A sors szenvedélye
20.rész
Akaru:
- Haruka én, tudom,hogy nem kellene... hogy ez a szerelem nem fog visszonzást kapni, de egyszerűen nem tudom elfelejteni, egyszerűen rabja vagyok ennek a szerelemnek és ha próbálkozhatnék sem menne , de de én... nem akarom elreszteni...
-De hát nem viszonozzák.
- Nem érdekel, nekem ez a szerelem melegséget okoz , nekem ... Hiányzik, nagyon hiányzik.
- És mit csinálsz ha találkozol vele? Tudsz rá ugyan úgy nézni?
- Ugyan már... - legyintve megkerültem a kanapét. - Évek óta szerelmes vagyok belé, eddig sikerült rá néznem ezentúl is menni fog...
-De Akaru, gondolj bele mi lesz ha.. ha talál valakit , nem fog félrelökni? Nem éreznéd magad kényelmetlenül? Nem sajogna a szived, ha mással látnád.
Lehajtottam a fejem...
- Már hogyne? De.... de... - határozottan az ablakhoz léptem. - Vele akarok lenni, csak a közelébe tudom biztonságban érezni magam. Ha látom, hogy mosolyog, ha látom,hogy boldog nekem már az elég.
-És állj ! - szólalt fel a rendező.
A suli letelt ahogy letelt, észre vettem, hogy ismét valakik kicéloztak, kis cetlik voltak a padomba, a szekrényembe , hogy nem szégyelem magam, tartsam magam távol Kametól, elveszem a rivalda fényét, kihasználom és hasonló... meg egyik füzetembe is bele firkáltak. Keita ismét észrevette és rám szólt, hogy ideje volna szólnom, de nem akartam, pusztán csinytevések, nem kell őket számba vennem, nekem van egy álmom és azt kell tovább vigyem. Hónapokkal ezelőtt erről álmodni sem mertem volna, hogy itt leszek és arra készülök, hogy mint idol debütáljak. Gyerekkoromba voltak ilyen álmaim,hogy majd énekes, szinész , de ezek úgy elmaradoztak nem is tudom miért... csak úgy leszükitettem a kört. De egyik napról a másikra megfordult az életem és ha bárki megkérdi akkor határozottan tudom azt mondani, hogy nem bánom, hogy ekkorát fordult az életem, kezdem látni a jővőmet, hogy mi akarok lenni, hogy mosolyt akarok csalni az énekeimmel az embereknek és ezen nem tud senki sem megállitani. Igen, az elején elvoltam, hogy Kazuyaval forgatni, egy jó kaland, de azt hiszem néhány hónap után lassan tudom mondani, hogy tetszik ez az egész és remélem, hogy továbbra is előttem lesz a cél. Ha valaki kap egy ilyen esélyt, miért ne ragadja meg, ha lát fantáziát, érdeklődést iránta.
Szóval suli után Misaki várt forgatásra, ami 3 órába telt, kicsit fárasztó volt , de majd belejővők. És mindezek után még egy ének próba is volt hiszen itt közeleg az első dal bemutatása. Már nagyon várom és izgaottt is vagyok, a dal amit Takashi Ohnoval irtunk, igazán energikus, ütemes, ritmusos egyszerűen nagyon szeretem ... remélem hogy tetszeni fog mindenkinek és pörögni , táncolni, magukra fognak találni, hogy ez az ének nekik szól. Szóval ezekután még egy 2 órás ének próba is várt, amit egyáltalán nem bántam. Bár az is igaz, hogy elfáradtam már a végére.... Amint beültem az autóba éreztem ahogy lassan lassan lecsukodik a szemem.
- Fárasztó nap volt?
- Egy kicsit...- döltöttem az autó ablakának.
-Belejössz majd...
Kazuya:
Egy viszonylag hosszú forgatásról forgatásra lévő napon voltam túl. A készülő sorozatnál is forgattam és a srácokkal is forgattunk egy műsort. 19 körül értem haza és meglepődtem, hogy nincs itthon Akaru. De gondolom mivel közeledik az első éneklése a tvbe sok munkája van. Remélem jól van és nem fárasztja ki magát. Épp a konyáhba tevékenykedtme, utolsó simitásokat végezve Akaru vacsoráján, amikor megszólalt a mobilom :
-Misaki? Hogy, hogy ilyenkor? -kijelzőn Misaki neve állt és meglepődtem, hogy ilyenkor hiv ugyanis ritkán szokott, mikor épp valami vátlozás van a holnapi programmal, de annka kevés az esélye, de közbe szívem mélyén, furcsa aggodás vette át az uralmat.
-Ne haragudj,hogy megzavartalak, remélem nem aludtál.
-Nem, nem , ami azt illeti Akarunak készitettem a vacsoráját. Tudsz valamit róla ? Mikor végez?
-Ami azt illeti, pont itt vagyunk a lakás előtt.
-Oh, és akkor miért hivtál? - ellöktem magam a pulttól és idegesen vártam válaszát. - Történt valami Akaruval?
-Jaj, bocsi frászt hozom rád mi?! Elaludt az autóban és gondoltam segitenél...
-Azonnal ott leszek.
Nem vártam meg,hogy bármit is mondjon már letettem a telefont és felvéve a cipőmet csak lesiettem a lakás elé.
-Na akkor viszem és te...
De csak arébb löktem és megálltam a nyitott ajtó előtt. Elmosolyodtam és hátra simitottam egy kis göndör hajtincset ami a szemébe volt... olyan aranyos volt, olyan szép volt. Szegénykém biztos hosszú , fárasztó napja lehetett így hirtelen ... emlékszem engem is Misaki kisért haza, mert aludtam el lábon első napomon a cégnél. Óvatosan karomban vettem :
-Kinyitnád az ajtókat? - néztem Misakira, de tekintetem újra Akarura emelődött.
-Öhm...persze, hogyne.
Misaki sietve becsukta mögöttünk az autó ajtaját, majd kinyitva előttem az épület, majd lakás és majd szoba ajtaját ágyba helyeztem Akarut óvatosan, levettem cipőjét és betakartam:
-Kame...- hirtelen ahogy nevemet kimondták ajkaik meglepődtem, hogy felébredt, de szemei csukva voltak.
Rólam álmodik? Velem álmodik?
-Kame , mindent megakarok tenni,hogy ne kelljen szégyelned...
Szégyelnem téged? Soha nem tudnálak...
-Tudom,hogy mindent megteszel. - pusziltam homlokon, majd eltávolodtam tőle mire felhorkkant.
Egy kis nevetés elhagyta a számat, de még igy nagyon aranyos volt ha épp elkezdett horkolni.
-Jó éjt! Álmodj szépeket! - elhagytam a szobát.
- Milyen kedves tőled,hogy így gondoskodsz róla. -amit a lépcső tetejére értem Misaki mosollyal fogadott.
-Hát... -elindultam lefelé . - Nagyon jóban vagyunk... - amint leértem vissza is tekitnettem az ajtó felé.
-Ez jó, ez nagyon jó... - lépett mellém Misaki és átkarolta vállam. - Vesd szárnyaid alá az ujoncokat, bár tudjuk,hogy nem erről szól, még kitudja,hogy milyen sikereket ér el.
Nagyokat tudom én , képes rá, hiszen egyetlen egy mosolyával bármilyen, bármennyi embert képes elvarázsolni, megragadni.
-Akkor rád bizom, kérlek gondoskodj róla! - hajolt meg Misaki.
Majd el is ment ... Mielőtt lefeküdtem volna, vettem egy pillantást Akarura mélyen aludt, meg sem mozdult amióta letettem. Mosolyogva aludtam el, és még magamon meglepődtem, hogy néhány hónap után mennyire másnka érzem a napjaimat és ez mind Akaru miatt.
Akaru:
Amikor reggel felébredtem hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de amikor körbe néztem észrevettem, hogy a szobába vagyok. Értetlenül néztem magamra, még a tegnapi ruhám volt rajtam, cska a cipőm volt levéve. Tényleg én az este.... forgatás, ének óra.... Misaki... hogy kerültem az ágyba? Hogy kerültem a lakásba?! Kipattantam az ágyból és gyorsan elvégezve szükséges reggeli teendőimet lementem megkeresni Kamet. Biztos ő hozott fel, megkellett köszönjem és bocsánatot kérnem, hogy gondot okoztam. De amikor leértem csend honolt a lakásba... csak Ran-chan szuszogása töltötte be a teret. Olyan kis aranyos volt... Már épp visszamentem volna a szobába, amikor a konyha pulton megakadt a szemem egy kis becsomagolt tányéron. Odasétáltam friss zöldség saláta volt becsomagolva egy kis mélyebb tányérve és mellette egy kis cetli viritott. Jó étvágyat kívánok! Forgatásra kellett mennem. Kérlek szépen ne hajszold túl magad, ha bármi van hívj nyugodtan. Kazuya. Elmosolyodtam, ahogy ezt elolvastam... mintha élettársak lennénk... szoritottam magamhoz a kis cetlit... Jaj Akaru verd ki ezt gyorsan a fejedből, mire nem gondolsz. A kis cetlit mellém helyztem és leültem megenni a friss salátát, ami nagyon finom volt és felfrisitett és kezdődhetett a nap. Ami hasonló volt mint a tegnapi, sőt a hét további napja is ugyanúgy ment. Kivéve, hogy valóban kezdtem hozzászokni a sok munkához, így nem kellett felcipeltetnem magam, amit mellesleg megköszöntem Kazuyatól. De mivel nekem sok volt a munkám és Kazuyanak is nem nagyon találkoztunk , amiért azért szomorú voltam. Ran-chanal mikor én mikor ő foglalkozott, mikor kinek volt ideje, amit a kiskutyus boldog farok csoválással, ugatással, vagy nyalogatással köszönte meg. A suliban nem maradtak el a zaklatások, de ha jól tudom, akkor Keita nem vette észre, legalábbis nem hozta többet fel. Mindenki izgatottan készült az első éneklésére, mindent beleadtak és keményen dolgoztak.
-Jól van, eljött ez a pillanat is, ne felejtsétek nem hiába vagyotk itt. Jhonny Kitagawa aki épitette ezt birodalmat évekkel ezelőtt, látott bennetek valamit, látott bennetek valmait amivel a csúcsra juthattok, amivel a nézők arcára mosolyt csalhattok. Ha elindultok ezen az uton nehéz visszafordulni, vagyis visszafordulhattok, de akkor örökre elvesztek, vissza már nem jöhettek, szóval ha inkább megfutamodtok, akkor most tegyétek és ne utána. - csend honolt a terembe. - Jól van, bizzatok magatokba, huzzátok ki magatokat és adjatok minden bele az éneklésben, hiszek bennetek, hiszem, hogy előre törtök mint a nagyok, hiszen mindneki itt kezdte...- és ekkor lehuzott egy plakátot, ahol néhány Jhonny's-os volt, persze ott viritottak a fiúk is. - Arashi, KAT-TUN, NEWS, Hey Say Jump, KinkiKids... és még sorolhatnám. Mind itt kezdték és hol vannak? Nem mondom,hogy az út végén, ennek az útnak sosem lesz vége, mindig tanulni fogtok, tanulni fogunk és előre menni. Ez a ti történetek mikor majd innen kiléptek ti döntötök, egyedül énekeltek, csapatba...mindegy ti irjátok a történeteteket , ti formáljátok, mi csak segítünk nektek.
Ezzekl a szavakkal bátoritott péntek délután Chie , az osztályfőnőkünk. Mindenki tapssal köszönte meg a biztató szavakat és nagy mosollyal... már mindenki várta és majd kicsattant az örömtől.
És mire már felébredtem vasárnap este volt:
-Sajnálom, hogy nem tudok holnap ott lenni személyesen.
-Ugyan, neked is van munkád. - épp mosogattma, Kazuya narancslevet ivott.
-Tudom, de megfoglak nézni mindenképp annyi szünetet veszek - kacsintotta rám, mire még jobban elkezdtem izgulni. - Hé! - állt fel és elém sétált megfogva a kezemet, a szívem majd kiugrott a helyéről, érintésétől szinte azonnal perzselt a böröm és azok a csodás barna szemek...
Akaru! Fejezd be, ne mind álmodozz:
-Ügyes leszel, meglátod minden rendben lesz. Nem kell izgulj...
-Te mikor győzted le az izgulást?
-Sosem, minden egyes koncert előtt izgulok... ez természetes de tudom, hogy ügyes leszel.
Bólintottam.
-Nakamaru majd ott lesz , meglátod bátoritani fog.
Igaz, Nakamaru és Keiichiro a NEWS-ból fogja vezetni a műsort. Már csak egyet alszok és az első éneklésem... a szüleim már az egész rokonságnak elmesélték, szerencsére megtudtuk oldani,hogy legalább ha nem is mindenki ők lássák... mindent bele fogok adni.
És eljött a várva várt nap, 8-kor mindenki már a sutidóban volt, egy egy stylist, sminkes , fodrász aki már keze alá vette. Én pont a stylist előtt álltam Midori-chan már a székben ült és a haját készitették...
-Jaj izgulok... szerinted kedvelni fognak? - Midorival és még egy lánnyal akit Nia-nak hívtak osztozodtunk az öltözön.
-Mindenképp, gondolkozz pozitivan.
-Mi az, hogy pozitivan ? Állj ki és adj bele mindent, ha nem fognak kedvelni nincs itt a helyed.
Kicsit frusztráltnak éreztem Niát, Midorival egyszerre tekintettünk feléje, de nem mondtunk semmit.
-Kár, hogy Kame nem lehet itt...
-Ugyan , nézni fogja... - közbe a stylist Erika-chan egy polot tarott felém, majd arébb is dobta. - és neki van munkája, most nem lehet minden percben, sőt nem is kell, hát úgye együtt dolgozunk, és barátok vagyunk... de nem kell minden percben együtt lenni...- nem mintha nem laknánk együtt, csak úgye az utobbit hát ... mások nem nagyon tudták, mint Nia , vagy Erika-chan...
-Oké, vedd fel ezeket! - nyujtott felém néhány ruhát Erika-chan.
Kezemben vettem és azonnal elkezdtem átöltözni... egy sötét kék hosszúju , egy fekete ilyen bővebb stilusu jóga nadrág és mellé egy ilyen puha , szörös mackó füllel ellátott mellény. Volt egy ilyen mellényem barnába. Egésszé tetszett az összhatás, bár rég öltöztem így, otthon sokszor így öltöztem , ez az én stilusom... bár nem mintha mostanába megtagadtam volna magam, csak néha mostanába áttértünk egy nőisebb vonalra, amit nem bánok, amúgyis akartam becsempészni már, hiszne volt pár ruhám amit hát nem mindig hordtam...
-Oh...tudtam csodásan nézel ki és szerintem a dalhoz is nagoyn talál, hiszen energikus , pattogos. - szólalt meg Erika-chan elmosolyodtam, de rögtön kézen fogott és leültett a székre elkezdve a sminkem, közben egy fodrász hajamat kezdte elkésziteni.
-Bejöhetek? - 9-re meglettem és idegesen bámultam ki az ablakon, mikor bekopogott valaki.
-Igen? - a csajokra néztem, Midori a dal szöveget ovlasta, Nia zenét hallgatott a fülhalgatóval.
Göndör fürtjeim simán a vállamra estek, egy halvány szemfesték, szempillaspirál, szájfény és szemceruzával egy kicsit kiemelve szemem az összhatás magáért besézlt, csodásan dolgoztak a körülöttem lévők, rengeteg munkát belefektetve.
- Akaru! Beszélgetnénk? - Yamato dugta be a fejét, értetlenül néztem rá.
- Öhm... persze. - láttam szmeme sarkából, ahogy Midori is értetlenül figyel...de kiléptem a folyósora.
-Nagyon jól nézel ki! - kacsintott.
-Köszönöm. Te is. - végig mértem, egy piros bördzsekit, hozzá illő piros adidast viselt, egy fehér ingel mely mellkasa körül kibontva és egy fekete nadrágot viselt. -Mit szeretnél Yamato?
Hát igen... ez a casanova öltözék.
- Tudod, ezt még senkinek sem mondtam de...- közelebb hajolt hozzám, kényelmetlenül éreztem magam ... nem tetszett, hogy ilyen közel van.- De remélem, hogy végig figyeled a dalomat, ugyanis cska neked fogok énekelni. -elmosolyodott.
-Köszönöm de...- elléptem tőle. - Szerintem az emberekért kellene énekelj, hiszen nem nekik akarod megnyerni a tetszését?
-De...ez nagyon igaz.... tudtam, hogy te olyan kedves vagy. - felém nyújtott kezét, de mielőtt megérintett volna.
- Hello! - Nakamaru lépett hozzánk.
-Szia! - léptem közelebb hozzá.
-Akkor cska figyelj! - kacisntott rám Yamato majd elment.
-Ki ez a casanova?
-Szóval te is látod?! Yamato Nakamura, évfolyamtársam.
-Hát minden lerí róla. Wau, csodásan nézel ki, nagyon klassz.
-Köszönöm. - mosolyodtam rá.
- Izgulsz? - nézett rám szelid mosollyal.
Csak bólintottam, mire megrezgett a telom : Ne izgulj, minden rendben lesz! Sok sikert! Mindent bele! Ragyogni fogsz! Mi mind drukkolunk , támogatunk, innen nézünk. Ismét mosolyt csalt az arcomra, és cska úgy repdesett az örömtől a szívem.
-Kame? - bólintottam. - Megmutassuk,hogy milyen jól vagy?
Vigyorgott el Nakamaru, mire értetlenül rá néztem, átkarolt magához húzva, majd elő is kapta telóját és készitett rólunk egy selfit.
-Kamenak- kacsintott rám, néhány pillanatig telefonát bújta, a képet küldte...majd ismét rám:
-Minden rendben lesz, tehetséges vagy és ezt nem csak azért mondom, tényleg van benned valami, valami amit kár lenne nem megmutatni, képes megérinteni a hangoddal az emberek szívét.
-Köszönöm. - bölcs szavak voltak.
Kazuya:
Épp nyújtozkodtam a szünetben , úgyebár egy megbeszélést tartottunk a koncert előtt... bár most Nakamaru nem tudott itt lenni a műsor miatt.
-Oh, minjdárt kezdődik nem így van? - nézett Junno az órára, rá pillantottam tényleg fél óra és kezdődik.
Elmosolyodtma, mikor arra gondoltma,hogy Akaru biztos izgul, így irtma neki egy smst.
-Jól fog teljesiteni, biztos... hiszen lehet hogy a semmiből jött ide, de van tehetsége és ezt azt hiszme, mind annyian megtapasztalhattuk. - válaszolta Jin.
-Ezzel egyet kell értsek - folytatta Ueda. - A hangja valóban kellemes... - mosolyodott el.
-Biztos,hogy megfogják kedvelni az emberek. - kapcsolta be a tvt Junno.
Mosolyogva néztem a srácokat, örültem,hogy ők is lássák amit én Akaru tehetségéről, hogy jóban vannak vele és támogassák. Épp a műsor előtti film utolsó percei peregtek le... a telom visszarezzent, de Akaru neve helyett Maru neve állt , megnyitottam, egy kép volt, amin Nakamaru átkarolja hatalmas vigyorrral Akarut, aki félénken mosolyog, az üzenet Itt minden rendben van, menni fog ez.
Aztán mire feleszméltünk már Nakamaru és Keiichiro voltka a tv-be bemondva a műsort:
-A mai műsorba az új juniorokat fogjuk bemutanti nektek akik, reméljük, hogy megtudnak érinteni titekket...
-Sőt biztosak vaguynk, hiszen heteken keresztül keményen dolgoztak, hogy itt állhassanak.
-De szeirntem Nakamaru mostmár ne húzzuk az időt és kezdődjön. Az első Yamato Nakamura.
Amint a srác fellépett , szemem kikerekdett ezzel a sráccal beszélgett egyszer az előcsarnokba Akaru... hát ami azt illeti vitte a showt, jól tudott mozogni és a hangja is jó volt... Aztán egy lány, majd Midori szintén ügyes volt, bár néha kicsit mozdulataiba észrevehető volt a bizonytalanság, de végig vitte. Aztán egy fiú és 5-nek lépett fel Akaru, előre hajoltam és izgulva néztem ahogy felsétál a szinpadra és megáll a mikrofon mögött, szerintem jobbna izgultma, mint amikor én kell énekeljek... :
-De klasszul néz ki a kis csaj. - szólalt meg Koki, így volt jól nézett ki.
Látszott rajta, hogy izgul:.
-Nagyon örvendek Akaru Suzuki vagyok , nemrég kezdtem. Hónapokkal ezelőtt nem is álmodhattam volna ilyent, hogy itt leszke, hogy elindulhatok eg yilyen varázsos uton. Nagyon izgultam és most is izgulok,hogy jól teljesitsek, szeretném megmutanti,hogy mire vagoyk képes, hogy elérjen a hangom hozzátok, hog ymosolyt csaljon az arcotokra , szeretném ha nem okoznék csalódást azoknak akiknek támogatnak és remélem, hogy ezek után elindulhatok tovább az uton veletek együt... IDENTITY- nyújtott ki az emberek felé karját.
Felcsendült a dal , mély levegőt vett és elkezdett énekelni.
Valóban csak úgy ragyogott, és a dal nagyon talált rá, energikus, mosolygos , színes , mozgott és a hangja is csodaszép volt. Látszott , hogy mindent beleadott és láttam a nézőkön, elért hozzájuk a hangja és a mosolya. Komolyan Akaru elképesztő vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése