A sors szenvedelye 11.resz

A sors szenvedélye

11.rész 

Akaru:

Néhány percig állhattunk ölelkezve, amikor is fel eszméltem, hogy hol vagyunk. Elléptem Keitatól és letöröltem a könnyeimet. 

   -Köszönöm. - rá mosolyogtam. - Most már jobban vagyok. 

   -Én...én itt vagyok neked. Rám számíthatsz, meghallgatlak . Kérlek ha valami gondod lenne fordulj hozzám. - meglepődtem Keita szavain, sőt úgy tűnt mintha zavarba lett volna.  - És persze nem csak én de Midori és Shouta...no meg Kazuya és a többiek hisznek benned. 

   -Oh... köszönöm. Rendben. Azt hiszem most már ideje lenne visszamenni . - lehajtottam a fejem és elindultam.

Hirtelen miért érzem én is zavarba magam? Ez nagyon kedves Keitatól, nagyon figyelmes... A terembe visszaérva Midori azonnal hátra fordult:

   -Na végre. Hol voltál? ... - hirtelen elhallgatott. - Minden rendben?

   -Persze. -mosolyogtam. -Miért ne lenne?

   -Hát úgy tűnik, mintha sirtál volna. Keita te tudod mi történt? - kérdezte Shouta.

   -Szappan ment a szemében...-  hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Szappan ment a szemembe? Keitára néztem. 

Aki vállat vont és leült:

   -Igen. Én ennyire ügyetlen vagyok. 

   -Jaj tudom milyen rossz érzés, velem már megesett párszor... - Shouta megborzongott.

Elmosolyodtam majd Midorira néztem, láttam rajta, hogy kicsit elgondolkozik.

   -Szerettél volna valamit? 

   -Oh igen... arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyik nap vásárolni mit gondolsz? Nem tudod még itt, ugye milyen jó kis butikok vannak?

   -Nem. Rendben. - mosolyogtam. 

Valahogy sikerült elfelejtenem a fejembe viszhangzó pletykákat, talán igaza Keitának nem vagyok egyedül , vannak mostmár barátaim. Keitára néztem aki az abalkon nézett kifele. Na rendben még eltökéltebb leszek és megtudom mindenkinek , hogy itt a helyem. Mert nem vagyok egyedül. 

Keita:

Akaru egy nagyon kedves lány volt és látszott, hogy mindezt komolyan veszi , nagyon törekedett, hogy a legjobbat hozza ki magából és méltó legyen sztárnak lenni. Bár nem tudtam, hogy ez meddig fog tartani, hiszen egyszer majd biztos, hogy haza megy. Minden egyes nap néztem,ahogy törekszik akár távolról, akár mellette...nem mondtam semmit de boldogsággal és csodálattal töltött el, hogy annak ellenére, hogy tévedett , mindig felállt. Néha mulatságos volt... szinte mindennap azon vettem észre magam, hogy nézem... és mellette akarok lenni, támogatni, megvédeni... 

És a következő hétben azt láttam, hogy nem veszi fel a pletykákat és igyekszik bizonyitani. Bár sajnos az nem mindenki vallotta be, hogy közénk való. És a pletykák folytatodtak...:

   -Minden rendben? - épp a büféből az udvarra mentünk kifele Akaruval.

   -Igen. - mosolygott és beleharpott a csokis kiflijébe. 

   - Ahogy látom nagyon törekszel bizonyitani.

   -Igen. Én szeretném, hogy mindenki lássa van bennem valami...valami ami miatt itt a helyem.  

   -Értem. -mondtam... hirtelen megállt velem szemben.

   -De ezt neked köszönhetem. - a szél átsüvitett és ekkor hirtelen mintha a világ megváltozott volna... milyen szép mosoly...  - Köszönöm szépen.

Elakart ismét indulni de utána kaptam. Meglepődött de én is magamon:

   -Öhm... szivesen. Azt hiszem menjünk oda a padhoz.- mutattam a jobb felére , ahol egy üres pad állt. 
   -Rendben. - mosolygott és oda ballagtunk a padhoz, majd leütlünk. - Akkor te nem jössz a fesztiválra?
   -Hát még nem tudom... - haraptam bele én is az uzsonnámba. - Lehet kilogok. 
   -Gondolodmeg jól,biztos jól szórakoznánk . Te, Shouta , Midori és Kazuyáék. - szóval ők is jönnek. Bár nem tudom min lepődtem meg. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire lesz nyugodt a fesztivál. 

Akaru:

Az utóbbi napokban mindent megtettem, hogy elfogadjanak a többiek. Igyekeztem nem felvenni amit mondanak, de olykor a magányomban csak úgy visszhangoztak a szavak. Kazuya még mindig nem tud semmit, és úgy tűnt azóta a nap óta nem is foglalkozott azzal, hogy akkor mi is történt. Nagyon boldog voltam mikor elhivott, hogy menjünk együtt a fesztiválra. Persze nem csak ketten, hanem a többi sráccal is együtt. Biztos jól fogjuk érezni magunkat,bár tarottam picit attól, hogy mit fognak szólni a rajóngok ha együtt látnak, és lesz e nyugtuk a srácoknak. De Kazuya lenyugtatott, hogy minden rendben lesz. Midorival közben úgy döntöttünk fesztivál előtt elmegyünk vásárolni. Nekem amúgy sincs kimonom és még egy két ruha nem ártana. És természetesen velük is beszéltük a fesztivált. Midori nagyon reménykedik, hogy Keita kijön. Biztos jól fogunk múlatni . 

Jaj igaz,  voltunk közösen ebédelni Midoirval, Keitaval és Shoutával, azután miután beszéltünk. Egész jól megismerkedtünk és már egy megszokott baráti kör voltunk, a suliba folyamatosan együtt láttak. És ennek nagyon örültem, hogy barátokat szerezhettem. Nagyon megkedveltem őket és egyre jobban megismertük egymást. Kazuya örült neki, hogy vannak barátaim, bár néha Keitan kicsit elfintorodott. De majd reméli találkozhat a többiekkel. A forgatás folytatodott, és igyekeztme minnél kevesebet hibázni. Egész jól haladtunk. Kisebb munkába is volt részem, fotozás, reklámarc. És ha minden jól sikerül 3 hónap múlva énekelhetek egy műsorba. Szóval egész jól éreztem magam... 

   -Na sárcok, csak, hogy megtaláltunk. -léptek hozzánk Midoriék. 

   -Mizu? - vigyorgott Shouta.

   -Csak beszélgetünk. Ti? - mosolyogtam vissza rájuk.

   -Titeket kerestünk. Na menjetek arébb.- lökött arébb Shouta és leült mellém. 

Közben Midori leült Keita mellé. Nagyon igyekezett közel kerülni Keitahoz. De Keitán egyelőre nem lehetett kiigazodni. 

   -Szóval , képzeljétek el... hétvégén arra gondoltam, hogy elmehetnénk szörfözni. Mit szóltok? 

   -Az klassz ötlet, de én nem tudok... - mondtam és elkezdtem babárlni a kezembe lévő üres kifli zacskóval.

    -Nem baj, ha akarjátok megtanitsuk, nem így van Keita? Vagy akár mi szörfözünk s ti néztek... - kacsintott Midorira Shouta de Midori csak elforditotta fejét. 

Talán Shoutanak tetszik Midori? A napokban ez is felmerült bennem. Szóval itt szerelmi háromszögről lenne szó? Bár nem lepődnék meg, ha kiderülne Keitának is tetszik Midori . Hiszen olyan magas, karcsu lány volt, szőke , bársonyos csillogó hajjal. Igazi szépség... 

   -Akaru Suzuki? - miközben a padon beszélgettünk valaki megszólított. 

A személy felé néztem. Vörös kabátot vieslt, egy fekete polóval és fekete nadrággal. Tarkóig érő fekete haja volt és sötét barna szeme. Beleturt a hajába és tipikus casanova mosoly jelent meg az arcán. Elindult felém , majd letérdelve megfogta kezem és kézen csókolt:

   -Nagy öröm találkozni veled félig magyar szépséggel. Yamato Nakamura vagyok. Nagyon örvendek. - megvillogtatta fehér fogait . 

Szinte megsem tudtam szólalni, nem tudtam, hogy ki ez a srác, és bevallom jól nézett ki, de akkor is, nem tudtam hova tenni a viselkedést. 

   -  Öhm... - próbáltam megszólalni de meglepődöttségembe nem tudtam mit mondhatnék.

   -  Yamato mit szeretnél? - helyette Keita szólalt meg. 

Ránéztem Keitára. Szóval ismeri? Yamato elnézett és felállt. 

   - Én nem lehetek kíváncsi arról a lányról akiről ennyit hallok? - nézett ismét rám.- Nem hiszek a pletykáknak, biztosan nagyon tehetséges egy ilyen szépség.  - kacsintott rám. 

   -Köszönöm. -mondtam. 

   - Szeretnék barátod lenni. - térdelt ismét le elém és sötét szemeivel engem fürkészett. 

De volt ott még valami...mintha várt volna valamire. 

   -Lehetne? 

   - Öhm...azt hiszem... -mondtam. 

   -Ezt nagy öröm hallani. - mosolygott. 

   -Yamato! -  a háttérben megjelent egy csapat lány, visitozni kezdtek.

   -Elnézést, most mennem kell..- ismét kezen csókolt,majd Midori felé kacsintott és a fiúk felé biccentett. 

A lányokhoz ment, akik azonnal rá ragadtak. A lányok körében népszerű.

  -Akaru, azt a mindenit... máris érdeklődik a irántad az évfolyam népszerű Yamato Nakamuraja, egy igazi sármőr,  igazán népszerű a lányok körében. 

Szóval casanova, jól láttam a mosolyában.

   -Pfff... s az ilyen viselkedésben?- pöffent fel Shouta és tette karba a kezét.

   -Keita te ismered őt? - mielőtt Midori válaszolt volna megszólaltam.

    -Álatlánosban egy osztályba voltunk. - ennyit mondott majd felállt és elindult befele.

   -Na ezzel meg mi történt? - pattant fel Shouta és Keita után futott.

    -Azért Akaru vigyázz Yamatoval. Eléggé komolytalannak tűnik. Persze jól néz ki..

   -Tetszik?

   -Nem dehogy is tudod jól, hogy nálam ki az első . Én csak téged figyelmeztetlek. Nagyon sok lánynak tetszik , az sem jó ha őket magadra haragítod. Mert ahogy látom Yamato most kiszemelt.

   -Vigyázok. De ne aggódj nem érdekel vagy valami.

Midoirval felálltunk és a fiúk után siettünk. Suli után Misakival elindultunk az ügynökségre. 

Kazuya:

A következő napokban nem vettem észre, hogy szomorú lenne Akaru. Sőt ahogy láttam és mondták, nagyon törekedett a legjobbat kihozzni. Ennek nagyon örültem és annak, is hogy barátokat szerzett akikkel együtt lehet. Bár néha ha Keitáról volt szó elfintorodtam. Minden egyes perc amit Akaruval töltöttem boldogsággal töltt el. Senkivel nem éreztem ennyire szabadon magam , ennyire jól. Filmet néztünk, főztünk együtt, beszélgettünk, videó játékoztunk... Mintha normális ember lennék. Amikor elhívtam a fesztiválra izgaott lett és már alig várta, ahogy én is és a srácok is. Biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat. Hogy mi lesz a rajóngokkal? Valamit majd biztos kitalálunk a fiúkkal, beöltözünk, vagy csak simán megyünk és majd spontán amit ad a sors, megbeszéljük a rajóngokkal, hogy egyek vaguynk közülük és szeretnénk szórakozni... majd eldöl. Remélem Akaru nem aggódik ezért, vagy azért ha esetleg megtudják , akkor  mit fognak mondani. Jól fogjuk érezni magunkat, mindent megteszek ezért. 

Az ügynökségen próbáltunk. Egy koncertre készültünk. És igyekeztünk mindent a legjobban összehozni. Mindenki keményen edzett, bár ez eddig is így volt.  Amiután végeztünk és kifele tartottunk az ügynökségtől hirtelen megálltam és a mosoly lehercadt a képemről. Akaru állt az előcsarnokba egy fiúval beszélgetett. Aki  arcára tette kezét... megálltam és komoly,  méregetett arccal nézem rájuk. Mi történik itt?

   -Kazuya... - szólalt meg mellőlem egy hang, de nem figyeltem rá ki volt az.

Akaru mondott valamit és elhúzodott, de a srác ismét hozzá lépett. Testem önéletre kellt és feléjük sétáltam , amikor odaértem megfogtam Akaru kezét és mögém huztam:

   -  Segíthetek valamiben? - néztem a srácra keményen. 

Egy percig végig mért majd elmosolyodott:

   -Kazuya-senpai. Nagyon örülök a találkozásnak.- elnevette magát és beletúrt a hajába. - Mi csak beszélgettünk. Nem így van ?

Nézett a mögötttem lévő Akarura. 

   -Igen... - Akaru mellém lépett. - Csak beszélgettünk. Egy évfolyamon van velem, Yamato Nakamuro. 

   -Nagyon örvendek. - ismételte a srác.

   -Szint úgy...- egy fenét. Nem tetszett egyáltalán ez a srác. 

   - Azt hiszem most megyek. Majd legközelebb folytassuk szépség. - kacsintott Akarura majd kifele vette az irányt.

 Kinek képzeli ez magát?Nyugodj le Kazuya... Mi ütött beléd? Mély levegőt vettem... ekkor ugrott be , hogy még mindig fogom Akaru kezét:

   -Ne haragudj. - mondtam és éreztem ahogy zavarba jővők, azonnal elfordultam. 

   - Minden rendben Kazuya?

   -Persze. Veled? Bántott?

    -Igen mindne rendben. Nem bántotta csak beszélgettünk... -mondta. - Kicsit rámenős ennyi az egész. Az iskola egyik nagy menője, sok lány rajóngja körben.

   -Értem. - két kezem közé fogtam Akaru arcát. - Kérlek vigyázz magadra.

Ragyogó barna tekintetében szinte elvesztem. Most először éreztem valaki iránt azt, hogy birtokolni akarom, most először önző voltam. Csak én akartam érinteni, látni a mosolyát és bánatát... hirtelen arra eszméltem fel, egyre többen érdkelődnek iránta és nekem ez nem tetszett  . Bár nem csodálom, hiszen annyira szép,aranyos, kedves...  Akaru felforgattad a világomat... 

/Sziasztok ugy dontottem ezek utan nem adok cimet . Nem mindegyik reszhez tudok mondnai megfelelol cimet. Igy remelem , hogy igy is tetszeni fog.