Táncunk tűze
10.fejezet Egy álom kép vagy?
Kazuya:
Másnap reggel, úgy ébredtem, hogy az előtti este Amirával álmodtam. Fura, de nagyon tetszett az álom. Mosolyognom kellett, ha visszagondoltam rá. A tánc parketten ültünk, valamit éppen a telefonomon mutattam. Nagyon közel ültünk egymáshoz, kezienk egymáshoz értek a padlon. Amira jóízűen és gyönyörűen felnevet, majd kissé meglök. CSak nézem és ámulom a szépségét, majd fejét vállamra hajtja és úgy maradunk percekig. Ez a jelenet olyan békés volt. Persze hasonló jelenteink vannak, amióta megismertük egymást, az egymás felénk vezetett bizalom jó és szép, de mégis valahogy az a jelenet más volt, ott a jelentben nem két barát, társ volt, hanem egy pár. És ez...
Ám a gondolataim menetét nem tudtam befejezni ugyanis csengő szó zavarta meg. Felállok az asztlaról, hogy kinyithassam az ajtót.
-Jaj de jó, hogy itthon vagy Kazuya! - robban be azonnal Haruka, a sogórnőm, bátyám Yuichiro felesége, karjában a kisfiúkkal aki 3 éves Kai és 5 éves lányuk Yuki kezét fogva.
-Sziasztok nektek is!
-Szia! Szia! Ne haragudj, hogy így rád törünk, jól tudom, hogy ma nem dolgozol?
-Igen! De megyek a ligetbe.
-Liget! Csodálatos! Yuki szeretnél nagybáttyáddal menni a parkba, ugye?
-Igen!
-Mi?
-Kérlek sogór tedd meg nekem ezt a szívességet! Vigyázz ma Yukira, Kai beteg elkell vigyem az orvoshoz, majd átmegyek a szüleimhez segíteni és jó lenne ha nem kapná el Yuki, mert hétfön szerepelnek és nem szeretne lemaradni. Jó? Jó?
És igen, ő az én sogórnőm Haruka. Mindig úgy érkezik, mint a vihar hamar lecsap. De szeretem, nagyon jó feleség, anya és barát is.
-Rendben! Rendben!
-Szuper! Köszönöm! Köszönöm! Tartozom neked eggyel. - arcon puszil. - Amugy miért mész a ligetbe? Szombatonként ennyire unalmas az életed, hogy csak sétálni tudsz?
- Haha! Vicces vagy! - felkapom unokahugomat. - Van egy gyerek műsor, amire meghívták.
-Dehát azt mondtad, hogy nem dolgozol! - néz értetlenül.
-Nem, munka miatt megyek. A partnerem tart egy előadást és megismertem az ottani gyerekeket és meghívtak.
-Partnered? Oh! A tánc partnered, láttam! Csinos lány! Izzik köztetek a levegő, a tegnapi sajtó tájékoztaton is csak úgy szikrázott a levegő. Jó párost alkottok!
Ezt jó volt hallani.
-Elpirultál? Kazuya! Te elpirultál!
-Nem! Nem! Dehogyis! - kapok az arcomhoz egyik kezemmel.
-Ooo! Hát, megakarom ismerni majd ezt a tánc partnered. Kedves lánynak tűnik. - Kacsint rám.
Elmosolyodok! Aj Haruka! Haruka!
-Uh, már ennyi az idő? Mennem kell! Légy ügyes kicsim! Hallgass Kazuya nagybácsira!
Megpuszilja lányát, míg én megsimogatom Kait, majd elhagyják a lakást. Ketten maradunk.
-Nos, van kedved játszani?
-Igen!
-Ez a beszéd!
A nappaliba vezetem, majd jászani kezdünk. Nagyon szeretem a gyerekeket, a unokaöcséimmel és unokahugommal játszani. Kojinak, van két fia, ikrek 3 és fél évesek Teppei és Takumi. Mind a négyükkel igyekszem sok időt tölteni, hogy tudják számíthatnak a nagybátyukra. Csodás gyerekek. Remélem, majd nekem is megadatik.
Yuki 2 órával később kicsit fáradtnak tűnt, így lefektettem, majd elkészítettem az ebédet. Szezámmagos tészta, friss zöldséggel. Háttérben hallgatni kezdem a TV-t. Persze, mindenki a sajtótájékoztatoról beszél. Izgatottan várják. És ők is megemlítették, hogy egyes párosok között milyen szikrázó a levegő, mint például Amiraval. Tényleg ennyire látszik ez? Miért mosolygok ennyire ettől?
-De azt sem felejtsük el, hogy Amira nem japán! - hoz vissza a örömből ez a mondat. - Néhányan erről már aggodalmukat fejtették ki.
-Japán vagy nem japán, egy profi táncos és ez a lényeg ebben a műsorban. Majd eldöl, hogy tud tanítani és ez a fontos. - Majd meg kell köszönjem, Keiichironak, ugyanis ő is meghivott volt és ezt mondta.
-Ez igaz! - egyeztek bele többen is. Nem lesz semmi gond!
-Kazu... - hamarosan egy vékonyka kis hang jelenik meg az ajtóban.
-Jó reggelt! Felkeltél? - hozzá sétálok és megölelem unokahugomat.
-Az a TV-be te vagy és a tánc patneed?
-Igen!
-Nagyon szép lány! Megismerhetem?
-Persze! Tudod, megyünk a logetbe ahol sok gyerek előadást fog tartani és ő tanitotta be őket.
-Komolyan? Hát akko menjünk! Menjünk!
-Várj! Várj! - kapok utána nevetve. - Még korai odamenni, valószínű nincs ott és ebédelnünk kell. Szóval, mit szolsz ha előbb megebédelünk és utána elsétálunk a ligetbe.
-Jó! Jó! Szeeetem Kazu főztjét!
Ugrándozik az asztalhoz. Jaj nagyon aranyos kislány. Kellemesen megebédelünk majd átöltözök, felhuzzuk a cipőnket, magamhoz veszem a pénztárcám, kulcsom és napszemüvegem, majd elindulunk. Egész kellemesen süt a nap, nincs az a meleg sem, hideg. Yuki ugrándozik és énekelget ahogy haladunk előre. Amikor a liget kapujába érünk izgatottan felcsillanak a szemei. Elegedem a kezét és megkérem, hogy ne menjen messzire. Bólogat és szaladni kezd. Mosolyogva figyelem. Ahogy egyre beljebb érünk, megpillantom tánc partnerem, ahogy éppen magyaráz valakiknek, készíti a terepet.
-Szia! - épp akkor érek oda, amikor befejezte a beszélgetést. Meg is lepődik amikor meglát.
-Szia! Hát te?
-Nem meghívtatok, a múltkor.
-És eljöttél?
- Hát nem tudtam nemet mondani a gyerekeknek.
-Köszönjük! - mosolyog
-Kazu! Kazu! Kazu!
Ebben a pillanatban Yuki szalad karjaimba. Felkapom.
-Mi a helyzet?
-Miko találkozunk a szép tánc partneddel?
Amira szemei kissé meglepődnek. Kissé felkuncogok.
-Most! Ő itt Amira Nemes, a tánc partnerem. Ő pedig Yuki Kamenashi az unokahúgom.
-Nagyon örvendek! Köszönöm a bokot. Te is nagyon szép kislány vagy!
-Köszönöm! Szeintem találtok Kazuval, nem akasz vele lenni?
-Haruka! - jővünk mindketten zavarba Amiraval. - Miket beszélsz?
-Csak az igazat...
Le sem tagadhatná, hogy Haruka lánya. Ami a szíven az a száján is.
-A nagybátyád valóvan egy kedves, jószívű és sármos férfi, bármelyik lány szerencsés lesz vele. - simogassa meg arcát Amira.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem nőtt az egom ezektől a szavaktól.
-Amira!
-Ne haragudjatok, most mennem kell intézkedni. Még beszélünk. Remélem, hogy élvezni fogjátok a műsort.
Ezzel már ment is tovább.
-Kazu mehetek hintázni?
-Perzse, csak maradj a szemem előtt!
-Oké!
-Én addig megyek és segítek Amirának.
Letettem Yukit aki hináthoz sietett. Én pedig Amirahoz léptem, hogy mibe segíthetek. Épp valami dobozokat pakolt át egyik helyről a másikra. Kivettem a kezéből és kérdeztem hova tegyem. Persze nem akarta, hogy fáradozzak, de ez nem fáradság volt. Egy 20 perccel hamarabb végeztünk az előkészületekkel, mint, hogy érkeztek volna a gyerekek és a szüleik. Amiraval leültünk egy padra és figyeltük Yukit ahogy csuszdázik.
-Nagyon kedves kislány!
-Igen! El van kényesztetve eddig az egyetlen kislány unoka, unokahugként.
-Azt elhiszem!
-Kazu! Megfognád a kezem, amíg lecsuszok?
-Jövők! Bocsáss meg egy pillanatra!
Odasietek Yukihoz, felkapom a karjaimba, megpörgetem, majd felsegitem a csuszda tetejére. Leül, felemel a kezem, hogy megfogjam az ő kis kezét és lecsuszik.
-Ügyes! - örülünk.
Majd ez eljászuk újból és újból. Míg ismét úgy dönt, hogy visszamegy a hintához.
-Ne haragudj! Yuki szerette a csuszdákat, de félt lecsuszni egyedül. Egy alkalommal leesettés azóta nagyon fél egyedül.
-Semmi gond! Nagyon aranyosak vagytok. Jó nagybácsi vagy!
Ám a gondolataim menetét nem tudtam befejezni ugyanis csengő szó zavarta meg. Felállok az asztlaról, hogy kinyithassam az ajtót.
-Jaj de jó, hogy itthon vagy Kazuya! - robban be azonnal Haruka, a sogórnőm, bátyám Yuichiro felesége, karjában a kisfiúkkal aki 3 éves Kai és 5 éves lányuk Yuki kezét fogva.
-Sziasztok nektek is!
-Szia! Szia! Ne haragudj, hogy így rád törünk, jól tudom, hogy ma nem dolgozol?
-Igen! De megyek a ligetbe.
-Liget! Csodálatos! Yuki szeretnél nagybáttyáddal menni a parkba, ugye?
-Igen!
-Mi?
-Kérlek sogór tedd meg nekem ezt a szívességet! Vigyázz ma Yukira, Kai beteg elkell vigyem az orvoshoz, majd átmegyek a szüleimhez segíteni és jó lenne ha nem kapná el Yuki, mert hétfön szerepelnek és nem szeretne lemaradni. Jó? Jó?
És igen, ő az én sogórnőm Haruka. Mindig úgy érkezik, mint a vihar hamar lecsap. De szeretem, nagyon jó feleség, anya és barát is.
-Rendben! Rendben!
-Szuper! Köszönöm! Köszönöm! Tartozom neked eggyel. - arcon puszil. - Amugy miért mész a ligetbe? Szombatonként ennyire unalmas az életed, hogy csak sétálni tudsz?
- Haha! Vicces vagy! - felkapom unokahugomat. - Van egy gyerek műsor, amire meghívták.
-Dehát azt mondtad, hogy nem dolgozol! - néz értetlenül.
-Nem, munka miatt megyek. A partnerem tart egy előadást és megismertem az ottani gyerekeket és meghívtak.
-Partnered? Oh! A tánc partnered, láttam! Csinos lány! Izzik köztetek a levegő, a tegnapi sajtó tájékoztaton is csak úgy szikrázott a levegő. Jó párost alkottok!
Ezt jó volt hallani.
-Elpirultál? Kazuya! Te elpirultál!
-Nem! Nem! Dehogyis! - kapok az arcomhoz egyik kezemmel.
-Ooo! Hát, megakarom ismerni majd ezt a tánc partnered. Kedves lánynak tűnik. - Kacsint rám.
Elmosolyodok! Aj Haruka! Haruka!
-Uh, már ennyi az idő? Mennem kell! Légy ügyes kicsim! Hallgass Kazuya nagybácsira!
Megpuszilja lányát, míg én megsimogatom Kait, majd elhagyják a lakást. Ketten maradunk.
-Nos, van kedved játszani?
-Igen!
-Ez a beszéd!
A nappaliba vezetem, majd jászani kezdünk. Nagyon szeretem a gyerekeket, a unokaöcséimmel és unokahugommal játszani. Kojinak, van két fia, ikrek 3 és fél évesek Teppei és Takumi. Mind a négyükkel igyekszem sok időt tölteni, hogy tudják számíthatnak a nagybátyukra. Csodás gyerekek. Remélem, majd nekem is megadatik.
Yuki 2 órával később kicsit fáradtnak tűnt, így lefektettem, majd elkészítettem az ebédet. Szezámmagos tészta, friss zöldséggel. Háttérben hallgatni kezdem a TV-t. Persze, mindenki a sajtótájékoztatoról beszél. Izgatottan várják. És ők is megemlítették, hogy egyes párosok között milyen szikrázó a levegő, mint például Amiraval. Tényleg ennyire látszik ez? Miért mosolygok ennyire ettől?
-De azt sem felejtsük el, hogy Amira nem japán! - hoz vissza a örömből ez a mondat. - Néhányan erről már aggodalmukat fejtették ki.
-Japán vagy nem japán, egy profi táncos és ez a lényeg ebben a műsorban. Majd eldöl, hogy tud tanítani és ez a fontos. - Majd meg kell köszönjem, Keiichironak, ugyanis ő is meghivott volt és ezt mondta.
-Ez igaz! - egyeztek bele többen is. Nem lesz semmi gond!
-Kazu... - hamarosan egy vékonyka kis hang jelenik meg az ajtóban.
-Jó reggelt! Felkeltél? - hozzá sétálok és megölelem unokahugomat.
-Az a TV-be te vagy és a tánc patneed?
-Igen!
-Nagyon szép lány! Megismerhetem?
-Persze! Tudod, megyünk a logetbe ahol sok gyerek előadást fog tartani és ő tanitotta be őket.
-Komolyan? Hát akko menjünk! Menjünk!
-Várj! Várj! - kapok utána nevetve. - Még korai odamenni, valószínű nincs ott és ebédelnünk kell. Szóval, mit szolsz ha előbb megebédelünk és utána elsétálunk a ligetbe.
-Jó! Jó! Szeeetem Kazu főztjét!
Ugrándozik az asztalhoz. Jaj nagyon aranyos kislány. Kellemesen megebédelünk majd átöltözök, felhuzzuk a cipőnket, magamhoz veszem a pénztárcám, kulcsom és napszemüvegem, majd elindulunk. Egész kellemesen süt a nap, nincs az a meleg sem, hideg. Yuki ugrándozik és énekelget ahogy haladunk előre. Amikor a liget kapujába érünk izgatottan felcsillanak a szemei. Elegedem a kezét és megkérem, hogy ne menjen messzire. Bólogat és szaladni kezd. Mosolyogva figyelem. Ahogy egyre beljebb érünk, megpillantom tánc partnerem, ahogy éppen magyaráz valakiknek, készíti a terepet.
-Szia! - épp akkor érek oda, amikor befejezte a beszélgetést. Meg is lepődik amikor meglát.
-Szia! Hát te?
-Nem meghívtatok, a múltkor.
-És eljöttél?
- Hát nem tudtam nemet mondani a gyerekeknek.
-Köszönjük! - mosolyog
-Kazu! Kazu! Kazu!
Ebben a pillanatban Yuki szalad karjaimba. Felkapom.
-Mi a helyzet?
-Miko találkozunk a szép tánc partneddel?
Amira szemei kissé meglepődnek. Kissé felkuncogok.
-Most! Ő itt Amira Nemes, a tánc partnerem. Ő pedig Yuki Kamenashi az unokahúgom.
-Nagyon örvendek! Köszönöm a bokot. Te is nagyon szép kislány vagy!
-Köszönöm! Szeintem találtok Kazuval, nem akasz vele lenni?
-Haruka! - jővünk mindketten zavarba Amiraval. - Miket beszélsz?
-Csak az igazat...
Le sem tagadhatná, hogy Haruka lánya. Ami a szíven az a száján is.
-A nagybátyád valóvan egy kedves, jószívű és sármos férfi, bármelyik lány szerencsés lesz vele. - simogassa meg arcát Amira.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem nőtt az egom ezektől a szavaktól.
-Amira!
-Ne haragudjatok, most mennem kell intézkedni. Még beszélünk. Remélem, hogy élvezni fogjátok a műsort.
Ezzel már ment is tovább.
-Kazu mehetek hintázni?
-Perzse, csak maradj a szemem előtt!
-Oké!
-Én addig megyek és segítek Amirának.
Letettem Yukit aki hináthoz sietett. Én pedig Amirahoz léptem, hogy mibe segíthetek. Épp valami dobozokat pakolt át egyik helyről a másikra. Kivettem a kezéből és kérdeztem hova tegyem. Persze nem akarta, hogy fáradozzak, de ez nem fáradság volt. Egy 20 perccel hamarabb végeztünk az előkészületekkel, mint, hogy érkeztek volna a gyerekek és a szüleik. Amiraval leültünk egy padra és figyeltük Yukit ahogy csuszdázik.
-Nagyon kedves kislány!
-Igen! El van kényesztetve eddig az egyetlen kislány unoka, unokahugként.
-Azt elhiszem!
-Kazu! Megfognád a kezem, amíg lecsuszok?
-Jövők! Bocsáss meg egy pillanatra!
Odasietek Yukihoz, felkapom a karjaimba, megpörgetem, majd felsegitem a csuszda tetejére. Leül, felemel a kezem, hogy megfogjam az ő kis kezét és lecsuszik.
-Ügyes! - örülünk.
Majd ez eljászuk újból és újból. Míg ismét úgy dönt, hogy visszamegy a hintához.
-Ne haragudj! Yuki szerette a csuszdákat, de félt lecsuszni egyedül. Egy alkalommal leesettés azóta nagyon fél egyedül.
-Semmi gond! Nagyon aranyosak vagytok. Jó nagybácsi vagy!
- Igyekszem velük lenni, hogy megismerjék a nagybácsijukat és ne azt akiről annyit hallanak.
- Ez szép gondolat! - kezét a karomra teszi.
Egymásra tekintünk. Arra a pillantra megszünik a világ csak én és ő vagyunk. Megelevenedik az álom beli kép előttem, ahogy a táncterembe ülünk és a kislány felénk szalad. Kezeim megmozdulnak, megérintik arcát. Kissé meglepődik tettemen, de nem húzodik el. Mit akarok tenni? Miért csinálom ezt? Én...
- Amira - sensei!
És a jelenet véget ér. Amiraval szétrebbenünk, amikor felénk tartanak a gyerekek. Amira megköszörüli a torkát és elindul köszönteni őket. Én eltekintek és próbálom összeszedni magam a szívem majd kiugrik a helyéről. Mi ez? Mit is akartam éppen tenni? Miért ugrik ki a szívem? És miért levenedett meg megint az a jelent előttem? Azt hiszem megőrültem.
-Yuki gyere, hamarosan kezdődik az előadás!
Yuki leszállt a hintáról, majd hozzám szaladt. Megfogtam a kezét és a liget szinapdához sétáltunk. Amire a szinpad mellett magyarázott a gyerekeknek, akik nagy figyelemmel figyelték. A szülök mosolyogva tekintették ezt a jelenetet. Amira jó tanárnő volt, azt lehetett látni.
Hamarosan köszöntötte a szülőket, majd felsorakoztak a gyerekek, felszólalt a zene és elkezdődött a műsor. Nagyon ügyesek voltak és aranyosak. Amira a színpad mellett tapsolta őket és csillogó szemmel figyelte, büszke volt rájuk. Látszik, hogy mennyire szereti a munkáját és hogy mekkora odaadással csinálja.
A műsor lejárt, megtapsoltuk őket. Majd a szülök is megköszönték. Vklt egy kis nassolás a végén.
-Kazu, én is akarok táncolni?
-Tessék? - lehajolok unokahugomhoz.
-Én is csatlakozni akaok a csoporthoz. Szeinted még lehetséges?
-Szerintem még igen, de gyere kérdezzük meg!
Kézen fogom és Amirához sétálunk.
- Sziasztok! Na, hogy tetszett a műsor?
-Nagyon ügyesek voltak a gyerekek!
-Nekem is nagyon tetszett! Szeetnék én is csatlakozni!
- OH! - Amira meglepődve rám tekint, majd legugol Yukihoz. - Valóban? Nos, akkor szeretettel várunk!
-Tényleg?
-Persze! Mindig nyitva állunk az új tagokra. Adok nagybáttyádnak egy papirt és megkérem a szüleidet, hogy töltsék ki majd nyugodtan jöhettek az órákra. Megfelel?
- Igen! - ezzel Yuki ugrott egyet és nyakába termett Amiranak.
Amira kissé meglepődött, majd elmosolyodott és visszaölelte Yukit. Mosolyogva figyeltem a jelenetet.
- Nos, gyertek ti si bulizni!
Amira megfogta Yuki kezét, majd jelzett felém is és a táncoló kisgyerek tömeg felé vettük az irányt, ahol zenére mozogtunk. Yuki nagyon megkedvelte Amirat. De nem csodálom, ahogy a többi gyereken is látszik, nem lehet nem kedvelni Amirat. Ő is nagyon jól megtudja kapni a gyerekekkel a hangot és látszik, hogy tud foglalkozni velük.
- Köszönöm szépen, hogy eljöttek! Találkozunk szerdán az órán! Szép hétvégét mindenkinek!
-Szép hétvégét! - köszöntek el a gyerekek.
- Amia, megyünk sütit enni, gyee velünk te is!
- Sütit? - nevetek fel. - Nos, ez nem volt megtárgyalva de legyen. - De lehet, hogy Amiranak dolga van.
- Igen? - szomorúan az említett felé tekint.
- Hmmm, egy jó sütinek sosem tudok nemet mondani. - kacsint Yukihoz, akinek szemei azonnal felcsillanak.
- Menjünk!
Ezzel megfogja Amira, kezét majd az enyémet is és így indulunk utnak. A kedvenc helyére viszem Yukit, itt van az epres pamacs, neveztű süti amit annyira szeret. Helyet foglalunk az egyik asztalnál.
- Ne haragudj, hogy ide rángattunk. Biztos volt, jobb elfoglaltságod is.
- Nem dehogyis. Nem rángattatok sehová. Nem volt semmi, más dolgom. És hogy tudnék nemet mondani, egy ilyen aranyos kislánynak. - néz mosolyogva Yukira, aki a babájával játszik. - Mi a neve?
- Hanami...
- Hanami? Milyen szép név, pont mint a tiéd!
- A te neved is nagyon szép. Mi a jelenetése?
- Hercegnő.
- Te egy hecegnő vagy?
- Hahaha! Nem, csak ez a nevem jelentése.
- Ez nagyon vagány! Kazu, hallod, úgy kell bánni vele, mint egy hecegnővel.
-Igen! Hallom és meg is érdemli, hogy úgy bánjanak vele. - tekintek Amira felé.
Amira felnevet. Karba teszem a kezem és hátra dölök. Ezek ketten milyen jó barátnők lettek. De nagyon jó nézni őket. ÉS ahogy így nézem, eszembe jut az álmom is. Ez az érzés, megint felül kerekedik rajtam. Mi az? Mi ez az érzés? Mi történik velem? Amira, úgy érzem, hogy elvarázsoltál. Hamarosan kihozzák a sütiket, amiket jóízűen és kellemes társalgásba elfogyasztunk.
- Majd én fizetem!
-Nem kell...
-Dehogynem, lényegében mi hivtunk meg! - kacsintok Amira felé.
- Köszönöm!
- Most menjünk a pakba!
-Parkba? Dehát nemrég parkba voltál!
- De még egy kicsit játszani szetnék Amiaval.
- Yuki...
- Nem lehet?
- Persze, hogy lehet! - Amira felkapja karjaiba, majd tekintetével felém jeelz, hogy minden rendben.
Felsóhjatok. Ezek a láynok! Kifizetem a sütiket, majd követem a lányokat a közeli parkban. Amira és Yuki azonnal célba veszik, hintáznak és csuszdáznak is. Szeretem őket nézni, olyan szép kép. Hasonlít az álmomhoz.
- Fogocskázzunk! Kazu te vagy a fogó! - kiállt fel Amira.
Amira vállat von, majd tesz egy pár lépést tőlem. Na jól van! Felállok a padról és elkezdek Amira után szaladni, majd Yuki után is, hogy lekaphassam valamelyiket. Végül úgy döntök, hogy Amirat fogom el. Kissé felgyorsítok, kitárom karjaimat és elkapom a derekától. Amira felnevet.
-Te vagy a fogó! - sugom a füleiben, mire érzem, hogy egész teste megremeg.
Jól esik,h ogy ilyen hatással vagyok rá. Elengedem, majd szaladni kezdek tőle. Amira pedig utánunk ered. Mind a hárman jóízűen nevetünk. Amira megfogja Yukit, aki utánam ered, majd ismét elfogja Amirat, aki ezuttal engem vesz célba. Felemelem kezeimet, hogy hajrá kapjon el. Körbe körbe futunk, majd megállok, mire nekem ütközik. Karom automatikusan átöleli. Kissé meglepődve tekint fel rám. Itt van a karomban. Kezem önéletre kell és felcsuszik az arcára, ahol egy hajtincset hátra simit. Elveszek a tekintetében. Ez a pillanat... ez a pillanat, hogy...
-Te vagy a fogó! -ezuttal ő suttogja, majd kissé óvatosan ellök magától és szaladni kezd.
Ah! Ez a nő, komolyan megbolondít! És tovább játszunk.
Már szürkülődik, amikor ülünk a padon és beszélgetünk. Yuki el is alszik Amira karjiaba. Az én telefonom pedig megcsörren. Haruka jön Yukiért.
-Átveszem a karodból! Ne haragudj, biztos, hogy nehéz volt.
-Nem, egyáltalán nem volt. Nagyon rendes kislány!
- Az! - pillantok Yukira. - Öhm, ha gondolod eljöhetsz velem és utána hazakísérlek.
-Nem szükséges, nyugodtan menj, amúgyis veszek valami kaját haza.
-Tényleg Benji nem kellett volna jöjjön?
-Szeretett volna is, de sajnos valami közbe jött. Nos, köszönöm szépen ezt a csodálatos délután!
- Mi is köszönjük!
Egy egész percig csak mosolyogva figyeltük egymást, majd Amira Yukihoz lépett puszit nyomott fejecskéjére, majd meglepetésemre felcsipeszkedett és az én arcomra is nyomott egy puszit.
-Köszönöm! Szép estét!
Ezzel pedig elindult haza. Én ott álltam és éreztem, ahogy egész testemen átfut a boldogság. Egy rendkívüli boldogság, hasonló, mint az álomban is. ÉS azt akartam, hogy ez sose múljon el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése