Táncunk tűze
14.fejezet Vonzalom fogalma
Kazuya:
-Nocsak kit látnak szemeim! A híres táncos lábuakat! - üdvözölt Uepi ahogy beértünk a studioba.
-Szia!
-Sziasztok! Jöttél Ryu munkáját elvenni? Új koreot hoztál nekünk? Csak megsugom, nekem sem tetszik a munkája mindig. - heccel Uepi.
-Dehogyis! Csak, Kazuya hívott meg, egy kis betekintésre.
-Aham! - néz rám Uepi furán, csak vállat vonok és eltekintek, reménykedve hogy ezzel nem kelltek fel semmi féle gyanut, amivel most kinos helyzetbe tudnak hozni.
-Örvendünk, hogy itt vagy. Nyugodtan foglalj helyet és csipegethetsz a kajából is. - legalább Maru normálisan viselkedik.
-Srácok, ideje az öltözőbe menni! - halljuk valahonnan az egyik stáb tagot kiabálni.
-Jővünk!
-Akkor kost egy kicsit magadra kell hagyjalak. - érintem meg Amira karját, mire kissé megborzong.
-Semmi gond, nyugodtan!
Felé kacsintok majd a fiúk után megyek az öltözőbe, ahol már azonnal kézbe vesznek. Mindenki ruhája már elő van készítve és azonnal bele is bujhatunk, majd a haj készül és a smink.
-Milyen kedves vagy Kame, hogy elhívtad Amirat is.
-Oh, kérlek Uepi el se kezd.
-Mi? Haver ne haragudj, nem úgy értem. De szerintem ezzel semmi baj nincs. Amira egy kedves lány és szép, nem csodálkoznék ha szemet vetettél rá.
Érzem ahogy a székemebe süppedek, arcom ég. Hát igen, még magamnak sem vallottam ezt be. De igaza van Uepinek. Nem is tudom, hogy hogy lehetséges ez hiszen alig hónapok teltek el hogy ismerjük egymást mégis valami, Amira felé vonz egyfolytába.
-Uh! Hozzátok a kamerát Kamenashi elpirult! - kiáltott fel Uepi.
-Én nem is! - tagadom.
-Nyugi, Kame csak heccel Uepi. De tudnod kell, hogy mi melletted állunk.
Maru felé bólintok. Szivatnak, de természetesen tudom, hogy mellettem állnak. De ami ezeket az érzéseket illeti, még magam sem tudom teljesen megmagyarázni. Tényleg ilyen rövid idő alatt kialakulhatott egy vonzalom felé? Mi ez a kérdés? Amira egy csinos, kedves lány minden férfi megfordulna utána. Inkább az a kérdés, hogy itt nem csak egy vonzalmat érzek, ez valami sokkal erősebb.
Mire készen leszünk a stáb befejezi a helyszínek előkészítését. Amire felé pillanatok aki az asztalnál álldogál. Kicsit elveszettnek tűnik. Balra, jobbra tekint, kissé összehuzza magát. Aranyos! Elmosolyodok. Ekkor vesz észre. Végig mér, mire érzem, hogy a szívem nagyot dobban. Majd mutat egy ok jelet. Elnevetem magam.
A rendező lép hozzánk nagy vonalakba felvázolja az egész videot, majd mi lesz az első jelenet amit felveszünk. Beállunk a pozicióba és mielőtt elindulna egy pillantást vetek Amirara még, bátorítóan rám mosolyog. Aranyos!
Majd felcsendül a zene én pedig felveszem a szerepem. Átszellemülök a komoly, vagány férfiban akit ebben elvárnak. Még a szöveget is éneklem, bár az már fel lett véve és azt játszák le, én szeretem énekelni is a szöveget.
Egyik jelent jön a másik után, kisebb változások, észrevételek amiket kijavotunk, de elég jól megy a felvevés. Néha Amira felé pillantok, látom, hogy csillogó szemekkel mosolyog. Tetszik neki. Élvezi az itt létet, aminek nagyon örülök. A zenére táncol, szerintem észre sem veszi. De örvendek, hogy ennyire elengedi magát. Bár talán már a lét eleme a tánc és akaratlanul is csak azt űzi. Nem csodálkoznék. Látszik, hogy bele ad mindent és szívvel lélekkel csinála azt amit szeret. Átéli és ez csodálatos!
Befejeződik a felvétel, megtapsolnak. Megköszönjük. Amira még akkor is tapsol amikor odamegyek hozzá.
- Nagyon ügyesek voltatok! És nagyon menő a szerkó! Bár nem mintha mást vártam volna töletek.
- Azért vigyázz, nehogy elszálljon az egonk, hogy ennyit dicsérsz! - kacsintok felé, mire felnevet.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide, valóban jól éreztem magam.
- Örvendek. Na de azért őszintén, változtattál volna a koreon mi? - közelebb hajolok és suttogom.
- Kazuya! - csap a vállamra.
- Mi? Nekem bevallhatod, nekem se teszik teljesen! - nevetek fel.
- Ne gúnyolodj mert valaki még meghallja és a végén elhiszi.
- Ne félj, mert nem fogja senki sem elhinni.
- Menj öltözz át, mert vár a tánc próba.
- Igenis asszonyom!
Amira csak égnek emelei a szemeit, miközben én ismét felnevetek. De utnak indulok vissza az öltözőbe, hogy átöltözhessek. Uepi és Maru már javában készen áll, amikor beérek. Megkérdik, hogy mi volt Amira véleménye és jó próbát kívánnak, majd haladnak is tovább. Marunak rádió felvétele van, Uepi pedig haza igérkezett a szüleihez. Én is leülök a székbe, hogy lemoshassák a sminkem, átöltözöm megigazitom a frizurámat és már sietek is vissza Amirahoz. De amikor a studioba érkezem ott nem találom.
- Elnézést, volt itt egy lány, hova ment? - kérdem az egyik stáb tagtól.
-Oh, rendes volt, megkérdezte ha segíthetne valamivel és egy dobozt elvéve a raktár felé sietett.
- Oké! Köszönöm!
Erre miért is nem gondoltam. Amira ennyire kedves, segítőkész. Elindultam a raktár felé. Uton köszöntem még néhány stáb tagnak, majd megérkeztem a raktár ajtohoz. Hallok belülről egy nyöszörgést, majd amikor az ajtohoz érek meglátom, ahogy Amira egy széken áll és nyujtsa felfele a dobozt. Aztán a következő pillanatban már a szék kibillen alóla, elejti a dobozt ő pedig esik is le a székről. Gyorsan reagálok utána kapok és éppen időben landol karjaim között. A doboz pedig hangosan csattan a földre, tartalma kiborulva. Amira meglepetten tekint rám. Egész teste remeg, alig hiszi el, hogy elkaptam.
- Hé! Csak nem azt akarod, hogy partner nélkül maradjak? Csak szólok, hogy nem akarok más partnert csak téged!
Nem szólal semmit, még csak néz. Végig mér, még mindig hitetlenkedve, hogy valóban ott vagyok és én vagyok és kifgotam mielőtt találkozhatott volna a padlóval.
- Kösz... köszönöm szépen! - leteszem a karomból, még kicsit remeg.
-Minden rendben! De miért nem hívtál segítséget, ha nem éred el?
- ÉN csak arra gondoltam, hogy sikerülni fog.
-Azért legközelebb ha ilyenről van szó, akkor szólj nekem.
Lehajolok, hogy összeszedjem a dobozt. Amira is rögtön lehajol.
- Vajon valami összetört?
- Nem hiszem, simán valami anyagok, semmi törrhető dolog.
Elég hamar rendbe tesszük a dobozt, majd én teszem fel az illető polcra. Amira pedig visszateszi a széket.
- Akkor most már irány a tánc terem.
- Kazuya... te... te tényleg nem folytatnád a versenyt, ha velem valami lenne?
- Tán valami közbe fog jönni? Valamirpl nem szóltál és a műsor felénél el kell menj? - Amira megrázza a fejét. - Akkor vésd a kis fejecskédbe, hogy én veled szeretném megnyerni ezt a műsort. Vagy legalábbis megpróbálni! - megsimogatom a fejét. - Na gyere, ne hogy aztán azt mondd, hogy huzom a próba kezdést!
Ezzel pedig átkaroltam vállát és elindutlunk kifele a parkoloba. Jó volt ilyen közel érezni magam hozzá. Nem mintha táncolás közben nem lenne ilyen közel vagy még közelebb. De be kell valljam igen jól eső érzés. Nem tudom ha betudok valaha is telni vele. Nem tudom ha valaha is azt fogom akarni, hogy Amira ne legyen többet a közelemben. Ilyen erős intenziv érzések, hogyan alakulhatnak ki egy emberbe ennyi idő alatt?
A próba terem felé vezető uton próbáltam faggatni, hogy mi lesz a következő táncunk de nem árulta el. Addig akarta magának tartani, amíg a terembe érünk. Leparkolok az autot, kiszállunk majd egy üres terem felé vesszük az irányt. Illetve előtte átöltözünk. A terembe pedig türelmetlenül nézek Amirára, hogy végre elmondhassa mi is lesz a következő táncunk.
-Látom valaki nagyon izgatott.
-Természetesen! Ez az első műsornak a hatása talán, tudod egy löket.
-Örülök ennek. Nos akkor dobpergést kérek...
-Hah... Szereted huzni az agyam mi?
Édesen felnevet. Oh ez a lány!
Dobban a lábával, égnek emelem a tekintetem és csatlakozom hozzá.
-Showtánc!
-Showtánc?
-Igen ez egy művészibb tánc, kicsit erőteljesebbek a lépései nem olyan könnyedd mint a salsa és az egész egy előadás köré épül.
-Oh, izgalmasnak hangzik.
-Hát akkor lássunk hozzá. Néhány alap lépését megtanuljuk majd kitaláljuk, hogy milyen történet kerülhetne köré.
Bólintok. Amirával a tükör felé fordulunk, majd el is kezdi magyaràzni mélyebben a showtánc lépéseit és mutatni. Követem. Majd amikor megbizonyosodtt róla, hogy már mendegélnek leültünk, hogy megbeszéljük a részleteket. Azzal egyetenben, hogy mit mondott a zsűri mire figyeljünk. Valami új oldalmat mutassam meg a zsűrinek és a nézőknek. A nemzetközi sztárok éjszakája lesz a következő, mi pedig Jennifer Lopez énekesnő mix-jére fogunk táncolni.
-Fel kell robbantsuk a szinpadot, átkell adjuk hogy igen kirobbanunk és ez a nagy érzés ami bennünk van áttudjuk adni nekik. Hogy ők is kirobbanjanak, izgatottak legyenek.
Mesél Amira, majd újra beteszi a zenét. Elindulunk egy ponton, végig rajta majd újból és újból. Amira magyaráz, mit mire figyeljek. És ismét eltelik 1 óra, 2 óra, 3...
-Rendben! Szerintem egész eredményesek voltunk.
-Igen! Haza vigyelek? Vagy?
-Köszönöm, de lesz még probám a táncosokkal a következő műsorra kezdünk.
-Oh, értem.
Talán itt maradhatnék megnézni és... Gondolkodom, hogy ezt most mondjam e ki?
-Menj nyugodtan pihenj le! A következő munkád előtt azt hiszem van egy kis időd.
-Öhm... Igen köszönöm!
Kilépünk a próba teremből.
-Tudtam, hogy itt foglak megtalálni!
Ez a hang?
-Kazuki! Szia!
-Gondoltam, hogy próbáltok és eljöttem, hogy együtt mehessünk a közös próbára.
Oh, hogy oda ne rohanjak. Dühösen eltekintek, végig nyalok ajkaimon. Már, hogy ne jött volna elejébe.
-Igazán kedves tőled. Nem kellett volna.
-Ugyan nem tesz semmit! Szép napot Kazuya!
-Neked is... - szűröm a fogaim közül. - Akkor holnap találkozunk? - állítom meg Amirat mielőtt elmenne.
-Igen, persze. Csak nem gondotlad, hogy elmarad a próba.
-Nem dehogyis! - mosolygok felé. - Jó próbát nektek!
- Köszi.
Elindulnak, én pedig egy darabig csak ott állok és nézem ahogy elballagnak. Nem tetszik nekem ez a srác.
Felsóhajtok és az öltöző felé veszem az irányt. Nem öltözök át, épp csak megtörölközöm, úgy döntök, hogy majd otthon letusolok és átöltözöm. Beszállok a kocsiba és elhajtok. Fejemből nem tudom kiverni azt a srácot. Nem tetszik. Egyáltalán nem tetszik nekem.
Begurulok a lakásom elé és épp, hogy kiszállok a kocsiból megszólal a telom.
Meg se nézem, hogy ki az csak felveszem.
-Halo?
-Elnézést, hogy megmertem zavarni! - hallom a vonal túlsó oldaláról Yamapi hangját.
- Ne haragudj, csak egy kicsit elment a kedvem.
-Hát azt veszem észre a kedvemből. Na mesélj, csak nem a csinos tánc partnered miatt?
-Nem!
-Oké, akkor?
-Mindegy, nem számít. - most hogy valljam be, hogy éppenséggel féltékeny vagyok? Ezzel cikizne hónapokig. -Miben segíthetek?
-Gondoltam, megkérdem holnap este nincs kedved egyet inni jönni?
-Holnap este? Persze! Miért ne!
-Szuper, akkor a szokásos időpontban és helyen találkozunk!
-Rendben! Akugy veled minden oké?
-Hát nem ismersz! Velem minden a legmagyobb rendben. Amugy gratula az első műsorhoz, szuperek voltatok!
-Köszönjük!
-Be kell valljam, elképesztő kémia van nektek. Ti tényleg csak most ismertétek meg egymást?
Nem először hallom ezt. És ez igen jól esik.
-Igen!
-Hàt akkor van ilyen, hogy egy személlyel szinte azonnal össze tudsz hangolodni. Ez ritkaság.
Valóban, az. És ha azzal a Kazukival nincs összehangolodva Amira mint velem? Ritkaság! Ha közöttünk megvan akkor közöttük nem kellene. Ritkaság! Ritkaság, ahogy mondjam Yamapi.
- Föld hívja Kamenashit! Kame! Kame! Kame veszed az adást?!
-Hogy?! Bocsi mit mondtál?!
-Nagyon elgondolkodtál... Csak nem? Fantáziálsz a tánc partneredről?!
-Nem! Nem! Nem...
Érzem, hogy egyszerűen forrobb lesz a levegő. Mi ez? Miért? Nem... Nem is fantáziáltam semmit sem Amiráról, akkor miért érzem ilyen bűnösnek magam?
-Aham! - hallom a "persze azt hiszed beveszem" Tonust.
-Majd akkor beszélünk! Most értem haza, le kell még tusolnom és megpihenek a következő munka előtt.
-Oké! Akkor majd beszélünk, de ne hidd hogy megszabadultál a faggatástól!
Ah, hát hogy is gondolnám?
-Hello!
Ahogy elköszön le is teszem, mielőtt bármi újdonságot felhozna és kényelmetlen helyzetbe hozna. Ah! Kame! Ahogy belépek a lakásba a nappali kanapéjára dobom magam. Mi van velem komolyan?
Ran-chan ugat mellettem.
-Minden rendben! Ne haragudj, hogy megijesztettelek. Többiek pihennek? - simogatom meg a fejét.
Ugatás a válasz.
-Na gyere előkészítek nektek egy kis nassolni valot majd irány a zuhanyzó.
Vonzodom Amirához. Az egyértelmű. Ezen nem tudok változtatni és nem is akarok. Ezt be kell valljam magamnak és emlékeztetnem kell magam. Újra és újra. Mert egyelőre ez annyira furcsa. Még sosem éreztem ilyent. Néha oly jó érzés néha meg annyira felkavaró. Nem tudok kiigazodni rajta. Ezen az érzésen. Amirán. Soha egy nő sem volt ilyen hatással rám, mint ő. Oh! Kame ébresztő! Koncentrálj! Bár nehéz...
Kiteszem a kutyáknak a nassolni valót majd zuhanyozni megyek. Átöltözöm, majd hogy kicsit kikapcsolodjak leülök zenélni. Egy szöveg jut eszembe. Szavak, amik sorokká alakulnak, majd egy lágyabb dallam. Le akarom jegyezni. Azonnal leakarom jegyezni!
Megebédelek, pont mielőtt elmennék. Magazinba lesz intejum. Jól ment még a Dancing with the star műsorról is kérdeznek és természetesen a partneremről is. Akit nem tudok nem dicsérni. Ők is megemlítik, hogy milyen hamar összehangolodtunk. Csak bólogatok.
Majd hazamegyek. Az ágyba fekve telefont fogom a kezembe és Amira számát figyelem. Haza kellett már érjen. Beszélhetnék vele... Vaccilálok. Végül üzenetet irok, nehogy megzavarjam lehet éppen vacsizik vagy lehet van órája. De az üzenetre válasz nem jön.
-Szia!
-Sziasztok! Jöttél Ryu munkáját elvenni? Új koreot hoztál nekünk? Csak megsugom, nekem sem tetszik a munkája mindig. - heccel Uepi.
-Dehogyis! Csak, Kazuya hívott meg, egy kis betekintésre.
-Aham! - néz rám Uepi furán, csak vállat vonok és eltekintek, reménykedve hogy ezzel nem kelltek fel semmi féle gyanut, amivel most kinos helyzetbe tudnak hozni.
-Örvendünk, hogy itt vagy. Nyugodtan foglalj helyet és csipegethetsz a kajából is. - legalább Maru normálisan viselkedik.
-Srácok, ideje az öltözőbe menni! - halljuk valahonnan az egyik stáb tagot kiabálni.
-Jővünk!
-Akkor kost egy kicsit magadra kell hagyjalak. - érintem meg Amira karját, mire kissé megborzong.
-Semmi gond, nyugodtan!
Felé kacsintok majd a fiúk után megyek az öltözőbe, ahol már azonnal kézbe vesznek. Mindenki ruhája már elő van készítve és azonnal bele is bujhatunk, majd a haj készül és a smink.
-Milyen kedves vagy Kame, hogy elhívtad Amirat is.
-Oh, kérlek Uepi el se kezd.
-Mi? Haver ne haragudj, nem úgy értem. De szerintem ezzel semmi baj nincs. Amira egy kedves lány és szép, nem csodálkoznék ha szemet vetettél rá.
Érzem ahogy a székemebe süppedek, arcom ég. Hát igen, még magamnak sem vallottam ezt be. De igaza van Uepinek. Nem is tudom, hogy hogy lehetséges ez hiszen alig hónapok teltek el hogy ismerjük egymást mégis valami, Amira felé vonz egyfolytába.
-Uh! Hozzátok a kamerát Kamenashi elpirult! - kiáltott fel Uepi.
-Én nem is! - tagadom.
-Nyugi, Kame csak heccel Uepi. De tudnod kell, hogy mi melletted állunk.
Maru felé bólintok. Szivatnak, de természetesen tudom, hogy mellettem állnak. De ami ezeket az érzéseket illeti, még magam sem tudom teljesen megmagyarázni. Tényleg ilyen rövid idő alatt kialakulhatott egy vonzalom felé? Mi ez a kérdés? Amira egy csinos, kedves lány minden férfi megfordulna utána. Inkább az a kérdés, hogy itt nem csak egy vonzalmat érzek, ez valami sokkal erősebb.
Mire készen leszünk a stáb befejezi a helyszínek előkészítését. Amire felé pillanatok aki az asztalnál álldogál. Kicsit elveszettnek tűnik. Balra, jobbra tekint, kissé összehuzza magát. Aranyos! Elmosolyodok. Ekkor vesz észre. Végig mér, mire érzem, hogy a szívem nagyot dobban. Majd mutat egy ok jelet. Elnevetem magam.
A rendező lép hozzánk nagy vonalakba felvázolja az egész videot, majd mi lesz az első jelenet amit felveszünk. Beállunk a pozicióba és mielőtt elindulna egy pillantást vetek Amirara még, bátorítóan rám mosolyog. Aranyos!
Majd felcsendül a zene én pedig felveszem a szerepem. Átszellemülök a komoly, vagány férfiban akit ebben elvárnak. Még a szöveget is éneklem, bár az már fel lett véve és azt játszák le, én szeretem énekelni is a szöveget.
Egyik jelent jön a másik után, kisebb változások, észrevételek amiket kijavotunk, de elég jól megy a felvevés. Néha Amira felé pillantok, látom, hogy csillogó szemekkel mosolyog. Tetszik neki. Élvezi az itt létet, aminek nagyon örülök. A zenére táncol, szerintem észre sem veszi. De örvendek, hogy ennyire elengedi magát. Bár talán már a lét eleme a tánc és akaratlanul is csak azt űzi. Nem csodálkoznék. Látszik, hogy bele ad mindent és szívvel lélekkel csinála azt amit szeret. Átéli és ez csodálatos!
Befejeződik a felvétel, megtapsolnak. Megköszönjük. Amira még akkor is tapsol amikor odamegyek hozzá.
- Nagyon ügyesek voltatok! És nagyon menő a szerkó! Bár nem mintha mást vártam volna töletek.
- Azért vigyázz, nehogy elszálljon az egonk, hogy ennyit dicsérsz! - kacsintok felé, mire felnevet.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide, valóban jól éreztem magam.
- Örvendek. Na de azért őszintén, változtattál volna a koreon mi? - közelebb hajolok és suttogom.
- Kazuya! - csap a vállamra.
- Mi? Nekem bevallhatod, nekem se teszik teljesen! - nevetek fel.
- Ne gúnyolodj mert valaki még meghallja és a végén elhiszi.
- Ne félj, mert nem fogja senki sem elhinni.
- Menj öltözz át, mert vár a tánc próba.
- Igenis asszonyom!
Amira csak égnek emelei a szemeit, miközben én ismét felnevetek. De utnak indulok vissza az öltözőbe, hogy átöltözhessek. Uepi és Maru már javában készen áll, amikor beérek. Megkérdik, hogy mi volt Amira véleménye és jó próbát kívánnak, majd haladnak is tovább. Marunak rádió felvétele van, Uepi pedig haza igérkezett a szüleihez. Én is leülök a székbe, hogy lemoshassák a sminkem, átöltözöm megigazitom a frizurámat és már sietek is vissza Amirahoz. De amikor a studioba érkezem ott nem találom.
- Elnézést, volt itt egy lány, hova ment? - kérdem az egyik stáb tagtól.
-Oh, rendes volt, megkérdezte ha segíthetne valamivel és egy dobozt elvéve a raktár felé sietett.
- Oké! Köszönöm!
Erre miért is nem gondoltam. Amira ennyire kedves, segítőkész. Elindultam a raktár felé. Uton köszöntem még néhány stáb tagnak, majd megérkeztem a raktár ajtohoz. Hallok belülről egy nyöszörgést, majd amikor az ajtohoz érek meglátom, ahogy Amira egy széken áll és nyujtsa felfele a dobozt. Aztán a következő pillanatban már a szék kibillen alóla, elejti a dobozt ő pedig esik is le a székről. Gyorsan reagálok utána kapok és éppen időben landol karjaim között. A doboz pedig hangosan csattan a földre, tartalma kiborulva. Amira meglepetten tekint rám. Egész teste remeg, alig hiszi el, hogy elkaptam.
- Hé! Csak nem azt akarod, hogy partner nélkül maradjak? Csak szólok, hogy nem akarok más partnert csak téged!
Nem szólal semmit, még csak néz. Végig mér, még mindig hitetlenkedve, hogy valóban ott vagyok és én vagyok és kifgotam mielőtt találkozhatott volna a padlóval.
- Kösz... köszönöm szépen! - leteszem a karomból, még kicsit remeg.
-Minden rendben! De miért nem hívtál segítséget, ha nem éred el?
- ÉN csak arra gondoltam, hogy sikerülni fog.
-Azért legközelebb ha ilyenről van szó, akkor szólj nekem.
Lehajolok, hogy összeszedjem a dobozt. Amira is rögtön lehajol.
- Vajon valami összetört?
- Nem hiszem, simán valami anyagok, semmi törrhető dolog.
Elég hamar rendbe tesszük a dobozt, majd én teszem fel az illető polcra. Amira pedig visszateszi a széket.
- Akkor most már irány a tánc terem.
- Kazuya... te... te tényleg nem folytatnád a versenyt, ha velem valami lenne?
- Tán valami közbe fog jönni? Valamirpl nem szóltál és a műsor felénél el kell menj? - Amira megrázza a fejét. - Akkor vésd a kis fejecskédbe, hogy én veled szeretném megnyerni ezt a műsort. Vagy legalábbis megpróbálni! - megsimogatom a fejét. - Na gyere, ne hogy aztán azt mondd, hogy huzom a próba kezdést!
Ezzel pedig átkaroltam vállát és elindutlunk kifele a parkoloba. Jó volt ilyen közel érezni magam hozzá. Nem mintha táncolás közben nem lenne ilyen közel vagy még közelebb. De be kell valljam igen jól eső érzés. Nem tudom ha betudok valaha is telni vele. Nem tudom ha valaha is azt fogom akarni, hogy Amira ne legyen többet a közelemben. Ilyen erős intenziv érzések, hogyan alakulhatnak ki egy emberbe ennyi idő alatt?
A próba terem felé vezető uton próbáltam faggatni, hogy mi lesz a következő táncunk de nem árulta el. Addig akarta magának tartani, amíg a terembe érünk. Leparkolok az autot, kiszállunk majd egy üres terem felé vesszük az irányt. Illetve előtte átöltözünk. A terembe pedig türelmetlenül nézek Amirára, hogy végre elmondhassa mi is lesz a következő táncunk.
-Látom valaki nagyon izgatott.
-Természetesen! Ez az első műsornak a hatása talán, tudod egy löket.
-Örülök ennek. Nos akkor dobpergést kérek...
-Hah... Szereted huzni az agyam mi?
Édesen felnevet. Oh ez a lány!
Dobban a lábával, égnek emelem a tekintetem és csatlakozom hozzá.
-Showtánc!
-Showtánc?
-Igen ez egy művészibb tánc, kicsit erőteljesebbek a lépései nem olyan könnyedd mint a salsa és az egész egy előadás köré épül.
-Oh, izgalmasnak hangzik.
-Hát akkor lássunk hozzá. Néhány alap lépését megtanuljuk majd kitaláljuk, hogy milyen történet kerülhetne köré.
Bólintok. Amirával a tükör felé fordulunk, majd el is kezdi magyaràzni mélyebben a showtánc lépéseit és mutatni. Követem. Majd amikor megbizonyosodtt róla, hogy már mendegélnek leültünk, hogy megbeszéljük a részleteket. Azzal egyetenben, hogy mit mondott a zsűri mire figyeljünk. Valami új oldalmat mutassam meg a zsűrinek és a nézőknek. A nemzetközi sztárok éjszakája lesz a következő, mi pedig Jennifer Lopez énekesnő mix-jére fogunk táncolni.
-Fel kell robbantsuk a szinpadot, átkell adjuk hogy igen kirobbanunk és ez a nagy érzés ami bennünk van áttudjuk adni nekik. Hogy ők is kirobbanjanak, izgatottak legyenek.
Mesél Amira, majd újra beteszi a zenét. Elindulunk egy ponton, végig rajta majd újból és újból. Amira magyaráz, mit mire figyeljek. És ismét eltelik 1 óra, 2 óra, 3...
-Rendben! Szerintem egész eredményesek voltunk.
-Igen! Haza vigyelek? Vagy?
-Köszönöm, de lesz még probám a táncosokkal a következő műsorra kezdünk.
-Oh, értem.
Talán itt maradhatnék megnézni és... Gondolkodom, hogy ezt most mondjam e ki?
-Menj nyugodtan pihenj le! A következő munkád előtt azt hiszem van egy kis időd.
-Öhm... Igen köszönöm!
Kilépünk a próba teremből.
-Tudtam, hogy itt foglak megtalálni!
Ez a hang?
-Kazuki! Szia!
-Gondoltam, hogy próbáltok és eljöttem, hogy együtt mehessünk a közös próbára.
Oh, hogy oda ne rohanjak. Dühösen eltekintek, végig nyalok ajkaimon. Már, hogy ne jött volna elejébe.
-Igazán kedves tőled. Nem kellett volna.
-Ugyan nem tesz semmit! Szép napot Kazuya!
-Neked is... - szűröm a fogaim közül. - Akkor holnap találkozunk? - állítom meg Amirat mielőtt elmenne.
-Igen, persze. Csak nem gondotlad, hogy elmarad a próba.
-Nem dehogyis! - mosolygok felé. - Jó próbát nektek!
- Köszi.
Elindulnak, én pedig egy darabig csak ott állok és nézem ahogy elballagnak. Nem tetszik nekem ez a srác.
Felsóhajtok és az öltöző felé veszem az irányt. Nem öltözök át, épp csak megtörölközöm, úgy döntök, hogy majd otthon letusolok és átöltözöm. Beszállok a kocsiba és elhajtok. Fejemből nem tudom kiverni azt a srácot. Nem tetszik. Egyáltalán nem tetszik nekem.
Begurulok a lakásom elé és épp, hogy kiszállok a kocsiból megszólal a telom.
Meg se nézem, hogy ki az csak felveszem.
-Halo?
-Elnézést, hogy megmertem zavarni! - hallom a vonal túlsó oldaláról Yamapi hangját.
- Ne haragudj, csak egy kicsit elment a kedvem.
-Hát azt veszem észre a kedvemből. Na mesélj, csak nem a csinos tánc partnered miatt?
-Nem!
-Oké, akkor?
-Mindegy, nem számít. - most hogy valljam be, hogy éppenséggel féltékeny vagyok? Ezzel cikizne hónapokig. -Miben segíthetek?
-Gondoltam, megkérdem holnap este nincs kedved egyet inni jönni?
-Holnap este? Persze! Miért ne!
-Szuper, akkor a szokásos időpontban és helyen találkozunk!
-Rendben! Akugy veled minden oké?
-Hát nem ismersz! Velem minden a legmagyobb rendben. Amugy gratula az első műsorhoz, szuperek voltatok!
-Köszönjük!
-Be kell valljam, elképesztő kémia van nektek. Ti tényleg csak most ismertétek meg egymást?
Nem először hallom ezt. És ez igen jól esik.
-Igen!
-Hàt akkor van ilyen, hogy egy személlyel szinte azonnal össze tudsz hangolodni. Ez ritkaság.
Valóban, az. És ha azzal a Kazukival nincs összehangolodva Amira mint velem? Ritkaság! Ha közöttünk megvan akkor közöttük nem kellene. Ritkaság! Ritkaság, ahogy mondjam Yamapi.
- Föld hívja Kamenashit! Kame! Kame! Kame veszed az adást?!
-Hogy?! Bocsi mit mondtál?!
-Nagyon elgondolkodtál... Csak nem? Fantáziálsz a tánc partneredről?!
-Nem! Nem! Nem...
Érzem, hogy egyszerűen forrobb lesz a levegő. Mi ez? Miért? Nem... Nem is fantáziáltam semmit sem Amiráról, akkor miért érzem ilyen bűnösnek magam?
-Aham! - hallom a "persze azt hiszed beveszem" Tonust.
-Majd akkor beszélünk! Most értem haza, le kell még tusolnom és megpihenek a következő munka előtt.
-Oké! Akkor majd beszélünk, de ne hidd hogy megszabadultál a faggatástól!
Ah, hát hogy is gondolnám?
-Hello!
Ahogy elköszön le is teszem, mielőtt bármi újdonságot felhozna és kényelmetlen helyzetbe hozna. Ah! Kame! Ahogy belépek a lakásba a nappali kanapéjára dobom magam. Mi van velem komolyan?
Ran-chan ugat mellettem.
-Minden rendben! Ne haragudj, hogy megijesztettelek. Többiek pihennek? - simogatom meg a fejét.
Ugatás a válasz.
-Na gyere előkészítek nektek egy kis nassolni valot majd irány a zuhanyzó.
Vonzodom Amirához. Az egyértelmű. Ezen nem tudok változtatni és nem is akarok. Ezt be kell valljam magamnak és emlékeztetnem kell magam. Újra és újra. Mert egyelőre ez annyira furcsa. Még sosem éreztem ilyent. Néha oly jó érzés néha meg annyira felkavaró. Nem tudok kiigazodni rajta. Ezen az érzésen. Amirán. Soha egy nő sem volt ilyen hatással rám, mint ő. Oh! Kame ébresztő! Koncentrálj! Bár nehéz...
Kiteszem a kutyáknak a nassolni valót majd zuhanyozni megyek. Átöltözöm, majd hogy kicsit kikapcsolodjak leülök zenélni. Egy szöveg jut eszembe. Szavak, amik sorokká alakulnak, majd egy lágyabb dallam. Le akarom jegyezni. Azonnal leakarom jegyezni!
Megebédelek, pont mielőtt elmennék. Magazinba lesz intejum. Jól ment még a Dancing with the star műsorról is kérdeznek és természetesen a partneremről is. Akit nem tudok nem dicsérni. Ők is megemlítik, hogy milyen hamar összehangolodtunk. Csak bólogatok.
Majd hazamegyek. Az ágyba fekve telefont fogom a kezembe és Amira számát figyelem. Haza kellett már érjen. Beszélhetnék vele... Vaccilálok. Végül üzenetet irok, nehogy megzavarjam lehet éppen vacsizik vagy lehet van órája. De az üzenetre válasz nem jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése