Táncunk tűze
8.fejezet A páros bejelentése
Kazuya:
-Benji-kun! Nézd csak milyen partnere van Amira-channak! - ujjongtak az idős hölgyek. Segítek, Amiranak, hogy kiegyenesedjen.-Ja, milyen fantasztikus páros! - ez a srác továbbra sem kedvel, bár nem értem, hogy mit tettem ellene? Egyszerűen első pillanattól kezdve nem vagyok neki szimpatikus.
-Jól van! - Amira összecsapja tenyereit. - A mai óra lejárt! Ügyesek voltak, találkozunk legközelebb.
-Köszönjük szépen! - hangzott korusban.
-Köszönjük szépen, neked is Kazuya! Mindenképp támogatni fogunk a műsorban titeket! - az egyik néni vállamra helyezte kezét és kedvesen elmosolygott.
-Köszönjük szépen! Akkor, kérem ne felejtsenek majd nézni! - hajolok meg.
Az emberek izgatottan szedelőzködnek, pillantásokat követve továbbra is ránk. Nem veszik észre, hogy Benji milyen keményen, szigoruan méreget.
-Szia! - felé nyujtom a kezem, oldani próbálom a hangulatot.
-Szia! - elfogadja udvariasságból, de tekintete továbbra is olyan kemény.
Kérdezzem meg, hogy miért nem kedvel?
-Benji merre jártál?
-Csak sétáltam egyet! - nem is nézett Amira felé, amikor ezt mondta. Nem akarta levenni a tekintetét rólam, mintha attól tartana valamit tennék ha egy pillantra is elnéz.
-Khm... Kazuya, haza hozott, majd felhivtam egy kávéra.
-Oh, és olyen hosszan elnyúlt az a kávé? - kérdi ironikusan.
-Hát, elkezdődött az óra közbe és a többiek kiváncsiak voltak rá.
-Milyen jó! Nagyon jó!
Ezzel pedig ellép mellettem és belép a ház részlegbe.
- Elnézést kérek Benji viselkedése miatt. Kedves srác, nem értem, hogy mi ütött belé.
-Nincs amiért bocsánatot kérj, talán csak nem vagyok szimpatikus neki.
-Az nem lehet.... - Amira barna szemei belém vésődtek. - Te, hogy ne legyél valakinek szimpatikus? Az kizárt! Ilyen nem lehetséges!
Elmosolyodtam és kissé felnevettem.
-Köszönöm! - megsimogattam arcát. Olyan könnyen ment, nem is kapcsoltam, hogy éppen mit is teszek. - Azt hiszem, hogy most már megyek. Köszönöm szépen a bemutatást és órát.
-Elnézést kérek, ha lefárasztottak.
-Nem, egyáltalán nem! Jól éreztem magam és mindenko nagyon kedves volt. - az ajtohoz értünk. - Nem kell ki kisérj, már hűvősebbek au éjszakák, maradj csak kitalálok.
-Rendben!
-Nos akkor, reggel érted jöhetek?
- Hát...
-Megbeszéltük! Nincs munkám csak 11-től, érted tudok jönni, útba esik.
-Útba esik? - emeli fel gyanusan a szemöldökét.
-Nem nagy dolog! Felveszlek és együtt megyünk próbálni. Oké?
-Hah... - sóhajt fel. - Ha ellenkezek is, te itt fogsz teremni reggel ugye?
-Még hozzá nagyon korán reggel, hogy nehogy elszökj. - vigyorgok rá.
-Rendben! - nevet fel. Milyen kellemes a nevetése. - Akkor reggel találkozunk!
Fél oldalas mosolyra huzodik ajkam, bólintok. Miért örülök ennek ennyire? Intek egyet, elköszönök majd jókedvvel kisétálok az utcára. Ahogy visszatekintek a tánc terem felé, egyik ablakba mozgolodást látok, majd hamarosan meglátom Amirat is, ahogy kinéz. Észrevesz! Felém int, visszaintek. Majd beülök a kocsiba és haza hajtok.
Jó nap volt! Ismét nagyon jól éreztem magam Amiraval. Egyre jobban megismerem.
-Nocsak! Kiszándékozott végre haza érkezni! - Yamapi ott áll a lakásom ajtaja előtt.
-Hello! Hát te?
-Én jöttem, hogy beszélgessünk, de valaki nem szándékozott felvenni a telefont.
-Oh, ne haragudj lehuztam a telefonom és elfelejtettem visszahuzni.
-Jaja... Oké oké! Engedj be! Kezdek fázni. Ha meghülök te magyarázod ki a menedzsernek.
- Jól van! Sajnálom! - gyorsan beteszem a kulcsot a zárba és elforditom.
Belépünk a lakásba. Yamapi rögtön megkönnyebbülve felsóhajt.
-Sokat vártál rám?
-Egy olyan fél órája érkezhettem.
-Ne haragudj! Én haza vittem Amirat, majd megnéztem az óráját.
-Amira? Ez az a lány, aki a partnered abba a táncos műsorba?
-Igen!
-Nahát már haza is viszed?
-Csak udvarias voltam!
-Ah, Kazuya Kamenashi a lovagiasság! - leül a kanapéra.
-Ne gunyolodj!
-Csak viccelődök! Akkor jól kijöttök a lánnyal.
-Igen, nagyon kedves és hamar megkaptuk a közös hangot. Amira tehetséges, ambicios és nagyon szép a mosolya. Persze, ő maga gyönyörű. - előttem kirajzolodik Amira arca, önkéntelenül is elmosolyodok.
-Oooo... Hát, kíváncsian várom, hogy megismerjem ezt a lányt. Elég sokat beszélsz róla és dicséred, amióta találkoztatok. - kiveszek két sört a hütőből.
-Csak, nem is tudom, olyan mellette.
-Kame! - csattan hangosan fel Yamapi. - Ne mondd, hogy te... A lányt megsz...
-Mi?
-Nem! Hagyom, hogy rájöjj! - mosolygott sejtelmesen Yamapi.
-Mi?
-Nyugi, rájössz majd egyszer! - vigyorodott.
Nem értem, ezt a fiút! Mit akart mondani? Én Amirat mi? Kezébe adom a sört majd leülök mellé.
-A srácokkal minden rendben? Nagy visszatérés meg volt, gondolom ezer a munka és ez a műsor is. Nem félsz, hogy kifárasztod magad?
-Tartom a lépést, minden rendben lesz.
-Ha te mondod! Azért vigyázz magadra! Na de akkor igyunk a visszatérésetekre és a táncos lábaidra!
-Jaj ne már! - koccintunk, Yamapi jóízűen nevet.
Hosszan tartóan elbeszélgetünk. Későre térek nyugovóra. Beállítom a telefonomat, hogy csörögjen reggel.
Reggel jól kellek. Bár érzem, ahogy a fáradtság kissé rám nehezedik, a tudat, hogy hamarosan Amiraval találkozhatok, valahogy mindezt megkönnyíti. Összeszedem magam, bekapok két tükör tojást, mellette zöldséggel, megiszom a reggeli kávém és bepattanok az autoba. A studio elé hajtok. Épp hogy az épülethez érek Amira akkor lép ki rajta. Mosollyal arcán pillanat meg, felém int majd az autó anyós üléséhez siet.
-Jó reggelt! -köszöntöm.
-Jó reggelt! Készen állsz a mai próbára?
-De még mennyire! Te?
-Én is! Olvastad a híreket?
-Milyen híreket?
-Hát megjelentek a fotok a versenyről!
-Valóban? Melyik képet tették ki velünk?
-Hát... - nem kellett kimondja, ahhoz hogy tudjam, szemem sarkából elkapott birból rögtön megkaptam a választ rá.
-Olvastad a kommenteket is?
-Igen.
-Vannak negativak is?
-Igen...
Felsóhajtok. Éppen pirosnál állok meg. Kikapom a kezéből a telefont.
-Hé!
Végig pörgetem a komment szekciót. Sokan izgatottan várják a műsort, hogy lássanak benne. Vannak akik úgy gondolják jól nézünk ki együtt, jó párost fogunk alkotni. De persze, a megativ kommentek sem maradnak ki a sorból. Szájukra veszik Amirat, hogy ő nem japán, hogy miért pont velemt kellett összetenniük, hogy nem áll jól mellettem.
-Visszakaphatnám?
-Igen, de csak akkor ha nem nézegetes ezeket többet rendben? Az emberek mindig kell kapjanak valamit amin csámcsogjanak. De nem ez a lényeg. Hanem a többi, akik elmondják, hogy támogatnak és gyönyörű vagy. - mosolygok. - Szóval erre figyelj, rendben?
-Rendben - visszaadom a telefonját.
Már épp elvesznék a mosolygos szemeiben, amikor dudára leszek figyelmes.
-Hoppá! Mennem kell!
-Figyelj az útra!
-Nehéz amikor egy ilyen gyönyörű hölgy ül mellettem.
-Kazuya, ne hízelegj. - szemem sarkából ismét észre veszem, ahogy elpirul.
-Nem hízelgek. Csak az igazat mondom! És látod nem csak én veszem észre.
-Jaj, komolyan. Inkább az utra figyelj! - felenevetek.
Hamarosan megérkezünk a studióba. Leparkolom az autot és kiszállunk. Nevetve elindulunk a főbejárat felé.
-Nézzétek ott van Kamenashi Kazuya és a partnere!
Egy csomo riporter állja el az utunkat, mire kettőt pislógunk már előttünk tömörödnek.
-Együtt jöttek? Már ilyen jól ismerik egymást?
-Milyen volt az első közös napok?
-Mit gondol, hogy a partnere, nem japán?
Bombázodtak a kérdések felénk. Ide oda kaptuk a tekinteteket. A riporterek egyre jobban közeledtek.
-Nyilatkoznának? Kérjük szépen!
- Kérjük szépen nyugodjanak meg! Válaszolunk a kérdéseikre, de kaphatnánk egy kis teret.
-Ah!
Oldalra kapom a tekintetem és azt veszem észre, hogy Amira a földön van.
-Engedjenek át! - szólaltam fel kissé indulatosan. Picit arébb is lököm a fotosokat. - Jól vagy? - Amira elé térdelek.
-Igen. Nincs semmi baj!
Végig nézek rajta, elkapom a kezét is, hogy megnézhessem a tenyerét. Hülledezés hallatszik körülöttünk:
-Kazuya... -Amira zavarba jön.
Felhorzsolodott a tenyere az ütéstől. Dühösen felmorrogok, bár nem tudom ha valaki meghallotta.
-Elnézést! Kérem vigyázzanak! -Miyaki vág át a tömegen. - Már mondtuk, hogy lesz egy hivatalos tájékoztató, kérem hagyják a versenyzőket bemenni. Ne akadályozzák a forgalmat! Ma délután lesz a tájékoztató, várunk mindenkit szeretettel.
-Elnézést kérünk! - hajolnak meg a riporterek. Persze! Ilyenkor könnyű mindezután.
-Minden rendben? - Miyami hátra tekint, majd Amira felé nyujtsa a kezét.
Ám testem önéletre kér és ellöki azt. Kissé meglepetten néznek ketten rám.
-Khm... Elnézést kérek!
Átkarolom Amirat és felsegítem.
-Köszönöm!
-Menjetek csak be nyugodtan. Sajnálom, nem számítottunk, rá hogy már itt lesznek. Mindenkit akit eljapnak lerohannak.
- Köszönjük!
Nem engedem el Amirat, így átkarolva megyünk be a studioban, majd a tánc terembe is, ahol leültetem. A kis elsősegély doboz ott vár a kis szekrénybe. Még először mondták el, amikor bemutatták a helyet, hogy bármi esetén tudjuk. Óvatosan magam felé fordítom Amira kezét.
-Megtudom én csinálni!
-Maradj nyugton! Megoldom...
-Mérges vagy?
-A riporterekre. Nem tudom, hogy minek kellett ennyire erőszakosnak lenni.
-Új friss hír. Lecsaptak rá!
-Szó szerint lecsaptak...
-Ne mondj ilyent! - szabad kezét állam alá helyezi, hogy maga felé fordíthasson és szemébe nézhessek. - Csak izgatottak voltak!
-Túlságosan is!
Óvatosan bekentem a kezét, majd rá fujtam.
-Nincs semmi bajom! Ne aggódj! - hatalmas mosolya ott virrított arcán.
Olyan kedves!
Megsimogattam arcát.
-Na de most már ne tétlenkedjünk, irány a próba!
-Igenis! Épp elteszem a dobozt!
Visszapakoltam a dobozt és neki álltunk próbálni. Ezután jó hangulatba telt a próba. Jól megismertük a lépéseket és jókedvűen viccelődtünk is. Meg is feledkeztem a történtekről. De vele gondolva, megnyugodtam, Amira miatt az ő jelenléte segített ebbe.
-Ne haragudj, hogy nem tudlak hazavinni!
-Mondtam már, hogy nincs amiért ezért rosszul érezned magad. Mondtam, az első a verseny és a munka. Ha menned kell, nyugodtan. Én eljutok a célomig így vagy úgy.
-De azért remélem, hogy nem támadnak le a riporterek.
-Nem fognak! Miyaki is megmondta, hogy mindenkit összehívott estére.
-Igen, felveszlek ha gondolod...
-Nem akarom, hogy kapkodj. Tudom elég sűrűn van a programod előtte. Nyugodtan menj haza készülj el munkád után és találkozunk itt.
-Ah... Rendben! Most az egyszer nem vitatkozok veled.
- Most az egyszer? Máskor fogsz?
-Egy egy alkalom jöhet, nem? - elnevettük egymást.
-Rendben menj nyugodtan. Találkozunk később.
-Igen, szia!
Beültem a kocsiba, egész végig ott állt amig elhajtottam. Láttam a visszapillantó tükörben. Milyen aranyos!
-Valakinek milyen jó kedve van!
Belépek az öltözőbe, ahol Uepi és Maru már javában készülődnek.
-Sziasztok!
-Ennyire jó az a műsor?
-Vahy ennyire jó a tanár? - kacérkadik Uepi.
-Gondoljatok amit akartok, de nincs mit tennem. Őszíntén, Amiraval nagyon jól érezzük magunkat.
-Hát alig várom, hogy megismerjem azt a lányt.
-Ez jó ötlet! Hétvégén van valami tervetek? Megnyílt egy új étterem a város szélén, menjünk el oda és Kame pedig elhívhassa Amirat.
-Ez jó ötlet Maru! Na Kame, mit szólsz?
-Megkérdem, nem rossz ötlet. - Amira biztos, hogy örülni fog, hogy megismerkedhet a többiekkel is.
-Srácok 15 perc!
Iparkodni kezdünk. Felkerül a sminkem, előkerülnek a ruhák és felkapjuk őket. Új videoklippre készülünk még hozzá az Ask Yourself legujabb számunknak.
-Megérkezett a KAT-TUN!
-Kérjük gondoskodjanak rólunk! - hajolunk meg a srácokkal.
A rendező hozzánk lép. Átbeszéljük a felvonásokat egybe, majd külön elkezd magyarázni és elkezdjük felvenni a jelenteket. Először a külön - külön álló jelentek vevődnek fel. Tartunk egy szünetet. Ahol Misaki, átveszi velünk a napi rendet. Majd a rendező ismét mellénk lép átismételni a jelenteket. Majd szünet után a koreagráfussal ismétlejük el a táncot és készen állunk, hogy a közös jelenetek is felvevődjenek. 2 óra elteltével sikerül felvenni a videoklippet. Megköszönjük a közös munkát, majd tovább megyünk. Egy beszélgetős műsorba szerepelünk, ahol előadjuk a Real face második változatát. A témák közé bele kerül a táncos műsorba való részvételem is. Néhány gondolatot megemlítek, hogy izgatott vagyok és jó a partnerem, akivel hamar megkaptuk a közös hangot. Ezután a srácokkal elmegyünk ebédelni. Majd jöhet a következő munka egy rádió adás. Természetesen itt sem maradhat el a kérdezés a műsorról és Amiráról. Itt js néhány mondatba válaszolok, hogy mennyire izgatott vagyok és mit éreztem, amikor megkértek rá, majd megkérem, hogy kövessék a mai sajtótájékoztatót. Nem azért, hogy bármi titok lenne, de ott derül ki minden és megkérem, hogy támogassanak majd. Visszatérünk a csapat tevékenységeihez.
16-től pedig a cégnél tartottak egy gyűlést a következő Music Stationről, amibe már mi is szereplni fogunk.
-Ah! Milyen jó visszajönni! Ti nem érzitek ezt? - nyujtozódik Uepi, ahogy kilépünk az épületből.
-De, de! Remek, érzés visszajönni és egy csapat lenni.
-Mindig js azok maradunk! - veregettem meg csapattársaim vállait. - Történjen bármi!
Egymásra mosolygunk.
-Te akkor mész haza?
-Igen, elkell érnem a sajtótájékoztatot. De holnap találkozunk!
-Megnézünk a TV-be! - kiálltsa utánam Uepi.
Bólintok, intek egyet majd beszállok a kocsiba. Fél hatra épp hogy belépek a lakásomban, hogy letjsoljak és elkészüljek az esti sajtó tájékoztatóra. Felkapok egy sötét kék inget, egy fekete szövet nadrágot és egy feket kabátot, mellettük pedig egy barna cipőt. Már ülök is be az autoba. Amira már irt üzenetet nekem, hogy minden oké, mire visszaírtam, hogy uton vagyok. Átvágok a városon és megállok a Dancing with the star studiójánál. Az ajtó előtt megpillantom Amirat.
-Amira!
Amira felém fordul és ahogy közeledek megpillantom. Egy fehér, sötétkék pöttyös, fodros ruhát visel az alja két rétegbe fodrozodik, hosszu ujja van és egy kis övje. Testszínű harisnyát és egy topánkát visel. Csodaszép haja vállaira esik. Gyönyörű, eláll tőle a lélegzetem.
