A sors szenvedélye 12.rész

A sors szenvedélye

12.rész

Akaru:

 Együtt metnünk haza az ügynökségtől Kazuyával. Elmesélte, hogy 1000-el készülnek a koncertre . Annyira feltudtam nézni rá , odatette magát és igyekezett mindent megadni a rajóngoknak, óvni a csapatát és mindent beleadni. Én is ilyen akartam lenni. Mosolyogva mesélt a napjáról , olyan szép mosolya volt... napokig nézném, nem éltem végégi nézném ezt a mosolyt. Megakarom óvni ezt a mosolyt... Akaru... nem szabad elragadjona hév , ő sosem nézne biztos úgy rád. És egyszer... egyszer hazamész...

   -Akaru? Akaru! - hirtelen eszméltem fel. Elkalandoztam...

    -Igen? Ne haragudj, mit is mondtál.

    -Neked milyen volt a napod? Minden rendben elbambultál.

   -Csak elgondolkoztam. Jó volt . Midori-channal megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni valamikor. Hétvégén meg megyünk szörfözni. - elnevette magát a végén. - Hé ! Most miért? 

Böktem meg.

   -Bocsi, bocsi. De te szörfözni fogsz? 

    -Hát...nem szörföztem még soha...de majd meglátjuk. Tulajdonképpen úgy beszéltük a fiúk fognak és mi nézzük. Majd biztos valamit kitalálunk Midorival. 

    -Akaru...- felé fordultam, szemei ragyogtak...olyan szép volt...- Kérlek vigyázz magadra! Nem olyan könnyű a deszkázás. Egyről a kettőre nem tanulod meg. 

    -Te tudsz szörfözni?

    -Viccelsz? Nagyon szeretek, egyik kedvenc sportom, bár rég voltam már...- mondta . - Amúgyis néha kétbalkezes vagy... 

    -Na! -Vállan ütöttem.

    -Jól van na.... - mondta nevetve, végig simtiva a vállán, mintha fájt volna. -De tényleg vigyázz magadra.

    -Rendben. Vigyázok. - mondtam mosolyogva. - Minden rendben lesz. 

    -Oh... - nyújtozkodott. - Szivesen kimozdulnék én is... 

    -Elhiszem, de nektek most készülnötök kell a koncertre. Mindent bele! - mosolyogva bólintott.

Miután hazaétünk tv-tünk egy kicsit és beszélgettünk:

   -Várj, szóval a kedvenc sorozatod a Tatta hitosu no koi!, amibe én szerepelek. -vigyorodott el.

    - Igen. - mondtam kicsit elpirulva. - Nagy rajongotok vagyok ezt te is tudod, most miert kell ezen hülledezni. 

    -Semmiért...én csak örülök, hogy az a kedvenced amibe én szerepelek. 

     -De amugy nagyon sok filmet, sorozatot láttam már. Igyekeztem követni az itteni dolgokat is, mégis félig ide tartozom. - néztem a tv-re amin épp egy humor műsor ment. - Hireket, filmeket, zenét... teljesen maga köré csavart.  Így közelebb éreztem magamhoz Japánt.

    -Értem. - mosolygott.

    -Na és most te jössz . - fordultam szembe vele. - Mesélj magamról.

    -Hát nem is tudom mit, sok dolgot olvashattál rólam .

    -Oké, de ez más. 

  Hátra dölt a kanapén.

     -Kérdezz... - egyezett bele.

     -Szóval szeretsz baseballozni. Ez honnan jött?

    -Apámmal gyerekként sokat jártunk baseball meccsre és sokat játszottunk otthon is a tesokkal . Valahogy ez a szenvedélyem megmaradt, kikapcsolodok , mintha ismét gyerek lennék , átlagos. Persze nem az, hogy nem szeretek idol lenni , énekelni, szinészkedni ez volt az álmom. Szerintem te is olvastad,  sok arcom van...  Mindegyik amit a KAT-TUNnal mutatok,  amit a doramakba,  amit itthon.  Ez mind én vagyok,  hozzám tartoznak.  Sokszor mindenki elvan, hogy én nem tudok pihenni, de nekem is átlagos életem van.  

   -De néha jó kikapcsolodni, azt tedd ami a hobbyd. 

   -Igen pontosan. - mosolygott rám. - Neked mi a hobbyd?

   -Hmmm hobbym... - gondolkoztam. - Szeretek alkotni. 

    -Alkotni? Oh egy művésszel van dolgom? 

    -Hát nem épp rajzolásra gondoltam... rajzolni pocsékul tudok főleg ember és állatot... hanem irni. 

    -Szeretsz irni. Vereseket?

    -Nem. Történeteket. 

    -Oh, egyszer majd elolvashatom amti eddig irtál. 

    -Hát azok nem olyan jók... - pirultam el. 

Nem tudom mennyire tetszene Kazuyanak a legtöbbség romantikán alapszik. Nagyon rég művelem ezt, és sok férfi karakteremnek ő az alapja...csak... csak más néven. 

    -Na ugyan. - megfogta az állam és felé forditott. - Hadd döntsem el én , hogy jó e vagy nem.

   -De...de.- jaj ne zavarba jöttem, a szép szemei... teljesen elvesztem bennük. - Romantika, és... biztos, hogy nem szereted annyira...

    -Kérlek... - olyan bársonyos volt a hangja, hogy szinte elolvadtam tőle. 

   -Jó rendben egyszer majd megmutatom és elolvashatod.

    -Yeey! És te milyen sportot szeretsz? - tért vissza a kérdésekhez.

    -Métázni. Az hasonló mint a baseball, csak laposabb ütővel ütik... 

    -Ismerem. 

    -Jó bocsi. Szóval akkor azt mondanám, hogy baseball. 

    -Na te egész jól megtaláltuk egymást. - kacsintott rám.

Az én szívem  meg hirtelen  gyors ütembe kezdett. Nyugodj le Akaru... nyugodj le.... 
    -Neked mi volt az álmod? Mi akartál lenni? Beleronditottuk a terveidbe?
    -Mi? Nem...ez sokkal jobb mint amit valaha is álmodtam. Gyerekként ...gyerekként öszintén volt álmom , hogy énekes legyek. De nem tettem felé lépést. Így próbáltam mérlegelni, hogy merre  hogyan végül , gondoltam játék programozó, szivesen kipróbálnám.
   -Huha hát ez, nagy válltás. De klassz, kalssz ez az elképzelés. 
    -Igen nagy válltás, de nem bánom. 
Hiszen a legnagyobb álmom teljesült, sőt több is hiszen nap mint nap láthatom Kazuyat. 
   -Szóval szeretsz videójátékozni? - húzta fel a szemöldökét. 
   -Igen. Miért?
   -Mit szólsz egy egy ellen? - emelte fel két játék konzollt.
    -Benne vagyok, de szólok nem fogom vissza  magam.
Elnevette magát és idehozta az egyiket nekem.
    -Nem is vártam mást. - mondta.
Elkezdte bekapcsolni a játékot... annyira jó vele lenni,időt tölteni, ezt az időt semmi pénzért nem adnám, nem cserélném. És észre sem vettem, hogy a gondokat elfelejtettem. 
Másnap reggel újjult erővel indultam neki a napnak. Az este  én nyertem  3-2-re bár úgy érzem , hogy néha engedett Kazuya. Amit meg is jegyeztem de tagadta. Viszont nagyon jól éreztem magam.
   -Nocsak le nem lehetne törölni az arcodról a vigyort! Jól szorakoztok Kazuyaval? - kérdezte Misaki ahogy a suli felé tarotttunk.
    -Igen. -mondtam mosolyogva.
   -Az jó, ha ennyire jól kijöttök. Jaj igen ne felejtsd, hogy ma van egy fotozásod, táncpróba és még forgatni is mész. 
   -Oké.
   -Kicsit beindulnak a dolgok. 2 hónap múlva fellépnek először az ujoncok , első megpróbáltatás, mindent adj bele.Persze addig is teljesíts jól.
    -Azon leszek. Milyen számot adok majd elő?
   -Ha jól értesültem akkor jővőhét elején találkozunk a dalszerzővel.
   -Az jó. - vajon ki lesz? 
Amint kiléptem a kocsiból egy lány jött nekem amitől én azonnal leestem.
   -Aucs... 
   -Jaj ne haragudj... - felnéztem a lányra aki nekem jött.
Vékony, világos barna, hosszú hullámos hajú ,ki sminkelt lány volt.Mellette állt két szintén kisminkelt , egyik barna, sima , kontyba tett hajú másik fekete tarkoig érő hajú lány.
   -Semmi gond. - álltam fel.
Mindegyik csak úgy ragyogott a szépségtől. 
   -Oh, te nem Akaru Suzuki vagy? A lány aki Kazuya -senpaial, dolgozik együtt egy filmen.
   -De... -mondtam.
    -Halljátok lányok,milyen szerencsénk van.- nézett barátnőire. 
    -Nagyon. - mosolyogtak össze.
    -Mégegyszer sajnálom, ami történt. Remélem még találkozunk. 
   -Én is... -de erre már el is mentek.
    -Jól vagy? - szinte a semmiből jelent meg Keita meg is ijedtem.
    -Szia. Többet ilyent ne csinálj a szívbajt hozod rám. 
    -Ne haragudj. Jól vagy? Láttam fellöktek. - nézett rám, utolsó simitásokat poroltam le magamról.
    -Nincs semmi baj. Csak vénetlen volt. Menjünk?- mosolyogtam neki.
Bólintott és elindultunk a terembe. A diákok befele lézengettek a terembe. Már mindenki kezdte megtalálni a kis csoportját ahol jól érzi magát. Az iskola kezdett megtelni élettel. Nevető, éneklő, táncoló diákokkal, akik igyekeztek megvalósítani álmukat. 
    -Akaru! - épp hogy beértünk a terembe Midori szólitott. 
     - Jó reggelt!- léptünk Keitaval a padunkhoz. 
    -Ezt nézd! Ugye milyen aranyos. 
Egy magazin fotója volt, Kameról. Tényleg nagyon aranyos volt és jól nézett ki, feletébb jól... szinte csak bámultam és nem tudtam levenni róla a szemem... Akaru nem szabad...

    -Na mit mondtam, neked is megakad a szemed rajta. - vigyorgott Midori.

Szinte teljesen elvörösödtem, próbáltam elrejteni az arcomat. Mint rajongója vagyok így elámulva, minden rajóngojának megdobotassa a szívét.  Ennyi az egész. Csak ez az egy kép tündöklött róla és egy idézet a hatalomról, magáról. Talált hozzá . 

   - Valóban csodálom Kazuya-senpait, ahogy a többieket is , sok mindent elértek. De mi ez a rajóngás érte?

     -Aranyos, jól néz ki, van tehetsége...- sorolta Midori. - ami te nem vagy. 

    -Aucs ez szíven ütött. - fogta a bal felét Shota. - Mi is utolérjük majd, ugye Keita? 

    -Hagyj ki ebből . -mondta Keita és kinézett az ablakon. 

Ismét a képre néztem, mennyire helyes.... 

Ebéd szünetbe elszaladtam a büfébe vegyek valami kaját... úgy volt, hogy Midorival még gyakorolunk egy kicsit, tudjuk hogy nemsokára duozni kell és megbeszéltük, hogy közösen fogjuk előadni majd. Bár még van addig, de ötleteltünk, összehangba igyekeztünk lenni, a hangjaink.Így igyekeztem. Még elég hamar sorra kerültem ,de amikor visszafele tartottam valaki fellökött , kezemből kiesett a kifli és ráléptek... 

   -Jaj ne haragudj! De ügyetlen vagyok.

    -Jaj Chisame figyelj előre!  - ugyanazok a  lányok voltak reggelről. 

    -Te csak ne beszélj Yui! - nevettek össze a lányok. 

    - Sajnáljuk Akaru, olyan ügyetlenek , figyelmetlenek vagyunk. - állított fel a világos barna , hullámos hajú lány őt hívták Yuinak. 

    -Öhm...semmi gond. -mondtam. 

    -Nagyon sajnáljuk a kajádat, most sietnünk kell , majd kárpotlunk. - mondta és elszaladtak.

Felshójatottam, ez csak vénetlen volt , vénetlen jöttek nekem ismét... Felvettem a kajámat és eldobtam . Aztán úgy döntöttem, hogy majd később eszem, ha már megígértem Midorinak, hogy együtt próbálunk.

Kazuya:

    -Szóval Akaruval minden rendben? - a fiúkkal most tartottunk pihenőt . 

    -Igen. Nem láttam volna szomorúnak , nagyon törekszik az iskolába. Tegnap elég kellemesen elbeszélgettünk megismertük egymást. - mosolyogtam.

    -Hoppá, csak nem beleszerettél?- bökdöste meg a vállam Koki.

   -Nem... - nem nem szerettem bele, ugye?  - Csak  jól érzem vele magam. 

    -Aham... - néztek össze Koki és Nakamaru . 

    -Na jó de most már , beszéljünk valami másról. 

    -Jaj tényleg múltkor képzeljétek el elment Kokihoz,az ajtó nyitva volt. Gondoltam, hogy na egy csajt felvitt magához és a nagy hévbe úgy hagta az ajtót...de amikor belépek Koki a konyha asztalnál alszik. Szólitom Koki, Koki. Így felébred  - kényelmesen elhelyezkedik Nakamaru a széken és elmutogassa, hogy ébredt meg  Koki. Először egy, kettőt horrkant , felemlei fejét de résnyire nyitva szemét, vissza csukja, feje hátra esik, de ismét felkel... majd feleszmélve elvigyorog. - És az egész arca takoyaki szoszos volt. 

Elnevettük a helyzetet,mire az akiről szólt a story morrogni kezdett.

    -Jó na, túlságosan is fáradt voltam. 

    -Azért vigyázhatnál jobban, bezárhatnád az ajtód. - szólalt meg komolyan Taguchi végül . 

    -Tudom.  Készültem ,hogy találkozzak veletek és visszaléptem kajáljak, de annyira fáradt voltam...

Tovább beszélgettünk és nevettünk közösen. Jó kis csapat voltunk, mintha mindenki mindnekinek a tesója lett volna, nem azok is voltunk. 

    - Alig várom a fesztivált, egy kis kikapcsolodás. - dölt hátra Koki.

    -Oh igen. Nézzünk körbe és versenyezzünk a standoknál.

     -Rendben. -  egyeztünk bele.

    -Oh és a tűzijátékot nézzük meg a dombról , ott biztos nem lesznek sokan.

Néhány éve találtunk közösen egy mező Tokyotól nem messze, minden évben onnan néztük a tűzijátékot csodaszép volt onnan a kilátás. Biztos Akarunka is tetsznei fog. 

      -Ja. Akaru barátai is jönnek?

     -Igen...azt hiszem. - valóban Keita.... miért komordok el ha eszembe jut. 

     -Minnél többen annál jobb. Érezzük jólmagunkat és szórakozzunk jól. - örvendezett Koki.

Igen, érezzük jól magunkat.