Táncunk tűze
11.fejezet Az első műsor
Amira:
- Most érsz haza? - épp, hogy csak belépek az ajton, Benji már ott terem a semmiből és megijeszt.
- Oh, komolyan! a frászt, hozod rám.
-Ne haragudj! Csak csodálkoztam, hogy nem jössz még és azt írtad, hogy eltart.
-Igen, jó volt a kis buli, majd utána töltöttem egy kis időt Kazuyaval és...
-Kazuyval? Te tényleg azzal az idollal töltöd az időt? Ennek nem lesz jó vége. Nem szabadna vele mutatkozz, mert a végén még elkezdenek keringeni pletykák...
-Nem fog semmilyen pletyka sem keringeni. Amúgyis nem csak ő volt, mert ott volt az unokahuga.
-Ketten egy gyerekkel? Szuper, kis családot játszotok? Nem akarom,h ogy célpont legyél és aztán mögötted egy jót nevessen Kazuya, hogy így eljátszik veled.
-Nem is ismered! -nézek rá mérgesen. - Ne ítélkezz! Ő nem ilyen!
-Persze...
-Ha most nem gond, akkor elkezdeném megfőzni a vacsorát.
- Kell segítsék?
- Köszönöm, de megtudom. - csak vetem oda durcásan, mire hallom, hogy Benji csak felsóhajt.
Követ, de nem áll meg a konyhába, helyette a nappaliba sétál. A konyha és a nappali egybe van. Leül a kanapéra és kezébe veszi a kis asztalon lévú könyvet. Úgy tesz, mintha olvasná, de szerintem azért van itt, hogy valahogy kitalálja, hogy kérjen bocsánatot. Hát találjon! Nem szép dolog így beszélni valakiről. Kazuya egyáltalán nem olyan ember, de amúgysem szép dolog úgy ítélkezni valakiről. Nem tudom, hogy mivel érdemelte ő ezt ki? Attól, hogy idol nem mindeki öntelt. Amúgyis mi köze Benjinek ehhez? Jól megvagyok és nem lesz semmi baj. Természetes, hogy nem akarom bajba keverni KAzuyat és nem is fogom. Huh! Felhuzott!
Épp, hogy párologni tettem a zöldségeket, amiket megtakarítottam, a szezámmagos szobához, felszólalt a telefonom. A kijelzőn Kazuya neve villant fel.
- Haló?
- Szia! Hazaértél? Minden rendben?
-Szia! - elmosolyodok, a szívem, melegség járja át a testem. - Igen! Minden rendben!
- Ne haragudj, hogy nem kísértelek haza.
-Oh, dehogyis! Nincs amiért rosszul érezned magad. Én modntam, hogy menj nyugodtan, hiszen várt a sógornőd és Yuki is már fáradt volt.
- Köszönöm! Nagyon megkedvelt. Csak rólad áradozott az anyukájának.
- Én is megkedveltem!
- Szereztél egy újabb tanítványt. Kérlek viseld gondját!
- Úgy lesz! Köszönöm a bizalmat!
Csend telepszik ránk. Vajon hallja a telefonomban, ahogy moslyogk? Ő is mosolyog?
- És mi jót főzől?
- Tessék?
-Azt mondtad, hogy bemész vásárolni kaját.
- Oh! Szezámmagos, zödlséges szobát.
- Hmmm... máris összefolyik a nyál a számban.
-Hahaha! Hát na nem valami nagy dolog, de gyorsan összedobható és gy könnyű vacsora is lehet.
- Megkostolnám! Megkósotolnék bármit amit főzől. Megígéred, hogy főzől egyszer nekem?
- Szeretnéd?
- Persze!
- Rendben! De csak egy feltétellel.
- Hallgatlak.
- Te is főzől egy alklaommal nekem!
- Benne vagyok! Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen! És meg is van,h ogy hogy lesz.
- Kíváncsian hallgatlak.
- Ha az első fordulon túljutunk, akkor meghívlak hozzánk és ebédet készítek neked.
- OH! Ez igen! Ez még egy motiváció, hogy mindent bele adjak.
Elnevetem magam.
-De ne izgulj, ha nem is sikerül, akkor is valahogy összehozzuk... vagyis remélem... hogy... ízé... én... - na mi a baj Amira? Miért akad össze a nyelved? Miért ugrott fel a pulzusod? Ennyire felhuztama tűzet, hogy ilyen meleget csinál?!
- Küzdeni fogunk és ügyesek leszünk. Ha netalán pedig mégse sikerül, attól még a kapcsolatunk nem szakad meg.
- Hah... - egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkaimat. - Igen!
Dörömbölő lépteket hallok, majd egy ajtó csapodás. Benji elhagyta a szobát.
-Minden oké?
-Igen, persze! Csak Benji....
- Nem kedvel mi?
- Nem ellened szól, ő csakelképzel egy dolgot.
-Én sosem játszanék veled, vagy használnálak ki.
- Nem kell mondd, tudom. Nem is feltételeztem rólad, soha.
- Valahogy meggyőzőm őt is. De van valami amiért így gondolkodik?
-Nem, feltétlenül. Csak gondol egyet s mást erről, arról. De nem mindenkiről. Csak idő kell, hogy megismerjen.
Kellemesen elbeszélgettünk telefonon, amíg befejeztem a főzést. Majd küldtem neki egy képet is és letettük. Benji nemsokára visszajött, de nem szólt egy szót sem. A vasárnapunk otthonosan telt el. A próba teremben gyakoroltam, majd társasázotunke gyet Yukival és Benjivel, majd este videójátékoztunk Benjivel. A hangulat visszakerekedett, nem hozta fel többet Kazuyat. Ami őt illeti, nem tudtunk beszélni, ugyanis munkája volt. Munkája volt. Bár egy jó reggeltet kaptam, majd ebédkor egy, mi újságot és este egy jó estét. Hosszú napja volt. Nem lehetett, könnyű. Megkérdeztem, hogy biztos akarja ha másnap korán kezdenénk., De azt mondta, hogy nem lesz semmi baj és találkozzunk. Hamarosan műsor!
És amikor hamarosan... az valóban hamarosan el is jön. A hét csak úgy elrepült felettünk és mire észbe kaptunk, már főpróbán voltunk. A hét gyakorlással telt. Az emberek kezdtek felismerni, volt aki drukkolt, volt aki nem... de nem foglalkoztam most ezzel. A műsorra kellett koncentráljak. Minden rendben lesz! Közben a hét, nem csak Kazuyaval való tánccal telt el nekem, hanem a csapattal is, ugyanis a profi táncosok összeállnak, hogy megnyissák a showt. Ezt minden egyes műsorba meg fog történni. Szóval, igazán beindultak a napjaink. Még az óráimat is át kellett egy kcisit rendezzem, hogy tudjak mindenhová elérni. Szerencsére nyitottak voltak az emberek és azt mondták, hogy köventi fognak.
2 órával a műsor kezdete előtt már a studioba voltunk és készülőstünk. A lány öltöző hangos volt, mindenki alig várta az élőadást. A csillogó, villogó ruhák fergetegében el lehetett tévedni. Profi sminkesek és fodrászok vártak, hogy óhajaink szerint elkészítsenek. Volt aki igazán oda tett és extravagáns ruhához, sminket és hajt választott, volt aki visszafogodtabb volt. Ahogy én is. Nem használom a mindennapokba a sminket, max egy kis szempilla spirál, alkalmakra szemfesték, de nem vagyok az a nagy sminkes. A versenyek alatt is, természetesre huzodtam, mindig és ha kellett valami hangsúly a szemre mentem mindig. Ez nem volt másképp a ruhával és a hajjal sem. Nem nagoyn voltam oda az extravagáns öltözékért, sem a hajért. Magamat akartam adni. Bár ezuttal a nyitó tánchoz egyforma ruhánk volt, mindenkinek egy király kék combig simuló majd utána fodrozodó szoknyás, egészen le bokáig. Felhuzom a tánc cipőm, ami egy fekete szanda volt. Elég hamar kész leszek az első között. Egy kicsit beszélgetek, majd úgy döntök, hogy kilépek a folyosóra. Ideges vagyok. Mintha az első tánc versenyem lenne. De mégis az első olyan, hogy egy hirességgel táncolok. Szeretném, ha nem esnénk ki már az első adásban.
-Izgulsz? - felkapom a hangra a fejem, azt hittem, hogy Kazuya érkezett meg, avagy látott meg, de Kazuki áll mellettem. A táncos férfiak frakkba vannak öltözve.
-Igen... Olyan, mintha nem is profi táncos lennék mi?
-Dehogyis! Ez normális. Tudd meg, hogy én is izgulok.
-Tényleg?
-Persze! Mégis egy ilyen műsor más szerintem, mint egy verseny. Szóval, ez egyáltalán nem szégyen. De ügyes vagy te! Minden rendben lesz!
Kazuki felemeli a kezét...
-Amira!
De a levegőve megakad, amikor meghallja Kazuya hangját. Ő már készen áll a mi táncunkra. Fekete nadrág, fehér cipő, hátsó zsebéből egy piros kendő villant ki. Fekete piros kockás ingje be volt dugva nadrágjába, karjainál egy kicsit fel volt türve, megvillantva férfias karját és mellkasánál felül néhány gomb nem volt begombolva, így látszatni engedte azt. Nagyot nyelek, iszonyat jól néz ki, még nem láttam az öltözékét
-Kazuya, készen vagy?
-Igen! Hamarosan menned kell a színapdhoz ugye?
-Öh,m igen! Azt hiszem, hogy igen... - tekintek Kazuki felé aki bólint.
-Eljönnél velem 2 percre? A fiúk szeretnének megismerni.
- A fiúk? - huzom össze értetlenül a szemeimet.
Csak sunyin elmosolyog, majd megfogja kezemet és maga után huz. Végig megyünk egy folyoson, egészen a színpad mögöttig. Majd onnan kilép Ueda Tatsuya és Yuichi Nakamaru. Nem mondom, tátva marad a szám.
-Nagyon örülünk, Ueda Tatsuya vagyok!
-Én pedig, Nakamaru Yuichi!
Szerintem egy egész perc is bele telt mire válaszolni tudtam.
-Amira Nemes vagyok, nagyon örvendek!
A fiúk elmosolyodnak reakciómon.
-Köszönjük szépen, hogy támogatsz. Hallottuk Kanetól, hogy rajongó vagy.
-Igen! Alig hiszem el, hogy találkozhatok veletek. Minden olyan álomszerű...
Könny szökken a szememben. Kazuya hátamra helyezi kezét megsimogatja. Ueadék ismét elmosolyodnak.
-Kame, már sokat mesélt rólad. Hogy mennyire jó párost is alkottok...
-Na... - üti vállon Ueadát, Kazuya.
-Már várjuk, hogy lássuk a produkciótokat.
-Köszönjük!
-Amira mennünk kell!
Kazuki lépett oda és érintett meg, ami mintha úgy tűnt volna, hogy Kazuyanak nem tetszik. De biztos, hogy rosszul láttam.
-Rendben! Később beszéljünk, esetleg.... Már már ha van kedvetek...
-Persze! Menjünk el vacsizni együtt vagy megünnepelni a tovább jutást vagy a kiesést túl tenni.
-Uepi! - nézett rá szigoruan Kazuya.
-Mindent bele!
-Köszönjük!
Kazuki ismét felém jelez. Kazuyara nézek aki szeliden elmosolyog, majd rám kacsint. Elindulok a többiek fele, hogy elkezdődjön a Dancing with the stars! Beállunk a helyünkre, Kazuki rám mosolygott, majd felém nyujtotta kezét, vissza mosolygok és kezét kezembe helyezem. Felvillannak a fények és felszólal a zene. Suhanni kezdünk. Igen, nekem a keringőről mindig egy jut eszembe, a suhanás, lassan végig a szinpadon, szinte nem is érzed a taljat a lábad alatt. Végig suhanunk a tánc parketten, megnyitva a műsort, A két műsorvezető Azumi Shinichiro és Sayuri Hori lépát közöttünk, miközben taps és üdvrivalgás keletkezik a studióban. Mi is tapsolni kezdünk. Sayuriék köszöntik a nézőket és bemutassák a zsűriket. Mi addig lesietünk a parketről, hogy áttudjunk öltözni. Kazuya ugyan ott van, ahol legutobb láttam. Amikor meglát kitárja karjait, én pedig azonnal átölelem. Bele sem gondoltam, hogy mit csinálok, csak úgy jött. De nagyon jól esett:
- Ügyes voltál!
- Köszönöm! De most megyek gyorsan, hogy én is átöltözhessek. Várj meg itt!
Kazuya bólint, én pedig el is sietek az öltözőben, ahol azonnal kézbe vesznek és átöltöztetnek, majd egy gyors smink igazitás. Az én öltözékem természetesen partnereként talál Kazuyáéhoz, egy fehér torna cipő, fehér piros csikú zoknival, egy fodros piros szoknya, valamint egy fehér fekete, piros szegélyű major. A hajamba pedig egy piros hajpánt ékesül. Gyorsan meg is leszek és visszaisetek a szinpad mögé. Kazuya éppen akkor néz arra, amikor belépek a függöny mögött. Kissé mintha egy percig meglepődne, majd féloldalas mosolyra huzza ajkát, majd felém nyujta kezét. Nagyot dobban a szívem, de tudom, ha ő mellettem van, minden rendben lesz! Becsusztatom kezem az ővébe és beállunk a sorba, hogy bemondják a nevünket és lesétállhassunk a lépcsőn.
Három zsűri van Amon Miyamoto színház igazgató, aki rengeteg musicalt és előadást rendezett, az egyetlen női zsűritag Rino Nakasone, profi táncos és koreagráfus, aki még a K-pop idoloknak is segített koreokat kitalálni és Naoki Kobayashi profi táncos és koreagráfus, aki az Exil J-pop tagja és vezetője is. Mind tehetséges emberek, akik bele látnak a tánc és az előadás rejtelmeiben.
Majd elkezdődik a bemutatása, nekünk. sorra veszik a párosokat, akik lelépkednek egy lépcsön majd megállnaka kiadott pontba. Mi vagyunk az 5-dik páros.
- Kazuya Kamenashi, idol, színész,, a KAT-TUN tagja. És partnere Amira Nemes, verseny és latin táncos.
Izgatottság fut végig rajtam, látom a fényeket, ahllom a hatalmas tapsot. Huh, eljutottunk ide is! alig hiszem el! Érzem ahogy egy ujj végig simit az enyémen, Kazuya fél szemmel rám pillant, elmosolyodok. Megérkezünk a helyünkre és meállunk. Kazuya derekamra helyezi a kezét, érzem ahogy érintésétől perzsel a böröm. Ehhez, hozzá fogok szokni valaha? Felsorakzik, mind a 12 pár, megtapsolnak és felsétálunk a páholyba, itt várkoznak a versenyzők és inenn nézzük majd a többieket. Mi vagyunk a harmadik páros, akik elő fognak adni. Kanee-k kezdték a műsort egy jiva-al. Erős kezdés! De ügyesek voltak. Tele energiával. Hatalmas taps fogadta őket a végén. Ám a zsúri kemény volt, 21 pontot kaptak összesen. Szigoruak. De megértem, első műsor még fel kell mérjék a terepet. A második páros Kazukiék voltak kortárs tánccal, igazán érzelemmel teli volt, ám ők is csak 23 pontot kaptak. Na az szép! Mindegyik produkció után, a páholyba néhány szót szolott a páros és megkérte a nézőket, hogy szavazzanak rájuk, hogy tovább tudjanak jutni. Kazukiék beszédénél, már el kellett induljunk le, hogy beállhassunk a helyünkre. Ahogy lefele tartottunk, Kazuya sok sikert suttogott a fülemben amitől végig futott rajtam a hideg.
-Sok sikert! - mondtam, majd testem ismét önéletre kellt és megpusziltam arcát. Meglepődött, de gyorsan eltekintettem róla és sietősen a helyemre álltam. Elfogott a kuncogás. Komolyan, Amire mi ütött beléd?
Én szinpadon maradtam, Kazuya viszont a szinpad széléhez állt. Egymással szembe voltunk. Egymásra mosolyogtunk, majd megnéztük a kis videonkat. Előttem lejátszodtak a pillanatok, mintha újra átélném, amikor először találkoztunk, amikor először táncoltunk és beszélgettünk. Alig hiszem el komolyan, hogy hol állok éppen és, hogy már egy jó ideje ismerem Kazuyat. Nagyon szerencsés vagyok! A video végén ismét KAzuyara néztem, aki szintén engem nézett. Vajon neki is ugyanaz járt a fejében? Szerintem igen. Felvillanaka fények, bemondják, hogy salsa-val érkezünk és megszólal a zene.
*Kazuya és Amire első produkciója:*
https://www.youtube.com/watch?v=uEOi0REtpS4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése