Táncunk tűze
6. fejezet Kémia
Kazuya:
- “Ikou ! Issho nara toberuze” / Doko made mo...
Halkul a zene, halványodnak a fények, taps hallatszik. A fiúkkal meghajolunk. Egy műsorba vettünk részt és mi zártuk az adást, a Kimi no yume, Boku no yume dallal. Integetünk a kamerának A műsorvezetők elköszönnek. A piros lámpa kiég, a műsornak vége.
- Köszönjük szépen a munkát! - hajolunk meg a fiúkkal, majd az öltözők felé vesszük az irányt.
Misaki már ott van és a széken legyezi magát.
- Misaki, te még mindig nem szedted össze magad?
- Hogy is szedjem, Yuichi? Kazuya majdnem elkésett a munkából!
-Nem késtem el! Az irodában voltam időben.
- Időben? Nem úgy volt, hogy próbálni fogtok a srácokkal a megbeszélés előtt?
- Ezért már bocsánatot kértem! De a műsorra elértem és a megbeszélésre... - na jó ez nem enyhít a dolgra. - Meg amugyis, azt mondtuk ha lesz próba.
- Hogy még a műsorra is? Ah! - döl hátra a sézkben, mintha menten elájulna.
- Nagyon sajnálom, hogy késtem! Nem szerettem volna terveitekbe ütközni. - valóban tévedtem és felelőtlenül viselkedtem. Amit magam sem értek, hiszen én nem ilyen szoktam lenni.
Én az az ember vagyok, aki egy fél órával is előbb odaér, hogy mindnekit köszönthessen, hogy elkészülhessen és biztos legyen abba, minden rendben van. De most? Elskippeltem. Úgy voltam, hogy nem lesz semmi baj ha a próba nem tartodik meg.
- Misaki ne légy szigoru Kazuyahoz, mellesleg jelzett nekünk. És amúgyis én is késtem a műsor miatt. - állt védelmemben Maru.
- Oké, de neked munka... neki? Mi állt az utjában?
- Nos... egy hölgy! - vigoyrodott el Uepi. - Egy csinos hölgy, akit most már remélem, hogy hamarosan megismerünk.
- Légy türelemmel! Bár remélem én is, hogy hamarosan megismerhetitek. Nagyon jó fej lány és kedves. Valamint rajongónk.
-Hát ha így mesélsz róla és még el is késel miatta... Az már jelent valamit! Talán...
- Nem! Nem kell abba gondolni! Három napja ismerem, csak nagyon jóba vagyunk. Gyorsan megkaptuk a közös hangot és jól megértjük egymást.
- Ugyan azt elmondtad háromszor csak másképp.- tekintett Maru rám, azzal a "szerintem itt valami van" kifejezéssel.
Mi? Nem értem! Most mi olyan nagy gond, hogy jóba vagyok Amiraval és ennyire? Ebbe szerintem semmi különös nincsen.
- Na jól van fiúk! Holnap nincs munka, holnapután viszont találkozunk. Hallod Kazuya, találkozunk!
- Tudom! Tudom!
- Ah, de a műsor jó volt. Gratulálok! Most viszont megyek, hosszú volt nekem ez a nap.
Miskai kiballag az öltözőből, mi pedig átöltözünk. Úgy döntünk a srácokkal, hogy elmegyünk egyet közösen enni és inni. Az elmúlt években nem maradt el ez a szokásunk, hogy közösen eljárjunk, igyunk valamit, együnk és beszélgessünk. Egy csapat vagyunk, egy második család az elejétől kezdve és ezt még a pihenésünkkor sem akartuk megszakítani. Persze támogattuk egymást, beszélgettünk és a találkozásaink is megmaradtak. Ezek mindig jók voltak. Most is. Elbeszélgettünk és nevettünk. Persze nem maradhatott el a téma a partneremről is, Amiraról. El kellett mesélnem, hogy mi volt ma, hol voltam, miért is késtem majd ismét viccelődtek, hogy talán nem is olyan közömbös Amira számomra. Nagyon cinos lány azt bevallom. Bárki is lesz a barátja szerencsés lesz, azt már most megtudom mondani.
Másnap reggel ismét a saját kocsimmal indultam el a studióban. Épp, hogy leparkoltam már láttam is Amirat, besétálni az épületbe. Gyorsan kipattantam a kocsiból és besiettem.
- Jó reggelt! - pattantam mellé, kissé ejsze meg is ijesztettem.
- Jó reggelt! Minden rendben volt a tegnap?
-Persze!
- Ma reggel már nem akartál meglepni?
-Hogy?
- Hát, hogy értem jöjjél.
- OH! Tehát ilyen pretenciosok lettünk? Tegnap még alig akartad, hogy elvigyelek ma már, kéred, hogy menjek érted.
- Nem, nem! Csak viccelek! - elnevettük egymást.
- De komolyan, szívesen elmegyek érted ha kell. Akár jöhetünk együtt is, egy helyre jővünk.
- Nem kell...
- Nem nagy gond! Főleg ha útba esik.
-Rendben, akkor ha útba esik! De másképp nekem ne tégy kitérőt.
- Oké, oké!
- Jó regget! - köszön a recepciós nő és repesgetni a szempilláit felém. Ingjét kissé széthuzz, megvillana mellkasa.
- Amira Nemes és Kazuya Kamenashi, a fotoxásra jöttünk.
Amira hangját nem nagyon veszi számban, csak felém néz.
- Oké, akkor kérem menjenek a 3 emeletre... - villantsa fel legszebb mosolyát.
Szép lány, de... valahogy, valahogy nem olyan szép, mint a mellettem álló hölgy.
- Köszönjük szépen! - mosolygok felé.
Amirával elindulunk.
- Ez a Kamenashi hatás.
- Kamenashi hatás? - tekintek partnerem felé.
-Nem láttad, hogy elalált, csak a jelenlétedtől? És az a mosoly a végén. Van egy jellegzetes mosolyod, ami minden szívet megdobogtat, őrülten. Szerintem visszaléphetnénk, hogy szedjük fel a földről. - nevetek.
- Nem is hallottam még erről. Kamenashi hatás?
- Igen, én vagyok a feltalálója!
-Te? - arca pirba borul. - Ezek szerinte ez a Kamenashi hatás rád is érvényes? Azt mondtad mindenki...
Pár perc beletel, nem mondott semmit. Közben megérkeztünk a harmadikra. Ahogy kiléptünk a liftből már hallottuk a hangzavart az egyik teremből. Vannak már más versenyzők is.
- Nos? - próbálom ismét visszatéríteni a témához, de sejtelemsen elmosolyodik és benyít a terembe.
A tekintetek felénk szegeződnek. Amira kissé megszeppen. Kezemmel keze felé nyulok, ismét jelzem, hogy minden rendben. Belépónk a teremben és bemutatkozunk. Hamarosan pedig egismerhettük a többieket. Azaz egyik felét, ugyanis csak 6 páros voltunk itt. Ismertem közülök színész, komikus, de ezek mellett vola séf és tartalom gyártó. Benebb lépkedtünk. Köszöntettem Hiraoka Yutat, akivel korábban a Tatta hitotsu no koi sorozatban dolgoztunk együtt. Ezenkívül itt volt Teppei Koike, Megumi Sato, Hitoshi Matsumoto, Natsuko Shoji. Elbeszélgettünk egymással. Amira pedig a táncosokkal ismerkedett. Mosolyogva figyeltem. Kissé szégywnlős volt, de megpróbált illeszkedni. Lassan pedig megérkezett a társaság másik fele is. Itt már volt képregény író Hajime Komoto, Kaoru Mitoma focista, Hikari Mori modell, Rikako Ikee uszó, Okai Chisato énekes és Risa Wataya. A tácnosok közül pedig mind standard, latin táncosok. Ahogy láttam még Amira is találkozott jó párral. Rie Hata, Yuuki Morimoto, Kanee Yobuki, Tamaki Shinji, Rie Tsubaki, Shingo Okamoto, Kazuki, Suzuki Shinre, Tetsuya Ginta, Watanabe Kise és Junno Daine. Mire kissé megismerhettük egymást, addigra már hívtak is, hogy készüljünk.
Miközben elkészítették a hajam és egy kis sminket is feltettek rám, a ruháimat mellém készítették. Egy fekete nadrág és egy fekete ing, aminek megkérték hogy ne gomboljam túlságosan be. Sorra ahogy készek lettünk visszamehettünk a teremben. Tekintetemmel azonnal Amirat kezdtem keresni. Aztán megláttam és elállt a lélegzetem is. Kissé félénken lépkedett előre a tömegben. Fürtjei szépen estek vállára, fekete magas sarkut viselt és a ruha... Nagyszerűen kihangsulyozta karcsu, sportos alkatát. Bordó színe illet hozzá. Térden alul ért, fodor rész kissé combja közepétől indult csak meg. Bal lábánál felvágva. Felső része aszimetrikus volt, rövid ujjú. Derekán pedig egy fekete őv, ami csak jobban ékesítette gyönyörű alakját.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm szépen! Kissé elszoktam ezektől a ruháktól, amióta nem veszek részt versenyeken.
-Pedig szerintem, nagyon jól áll! - egyszerűen nem tudom levenni róla a tekintetem. Kazuya, mi van veled?
- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki.
Lopva a felsőtestemre pillant, ami fedetlenebb, majd el is tekint zavarba. Én is elpillantok. Na jó, Kazuya mi ütött beléd? Szedd össze magad!
- Remek volt a tegnapi műsor. - vállt témát Amira.
- Láttál? - miért örülök hirtelen ennek ennyire?
- Igen! Csodaszép dal a Kimi no Yume Boku no Yume dalotok. Szeretem. Bár... - kissé elpirul. - Melyik számotokat nem szeretem?
Elmosolyodok. Milyen aranyos!
-Rendben! Amira-san és Kazuya-san jönnek.
Jelzek, hogy menjen nyugodtan előre. Beállunk a fotó részhez.
-Oké! Készítünk egy pár képet, hogy megmutassuk párosotokat. - a fotos előbbre lépett. - Hmmm! Próbáljuk először ki azt, hogy Amira-san Kazuya-sab elé lép. Egy kicsit közelebb. Oké, most jobb kezedet tedd Amira -san derekára Kazuya-san. - miért dobog ennyire a szívem? Lassan felcsusztatom, mintha kis szikrák pattanának szét közöttünk, egész testemen végig fut a bizsergés. - oké! Most pedig Amira jobb kezeddel fogd meg az ő kezét. Oké! Jól néztek ki! Kissé billenjetek meg jobbra. Amira-san villantsd kicsit meg a lábadat. Ez az! A másik két kezet pedig leengedve, fogjátok meg egymás kezét. Ezaz! És akkor készül is a kép, mosolyogjatok! - milyen jó ez a liliom illata.
Huh, mi ez? Nem először érek hozzá valakihez. Dolgoztam már közösen színészekkel, énekesekkel, de még sosem dobogott így a szívem. Úgy érzem, hogy majd kiugrik a helyéről.
-Nagyon jó! Oké szuper!Jól van, most... Hmmm.. próbáljunk ki valami közvetlenebbet. Fordítsatol egymásnak hátat, karba tett kéz. Tekintsetek kissé hátra a vállaitok felé egymáshoz és tegyetek úgy, mintha nevetnétek. Menjetek egy kicsit közelebb egymáshoz, nyugodtan támaszkodjatok meg egymásba. Ez az! Nagyon jó! - a fotos ismét lövelt képeket. - Oké és legutoljára... Lássuk is. Hmmm! Ah! Amira-san van a ruhádnal felvágás. Forduljatok egymás felé és Kazuya-san ragad meg a lábától.
-Hogy mi? - éreztem hogy most biztos ki fog ugrani a szívem a helyéről. Miért? Filmekbe csókoltam meg más nőket és nem éreztem ennyire zavarba magam?
-Így ragad meg a lábától és emeld fel, másik karoddal pedig öleld át. Amira-san te pedig tedd a mellkasára a kezed a két oldalra.
Amira is ugyan olyan zavarba volt mint én. Kissé bizonytalanul fordultunk egymás felé és megtettük amire kértek.
- Huzd magadhoz közelebb!
Komolyan? Én nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni.
- Nyugodtan... -suttogja Amira, de tekintete kerül.
Megköszörülöm a torkomat és közelebb huzom. Testünk szinte olyan, mintha egybe olvadt volna. Tekintetünk el nem engedi egymást. Érzem, ahogy neki is őrülten dobog a szíve. Mi ez az érzés? Nem először van ilyen közel hozzám. A koreonkban is, amikor táncolunk is, akkor most mégis mi ez a szív dobogás? Miért érzem azt, hogy meleg lett hirtelen itt? Tekintetem lecsusszan ajkaira, rózsaszín ajkaira. Olyan puhának és édesnek tűnnek, biztos, hogy azok is...
-Milyen jó kémia van köztetek! Huha! - Ez nagyon jó! Most nézzetek felénk!
Egyszerre szakadunk el egymás pillantásától zavarban és a fényképezőgép felé nézünk.
-Nagyon jó! Most nagy mosoly! Ez az! Ez lesz az! Szuper! Köszönöm szépen!
Amira zavarban mozgolodni kezd, elengedem és rendezgetni kezdi magát. Beleturok a hajamban. Huh. Szívem nyugodj meg, nyugodj meg! Ezután készítettünk egy pár képet külön külön. Amira gyönyörű volt, ahogy tot állt a kamera előtt és mosolygott.
-Mehettek át, hogy felvegyétek kezdésbe a mozgásotok.
Bólintunk és csendben átsétálunk a másik teremben. Nem szólunk semmit egymáshoz. Köszönünk.
-Oké, van egy főcím dal... - felszólal egy insztrumentális dal. - Erre kérlek meg hogy mozogjatok egy kicsit. Oké, felvétel!
Na ez rövid volt. Felszólal a zene Amiraval pedig egymásra nézünk és táncolni kezdünk. Kissé felengedünk, ahogy így táncolunk és egymásra mosolygunk.
-Na jó, állj! Ez aranyos volt! De úgynérzem hiányzik valami. Kicsit több interakció egymás között. Próbáljuk meg újból! Felvétel!
Amira elém áll és diszkosan hullámozunk ellentétes irányban.
-Már jobb, de még mindig úgy érzem, hogy hiányzik valami. Amugy meg hasonlót már használtak, valami más kell. Hmmm... Mi lenne ha kihasználnánk a felvágásod? - mutat Amira lábára.
-Rendben! Kazuya - fordul felém Amira. - Mi lenne ha megpörgetnél, majd megdöntenél, úgy ahogy a korábbi képet készítettük? Ezúttal egy kis meghajlással?
-Oké. - bólintok.
A rendező felvételt kiállt, felszólal a zene mi pedig táncolni kezdünk. Egy kis mozgás, kéz fogás, megpörgetés, befordul és hopp megfog.
-Szuper! Remek munka!
-Köszönjük szépen! - hajolunk meg és arébb megyünk, hogy a következő is sorra kerüljön.
-Szép munka volt! - tartsa felém kezeit Amira, pacsira vár.
-Szép munka! - adom is meg a pacsikat.
-Azt hiszem, akkor öltözzünk át és találkozzunk a teremben.
-Persze, oké!
Rosszul éreztem? Amira nem is volt ideges amikro olyan közel voltunk korábban? Profi táncos ehhez hozzá kell legyen szokva. Lehet csak beképzeltem. De ez akkor miért esik ilyen rosszul?
-Kazuya! - mielőtt belépnék az öltözőben Yuta tér velem szembe. - Már végeztetek is?
-Megyünk fel próbálni. Ti?
-Még hátra van a felvétel a kezdőre. Amugy láttam a fotozásotokat. - vigyorodott el. - Hát elképesztő milyen kémia van köztetek, mintha... Mintha több lenne köztetek, mint partnerek.
-Ah! Nem, nem! Csak pár napja ismerjük egymást.
- Hát attól nem azt jelenti, hogy nem alakulhat ki máris valami. - megveregette a vállam. - Sok sikert! Szép napot!
Ezzel pedig elsétált mellettem. Alakulni valami?
Beléptem az öltözőben, átöltöztem majd irány a próba terem. Amira már ott volt és melegített. Felém mosolygott. Úgy tűnik, hogy jól van. Neki álltunk próbálni.
- Nincs kedved megebédelni közösen? - a mai próba is eredményes volt. Már ügyesen tudtuk a lépéseket. Bár olyan 14 fele abba kellett hagyjuk, ugyanis Amiranak mennie kellett, órája lesz a studióban. - Esetleg utána elviszlek a sutidoban. Ha gondolod. Ma nincs munkám nekem ugyse.
-Oké, rendben! Köszönöm! - mosolyog rám.
Annyira szép a mosolya, megmelengeti a szívem.
- Akkor öltözzünk át és találkozunk a előteremben? - Amira bólintott, majd mindketten elmentünk elkészülni.
Elképszető, milyen kémia van köztetek... visszhangoztak Yuta szavai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése