A sors szenvedélye 21.rész

A sors szenvedélye

21.rész

Akaru:

Az előadás egyszerűen fantasztikus volt, ahogy elkezdtem énekelni minden izgulás eltűnt, csak énekeltem és mozogtam a zenére, abban a pillanatban mikor kieresztettem a hangom, tudtam a célom, hogy az emberek akik hallgassák, nézik azoknak jó kedve legyen , jól érezzék magukat ... Ahogy arra kis közönségre tekintettem akik a műsorba voltak, mosolyogtak , táncoltak, tapsoltak és reméltem, hogy akik a tv mögött ülnek azoknak is tetszik ... és reméltem, hogy egy személy büszkén néz rám. 

    -Jó reggelt , újoncka! - szombat reggel 10 körül értem le a nappaliba, ahol Kame tv-zett.

Az este egy kis after party is volt, Midori, Shota , Keita és Yamato is megdicsért... de szerintem mind annyian nagyon sok mindent beleadtunk és jól teljesitettünk. Bár mindez csak kedden fog kiderülni, Chie sensei azt mondta,hogy akinek tetszett a produkciója az tovább mehet és énekelni fog egy duetett, vagy egy csapatba, hogy úgyis kipróbálhassa magát. De akik szerint valami hiányzott, az még gyakorolnia kell és várnia... 

    -Jó reggelt! - nyújtozkodtam.

     - Sajnálom, hogy az este nem tudtalak fogadni , fáradt voltam és mire már feleszméltem 1 óra volt. Mikor értél haza?

    -1 órakor... - vigyorogtam, felhúzta szemöldökét. - After party? - bólintottam. - Értem, hát akkor talán felkellhettem volna és köszönthettelek volna... ugyanis fantasztikus voltál. - ért elém és kitárta karjait.- Nagyon ügyes voltál, csodálatos!

Izgatottan vártam míg befejezi mondatát, majd a nyakába ugrottam... 

    -Köszönöm ! Én annyira akrtam, hogy büszke légy rám és, hogy mindenki jól érezze magát.

    -Hát akkor úgy tűnik, hogy mindkettőt kipipálhatod. 

    -Tessék? - értetlenül néztem rá. 

    -Büszke vagyok rád, és a többi srác is. Másodjára az egész internet rólad zeng. A félvér csaj aki felrobbantotta a szinpadot. - emelte fel telefonját.

Azon egy cikk volt, a cikk elején egy kép rólam, amikor énekeltem.  Kivettem a kezéből a telot:

   -"A mosolygos, aranyos Akaru Suzuki felrobbantotta a szinpadot. Egy kis kutatást végeztünk, hogy az új juniorok közül ki tetszett a legjobban, kin lepődtek meg, kin éreztek valami pluszot. A válaszok egyértelműen megindokolták, hogy az egyik ilyen személy Akaru Suzuki, aki sok ember szívét megérintette. "Olyan érzésem volt, hogy a dal nekem szól. " " Teljesen átjött a szám, ahogy előadta, nem tudtam róla levenni a szemem. " " Annyira beleélte magát a zenében és volt valami, valami nem is tudom... a mosolyával és a hangjával, a megjelenésével csak úgy megtudta ragadni az ember figyelmet." Kérdeztük néhány néző véleményét. Persze, senki sem állította, hogy mások nem voltak tehetségesek, de ebben a félig japán, félig magyar származásu lányban láttak valami pluszot is. Szóval egyértelműen kiderült,hogy tarolta a showt.  És mint kiderült, Kamenashi Kazuya, a KAT-TUN tagjának legújabb doramájában ő lesz a partnere." Ez nem lehet igaz...

    -De igaz, rólad irnak. 

    -De, én nem tettem semmit, ez .... többiekről tényleg nem irnak? - kezdtem forgolodni a telefonon.

    -Akaru... - fogta meg a vállaim Kame és kényszeritett,hogy a szemébe nézzek. - A többiekről is irnak, Keita a a zseni, Midori a csini sztár , Shouta az energikus... mindnekinek adtak egy jelzőt, amivel jellemezték, de nálad nem lehetett eldönteni, nálad láttak egy pluszot, képes voltál mindnekit megérintetni egyetlen egy dallal, a mosolyoddal.... a megjelenéseddel. 

Kame szeme csak úgy ragyogott az öszinteségtől. 

    -Csak olyan hihetetlen, hogy itt vagyok és énekeltem egy műsorba. 

    -Van tehetséged ezt senki sem kérdőjelezheti meg. Szóval ünneplünk?

     -Hogy akarsz ünnepelni? - néztem rá. 

     -Fagyi? Van egy jó fagyizó nem messze. Benne vagy? - bólintottam.

Átöltöztünk , Kame egy napszemüveget is felvett és elindultunk a közeli fagyizóba. Már érződött ahogy az idő egyre meglegebbre vállt. 

    - Szivod a D vitamint? - mosolyodott Kame el, mikor egy pillanatra megálltam.

     -Igen. Kellemes idő... 

     -Hát igen, a srácok már alig várják a nyarat, elmenni strandra fürödni. Jössz velünk úgye?

     -Hát persze . - mosolyodtam, tovább lépve, de két lépés után megálltam. - De mikor ? Úgye én 2 hétre haza fogok menni. 

    -Oh... igaz... - néhány pillanatra úgy éreztem csüggedt lett emiatt, de cska beképzeltem nem? - Akkor megbeszéljük,hogy neked is jó legyen. - mosolyodott el is tovább indultunk.

A fagyizó kis, családiszerű , halvány zöld siznben pompátzott, hatalmas  animés fagyi figura köszönötte a vásárlókat. Belépve tágasabb volt, mint gondoltam, sőt nagyon szép fényes volt, a lime szinű falak, elég kellemes hangulatot sugároztak. 2,3 vendég volt, akik társalogtak és fagyit ettek. Kame mutatott hogy kövessem, majd egy saroknál lévő asztalhoz vezetett. Az székek anyagból készültek, kis fehér rózsaszin virágok ékesedtek rajta, az asztal is fehér, kerék és egy kis csipke ékesedett közepén egy zöld vázával, benne rózsaszin virágokkal. 

    -Na milyen szeretnél? Olcsóság van szóval ... 3 gomboc?  

    -Mit ajánlsz? - könyököltem az asztalra és előre hajoltam.

    - Csoki az valami mennyei... barack és ... jogurtos, lehet furán hangzik, de én általában azt szoktam és szerintem nagyon jó kombináció .

     - Oké akkor legyen egy olyan nekem is. 

     -Oké, azonnal hozom hölgyem.

Kame elment a pulthoz és kikérte a két porcelán kehelybe a fagyit, majd egyiket letette elém.

    -Jó étvágyat hozzá! 

    -Viszont kívánom. - levette a kabátját majd le is ült velem szemben. - Honnan ismered ezt a fagyizot?

    -Amikor kiválaszotttak,hogy tagja lehetek a KAT-TUNnak, elkezdődtek a műsorok, dalok, táncpróbák, a szokásos. De egyik nap kibuktam, már nem is tudom miért, csak szerintem a stressz, izgulás így tükrözödött ki rajtam. Nem mentem el próbálni, hanem helyette idejöttem. Annyira izlett a fagyi és rádöbbentem,hogy ilyet nem tehetek, ezt az utat választottam és végig akarom vinni , legyen bármi is. Szóval aznap visszamentem próbára bár késtem, és le is lettem szidva nem érdekelt. Azóta sokszor járok itt.

    - Értem. - mosolyogtam, majd megkóstoltam a csokis fagyit. - ez tényleg nagyon finom.

    -Ugye?  - kóstolta meg Kame is a sajátját. - Hiányzik a családod? - kis idő után tette fel a kérdést.

    -Persze, sosem voltam ilyen távol tőlük, nagoyn hiányoznak, sosem szerettem távolni lenni tőlük ... de....

    -Mégis bevállaltad ezt, miért? 

     -Azt hiszem, először nem is gondolkoztam, egy kalandnak igérkezett, nem is hittem,hogy eddig eljutok, de ha nem próbálom meg, akkor biztos megbánom. Nagyon hiányoznak és fáj,hogy ilyen távol kell legyek, de tudom,hogy támogatnak és tudom, hogy elindultam ezen az uton, nem azt jelenti ,hogy hátra hagytam őket.

    -Ez igy van. - mosolygott rám, ez a mosoly.... ez a mosoly megmelegiti a szívemet. 

Nem is tudom talán egy órát beszélgethettünk a fagyizóba, ismét új dolgokat mérlegelve, vitatva. Annyira szeretek vele lenni, vele beszélgetni... ilyennek képzeltem el? Hasonlónak, de a valóságban sokkal, de sokkal jobb.

    - Szia. Mit csinálsz? 

    -Mi?! Jaj Keita ne lopodz igy a hátam mögé... - ijedtem meg Keitatól.

Már hétfő volt, a suliban voltam Midori sajnos meghült a hétvégén, Shouta még nem volt itt. Szombat délután anime nézéssel telt el, vasárnap én olvastam, Kame szöveget tanult.

    - A szöveget tanulom a sorozatra. - mutattam fel a forgatókönyvet.

    -Nem lehet egyszerű csak úgy betoppani ebbe az egészben. 

    - Te se gondolsz képesnek engem? - huztam fel a szemöldököm. 

     -Dehogy, nem erre gondoltam. Tudom,hogy képes vagy. - mosolygott rám. 

Csend telepedett ránk...

    -Hallod, lehet egy kérdésem... - Keita nem tekintett a szememben. 

   -Persze, mondjad. - fordultam felé.

Néhány percig még mindig nem nézett, rám majd határozottan rám tekintett:

    - Szereted Kazuyat?

A kérdésétől meglepődtem, de közbe szemem előtt Kazuya jelenet meg és szívem gyors dobolásba kezdett...

    -Mi?!... Tes...tessék? - mit nyegedezel itt Akaru, tudod a választ nem?! - Én csak nagoyn csodálom. Ennyi csodálom... - fujtam ki a levegőt, elnézve és abba reménykedve, hogy meggyőztem.

     -Na itt az új szupersztár! - lépett mellénk Shouta.

    -Jaj igen, Keita hallottam,hogy zseninek hívnak, de amugy tényleg nagyon klassz voltál és te is Shouta.

    -Köszönöm. De én most rólad beszéltem. - mutatott rám és leült a helyére. - Az egész suli rólad beszél, ahogy úgyebár a közvélemény is.

    -Ez igaz, elképesztő voltál. - értett egyet Shouta is.

    -Ti is kezditek? Kame is ezzel nyaggatott szombaton... 

     -De ha igaz? - vont vállat Shouta. - szerintem te voltál a legjobb és ezt senki sem kérdőjelezheti meg, lehet, hogy cska úgy betoppantál, de még milyne jó, hogy betoppantál, itt a helyed.

    -Köszönöm szépen srácok! De amúgyis, az igazgatón áll a döntés , hogy tovább megyek vagy nem, nem biztos, hogy ugyanezt gondolják ők is.

    -Hülyék lennének, ha nem fogadnák el. - érintette meg a vállam Keita.

    - Ne légy ilyen kis szerény. - hajolt előre Shouta.

    -Köszönöm szépen, hogy támogattok.

Kazuya:

    -Mi újság Misaki? - léptem be újra Miskai irodájában, de épp,hogy beléptem megtorpantam.

Észrevettem a Suzuki házaspárt, meghajoltam:

    -Jó napot!

    -Jó napot! - köszönt mosolyogva Mrs.Suzuki. 

    - Gyere csak benebb Kazuya, kérlek ülj le. - mutatott az előtte lévő székre.

Leültem és csnedben vártam...

     - Megkell mondjuk, hogy őszintén kicsit tarotttunk mikor először megbeszéltük ezt a tervet, hogy az unokánknak valójában itt a helye. - kezdett bele Mrs. Suzuki . - Már,hogy tényleg megvan a tehetsége.... szégyeljük is magunkat, de nem kellett volna kételkedjünk, az unokánk valóban kész csoda, nagyon tehetséges, itt a helye. - újongott. - Nem így gondolja Kazuya? Hallottuk,hogy a próbákon is mindent bele ad és jó és a pénteki adás is...

    -De, egyetértek, valóban tehetséges Akaru, megtudja ragadni az emberek figyelmét. 

    -Nagyon örülünk, hogy ezt halljuk. Szeretnénk ha továbbra is gondoskodna róla. - hajolt meg.

    -Ez csak természetes. Nagyon kedves , barátságos lány. Nagyon jól érezzük magunkat együtt...

     -Beleszeretett? - tette fel a kérdést Mr. Suzuki, felé néztme meglepődve, közbe szemem sarkából látttam, hogy Mrs. Suzuki izgatottan várja válaszom.

     -Hogy ... te...tessék? Én... nem , nem csak... jó barátok lettünk. 

     -Akkor jó... már nem azért, ön remek ember... de kettőjük között nem lehet kapcsolat... - értetlenül néztem nagyszüleire.... - Ön KAT-TUN tagja, sokat elértek még és folyamatosan érnek, Akaru csak most bontogassa szárnyait . Sok munkátok lesz, nem fogtok sokat találkozni és odakerültök,hogy elhidegültök... neketek most az a legfontosabb,hogy szárnyaljatok. Már... Akarura nézve és rád... de nem szólhatok bele a te életedbe, de remélem megérted aggódom az unokám miatt, szeretném ha elkényelmesedne ebbe a világban...

Csak bólintottam... nem lehetnénk együtt? Elég gyenge indoknak véltem amit monodtt, de nem mondtam semmit.  Hogy nem találnánk? Miért? Sok a munka? Most is sok a munka mégis találkozunk, játszunk, együtt töltsük az időt... ez a jó, ennek örülök, ha együtt vagyunk, ha együtt... mi... mi... ez a jó... ez a jó... ez boldogít, így teljes az életem. Én... én vele akarok lenni. 

Akaru:

Az egyik szünetbe benyúltam volna a padomba, hogy tovább olvashassam a forgatókönyvem, de a padom üres volt, nem volt... idegesn kapkodtam , néztme körbe, táskámba de nem volt ott. Körbe néztem a teremben, néhányan voltak ott , beszélgettek senki sem figyelt rám... nem nem lehettek ők... de ekkor megakadt a szemem az ajtóba egy lány... ez a lány, ismertem ... egyik reggle ők jöttek nekem, vagyis a barátnője...de a kezében, a kezében a forgatókönyvem... intett,hogy kövessem. Lassan felálltam és siettem utána... a torna terem és az iskola épület közé vezetett:

    -Na itt a hires Akaru Suzuki! Tapsot lányok! - szólalt fel az aki anno nekem jött, de mostmár a nevét is tudtam Chisame. A kontyba lévő lány Yui és a másik fekete hajú Keiko. 

    -Miért van nálatok a forgatókönyvem? - léptem közelebb hozájuk.

    -Hát, mi cska beszélgenti akartunk veled és megnézni a forgatókönyvet...- Yui átadta Chiasamenek aki gyorsan végig pörgette.- Oh milyen szerencsés vagy, komolyan Kazuya Kamenashival együtt forgatsz... lesz csók jelenet is? - lépett elém.

    -Én... nem... azt hiszem... - pirultam el.. - még adid gnem jutottunk el.- jaj milyen zavarba vagyok.

    -OH... még nem jutottatok el, hát ez szép, nem igy van csajok?

    - Lehet nem is akarja a kis senkiházit megcsókolni Kame? Ugyan ki akarná?!

   -Tessék?! - néztem értetlenül rájuk. - Miért sértegettek? 

   -Oh, nézzetek rá, mindjárt sir... nem tudja elbirni ha valaki sértegeti... -gúnyolodott tovább Chisame.

    -Mit akartok?

    -Mit? Mit?! Te tényleg ennyire hülye vagy, utálunk! Utálunk téged! Mindenki küzdött, hogy itt legyen, hosszú út van még előtte, de te cska úgy betoppantál és már is egy közös filmed van Kameval. Énekeltél egy dalt és máris odákat zengenek rólad... hát tudod ez nem mindenkinek megy?! Mások küzdenek, gykaorolnak órákat...

    -Én is gyakoroltam órákat...

    -Oh, persze cska kihasználod Kazuya hírnevét, mindent azzal szerzel meg.

    -Ez nem így van!- szólaltam fel...

    -Nekem, te ne emeled fle a hangod! - ezzel meg a földre lökött. - Te kis csitri, nincs semmi tehetség benned , csak bepottyantál és azt hiszed minden a tiéd lehet, a figyelem, Kazuya, Keita és még Yamato is... nem szégyeled magad?!   

Körbe vettek és oldalról Taira is meglökött , cska türtem , éreztem ahogy torkomat a könnyke mardosták, de nem engedtem .... nem engedhettem:

    -Én ugyan úgy küzdök mint ti, én is voltam felvételni , most kezdem az utamat , mint ti. 

     -Oh ne nevettes...  - lehajolt hozzám- Amíg itt vagy és Kazuya közelébe lebzselsz nem elsz egyszerű az itteni léted! 

Ezzel ismét meglökött, mire egy könek esett a könyököm , az iskolai egynruhám poros lett és vérezni kezdett a könyököm hiszen már a nyári egyenruha volt rajtam.... felsziszentem és felültem, majd odatettem másik kezem... nem álltam fel rögtön... csak meredtem előre, miközben könnyeim utat találtak magának... tényleg ennyire más vagoyk mint a többiek? Próbáltam kiszürni a hangokat amik ezt bizonyitják... de mind hiába? Igazuk van?