13.fejezet Egy vasárnap

 

Táncunk tűze

13.fejezet Egy vasárnap

Amira:

Mondaom kellene valamit Gyerünk Amira szólalj meg! Mondj valamit! Még, még jó lenne egy kicsit ha beszélgetnétek. Még egy kicsit... csak egy kicsit... Ahogy ott álltunk az éjszakában, barna tekintet fényesen ragyogott, fényesebben mint az utcai világítás. Úgy éreztem, hogy hívnak. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen elvesztem bennük és nem akartak, hogy onnan szabaduljak. 

      - Elnézést! - de ebben a pillanatban, valaki az épületből kilépett és meglökött. - Ah, ezek a mai fiatalok, csak az ajtóba tudnak szerelmedkesni... - morrogta az illető ahogy elhaladt.

Szerelemsek? Azoknak tűnünk kívülről? 

     - Jól vagy? - észre sem vettem, hogy Kazuya karjaiba kötöttem ki, ahogy kicsit arébb mozdultam.

     -Jaj, ne hargaudj! - hátrébb huzodtam. 

    -Semmi gond!

    - Nos, akkor azt hiszem, hogy bemegyek!

    - Rendben! Meg ne fázz! Akkor még beszélünk!

    - Igen! -mosolygok, majd intek egyet és belépek az épületben.

Ahogy az ajtó csukodik még látom ahogy ott áll, szívdőglesztő mosolya ott virul az arcán. Ajkaimba harapok. Ah! Amira! Mire nem gondolsz?

Aznap este nincs másra kedvem., azonnal bevágodom az ágyba. Szemeim előtt lepereg az első táncunk. Hallom a szívem dobbanását, ugyanúgy, mint amikor előadtuk. Érzem Kazuya erős férfi illatát, ami kissé elbódít és érzem teste melegét, aminek elszakadásával hűvös szellő fut végig testemen. Rá gondolva fog el engem az álom. Kamenashi Kazuya ezek után álmaim kísértője lesz. Minden egyes álomban felbukkan, megérint és meghallom hangját. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. DE nem tudok már tőle szabadulni és valahogy nem is akarok.

Vasárnap eléggé lusta vasárnap volt a számomra. Először is kezdve onnan, hogy késön kelltem. Minek után kásön kelltem, még forgolodtam az ágyban, majd csak utána majdnem 11 volt, amikor reggelizni mentem. Nem voltam magam sem büszke rá. Ezután nyujtozkodtam egyet a tánc studióban, majd mozogtam vagy 3 számra.

     - Amira! - épp, hogy lejárt a harmadik szám Yuki berobbant a studioban. - Amira! - és szinte azonnal a nyakamba ugrott. - Elképesztőek voltatok tegnap! Elképesztő! Egyszerűen nem is találom a szavakat. Magatokkal ragadtatok. A táncotokkal, az előadásotokkal és hát őszinte kell legyek a zsűrinek és mindenkinek igaza van, elképesztő a kémia köztetek.

      - Köszönjük szépen!

     - Ti vagytok a kedvenceim! És nem csak nekem az internet berobbant veletek, sokan beszélnek rólatok és már a Kamira név is felbukkant.

    - Kamira?

     - Kamenashi és Amira.

    -Hogy mi?

     - Igen! Igen! Sokan már azt találgassák, hogy köztetek több van már mint barátság. Ilyen első látásra szerelem.

     -Nem! Komolyan? 

    - Igen! De mi ez az ijedt arc?

     - Nem akarok gondot okozni Kazuyanak. Nem akarom, hogy bajba kerüljön.

    -Nyugi! Tudod jól, hogy milyenek az emberek mindenfélét kitalálnak, amit látnak. Szövik itt a hálókat. Mindig is röppentek fel hírek. Szerinted ezzel nincs tisztában Kazuya? Idol, ezzel szembe kell nézzen naponta, hogy éppen az aktuális partnerével teszi őket.

Hát ez igaz... de akkor sem szerettem volna, hogy ez kirobbanjon.

    - Ne emészd magad! Ti csak jóba vagytok és ez pedig semmi rosszat nem jelent. Sőt.

    - Igaz...

    -Persze, hogy igazam van? Nem tanultad meg már az évek alatt, hogy a barátnődnek mindig igaza van?

Elnevettem magam.

    -Na jó, de most mesélj. Milyen volt a műsor, a backstage és az utána lévő idő?

Yukival bementünk a házba, ahol hegyéről tövére kikérdezett a tegnapi napról. És minden részletre kíváncsi volt. A ruhák, a díszlet, a főpróba, a csapat hangulata... egyszerűen mindent tudni akart. Legútoljára pedig elmeséltem, hogy megismerkedtem a KAT-TUN többi tagjával, Maruval és Uepivel akikkel közösen vacsoráztunk, mielőtt Kazuya haza hozott. Természetesen izgatott lett és azonnal bombázni kezdett kérdésekkel róluk. Sokszor fel teszem a kérdést, hogy vajon a kedves barátnőm, mikor fogy ki a kérdésekből? Mindig annyi van! De másképp, nem is lenne Yuki!

    - Amira, nem vagy éhes? Oh, szia Yuki! - a történetem végére Benji kopog be a szobába.

     - Hello!

     - Hello! Elég késön reggeliztem.

     - Nem pont mostanra gondoltam. Úgy egy óra múlva? Rendelhetnénk pizzát. 

    -  Uh! Benne vagyok!

     - Én is! Megrendeled te?

     - Igen! Gombás, sonkás?

    - Ismersz! - mutatok like jelet felé.

    -Engem meg sem kérdezel?

     - Te egy plusz személy vagy. Jó lesz amit a gazda hoz!

    - Benji! - nézek rosszállóan rá.

    -Csak vicceltem! - emeli fel védekezően a kezeit. - Na jó megyek megrendelem!

    - Benji! Nem akarsz te is mondani valamit Amiráék tegnapi előadására?

     - Ügyesek voltatok! - ezzel pedig el is hagyta a szobát.

    -  Milyen szűk szavú! Még mindig nem barátkozott meg KAzuyaval? - megráztam a fejem. 

    - Nem értem, hogy mi a baja? KAzuya nem tett semmit ellene, egyszerűen csak az első perctől tiszteletlenül beszél vele.

Yuki mintha mondani akarna valamit, de később meggondolja magát és elhallgat. Helyette csak vállat von. Majd szinte azonnal szemei felvillanak:

    -Van egy ötletem! 

    - Oh, kellene féljek ahogy ez már kezdődik? - Yuki oldalba lök.

    - Hívd fel Kazuyat és kérdezd meg mit csinál, ha nincs terve akkor hívd el hozzánk pizzázni.

    - Tessék?

     - Hívd fel!

    - De lehet, hogy dolgozik. Nem zavarhatom, mindennap! Megállapodtunk, hogy ma pihenhet, nem is tatrottunk próbát ezért...

    - Csak egy kérdés, nem esz meg! És gondolj bele, eljön és időt tölt velünk, Benjivel pedig beszélgetnek és jobban megismerkednek. Ne mondd, hogy te is nem ezt akarod?

    -Hát igen... de...

    - Hívd! - kezembe nyomja saját telefonomat. 

    - Huh... valld be, hogy csak találkozni akarsz vele!

    -Nem tagadom, hogy az is benne van! Na gyerünk!

Kikeresem Kazuya számát és megnyomom a hívás gombot. Yuki közelebb húzodik, hogy minél jobban halhassa. Első csengetés után fel is veszi:

    - Halo?

    - Kazuya! Szia! - szívem heves dobogásba kezd, ahogy meghallom hangját és önkéntelenül is eszembe jut, ahogy álmom lakója lett az este és elszégyelem magam.

    - Szia! - csend... Yuki lök oldalba, hogy mondjak már valamit 

   -Khm... megzavartalak? Dolgozol?

   -Nem! Nem! Éppen a kutya sétáltatásból jöttem vissza. 

   - Oh, az jó! - "Oh, az jó.!" ennél jobb ötleted nem volt? - Arra gondoltam, hogy nincs e kedved átjönni? Rendelünk pizzát és társasozunk Benjivel és Yukival. Már ha van kedved és időd... s holnap reggel nem kellsz korán. Vagyis... én... hogy is... - Elég Amira! Elég! Ne habogj itt össze vissza.

    - Igen! Szívesen átmegyek társasozni! Egy 15 perc múlva ott leszek!

    - Oké! - boldogság járta végig testemet. - Akkor nemsokára találkozunk! 

   - Nemsokára találkozunk!

LEtette a telefont. Yuki izgatottan felsíkitott.

    - Ez az! Na látod, történt valami? És látom rajtad, hogy te is örülsz! 

   - Jól van na! - játékosan ellököm magamtól. - Na de várj, szedjem össze magam!

    - Uh, Amira készülődik mert átjön egy fiú!

Szurosan felé pillantok. De igazából igaza van. Szerettem volna fressebben kinézni, amikor Kazuya megérkezik. Így átöltözöm az ütött kopott otthoni ruhámban, egy jéger és egy vastagabb ruhába, elrendezem hajam, bespray-ezem és megmosom a fogamat még egyszer. Majd Yukival kilépünk a nappaliba. Benji furcsálja is, hogy miért öltöztem át, de nem kérdezi meg az okát. Leülünk melléje a nappaliba és nézzük a TV-t. Tudom, hogy szólnom kellett volna, de féltem, hogy akkor elhuzza a csíkot. És azon felül, hogy örültem, hogy láthatom Kazuyat, tényleg szerettem volna ha egy kicsit jobban kijönnek. 

15 perccel később pedig csengettek. 

   -  Máris itt a pizza? Ez gyors volt! 

Benji állt fel, hogy ajtot nyisson. Yukival összenéztünk. Mi tudtuk, hogy nem a pizza érkezett meg. Felpattantunk a kanapéról és követtük Benjit. Aki már nyitott is az ajtót. Sőt már a pénz is a kezébe volt.

     - Jó nap...- de elállt a szava, amikor meglátta Kazuyat. - Szia!

    - Sziasztok! - Kazuya egy fekete joggins nadrágot viselt, egy bőr kabáttal, ami alól kikandikált egy krém színű hosszu ujju bluz. 

    - Kazuya! Szia! - kissé arébb lököm Benjit. - Örülök, hogy megérkeztél! Gyere be!

Benji értetlenül néz. Majd másodpercekkel később megvilágosodik, felcsillanak szemei. Rájöhetett, hogy mi hívtuk át, amíg a szobába voltunk. Fintor suhan át az arcán, de ezt csak én veszem észre. Kazuya átad egy tasak süteményt, azt mondta nem jöhetett üres kézzel. Egy bő krém színű bluz van rajta, derül ki amikor leveszi. Nagyon jól néz ki! Be kell vallani, mi nem áll jól, Kamenashi KAzuyan? Majd befáradunk a nappaliba. Yuki azonnal elő kapja a társasjátékokat. Benji leül közénk, nem húzodik el. Kiválasszuk az első társast és játszani kezdünk. Yuki és Benji is gratulál Kazuyanak a tegnapi műsor miatt. Neki lendülünk a társasnak. Mindenki belendül. Csak akkor állunk meg, amikor csengetnek, hogy megjött a pizza. Benji átveszi és a nappaliba hozza. Szünetet tartounk, hogy ehessünk. Kellemyesen elbeszélgetünk és biza látom, ahogy Benji és Kazuya is egész jól érzik magukat. Yuki elégedetten bólint, tudva, hogy ez az ő ötlete volt. 3 szelet pizza marad, amit elteszek, majd a sütemények is sorra kerülnek, amit megeszünk és folytassuk is a társast. Egyik után, jön a második, majd a harmadik. Nevetünk, hangoskodunk. Észre se vesszük, hogy elrepül felettünk az idő. Már mindenki nyert valamit, senki sem maradt ki. Viccelődtünk és versenyeztünk. Jó hangulat volt! Örültem, hogy Kazuya itt lehet és velünk tölthet időt.  Aztán felpillantunk és meglássuk, hogy kint már besötétedett.

    - Azt hiszem, hogy mennem kellene!

    - OH, már is!

    - Yuki, biztos, hogy reggel munkája van.

    - Igaz, ne haragudj! De azért gyere el máskor is! Unom már, hogy csak ezzel a kettővel játszhatok.

    - Hogy?! - szólalunk fel Benjivel.

    - Mi? Kell egy kis változás!

   -Hát, nem nagyon tűnik, hogy változásra van szükséged, ugyanis mindig te veszitesz! - szur oda Benji, mire Yuki hülledezve vállon üti. - Gyere csak velem! 

Ezzel pedig magával huzza, én pedig kettesben maradok Kazuyaval az előszobában. 

   - Köszönöm szépen, hogy áthívtál! Nagyon jól éreztem magam!

    - Örülök, hogy jól telt! Mi is jól éreztük magunkat és valóban gyere máskor is!

   - Oké, mindenképp! - felhuzza a cipőjét. - Amugy arra gondoltam, hogy holnap délelőtt van e valami munkád?

    - Holnap délelőtt? Hát beakartam menni a műsor tánc studiüjában, hogy kitalálhassam a következő táncunk.

    - Oh értem. Esetleg nincs kedved egy kicsit csatlakozni hozzánk?

   - Csatlakozni hozzátok? Ezt, hogy érted.

   -Holnap reggel felvesszük a legújabb dalunk videoklippjét. Arra, gondoltam, hogy eljöhetnél.

    - Menjek el a videklipp forgatásotokra? De az szabad?

    - Igen! Meghívlak!

   -  Hát nem is tudom...

    - Kérlek! Azután elmehetünk együtt a studioban és egész késő estig próbálhatunk! Úgyis reggel 8-kor nem lesz mit csinálnod egyedül. És... és... én állom az ébedet!

    - Állod az ebédet? Hmm... ennek az ajánlatnak már nehéz nemet mondanom. - felnevetünk.

    - Akkor reggel 8-ra érted jövők!

Ezzel pedig Kazuya felemeli kezét és megsimogassa az arcomat. Borzongás fut végig testemen, nagyot dobban a szívem. Kazuya elköszön, majd kilép az ajton, én pedig ott maradok az előszobában az érzéseim kavalkadjával.

Amikor visszaérek a nappliba, pár perc után ugyanis kellett egy jó kis idő, hogy helyere pattanjak. Csak Benjit találom ott. Yuki kiment a teraszra, hogy telefonon beszéljen. Segítek neki eltakarítani. Várom, hogy mondjon valamit. De nem azt mondja amit akartam. Ahelyett, hogy elmondja, Kazuya jó fej, oda szól nekem, hogy legközelebb azért szóljak neki is ha vendéget várunk, ennél tovább nem veszegeti a témát. Érzem, hogy a kettőjük közötti feszültség nem csökkent. Talán csak ma estére. De Benjiben még mindig ott van. Oh...A rövidke beszélgetésünk után, Yuki visszaér és segít elpakolni. Takashi-san akkor érkezik meg, amikor mi befejezzük a takarítást. A 3 maradék pizza szelet az övé lesz. Nekünk már nincs étvágyunk, nem vacsorázunk. Mindenki elhuzodik a szobájában.  Lefekszem az ágyban. Kazuya ekkor ír, hogy hazaért. Elmosolyodom. Amíg álom nem kerül szemeimre, addig sms-ezek KAzuyaval. Bárpotn ezért nagyon nehéz is, hogy álom jöjjön szemeimre. Megpróbálja kiszedni belőlem, hogy mi lesz a következő táncunk. De nem árulom el neki. Álomra csukodik a szemem, éjfél tájékán. Egy röpke jó éjtet kívánok Kazuyanak és már alszom is. A ma esti álmomban szintén szerepel és ő a főszereplő. Egy réten vagyunk, előttem szalad. Hátra hátra néz, széles mosolyát megragyogtatja a nap. Nevetve követem. Felém nyujtsa kezét. Felé nyulok, de ebben a pillanatban megbotlok. Ám nem a talajjal találkozok hanem Kazuyaval. Ugyanis elkap és a talaj helyett, rá esek. Barna tekintete azonnal beszippant. Csábos mosolya arcára kuszik, egy hajtincset hátra simít. Mondani készül valamit, hallom ahogy nevemen szólít és...

Megcsörren az óra. Elmorggok valamit az orrom alatt. Fél nyolc. Fel kell kelljek, ugyanis hamarosan Kazuya itt lesz. Elmegyek a fördőbe készülödni és felöltözöm. Nem találkozom senkivel a házban. Meg kenek egy zsömlét lekvárral, megmosom a fogam és felhuzom a cipőmet. Ahogy a tömbház bejáratát kinyitom, Kazuya már ott vár az autojánál. Széles mosollyal integet felém. Nekem is mosoly kuszik arcomra. Hogy nem tudnék mosolyogni ha látom őt?

   - Jó reggelt!

    - Jó reggelt! 

   - A hintója elő áll, hölgyem! - ezzel pedig kinyitja előttem az anyos ülést. Felkuncogok.

   - Köszönöm szépen! - beülök. - Biztos, hogy nem gond ha látom ahogy forgattok? - kérdem ahogy beül mellém.

   - Nem, dehogyis! Azaz, gondolom nem akarod felvenni vagy képet készíteni róla?

   -Nem, dehogyis!

   -Na, akkor nem lesz gond! Nos, akkor irány a forgatás! - ezzel pedig elhajtunk a klipp forgatás helyszínére.