek először nem tetszett az ötlet, szerették volna ha a cégüket tovább viszem.

     - Ismerős. És mivel győzted meg végül?

     - Bele törödtek és látták, hogy tényleg ezt szeretem, ez az én utam.

    - Ez nagyonszerű! - bár nekem is ilyen könnyű lenne.

     -Türelem, egyszer be kell lássák. Lehet erős az akaratuk most, de egyszer észreveszik. - veregette meg a vállamat.

    - Köszönöm! - tényleg nagyon rendes srác.

     - És kit is vársz pontosan? 

    - A KAT-TUNt.

    - OH! Ilyen jól ismeritek egymást?

     - Barátok vagyunk. - és valakivel kicsit több. is.

     - Remek srácok. Össze szoktunk ülni egy egy italra, egy vacsorára.

    - Valóban azok.

     -Na, de ha valaha megunnád őket, bátran keress! - kacsintott rá, de ezt már nagyon is láttam, hogy viccel.

    - Rendben! - nevettem el magam.

    - Ai! - ez a hang? Kazuya viharzott lefele a lépcsőn, kettesével vette a lépcsőfokókat. Mit csinál? A végén még leesik! - Ryosuke, rég találkoztunk! - nyújtotta a kezét Ryosuke felé, de tekintetében mintha valami tűz gyuladt volna be. Sőt éreztem, ahogy eléggé közel lép hozzám. Hé, valakinek még feltűnik!

    - Kazuya! Valóban. - fogadta el nagy mosollyal Ryosuke a felé nyújtott kezet. Azt hiszem nem tűnt fel neki semmi. - Remek lány barátotok van.

     - Köszönjük! Neked nem épp fellépésed lesz?

    - Ah! Az öltözék, jó, hogy mondod! El kell valmait vegyek az öltözöből és aztán irány tovább. De egy ilyen gyönyörű lány mellett el is vesztem az idő érzékem. - kacsintott ismét felém. - Köszönöm a beszélgetést! - hajolt meg drámain majd intett egyet és el is sitett.

Kazuya zuros tekintettel kövelte:

   - Hé! Tűrtöztesd magad, valaki még észre veszi.

    -Nem is tudtam, hogy Ryosuke ennyire nőcsábász?

    - Nőcsábász? - tettem karba a kezem.

    -Nem láttad, hogy nézett rád és milyen közel állt?

   - Ugyan, már szellemeket látsz. Csak elbeszélgettünk kellemesen.

    - Ja, persze! - aj, milyen aranyos amikor féltékeny.

Tekintetemmel körbe néztem és mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki nem venne észre gyorsan puszit nyomtam az arcára. Meg is lepődött.

   - És még én vigyázzak, hogy ne hogy lebukjunk? - nézett rám kikerekedett szemekkel.

Én csak vállat vontam és hátat fordítottam neki a mosdók felé véve az irányt. Hallottam mögöttem a lépteket, elmosolyodtam. 3... 2...  1... És egy kéz megfogja karom és visszahuz, falhoz állítva és két karjával bekeritve, hogy ne tudjak elszabadulni, már a mosdók előtt voltunk és senki nem volt a környéken. Elégedetten elmosolyodtam és feltekintettem fogva tartomra.

     - Te kis ravasz!

    - Te kezdted!

    - Hogy én?!

    - Igen! Ki csibész mosolykodott ott az előbb? Majdnem lebuktunk a többiek előtt.

    - Miattam buktunk le? És te akiért minden fiú megfordítja a fejét?

    - Nem is igaz!

    - Oh, te nem látod! - közelebb hajolt, lehelete arcomat csiklandozta.  - Gyönyörű vagy, minden férfi álma. Megőrülök ha rád néznek, ha megérintenek... ah! Alig várom, hogy kiderüljön, te már foglalt vagy.

    - Milyen birtokló lettél, pedig csak nem rég jöttünk össze, - nem szidni akartam ezzel, igazából tetszett ahogy mérgelődik aranyos volt. Nem ezzel akartam az agyát húzni, de ha már így alakult.

     - Sajnálom! Hülye vagyok mi?! Most lettél a barátnőm és már is itt féltékenykedek... - lépett el tőlem. - Ne haragudj! Én csak, nekem ez új. Amit irántad érzek az olyan különleges, olyan varázslatos. és annyira erős, hogy nem tudom néha mit teszek. Tudom ez furán hangozdhat de... - elé léptem és tenyereim közé fogtam arcomat. 

   - Én is így érzek! És nem haragszom rád, nekem sem könnyű, hogy nem mutathatlak be a barátomként. -elmosolyodott, majd megcsókoltuk egymást. 

Bár szerettem volna hosszan csókolni és érezni ajkainak édes ízét. De nem voltunk éppen megfelelő helyen és bármelyik pillanatban megjelenhetett valaki aki megláthatott volna. Így kevesebb mint 1 perc alatt elhuzodtam tőle. Láttam tekintetében is, ugyanazt a vágyat, mint az enyémben.

   - Vissza kellene mennünk, mert a többiek keresni kezdenek. 

    - Oké!

    - Várj! Ha már itt vagyok ellépek a mosdóba, te menj csak!

Kazuya bólintott és vissza indult az előcsarnokban. Én gyorsan beléptem a fürdőben. Tulajdonképpen nem kellett mennem, de gondoltma ne menjünk együtt vissza, ha már együtt is tűntünk el. Szerintem erre KAzuya is rájött. De mondjuk ha már itt vagyok, akkor kicsit rendbe teszem magam. Mossuk meg az arcom. Kicsit hűtsük le magunkat.

    - Ai, minden rendben? - jött elém Maru, amint visszaértem hozzájuk.

     -Persze! Na de mire is várunk már, menjünk enni, mert nagyon éhes vagyok!

A fiúk egyetértően bólintottak, majd a közeli étterembe sétáltunk el. Ott, mindenki rendelt amit szeretett volna és amíg vártunk elbeszélgettük az időt. Szeretek velük lenni. Remek társaság és nagoyn jó fejek. Milyen jó, hogy ilyen barátokkal gazdagodhatott az életem. ÉS főleg rögtön miután visszajöttem Japánban.

    - Sajnos nem tudlak elkísérni, fel veszünk egy adást a músorunkban Koichiroval. - az étterem előtt búcsuzkodtunk, Maru szeretett volna hazakísérni.

    - Semmi gond. Amúgyis még megállok a boltba és sétálok egyet.

     -Hát, akkor szép délutánt neked!

    - Nektek is! - intettem, majd el is indultam ellenkező irányban.

Kellemes volt az ebéd és legalább láthattam még a szerelmemet is.

    - Ai! - ez a hang?

     - Te meg?

     - Én mára végeztem a munkával és éppenséggel nekem is a boltba kell mennem. - vigyorodott el.

Csak megráztam a fejem és intettem, hogy akkor hát induljunk. Mint már korábban is, egész közel sétáltunk egymáshoz és beszélgettünk. Még egy ilyen kis átlagos dolog és vele annyira jó. Amint az üzletbe értünk össze szedtem a szükséges dolgokat, amit vásárolnom kellett. Néhány joghurt, egy adag szalámi, hajkondiciónáló amiből kifogytam, szénsav mentes üditő, sajt és... és... egy kis gyümölcs. Meg van mind! Kazuya is vett magának néhány alapanyagot, majd ragaszkodott ahhoz, hogy kifizesse az enyémet is. Nem is volt időm ellenszegülni ugyanis csak egy kosarunk volt és nála volt.

    - De! De ez nem fer! Vissza kell adnom neked! - kezdtem is neki ahogy kiléptünk az üzletből.

     -Miről beszélsz? Nincs mit visszaadnod!

    - KAzuya ne idegesits!

    - Nem kell! Nem fogadom el! - ezzel köröztünk pár kört ott az üzlet előtt, míg én oda akartam adni a pénzt ő pedig elszaladt előttem.

Mint a kis gyereke cicáztunk ott. Ha valaki látott kívülről, mit gondolt. De minket még ez sem érdekelt. Jól éreztük magunkat!

    - Ai! - már nem is tudom hány perce körözhettünk ott, amikor valaki szólított. A hang irányában fordulva megpillantottam egy fiút, sportos öltözékbe, kocos fekete hajjal és barna szemekkel. Emlékszem rá!

    - Masaru ha nem tévedek?

    - IGen! Emlékszel rám?

     - PErsze, szia! - a koncerten ott volt és ugye ő az a fiú, aki szerelems Eikoban. - Inkább én vagyok meglepődve, hogy megismersz engem.

    - Eiko sokat mesélt rólatok.

    - Így már világos! Hogy vagy? Mi újság Eikoval?

    - Öhm, jól vagyok köszi. Igazából szeretnék kérni valami tőled... vagy akrá tőletek. - meglepődve néztünk össze Kazuyaval. - Ti jóba vagytok nem?

    - IGen! - vágtuk egyszerre KAzuyava rá.

    - Eljönnétek velem és Eikoval a vidám parkba? - egy percre fel sem fogtuk, hogy mit mond. - Eiko azt mondta ad egy esélyt, de úgy ha van még valaki mellettünk. Például te. Vagy nem aakrsz jönni KAzuya-sanal akkor...

    - Várj, várj! Masaru egy pillanat. Te most dupla randit akarsZ?

    - IGen! - határozottan bólintott.

Huha, hát erre egyáltalán nem számítottam. Kazuyara néztem.

    - Megyünk! - vágta rá. Hogy mi? 

    -Komolyan?! Köszönöm! Köszönöm! - ugrándozott már is MAsaru.

    - Egy pillanat... - ezzel arébb huztam KAzuyat. - Mit csinálsz? LE fogunk lepleződni.

    - Dehogyis, pont ez, hogy nem! 4-en leszünk, szórakozunk és kész. - hát jó ez igaz. - Nem akarsz Eikonak segíteni?

    -Még, szép, hogy akarok!

Ezzel vissza is fordultunk Masaruhoz és elmondtuk neki, hogy rendben legyen. Péntek délután választottuk ki a randi időpontjára. Eiko rögtön felhívott aznap este és le is szidott, hogy minek mentem ebbe bele. Mondtam, hogy itt az idő meglássa, hogy akar e valamit a fiútól vagy nem. Tovább nem huzhassa. És legalább tényleg együtt lehetek egy kicsit KAzuyaval. Első ranid, úgy mond hivatalosan, ha lehet ezt mondani.

A hét további része gyorsan eltel és már a péntek délután el is érkezett. A szüleimet nem nagoyn érdekelte, hogy hova készülök, úgy voltak vele, hogy csak szórakozni megyek. PEdig ha tudnák, hogy én a pasimmal megyek... na mindegy. Előbb útobb úgyis megtudják. A vidám park előtt találkoztunk. Bár Kazuya szeretett volna eljönni értem, mondtam, hogy Eikoval kell menjek és talizunk ott. A fiúk már vártak is. Masaru idegesnke látszott, de szépen megadt a módját a randinak. Szépen beállította a haját, világos kék inget vett fel és egy fekete nadrágot. Bár nem tudom mennyire kényelmes ez a vidámparkra na de mindegy. Engem úgyis a mellette álló férfi kötött le jobban. Egy fekete jogger nadrágot viselt, egy fehér polóval ami iszonyat jól kihangsúlyozta felsőtestét és rajta szürke térning, sapkát viselt amivel eltakarta az arcát. Jól nézett ki! Iszonyatosan jól! 

A fiúk megvették a jegyeket és bementünk a vidámparkra. Meglepően nem volt olyan nagy zsúfoltság, mondjuk ez nem is olyan rossz. Pláné Kamera nézve. Masaru azonnal Eiko kedvében akart járni és csak azt krédezte mire van neki ekdve. De Eiko nem ez a típus, szóval neki mindegy volt. Végül el is kezdtünk sorra kipróbálni dolgokat.Gocartoztunk, hullámvasutoztunk, forgó csészéztünk, ezeken a helyeken titkon mindig megfogtuk Kazuyaval egymás kezét. Kipróbáltuk a kalapács ütést, a célba lövést, mindig figyelve, hogy ki is nyer. Még körhintáztunk is! EGyszerűen minden ami jött azt biztos kipróbáltuk. Mindannyian jól éreztük magunkat. Eiko is elengedte magát és jól érezte Masaru társaságában magát. 

A fiúk elmentek venni ropit, mire ketten maradtunk Eikoval. Éppen egy plüst nézett:

    - Hoppá, csak nem Masaru nyerte neked?

Rögtön elpirult ahogy ezt a mondatot kimondtam.

   - Jó, hogy eljöttünk nem?

    - Igen... de...

    - Csak élvezd, más ne számítson!

Ahogy ezt kimondtam, Masaur hangját hallottuk meg a távolból, igyekezett felénk. Eiko felé kacsintottam és magukra hagytam, Kazuyahoz menve:

    - KEttesbe akarod őket hagyni?

    - IGen! És legalább kicsit mi is kettesbe maradhatunk. - kacisntottam rá, mire felnevetett.

    - Mire van kedved? Esetleg az óriás kerék?

    - Benne... - de már a mondatot nem tudtam befejezni.

    - Nem elmondtam, hogy fejezd már ezt be! - Kazuyaval rögtön a hang irányába fordultunk, Eiko könnyes szemekkel állt MAsaru előtt és egy mackót szorított kezeiben. - Én... én nem akarom tönkre tenni a jövőd!

    - Eiko!

    - Utána megyek! - intettem MAsarunak, hogy nyugodjon le és Eiko nyomába eredtem. A szerelem, nem mindig olyan egyenesen megy, mint gondoljuk.