A sors szenvedélye 14.rész

A sors szenvedélye

14.rész

Kazuya:

     -Hétvégén mennek szörfözni? - kérdezte Jin.
Egy  rádió műsorra igyekeztünk.
     -De király én is menni akarok! - szólalt fel Koki.  
     -De nem tudsz, koncertre készülünk. - én is akarnék menni , ott lenni vele, vigyázni Akarura.
     -De... de menjünk aztán el. Oh...alig várom a nyárt egy kis szünet. -dölt hátra Nakamaru. - Elmegyünk sátorozni? Uh, vagy tengerpartra szörfözni akkor már... 
Igen, mindenki várta már a szabadságot szerettük a munkánkat, de mindig mikor éreztük, hogy közeleg a szabadság tervezgettünk,családdal , pihenéssel és mindig hagytunk pár napot magunknak,  mint barátok együtt szórakozni. Egy közös túra,  sátorozás, utazás, szörfözés, sportolás együtt. Valami, a munka napokon kivül. Persze sokszor munka után, előtt összeültünk, valóban kis család lettünk, testvérek akik egymásra számithattak. 
     -Vajon mikor találkozok egy aranyos lánnyal?  - álmodozott Koki. - Milyen jó lenne, mikor hazaérnek várna egy jó vacsorával, ott a kis köténykéjével csak mondaná " Üdv itthon!. " Végig pásztáznám a szememet az asztalon, finomságok hada várna, amit szeretettel készitett csak nekem. És akkor oda szalad hozzám és átölel. - ölelte magát Koki.
      - Valóban , Kazuya milyen Akaruval élni? Mármint oké mondtad, hogy jól kijöttök , de mégis egy szemre való lány ezt valjuk meg semmi vonzódás nem érzékelődik? - kiváncsian húzta fel a szemöldökét Junno.
     -Mi?! - lepődtem... - Vonzodás...nem dehogy... - jöttem zavarba. -Jól kijővünk és öhm... minden jó, megosszuk a munkát , beszélgetünk...de ennyi, mint...mint a barátok. 
      -De azért klassz lehet, mármint úgy a semmiből Jhonny kezedbe lökött egy lányt, akivel élj. Azon gondolkodok, hogy ez honnan is jött. Mi ez hirtelen? Mármint ti nem furcsáljátok, hogy csak úgy erre kérte Kazuyat, hogy vigyázzon rá, és beválaszották a doramába és , hogy a film sikere miatt, együtt kell lakniuk. Ez bizar...
 Igaz azóta a nap óta, nem mondtam el nekik, hogy mi is történt. 
       -Tulajdonképpen lenne itt valami.  - azért  sosem felejtettem a Suzuki házaspárt, ahogy megkérték, hogy segitsek .
Elnéztem Akaru szüleit, de nem tűntek haragtartónak. Akaru nem beszélt a nagyszüleiről, nem hozta fel az itteni rokonságát. Talán most már elkellene meséljem és együtt talán sikerül összetennünk a képeket.
     -Mielőtt Erdélybe mentünk volna Misaki hivatott, egy idős házaspárral találkoztam, akik Akaru nagyszülei voltak. - döbbenet és értetlenség ült ki mindeannyiuk képükre. - Segitségemet kérték, hogy Akaruval találkozhassanak. Nem értettem és nem is értem az összefüggést, hogy miért pont én , miért pont dorama és ez az egész, de megsajnáltam őket és bele mentem. 
     -Értem, hát akkor jól sejtettük , hogy itt volt valami.  - gondolkodott el Jin.
      -De nem mondtak semmit?  Ez mégis fura egy idegentől segítséget kérni. 
     -Annyit mondtak , hogy hát ugye bár a következő doramába külföldi lány kellene szerepeljen és hogy Akaru nagy rajóngom. De annyi . 
      -Akaru nem mondott semmit? 
       -Biztos, hogy ő is furcsálja ezt az egészet. - igen erre én is gondoltam.
      -De belecsöppent ebbe a világba és látszik, hogy ha van lehetőség  akkor végig akarja ezt csinálni, sztár akar ő is lenni.
Igen, ez is igaz volt. Látszott rajta, hogy megtetszett neki ez a világ és előre akar törni. 
      -Nem mondott semmit ezzel a kapcsolatban. Az itteni rokonairól sem beszélt soha... - oké kicsit idiótának érzem magam , mármint vajon milyen érzések kavarodhatnak Akaruba?
Oké belement, nagyon örült a lehetőségnek és látszik, hogy komolyan veszi a dolgát. De mégis ...
     -Biztos ő is összeakarja tenni ezt a kirakóst. - elemezte Tatsuya. - Nem kellene beszélni vele?
Tatsuyára néztem. Igaza van, kellene beszélni...
     -De... már most? Mármint oké jó néhány hete itt van és Kazuyával, velünk összebarátkozott, de ez az egész nem kicsit családi ügy, mármint szóljunk bele...- harapott ajkába . 
     -Talán várnunk kellene a nagyszüleiről kérdezni... de azt majd megkérdem, hogy mi a véleménye az eseményekről...lehet lehet, hogy csak úgy belerángattuk és ...és....
De idióta vagyok, nem is gondoltam erre... 

Akaru:

      -Akaru? - lépett mellém Midori. 

Az épület mögött találtam menedékre. Azt sem tudtam, hogy épp óra van e már, vagy mi...

      -Jaj, eltelt már az idő mi? Chie-sensei kerestet? - töröltem meg a szemeimet. 

      -Nem... Keitáék fedeznek, azt mondják, hogy rosszul érezted magad és elkisértelek a gyengélkedőre. - szuper vagy Akaru alig egy hónap elteltével,már hazudnak neked a suliba. - Figyelj, fel sem vedd azt amit mondanak. Te egy remek lány vagy, és tehetséges... 

    -Olyan hihetetlennek hangzik ez az egész. - szóltam közbe. - Való igaz, nem értem, hogy kerültem ide...igen minő meglepő Misaki és Kazuya Erdélybe voltak megláttak és kész én lettem a kiválasztott. De ezt olyna furcsának találom. Persze, hogy annak. Próbálom összetenni a kirakost a fejembe, hogy miért pont én? Hogy lettem a kiválasztott de nem sikerül. Nem értem , hogy kerültem ide. De ha nagyon belegondolok, már nem is érdekel... ez a világ, amit itt megismertem ez az egy hónap alatt , megfogott és egy akarok lenni , része akarok lenni ennek a világnak. Része akarok lenni Kazuyával, a srácokkal és veled. Ha...ha idecsőppentem ha ez volt az utam, akkor mindent megakarok tenni , hogy méltó legyek ennek a helyre, bármi is legyen az oka , hogy idekerültem. Valami volt,tudom, valami valami kellett legyen ,csak úgy nem történhetett meg ha idevezetett, ide fújt a szél akkor megakarom állni a helyem. De ez lehetséges? Tényleg ennyire nem ide való vagyok? - néztem Midorira könnyes szemmely. 

     -Nem , ide való vagy. Itt a helyed. Hidd el, sok embert messze túl szárnyalsz . Sőt mi mind ugyan olyanok vagyunk, álmokkal és reményekkel jöttünk ide, hogy képesek legyünk ragyogni . Akaru megismertelek és szinte nem tudok egy olyan embert mondani , aki ennyire törekedne , mint te. Amióta ide kerültél csak bizonyitani akarsz. Előre nézel és megmutatod, hogy te ki vagy. Miközben mások csak hátra dőlnek és aztán csodálkoznak, hogy nem voltak képest elérni azt amire számitottak. Te küzdöl, nagyon is küzdöl . Én... én látom előttem, hogy te egy nap , hogy fogsz ragyogni. Mert ragyogni fogsz és azok akik most kinevetnek tátva fog maradni a szájuk. Mert mind egy formák vagyunk, ugyan annyi eséllyel kezdünk. Személyiségünk más, de mind átlagosak vagyunk és mindekinek adatott egy út. Neked az az út adatott, hogy megismerkedj Misakiékkal akik egy esélyt ajánlottak neked mert láttak valamit. De itt, itt ugyanannyi esélyel indulsz, mint mi mindenki. Nem vagy egyedül, ne törj most össze most, nézz előre és vidd végig az álmod. Mert azt akarod , nem? Ahogy mondtad, nem érdekel, hogy kerültél ide, miért pont te...de kibontakozott egy álom, szóval kapaszkodj bele erősen és ne engedd el. - fogta meg a kezem.

Midori... olyan kedves volt, olyan bátorító szavakat sorolt... 

     -Köszönöm,már sokkal jobban vagyok. - öleltem át. 

     -Jaj igen... az idióta bátyám hazatért külföldről így holnap nem tudok elmenni veled vásárolni. 

     -Nincs semmi baj. Majd máskor elmegyünk. Ha nem majd fesztivál után.

      -Biztos nem gond? -nézett rám.

      -De hogy, mesélted, hogy a bátyád sokat dolgozik kint, legyen a család most együtt. - Midori bátyja egy reklám készítő cégnél dolgozott és sokszor kellett kiutazzon Taiwan , Korea vagy akár Amerikába is ezekért.

Midori sokszor idiótázta a tesoját, de attól nagyon hiányzott neki és látszott, hogy nagyon várja haza. Ilyenkor a családuk mindig összült és együtt töltötték a napokat.  

    -De hétvégén megyek veletek.  Oh, nincs kedved eljönni hozzám? Segithetnél elkészülni. Nem akarok nem tudom milyen elegánsan kiöltözni, de valahogy cukin...- elmosolyodtam, annyira igyekezett, hogy Keita felfigyeljen rá. 

     -Oké . -mondtam.

Egy kis csajos készülődés, jót fog tenni.  

     -Oh és megakartam mutatni nézd , aranyos a kimonom? - elővette a telefonját és egy képet keresett.

Ezen a képen egy narancssárga, feketés , fehér tollas kimonoba ékelődött. Nagyon jól állt neki, karcsú derekát kihangsulyozta és a szin kiemelte arcát, haját. Gyönyörű volt.

     -Nagyon jól áll. -dicsértem meg. 

     -Komolyan? Köszönöm. -nézte a képet meg...- Te,  elmész egyedül?

Oh tényleg, közösen akartuk megvenni. 

     -Igen, meglátom valamikor csak lesz időm... 

      -Oh én már várom a fesztivált is...meglátod olyna jó lesz. Oh és alig hiszem el, hogy a KAT-TUN tagjaival fogok fesztiválozni. -álmodozott.

Midori felviditott.  Tényleg jó barátnő lett. Valóban...kellene beszéljek az otthoniakkal. Emiliékkel , chateltünk mindnekivel már amióta itt vagyok, de jó lenne videóchatelni , mi újság arra fele. 

    -Csajok... -jelent meg Shota és Keita.

Mindketten óvatosan közelitettek meg.

    -Akaru, jól vagy?  -kérdezte Shota.

Elmosolyodtam és felálltam, vajon mióta lehetünk itt.

      -Igen. - mondtam. - Midoirval jól elbeszélgettünk. Valamiről lemaradtunk? 

     -Nem. Ne aggódjatok. - mondta Keita. - Akkor hétvégén hol találkozunk? 

     -A suli előtt? Akaru elfog jönni hozzám, de 11-kor itt? 

     -Oh kis csajos készülődés? - nézett érdeklődve Shota. 

      -Igen valami olyansmi . -mosolyogtunk össze Midoirval. 

Így a négy barát visszaindult az osztály terembe. A suli további részében nevető, rosszálló tekintetek követtek. És a nap vége előtt, a szekrényemből egy csomó kis cetli esett ki, mind rosszálló üzenetek. Hogy menjek haza, hagyjam békén Kazuyát... 

      -Érdekel? - meg sem hallottam, mikor lépett mögém Keita.

      -Jaj ne csinálj ilyent. -fujtam ki a levegőt. 

      -Szóval? 

      -Érdekel? Hát, eléggé érzelmes lány vagyok szóval igen... de befogom bizonyitani, hogy itt a helyem... - mosolyogtam.

Ekkor Keita fogta magát és amennyi cetlit képes volt kezébe vett összegyürt és eldobta.

      -Ne is engedj nekik. - nézet majd elszántan rám.

     - Nem fogok. - mosolyogtam.

Misaki várt a suli előtt. Forgatni indultunk. Valamiért megkönnyebültem, nem hozta fel az esetete, ami ma történt, szóval valószinüleg nem hallott róla. Így Kame sem tudhassa meg.  Nem szeretném, hogy aggódjon, a legjobb formáját kell hozza a közelgő koncerten. 

    -Oh, igaz is. A forgatás után találkozol Mr. Takahasival.

     -Takahashi? A dalszerzővel. - igaz kell találkozzak vele.

      -Igen. szóval kicsit elhuzodik a napod. Remélem nem gond? 

       -Nem,már alig várom. És ő milyen? Mr. Takahashi.

      -Kedves személy, kicsit néha úgy tűnik örült, de nagyon oda teszi magát és remek dalokat ír. Szerintem jól kifogtok jönni.

      -Miért örült?- néztem rá .

        -Hát nagy divat mániás és néha  lányos viselkedik. Igen, sokszor elgondolkoznka rajta az emberek, hogy most ő a fiúkat szereti. De nem, nem hiszem.  Egy jó dalszerző, mindig beszélget azzal, akinek kell dalt irjon , jobban megismeri és igyekszik találó dalt irni, ami kifejezi azt a személyt. 

      -A KAT-TUNnak is irt már? - érdeklődtem.

       -Igen, irt. - mesélte. - Mindenesetre, figyelj odamajd a közös munkátokra, mert valószinüleg majd kell irj magadtól is egy dalt. 

       -Rendben.   - megakartam kérdezni melyik dalt irta a KAT-TUNnak , de mielőtt bármit is kérdezhettem volna megékreztünk a forgatási helyszinre. 

      -Gyerünk, gyerünk ne vesztegessük az időt. - pattant is ki az autoból. 

A helyszin már nagyjából elő volt készítve.

      -Akaru! Hello . -üdvözölt a rendező .- Készen állsz?

      -Üdv. -hajoltam meg. -Igen. 

      - Akkor menj öltözz át. A mai jelent egy kicsit eltér, ugyebár. Néhány lány rádszáll , mivel úgy gondolják nem közéjük tartozol. Minden féle feladatot rád adnak, de te mindazt végig csinálod, mosollyal mert csakis Hiroki véleménye érdekel. Bizom benne, hogy jól fogsz alakítani. 

Bólintottam és elindultam az öltözőbe. Milyen ismerős ez a helyzet?  De jól fogok alakitani. Egy egyszerű virágos kis ruhát vettem , fel a hajam oldalra kötve és egy halvány smink. 

     -Oké akkor. Felvétel indul!

 Aoi az egyik szinész volt, aki velem forgatott, megkellett lökjön amitől leestem. 

     -Nézd csak ?! Szegény kis esetlen. Na mi van? Nincs itt Hiroki, hogy megvédjen?

      -Hiroki? Minek? - felálltam és mosolyogtam. - Előkészítettem a szobájukat és a vacsora is készen van. Még valami? 

        -Igen, remélem csillogni fog a ház amig Hiroki hazaér. Kis semmirekellő.

Egyedül maradtam a szinhelyen... 

       -Csillogni? Persze, hogy csillogni fog. Hiroki biztos fáradt lesz a munka után, biztos jól esne, ha tiszta házba érkezne. 

  Kazuya:

A rádió műsor jól ment. A srácokkal közösen ebédeltünk. Majd otthonról igyekeztem a forgatás helyszinére. Olyan fura volt az üres lakás... elég volt ez a pár hét, de már megszoktam , hogy nem vagyok egyedül... oké nem vagyok csak én és Ran-chan. Olyan üres volt a ház Akaru nélkül. Amikor a helyszinre érkeztem, már javába forgattak. Akaru is ott volt. 

Épp takaritott... víz cseppek folytak le az arcán, amik az izzadtságod jelezték. 

      -Na hogy állsz? 

      -Már nem sokára megvagyok...- nézett fel a lányokra. 

       -Nem jó...- lökte fel Aoi a vödröt, amitől Akaru azonnal olyan lett. - Mégis , hogy gondolod, hogy ez így jó? Nézz már körül, tiszta piszok minden, minden csupa ... 

      -Jobb ha sietsz Hiroki nemsokára itthon lesz. És magadat se felejtsd összeszedni. - Miki a másik lány szólalt most meg. - Már nehogy ilyen piszkosan állnál Hiroki elé.

       - Valóban igazuk van. Így nem állhatok Hiroki elé... és kevesebb mint fél órám van. Igyekeznem kell. -sürögni , forogni kezdett a szinpadon. 

 Mindeközben Aoi és Mikit alakitó karakterek szét vágják az estére tervezett ruháját Akarunak. Akaru időbe megcsinálja a feladatokat de amikor a szobájába érkezik a ruha tönkre van téve. Földre rogy...Szemei megcsillognak , könnyek jelennek meg az arcán. Igazi Hamupipőke feeling...

     -Miért pont én? Nem értem... miért én vagyok a céltábla? Miért kell belém rugni? Mi rosszat tettem...a ruhám...

     -Rendben! Felvétel állj! -kiáltott fel a rendező . -Na oké készüljön fel mindenki a következő jelenetre. Kazuya jó, hogy itt vagy. A következő jelent az, hogy Akarut leszidják, és megakarják tiltani, hogy megjelenjen a rendezvényen. De pechükre, Hiroki mindent hall ,és amikor Aoi fellöki Akarut aki megvágja kezét megjelenik Hiroki.

Mindenki bólintott és elindutlunk felkészülni. A jelent szerint Akaru összeszedi magát és egy egyszerű ruhát vesz fel, Hirokinak ugyan is megígérte, hogy vele megy , hiszen fontos neki ez az esemény. 

     -Felvétel indul! - szólalt fel amitn mindenki elvette a helyét .

      -Na ne már, mi ez a hacuka rajtad? 

      -Hát...a ruhám elszakadt...így... 

      -Na nem, ilyen ruhába biztos, nem fogsz megjelenni. Ez egy fontos esemény Hirokinak, képzeld el, hogy mit fognak gondolni rólad az emberek. Kinevetnek, kinevetik Hirokit.  

       -Én mondtam már Hirokinak, hogy amint betöltötted  18-at, utnak kellett volna engedjen. Csak lealacsonyítod a szintjét, csak utban vagy. Nem tartozol ehhez a világhoz.- Aoi meglöki Akarut, aki a földre esve magával ránt egy vázát ami eltör és egyik kezét felsérti...

        -Lealacsonyítom a szintjét? Utban vagyok? ... - szinte érezhető volt a remegő hangja. - Én nem ebbe a világba tartozom?  - felnézett Aoiékra könnyes szemekkel, de ezek a könnyek olyan valódinak tűntek. 

     -Oh, nagyon jó. Olyan valódiank tűnik. - dicsérte a rendező.

Igen annak tűnt, Akarura néztem aki összeszorította öklét és próbálta visszaszoritani remegését. Ez csak színjáték? 

      -Nem... nem én... én erős vagyok... én.... én nem megyek innen sehova amig Hiroki azt nem mondja, én bármit megteszek ... nekem csak az a fontos, hogy az ő mosolyát lássam, hogy vele legyek. Én...én nekem itt a helye mellettem. Szükségem van rá!- csattant ki a zokagás. 

Meglepődve figyeltem... szinjáték? 

     -Kazuya...indulj. - eszméltem fel a suttogásra az én sorom volt. 

      -Hiroki... - lepődőtt meg Aoi mikor a színre léptem. 

       -Jól van elég... - odaléptem Akaruhoz és letérdeltem mellé. - Itt vagyok és nem fog senki sem elválasztani. - töröltem le a könnyeit. - Nekem is szükségem van rád Akaru! 

      -Hiroki...- megfogtam óvatosan kezét és bekötöttem.

Persze, ez nem volt valódi seb. 

       -Chisame , Emi köszönöm, hogy meglátogattatok. 

       -Hiroki, ne csináld ezt?!

        -Én nem csinálok semmit... csak elfogok menni az eseményre, azzal akivel akarok. - Akaruhoz fordultam ismét és felállítottam. 

Ez a kép...olyan kellemes volt, mintha csak ketten lettünk volna, mintha nem is forgatnánk...

      -Olyan természetes, nem? Mintha valóban ennyire közel állnának egymáshoz. 

Hallottam a halk suttogást? Valóban? Így tűnik kivülről.