2.fejezet Partner

Táncunk tűze

2.fejezet Partner 

Kazuya:

Majdnem 3 év elteltével ismét színpadra állhatunk a fiúkkal. Ez annyira izgalmas! Mindannyian vártuk, már a visszatérést. Egyszerűen ez a mi helyünk. Persze nem ítélünk el senkit, aki visszalépett. Sőt nem is arról van szó, hogy visszalépett. Megértsük! Hárman eldöntöttük, hogy tovább védjük ezt a csapatot és a rajongok erejével meg lesz. Meg, bárki is elhagyta a csapatot lélekben tudjuk, hogy még őrzi és velünk van. Mindig is a részünk lesz ez a csapat. Miután Taguchi elhagyta a csapatot kellett egy kis rendbe tevés, megbeszéljük, hogy hogyan is tovább. Mi legyen a képünk hármunknak, meg egy kis pihenés. No meg, azért nehéz volt ismét azt átélni, hogy valaki elhagyja az együttest. De az elmúlt időben sem felejtettük el a csapatot. Beszélgettünk, tárgyaltunk, gyakoroltunk, hogy a visszatérés erőteljes legyen. És hát eljött ez az idő is. Itt vagyunk! Színpadra álltunk és nyomtunk egy fergeteges bulit. Persze attól az egyéni tevékenységink folytatodtak az elmúlt években. Nekem például volt egy szoló turném. Haladtunk a saját útjainkon, de most éreutük, hogy eljött az idő, ismét együtt kell álljunk. Annyira jó volt hallani a rajongokat, ahogy velünk énekelnek és ujonganak. Látni, ahogy táncolnak és felénk intenek. Elképesztő érzés. Mindhárman örültünk, hogy ismét itt állhatunk együtt. Visszaük tovább, amit megalkottunk.
    - Ez valami fergeteges volt! - fáradtan, de jókedvvel léptünk be az öltözőbe, koncert lejárta után.
    - Igen! Jó, hogy visszatértünk. - mosolyogtam csapattársaimra, Uepire és Marura.
    - Így van! Adjunk bele mindent! - Maru állítására mindketten bólintottunk.
    - Holnap találkozol a partnereddel a műsorból, Kame?
    - Igen! Kíváncsi vagyok rá. Remélem, hogy jól kifogunk jönni.
Egy kicsivel több mint egy hónapja, keresett fel Misaki a menedzserünk, hogy indul egy új táncos műsor, ami során egy híresség maga mellé kap egy profi táncost és heteken új táncokat bemutatva haladnak előre. Ha tovább jutnaj  És felkértek, hogy legyek az egyik versenyző. Dancing with the star a neve. Izgalmasnak, érdekesnek hangzott így elvállaltam. Ha jól hallottam a cégtől még vannak rajtam kívül ketten. Azon kívül színészek, énekesek más ügynökségtől, komikus, műsorvezető és még egy koreai versenyző is részt fog venni. Egy új kihívás amit ki akarok próbálni és mindent bele akarok adni.
    - Majd követni fogunk, csak ügyesen! Ne hozz szégyent ránk! - emelte fel szigoruan Uepi az ujját.
Elnevettem magam.
    - Persze! Azon leszek!
Kezet fogok Uepivel, majd Maruval. Egy kicsit ünneplünk a stábbal, megköszönjük a segítségüket a mai estén, majd hazamegyünk. Épp, hogy lezuhanyzom már esek is be az ágyba és el is fog az álom.
Másnap reggel, reggelizek és elkészülök, hogy a Dancing with the star sutidojába mehessek. Autoval teszem meg az utat, 10 perc alatt ott vagyok. Hmmm, talán gyalog sem venne olyan sok időt idejutnom. Na de majd legközelebb. Leparkolom az autot, bemegyek a sutidoba ahol kedvesen eligazitanak és egy táncterembe visznek. Egyelőre én vagyok csak. Egy kicsit hamar jöttem, nem néztem meg, hogy mennyi idő a sutido. A táncterem igen fényes, világos barna parkett. A falak krém és narancsziben pompáznak, egészen harmonikus világot hozva létre. Plakát áll az egyik falon, a műsor plakátja. Tőlem jobbra hatalmas tükrök ékesednek. Balra pedig egy nagyobb ablak. Oda sétálok és kinézek. Ebben a pillanatban hallom az ajtó nyitást. Nagyot dobban a szív. Huh, valamiért elfog az idegesség.
Hallom, ahogy közeledik lépteivel.
    - Szép napot! - milyen kellemes a hangja. - Nagyon örvendek! Nemes Amira vagyok és mától én leszek a partnered!
Ekkore megfordulok, én is köszöntsem.
    -Szép napot! Kamenashi Kazuya vagyok! - mosolyodok felé és intek egyet.
Tekintetem azonnal találkozik az ő barna tekintetével. Szívem dobban egyet és az az első gondolatom, hogy milyen szép szemek. Arcán meglepetettség sugárzik és halovany pir jelenik meg, rózsaszin ajkai kissé elnyiltak. Haja különleges, göndör sötét és világos barna fürtök hullanak egyik vállára. Gyönyörű! Nem ő maga gyönyörű! Egy sötét kék nadrágot visel, egy fehér bluzzal, amin van egy színes lepke, adidas és egy feket bőrdzsekivel. Szép lány!
De Kame! Mégis mit csinálsz? Mondanod kellene valamit.
    - Várom már a közös munkát! Kérlek gondoskodj rólam! - felé nyújtottam a kezem és meghajolok.
Egy pillantra letekint, majd vissza rám. Barátságosan felé mosolyodok. Remélem, hogy nem ijesztettem meg. Túl heves voltam? Vagy a szótlanságom a gond? Hát nagyon jó kezdés Kazuya!
   - Khm... - megköszörüli a torkát. - Szintén nagyon várom! - elfogadja a felém nyújtott kezet, mintha áram ütést kaptam volna, egy pillantra. Mi ez? - Kérlek ön is gondoksodjon rólam! - meghajol.
    - Kérlek, nyugodtan tegezz. Nem kell ez a formalitás!
    - Rendben! - egy kissé mintha félénk lenne.
     - Meglepődtél, hogy engem látsz?
    - Hát... Igen. Vagyis tudtam, hogy híresség fog rám várni, de nem számítottam, hogy pont te. Tudod én rajongod vagyok neked és a fiúknak, a csapatnak. De nem kell tartanod tőlem! Nem leszek valami őrült rajogó aki kihasználja ezt a helyzetet. Nem vagyok olyan ember! Meg ez munka!
    - Oh, értem! Köszönöm! Köszönöm a támogatásodat! Kérlek ne érezd kényelmetlenül magad mellettem, csak nyugodtan, mint bárki mással. - kacsintok felé, mire arca ismét pirba borul. De aranyos!
   - Khm... Akkor, azt hiszem, hogy kezdhessük a közös munkát?
    - Persze!
    - Azon gondolkodtam, hogy megismerhetnénk egymást is közben, olyankor mindig jobb a kémia is a szinpadon, ha ismerjük egymást. No meg szeretném tudni hogy mennyire vagy jártas a táncokban.
    - Ez jól hangzik, benne vagyok!
    - Akkor mi lenne ha átöltöznénk és találkoznánk itt? Beszélgetünk és akkor elmondom mi lesz az első táncunk.
    - Már izgatottan várom, hogy mi lesz!
Úgy tűnt, hogy még szoknia kell a helyzetet és zavarba van. Aranyos lány! Megkerestük az öltözöket. Felkaptam egy fekete tréning nadrágot és egy fehér polót, majd vissza is mentem a teremben. Amira már ott volt, telefonjával a kezébe járt ide oda és dudolgatott. Egy fekete jéger viselt, felette egy feket szoknya és egy fehér bluz a szoknyába dugva. Mindezek mellett pedig felhuzta magassarkuját. Gyönyörű!
    - Visszajöttél?
El is feledkeztem magamról. Kazuya, ne bámuld már ennyire nyilvánvalóan!
    - Igen! Khm...
    - Akkor gyere ide üljünk le. - egy kis padhoz invitált, ahol leültünk. - Nos. Nemes Amira vagyok, gondolom már rájöhettél, hogy nem japán vagyok, hanem magyar vagyok, Erdélyből költöztem ide 3 évvel ezelőtt. Már kicsi korom óta szenvedélyem a tánc és kisiskolás korom óta veszem komolyan, versenyzek és néhány évvel ezelőtt tanítok is. Jelenleg Kudo sutidonál dolgozom.
    - Oh, majd mesélj szülőhazádról, sosem voltam ott.
    - Rendben. Amugy ha valamit tévednék vagy nem értenél a beszédemből szólj, már több, mint 5 éve tanulom a nyelvet, de még mindig hibázom.
    - Pedig szerintem ügyesen beszélsz! Csak így tovább!
   - Köszönöm. És te?
    - Hát azt hiszem egy jó pár infot tudsz rólam. De  idol vagyok, már 12 éves korom óta. A KAT-TUN együttes tagja vagyok. Edogawaban születtem, jelenleg itt a központba lakom. Szeretem a zenét és a baseballt. Nem tudom, ha ezzel mondtam bármiféle újat.
    - Nem, nem! - nevettük el magunkat. - De milyen vagy te Kazuya? Én nem az idolt akarom megimserni, hanem téged. - hirtelen azt éreztem, hogy melegebb lesz itt bent. - Gondolom te is, mindig szeretnéd mutatni, hogy ki vagy az idolság mögött is. Persze ne értsd félre, az is önmagad aki az idol. De minden ember valami több. Több arca van, amiket kifejezhet sok féle képpen. A tánc is ilyen. Kihozza az ember arcait és érzelmeit. - kezét a szivemre helyezze. - És a legfontosabb, hogy mi van itt.  - nagyot dobban a szívem és egy pillantra elmélyülök a szemeiben. Miért érzem, hogy olyan mélyen hozzám beszél? Mintha belém látna? - Szeretsz táncolni?
    - Öhm igen!
    - És, mennyire ismered a standrd, latin táncokat?
    - Ismerem őket. Bár sosem tanultam őket, szóval elég alap a tudásom.
     - Megnézzük, hogy mit tudsz?
     - Most?
    - Persze, hát nem azért jöttünk ide. - kacsint felém mosolyogva, majd feláll és arébb sétál, kezébe kap egy kis távirányitot és bekapcsolja a zenét. Fel csendül egy ritmusos zene.
Amira rögtön elkezdett ringatozni a zenére. Majd ahogy felcsendült egy hang, táncolni kezdett. Olyan kecsesen és egyszerűen száguldott végig a padlon. Nagyon jól táncol!
El is feledkezem magamról, hogy hogy bámulom, amikor felém mosolyog és int, hogy csatlakozzak. Elmosolyodok. Tapsolni kezdek, majd felpattanok és csatlakozok hozzá. Megfogja a kezem.
    - Engedd el magad és mutasd meg mit tudsz!
Bólintok és táncolni kezdünk. Zenére mozgok, ami éppen jön. Jól és érzem magam. Nos, nem gondoltam volna, hogy már az első találkozáskor ilyen hamar egyhuron fogunk pendülni. Amira kedves lány, hamar belopja az emberek szívébe magát. Már, hogy hamar megbarátkozik vele bárki aki megismeri a kedvessége, mosolya és kisugárzása miatt. Egy jó óra után, mindketten fáradtan ülünk vissza a padra.
    - Nos mi a véleményed? - bontom ki az üvegem, hogy belekortyolhassak. - Nagyon rossz?
    - Nem! Semmiképp sem! Ügyes vagy! Amugy meg én úgy tartom, hogy mindenki megtud tanulni táncolni. Mindenkiben ott van a ritmus. Csak el kell engedje magát. Szerintem senki sem veszett ügy. Visszatérve rád, ügyes vagy! Van mit kihasználni és mire építeni. Szuper!- egy okay jelet mutat. Aranyos!
    - Amugy te pedig elképesztő vagy! A mozgásaid, le a kalappal.
    -Hát, ha évek óta ezt gyakorlod. De mindig van hova fejlödni. Én is hibázok.
    - Semmit sem láttam! Szerintem csak bemeséled magadnak.
    - Csak most először láttál táncolni. Majd a következő hónapokban kiderül. - szerény. - Azt hiszem, hogy mára ennyi.
    - Ennyi? Nem azt mondtad, hogy megakarsz ismerni. Vagy van valami dolgod? Nem... Beszélgethetnénk még? - mi ez Kazuya? Most ismerkedtetek meg és már is ily hevesen kéred, hogy maradjon. - És még el sem mondtad, hogy mi az első táncunk
     - Oh, tényleg! Salsa! Az első táncunk a salsa. Holnap reggel pedig kezdjük is a gyakorlást. Van munkád? Jó lenne egy programot kapnom, majd töled, hpgy tudjam mikora tegyem a próbákat.
    - Persze! Elintézem és elküldöm, ha megkaphatom a telefonszámod? - Amira bólintott majd elém tartotta a telefonját. Beirtam a számát, majd meg is csengettem, hogy az enyém is meglegyen.
Ő valóban más, mint a többi rajongó. Ha valaki most megkapta volna a számom és olyan, ujjongott volna és ugrándozott volna. Ő teljesen nyugodta maradt.
    - Akkor, 15 perc és találkozunk újra itt?
    - Hmm?
    - Nem azt mondtad, hogy megakarsz ismerni? Ez volt a mai cél, megismerni egymást.
    - De! - elmosolyodtam, majd ismét az öltözőbe mentünk, letusolni és visszaöltözni. Majd ismét a próbaterem, ahol tovább beszélgettünk kellemesen. Elég hamar sikerült egy huron pendülni Amiraval. Valóban kedves lány, figyelmes elsőre. Szerintem nem lesz itt gond. Meg fogjuk érteni egymást és jól kifogunk jönni. Ahogy első pillanattól kezdve. Egy jó órát beszélgettünk még, ami közben több téma is felmerült. Leginkább általábos témák. De azután mennem kellett a következő munkámra, egy fotozásra. Így bár egy kicsit kelletlenül, de félbe kellett szakítanom a beszélgetésünket.
    - Na milyen volt az első találkozás? Kagami-san vagyok a műsor producere.  - ahogy az előtérbe leértünk egy 30-as évei felett járó férfi köszöntött.
    - Jó! Köszönjük szépen! Kamenashi Kazuya vagyok!
    - Én pedig Nemes Amira! - fogtunk mindketten kezet Kagami-sanlal.
    - És első benyomás? Minden rendben köztetek?
   - Igen, szerintem hamar megkaptuk a közös hangot. Nem? - fordulok Amira felé, aki egyetértően bólint felém.
    - Szuper, már alig várom az első táncotokat. A kamerák forognak bizonyos időszakokban a próbateremben, majd vágunk ki onnan jeleneteket. Nem kell féljetek, semmi túl közvetlen dolog nem lesz bele téve nem arról szól ez az egész. Legyetek önmagatok! 3 nap múlva lesz egy fotozás és egy kis felvétel. Ezekkel szeretnénk bejelenteni a versenyzőket. Ekkor fogjátok megismerni a többieket is. Az időpontról értesítünk titeket. A termet akár mikor használhassátok, felölünk oda is költözhettek. - elnevettük magubkat. -Köszönöm, hogy elvállaltátok a munkát, mindkettőtöknek! Jó együtt dolgozást!
    - Köszönjük! - meghajoltunk, Kagami-san pedig elsétált.
    - Esetleg elvihetlek valahová? Kocsival vagyok!
    - Köszönöm szépen, de elsétálok amugyis még be kell nézzek valahová. Na de akkor holnap reggel 8-kor találkozunk.
Intett, majd elhaladt kifele az épületből. Igen, minden rendben lesz!
    - Nos milyen a partnered? - a fiukkal épp az öltözőbe készülödtünk a fotozásra. Ez volt az első kép sorozat a visszatérésünk megünneplésére.
    - Egy nagyon kedves lány és jól táncol. Nemes Amiranak hívják. Magyar.
    - Magyar? És, hogy tudtok kommunikálni? - kerekedett el Uepi ajkai.
    - Szerinted? Beszéddel.
    - Akkor tud japánul?
    - Szerinted felkérnének olyan táncost aki nem tud japánul beszélni? - emelte fel egyik szemöldökét Maru.
    - Ez igaz! És jól beszél?
    - Igen! Már három éve lakik itt, de tanulni már korábban elkezdett.
    - Már ilyen jól ismered?
    - Elbeszélgettünk egy jót! - mosolyodtam, mire felrémlett fejemben ahogy a tánc teremben lévő egyik padon ülünk és beszélgetünk.
    - Na, akkor megvolt a közösre hangolás. Az jó! És táncoltatok is?
    - Szabadon, megkellett mutassam mit tudok.
    -És mit mondott? Hogy béna vagy? - Uepi után ütöttem játékosan.
    -Azt, hogy ügyes vagyok!
    - Persze, valamennyire az idolság része, hogy tudja táncolni.
    - Na de a standard és latin táncok nem egészen a mi műfajunk. De Kame biztos megtud majd birkozni vele.
    - Köszi Maru! Oh képzeljétek, amugy Amira rajongonk.
    - Valóban? Akkor gondolom sikitott és ugrált és rajtad csüngött.
    - Nem egyáltalán nem! Sőt, telejesen normálisan kezelt, mintha nem is az idol lennék.
   - Ne vedd egy kalap alá, minden rajongot. Nem mindenki olyan!
    - Én csak azt mondom, hogy szerintem kevesen lennének akik ezt kibirnák, egy terembe annyit Kazuyaval. - ez mondjuk igaz volt. De Amira ettől is különleges. Elmosolyodtam.
    - Tényleg, mi lesz az első táncotok? - kérdezte Maru.
    - Legyen az én titkom, egyelőre! - kacsintok feléjük és elhagyom az öltözöt.