11.fejezet Az első műsor

Táncunk tűze

11.fejezet Az első műsor

Amira:

    - Most érsz haza? - épp, hogy csak belépek az ajton, Benji már ott terem a semmiből és megijeszt.

   - Oh, komolyan! a frászt, hozod rám. 

   -Ne haragudj!  Csak csodálkoztam, hogy nem jössz még és azt írtad, hogy eltart.

    -Igen, jó volt a kis buli, majd utána töltöttem egy kis időt Kazuyaval és...

    -Kazuyval? Te tényleg azzal az idollal töltöd az időt? Ennek nem lesz jó vége. Nem szabadna vele mutatkozz, mert a végén még elkezdenek keringeni pletykák...

   -Nem fog semmilyen pletyka sem keringeni. Amúgyis nem csak ő volt, mert ott volt az unokahuga.

    -Ketten egy gyerekkel? Szuper, kis családot játszotok? Nem akarom,h ogy célpont legyél és aztán mögötted egy jót nevessen Kazuya, hogy így eljátszik veled.

    -Nem is ismered! -nézek rá mérgesen. - Ne ítélkezz! Ő nem ilyen!

    -Persze...

    -Ha most nem gond, akkor elkezdeném megfőzni a vacsorát. 

    - Kell segítsék?

     - Köszönöm, de megtudom. - csak vetem oda durcásan, mire hallom, hogy Benji csak felsóhajt.

Követ, de nem áll meg a konyhába, helyette a nappaliba sétál. A konyha és a nappali egybe van. Leül a kanapéra és kezébe veszi a kis asztalon lévú könyvet. Úgy tesz, mintha olvasná, de szerintem azért van itt, hogy valahogy kitalálja, hogy kérjen bocsánatot. Hát találjon! Nem szép dolog így beszélni valakiről. Kazuya egyáltalán nem olyan ember, de amúgysem szép dolog úgy ítélkezni valakiről. Nem tudom, hogy mivel érdemelte ő ezt ki? Attól, hogy idol nem mindeki öntelt. Amúgyis mi köze Benjinek ehhez? Jól megvagyok és nem lesz semmi baj. Természetes, hogy nem akarom bajba keverni KAzuyat és nem is fogom. Huh! Felhuzott!

Épp, hogy párologni tettem a zöldségeket, amiket megtakarítottam, a szezámmagos szobához, felszólalt a telefonom. A kijelzőn Kazuya neve villant fel.

    - Haló?

    - Szia! Hazaértél? Minden rendben?

    -Szia! - elmosolyodok, a szívem, melegség járja át a testem. - Igen! Minden rendben!

    - Ne haragudj, hogy nem kísértelek haza.

   -Oh, dehogyis! Nincs amiért rosszul érezned magad. Én modntam, hogy menj nyugodtan, hiszen várt a sógornőd és Yuki is már fáradt volt. 

    - Köszönöm! Nagyon megkedvelt. Csak rólad áradozott az anyukájának.

    - Én is megkedveltem! 

     - Szereztél egy újabb tanítványt. Kérlek viseld gondját!

     -  Úgy lesz! Köszönöm a bizalmat!

Csend telepszik ránk. Vajon hallja a telefonomban, ahogy moslyogk? Ő is mosolyog? 

    - És mi jót főzől?

    - Tessék?

    -Azt mondtad, hogy bemész vásárolni kaját.

   - Oh! Szezámmagos, zödlséges szobát.

   - Hmmm... máris összefolyik a nyál a számban. 

   -Hahaha! Hát na nem valami nagy dolog, de gyorsan összedobható és gy könnyű vacsora is lehet.

    - Megkostolnám! Megkósotolnék bármit amit főzől. Megígéred, hogy főzől egyszer nekem? 

   - Szeretnéd? 

   - Persze! 

    - Rendben! De csak egy feltétellel.

     - Hallgatlak. 

    - Te is főzől egy alklaommal nekem!

     - Benne vagyok! Akkor ezt megbeszéltük.

     -  Igen! És meg is van,h ogy hogy lesz. 

     - Kíváncsian hallgatlak.

      - Ha az első fordulon túljutunk, akkor meghívlak hozzánk és ebédet készítek neked. 

      - OH! Ez igen! Ez még egy motiváció, hogy mindent bele adjak.

Elnevetem magam.

     -De ne izgulj, ha nem is sikerül, akkor is valahogy összehozzuk... vagyis remélem... hogy... ízé... én... - na mi a baj Amira? Miért akad össze a nyelved? Miért ugrott fel a pulzusod? Ennyire felhuztama  tűzet, hogy ilyen meleget csinál?!

    - Küzdeni fogunk és ügyesek leszünk. Ha netalán pedig mégse sikerül, attól még a kapcsolatunk nem szakad meg. 

   -  Hah... - egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkaimat. - Igen!

Dörömbölő lépteket hallok, majd egy ajtó csapodás. Benji elhagyta a szobát. 

    -Minden oké? 

    -Igen, persze! Csak Benji....

    - Nem kedvel mi?

     - Nem ellened szól, ő csakelképzel egy dolgot.

      -Én sosem játszanék veled, vagy használnálak ki.

       - Nem kell mondd, tudom. Nem is feltételeztem rólad, soha.

       - Valahogy meggyőzőm őt is. De van valami amiért így gondolkodik?

      -Nem, feltétlenül. Csak gondol egyet s mást erről, arról. De nem mindenkiről. Csak idő kell, hogy megismerjen.

 Kellemesen elbeszélgettünk telefonon, amíg befejeztem a főzést. Majd küldtem neki egy képet is és letettük. Benji nemsokára visszajött, de nem szólt egy szót sem. A vasárnapunk otthonosan telt el. A próba teremben gyakoroltam, majd társasázotunke gyet Yukival és Benjivel, majd este videójátékoztunk Benjivel. A hangulat visszakerekedett, nem hozta fel többet Kazuyat. Ami őt illeti, nem tudtunk beszélni, ugyanis munkája volt. Munkája volt. Bár egy jó reggeltet kaptam, majd ebédkor egy, mi újságot és este egy jó estét. Hosszú napja volt. Nem lehetett, könnyű. Megkérdeztem, hogy biztos akarja ha másnap korán kezdenénk., De azt mondta, hogy nem lesz semmi baj és találkozzunk. Hamarosan műsor!

És amikor hamarosan... az valóban hamarosan el is jön. A hét csak úgy elrepült felettünk és mire észbe kaptunk, már főpróbán voltunk. A hét gyakorlással telt. Az emberek kezdtek felismerni, volt aki drukkolt, volt aki nem... de nem foglalkoztam most ezzel. A műsorra kellett koncentráljak. Minden rendben lesz! Közben a hét, nem csak Kazuyaval való tánccal telt el nekem, hanem a csapattal is, ugyanis a profi táncosok összeállnak, hogy megnyissák a showt. Ezt minden egyes műsorba meg fog történni. Szóval, igazán beindultak a napjaink. Még az óráimat is át kellett egy kcisit rendezzem, hogy tudjak mindenhová elérni. Szerencsére nyitottak voltak az emberek és azt mondták, hogy köventi fognak.

2 órával a műsor kezdete előtt már a studioba voltunk és készülőstünk. A lány öltöző hangos volt, mindenki alig várta az élőadást. A csillogó, villogó ruhák fergetegében el lehetett tévedni. Profi sminkesek és fodrászok vártak, hogy óhajaink szerint elkészítsenek. Volt aki igazán oda tett és extravagáns ruhához, sminket és hajt választott, volt aki visszafogodtabb volt. Ahogy én is. Nem használom a mindennapokba a sminket, max egy kis szempilla spirál, alkalmakra szemfesték, de nem vagyok az a nagy sminkes. A versenyek alatt is, természetesre huzodtam, mindig és ha kellett valami  hangsúly a szemre mentem mindig. Ez nem volt másképp a ruhával és a hajjal sem. Nem nagoyn voltam oda az extravagáns öltözékért, sem a hajért. Magamat akartam adni.  Bár ezuttal a nyitó tánchoz egyforma ruhánk volt, mindenkinek egy király kék combig simuló majd utána fodrozodó szoknyás, egészen le bokáig. Felhuzom a tánc cipőm, ami egy fekete szanda volt. Elég hamar kész leszek az első között. Egy kicsit beszélgetek, majd úgy döntök, hogy kilépek a folyosóra. Ideges vagyok. Mintha az első tánc versenyem lenne. De mégis az első olyan, hogy egy hirességgel táncolok. Szeretném, ha nem esnénk ki már az első adásban.

     -Izgulsz? - felkapom a hangra a fejem, azt hittem, hogy Kazuya érkezett meg, avagy látott meg, de Kazuki áll mellettem. A táncos férfiak frakkba vannak öltözve. 

    -Igen... Olyan, mintha nem is profi táncos lennék mi?

    -Dehogyis! Ez normális. Tudd meg, hogy én is izgulok. 

    -Tényleg?

    -Persze! Mégis egy ilyen műsor más szerintem, mint egy verseny. Szóval, ez egyáltalán nem szégyen. De ügyes vagy te! Minden rendben lesz! 

Kazuki felemeli a kezét...

     -Amira!

De a levegőve megakad, amikor meghallja Kazuya hangját. Ő már készen áll a mi táncunkra. Fekete nadrág, fehér cipő, hátsó zsebéből  egy piros kendő villant ki. Fekete piros kockás ingje be volt dugva nadrágjába, karjainál egy kicsit fel volt türve, megvillantva férfias karját és mellkasánál felül néhány gomb nem volt begombolva, így látszatni engedte azt. Nagyot nyelek, iszonyat jól néz ki, még nem láttam az öltözékét 

    -Kazuya, készen vagy?

    -Igen! Hamarosan menned kell a színapdhoz ugye?

    -Öh,m igen! Azt hiszem, hogy igen... - tekintek Kazuki felé aki bólint.

     -Eljönnél velem 2 percre? A fiúk szeretnének megismerni.

     - A fiúk? - huzom össze értetlenül a szemeimet.

Csak sunyin elmosolyog, majd megfogja kezemet és maga után huz. Végig megyünk egy folyoson, egészen a színpad mögöttig. Majd onnan kilép Ueda Tatsuya és Yuichi Nakamaru. Nem mondom, tátva marad a szám. 

    -Nagyon örülünk, Ueda Tatsuya vagyok!

     -Én pedig, Nakamaru Yuichi!

Szerintem egy egész perc is bele telt mire válaszolni tudtam.

     -Amira Nemes vagyok, nagyon örvendek!

A fiúk elmosolyodnak reakciómon.

     -Köszönjük szépen, hogy támogatsz. Hallottuk Kanetól, hogy rajongó vagy.

     -Igen! Alig hiszem el, hogy találkozhatok veletek. Minden olyan álomszerű...

Könny szökken a szememben. Kazuya hátamra helyezi kezét megsimogatja. Ueadék ismét elmosolyodnak.

     -Kame, már sokat mesélt rólad. Hogy mennyire jó párost is alkottok...

     -Na... - üti vállon Ueadát, Kazuya.

     -Már várjuk, hogy lássuk a produkciótokat. 

     -Köszönjük!

    -Amira mennünk kell! 

Kazuki lépett oda és érintett meg, ami mintha úgy tűnt volna, hogy Kazuyanak nem tetszik. De biztos, hogy rosszul láttam. 

     -Rendben! Később beszéljünk, esetleg.... Már már ha van kedvetek...

     -Persze! Menjünk el vacsizni együtt vagy megünnepelni a tovább jutást vagy a kiesést túl tenni.

       -Uepi! - nézett rá szigoruan Kazuya. 

      -Mindent bele!

      -Köszönjük! 

Kazuki ismét felém jelez. Kazuyara nézek aki szeliden elmosolyog, majd rám kacsint. Elindulok a többiek fele, hogy elkezdődjön a Dancing with the stars! Beállunk a helyünkre, Kazuki rám mosolygott, majd felém nyujtotta kezét, vissza mosolygok és kezét kezembe helyezem. Felvillannak a fények és felszólal a zene. Suhanni kezdünk. Igen, nekem a keringőről mindig egy jut eszembe, a suhanás, lassan végig a szinpadon, szinte nem is érzed a taljat a lábad alatt. Végig suhanunk a tánc parketten, megnyitva a műsort, A két műsorvezető Azumi Shinichiro és Sayuri Hori lépát közöttünk, miközben taps és üdvrivalgás keletkezik a studióban. Mi is tapsolni kezdünk. Sayuriék köszöntik a nézőket és bemutassák a zsűriket. Mi addig lesietünk a parketről, hogy áttudjunk öltözni. Kazuya ugyan ott van, ahol legutobb láttam. Amikor meglát kitárja karjait, én pedig azonnal átölelem. Bele sem gondoltam, hogy mit csinálok, csak úgy jött. De nagyon jól esett:

    - Ügyes voltál!

    - Köszönöm! De most megyek gyorsan, hogy én is átöltözhessek. Várj meg itt!

Kazuya bólint, én pedig el is sietek az öltözőben, ahol azonnal kézbe vesznek és átöltöztetnek, majd egy gyors smink igazitás. Az én öltözékem természetesen partnereként talál Kazuyáéhoz, egy fehér torna cipő, fehér piros csikú zoknival, egy fodros piros szoknya, valamint egy fehér fekete, piros szegélyű major. A hajamba pedig egy piros hajpánt ékesül. Gyorsan meg is leszek és visszaisetek a szinpad mögé. Kazuya éppen akkor néz arra, amikor belépek a függöny mögött. Kissé mintha egy percig meglepődne, majd féloldalas mosolyra huzza ajkát, majd felém nyujta kezét. Nagyot dobban a szívem, de tudom, ha ő mellettem van, minden rendben lesz! Becsusztatom kezem az ővébe és beállunk a sorba, hogy bemondják a nevünket és lesétállhassunk a lépcsőn.

Három zsűri van Amon Miyamoto színház igazgató, aki rengeteg musicalt és előadást rendezett, az egyetlen női zsűritag Rino Nakasone, profi táncos és koreagráfus, aki még a K-pop idoloknak is segített koreokat kitalálni és Naoki Kobayashi profi táncos és koreagráfus, aki az Exil J-pop tagja és vezetője is. Mind tehetséges emberek, akik bele látnak a tánc és az előadás rejtelmeiben. 

Majd elkezdődik a bemutatása, nekünk. sorra veszik a párosokat, akik lelépkednek egy lépcsön majd megállnaka kiadott pontba. Mi vagyunk az 5-dik páros. 

    - Kazuya Kamenashi, idol, színész,, a KAT-TUN tagja. És partnere Amira Nemes, verseny és latin táncos. 

Izgatottság fut végig rajtam, látom a fényeket, ahllom a hatalmas tapsot. Huh, eljutottunk ide is! alig hiszem el! Érzem ahogy egy ujj végig simit az enyémen, Kazuya fél szemmel rám pillant, elmosolyodok. Megérkezünk a helyünkre és meállunk. Kazuya derekamra helyezi a kezét, érzem ahogy érintésétől perzsel a böröm. Ehhez, hozzá fogok szokni valaha? Felsorakzik, mind a 12 pár, megtapsolnak és felsétálunk a páholyba, itt várkoznak a versenyzők és inenn nézzük majd a többieket. Mi vagyunk a harmadik páros, akik elő fognak adni. Kanee-k kezdték a  műsort egy jiva-al. Erős kezdés! De ügyesek voltak. Tele energiával. Hatalmas taps fogadta őket a végén. Ám a zsúri kemény volt, 21 pontot kaptak összesen. Szigoruak. De megértem, első műsor még fel kell mérjék a terepet. A második páros Kazukiék voltak kortárs tánccal, igazán érzelemmel teli volt, ám ők is csak 23 pontot kaptak. Na az szép! Mindegyik produkció után, a páholyba néhány szót szolott a páros és megkérte a nézőket, hogy szavazzanak rájuk, hogy tovább tudjanak jutni. Kazukiék beszédénél, már el kellett induljunk le, hogy beállhassunk a helyünkre. Ahogy lefele tartottunk, Kazuya sok sikert suttogott a fülemben amitől végig futott rajtam a hideg. 

    -Sok sikert! - mondtam, majd testem ismét önéletre kellt és megpusziltam arcát. Meglepődött, de gyorsan eltekintettem róla és sietősen a helyemre álltam. Elfogott a kuncogás. Komolyan, Amire mi ütött beléd?

Én  szinpadon maradtam, Kazuya viszont a szinpad széléhez állt. Egymással szembe voltunk. Egymásra mosolyogtunk, majd megnéztük a kis videonkat. Előttem lejátszodtak a pillanatok, mintha újra átélném, amikor először találkoztunk, amikor először táncoltunk és beszélgettünk. Alig hiszem el komolyan, hogy hol állok éppen és, hogy már egy jó ideje ismerem Kazuyat. Nagyon szerencsés vagyok! A video végén ismét KAzuyara néztem, aki szintén engem nézett. Vajon neki is ugyanaz járt a fejében? Szerintem igen. Felvillanaka  fények, bemondják, hogy salsa-val érkezünk és megszólal a zene. 

*Kazuya és Amire első produkciója:*

https://www.youtube.com/watch?v=uEOi0REtpS4

Kami no Shizuku anime

 Anime adaptáció érkezik jövőbe Kami no Shizuku mangából. Live action 2009-ben sugározták, ahol Kame játszotta a főszereplőt és úgy tűnik, hogy a Shizuku Kanzaki karaktere nem marad el tőled, ugyanis az animeben ő fogja szinkronizálni. Ez egy új lehetőség számára, hogy így is kipróbálhassa magát és megmutathassa, hogy ebben is ügyeskedik. Érdekes új lehetőség! Már várom, hogy lássam.

https://x.com/dropsofgodAnime/status/1991280576549064940?s=20

Kame & Jin

 

Kame és Jin osztották meg pár nappal ezelőtt ezeket a képeket. Annyira jó újra látni őket és, hogy végre ismét megmutathassák, hogy milyen jó barátok is. 😊

Tagok reagálása

 Tagok első bejegyzése a koncert után

Uepi:

Uepi volt az első aki megtörte a csendet a koncert után. November 9-én megoszott egy képet csapattársaival, ahol köszönetet mondott és nem csak, hanem az irta, hogy To be continued. Ezt természetesen rögtön felhozza a gondolatokat. Mi folytatodik? Szerintem a jövőben, még igenis hallunk mi a KAT-TUNról, közös kollaborlásokat, valami formában, az biztos, a kötelék ami közöttük volt nem választható el soha. 

Jin:

És igen, hamarosan Jin állt be a sorban. Személy szerint nem lepődtem meg, amikor kitette a képet. Ugyanis részt vett a koncerten és ajándékokkal is készült a fiúknak. Biztos, hogy neki sem volt könnyű, őt is elfogta a nosztalgia, együtt énekelt a fiúkkal. De jó látni, hogy ismét szabadon mutathassák barátságukat. 

Néhány perccel korábban pedig, viccelődve irva, hogy ezt a képet elfelejtette feltölteni, feltett egy képet a tagokkal együtt, ahol külön külön megjelölte mindaniyukat és természetesen társaik már like-olták is instán. Igen, ez a kép is könnyeket csal. 

Apropó, Jin viccelődni is elkezdett, ponotsabban Maru-val akiről több képet is megosztott, majd sotry-ba folytatták a poénkodást, ugyanis barátja Maru azonnal váalszolt neki és ő sem hagyhatt aki, hogy ne osszon meg egy képet Jinről a kulisszák mögött. :))

Maru:

Maru is megoszotta közös képüket, amit Uepi is és oda irta, hogy kép  barátaival, fantasztikus, valamint a Jin-es közös képet is, ahová oda irta, hogy köszöni és szereti a KAT-TUNt. És természetesen mint említettem hamarosan jött Jin posztjára a válasz. 

Junno:

Junno twitter fiókján nyilatkozott, hogy bár nagyon szerette volna megnézni a koncertet, sajnos magas lázzal küzdött és nem tudott részt venni rajta. Ő is megköszönte a KAT-TUN-nak.

https://x.com/junnosuke_tag/status/1987443964732158140?s=20

Frissités:

Kame:

Kame is megosztotta közös képüket, majd pillanat képeket a koncetről is. Illetve egy rövid videot is, ahol hárman vannak. Feltételezem, hogy a koncert első pillanatai, én úgy látom. A képek alá azt irta, hogy bár sok minden történt jó út volt és köszöni a stábnak. Nem maradhatott el természetesen az a kép sem, ahol Jin is ott van és megköszönte neki. 

Természetesen jó lenne Koki felől is hallani, bár valószinüleg ő nem tud bejelentkezni valamelyik felületről. De remélem és bizom, hogy hallott az eseményről és őt is elfogta a nosztalgia és ő is megköszönné a srácoknak és ha tudott volna, biztos szintén megjelent volna.

Jövőt nem tudhatjuk, hogy mit hoz nekünk, de az biztos, hogy a fiúk már szabadabban tarthassák a kapcsolatot és kitudja, hogy mivel fognak meglepni.

Koncert beszámoló

 Break the KAT-TUN

Egy kis koncert beszámoló

A koncet előtt más fél órával ébredtem. Vegye érzések törtek rám. Izgatott voltam és örültem, hogy részt vehetek ily módon is egy KAT-TUN koncerten és így az álmom beteljesülhet. De természetesen elfogott a szomorúság is, hogy valójában mi is ez. Bele sem akartam gondolni, hogy a fiúk hogy érezhetik magukat. Bár biztos voltam benne, hogy a koncerten mindent bele adnak, de utána az érzéseik előtörnek és összetörnek. Nehéz, nagyon nehéz. 

ABeléptem az oldalra és rá mentem az élő közvetítésre, hogy már legyen bekapcsolva. A Break the KAT-TUN lógó már ott köszöntött az órai kezdettel és háttérben KAT-TUN dalok szólaltak fel. Régi és újabbak is, egészen a kezdetektől kezdve. Meghatottság fogott el. Énekeltem és mozogtam a zenékre és elérzékenyültem, amikor eszembe jutott egy egy jelenet, a videoklippből vagy koncertről, amikor éneklik 6-n, 5-n, 4-en vagy 3-an. 

Néhány perccel a koncert megkezdése előtt, már élőbe közvetítettek. Láthattuk ahogy lassan megtelik a ZOZO stadion. Majd elhalványultak a fények, mire a szívverésem izgatottságtól egekbe szökött, felszólalt a zene és meghallottam a hangjukat. Ebben a pillanatban nem tudtam vissza tartani magam a könnyeimet és utat törtek az érzelmek. A boldogság, hogy láthatom őket és a szomorúság, hogy ez egy fajta pont az egészre, egy vég. 

Ámulattal és csillogó szemekkel figyeltem, ahogy énekelnek, ahogy táncolnak, ahogy beszélnek az egész előadást. És rettentően boldog voltam, hogy az álmom teljesülhetett. Úgy éreztem, hogy ott vagyok előttük, én is a néző közönsségben. Velük együtt énekeltem a dalaikat és mozogtam rájuk. Klasszikus számokkal kezdték, debütálásuk előtti időszakkal, mint a Gold, Le ciel és debütálásuk utáni számaikkal is Birth, Love Yourself, Run for You stb. Csak róluk szólt, még szóló dalok sem voltak. Egy csapatknét nyomták végig a 3 órát, amiért pedig le a kalappal előttük. Annyira jó volt, hallani azokat a számokat, amiket eddig felvételről hallottam és a tudat, hogy ők akkor jelenleg élőben éneklik fergeteges volt. Tudom, hogy nem ugyan ilyen érzés ha ott vagy élőben, de nekem ez is sokat jelentett.

Nagyon megható koncert volt. Megható volt, amikor a debütáló Real face számuk felszólalt és nem csak ők énekeltek, hanem felvételről ment a régi tagok hangja is, a rendes szakaszokkal és még a színük is megjelent a színpadon, az eredeti 6. Örülök, hogy elérték, ne legyenek cenzurázva és beszélhessenek a régi tagokról is. No meg ahogy régi felvételeket és képeket is levetitettek, ahol ők is szerepeltek Koki, Jin és Junno is. Nagyon szép volt! Nagoyn megható! Igazán bemutatták, hogy a KAT-TUN 6 ewmberről szól.

Megható volt, amikor mind hárman megköszönték az elmúlt éveket, amikor mindhárman elsírták magukat, ami pontnál újaból nem tudtam visszatartani és elsírtam magam. Megható volt, az is amikor a képrenyön megjelent, hogy a KAT-TUN is forever. Megható volt, amikor felvillant a képernyön, hogy köszönik a régi tagoknak is. Csodálatos koncert volt. Elképszető! Nagyon ügyesek voltak! És nagyon menők! Az öltözékeik is nagyon jók voltak, az efektek, az egész lementel. Vagány volt! Nagyon emlékezetesre sikerült. A végén még egy szép tűzijátékkal is megpecsételték a műsort. 

Még midnig egsztáziban vagyok, az egész koncert belém égett, érzésekkel teli és néha nem is tudom kapni a szavakat. Renkivüli volt. Fergeteges élmény amit örökre az emlékeimben zártam. Egyszerűen csak kapkodok a szavakkal.

Köszönöm KAT-TUN!  Köszönöm, mindannyitoknak, hogy ennek a csodás közösségnek a része lehetek és, hogy megismerhettelek titeket. Továbbra is támogatni foglak titeket, teljes szívemből. Szeretlek titeket! KAT-TUN örök. 

KAT-TUN hamarosan koncert

Nemoskára, hosszú idő után együtt lássuk a fiúkat 🥹🥰 megható és fergeteges koncert lesz az biztos. Nele gondolni, hogy ők mit éreznek. 😟

Bele gondolni, hogy búcsú koncert... de remélem, hogy még fogjuk őket közösen látni, közös projekteken. Az a kötelék, ami közöttük megalakult, sosem fog megszakadni. És az a kötelék ami közöttünk is megalakult az sem. Szeretünk KAT-TUN és mindig veletek leszünk!

Koki szülinap

Boldog születésnapot Koki! 

Most találtam ezt a közös együttmükődést pedig már jó pár éve követem a Meet me Saturdayüt, az anime mashupüok miatt. De volt egy kollaborálásuk Kokival is. 😃 Hallgassátok meg, nagyon jó!

És ezzel pedig boldog születésnapot Koki! 🥳 Kitartást! Veled vagyunk!

https://youtu.be/h-WJ5Bbpzu0?si=xg-sitUnjf5fbEEu

10. fejezet Egy álom kép vagy valóság?

 Táncunk tűze

10.fejezet Egy álom kép vagy?

Kazuya:

Másnap reggel, úgy ébredtem, hogy az előtti este Amirával álmodtam. Fura, de nagyon tetszett az álom. Mosolyognom kellett, ha visszagondoltam rá. A tánc parketten ültünk, valamit éppen a telefonomon mutattam. Nagyon közel ültünk egymáshoz, kezienk egymáshoz értek a padlon. Amira jóízűen és gyönyörűen felnevet, majd kissé meglök. CSak nézem és ámulom a szépségét, majd fejét vállamra hajtja és úgy maradunk percekig. Ez a jelenet olyan békés volt. Persze hasonló jelenteink vannak, amióta megismertük egymást, az egymás felénk vezetett bizalom jó és szép, de mégis valahogy az a jelenet más volt, ott a jelentben nem két barát, társ volt, hanem egy pár. És ez...
Ám a gondolataim menetét nem tudtam befejezni ugyanis csengő szó zavarta meg. Felállok az asztlaról, hogy kinyithassam az ajtót.
   -Jaj de jó, hogy itthon vagy Kazuya! - robban be azonnal Haruka, a sogórnőm,  bátyám Yuichiro felesége, karjában a kisfiúkkal aki 3 éves Kai és 5 éves lányuk Yuki kezét fogva.
    -Sziasztok nektek is!
    -Szia! Szia! Ne haragudj, hogy így rád törünk, jól tudom, hogy ma nem dolgozol?
    -Igen! De megyek a ligetbe.
    -Liget! Csodálatos! Yuki szeretnél nagybáttyáddal menni a parkba, ugye?
    -Igen!
    -Mi?
    -Kérlek sogór tedd meg nekem ezt a szívességet! Vigyázz ma Yukira, Kai beteg elkell vigyem az orvoshoz, majd átmegyek a szüleimhez segíteni és jó lenne ha nem kapná el Yuki, mert hétfön szerepelnek és nem szeretne lemaradni. Jó? Jó?
És igen, ő az én sogórnőm Haruka. Mindig úgy érkezik, mint a vihar hamar lecsap. De szeretem, nagyon jó feleség, anya és barát is.
    -Rendben! Rendben!
    -Szuper! Köszönöm! Köszönöm! Tartozom neked eggyel. - arcon puszil. - Amugy miért mész a ligetbe? Szombatonként ennyire unalmas az életed, hogy csak sétálni tudsz?
   - Haha! Vicces vagy! - felkapom unokahugomat. - Van egy gyerek műsor, amire meghívták.
    -Dehát azt mondtad, hogy nem dolgozol! - néz értetlenül.
    -Nem, munka miatt megyek. A partnerem tart egy előadást és megismertem az ottani gyerekeket és meghívtak.
    -Partnered? Oh! A tánc partnered, láttam! Csinos lány! Izzik köztetek a levegő, a tegnapi sajtó tájékoztaton is csak úgy szikrázott a levegő. Jó párost alkottok!
Ezt jó volt hallani.
    -Elpirultál? Kazuya! Te elpirultál!
    -Nem! Nem! Dehogyis! - kapok az arcomhoz egyik kezemmel.
    -Ooo! Hát, megakarom ismerni majd ezt a tánc partnered. Kedves lánynak tűnik. - Kacsint rám.
Elmosolyodok! Aj Haruka! Haruka!
    -Uh, már ennyi az idő? Mennem kell! Légy ügyes kicsim! Hallgass Kazuya nagybácsira!
Megpuszilja lányát, míg én megsimogatom Kait, majd elhagyják a lakást. Ketten maradunk.
    -Nos, van kedved játszani?
   -Igen!
    -Ez a beszéd!
A nappaliba vezetem, majd jászani kezdünk. Nagyon szeretem a gyerekeket, a unokaöcséimmel és unokahugommal játszani. Kojinak, van két fia, ikrek 3 és fél évesek Teppei és Takumi. Mind a négyükkel igyekszem sok időt tölteni, hogy tudják számíthatnak a nagybátyukra. Csodás gyerekek. Remélem, majd nekem is megadatik.
Yuki 2 órával később kicsit fáradtnak tűnt, így lefektettem, majd elkészítettem az ebédet. Szezámmagos tészta, friss zöldséggel. Háttérben hallgatni kezdem a TV-t. Persze, mindenki a sajtótájékoztatoról beszél. Izgatottan várják. És ők is megemlítették, hogy egyes párosok között milyen szikrázó a levegő, mint például Amiraval. Tényleg ennyire látszik ez? Miért mosolygok ennyire ettől?
   -De azt sem felejtsük el, hogy Amira nem japán! - hoz vissza a örömből ez a mondat. - Néhányan erről már aggodalmukat fejtették ki.
   -Japán vagy nem japán, egy profi táncos és ez a lényeg ebben a műsorban. Majd eldöl, hogy tud tanítani és ez a fontos. - Majd meg kell köszönjem, Keiichironak, ugyanis ő is meghivott volt és ezt mondta.
    -Ez igaz! - egyeztek bele többen is. Nem lesz semmi gond!
   -Kazu... - hamarosan egy vékonyka kis hang jelenik meg az ajtóban.
   -Jó reggelt! Felkeltél? - hozzá sétálok és megölelem unokahugomat.
    -Az a TV-be te vagy és a tánc patneed?
    -Igen!
   -Nagyon szép lány! Megismerhetem?
   -Persze! Tudod, megyünk a logetbe ahol sok gyerek előadást fog tartani és ő tanitotta be őket.
   -Komolyan? Hát akko menjünk! Menjünk!
   -Várj! Várj! - kapok utána nevetve. - Még korai odamenni, valószínű nincs ott és ebédelnünk kell. Szóval, mit szolsz ha előbb megebédelünk és utána elsétálunk a ligetbe.
    -Jó! Jó! Szeeetem Kazu főztjét!
Ugrándozik az asztalhoz. Jaj nagyon aranyos kislány. Kellemesen megebédelünk majd átöltözök, felhuzzuk a cipőnket, magamhoz veszem a pénztárcám, kulcsom és napszemüvegem, majd elindulunk. Egész kellemesen süt a nap, nincs az a meleg sem, hideg. Yuki ugrándozik és énekelget ahogy haladunk előre. Amikor a liget kapujába érünk izgatottan felcsillanak a szemei. Elegedem a kezét és megkérem, hogy ne menjen messzire. Bólogat és szaladni kezd. Mosolyogva figyelem. Ahogy egyre beljebb érünk, megpillantom tánc partnerem, ahogy éppen magyaráz valakiknek, készíti a terepet.
    -Szia! - épp akkor érek oda, amikor befejezte a beszélgetést. Meg is lepődik amikor meglát.
    -Szia! Hát te?
    -Nem meghívtatok, a múltkor.
    -És eljöttél?
    - Hát nem tudtam nemet mondani a gyerekeknek.
    -Köszönjük! - mosolyog
    -Kazu! Kazu! Kazu!
Ebben a pillanatban Yuki szalad karjaimba. Felkapom.
   -Mi a helyzet?
   -Miko találkozunk a szép tánc partneddel?
Amira szemei kissé meglepődnek. Kissé felkuncogok.
    -Most! Ő itt Amira Nemes, a tánc partnerem. Ő pedig Yuki Kamenashi az unokahúgom.
    -Nagyon örvendek! Köszönöm a bokot. Te is nagyon szép kislány vagy!
    -Köszönöm! Szeintem találtok Kazuval, nem akasz vele lenni?
    -Haruka! - jővünk mindketten zavarba Amiraval. - Miket beszélsz?
    -Csak az igazat...
Le sem tagadhatná, hogy Haruka lánya. Ami a szíven az a száján is.
   -A nagybátyád valóvan egy kedves, jószívű és sármos férfi, bármelyik lány szerencsés lesz vele. - simogassa meg arcát Amira.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem nőtt az egom ezektől a szavaktól.
     -Amira!
    -Ne haragudjatok, most mennem kell intézkedni. Még beszélünk. Remélem, hogy élvezni fogjátok a műsort.
Ezzel már ment is tovább.
    -Kazu mehetek hintázni?
   -Perzse, csak maradj a szemem előtt!
    -Oké!
    -Én addig megyek és segítek Amirának.
Letettem Yukit aki hináthoz sietett. Én pedig Amirahoz léptem, hogy mibe segíthetek. Épp valami dobozokat pakolt át egyik helyről a másikra. Kivettem a kezéből és kérdeztem hova tegyem. Persze nem akarta, hogy fáradozzak, de ez nem fáradság volt. Egy 20 perccel hamarabb végeztünk az előkészületekkel, mint, hogy érkeztek volna a gyerekek és a szüleik.  Amiraval leültünk egy padra és figyeltük Yukit ahogy csuszdázik.
    -Nagyon kedves kislány!
    -Igen! El van kényesztetve eddig az egyetlen kislány unoka, unokahugként.
    -Azt elhiszem!
    -Kazu! Megfognád a kezem, amíg lecsuszok?
    -Jövők! Bocsáss meg egy pillanatra!
Odasietek Yukihoz, felkapom a karjaimba, megpörgetem, majd felsegitem a csuszda tetejére. Leül, felemel a kezem, hogy megfogjam az ő kis kezét és lecsuszik.
    -Ügyes! - örülünk.
Majd ez eljászuk újból és újból. Míg ismét úgy dönt, hogy visszamegy a hintához.
    -Ne haragudj! Yuki szerette a csuszdákat, de félt lecsuszni egyedül. Egy alkalommal leesettés azóta nagyon fél egyedül.
    -Semmi gond! Nagyon aranyosak vagytok. Jó nagybácsi vagy!

   - Igyekszem velük lenni, hogy megismerjék a nagybácsijukat és ne azt akiről annyit hallanak.

    - Ez szép gondolat! - kezét a karomra teszi.

Egymásra tekintünk. Arra a pillantra megszünik a világ csak én és ő vagyunk. Megelevenedik az álom beli kép előttem, ahogy a táncterembe ülünk és a kislány felénk szalad. Kezeim megmozdulnak, megérintik arcát. Kissé meglepődik tettemen, de nem húzodik el. Mit akarok tenni? Miért csinálom ezt? Én...

    - Amira - sensei!

És a jelenet véget ér. Amiraval szétrebbenünk, amikor felénk tartanak a gyerekek. Amira megköszörüli a torkát és elindul köszönteni őket. Én eltekintek és próbálom összeszedni magam a szívem majd kiugrik a helyéről. Mi ez? Mit is akartam éppen tenni? Miért ugrik ki a szívem? És miért levenedett meg megint az a jelent előttem? Azt hiszem megőrültem.

    -Yuki gyere, hamarosan kezdődik az előadás!

Yuki leszállt a hintáról, majd hozzám szaladt. Megfogtam a kezét és a liget szinapdához sétáltunk. Amire a szinpad mellett magyarázott a gyerekeknek, akik nagy figyelemmel figyelték. A szülök mosolyogva tekintették ezt a jelenetet.  Amira jó tanárnő volt, azt lehetett látni.

Hamarosan köszöntötte a szülőket, majd felsorakoztak a gyerekek, felszólalt a zene és elkezdődött a műsor. Nagyon ügyesek voltak és aranyosak. Amira a színpad mellett tapsolta őket és csillogó szemmel figyelte, büszke volt rájuk. Látszik, hogy mennyire szereti a munkáját és hogy mekkora odaadással csinálja. 

A műsor lejárt, megtapsoltuk őket. Majd a szülök is megköszönték. Vklt egy kis nassolás a végén.

    -Kazu, én is akarok táncolni?

     -Tessék? - lehajolok unokahugomhoz.

    -Én is csatlakozni akaok a csoporthoz. Szeinted még lehetséges?

   -Szerintem még igen, de gyere kérdezzük meg!

Kézen fogom és Amirához sétálunk.

    - Sziasztok! Na, hogy tetszett a műsor?

    -Nagyon ügyesek voltak a gyerekek!

    -Nekem is nagyon tetszett! Szeetnék én is csatlakozni!

   - OH! - Amira meglepődve rám tekint, majd legugol Yukihoz. - Valóban? Nos, akkor szeretettel várunk!

    -Tényleg?

    -Persze! Mindig nyitva állunk az új tagokra. Adok nagybáttyádnak egy papirt és megkérem a szüleidet, hogy töltsék ki majd nyugodtan jöhettek az órákra. Megfelel?

   - Igen! - ezzel Yuki ugrott egyet és nyakába termett Amiranak.

Amira kissé meglepődött, majd elmosolyodott és visszaölelte Yukit. Mosolyogva figyeltem a jelenetet. 

   - Nos, gyertek ti si bulizni!

Amira megfogta Yuki kezét, majd jelzett felém is és a táncoló kisgyerek tömeg felé vettük az irányt, ahol zenére mozogtunk. Yuki nagyon megkedvelte Amirat. De nem csodálom, ahogy a többi gyereken is látszik, nem lehet nem kedvelni Amirat. Ő is nagyon jól megtudja kapni a gyerekekkel a hangot és látszik, hogy tud foglalkozni velük. 

    - Köszönöm szépen, hogy eljöttek! Találkozunk szerdán az órán! Szép hétvégét mindenkinek!

    -Szép hétvégét! - köszöntek el a gyerekek.

    - Amia, megyünk sütit enni, gyee velünk te is!

    - Sütit? - nevetek fel. - Nos, ez nem volt megtárgyalva de legyen. - De lehet, hogy Amiranak dolga van.

    - Igen? - szomorúan az említett felé tekint.

    - Hmmm, egy jó sütinek sosem tudok nemet mondani. - kacsint Yukihoz, akinek szemei azonnal felcsillanak.

    - Menjünk!

Ezzel megfogja Amira, kezét majd az enyémet is és így indulunk utnak. A kedvenc helyére viszem Yukit, itt van az epres pamacs, neveztű süti amit annyira szeret. Helyet foglalunk az egyik asztalnál.

    - Ne haragudj, hogy ide rángattunk. Biztos volt, jobb elfoglaltságod is.

    - Nem dehogyis. Nem rángattatok sehová. Nem volt semmi, más dolgom. És hogy tudnék nemet mondani, egy ilyen aranyos kislánynak. - néz mosolyogva Yukira, aki a babájával játszik. - Mi a neve?

    - Hanami...

    - Hanami? Milyen szép név, pont mint a tiéd!

    - A te neved is nagyon szép. Mi a jelenetése? 

    - Hercegnő. 

   - Te egy hecegnő vagy? 

   -  Hahaha! Nem, csak ez a nevem jelentése.

    - Ez nagyon vagány! Kazu, hallod, úgy kell bánni vele, mint egy hecegnővel.

    -Igen! Hallom és meg is érdemli, hogy úgy bánjanak vele. - tekintek Amira felé.

Amira felnevet. Karba teszem a kezem és hátra dölök. Ezek ketten milyen jó barátnők lettek. De nagyon jó nézni őket. ÉS ahogy így nézem, eszembe jut az álmom is. Ez az érzés, megint felül kerekedik rajtam. Mi az? Mi ez az érzés? Mi történik velem? Amira, úgy érzem, hogy elvarázsoltál. Hamarosan kihozzák a sütiket, amiket jóízűen  és kellemes társalgásba elfogyasztunk.

    - Majd én fizetem!

    -Nem kell...

    -Dehogynem, lényegében mi hivtunk meg! - kacsintok Amira felé.

    - Köszönöm!

    - Most menjünk a pakba!

    -Parkba? Dehát nemrég parkba voltál!

    - De még egy kicsit játszani szetnék Amiaval. 

     - Yuki... 

    - Nem lehet?

     - Persze, hogy lehet! - Amira felkapja karjaiba, majd tekintetével felém jeelz, hogy minden rendben.

Felsóhjatok. Ezek a láynok! Kifizetem a sütiket, majd követem a lányokat a közeli parkban. Amira és Yuki azonnal célba veszik, hintáznak és csuszdáznak is. Szeretem őket nézni, olyan szép kép. Hasonlít az álmomhoz. 

    - Fogocskázzunk! Kazu te vagy a fogó! - kiállt fel Amira.

Amira vállat von, majd tesz egy pár lépést tőlem. Na jól van! Felállok a padról és elkezdek Amira után szaladni, majd Yuki után is, hogy lekaphassam valamelyiket. Végül úgy döntök, hogy Amirat fogom el. Kissé felgyorsítok, kitárom karjaimat és elkapom a derekától. Amira felnevet.

    -Te vagy a fogó! - sugom a füleiben, mire érzem, hogy egész teste megremeg. 

Jól esik,h ogy ilyen hatással vagyok rá. Elengedem, majd szaladni kezdek tőle. Amira pedig utánunk ered. Mind a hárman jóízűen nevetünk. Amira megfogja Yukit, aki utánam ered, majd ismét elfogja Amirat, aki ezuttal engem vesz célba. Felemelem kezeimet, hogy hajrá kapjon el. Körbe körbe futunk, majd megállok, mire nekem ütközik. Karom automatikusan átöleli. Kissé meglepődve tekint fel rám. Itt van a karomban. Kezem önéletre kell és felcsuszik az arcára, ahol egy hajtincset hátra simit. Elveszek a tekintetében. Ez a pillanat... ez a pillanat, hogy...

    -Te vagy a fogó! -ezuttal ő suttogja, majd kissé óvatosan ellök magától és szaladni kezd.

Ah! Ez a nő, komolyan megbolondít! És tovább játszunk.

Már szürkülődik, amikor ülünk  a padon és beszélgetünk. Yuki el is alszik Amira karjiaba. Az én telefonom pedig megcsörren. Haruka jön Yukiért.

    -Átveszem a karodból! Ne haragudj, biztos, hogy nehéz volt.

    -Nem, egyáltalán nem volt. Nagyon rendes kislány! 

   - Az! - pillantok Yukira. - Öhm, ha gondolod eljöhetsz velem és utána hazakísérlek.

    -Nem szükséges, nyugodtan menj, amúgyis veszek valami kaját haza.

    -Tényleg Benji nem kellett volna jöjjön?

    -Szeretett volna is, de sajnos valami közbe jött. Nos, köszönöm szépen ezt a csodálatos délután!

    - Mi is köszönjük!

Egy egész percig csak mosolyogva figyeltük egymást, majd Amira Yukihoz lépett puszit nyomott fejecskéjére, majd meglepetésemre felcsipeszkedett és az én arcomra is nyomott egy puszit. 

    -Köszönöm! Szép estét!

Ezzel pedig elindult haza. Én ott álltam és éreztem, ahogy egész testemen átfut a boldogság. Egy rendkívüli boldogság, hasonló, mint az álomban is. ÉS azt akartam, hogy ez sose múljon el.