A sors szenvedélye
33.rész
Kazuya:
Napsütötte reggelre ébredtünk. Akaru úgy tűnt, hogy a tegnap óta jobban van, nagyon izgatott volt a mai napon. Nagyon várta már, hogy újra együtt legyen a csapat, mint a srácok, mint Midoriék és egyszerűen érezzük jól magunkat. Örültem, hogy boldognak láthatom. Őszintén én is alig vártam, hogy kikapcsolodhassunk, együtt hülyüljünk, beszélgessünk és egyszerűen csak pihenjünk. Egy fekete hátitáskába pakoltam mindent amire szükségem volt. Bekell valljam ha pakolásról volt szó, tudtam sporolni a hellyel, hogy minden ami kell beférjen és ne legyen nagy csomagom. Az este még történt egy kis változás, Tatsuya szülővárosába megyünk Kanagawaba, 3 éjszakát leszünk ott. Mindenki beleegyezett, nem volt programja vagy gond senkinek, hogy esetlegesen nem tud jönni.
Egy kék mintás, lengébb inget vettem fel és fehér kékes nadrágot, amit fürdőnadrágként szoktam használni. A srácokkal eldöntöttük, hogy azonnal csobbanunk ahogy megérkeztünk. A hajamat felkötöttem egyelőre és napszemüvegemet is feltettem.
-Akaru! Mennünk kell! - kiáltottam fel az emeletre.
- Jővők!
Egy hosszú bokáig érő, narancssárga pántos ruhát viselt, melynek felső részén egy újabb réteg hullot le. Ez az erős szin nagyon jól állt neki, kihangsúlyozta. Haja lófarokba hátra volt kötve, fején napszemüveget viselt és vállán egy fehér pirosas strandtáska lógott, kezében egy kisebb hátitáska is.
Felé nyújtottam a kezem és kivettem kezéből a hátitáskáját, láttam, hogy tiltakozna de felemeltem az ujjam.
- Akkor menjünk, a többiek már lent várnak!
Bólintott és elindultunk lefele. Valóban a többiek már, mind ott voltak lent. 10-en voltunk összesen tehát két kocsit kellett elfoglalnunk. Taguchi és Tatsuya vállalta a fuvarozást, szóval két csapatra kellett oszlodjunk. Tatsuya, Akaru, Midori, Shouta és Keita együtt mentek, mig én, Taguchi, Koki, Nakamaru, Jin a másik kocsiba ültünk be, minek után midenki a saját csomagját a csomagtartóba tette. Oh és mi a fiúk a szörfdeszkákat a kocsi tetejéhez kötöttük... alig vártuk, hogy lovagoljunk a hullámokon.
- Aj! Azt hiszem, hogy rosszul osztottuk el a csapatokat! - kiáltott fel Koki.
- Miről beszélsz? - dölt előbbre Nakamaru, Koki ült az anyos ülésen.
- Sajnálom teso, el is felejtkeztünk rólad...
Pillantott hátra Koki rám, aki a jobb oldalon ült, középen Nakamaru, és másik oldalt Jin.
- Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.
- Hát nem szivesebben ültél volna Akaru mellett, mint a kis peatboxosunk mellett?
-OH, tényleg csak nem kellett volna hagyjuk , hogy Akaru abba a kocsiba kerüljön.
- Na de akkor ki ült volna át? - kérdezte Junno.
- Hmmm... Shouta jött volna ide és Kazuya oda... - válaszolta Koki kis gondolkodás után.
- Nem az nem jó ötlet, Kazuya és Keita egy autóban... -szólalt meg az eddig csendben ülő Jin.
-Oh, tényleg képzeljétek el ahogy hátul ülnek hárman, közbül Akaru... szegény Akaru...
-Srácok! Örülnék ha nem az egész út azzal telne el , hogy az én szerelmi életemet taglaljuk...
-Szerelmi élet... haver még bele sem lendültünk. - nevetett fel Koki.
Csak a szememt forgattam...
- Nagyon kedves Tatsuya a szüleitől, hogy megengedik néhány napot ott töltsünk. - köszönöm Taguchi.
- Azt mondta, hogy nagyon örülnek, hogy találkozhatnak ismét velünk és a többiekkel is.
- Tényleg nagyon rég találkoztunk velük. - erősitettem meg.
Az út további része kellemes társalgásba folytatodott és kicsivel több, mint egy órára leparkoltunk Ueda rezidencia előtt. Egy hatalmas barna, tradicionálisabb ház... Na jó azért nem palótára kell gondolni. Amint kiszálltunk mindneki nyújtozkodott egyet esetleges elgémberedt testrészét felrázni majd Tatsuya vezetésével a kis csapat belépett a házba.
Akaru:
Az út kellemesen telt, társalgással ütöttök el az időt, mindenféléről ami csak eszünkbe jutott. Egy részem kiváncsi volt Tatsuya szülőházára és hát nem kis meglepetést okozott.
-Na, azért ennyire nem nagy dolog! - lépett mellém Tatsuya, amint ki befele tartottunk.
-Nem... izé elnézést! Én csak... - felnevetett.
- Nyugi, tudom, hogy az, hogy pénzes vagy nem, nem számít.
-Igen! Nagyon szép a házatok!
A következő pillanatban két kicsivel idősebb pár lépett elénk. A nő egy krém szinű kosztümöt viselt lágy mosollyal, ami nagyon hasonlított Tatsuya mosolyára, és szelid barna szemeit ránk szegezte, fekete haja tarkojáig ért, belekarolt egy fél fejjel magasabb férfival, tekintete kicsit erőteljesebb volt, de ott rejlett a szelidség is, barna volt és mély mint Tatsuyaé, egy szürkés szmokingot viselt.
-Sziasztok! Isten hozott! - szólaltak fel egyszerre.
- Anya, apa! - Tatsuya gyorsított léptein és a párhoz fordult akik előtt meghajolt, majd édesanyját megpuszilta és édesapjával kezet fogott.
- Jó napot! Mr. és Mrs. Tatsuya. Nagyon szépen köszönjük, hogy eljöhettünk!
- Jin, Kazuya, Yuichi, Koki, Junnosuke nagyon szépen köszönöm, hogy gondoskodtok a fiúnkról! - lépett közelebb Tatsuya édesanyja és mindenkivel kezet fogott.
Mindenki tiszteletteljesen meghajolt és kezet fogott, majd a sorban következő Mr. Tatsuyaval is.
-Oh, te biztos Akaru Suzuki vagy, aki félig magyar és egy filmbe játszik Kazuyaval. Tatsuya sokat mesélt rólad.
A mondat végétől kicsit zavarba jöttem, meghajoltam és köszöntem:
-Nagyon örvendek! - fogadtam el felém nyújtott kezét.
Ezután megismerkedtek Midorival, Keitaval és Shoutával is. Nagyon kedvesek voltak, körbe vezettek a házban és udvariasan feltettek néhány általános kérdést, mi újság, hogy vagyunk, hogy megy a munka...
- Most ne haragudjatok de egy barátunkhoz vagyunk hivatottak. Csak holnap reggel érkezünk. Kérlek érezzétek magatokat otthon! - állt fel Mr. Tatsuya.
- Étel van készitve a kamrában és ha bármire szükség lenne Yoshi rendelkezésetekre áll Ueda.
- Rendben anya, köszönjük szépen! - puszit nyomott édesanyja arcára majd kikísérte, minek után tiszteleteljesen meghajoltunk és elköszöntünk.
-Hát ez elképesztő... - nézett körbe Midori. - Nem hittem, hogy Tatsuya ennyire... befolyásos. Már elnézést, nincs gondom velük vagy valami csak...
- Semmi gond, értsük. Mi is meglepődtünk először... - szólalt meg mosolyogva Jin. - De természetesen ettől eltekintve soha nem viszonyultunk másképp hozzá.
- Rendben! - érkezett vissza összecsapva kezeit Ueda. - Fent lesznek a szobák. Csajok kaptok egy külön szobát a hátsó kerte nézve jó lesz? Miyuki a nővérem szobája volt.
- Még szép! - ugrott mellém Midori és karon ragadt.
- Nagyon szépen köszönjük!
- Mi meg oszlodjunk két felé srácok az én szobám és az egiyk vendégszoba. Kettő lenne, de az egyik renoválás alatt áll, szóval kicsit szűkén...
- Ugyan, nem probléma nos ki kivel lesz?
- Én és Maru megyünk Shoutaval és Keitaval ha megfelel nektek?
Junno, Jin és Kazuya összenéztek, majd bólintottak. Tatsuya intett, hogy kövessük majd felmentünk az emeletre és Tatsuya mindenkit elirányitott, hogy merre menjen.
-Huha ezt a szobát nézd! - pördült egyet a szoba közepén Midori.
- Csak óvatosan, nehogy eltörjünk valamit.
A ház belseje kicsit modernebb volt, mint a konyha, mint a nappali és a folyosó fehér szinben pompáztak teljesen megvillágitva a helyet, a növények, tárgyak már inkább vissza hajlottak a tradicionális rész felé. Kellemes hatást gyakorolt összben az egész. Nem tudom, hogy a többi szoba, hogyan is néz ki, de ez kicsit kitűnt a tradicionalitástól, falai egy halvány levendula lila szinben pompáztak, butorai fehérek voltak, ágy teritője egy kicsit világosabb lila, mint a fal, inkább egy hercegnő szobának mondanám... Butaságnak hangzik, de nagyon szép és igaiz hölgy szobának tűnt, ami az enyémhez fel sem ér.
- Na csajok, hogy tetszik a szoba?
- Nagyon szép. Gondolom a nővéred nagyon csinos...
- ... És jó ízlése van, ezek a sminkek... - nézett körbe Midori jobban.
- Köszönöm, valóban ő egy kicsit kisasszonyosabb tipusu volt gyerekkora óta, bár idővel kinőtte a dolgokat, a szobáját mégsem változtatta át soha, mindig hagyni akarta a kifinomult hölgy izlést. - lépett közelebb és nosztalgikusan körbe nézett.
Gondolom most nagyon sok kellemes gyerekkori emlék fordult meg a fejében.
- Mi van a kezedben? - kérdezte Midori.
- Hoztam egy futont ha esetlegesen szükség van rá, esetleg nem szeretnétek dönteni...
- Ugyan már úgy nézünk ki mi akik civakodnának egy ágyon? Kis csajos estéket fogunk tartani és hosszan kibeszélünk titeket. Úgye Akaru? - karolt ismét belém Midori , bólintottam.
-Jól van, jól van... elnézést... - emelte fel a kezeit és hátrálni kezdett Tatsuya.
- Hogy kiket akartok kibeszélni? - dugta be a fejét Koki, majd őt követte Nakamaru. - Oh de csini kis szoba. - nézett körbe. - Szóval ide kell jöjjünk este ha melegedni akarunk.
Kacsintott rám Koki , ettől a mondattól zavarba jöttem és nem is tudtam mit válaszoljak, de mielőtt Koki bármire is rájött volna egy nyaklevest kapott...
- Aucs.... Ezt most miért kaptam? - nézett a hátamögött álló Kazuyara.
- Hagyd már a lányokat!
- Jól van na... ah! Vagy értem te akarsz Akaruval aludni úgye? - húzta fel csibészen szemöldökét Koki. - Ez egy ház, kicsit nagyobb mint a lakásod... szoktatok együtt aludni? - mosolyra húzodott ajkai és mivel tudta ki hozható jobban zavarban felém fordult. - Nos Akaru?
Éreztem ahogy lassan vörösre vállik az arcom és nem tudtam senki szemében sem nézni...
- Dehogy... mi... mi nem szoktunk együtt aludni. - ez volt az igazság, akkor mégis miért jővők ennyire zavarba?
Azért mert eszembe jutott az a jelenet az utolsó forgatásról ami volt, hogy egymás mellett feküdtünk, Kazuya mellkasán voltam, átölelt érezhettem szivdobogását olyan közel lehettem hozzá... és azt akarnám, hogy igaz legyen? Elképezeltem ahogy valóban megtörténik, ahogy este mielőtt álomba ringanék Kazuya erős karjai átölelnek és biztonságot sugallnak, ahogy fülembe sugja, hogy szép álmokat és halk lélegzetvételére elalszom...
-Akaru!? Akaru?! - érintette meg Koki a vállam visszarázva a valóságban. - Tényleg aludtatok együtt? - nézett érdeklődve, már már döbbenten. - Van valami köztetek?
-Koki elég legyen, hagyd már békén Akarut! - lépett közelebb Kazuya. - Nem aludtunk együtt, ugyan miért tettük volna? Fejezzétek be és ne szivassátok! - tette vállára kezét.
Igaz... ugyan miért is tennénk ilyent? Kazuya a szememben sem nézett, csak megfordult és elindult kifele. Miért viselkedik így? Nem értem...
- Öhm... nem a partra készültünk? - válltott témát Midori. - Akkor készüljünk!
- Kisebb változásokra gondoltunk, persze ha ti is benne vagytok. - folytatta Junno. - Arra gondoltunk mi lenne ha ma homepartyt rendeznénk? Van medence, kaja, ital...
-Rendezzünk egy medencés bulit! - kiáltott fel Nakamaru. - Benne vagytok?
Midorival összenéztünk majd mindketten nagy mosollyal bólintottuk, a srácok kiálltani és tapsolni kezdtek!
-Akkor mindneki készüljön el 5 perc múlva lent a medencénél!
- 5 per?! Nem, nem , nem 10 kell legalább... - vágott közbe Midori.
- Jaj elnézést, csaj készülődés értem én... - emelte fel kezeit Koki. - Menjünk srácok!
Felnevettünk:
- Akkor tali a medencénél! - szólt vissza Tatsuya, aki utoljára lépett ki a szobából.
- Akkor kezdjünk is neki! - csapta össze tenyereit Midori.
- Mégis minek kell neked 10 perc elkészülni? - fordultam felé. - Smink? Haj? - néztem ahogy tükör elé ül kis neszeszerével. - De hát medencés buli, vizes leszel...
-Ugyan, ugyan Akaru ezt sosem tanultad még meg? Nincs olyan hely, ahol nem kellene jól kinézni legalább egy kicsit... És nyugi nem akarok túlzásba esni, ezért is kértem csak 5 percet pluszba, csak egy vizelleni szempillaspirál és a hajat készitem el... na még a fürdőruhám sincs rajtam. Neked rajta van?
- Öhm, igen. Alig várom, hogy csobbanjak egyet ebben a melegben. - ültem le az ágyra.
- Aham... - húzta meg az egyik szemét Midori... - Nos gondolom már nagyon izgatott vagy, hogy lásd Kazuyat félmeztetlenül... - húzta fel szemöldökét.
- Miről beszélsz?! - jöttem ismét teljesen zavarban, ugyan miért mindig engem kell zavarba hozni?
- Hát még nem láttad nem? Nem vagy kíváncsi ... - tekintett kíváncsian rám.
Azt a kis infót egyelőre nem terveztem megosztani , hogy összevoltunk zárva és láttam egy száll törülközöben. Tudom, hogy sok embernek elszállna képzelete.
- Vagy már láttad otthon? Nem lenne meglepő , hiszen együtt laktok...
- Ha hiszed ha nem, nem történt ilyen. Amióta ott lakom, Kazuya nagyon figyelmes, hogy felöltözzön és hogy járkáljon a lakásban.
- Valóban? Ez kedves tőle... Akkor csak az első lesz, hogy így látod nemde?
- Gyere már készülődj, ne várassuk meg a srácokat! - válaszoltam ezzel be is léptem a fürdőbe.
Szobának volt külön kis fürdőszobája, fehér, zuhanyzófülkével, kis kagylóval és WC-vel. Kagylónak támaszkodtam és kifujtam a levegőt... komolyan miért mindenki engem faggat? Rá van írva a homlokomra, hogy belezúgtam Kazuyában és nyiltan mindneki szivasson előtte is? Jól van Akaru szedd össze magad... arcomra csaptam és megengedtem a hideg vizet, jól arcomra fröcskölve. Majd kiléptem a fürdőszobából, Midori éppen két strandruhát nézett magának, mindkettő horgolt egyik egy szük ruhát képezett, másik inkább szetter tipusu volt, mindkettő fehér szinű. Egy fekete rózsaszines kétrészes bikinit viselt, mai nagyon csinosan állt rajta, már kezdtem kicsit zavarba lenni, amikor kiléptem felém mutatta kezében tartott ruha darabokat
- Bal kezedbe... - azaz a szetter tipusura mutattam, a másikat rögtön böröndjére dobta.
Én most úgy döntöttem ha csak a házig megyünk nem veszem fel a strandruhám, csak levetettem a narancsszinű ruhámat, felfedve piros, fehér pöttyös, kétrészes fürdőruhámat, aminek alsórészének felső részét kis fodor is ékesitette:
-Jaj de aranyos a fürdőruhád!
- Köszönöm a tiéd meg nagyon dögös. Jól áll!
- Idén nyáron vettem- perdült körbe.
Kezemben vettem a törülközömet és a napszemügemet felvettem, majd a nyári strand papucsomat is kivettem és felhuztam a lábamra
- Készen állsz?
Gyorsan kezébe vette ő is a saját dolgait, felvette a horgolt anyagot és elindulhatutnk lefele. Ahogy lefelel tarottunk a lépcsőn a srácok hangját már lehetett hallani, nagy hangzavar volt lent, nevettek és eszmét cseréltek. Ahogy lefele tartottam ideges kezdtem lenni... Jól nézek ki egyáltalán?! Nem áll furán rajtam a fürdőruha? Nem nézek ki bénán? Kövérnek? Bekell valljam van egy kis felesleg rajtam... Midori mellett elbujhatnék... És még ott lesz Kazuya is az ő izmos felső testével... ami vizes lesz és lefognak gördülni, elképesztő felsőtestén és vizes hajába fog turni, ajkába harap miközben kiemelkedik a vizből ... Aj Akaru! Mégis mi jár a fejedben?
-Akaru?! Akaru!? -ébredtem megint a valóságban, ezuttal Midori hangjától.
-Igen, bocsi! - észre sem vettme, hogy leértünk már nappaliba állunk, de nem mozdultam.
- Jól nézel ki nyugi! - lépett elém és biztatásképp megfogta a kezem.
Bólintottam és kiléptünk a kertben, a medencéhez. A fiúk a napozóágyaknál beszélgettek, Taguhci vett először észre, mire füttyentett egyet:
- Huha hölgyeim! - lépkedtünk feléjük.
Mosolygással próbáltam leplezni idegességem... Mostmár a fiúk mind ránk néztek, ahogy jól megfigyeltem Tatsuyan kivül, mind csak a polójukat vették, szóval valószinű már rajtuk volt a fürdőnadrág mikor jöttünk... gondolom, már ők is nagyon várhatták, hogy csobbanjanak, bár mondtam, hogy nyugodtan menjenek el a tengerre és ahová akarnak míg nem vagyok itt, azzal jöttek, hogy együtt szorakoztatobb. Azt hiszem sok rajongó fejében már megfordult ez a kép, ami elém tárult... a KAT-TUN félmeztelenül állnak előtted, mosolyogva, mindegyiküknek felsőteste megcsillana napfényben. Tatsuya, Koki és Nakamaru hastájékán kockákkal büszkélkedhettek, de Taguchi, Jin és Kazuya sem panaszkodhatott izmos felsőtestük bárkit elvarázsolna.... Már, már zavarban éreztem magam ennyi jól kinéző, remek felsőtestű férfi között és azt sem tudtam hova kapjam a szemem... Biztos irigylésreméltó helyzetben kerültem az tuti, mint egy álom... nem ez még álomnak sem fogható, ilyenről álmodozni...
- Tetszik a látvány kislány? - lépett közelebb csibész mosollyal Koki.
A mai nap már vagy harmadjára tértem vissza a valóságban valaki rázkodása után.
- Tessék? Hogy? - idegesen felnevettem - Nem csobbanunk?
- De, csobanjunk! - s mire feleszméltem volna, Keita megragadta kezem és elkezdett a medence felé húzni.
Keitának szintén kockás hasa volt, egy piros fürdőnadrágot viselt ami jól illet hozzá, Shouta hawai stilusu ingja még magán volt, de már kigombolva kikandikált felsőteste... talán ő volt a legvéznább a jelenlévők közül, de ő is jól nézett ki. Meglepődtem Keita tettén, mintha zavarba is lett volna, közben meg egy perzselő tekintetet is éreztem magamon, de nem fordultam meg, megnézni, hogy ki néz így, mert tudtam, hogy látnék egy két csalafinta nézést is. Szóval csak botorkáltam Keita után, majd lassan lefele lépkedtünk a medence lépcsőjén, közben Keita is elengedte a kezem. Nem nézett rám, ekkor. Jin felkiáltott, hogy induljanak meg ők is, majd néhány csobbanás során már mindenki a medencébe volt. Koki,Nakamaru, Shouta és Taguchi beugrottak a vizben, a többiek a lépcsőt használták mint mi. Hatalmas partizás lett, mindenki nevetgélt, uszkált, labdázott, közben háttérben Tatsuya playliste ment, közöttük KAT-TUN számokkal is. Mindenki arcán hatalmas mosoly ékesedett. Egy fehér-piros felfujható labdát ütőgettünk majd, Midori egy napozóágyat foglalt le és napozott, Taguchi a felfujható matracot foglalta el és engedte, hogy a medence lassú áramlása vigye, Koki, Nakamaru és Shouta uszó versenyt tartottak, Jin, Kazuya, Keita, Tatsuya és én a medence szélén beszélgettünk. Bár néha azt éreztem, hogy Keita néz és percekig le sem veszi rólam a szemét. Nagyon jó volt, sőt azzal sem túlozhatok ha azt mondom, hogy soha nem láttam még így őket, ennyire elengedve magukat, nagyon jól eshet nekik, biztos ebben az évben is nem kevés munkájuk volt... ide is menni, oda is menni , interjukat adni, koncertre készülődni, felvételekre járni... Én is elfáradtam, hát akkor ők. Mindenfélét játszottunk, még tornyosat is csapatokban álltunk és akkor ki marad talpon a medencében, a párokat kisorsoltuk Taguchival kerültem egy párban, végül Shout és Koki nyertek, mi olyan középmezőn voltunk ami nem volt rossz. Táncoltunk is, sütöttünk a grillen, hosszakat beszélgettünk és hülyültünk, napoztunk, kártyáztunk.
- Vizicsata! - kiáltott fel Koki majd priccolodni kezdett.
Hangos nevetésbe törtem ki, mikor mint a gyerekek előhuzott egy vizipisztolyt és Midorira fröcskölt vele... majd beugrott a medencében és és ősszevissa kezdett lövöldözni vele. Nakamaru is elővett egyet és ő is társult Kokihoz, mindenki nevetett és hatalmas vizicsata lett, akinek nem volt kezében pisztoly az a kezével csapkodta a vizet akire érte, hiszen hiába gondoltad el, hogy kit fogsz lefröcskölni, úgyis mást is elkaptál. Egyik pillanatban eldöntöttem, hogy Kokit a vizalá lököm, így lassan közeledve a hátához míg ő azzal volta el, hogy Tatsuyara amennyi vizet tud fröcsköljön, ráugrottam és igyekeztem lenyomni. Hát mit mondjak, nem jártam sikerrel. Amikor megfordult és egy gonosz vigyor jelent meg arcán megszeppentem :
-Jaj ne... kérlek ne! - kiáltottam fel és fordultam is meg, hogy minnél távolabb menjek, de közben nevetés is kerülgetett.
- Na gyere csak ide kislány! Ne félj nem lesz semmi! Csak csobbansz egyet!
- Ne kérlek Koki!- az igazság az, hogy nem szerettem ha bedobnak, sosem tudtam kikecmeregni...
- Ne félj, legfeljebb kihuzunk.
- De nem szeretném! - álltam meg a medence szélén és kérlően néztem rá.
-Ssss... nem lesz semmi baj! -ezzel karjaiba ragadott és benebb dobott.
Kapálozva kerestem valamit amivel felhúzhattam volna magam, amikor is valami utánam kapott vagy pontosabban valaki. Felhúzott, felemelt a derekamtól, én a vállától toltam ki magam. Mikor felszinre kerültem tekintetem találkozott megmentőmmel... Kame volt az... Szemei, mint ahogy a napfény szokott táncolni a vizfelszinen, úgy ragyogtak, amikből kis aggodalmat tudtam kivenni... de közben beszippantottak.
-Jól vagy? - engedett el és kezét arcomra tette, csak úgy perzselt a böröm
- Igen, köszönöm. - nem birtem elszakadni a tekintetétől.
- Koki ez nem volt szép, mondta, hogy nem akarja... - hallottam mögöttem Jin hangját... kénytelen voltam ezektől a csodaszép barna szempároktól elszakadni.
- Ugyan semmi gond!
- Tényleg sajnálom Akaru, én nem tudtam hogy...
- Nincs semmi baj Koki... nos kinek van kedve röplabdázni? - fogtam emg a mellettem uszkáló labdát. - A napnak még nincs vége.
Mosoly jelent meg Koki arcán és magához húzott átölelve, közbe a többiek körénk gyűltek, Kazuya felé néztem aki még mindig aggódva nézett rám, de csak bólintottam és biztatóan mosolyogtam, hogy minden rendben. Aztán két csapatra oszlodba el is kezdtünk röplabdázni és tovább szórakozni. Így kezdődött el a közös nyaram a KAT-TUN-al.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése