A sors szenvedelye 15.resz

A sors szenvedélye

15.rész

Akaru:

     -De...Hiroki nekem a ruhám tönkre ment.... - huztam ki a kezem és elfordultam tőle.

     -Hát akkor úgy tűnik hamarabb kell odaadjam az ajándékod. - értetlenkedve fordultam vissza Kazuyara, aki csak mosolygott és kilépett az előtérbe. 

Utána siettem, egy dobozt tartott a kezébe:

     -Neked vettem. Nem is tudom... -jött zavarba. - megláttam és azt gondoltam, hogy tetszeni fog... hogy biztos gyönyörű leszel benne. - elém lépett és a kezembe adta.

Először nem akartam hinni a szememnek, de aztán azon vettem észre magam, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban bontom ki a dobozt... és ami ott fogadott... egyszerűen elragadtatott.

    -Hiroki...ez...ez valami gyönyürű. - egy bordó térdig érő, loknis  , pántos ruhát rejtett a doboz.  a illetve a ruha szoknyáján, spirál, kis kövek diszelegtek rajta. 

     -Tényleg tetszik? Én... én nem értek ehhez szóval...

De mielőtt bármit is mondott volna, oda szaladtam és átöleltem.

      -Köszönöm, nagyon szépen köszönöm. A szívem majd kiugrott a helyéről, talán talán ez a megfelelő idő...most kellene bevallanom az érzéseimet. 

     -És állj! - kiáltott fel a rendező.

Kazuyaval elléptünk egymás mellől. Milyen biztonságos a karjaiba lenni. 

     -Csodálatosak volatok, olyan természetesek, olyan gyengédek. Nagyon jó párost alkottok. 

Összenéztem Kazuyával és zavartan nevettünk fel.  Jó párost alkotunk? 

     -Köszönjük a kemény munkát! - hajoltunk meg Kazuyaval. 

Mára befejeződött a forgatás.Azt hiszem elég jól haladtunk, legalábbis ezt mondta a rendező. Valahogy úgy éreztem, hogy mikor Kazuyaval forgatok kevésébe rettegek, izgulok... mintha a közelsége megnyugtatna. 

     -Oh, szóval ma találkozol Takahasival. - már kifele tartottunk .

      -Igen. - sétáltam Kazuya mellett.

      -Adj mindent bele! - szoritotta össze a kezét.

     -Oké. - mosolyogtam rá. - Neked ma van még munkád?

    -Nem ma befejeztem. Nem, ma elég kevés munkám volt. Hétvége lesz ütösebb. Na de akkor otthon találkozunk. - értünk az autohoz.

      -Igen. Vigyázz magadra! 

      -Te is- integettünk egymásnak. 

      -Hhmmmm...- vágodott mellém Misaki. - Olyan kellemes légkör van köztetek, mintha nem is tudom, hogy is nevezzem. Mintha össze lennétek kapcsolva, ha te mozdulsz, Kazuya is mozdul, szükségetek van egymásra, mint az embernek a levegőre.

      -Hogy miiiii? -nyujtottam el a végét.  - Ez abszurd...csak barátok vagyunk, jó barátok, biztos erre értettél.

Nyitottam ki a kocsi ajtaját... De Misaki szavai bennem maradtak. Szükségetek van egymásra, mint az embernek a levegőre. Tényleg ez tűnik kivülállóként? Ha te mozdulsz Kazuya is mozdul. Valóban így lenne?

     -Nagyon ügyes voltál ma. És azok a könnyek, ott a jelenetnél mikor leestél.. mintha igazik lettek volna... - ámulkodott Misaki miközben beinditotta az autót.

Azok a könnyek igazik voltak... mert a mai napot lepörgettem magam előtt, hogy jól sikerüljön a forgatás... Vajon Kazuya mit gondolt ?
    -Suzuki Akaru nagyon örvendek . Remélem , hogy jól fog menni a közös munka. - találkoztam először Takahasi Ohnoval, aki az elövetkezendőkben fontos szerepet játszik az első dalomban amit énekelni fogok.
Első pillantásra barátságonak tűnt , egy olyan még 25 év körüli férfi, kedves mosollyal és valóban divatosan öltözve. Egy fehér rövid újju polot viselt, egy szürke kosztüm kabátot, egy fekete nadrágot és egy kockás sálat viselt. Haja világos barna igazán modern, mintha sztár lenne nem csak egy dalszerző. Valóban szokatlan volt , de nem mondanám, hogy férfiakat kedvelné... inkább, annyi, hogy nagyon szereti a divatot.
     -Én is nagyon örvendek. És szintén remélem, hogy jól dolgozunk együtt. -hajoltam meg.
     -Rendben, akkor szeretném ha a következő napokban találkoznánk és elkezdenénk beszélni a dalról. Terveim szerint  másfél hét alatt valami már a kezünkbe lesz.
      -Értem. 
      -Mindeközben szeretném ha, te is belegondolnál egy két ötletben , miről szeretnél énekelni, dallamosabb, érzékibb , esetleg egy chilesebb . 
      - Rendben. Átgondolom.
     -Akkor azt hiszem mára ennyi lett volna. 
      -Ennyi?
      -Igen, rendesen holnap fogjuk kezdeni a munkát. Ma este még átgondolok egy két ötletet , tudod az első benyomás fontos. - kacsintott rám .-Viszlát kicsi! - integetett.
      -Kicsit fura , tudom. -lépett mellém Misaki. - De egy jó zeneszerző. 
 Bólintottam és visszaindultunk a kocsihoz.

Kazuya:

Akaru valóban egyre jobb és jobb. Ma is nagyon odatette magát. Olyan kellemes vele lenni, olyan nyugodt vagyok , mikor vele vagyok , és ez valami más. 
     -Ran-chan mondd mi ez az érzés? -hátra voltam dölve a kanpén és kezemben Ran-chant tarotttam.
Persze, nem tudott válaszolni, csak kutyus szemeivel bámult, majd nyaldosni kezdte az arcom. Hát igen... nevettem el magam. Ebben a pillanatban nyilt az ajtó :
    -Nahát már is vége? - ültem fel. 
Kb negyed órája ha itthon voltam . 
   -Igen. Csak elmondott egy két dolgot. - vont vállat és lehuzta cipőjét. - Milyen volt a napod? - támaszkodott meg a kanapénál. 
    -Jó. - bár hiányoztál... Hogy hangozdna ha kimondanám? - Neked?
    -Jó.- elmélkedett el, majd előre sétált és leült mellém. - Végül valamikor a fesztivál után megyünk vásárolni Midorival. Közbe jött valami... oh látnod kellett volna, olyan szép kimonoja van , csodaszép lesz benne.
Figyeltem, ahogy örömmel mesél , tekintete ragyogott.
   -Várj! Egyedül mész akkor vásárolni kimonot?
   -Valószinüleg. -mondta.
Hmmm... mi lenne ha meglepném? Fura lenne?  Megakarom lepni... Holnap megveszem vagy hétvégén és mire hazajön a kis  kiruccanásból meglepem vele. Biztos örülni fog neki, egy kis ajándék, meglepi sosem árt. 

Akaru:

    - De jó ! Biztos tök király lesz a fesztivál. - már vacsora után voltunk mikor Emili hivott.

Ő a legjobb barátnőm, nagyon örültem, hogy hallhattam és láthattam is bár képernyőn keresztül. A többieket nem tudtuk elérni.

    -Én is remélem. 

    -Na ne vágj ilyen arcot. Felejtsd el a gondjaidat és szórakozz jól. A srácokkal tök jól kijössz és az osztálytársaid is . Ne is törödj a hülyékkel akik csak irigyek rád. - örültem, hogy rajtam volt a fülhallgató így nem hallatszodott ez a mondat.

     -Jó. Bár nem tudom milyen arcról beszélsz. - oké ,  kicsit elvoltam még a mai nap után, Midori és a többiek is odafigyeltek rám, miközben mások szemeikkel nyársaltak fel. Legalábbis olyan érzés volt.

     -Valóban remélem , hogy nyáron kijössz , esetleg a fesztivál idején és akkor elmehetnénk közösen.

    -Oké.Benne vagyok. 

     -Oh tényleg mi újság veled és Zekoval. - Zeko és Emilia már egy ideje beszélgettek randizgattak, sőt jóval azelőtt mielőtt eljőttem volna.

Oké tudom furán hangzik Zeko...régis név, amennyire Emiliától tudom, Zeko szülei szeretik az ilyen régies neveket, a tesójának is ilyen Abád a neve. 

    -Hát...- láttam ahogy lenéz és elpirul...itt van valami. 

    -Na ne, ne tartsd már vissza, mondd már el. 

    -Együtt vagyunk. - mondta végül ki azt a két szót amit már hónapok óta várok, hogy mondjon ki.

    -Gratulálok! Azt a mindnit, huh nagyon boldog vagyok . - hát igen szinte kiugrottam az ágyból és kicsit talán a kelleténél jobban felis sikitottam. 

    -Csak csendesebben a végén még Kazuya azt hiszi megtámadtak vagy valami... - nevetett. 

    -Jaj de tudtam, másképp csillag a szemed. Biztos, olyan boldog vagy. Mit beszélek, én vagyok hát akkor te. 

    -Igen , az vagyok. - mosolygott.

Nagyon örültem a barátnőmnek és reméltem, hogy  hónapok kérdés és találkozunk és Zekoval is.

A péntek gyorsan eltelt, észre sem vettem de már szombat reggel volt és a kis turázásra készülődtem. Takahasival a tegnapi nap elég jó volt, meglepően tényleg voltak már ötletei és kérdezgetett néhány apró dolgot rólam. Sőt már néhány dallamot is megmutatott, hogy első benyomásra mi lehetne. Tényleg jól dolgozik, nagyon jól. Csodaszép dallamok voltak, alig hittem el, hogy ezek nekem számítanak , az én dalomhoz. 

Szóval elővettem a kis hátitáskámat és bepakoltam vizet, pénztárcát , zsepit és amire még szükségem volt. Öltözékül egy farmar fazonu inget, egy világos kék , szürkés rövidújjut vettem egy fekete nadrággal illetve converset. Szerencsénk volt a nap hétágra sütött és mivel tavasz közepe után voltunk már , ez nem is meglepő.

    -Na mindent bepakoltál? - a lépcsőn jöttem lefele, Kame a tvt nézte. 

    -Igen.- felállt és hozzám lépett. - Akkor azt hiszem este találkozunk.

     -Igen. Vigyázz magadra. - szinte kiugrott a szivem, ahogy a karjai körém fonodtak, mert hiszen megölelt. 

Éreztem, hogy szorosan tart, mintha nem akarna elengedni. Karjaimat én is dereka köré fontam... olyan jó volt, olyan biztonságos, soha nem akarnék innen elmozdulni... Nem szabad Akaru mire gondolsz. 

    -Te is. -válltam végül el. - Kérlek ne hajszold-...játok...ki magatokat. - nem tekintettem szemébe, mert tudtam akkor elvörösödök. 

     -Rendben. - amikor ismét bátorságom volt rátekinteni, mosolygott, el sem hiszem, hogy rám mosolyog igy, láthatom ezt .

     -Akkor én megyek. - felhuztam a cipőmet majd elbúcsuzva kis időre Ran-chantól és Kazuyától is.

Szóval utam Midorihoz vezetett, a suli előtt várt, innen olyan negyed órara lakik. A házuk egy emeletes fehér, kisebb tetőszerkeztű ház volt. Elől nézetből kicsinek tűnt de ahogy hátra felé tartottunk szemem elé nyilt, hogy ez nem kicsi.

Bentről kellemes volt a lakás , igazi japán családias otthon.  

    -A szüleid? - kérdeztem. 

    -Ok dolgoznak. - mondta ebben a pillanatban valaki lejőtt az emeletről.

    -Hello...- nézett végig rajtam.

    -Nagyon örvendek Akaru Suzuki vagyok. - hajoltam meg.

   -Oh, te vagy az a erdelyi lany, akirol meselt Midori. Nagyon örvendek Haku Hikaru vagyok. - tartott felém kezét. 

Egy 3évvel idősebb, fekete hajú, szemüveges , barna szemmel  fiú állt előttem.

    -Igazán csinos vagy.  

    -Na nem, ne merj a barátnőmnek csapni a szelet.  - ragadott meg Midori .

   -Na nem szabad megdicsérnem? - emelte fel kezeit Hikaru.

    -Ismerlek neked először egy dicséret, majd egy érintés kettő és kész... - felé nyújtotta a nyelvét majd felhuzott az emeltre. - Ne haragudj a bátyámért, néha elszáll magával.

    -Semmi gond.-nincs  testvérem, mindig mosolyogva néztem, ahogy viccelődnek, civakodnak a testvérek, sosem láttam azt, hogy komolyan sétődne meg egyik testvér a másikra. 

    -Olyan ártatlan vagy. -tette a vállamra a kezét én meg csak értelmetlenül néztem mi?

Ebben a pillanatban néztem körül a szobájába, sárga szinben pompázott és nagyjából minden ehhez passzolt. Volt egy kis szépségasztal viritott a szoba bal oldalán, igen nem hiába Midori biztos foglalkozik magával... már nem mintha én nem, de így a szminkre.

    -Oké van 1 óránk. Na lássuk mivel turázni megyek szerintem nem kellene szoknya, ruha ugye?

Kezdte sorolni a szekrénye előtt a ruhákat.

    -Nem. Valami kényelmes kellene... 

   -És divatos. - folytatta a mondatót. 

Bólintottam .

    -Oh ülj le nyugodtan. - megköszöntem és leültem az ágya szélére miközben kivett egy két polot illetve nadrágot.

    -Amugy nagyon tetszik a szetted, olyan kis laza talál hozzád. 

    -Köszi. - elővett egy farmer nadrágot és egy fehér polot majd magához fogta. - Épp fehéret nem ajánlanék.

   -Igaz , izzadság folt, tiszta ciki lenne ha észrevenné . - ledobta a földre a pólot majd egy másikat vett el.

És ez így ment tovább, ha én nem találtam valami bökkenőt akkor ő talált, kb több mint 10 percig ott ültem az ágyán míg ő tette vette a ruhákat. Végül egy sztreccsesebb kék nadrágra esett a választás, egy narancssárga polóra illetve egy krém szinű szetterre. Mit mondjak, Midori ebbe is nagyon csinos volt, jól kihangsúlyozta az alakját.  A idő további részébe Midori sminket kent magára és ő is bepakolt egy táskába majd szavaival élve "Ne várakoztassuk a fiúkat" kb 20 perccel hamarabb elindultunk. Szóval mikor a suli elé értünk olyan 5,10 perccel hamarabb nem mi voltunk az elsők Keita már ott volt. 5 perc késéssel már Shouta is csatlakozott és elindutlunk Shouta kocsijával a tengerpartra. Alig várom, hogy a tengerparton legyek.